Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-26 / 97. szám

4 1967. ÁPRILIS 26., SZERDA Villanófény Végre, erre is A sóhaj a Csepel Autó­gyárban hangzott el. Mo­torgyári munkásokkal be­szélgetve, megkezdődött, s mintegy 720 millió forintba kerülő rekonstrukció esé­lyeit, eredményei, kihatá­sait latolgatva mondotta sóhajvva egyikük, hogy „végre most már erre is” jut. Mármint az anyagmoz­gatás korszerűsítésére, a munkakörülmények több­oldalú javítására, öltözők, fürdők emelésére. Jogos a sóhaj, s nemcsak itt, a szigethalmi gyárban, hanem másutt is. Sajnos, hosszú évekig lapok cikkei­nek témája, termelési érte­kezletek örök problémája volt, hogy a beruházások­kor, fejlesztésekkor bein­vesztált összegekből mindig azt csípték le, ami a legin­kább hiányzott az embe­reknek. Lassú változást csak a párt Politikai Bizott­ságának határozata indított el, a munkásosztály hely­zetéről, s a feladatokról. A változás szerencsére nap­jainkban mindinkább ész­revehető, s nem véletlen, hogy az autógyáriak is pontosan ismerik azt az összeget — mintegy het- venmillió forintot — ami közvetlenül ilyen célokra jut. Döntő dolog a termelő­berendezések fejlesztése, ki is vitatná?! Am előbb vagy utóbb visszás helyzetet te­remt, ha az ún. kisegítő részlegek — mint pl. az any^.nozgatás —, s a szo­ciális létesítmények nem tartanak lépést a fejlődés­sel. Az autógyári hetven- millió a teljes beruházási összeg mintegy tíz száza­léka: jól igazolja a párt politikájának következetes érvényre jutását, azt az el­vet, hogy nemcsak többet kell kérni a munkásoktól, több munkát elvárni, ha­nem többet is kell adni en­nek fejében, s nemcsak bér formájában, hanem úgy is. hogy könnyebbé, gyorsabbá lesz az anyagmozgatás, enyhül a zsúfoltság az öl­tözőkben a fürdőkben, az­az a jobb munkához szoro­san hozzákötődnek a jobb munkakörülmények. (m. o.) SZAZHALOMBATTAI TALÁLKOZÁSOK AZ ELNÖK Mi lehetett az oka, hogy amikor először jártam Száz­halombatta magasbanyúló új házai között, rögtön elfogad­tam az általam ismert mo­dern. lakótelepek közül a leg­szebbnek? Talán az itt meg­található változatosság? Csa­ládias hangulatú, háromeme­letes házak szomszédságában hosszan elnyúló szalagház; előtte toronyházak; mögötte vörös dísztéglából épült mun­kásszállók; a ritmikusan ka­nyarodó utak, s a házak közöt­ti tágas terek reményt éb­resztenek, hogy végre fel­épül egy olyan lakótelep, amely majd befogadja ön­magába a természetet... Az ember nem szeret uniformi­zálódni; kaszárnyában élni, legyen bármilyen tetszetős a házak egyenruhája. E lakóne­gyed tervezői méltányolták a játékosság, változatosság iránti igényünket, — tisztelték a különbség fogalmát. De még valószínűbb, hogy e formai oldal mellett első­sorban a tartalmi, lényegi elem szülte lelkesedésemet: egy hely, ahol az emberek a kor színvonalán modem nagyüzemekben dolgoznak, és a hatvanas évek színvonalán korszerű körülmények között élnek; végre egy hely, ahol nem bontja meg semmi ezt az összhangot! Már akkor elhatároztam, hogy riportot írok Százba- i lombatta lakóiról. Célomat még csak homályosan fogal­maztam meg: utána járni, hogy ilyen előnyös viszonyok között vajon elégedettebbek-e az átlagos honpolgárnál? Amikor néhány héttel ké­sőbb. kora reggel kollégám­mal letett bennünket Száz­halombattán az autóbusz, ne­hezen tudtam felidézni ma­gamban legutóbbi lelkesedése­met. A kocsi ugyanié a község másik részében állt meg, az építőmunkások ideiglenes barakkszállásainál, ahonnét a Benta-patak római kori hídja mellett elhaladva, porban ban­dukolva tartottunk a