Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-26 / 97. szám
4 1967. ÁPRILIS 26., SZERDA Villanófény Végre, erre is A sóhaj a Csepel Autógyárban hangzott el. Motorgyári munkásokkal beszélgetve, megkezdődött, s mintegy 720 millió forintba kerülő rekonstrukció esélyeit, eredményei, kihatásait latolgatva mondotta sóhajvva egyikük, hogy „végre most már erre is” jut. Mármint az anyagmozgatás korszerűsítésére, a munkakörülmények többoldalú javítására, öltözők, fürdők emelésére. Jogos a sóhaj, s nemcsak itt, a szigethalmi gyárban, hanem másutt is. Sajnos, hosszú évekig lapok cikkeinek témája, termelési értekezletek örök problémája volt, hogy a beruházásokkor, fejlesztésekkor beinvesztált összegekből mindig azt csípték le, ami a leginkább hiányzott az embereknek. Lassú változást csak a párt Politikai Bizottságának határozata indított el, a munkásosztály helyzetéről, s a feladatokról. A változás szerencsére napjainkban mindinkább észrevehető, s nem véletlen, hogy az autógyáriak is pontosan ismerik azt az összeget — mintegy het- venmillió forintot — ami közvetlenül ilyen célokra jut. Döntő dolog a termelőberendezések fejlesztése, ki is vitatná?! Am előbb vagy utóbb visszás helyzetet teremt, ha az ún. kisegítő részlegek — mint pl. az any^.nozgatás —, s a szociális létesítmények nem tartanak lépést a fejlődéssel. Az autógyári hetven- millió a teljes beruházási összeg mintegy tíz százaléka: jól igazolja a párt politikájának következetes érvényre jutását, azt az elvet, hogy nemcsak többet kell kérni a munkásoktól, több munkát elvárni, hanem többet is kell adni ennek fejében, s nemcsak bér formájában, hanem úgy is. hogy könnyebbé, gyorsabbá lesz az anyagmozgatás, enyhül a zsúfoltság az öltözőkben a fürdőkben, azaz a jobb munkához szorosan hozzákötődnek a jobb munkakörülmények. (m. o.) SZAZHALOMBATTAI TALÁLKOZÁSOK AZ ELNÖK Mi lehetett az oka, hogy amikor először jártam Százhalombatta magasbanyúló új házai között, rögtön elfogadtam az általam ismert modern. lakótelepek közül a legszebbnek? Talán az itt megtalálható változatosság? Családias hangulatú, háromemeletes házak szomszédságában hosszan elnyúló szalagház; előtte toronyházak; mögötte vörös dísztéglából épült munkásszállók; a ritmikusan kanyarodó utak, s a házak közötti tágas terek reményt ébresztenek, hogy végre felépül egy olyan lakótelep, amely majd befogadja önmagába a természetet... Az ember nem szeret uniformizálódni; kaszárnyában élni, legyen bármilyen tetszetős a házak egyenruhája. E lakónegyed tervezői méltányolták a játékosság, változatosság iránti igényünket, — tisztelték a különbség fogalmát. De még valószínűbb, hogy e formai oldal mellett elsősorban a tartalmi, lényegi elem szülte lelkesedésemet: egy hely, ahol az emberek a kor színvonalán modem nagyüzemekben dolgoznak, és a hatvanas évek színvonalán korszerű körülmények között élnek; végre egy hely, ahol nem bontja meg semmi ezt az összhangot! Már akkor elhatároztam, hogy riportot írok Százba- i lombatta lakóiról. Célomat még csak homályosan fogalmaztam meg: utána járni, hogy ilyen előnyös viszonyok között vajon elégedettebbek-e az átlagos honpolgárnál? Amikor néhány héttel később. kora reggel kollégámmal letett bennünket Százhalombattán az autóbusz, nehezen tudtam felidézni magamban legutóbbi lelkesedésemet. A kocsi ugyanié a község másik részében állt meg, az építőmunkások ideiglenes barakkszállásainál, ahonnét a Benta-patak római kori hídja mellett elhaladva, porban bandukolva tartottunk a tanácsháza felé