Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

^/CíHao 1967. ÁPRILIS 23., VASÁRNAP Az év legjobb plakátjai „Az év legjobb plakátjai" díját szombaton osztotta ki a Műcsarnokban Gádor Endre, a Művelődésügyi Minisztéri­um képzőművészeti osztályá­nak vezetője. Az első díjakat az „Április 4” az „Otthonában a nagyvilág” a „MALÉV” és a „Képcsarnok” című plakátok nyerték. Mezőtúr centenáriuma A Nagykunság népes városa — Mezőtúr — a jövő évben ünnepli várossá alakulásának századik évfordulóját. A jubi­leumról gazdag ünnepségsoro­zaton emlékeznek gieg. A szakmunkásképzés reformja r r „Átrendezés" és r • s// „revízió Ha valaki a céh rendszerben megszerezte a segédlevelet, biztos lehetett abban, hogy a „diploma” élete végéig kiszol­gálja. Ma az inasévek alatt összegyűjtött ismeretek legfel­jebb egy évtizedre elegendő „muníciót” adnak, sőt — az észak-európai országokban végzett felmérések szerint — némelyik szakmában csak há­rom esztendőre. Mi az oka, hogy ilyen gyor­san elavul a szakmunkás-bizo­nyítvány? alig akad jelentkező. A szak­mai utánpótlást mégis állami­lag fenntartott intézetekben és képzési keretek között biztosít­ják. Módosulnak a feladatok Jogos tehát a kérdés: érde- mes-e mind a háromszáz szakmában fenntartani és folytatni a szakmunkáskép­zést? — a kérdésre a közgaz­daságtudomány fiatal ága, az I oktatásgazdaságtan keresi a választ. A háromszáz ipari szakmá­ra kiterjedő tájékozódás feb­ruárban kezdődött. Hogy úgy maradjon-e, mint eddig? Mert arra is lesz példa, hogy egyes szak­mákhoz „hozzátesznek még” valamit, másokból elvesznek, ha úgy találják, nem odatar­tozó feladatok, munkakörök, tevékenységek is csatlakoztak hozzá. A vasipar változásai Sejthetően nagy változások várhatók a vasiparban az „át­rendezések” során. Hét szak- bizottság vizsgálja meg a ki­mondottan vasiparinak minő­sített 48 szakmát. A tapasztalatok feldolgo­zását követően megtörténik majd az új szakmák kialakí­tása. Az elképzelés szerint szé­les körű általános képzést adnak majd a tanulóknak: s erre a szakmunkásjelöltek spe­ciális ismereteket építhetnek az „inasévek” alatt, — de ter­mészetesen később is, amikor már elfoglalták helyüket a termelésben. Nem valószínű például, hogy a ma használa­tos . kilenc féle lakatos'szak­ma megmarad: sokkal indo­koltabb, hogy szerelőlakatoso­kat képezzenek. Az automata szerszámgépbeállító szakmá­ban — ahol jelenleg csak át­képzés folyik, — valószínűleg megindul a rendszeres okta­tás. Az évek óta problémákat okozó forgácsolókapacitás bő­vítése is megköveteli a kép­zés reformját. Az egymáshoz sok tekintetben hasonló fél­tucatnyi forgácsolószakma tan­anyagát össze lehetne vonni: egyik forgácsolóágban jártas fiatal könnyen elsajátíthatná a másik, a harmadik szakmát is. Új tankönyvek Félreértések elkerülése vé­gett már itt szögezzük le: a most kezdődő „revízió” nem érinti a már kiadott szakmun­kásbizonyítványokat. A fel­mérésnek csak az a célja, hogy a jövőben a népgazdasági szükségleteknek megfelelő mennyiségben és színvonalon képezzenek ki szakmunkásoT kát. A szakmai átcsoportosítás csak egyik része az idén kez­dődő — másfél esztendőre ter­vezett — nagy munkának. Ha újra