tanács­háza felé az elhanyagolt régi faluban. Itt ismerkedtünk meg Százhalombatta tanácselnöké­vel. — A Kőolajfinomító és a Dunamenti Hőerőmű melletti lakótelep alapozása 1962-ben Pizsama helyett baby-doll Bevált a nylon—habselyem keverék Aki egy helyen, összegyűjt­ve akarja látni, milyen női fehérnemű kapható most az üzletekben, keresse fel Buda­pesten a Tanács körút 8. szám alatti bemutatótermet. A Di­vatáru, s a Rövid- és Kötött­áru Nagykereskedelmi Válla­lat közösen kiállítást rendez­tek, amely május 6-ig tart nyitva. Ízlésesen dekorálva mutat­ják be a szövött-kötött anyag­ból készített modelleket. Lát- tukra megállapítható, hogy változatlanul divatos még a színes, dúsan csipkézett női fehérnemű. A habselyem alapanyagot újabban műszál­lal keverik, így formatartób- bá vált. A tiszta nylonból ké­szült fehérnemű nem szellő­zött eléggé. A keverés ennek az anyagnak is jót tett, hasz­nálata egészségesebb. Érdekes, hogy a pizsama iránt csökkent az érdeklődés, helyét a baby-doll foglalta el. A kiállításon szép számmal mutattak fehér, rózsaszín, vi­lágoskék, lila, valamint min­tás női harisnyákat. Ugyan­csak dús a választék a női vastag kreppnylon, mintás térdharisnyákból, amit a fia­talok keresnek. Az ipar igen nagy mennyi­ségű árut bocsát ebben a ne­gyedévben a kereskedelem rendelkezésére. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat 30 ezer krepp hálóinget, 4 ezer pizsamát, 15 ezer Krisztina há'.óinget és 3 ezer köntöst k"-' ’ szerte az országba. Mell­tartóból 350 ezer darabot ké­szítenek. harisnyatartóból 140, fűzőből 25 ezret. Ez a menyr nyiség azonban még mindig kevés, ezért a folyamatosan érkező importáruval bővítik a választékot. 19 néprajzi tájegység — 78 holdon A Néprajzi Múzeumban kedden sajtótájékoztatón is­mertették a Szentendrén épü­lő Magyar Szabadtéri Nép­rajzi Múzeum terveit. A 78 holdas területen léte­sülő falumúzeumban hazánk 19 néprajzi tájegységének jellegzetes 'akóházait és a hozzátartozó gazdasági épü­leteket. valamint a népi kis­ipari műhelyeket állítják fel. A múzeum területén három­holdas mesterséges tavat lé­tesítenek, ahol a magyar fo­lyók és tavak halászainak, ví­ziembereinek emlékeit, mun­kaeszközeit mutatják be, a többi között vízimalmot. kezdődött. A közeljövőben ad­ják át építkezések első üte­mében felépült 750 lakás kö­zül az utolsókat. A második ütemben ezer újabb lakás épí­téséhez kezdenek. S a húsz­éves távlati tervben össze­sen 5000 új lakás szerepel. Az utóbbi két adat már a lesz világa: ide tartozik a Duna melletti nyaralótelep tel­jes beépítése; strand és csó­naktelep. Ide tartozik 60 hold erdő telepítése; fedett uszoda; 600 személyt befogadó mű­velődési otthon; technikum, gimnázium. A le s,z világa folyamato­san ölt valóságos formát. Ad­dig is: a rendelő, a gyógyszer- tár barakképületben műkö­dik. Az új telepen hetenként egyszer kapni csak húst. Az étterem ideiglenesen rendez­kedett be a munkásszálló ét­kezőjébe. .. tudtam, hogy a budai járás egy másik községéből került ide ott is tanácselnök volt — sok évvel ezelőtt. Helyi elődjeit „italozás miatt levál­tották”. Bizalmatlanság fo­gadta. Egyszer egy mérnökkel járta a falut. Megkérdezte egy öregember, mit csinálnak. „Ki­nézzük a villanyoszlopok he­lyét” — felelte. — „Az előző két elnök is így kezdte — mondta az ember. — Ez ak­kor nagyon bántotta. — Most már elégedett? Mit válaszoljon erre? Szép lakása, vezető beosztása, négy gyereke van. Az országban kevés tanácselnök működhet közre olyan fejlődésben, mint ő. Elégedett. De ha minden­nel elégedett lenne, semmi