Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-29 / 100. szám
4 *&CMap 1961. Április 29., szoMtsAj Száz éve született Fényes Adolf É vszázada, 1867. április 29- én született kritikai realista festészetünk ‘kiemelkedő alakja, a magyar piktúra egyik emberileg-művészileg legérdekesebb egyénisége, Fényes Adolf. Ma már igen sokan csak a i,szegányemberképek” festőiéként emlékeznek rá, holott egész, hosszú munkássága sok érdekes alkotást, még több tanulságot hagyott ránk: a polgári humanista művész különös, de a korban egyszersmind törvényszerű példáját. A polgári jólét és humanista légkör indította útjára: anyagi függetlenséget biztosító kulturált család, zökkenők . nélkül végzett pesti, DESZK 200 méterrel a cél előtt... ' Az ország legmélyebb fekvésű területén, Algyőn és a Tisza—Maros szögében tengernyi belvíz gyűlt össze, s helyenként a megáradt Tisza vize is íelfakad. Emiatt Deszk határában, az algyői 32-es fúráspontnál hirtelen veszély támadt, s szinte az utolsó pillanatban sikerült a víz elől megmenteni egy értékes fúróberendezést. A 2600 méteresre tervezett kútnál, 200 méterrel a cél előtt kellett abbahagyni a munkát és elszállítani a berendezést, nehogy a víz elönt- se. Csak az ár elhúzódása után folytathatják majd a fúrást. weimari, párizsi akadémiák. Mégis, korai művei is az egyszerű emberek, az elesettek felé fordultak. Igaz, eleinte csak a különös, ismeretlen iránti érdeklődés, s nem a szenvedély vezette ecsetjét — a korabeli művészeti * akadémiákon népet festettek, de nem értették meg a népet, nem érezték a nép sorsát — ám igen hamar érzelemmel és élettel töltötte meg önálló ábrázolásait, s népi ruhába öltöztetett figurák helyett népi indulattal teli embereket kezdett festeni. S oha addig nem érzett lélektani erővel állította Fényes Adolf a művészet középpontjába a valóban elesett Napszámost, a fenye- -getően szegényes Ebédet, a szomorú sorsában is költőien szép paraszti Anyaságot. Lélektanival párosuló festői erő tömörítette kompozícióvá képeit, a drámai Anyát, a megdöbbentő öregembert — csupa falusi proletártípust, őszinte együttérzéssel és szívvel ábrázolt embertípust. Szocialistának tartották és vádolták társadalmi indulataiért ekkor a mestert, noha nem volt forradalmár; „csak” ember, haladó, igazságért kiáltó művész volt. Az első világháború elzárta a társadalmi igazságok felé haladó művészetnek az útját. A zárkózott lelkű, humanista Fényes nem tudta, nem akarta követni a valóságot a művészettel és emberséggel harcoló, mindent pusztító háboAKTIKON Kilencvenöt százalék arányban tartalmaz hatóanyagot az az újfajta gyomirtó szer, amelyet a Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet szakemberei most állítottak elő. Az Aktikon elnevezésű termék a jelenleg használt szereknél sokkal töményebb, és így csaknem kizárólag a kémiai anyag „utazik” majd a vegyszeres zsákokban, a szokásos „késérőporok” nem drágítják a szállítást. Az Aktikon a kukoricások gyomirtója lesz. Az idén 200 tonnát készítenek az új szerből, amely iránt már külföldről is érdeklődnek. rúba: egy magába épített, különös, zárt világba emigrált. Jószerivel soha többé nem hagyta el Fényes Adolf ennek a világnak határait. Az ember, a nagy műveltségű értelmiségi üdvözli a forradalmat és felelős pozíciót tölt be a Tanácsköztársaság idején, de a festő ekkor sem tört ki magányos világából: álomlényeket festett a legkonkrétabb forradalomban is. ég inkább ezeket festette a M a legerősebbek is belső emigrációba kényszerültek. A szolnoki művésztelep kiemelkedő alkotója, a szellemi élet megbecsült alakja, sok művész közvetlen vagy közvetett tanítója volt. Kora társadalmi valósága ellen azonban már csak annyit tehetett, hogy 1940-ben megdöbbentő kompozícióján, a magár önportrék egyik legkitűnőbb darabján, az