az elhanyagolt régi faluban. Itt ismerkedtünk meg Százhalombatta tanácselnökével. — A Kőolajfinomító és a Dunamenti Hőerőmű melletti lakótelep alapozása 1962-ben Pizsama helyett baby-doll Bevált a nylon—habselyem keverék Aki egy helyen, összegyűjtve akarja látni, milyen női fehérnemű kapható most az üzletekben, keresse fel Budapesten a Tanács körút 8. szám alatti bemutatótermet. A Divatáru, s a Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat közösen kiállítást rendeztek, amely május 6-ig tart nyitva. Ízlésesen dekorálva mutatják be a szövött-kötött anyagból készített modelleket. Lát- tukra megállapítható, hogy változatlanul divatos még a színes, dúsan csipkézett női fehérnemű. A habselyem alapanyagot újabban műszállal keverik, így formatartób- bá vált. A tiszta nylonból készült fehérnemű nem szellőzött eléggé. A keverés ennek az anyagnak is jót tett, használata egészségesebb. Érdekes, hogy a pizsama iránt csökkent az érdeklődés, helyét a baby-doll foglalta el. A kiállításon szép számmal mutattak fehér, rózsaszín, világoskék, lila, valamint mintás női harisnyákat. Ugyancsak dús a választék a női vastag kreppnylon, mintás térdharisnyákból, amit a fiatalok keresnek. Az ipar igen nagy mennyiségű árut bocsát ebben a negyedévben a kereskedelem rendelkezésére. A Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat 30 ezer krepp hálóinget, 4 ezer pizsamát, 15 ezer Krisztina há'.óinget és 3 ezer köntöst k"-' ’ szerte az országba. Melltartóból 350 ezer darabot készítenek. harisnyatartóból 140, fűzőből 25 ezret. Ez a menyr nyiség azonban még mindig kevés, ezért a folyamatosan érkező importáruval bővítik a választékot. 19 néprajzi tájegység — 78 holdon A Néprajzi Múzeumban kedden sajtótájékoztatón ismertették a Szentendrén épülő Magyar Szabadtéri Néprajzi Múzeum terveit. A 78 holdas területen létesülő falumúzeumban hazánk 19 néprajzi tájegységének jellegzetes 'akóházait és a hozzátartozó gazdasági épületeket. valamint a népi kisipari műhelyeket állítják fel. A múzeum területén háromholdas mesterséges tavat létesítenek, ahol a magyar folyók és tavak halászainak, víziembereinek emlékeit, munkaeszközeit mutatják be, a többi között vízimalmot. kezdődött. A közeljövőben adják át építkezések első ütemében felépült 750 lakás közül az utolsókat. A második ütemben ezer újabb lakás építéséhez kezdenek. S a húszéves távlati tervben összesen 5000 új lakás szerepel. Az utóbbi két adat már a lesz világa: ide tartozik a Duna melletti nyaralótelep teljes beépítése; strand és csónaktelep. Ide tartozik 60 hold erdő telepítése; fedett uszoda; 600 személyt befogadó művelődési otthon; technikum, gimnázium. A le s,z világa folyamatosan ölt valóságos formát. Addig is: a rendelő, a gyógyszer- tár barakképületben működik. Az új telepen hetenként egyszer kapni csak húst. Az étterem ideiglenesen rendezkedett be a munkásszálló étkezőjébe. .. tudtam, hogy a budai járás egy másik községéből került ide ott is tanácselnök volt — sok évvel ezelőtt. Helyi elődjeit „italozás miatt leváltották”. Bizalmatlanság fogadta. Egyszer egy mérnökkel járta a falut. Megkérdezte egy öregember, mit csinálnak. „Kinézzük a villanyoszlopok helyét” — felelte. — „Az előző két elnök is így kezdte — mondta az ember. — Ez akkor nagyon bántotta. — Most már elégedett? Mit válaszoljon erre? Szép lakása, vezető beosztása, négy gyereke van. Az országban kevés tanácselnök működhet közre olyan fejlődésben, mint ő. Elégedett. De ha mindennel elégedett lenne, semmi nem hajtaná, unalmassá