körülhatárolják az egyes szakmákat: akkor át kell dolgozni a tananyagot is a korszerűsített normák alapján. Ez lesz a nagyobb munka, — hiszen több, mint háromszáz tankönyvet kell kidolgozni, megírni: az oktatási tervek­kel, tanmenetekkel együtt. Krajczár Imre Hangverseny Solymáron Szabadtéri színpad, klubok, kiállítások — Fővárosi színvonal otthon A műsor első felében: Le­hár, Hubay, Kálmán Imre, — a művelődési otthon szín­padán — Solymáron. — Jó buszközlekedés: egy­szeri átszállással bent va­gyunk a főváros szívében, öt­száznál több televízió: nagy a „konkurencia”. Igény: pesti színvonal. S lám, mégis eljön­nek ... Kiűztük a csendet az otthon falai közül. Szombat esténként tánc a fiataloknak, vasárnap előadások, s indulnak a klubok, — mondja a műsor szendében Répási Miklós, a művelődési otthon új igazgató­ja. Hogyan tovább? — Azt adni, amit igényel­nek, de úgy adni, hogy ez az igény állandóan emelkedjék. De sosem erőltetve. Azt kell meglátni, mire van szükség. A fotószakkör már kell, s van is. Indul rövidesen a „zeneked­velő gyerekek klubja”, az if­júsági, a felnőtt, a nyugdíjas­klub is. Majd a Mopressó, a szabad téri színpad — május­tól augusztus végéig — köny- nyűzenei, operett és esztrád- műsorokkal. Fővárosi szin­ten — helyben. Aztán a kiállí­tások. Legközelebbi: a kőbá­nyai Nagy Balogh János festőművészé. Közben a nép­frontbizottság segítségével megszervezzük a művészetek iránt érdeklődők baráti kö­rét. És — kulturális szerződé­sek a helyi üzemekkel. Bírja a költségvetés, nem fizetnek rá? — A deficitet nem ismer­jük ... (ferenez) a* ű] az 60 új kötet Május 27-én kezdődik ünnepi könyvhét Hatvan kötet jelenik meg erre alkalomra. Az újdonságlis­tán megfelelő hányaddal sze­repelnek a mai és a klasszi­kus magyar irodalom, vala­mint a világirodalom gyöngy­szemei, ki I II ,, | A Nagykőrösi Kinizsi Sportklub /V\OnP P7ÓK MHS modellezőszakosztálya új /Y\UUCIICZ.Uh műhelyt rendezett be. Az új műhely modem gépeivel, felszerelésével a tíz év fejlődé­séről is beszél és sok száz óráról, amit a modellezők hét­köznap délután és vasárnapokon áldoztak létrehozására. A törzsgárda tizennégy tagból áll: országos bajnokok, he­lyezettek alkotják, ök nevelik az utánpótlást Is. Nyolc­van—kilencven gyerek tanulja a hajó- és repülőmodell- készítés fortélyait. A vezetőség prémiuma, tagság meg a JELENET EGY TSZ-IRODAN ELOJATEK (Szín: Utca Nagybörzsöny­ben.) U: Szóval, nem szavazták meg. Ez egészen biztos? öreg tsz-tag: (a másik olda­lon haladó, nála fiatalabbhoz): Hé, Pista! Gyere már ide! Mondd meg, megszavaztuk-e a vezetőség prémiumát? Középkorú tsz-tag: Nem. Az úgy volt, hogy megkérdezték, emelje fel a kezét, aki elfogad­ja. Nem emelte fel senki. Ak­kor azt mondták, emelje fel a kezét, aki nem fogadja el. Megint nem emelte fel senki. Vagy háromszor kérdezték. Akkor sem. Erre kihirdették, hogy a közgyűlés elfogadta. Tsz-asszony (eddig a kapu­ból hallgatta a beszélgetést, most közelebb lép): Csak úgy röpködtek a tízezresek, száz­ezer, vagy még több forintot osztottak szét egymásközt. A tagoknak is adtak hatnak, vagy nyolcnak, kinek 300, ki­nek 400 forintot, egynek talán ezret. Nekünk, a szocialista női