nem hajtaná, unalmassá válna az élete. Padányi Anna KESZTHELY Szórakozóhely a labirintusban A balatonpart egyik legré- termet, a folyosón pedig teke­gibb szállodája, a keszthelyi Hullám Hotel alatt nemrég érdekes felfedezésre jutottak a vendéglátóipar munkatár­sai. A pincében villanyszere­lés közben az egyik munkás vésője átszakította a falat. Amikor a rést megnagyobbí­tották, a föld alatti helyiségek egész labirintusát fedezték fel. A vendéglátó vállalat most a Hullám Szálló föld alatti he­lyiségeiben a balatonvidék egyik leghangulatosabb szó­rakozóhelyét rendezte be. A boltíves helyiségeket petróle­um lámpákból átalakított vi­lágító testekkel, a falba rej­tett villanyégőkkel és gyer­tyafénnyel világítják. A jelen­legi ideiglenes berendezést kecskelábú hársfa asztalokkal, fonott székekkel és padokkal cserélik ki. A föld alatti zenés borozó egyik helyiségében biliárd­pályát rendeztek be. HUNGAROCAMION Isztambulban is... Hétfőtől Isztambulba is szállít árut a HUNGAROCA­MION. Ezzel az első törökor­szági úttal a HUNGAROCA­MION vállalat kocsijai már a 23. országba jutnak eL TISZAFÜRED Hármas ikrek A tiszafüredi szülőotthon­ban hármas ikreknek adott életet Kolozsi Lajos téglagyá­ri munkás felesége. Az újszü­löttek — egy fiú és két leány — egyenként 170—175 deka súlyúak és egészségesek. A tervezés, az építkezés el-J lentmondásairól az elnök azt mondta: — A terveken, sajnos há romszor módosítottak. Először § kisebb házak épültek, összesen v 160 lakás, mert akkor még úgy látszott, hogy csak kevés embert kell idetelepíteni. A környező községekből akarták szerződtetni a szakmunkáso­kat. (De ez csak akkor való­sulhatott volna meg, ha évek­kel előbb megkezdik a beis­koláztatást. A két üzem ma­gasan kvalifikált szakmunká­sokat igényel: a villanyszere­lő szakmunkásbizonyítvány általában nem elég — elektri- tikusokat képeznek belőlük; lakatosnak gyakran technikust vesznék fel. Szóval, amikor kiderült, hogy speciálisan kép­zett szakmunkások, helyben nem akadnak, és telepíteni kell, akkor készült el a hosz- szú távon 5000 új lakással szá­moló .terv. Ezután épültek fel a szalaga és toronyházak. De a jövőben létesítendő ezer laká­son már harmadik koncepció módosított: időközben ugyanis döntés született, hogy ezeknél a dunaújvárosi házgyár ter­mékeit kell felhasználni... Más. A szociális, kommuná­lis létesítmények nem követik kellő ütemben a lakásépítést. A beruházók és az üzemek számára, érthetően a munka­erő letelepítése a legsürgő­sebb. Baj az is, hogy az iskolák, bölcsődék, óvodák nagyságá­nak meghatározásánál a ter­vezők nem számoltak azzal, hogy ide elsősorban fiatalok jönnek — az átlagéletkor az új telepen harminc év alatt van! — akiknél, mint boldog lakás- tulajdonosoknál is, a szokott­nál jóval gyakoribb a gyer­mekáldás. Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy Százha­lombatta nem a sivatagból nőtt ki, iskolája csak úgy, miftt vendéglője szívóhatást gyakorol távolabbi környeze­tére; azt viszont éppen azért nem fejlesztik az általános ütemben, mert az új telep amúgyis kiépül... o A tanács eljövendő feladatai kerültek szóba. — Mihelyt a tulajdonunké kerülnek a felépült új laká­sok, házkezelési csoportot lé­tesítünk mérnökkel, techni­kussal, munkásokkal, kertész­szel. S remélem, nem fognalt nagyon takarékoskodni a ke­rettel — mert számos új léte­sítmény gyors „lerobbanása’ köszönhető annak, ha a fenn­tartásra már nem fordítanak elég pénzt. Ez a látszólagos spórolás valójában drága mu­latság. Az eredményekről kérdez­tem. Kinevetett: kinőtt i pusztából két