öreg festő téli tájban című vásznán hihetetlen emberi és művészi szuggesztivitással fejezte ki megvető, fenséges ítéletét. A világ, amely megérdemelte ezt a megvetést, végül is elpusztította az Öreg Festőt. A felszabadulást ugyan még megérte, de a szenvedésektől lelkileg, fizikailag tönk- retéve pusztult el közvetlenül az ostrom után Fényes Adolf 1945. március 15-én. R emekműveiért, tiszta emberség * rt hatásáért őrizzük és l ■ ’jük emlékét. SZÁZHALOMBATTAI TALÁLKOZÁSOK Kontrasztok Az erőmű főmechanikusa meghívott minket egy kávéra, majd üzemlátogatásra. „Tápláléka, a kőolajból nyert gudron és pakura csővezetéken jön az olajfinomítóból. Ezzel fűtik a kazánokat. A Dunától idevezető csatorna hideg vizével meg — hűtik. Itt a lábunk alatt öt motor szívja be a vizet — 20 ezer köbmétert óránként — az erőműbe. Ezek a szivattyúk körülbelül annyi áramot fogyasztanak naponta, mint egy kisebb város. A Kőolajfinomító felől, amint látják, vékony, melegvíz-csatorna ömlik a hideg vízbe, hogy télen ne fagyjon be. De az olajfinomító meleg vizének zöme a Dunába folyik; torkolatánál most kisebb áramfejlesztő épül” — magyarázta kísérőnk. Zúgott a fejünk, mielőtt még beléptünk volna az üzembe. © „Ez az erőmű az egyetlen a világon, amelynek berendezését ilyen éghajlat mellett fedetlenül hagyták. Ezzel 700 millió forintot takarítottak meg. Az újítás bevált. Ma még csak 300 megawattot termel. De ha teljes kapacitásával dolgozik, akkor produkciója a duplájára növekszik. S a 600 megawatt, hogy a méreteket érzékeltessük, az ország áramtermelésének FERIHEGYEN Ä repülőtér orvosai Kellemetlen, de megéri — Éjjel-nappal ügyelet Izgatott, feszült várakozás. A Ferihegyi repülőtér élete lenyűgöző látvány. Az erkélyen reggeltől késő estig ismétlődik a jelenet: még egy utolsó üdvözlet, s családtagok, rokonok, barátok, vagy éppen szerelmesek búcsúznak egymástól. Amikor a gép maga alatt hagyja a kifutópályát, feltör a sóhaj: sok szerencsét, jó utat! Az itthoniak ott állnak még egy darabig, pedig már nem látnak semmit. A kék ég, a felhő, a messzeség magába fogadja vándorát; a gépet s utasait. Az érkezést ugyanilyen elfo- gódottan várják. Megszólal a bemondó: Az egészség igazán megér egy kis szúrást... Leszállás után fertőtlenítik a gépet. Csak így indulhat tovább. — Figyelem, figyelem ... Kairóból repülőgép érkezik ... — a várakozók otthagyják az erkélyt, szaladnak le a váróterembe, ne késsen egy percet sem a régen várt találkozás. Am, az ajtó nem nyílik meg olyan gyorsan. Pár perc eltelik, amíg végre kézre adják a kilincsét. A várakozók arcára türelmetlenség, bosszúság telepszik, gyakran hangzik el: — Jó ideje már, hogy földet ért a gép, hol maradnak ilyen sokáig? Hol is? Éppen a néhány négyzetméterből álló senkiföldjén, az ország szívében, a repülőtér, azaz a ferihegyi határállomás kellős közepén. Az érkezők alig, hogy beléptek, már várják őket. Nem vámosok. Nem. Orvosok fogadják az utasokat, kérik tőlük a repülőn kapott kérdőívet. Figyelmesen megnézik, s bizony előfordul, hogy nem a váróterembe irányítják egyik-másik utast. Jóformán még szólni, tiltakozni sincs idejük — pillanat az egész —, s máris beoltották őket. Természetesen készséggel tájékoztatják a messzi útról érkezőt, miért. Megmutatják a Géniből jövő és a világ minden tájára eljutó figyelmeztetést, hol szedi áldozatát a himlő, hol ütötte fel fejét ismét a kolera. Elég e két betegség nevét kimondani és a védőoltás ellen tiltakozó megszelídül, hiszen tudja: ő is a veszélyes helyről j érkezett. Aki pedig ezutáti is ellenállna, az nem léphet be Magyarország területére. A Ferihegyi repülőtér nem egyszerű határkapu az ország, a megye szívében. A KÖJÁL orvosai nagy gondot fordítanak arra, hogy megakadályozzák a járványos megbetegedéseket hazánkban és azok