brigádnak, fejenként 100—100 forintot. csak A JELENET (Szín: A nagybörzsönyi Hu­nyadi Tsz irodája, a főagronó­mus szobája.) Agr. (papírlap előtte, körü­lötte három tsz-tag, azoknak magyaráz). U: (belép, bemutatkozik, azt mondja, szeretne egyet-mást megtudni a tez-ról.) Agr. (udvariasan feláll, el­küldi az embereket, látni raj­ta, nem nagyon örül a látoga­tónak) : Kérem, talán men­jünk át a főkönyvelőhöz. (Út­közben): Éppen a tehenészek­nek magyaráztam az idei cél­prémium rendszerét. A terv­tárgyaló közgyűlés már elfo­gadta. U: (a főkönyvelőhöz): Hal­lom, jól végezték a tavalyi évet.. Fk: Igen, olyan jó eszten­dőnk, mint a 66-os, fennállá­sunk óta még nem volt. 59-ben alakult a Hunyadi, 62-ben mérleghiánnyal végzett, 63- ban azonban a hiány már nem mutatkozott, csak a tagok ré­szesedése volt még nagyon ala­csony. Azóta évről évre emel­kedik. 1965-ben 4 695 000, 66­ban már 5 361 000 forint volt a felosztható jövedelem, a mun­kaegység értéke pedig 33 fo­rint. Tagrészesedésre meg földjáradékra kifizettünk 2 529 000 és az alkalmazottak bére 917 000 forintot, amiből azonban circa 300 ezer az idénymunkásokra jut. U: A tagok létszáma? Fk: 321. Rendszeresen dol­gozik 180, 40—45 nyugdíjas munkájára is számíthatunk. Igaz, ezek közül némelyik csak egy-két napot dolgozik. U: Úgy körülbelül mennyi egy tag évi keresete? Fk: Az egy dolgozóra eső évi átlagrészesedés, háztáji jöve­delem nélkül, 10 020 forint. U: Nem sok. Agr: De ebben az összegben az egy napot dolgozó nyugdí­jas keresete is beleértendő. U: Akkor is kevés. Nézzük meg, mit keresett egy növény- termesztő? AgT: Akadt egy-kettő, aki 15 000 forintnál is többet. A nyolc tehenész és sertéste­nyésztő jövedelme 20—32 000, a takarmányosoké 20—24 000 forint között mozgott. Fk: A munkaegység mellett a tagok felesbe is vállalnak málnát, epret, jövedelmük na­gyobb részét ez adja. U: Az átlagjövedelemben A prémium is benne van? Fk: Igen. U: Mennyi prémiumot ősz-- tottak ki? Fk: (némi gondolkodás után) 118 000 forintot. U: Hányán részesültek eb­ből? Fk: 29 fő. U: Szabadna tudnom, kik voltak azok? Fk: Fontos az? (Megadás­sal) : Hát, Klein István, az el-“ nők ... U: 20 000 forint. Fk: Körülbelül, akkor a fő­agronómus, meg én, a főköny­velő, aztán az elnökhelyettes... (mialatt beszél, adminisztrá­torlányok járnak ki, be, s az­tán a sietéstől lihegve betop­pan öt-hat ember. Fk kettőt név szerint bemutat): Az el­nökhelyettes. A párttitkárunk. U: (Az elnökhelyetteshez) Novák elvtárs, ön mennyit ka­pott? N. J.: Amennyit a többi bri­gádvezető, 7700-at, meg ami szeptemberből év végéig az el­nöknek járt volna. Az elnök ugyanis szemptember elseje óta távol van, Zsámbékor.. tíz­hónapos tsz-vezetőképző isko­lán. Azóta én végzem a dol­gát. „ Fk: (Folytatja a felsorolást) .. . hat brigádvezető. U: összesen tizen. Mennyi jutott .nekik a 118 000-ből? Fk: 109 000. U: És a fennmaradó 9000-t hányán kapták? Fk: Tizenhat fizikai dolgo­zó és három adminisztratív. TJ: A főagronómus prémiu­ma 18 000 forint. Agr: Én nem a 3004-es ren­delet alapján jöttem, nekem senki sem ad semmiféle fize­Az automatizálás követelménye ezek ellátására. Az automati- kák, félautomati'kák felesleges­sé