modern nagy­üzem és egy város — mit kel itt eredményekről szólni? Beszélgetésünk végül, ere­deti célomnak megfeielőer személyes jellegűvé vált. Ak kor már az ófalui főút köze­pén mentünk az Erőmű felé A tanácselnök a robogójá tolta — ezzel száguldja be na ponta többször a szélesen el terülő Százhalombattát. Meg lylz utolsó utas ötven Ingatta a fejét. Újabb cigarettára gyújtott. — Nem. Börtönben. F elnevetett, kurtán, torokból, a hátamon végigfutott a hideg. Börtönben. A fején a vágás, iszonyú seb lehetett. Mit csinálhatott ez? Verekedett? ölhetett? Azért nem adnak többet, mint öt évet? Becsuktam az ajtót, lassan felpörgettem a motort, s simán kivittem az útra a kocsit. A tag állt, a csomagtartó alumíniumrúdját markolta mindkét kezével, s kifelé, a sötétbe nézett. Az órámra pislogtam, mindjárt éjfél. Még négy kilométer. — Kérhetnék valamit? Rekedt volt a hangja, alig ismertem meg. — Tessék, mit? — A sorompó előtt álljon meg. Egy percre. Kiszállnék. Körülnézni. — Sötét van. — Nem baj. Ott én behunyt szemmel is tudok mindent. Furcsa egy tag. Dilinós lenne? Mi baja a sorompóval? Csak a mérget nyeli miatta az ember. Jó öt éve, hogy felszerelték. És van, hogy félórát is lenn hagyják, valahonnét a pokolból irányítják, s a vasutasok igazán nem idegesek. Nekem meg egy rakás utas rágja a fülem. Kürtöljek. Ilyen süketséget. Kürtöljek. Kinek? Sajátos logikája van. Mert most azt kér­dezte: — Mióta van a cégnél? — Augusztusban lesz három éve. Addig te­herautón voltam. — Jól vezet. — Köszönöm. — Egy év híján huszonöt esztendeig vezet­tem. M ost én bólintottam. Nofene. Lassítottam, gurulva állt meg a kocsi. — A sorompó. Odalépett az ajtóhoz, de úgy, mint aki el­szédült. Ösztönösen kaptam utána, azt hittem, lebukik a lépcsőn. Türelmetlen mozdulattal tolta el a kezem. Lelépett, eléjement a kocsi­nak, s állt. Bámult előre. Másodpercekig volt csak lenn, mint akit kergetnek, ugrott fel, s gorombán rámförmedt: — Menjünk! Menjünk, az isten áldja meg! Kezdett elegem lenni belőle. Átmentünk a sorompón, s ahogy félszemmel rápislogtam, ne vegye észre, láttam, kezefejével törli hom­lokáról a verejtékcsöppeket. Lihegett, mint aki valami nagy terhet rakott le, s úgy ros- kadt az ülésre, mint amikor a zsákot elen­gedik. Visszakapcsoltam, az a kis emelkedő takar­ja a telepet. Ahogy a bukkanó tetejére jut a kocsi, orra már megszagolhatja az első há­zakat. — Hol tegyem le? Rámemelte tekintetét, s a homályban is láttam, hogy vöröslenek szemében a vérerek: — Mit? Mit kérdezett? — Hol tegyem le? Itt a szélen, vagy bejön végig? , — Végig. A túlsó felén lakom. Azaz az anyám ... Odaértem a kocsifordulónak csúfolt, kerék­nyomokkal agyonszántott, dúrt terecskéhez. Leállítottam a motort, s intettem, célnál va­gyunk. — Három évet mondott? — Három? Ja, igen, akkor jöttem a cég­hez. — Nem mondták magának, amikor a Klá- ra-telepi vonalra tették, hogy a sorompó ... — Mondták. Volt valami szerencsétlenség... Úgy magasodott elém, hogy akaratlanul is hátrább léptem. — Valami... Két ember halt meg! — Igen, de hát ez már régen volt. A sorom­pót is amiatt szerelték fel. — Azt a buszt, amit elkapott a vonat, én vezettem! A z utolsó szavakat már ordította. Két ku­tya is ugatni kezdett, öt év ... a busz­vezető volt a hibás .. nem is nagyon figyel­tem, amikor a régiek mesélték Kék papírban volt a csomagja, olyasmiben, amivel az irkákat takarják a gyerekek. A hó­na alá vette, s mint aki nem lát jól. úgy botorkált le a lépcsőn, s indult neki a sötét­nek. Még láttam, hogy kutyák szegődnek a nyomába, de egyik se’ ugatta