válna az élete. Padányi Anna KESZTHELY Szórakozóhely a labirintusban A balatonpart egyik legré- termet, a folyosón pedig tekegibb szállodája, a keszthelyi Hullám Hotel alatt nemrég érdekes felfedezésre jutottak a vendéglátóipar munkatársai. A pincében villanyszerelés közben az egyik munkás vésője átszakította a falat. Amikor a rést megnagyobbították, a föld alatti helyiségek egész labirintusát fedezték fel. A vendéglátó vállalat most a Hullám Szálló föld alatti helyiségeiben a balatonvidék egyik leghangulatosabb szórakozóhelyét rendezte be. A boltíves helyiségeket petróleum lámpákból átalakított világító testekkel, a falba rejtett villanyégőkkel és gyertyafénnyel világítják. A jelenlegi ideiglenes berendezést kecskelábú hársfa asztalokkal, fonott székekkel és padokkal cserélik ki. A föld alatti zenés borozó egyik helyiségében biliárdpályát rendeztek be. HUNGAROCAMION Isztambulban is... Hétfőtől Isztambulba is szállít árut a HUNGAROCAMION. Ezzel az első törökországi úttal a HUNGAROCAMION vállalat kocsijai már a 23. országba jutnak eL TISZAFÜRED Hármas ikrek A tiszafüredi szülőotthonban hármas ikreknek adott életet Kolozsi Lajos téglagyári munkás felesége. Az újszülöttek — egy fiú és két leány — egyenként 170—175 deka súlyúak és egészségesek. A tervezés, az építkezés el-J lentmondásairól az elnök azt mondta: — A terveken, sajnos há romszor módosítottak. Először § kisebb házak épültek, összesen v 160 lakás, mert akkor még úgy látszott, hogy csak kevés embert kell idetelepíteni. A környező községekből akarták szerződtetni a szakmunkásokat. (De ez csak akkor valósulhatott volna meg, ha évekkel előbb megkezdik a beiskoláztatást. A két üzem magasan kvalifikált szakmunkásokat igényel: a villanyszerelő szakmunkásbizonyítvány általában nem elég — elektri- tikusokat képeznek belőlük; lakatosnak gyakran technikust vesznék fel. Szóval, amikor kiderült, hogy speciálisan képzett szakmunkások, helyben nem akadnak, és telepíteni kell, akkor készült el a hosz- szú távon 5000 új lakással számoló .terv. Ezután épültek fel a szalaga és toronyházak. De a jövőben létesítendő ezer lakáson már harmadik koncepció módosított: időközben ugyanis döntés született, hogy ezeknél a dunaújvárosi házgyár termékeit kell felhasználni... Más. A szociális, kommunális létesítmények nem követik kellő ütemben a lakásépítést. A beruházók és az üzemek számára, érthetően a munkaerő letelepítése a legsürgősebb. Baj az is, hogy az iskolák, bölcsődék, óvodák nagyságának meghatározásánál a tervezők nem számoltak azzal, hogy ide elsősorban fiatalok jönnek — az átlagéletkor az új telepen harminc év alatt van! — akiknél, mint boldog lakás- tulajdonosoknál is, a szokottnál jóval gyakoribb a gyermekáldás. Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy Százhalombatta nem a sivatagból nőtt ki, iskolája csak úgy, miftt vendéglője szívóhatást gyakorol távolabbi környezetére; azt viszont éppen azért nem fejlesztik az általános ütemben, mert az új telep amúgyis kiépül... o A tanács eljövendő feladatai kerültek szóba. — Mihelyt a tulajdonunké kerülnek a felépült új lakások, házkezelési csoportot létesítünk mérnökkel, technikussal, munkásokkal, kertészszel. S remélem, nem fognalt nagyon takarékoskodni a kerettel — mert számos új létesítmény gyors „lerobbanása’ köszönhető annak, ha a fenntartásra már nem fordítanak elég pénzt. Ez a látszólagos spórolás valójában drága mulatság. Az eredményekről kérdeztem. Kinevetett: kinőtt i pusztából két modern nagyüzem és egy város — mit kel itt eredményekről szólni? Beszélgetésünk végül, eredeti célomnak megfeielőer személyes jellegűvé vált. Ak kor már az ófalui főút közepén mentünk az Erőmű felé A tanácselnök a robogójá tolta — ezzel száguldja be na ponta többször a szélesen el terülő Százhalombattát. Meg lylz utolsó utas ötven Ingatta a fejét. Újabb cigarettára gyújtott. — Nem. Börtönben. F elnevetett, kurtán, torokból, a hátamon végigfutott a hideg. Börtönben. A fején a vágás, iszonyú seb lehetett. Mit csinálhatott ez? Verekedett? ölhetett? Azért nem adnak többet, mint öt évet? Becsuktam az ajtót, lassan felpörgettem a motort, s simán kivittem az útra a kocsit. A tag állt, a csomagtartó alumíniumrúdját markolta mindkét kezével, s kifelé, a sötétbe nézett. Az órámra pislogtam, mindjárt éjfél. Még négy kilométer. — Kérhetnék valamit? Rekedt volt a hangja, alig ismertem meg. — Tessék, mit? — A sorompó előtt álljon meg. Egy percre. Kiszállnék. Körülnézni. — Sötét van. — Nem baj. Ott én behunyt szemmel is tudok mindent. Furcsa egy tag. Dilinós lenne? Mi baja a sorompóval? Csak a mérget nyeli miatta az ember. Jó öt éve, hogy felszerelték. És van, hogy félórát is lenn hagyják, valahonnét a pokolból irányítják, s a vasutasok igazán nem idegesek. Nekem meg egy rakás utas rágja a fülem. Kürtöljek. Ilyen süketséget. Kürtöljek. Kinek? Sajátos logikája van. Mert most azt kérdezte: — Mióta van a cégnél? — Augusztusban lesz három éve. Addig teherautón voltam. — Jól vezet. — Köszönöm. — Egy év híján huszonöt esztendeig vezettem. M ost én bólintottam. Nofene. Lassítottam, gurulva állt meg a kocsi. — A sorompó. Odalépett az ajtóhoz, de úgy, mint aki elszédült. Ösztönösen kaptam utána, azt hittem, lebukik a lépcsőn. Türelmetlen mozdulattal tolta el a kezem. Lelépett, eléjement a kocsinak, s állt. Bámult előre. Másodpercekig volt csak lenn, mint akit kergetnek, ugrott fel, s gorombán rámförmedt: — Menjünk! Menjünk, az isten áldja meg! Kezdett elegem lenni belőle. Átmentünk a sorompón, s ahogy félszemmel rápislogtam, ne vegye észre, láttam, kezefejével törli homlokáról a verejtékcsöppeket. Lihegett, mint aki valami nagy terhet rakott le, s úgy ros- kadt az ülésre, mint amikor a zsákot elengedik. Visszakapcsoltam, az a kis emelkedő takarja a telepet. Ahogy a bukkanó tetejére jut a kocsi, orra már megszagolhatja az első házakat. — Hol tegyem le? Rámemelte tekintetét, s a homályban is láttam, hogy vöröslenek szemében a vérerek: — Mit? Mit kérdezett? — Hol tegyem le? Itt a szélen, vagy bejön végig? , — Végig. A túlsó felén lakom. Azaz az anyám ... Odaértem a kocsifordulónak csúfolt, keréknyomokkal agyonszántott, dúrt terecskéhez. Leállítottam a motort, s intettem, célnál vagyunk. — Három évet mondott? — Három? Ja, igen, akkor jöttem a céghez. — Nem mondták magának, amikor a Klá- ra-telepi vonalra tették, hogy a sorompó ... — Mondták. Volt valami szerencsétlenség... Úgy magasodott elém, hogy akaratlanul is hátrább léptem. — Valami... Két ember halt meg! — Igen, de hát ez már régen volt. A sorompót is amiatt szerelték fel. — Azt a buszt, amit elkapott a vonat, én vezettem! A z utolsó szavakat már ordította. Két kutya is ugatni kezdett, öt év ... a buszvezető volt a hibás .. nem is nagyon figyeltem, amikor a régiek mesélték Kék papírban volt a csomagja, olyasmiben, amivel az irkákat takarják a gyerekek. A hóna alá vette, s mint aki nem lát jól. úgy botorkált le a lépcsőn, s indult neki a sötétnek. Még láttam, hogy kutyák szegődnek a nyomába, de egyik se’ ugatta