tovább hurcolását más államokba. Időszámításunk előtt kétezer évvel a közlekedés lassúsága miatt évek teltek el, amíg a gyorsan pusztító járvány egyik kontinensről a másikra átterjedhetett. Ma ez fél nap, hiszen a repülőgép bármelyik távoli országból nyolc-1 tíz óra alatt megteszi az idevezető utat. A gyors beavatkozás, a hatékony védekezés eredményeként a félelmetes betegségek eltűnőben vannak földünkön. Az orvosok éjjel-nappal ügyeletet tartanak. Minden reggel figyelmesen rajzolják meg maguknak a világ járványtérképét és felkészülten várják a veszélyeztetett zónákból érkezőket. Van olyan külföldi, aki gyakran utazik, s maga keresi fel a rendelőt. A tőkés országokban sokat kell fizet ni az oltásért — mondja — s nálunk ingyenes. Volt már olyan is, akit az oltás elleni tiltakozás miatt megbírságoltak. Mérgelődött, s bosszankodva hagyta el a repülőteret. Ám, két hét múlva levelet írt a repülőtér főorvosának, amelyben hálás szavakkal köszönte még az oltást és kérte: mindig, min denkivel járjon el olyan szi gorúan, mint vele. Ugyanis mire visszatért abba az országba, ahonnan jött, már nem találta életben barát ját, aki őt annak idéjén elbúcsúztatta a repülőtéren. A himlő áldozata lett. A járvány megelőzésén kívül számos más feladata is van itt az orvO' soknak. Minden összeállításnál ellenőrzik a repülőn felszolgálandó ételeket, italO' kát, indulás előtt fertőtlenítik a gépeket, állandóan vizsgálják a pilótákat, a kiszolgáló személyzetet. Egyébként a Ferihegyi repülőtér forgalma most, a jó idő beköszöntével ismét növekszik. Sűrűn száll le gép betonjára a világ minden tájáról. S amilyen gonddal vigyáznak jól képzett pilótáink, a repülőtér felkészült műszaki személyzete az utasok biztonságára, legalább olyan mértékben óvják orvo saink az utazó és az utaztató ember legdrágább kincsét: az egészséget! András Ida mintegy egyharmada” — hallgattuk tovább az ismertetést, miközben bejártuk az üzemóriást. Azt a részt, amelyben az ember tartózkodik, mindenütt védőlemezek, falak választják el azoktól a helyektől, ahol az áram termelődik. A falakon innen hatalmas erő sejlik, le tompul tan a másik oldalról. Mit érez itt az a látogató, akinek nincs műszaki műveltsége? Tiszteletet. Megkérdezi, milyen gyakori az iparág történetében a robbanás? Meg tudja, hogy a század eleje óta csak kétszer fordult elő Magyarországon, hogy egy turbina szétrepült... Aztán megkérdezi; milyen gyorsan forog a turbina tengelye, amely mellett éppen tartózkodik? Háromezret fordul percenként. (Elképzeli. Ahogy az előbb azt próbálta elképzelni, hány ló ereje van összesűrítve benne. Reménytelen.) Lenéz a tetőről az elosztó- hálózat rengetegébe és kapaszkodót keres a gondolatban, hogy egy ember leírhatatlanul bonyolultabb. Aztán észreveszi a feliratot a falon: FTC! A központi irányító-teremben tárcsák, számlapok, kapcsolók, ipari tévé mellett, annak a gombnak a szomszédságában, amellyel le lehet állítani az egész üzemet, látja, hogy a kezelő szemléyzet egyik tagjának gyulai kolbászt csomagolt tízóraira a felesége. © A költészet minden körülmények között megélhet: a pincelakás két helyiségének falait mély enciánkékre meszelték. Szemben velünk a sámlin a fiatalasszony ült, mellette egyik kisfia — aki semmilyen kérésre sem emelte volna ránk földre sütött tekintetét. Az ajtófélfához az • asszonyka nővére támaszkodott.: Később bejött két szoszédasszonyf mintha népmeséből érkeztek volna — frissen pattogatott kukoricát hoztak ajándékba. — Mikor költöztek ide? — kérdeztem a fiatalasszonyt. — Tavaly. — Ki lakott itt azelőtt? — Egy műszerész. De ő aztán lakást kapott az üzemtől. — Maguk nem kapnak? — Nem. Ezt kikötötték. A férjemnek nincs szakmája. Csak fuvaros. — Maga hol dolgozik? — A téglagyárban. — Fizettek ezért a pincelakásért a