meg. Mészáros Ottó > -Q élatelepnél lesöpört a jónép, egy otven j I > körüli férfi maradt a kocsiban egyedül. ; Becsuktam az ajtókat, már épp>en indulni : akarok, amikor a tag cihelődnd kezd. i — Leszáll? | — Nem. Csak a végállomásnál. Klára-telep­j re megy, nem? j — Oda. ! Bólintott. Előbbre jött, odaült mellém, ha : picit féloldalra fordítom a fejem, látom, hogy ! a homlokán keresztbefut egy csúnya vágás. : Hű, mit kaphatott ez a fejére!? Kemény ko- ! bakja lehet, annyi szent, ha nem pusztult be­|le. j — Régóta nincs kalauz? 5 — Négy hónapja. Vonalbérletesek. Alig | van egy-két jegyes utas. Annak odaadom én. ! Bár utálok a pénzzel babrálni. ! — Ilyenkor csöndes. i — Utolsó járat. Majd hajnalban nézné j meg, amikor elindulok Klára-telepről. Hasa ; lesz a kocsinak. > — Még mindig? j- — Mindig? Ismerős, erre? ! Hallgatott. Én az utat figyeltem, bár bé- ! hunyt szemmel is elvezetem azt a tragácsot. ! A kettős kő után száz méterre iszonyatos ! kátyú. Vonyít a kocsi, mikor belemegy, öt- ; szőr volt rugótöréssel a műhelyben fél év • alatt. Az utat meg az istennek se’ csináltat- ! nák meg. Szemben valami őrült madár spric- ! celt, úgy zavarta a szerencsétlen a kis Zas- ! tawáját, minitha egy Porsche lenne. Ez a ko- j esi se’ sokáig tart az ilyen kakadu mellett. S Levettem a fényszórót, de az a hólyag még ! mindig bele a szemembe. Már itt volt né- ; hány méterre. Dögölj meg, gondoltam, s ad­> digra eltűnt mellettem. Akikor láttam, hogy ! Zastawa. Mert akkora lámpát rakott föl rá, j mintha egy csatahajó lenne. Emberek miben (találják meg az örömüket... ! ! — igen, ismerős vagyok erre. ; /"A dakapom a fejem, nem kapcsoltam hirte- S len. j — Ezt kérdezte, nem? ! — Ja, persze, p>ersze. Én csak kijárok Klá­t ra-telepre. Van ott egy szoba. Vaságy, p>ok- J róc. Pihenő. Hát nem egy röhej? Éjfél, mire J kiérek. Négykor indulnom kell. A kocsival is ^ van dolga az embernek. Marad jó esetben két $ és fél órája. Mert valamit enni is kell. A sza- ^ badnapja meg gyűlik az embernek, nem tud- $ ják kiadni. Kevesen vagyunk. Most megpró- $ bálkoznak kalauzokkal, kitanítják őket. Mire ^ azokból bakravaló lesz ... ?! ^ — Anyámhoz megyek. ^ Olyan csöndes áhítattal mondta, hogy, nem t vagyok érzelgős alak, de nyeltem egyet. Sze- 5 gény mutter, két hónapja is van, hogy íirkál- $ tam neki egy levelet .. ^ Cigarettát nyújtott feljpm, fejemmel a do- ^ hányozni tilos táblára böktem, de azért ki- húztam egyet. Láttam a tagon, hogy beszél- S hetnékje van, lassítottam, s odagurultam a 5 padka szélére. Kinyitottam az ajtót, s hogy ^ indokoljam, azt mondtam: ^ — Legalább a büdös kimegy. ^ Bólint megint, mint az olyanok, akik sokat ^ vannak egyedül. Azok ilyen billegetősek. Ma- ^ gukban beszélnek, maguknak helyeselnek, i Nincs kinek beszélni, nincs kire figyelni. Volt > egy tag a műhelyben, aki hajólakatos volt, s ^ egyszer —• mesélte legalábbis — elkerült egy ^ szigetre... § — öt éve nem láttam. ^ — Hű, az sok idő. Nagyon sok. Azért a leg­jobb az anyjánál az embernek. Ha valami 5 nagy baj van. hozzáfutok most is. Pedig már S tízéves a fiam. ^ Valahogy olyan furcsa volt. Nem tudom. ^ miért, de olyan furcsa Mint amikor valami ismeretlen növényt lát az ember. Letépi, nézi. S de fogalma sincs, mi lehet. Fű, virág, gaz? S A gyerek gyűjtöget, aztán beragasztja valami $ zsírpapíros könyvbe, itatós közé. ö már tud- J ja, mi — miféle, s A nyitott ajtón kipöckölte a cigaretta vé- | gét: ^ — öt éve; 5 maradt nekem, i Nem tudom, miért kérdeztem éppen ezt: S — Külföldön volt?

Next

/
Thumbnails
Contents