meg. Mészáros Ottó > -Q élatelepnél lesöpört a jónép, egy otven j I > körüli férfi maradt a kocsiban egyedül. ; Becsuktam az ajtókat, már épp>en indulni : akarok, amikor a tag cihelődnd kezd. i — Leszáll? | — Nem. Csak a végállomásnál. Klára-telepj re megy, nem? j — Oda. ! Bólintott. Előbbre jött, odaült mellém, ha : picit féloldalra fordítom a fejem, látom, hogy ! a homlokán keresztbefut egy csúnya vágás. : Hű, mit kaphatott ez a fejére!? Kemény ko- ! bakja lehet, annyi szent, ha nem pusztult be|le. j — Régóta nincs kalauz? 5 — Négy hónapja. Vonalbérletesek. Alig | van egy-két jegyes utas. Annak odaadom én. ! Bár utálok a pénzzel babrálni. ! — Ilyenkor csöndes. i — Utolsó járat. Majd hajnalban nézné j meg, amikor elindulok Klára-telepről. Hasa ; lesz a kocsinak. > — Még mindig? j- — Mindig? Ismerős, erre? ! Hallgatott. Én az utat figyeltem, bár bé- ! hunyt szemmel is elvezetem azt a tragácsot. ! A kettős kő után száz méterre iszonyatos ! kátyú. Vonyít a kocsi, mikor belemegy, öt- ; szőr volt rugótöréssel a műhelyben fél év • alatt. Az utat meg az istennek se’ csináltat- ! nák meg. Szemben valami őrült madár spric- ! celt, úgy zavarta a szerencsétlen a kis Zas- ! tawáját, minitha egy Porsche lenne. Ez a ko- j esi se’ sokáig tart az ilyen kakadu mellett. S Levettem a fényszórót, de az a hólyag még ! mindig bele a szemembe. Már itt volt né- ; hány méterre. Dögölj meg, gondoltam, s ad> digra eltűnt mellettem. Akikor láttam, hogy ! Zastawa. Mert akkora lámpát rakott föl rá, j mintha egy csatahajó lenne. Emberek miben (találják meg az örömüket... ! ! — igen, ismerős vagyok erre. ; /"A dakapom a fejem, nem kapcsoltam hirte- S len. j — Ezt kérdezte, nem? ! — Ja, persze, p>ersze. Én csak kijárok Klát ra-telepre. Van ott egy szoba. Vaságy, p>ok- J róc. Pihenő. Hát nem egy röhej? Éjfél, mire J kiérek. Négykor indulnom kell. A kocsival is ^ van dolga az embernek. Marad jó esetben két $ és fél órája. Mert valamit enni is kell. A sza- ^ badnapja meg gyűlik az embernek, nem tud- $ ják kiadni. Kevesen vagyunk. Most megpró- $ bálkoznak kalauzokkal, kitanítják őket. Mire ^ azokból bakravaló lesz ... ?! ^ — Anyámhoz megyek. ^ Olyan csöndes áhítattal mondta, hogy, nem t vagyok érzelgős alak, de nyeltem egyet. Sze- 5 gény mutter, két hónapja is van, hogy íirkál- $ tam neki egy levelet .. ^ Cigarettát nyújtott feljpm, fejemmel a do- ^ hányozni tilos táblára böktem, de azért ki- húztam egyet. Láttam a tagon, hogy beszél- S hetnékje van, lassítottam, s odagurultam a 5 padka szélére. Kinyitottam az ajtót, s hogy ^ indokoljam, azt mondtam: ^ — Legalább a büdös kimegy. ^ Bólint megint, mint az olyanok, akik sokat ^ vannak egyedül. Azok ilyen billegetősek. Ma- ^ gukban beszélnek, maguknak helyeselnek, i Nincs kinek beszélni, nincs kire figyelni. Volt > egy tag a műhelyben, aki hajólakatos volt, s ^ egyszer —• mesélte legalábbis — elkerült egy ^ szigetre... § — öt éve nem láttam. ^ — Hű, az sok idő. Nagyon sok. Azért a legjobb az anyjánál az embernek. Ha valami 5 nagy baj van. hozzáfutok most is. Pedig már S tízéves a fiam. ^ Valahogy olyan furcsa volt. Nem tudom. ^ miért, de olyan furcsa Mint amikor valami ismeretlen növényt lát az ember. Letépi, nézi. S de fogalma sincs, mi lehet. Fű, virág, gaz? S A gyerek gyűjtöget, aztán beragasztja valami $ zsírpapíros könyvbe, itatós közé. ö már tud- J ja, mi — miféle, s A nyitott ajtón kipöckölte a cigaretta vé- | gét: ^ — öt éve; 5 maradt nekem, i Nem tudom, miért kérdeztem éppen ezt: S — Külföldön volt?