teszik a szakmunkások egész sorát. Helyettük az eddigiek­nél képzettebb beállító-, kar- | bantartó személyzetet igényel­nek, s ugyanakkor megelég­szenek a réginél lényegesen képzetlenebb kezelőgárdával. Magyarországon jelenleg 300 szakmát tartanak nyilván, s az évek során alig ritkultak a szakmai jegyzék tételei. A céh­rendszer emlékét őrzi a fém­iparból a reszelőgyártó, a réz­műves, a bronzműves: ezekre a szakmákra manapság már A felgyorsult technika újabb és újabb feladatokat, munkaköröket, teendőket je­lent: embereket kell kiképezni Egyébként, az a véleményem... ... hogy valóban felháborító ez a mai fiatalság. Nem azért felháborító, mert fiatalság, hisz tudjuk mi jól, ha ők még nem is, hogy fiatalnak lenni legfeljebb csak szemte­lenség. de egymagában még nem felháborító dolog. S ter­mészetesen nem felháborító azért, mert mai, hiszen a fiatalság — illetőleg fiatalnak lenni — jelen idős szerkezet és különben is majd megérik ők is a múlt időt. Nem, a mai fiatalság nem ezért felháborító, hanem azért, ahogyan viselkedik, öltözködik, amilyen cinikus, egyáltalában azért felháborító, mert olyan, amilyen. /l/]eri< kérem tisztelettel, kedves olvasóim, ugye, hogy f/I olvastak, hallottak róla, hogy a mai fiatalság kép­viselőiből például betörőbanda szerveződött és vé­gigfosztogatták a Duna-kanyar üdülőit. Hát ilyenek, ké­rem, ezek a mai fiatalok. Mondhatnánk azt is ugyan, hogy a mai felnőttek képviselői között is akadnak, akik bandát szerveznek és betörnek, de ez természetesen egész más do­log. Ezek az emberek még a múlt átkos örökségét hordoz­zák magukban, s ha nem is enyhíti, de ugyebár magya­rázza legalább vétküket. Vagy: láttak már kedves olvasóim, nem is kevés olyan fiatalt, aki hosszú hajat növeszt férfi létére, vagy egészen rövidet hord lány létére. Felháborító! Nem mon­dom, emlékszem arra, hogy a mai felnőttek egy része, sőt, talán jó része brillantinnal „tupírozta” a haját annak idején, de az egészen? más dolog volt: nekünk akkor csak brillantinra telt és nem is hármak hívtuk a hajunkat, mint ezek a mai fiatalok. Meg hangosak ezek a mai fiatalok. Igaz, a mai felnőt­tek között is akad szép számmal hangoskodó, kötekedő ember, de mint már közöltem, a mai felnőttek hibái még a múlt maradványai, mégpedig a kapitalista múlté, míg a fiataloknak, akik mai fiatalok, hol van hozzá még múlt­juk, hogy ilyen és ehhez hasonló hibáik legyenek. És ahogy táncolnak? Nem mondom, a cserlszton, meg a sim- mi, hát igen, az sem volt egy szép tánc, illetőleg emlé­keinkben nagyon szép tánc, amit ma is szívesen eltáncol­nának nagyanyáink és nagyapáink. Vagy azok a csodála­tosan szép és érzéki táncok, amelyekben tangóléptekkel simultak egymáshoz a párok, néha álltó helyben, — azok, igen, azok azért mégis táncok voltak, míg a mostaniak... Felháborító . .. /Érről meg aztán ne is beszéljek, hogy a mai fiatalok szinte kivétel nélkül kritikus szemmel merik nézni apáink, anyáink dolgát, nekik semmi sem jó úgy, ahogy van, ők azt hiszik, hogy okosabbak nálunk, vagy legalábbis okosabbak lesznek, — és még a tojáshéjra sem figyelnek fel, amely fityeg a hátukon. Rendben van: mi is kritikus szemmel néztük a múltat, igyekeztünk