tulajdonosnak? — Igen, nyolcezer forintot. — Azelőtt hol éltek? • — Állami gazdaságban dolgoztunk tizenhárom évig, és ott lakást is kaptunk. De messze volt a bolt, meg az iskola. Villany sem volt. — És azelőtt? — Mi az Alföldről jöttünk, tanyáról a két nővéremmel, amikor én 13 éves voltam. — Most hány éves? — 27. Azért tetszik kérdezni, mert többnek látszom? — Mik a terveik? — Nincsenek. Ki kéne fizetni a nyolcezer forintot. — Hát te mi leszel, ha megnősz? — simogattam meg a kisfiú fejét, de ő ezután is csak a padlót nézte. — Nem tudjuk mi még azt — felelte helyette az édesanyja. — Maga is a téglagyárban dolgozik? — néztem a nővérére. — Igen. — Férjnél van? — Otthagyott a férjem két gyerekkel. Elköltözött egy másik nőhöz. Azóta már attól van öt gyereke. — Maguk jól élnek a férjével? — néztem a háziasz- szonyra. — Hát. Jól. — Elbúcsúztunk. A Duna- parti hegyoldalba vájt néhány pincelakást elhagyva az ófaluba értünk. Elindult egy Trabant — porfelhő kava- rodott, tyúkok röppentek szét. — Olyan tapintatlanul kérdezett — szólt hozzám a kollégám. — De hiszen máshol is ezeket a kérdéseket tettem fel. Csak itt reménytelenül hangzottak. Padányi Anna AGARD Műkotorék-pálya A külföldön keresett magyar kutyák tenyésztésére külön telepet hoznak létre az Agárdi Állami Gazdaság jánosmajori üzemegységében. A telepen, pulikat, komondorokat, vizslákat és kuvaszokat nevelnek, s az állatokat a MAVAD közvetítésével külföldön értékesítik. Idegenforgalmi érdekességnek számít majd a tenyész- telep műkotorék-pályája, ahol állandó versenyeket rendeznek. KÖNYVESPOLC Erico Ver iss into: A többi néma csend Érdekes szerkezetű, modern hangvételű, igényes könyv Erico Verissimo brazil író most megjelent regénye, különös című: A többi néma csend. A regény története nagypéntek napján kezdődik: egy Porto Alegre-i felhőkarcoló tizenharmadik emeletéről az utcára zuhan egy tizennyolc esztendős lány. Mi történt? — kapják fel a fejüket az éppen arra járó emberek, öngyilkosság? Bűncselekmény? Még nem tudni semmit. De az eset így is nyomasztó emléket hagy a szemtanúkban: a divatos íróban, a rongyos rikkancsfiúban, az arisztokrata szenátorban, a nyugalmazott törvény- széki bíróban, az öreg nyomdászban, a csőd szélén álló üzletemberben, a sikeres karmesterben és boldogtalan feleségében. Mindegyikük másra gyanakszik és másként reagál az eseményre. Az író megsejti a lány halála mögött a szenzációs témát és nyomozni kezd. A rongyos rikkancsfiú napi keresetét veszti el a szerencsétlenség következtében, s ezt hiába próbálja bizonygatni szülei előtt, apja kegyetlenül elveri. Az asszonyban saját halott leánya emlékét idézi a tragédia De a többi szemtanúban is elindít valamit a leány halála: számvetésre késztet. Számvetésre addigi életükről: miért is élnek, mi a céljuk, mi ad vagy adhatna igazi értelmet életüknek? Mire fény derül az ismeretlen leány tragédiájára, széles körkép bontakozik ki az olvasó előtt a brazil emberek színes, mozgalmas világa. Érico Verissimo bravúros könnyedséggel ábrázolja hőseit, beszélteti őket erkölcsről és életformáról, eszmékről és felelősségről — így adja hű tükörképét mindannak, ami napjaink brazil embereit foglalkoztatja. Bár a regényhősök többsége pesszimista vagy cinikus a világ dolgait illetően, a regény végkicsengése mégsem lehangoló. Van kiút — mondatja ki író-hősével Verissimo. „Itt van a megoldás. Elfogadni a Végzet kihívását, és harcba szállni vele. Semmi értelme a megadásnak és a csüggedésnek. De kell győzni a halál és a vereség gondolatát. Minden szenny, minden nyomorúság, minden fájdalom ellenére hinni kell egy szebb és jobb világ lehetőségében." Ennél többre azonban már Verissimo erejéből sem telik. A világsikert aratott regényt az Európa Könyvkiadó jelentette meg Szalay Sándor fordításában.
