Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-28 / 99. szám

1967. ÁPRILIS 28.. PÉNTEK rear JKCTM BNV-KGM s Az idei Nemzetközi Vásár kohó- és gépipari érdekessé­geiről számolunk be ezúttal. A kapott tájékoztatás nyomán elmondhatjuk, hogy a kiállí­tott gépeket, műszereket, be­rendezéseket lehetőség szerint működés közben mutatják be. Természetesen most is meg­rendezik a legszebb termék­pályázatot. Mostanáig 190 ter­mék nevezett be. A Csepel Autógyár, de a vá­sár egyik szenzációja is, az új hathengeres 200 lóerős motor­ral felszerelt teherkocsi. Tíz tonnát szállíthat, s rakfelülete billenő. Az árut gyorsan le­csúsztathatja. Platója alumí­niumból készült. Hat fokozatú sebességvál­tóval rendelkezik, s kuplungolásnál a nehéz fizi­kai munka — a taposás he­lyett — egyetlen billentő moz­dulattal pneumatikus beren­dezés végzi a tengelykapcso- lást. A jármű annyi üzem­anyagot vihet magával, hogy 1200 kilométeres utat tehet meg tankolás nélkül. Csodált érdekesség lesz az önműködő rajzoló berendezés. Egy elektronikus számológép­re! kötik össze. Az adott prog­ramnak megfelelően készíti el azokat a rajzokat, amelyek kézi elkészítése gazdaságtalan Működés közben 94 villanymotor Épül a csarnok lenne, vagy olyan pontosságot kíván meg, hogy jobb azt a precíz gépre bízni. Az Ikladi Ipari Műszer­gyár 94 különböző villany­motorral jelentkezik. Nem hiányoznak a legújabb ventillátorok, s a jugoszláv SEVER-céggel közösen készí­tendő kézszárító és kávéőrlő- berendezések sem. A Váci Hajógyár újabb alumínium pavilonhoz készít hatalmas fémíveket. A tavalyi hangár alakú építményszenzáció az idén még nagyobb lesz. Mind­ehhez még egy 25 személyes kis vízibusz (kép az 1. olda­lon) kiállítása is hozzájárul. A képen: az előtérben a Váci ívei, amely épült az Hajógyár alumínium háttérben a csarnok, ezekből az elemekből A KÖZSÉGNEK NYERESÉG, AZ ASSZONYOKNAK MUNKAHEEY A félfogadás véget ért, most egy kis „szélcsend”), követke­zik a tápiószelei tanácsházán. Rövidke szélcsend, hiszen dél­utánra pesti vendégeket vár­nak, helyszíni szemlére. Fehér Sándor, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese ebé­delni sem megy haza: ide­ges. Hogyne volna az, hiszen nagy a tét! Ha a szemle jól sikerül, esetleg újabb üzem idetelepítése válik lehetővé. Nem tévedés, újabb üzemről van szó. Egy ugyanis rövi­desen megkezdi működését Tápiószelén. Hogy is történt? —• Községünkben négy-öt­száz olyan asszony él, — fő­leg kisgyermekes anyák, — akik a bejáró munkássorsot nem tudják vállalni, a máso­dik kereset viszont elkelne a családban. Ezeknek az asszo­nyoknak itt, helyben kell munkalehetőséget biztosíta­nunk. A termelőszövetkezet nem tudja foglalkoztatni őket, ipar pedig alig van a járás­ban. Törtük hát a fejünket, mit lehetne tenni? A szálak a Nagykőrösi Kon­zervgyárhoz vezettek, amely­nek a megye más vidékein is működnek már kihelyezett üzemrészei. A község veze­tői úgy gondolták: ami má­sutt bevált, miért ne sike­rülhetne itt is? Kovács Sándor, a konzerv­gyár igazgatója nem zárkó­zott el a kérés elől, de három feltételhez kötötte: épületről a helyi tanácsnak kell gondos­kodnia; a feldolgozásra kerülő nyersanyagot a környező ter­melőszövetkezetekből kell biz­tosítani; ahhoz, hogy az elő­készítő-tisztító üzemrész mű­ködhessen, legkevesebb 300 munkaerő szükséges. — Valamit — valamiért — mondja határozottan Fehér Sándor, s megmagyarázza: — az üzem ide telepítése a mi érdekünk, hiszen a mi asszo­nyaink jutnak keresethez benne. Igyekeztünk hát mi­előbb teljesíteni a feltételeket. Épületet nem kellett sokáig keresni, a legmegfelelőbbnek a Farmosi úti sportház ígérke­zett. Azóta már át is aaták a konzervgyár kezelésébe. Per­sze, a sportolók sem marad­nak soká fedél nélkül: a kon­zervgyár 300 ezer forintot utalt át a községi tanácsnak, hogy gondoskodjék másik ott­honról a sportkörnek. A Far­mosi úton .pedig lázas mun­ka indult, a tanács építőbri­gádja megkezdte a szükséges átalakítást, csatornázást és szerelést, s erősen ígéri, hogy május végére minden készen várja a szezonnyitást — Nem lesz gond a nyers­anyaggal sem — folytatja az elnökhelyettes. — Tápiószelén kívül négy közeli község, Farmos, Újszilvás, Tápiógyör- gye és Tápiószőllős termelő- szövetkezetei biztosítják a sző­lőt, gyümölcsöt és a vegyes zöldséget. A konzervgyár 800 katasztrális hold termésére kötött szerződést velük. Ami pedig a munkaerőket il­leti, máris háromszázan je­lentkeztek, pedig a munkaerő- toborzás még meg sem kezdő- i dött. Azért lesz helyük a töb- i bieknek is: ha a háromszáz! „úttörő” jól dolgozik, akár] 000-ra is felfuthat a létszám. | S még néhány szót a mun-; kaidő kedvezményekről. A bé-j rezés normaelszámolásban ■ történik, ami lehetővé teszi, hogy az asszonyok napközben hazamenjenek háztartásukat, gyermeküket ellátni; szom­bat, vasárnaponként a család­tagok, s a nagyobb gyermekek is besegíthetnek édesanyjuk­nak. — Ügy értesültünk — fűzi hozzá Fehér Sándor —, hogy a kereset havi 1000—1200 fo­rintra is felmehet, ennél töb­bet pedig azok a segédmun­kásnők sem keresnek, akik hajnalban kelnek, s Budapes­tig meg vissza, rázatják ma­gúkat a vonaton. — Es mi lesz télen? — Örülök a kérdésnek, leg­alább elmondhatom, amit még az asszonyok sem tudnak: ér­demes jól dolgozni, mert a leg­szorgalmasabbakat véglegesí­tik, s a téli hónapokban kisze­reléssel foglalkoztatják őket. ny. é. Kell, hogy legyen új a nap alatt! Hétköznapi csodák — Csak áttételesen Vannak szólások, melyeket ideje lenne szellemi kacatok szemétdombjára löknünk. Nincs új a nap alatt — ne törd a fejed, ne gondolkozz, úgysem tudsz olyasmit kitalál­ni, amit már előtted ne talált volna ki valaki. A modern ipar — s mind jobban Hazai iparunk is — napról napra ta­nújelét adja annak, hogy: van új a nap alatt. Kell, hogy le­gyen. Mert ha nem, előbb, vagy utóbb meghúzhatják a lélekharangot, A gyár fö­lött ... A cipőboltok kirakata A napokban Vácott, mun­kásnőkkel beszélgetve, a ci­pőboltok kirakatát említették. Soha annyiféle — fájta mo­dell, mint napjainkban! Vá­laszték van — mondták. Kissé meglepetten, az újdonságnak kijáró örömmel. Apróság? Ha az ipar egészét nézzük, ter­mészetesen az. A másik oldal­ról, a vásárló, a fogyasztó ré­széről — korántsem... A cipőből tok kirakata — egy kicsit jelképes kirakat is. Apró jellemzője azoknak a nagyarányú változásoknak, amelyek — gyártmányfejlesz­tés címszó alatt — iparunk­ban végbemennek, s amelyek egészséges jelentkezését me­gyénk ipari üzemeiben is örömmel tapasztalhatjuk. A Nagykőrösi Konzervgyár pél­dául ez évben tíz új termék­kel lép piacra; Cegléden, a Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál már készül a Pio­nír mozgó aszfaltgyár tovább­fejlesztett, óránként ötven tonna útburkoló anyagot elő­állító változata; Gödöllőn, a Ganz Műszer Művek Áram- mérőgyárában a villamos fel­húzású kapcsolóórák kifej­lesztése jelenti — a többi kö­zött — az újdonságot. Említ­hetjük a Magyar Hajó- és Da­ru-gyár váci gyáregységét, ahol a különböző alumínium fém- szerkezetek és tartályok gyár­tása sorakozott a hagyomá­nyos termékek mellé, a Dunai Cement- és Mészmű 700-as cementjét, a Forte színes fotó­papírját, gyorsmásoló papír­ját, a Mechanikai Művek elektrolit kondenzátorainak különböző változatait stb. Az új termék egyetlen helyen sem tartozott — s nem az még napjainkban sem — a könnyen szült gyerekek közé. Nem is olyan ritkán bizony császármetszéssel, a kollektí­va nagyfokú összefogásával, bátorsággal, sőt, hátrányok vállalásával is járt ez a szü­lés. A rendkívül sok megkötött­ség, nemegyszer már az osto­baság határát súroló, bürok­ratikus előírások, a jóváha­gyatások tűrhetetlenül hosszú ideje — például a Váci Kö­töttárugyár egy-egy új termé­kének átfutási ideje még ma is hat hónap! — az esetek jó részében nehéz helyzetbe jut­tatták üzemeinket. Éppen ezért, ha helyeselhető nem is, de megérthető volt, hogy gyá­raink egy része nem kívánt új termékkel kísérletezni, s gyártotta a mind korszerűtle­nebb régit. Néhány lelkes ember A gyártmányfejlesztés hosz- szú éveken át nem volt, nem lehetett közügy. Néhány lel­kes, nyughatatlan ember ügye volt csupán, akik több-keve­sebb eredménnyel hadakoztak, de az egész közösség — az anyagi érdekeltség hiánya, a sokféle akadály miatt — nem adta úgy erejét ehhez a mun­kához, ahogy az kívánatos lett volna. Igaz, a nehézségek elle­nére is tapasztalható volt fej­lődés. Négy esztendő alatt ban is igaz —, hogy jó néhány gyárunk — így például a Fi- nompamutfonó és Cémázó­gyár a műszálra — anyagilag ráfizet a jobb, korszerűbb ter­mékre. Itt van a magyarázata annak, miért maradtunk el, a különböző iparágak terméklis­táin, miért szerepelnek zöm­mel öt évnél idősebb gyártmá­nyok, s ez volt az oka annak is, hogy jó néhány lelkes, kezdeményező ember vesztet­te kedvét, s hagyta, menjen minden a maga útján. Az új termékkel való meg­jelenés a hazai és külföldi pia­cokon a dolog természetéből következően: előny. A Hír­például a Mechanikai Labor ........ , tizennyolc új gyártmányt fej- Ä lesztett ki, a Dunakeszi Kon­zervgyár tizenhétféle cikkel bő vitette terméklistáját, tex­tilüzemeink a körhurkolt kel­mével, a szintetikus szállal kevert anyagokkal jelentek meg a piacon, de iparunk egé­sze, s ezen belül természete­sen az üzemek is elmaradtak — mégpedig sok területen je­lentősen — a kívánalmaktól, a nemzetközi piac diktálta kö­vetelményektől, de még a szerényebb, belföldi igények­től is. ) Néhány lelkes ember sokra igen, de csodákra nem képes — fogalmazták meg tömören véleményüket az Egyesült Izzó képcsőgyárának technológusai, s ebben benne van — ha ki­mondatlanul is — az igény arra, hogy igenis szükség van csodákra. Mert egy-egy új ter­mék, a világpiacon helytállni képes áru az emberi alkotó szellem és munka csodája, még akkor is — sőt, akkor igazán! — ha hétköznapi cso­daként könyveljük el. A mik­rohullámú lánc antennatük­reinek teljesen hegesztett ki­vitele a hajógyári gyáregység­ben, a képcsőgyárban a robba­násmentes képcsövek kialakí­tása, hogy csak kettőt említ­sünk a hétköznapi csodákból, jelentős szellemi és fizikai energiák koncentrációjának eredményeként jött létre, s a kívülálló aligha tudja hűen felbecsülni, mennyi kín, ide­geskedés járt velük. Pénz és hangulat A gyártás- és gyártmány- fejlesztés kérdéseiről beszél­getve a Dunai Kőolajipari Vállalat egyik létesítményfele­lőse érdekesen fogalmazott Azt mondta, hogy a magyar műszaki értelmiség semmivel nem alábbvalóbb, képzetle­nebb más nemzetek hasonló foglalkozású fiainál, s eddig sem akaratával, rátermettsé­gével volt a baj. Inkább azzal, hogy sem a megvalósításra, sem a honorálásra nemigen akadt pénz a gyártmányfej­lesztésen belül, s azzal is, hogy nem alakult ki olyan közhangulat, ahol az emberek nagy többsége magáénak érzi e feladatot A Forte terméke, a Copyfort gyorsmásoló papír például jól illusztrálja e sajá­tos iparon belül is a meglevő képességeket de ugyanakkor az is igaz — még mapjaink­például igen jó üzletet csinált hosszú időn keresztül a 2000- es U-maggal külföldi pia­cokon, de ennek ellenére az említett előnyt a legtöbb eset­ben csak áttételesen, s nem közvetlenül — anyagiakban és erkölcsiekben — érzékelték üzemeinkben. Az új gazda­sági mechanizmus előkészü­letei jegyében megvalósított több intézkedés, így például a külkereskedelmi vállalatok és gyárak együttes kutatás- fejlesztési tevékenysége, a kis­kereskedelem közvetlen kap­csolatainak erősödése az ipar­ral stb., már napjainkban folyással van a légkörre, az közhangulatra nemcsak gyártmányfejlesztéssel fogl kozó szakemberek, han általában az üzemek dóig körében. A Forte-gyáriak dául már ebben az évben pasztalhatják a exportgazdálkodás előny gyártmányfejlesztésnek anyagiakban is követkéz* megmutatkozó figyelmet, s másutt esetleg lassúbb is. mindenképpen — ma már tény a fejlődés. A cipőboltok kirakaté kezdtük, apró jellemzővel, nagy dolgok első jelent zése legtöbbször — apró Szerencse, s a jövőre n' biztató, hogy a nagy változás, a gyártmányfejlesztésben el­engedhetetlenül szükséges frontáttörés kezdetét napja­inkban már nemcsak a cipő­boltok kirakataiban mérhet­jük le, hanem a legdöntőbb he­lyen. Az üzemekben. Mészáros Ottó Kiváló föidművesszövetkezetek A Pest megyei MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyei bizottsága értékelte a földművesszövetkezetek múlt évi versenyeredményeit A „Megye kiváló földművesszö­vetkezete” címet, és a vele já­ró vándorzászlót a Maglód és Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezet nyerte el. Dicsé­retben részesült a péceli, a pomázi, a tápiószelei és a kis- léunlacházi földművesszövet- ifezet, valamint a kocséri ta­karékszövetkezet. A megyék közötti munka­verseny Pest megyei ered­ményeihez elismerést érdem­lően hozzájárult még a tahi- tótfalui, a váci, a vámosmiko- lai, a szokolyai, a márianoszt- rai és az Örkényi földműves­szövetkezet MÁJUS t. Kettős ünnep a tv-ben Május elseje kettős ünnep lesz a televízióban: a munkás- osztály nemzetközi ünnepe, a magyar tv-adások megkezdé­sének tizedik évfordulója. 1957-ben ugyanis a május el­sejei seregszemléről adott helyszíni közvetítéssel indult meg a rendszeres műsorsugár­zás. Kiemelt budapesti állandó munkára, jó kereset: lehetőséggel kőműveseket, ácsokat, kubikosokat, komplett brigádokat is, festőket, víz-gázszerelőket, asztalosokat, villanyszerelőket, gépkezelőket, valamint férfi és női segédmunkásokat KERESŐNK FELVÉTELRE Férfiaknak szállást biztosítunk. Jelentkezés: Bp. Vili, Auróra u. 23. Csavargó csavarok Ha nem túloznak a hírek, Amerikában évente mintegy 70 000 férj tűnik el otthonról. Reggel elmennek tejet vagy cigarettát vásá­rolni, aztán soha többé nem mennek haza. A feleségek az államokban bottal üthetik nyo­mukat. Mi kis ország vagyunk, nálunk a férjekkel aligha történhet ilyen baj, nálunk a csavarok tűnnek el. Igen, a csavarok, ezek a különböző méretű apróságok, amelyek azért pótolhatatla­nok, mert nélkülük nincs gép, jármű, bútor, ie még egy valamirevaló kutyaól sem. Evek során elég gyakran olvashattunk is a csavar- hiányról, a gyárakban a munkások meg kife­jezetten sűrűn csavarintottak különböző jó­kívánságokat az anyagbeszerzőknek címezve. Az ügy annál is inkább bonyolult, hogy azt ne mondjam, rejtélyes volt, mivel a csavar­gyárak és tisztes szövetkezeti üzemek renge­teg csavart készítettek. A csavarok azonban — mint bizonyos amerikai férjek — napról napra tízezerszámra elcsavarogtak. Emlék­szem hirdetésekre, amelyek ilyen és ilyen méretű csavarok hollétét kutatták, vissza­gondolok televíziós műsorokra, amelyben dúlt lelkű diszpécserek fátyolos hangon kunyerál- tak csavarokat. Nincs éppen kéznél arra vo­natkozó statisztikai adatom, hogy hány száz anyagbeszerző és raktáros hány ezer munka­órát fordított csavarok felkutatására, de le­het, hogy ugyanannyi idő alatt tán egy csa­vargyárat is felépíthettünk volna. Az elbitangáló csavarok sorát azonban sűrű titok fedte. Egészen addig, amíg a csavarokat is utói nem érte az elfekvő készletek sorsa. Az tud­niillik, hogy a feleslegért fizetni kell! Kide­rült: némelyik gyár hatalmas készletet hal­mozott fel. Az újabb közgazdasági intézkedé­sek hatására — olvastam éppen a minap — eddig mintegy kétszázmillió kisebb-nagyobb , csavar került elő. Ami végül azért is örvendetes, mert két új] tantételt bizonyít. Nevezetesen azt, hogy az] anyag, illetve az anyacsavar nem vész el, át] sem alakul, csak mint a búvópatak, eltűnik,] aztán forintos érvek hatására újra előkerül. ] Továbbá: hogy a vállalatvezetők, ha prémiu-] műk veszélybe kerül, leleményesebbek és ha-l rapósabbak lesznek, mint az amerikai felesé-] gek, akik mint mondtam, furkósbottal üthetik i elkódorgó férjeik nyomát. Amiért is inkább j lennék csavargó csavarok üzemigazgatója ná-\ lünk, mint elhagyott feleség Amerikában... > (h—gy) í , 9Kiskonzervgyár“ Tápiószelén

Next

/
Thumbnails
Contents