meg is változtatni, úgy vélem, sikerrel, mi is okosabbnak érez­tük magunkat szüléinknél —, de kérem, mi azok is vol­tunk. Mi, kérem, új társadalmat akartunk és teremtettünk is, de mit akarnak ezek a teenagerek? M é g jobbá, még szebbé, még gazdagabbá és műveltebbé tenni azt, amit mi megteremtettünk. Azt mondják: ezt akarják. Nevetnem kell. Pont ők: hosszú hajjal, furcsa és csúnya tánccal, meg azzal a kacifántos öltözködéssel... Hát, nem felháborító? Egyébként az a véleményem, hogy szerintem talán mégsem felháborító. A mai fiatalság valóban olyan ugyan, amilyen, már amilyenné neveltük és neveljük őket. S va­gyok olyan öntelt, hogyha egy országot úgy, ahogy, azért felépítettünk, és építünk ma is, akkor talán a mai fiatal­ságot is nagyjából és egészében olyanná neveltük: ami­lyenek. Szorgosak, derűsek, türelmetlenek, kíváncsiak, nyílt eszűek és szeműek és bizony hellyel-lúizzel többet tudnak, mint mi tudtunk annak idején a világ dolgairól. Sőt, nem kis részük többet tud már ma is a könyvekből, mint mi az eddigi gyakorlatból. Odáig merészlcedem, hogy kijelenthetem: ennek a népnek tömegében ilyen if­júsága még nem volt, mint a mostani; többre képes, mint amire mi voltunk képesek, s bízom benne, hogy amikor ők tűnődnek majd a fiatalság problémáiról, az ö korul fiataljai még náluk is többre lesznek képesek. I fj n például ki nem állhatom a bitlesz-frizurát, de at- tói, hogy valakinek hosszú haj az ízlése, még nyugod­tan lehet kitűnő szakmunkás, remekül szigorló mér­nök és népéhez hű ember. Az elvek tisztaságát nem min­dig a haj tisztasága igazolja és különben is. kopaszon is lehet valaki csirkefogó. A fiatalság különben is olyan cso­dálatos betegség, amelyen mindenki átesik, s csak azt tu­dom sajnálni, aki fiatalságából gyógyultan teljesen fertő­zöttmentes lett tőle. sőt. még az emlékezete is kikapcsol ha azokról az évekről van szó. amikor ő is írt szerelmes verseket és morgott a felnőttekre. Hozzá kell tennem rögtön, a teljes őszinteség ked­véért, hogy e soraimat fiatalságom diktálta, amely, remé­lem, elkísér a személyi igazolványi öregségig. Különben is — s ez is megdönthetetlen véleményem — azért, meri ráncok kaszálják majd keresztül az arcomat, még igazár nem kötelező, hogy ráncos legyen a szivem is. Mert csal a ráncos szívnek nem értik meg a mai fiatalokat! /t kik nem angyalok, de nem is ördögök; nem grál- (~/T" lovagok, de nem is született huligánok; nem ű mind Einsteinek és Semmelweisszek, de nem is tökkelütött fajankók; emberek, olyanok, mint mi, csak — fiatalok. Gyurkó Géza Divatosan dramatizált riport ez, semmi több. Nem szín­padra íródott, arra nem is megfelelő. De a párbeszédes forma érzékelhetőbben adja vissza a feszültséget, hívebb a leírónál és képlékenyebb is. Tegyünk úgy mégis, mintha színmű len­ne, soroljuk fel elöljáróban a szereplőket, öreg tsz-tag, Kö­zépkorú tsz-tag, Tsz-asszony, Novák József elnökhelyettes, (N. J.), Nikoletti József főagronómus, (Agr.), Dányi Miklós főkönyvelő (Fk.), Krioblok József párttitkár (Pt.), Adminiszt­rátorlányok, Brigádvezetők, Újságíró (U). Történik napjaink­ban, Nagybörzsönyben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents