Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-22 / 94. szám

Csikí-csukijáték déltájban... Nem lehetne az ebédidőt, olasz módra tartani? Ki ne játszott volna gyerek­korában szomszédost? Ilyen­kor a vendégségbe érkezőnek várnia kellett, amíg a „há­ziak” csiki-csuki kinyitják, majd csiki-csuki ismét bezár­ják az ajtót. No, meg malmo­zott is mindenki, ha máshol nem, hát az iskolában, a pad alatt. Ilyenkor bizony remek nyerési lehetőséget jelentett egy vagy két csiki-csuki ma­lom. Ez a hangutánzó szó tu­lajdonképpen azt jelenti: ki­nyi tom-becsukom. Közel sem ilyen kellemes azonban ez a játék felnőtt korban. Pedig most is ezt játsszuk, azaz játsszák sokan. Főleg a kereskedelem. Mert bosszantó dolog délben a vá­rosba jönni — mondjuk Vi- segrádról — és várni, mert bizony a mi üzleteink a leg­különbözőbb időben tartják ebédidejüket. Tévedés ne essék, nem az ebédidők jogosságát vitatjuk! Csupán azt szeretnénk, ha az ebédidő, mondjuk amolyan olasz módra történnék. Olasz­országban ugyanis mindenki tudja, hogy déli 12 órától dél­után háromig minden üzlet zárva van! Valami ilyesmire gondol­nánk mi is. Mert például, a háztartási bolt és a vasüzlet 12-től 13.30-ig, a ruhaüzlet, a cipőbolt, az illatszerbolt, a RÖLTEX 13-tól 14-ig, a vil­lanybolt 12.30-tól 13-ig, az ajándékbolt 12-től 14.30-ig, a papírüzlet mindössze 13-tól 13.40-ig, míg a rádiójavító szerdán 12-től 17-ig, csütörtö­kön 10-től 13-ig van zárva a déli órákban. Mindehhez hoz­zájön még a váratlan „Áruát­vétel miatt zárva” tábla örö­me. Érdekes viszont, hogy a konfekció például nem zár be, hanem egyfolytában árusít. Tessék megpróbálni ebbe be­letalálni! Ne felejtsük el, nem csak a Fő tér környékén laknak emberek! No meg, já­rási székhely is a város. A legtöbb üzletben többen dolgoznak. így egészen bizto­san egységesíteni lehetne a déli zárva tartást. Arra gon­dolni sem merünk, hogy vál­tott ebédeléssel esetleg talán nem is kellene bezárni, mivel tudjuk, hogy akkor a nyitva tartási időt kellene lerövidíte­ni... Persze az is igaz, hogy szép bevételt csak nyitott üzletajtó mellett lehet elérni... TALLÓZÁS TESTVERLAPJAINKBAN Játszótér, ahol focizni is szabad A CEGLÉDI HÍRLAP írja: „Sokan emlegették már: Cegléden nem látszik meg, hogy a fővároshoz legközelebb eső egyik városunk. Utcái sá­rosak, porosak, útjain jaj a motorosoknak és az autósok­nak. Parkjaira ráférne egy kis csinosítás. A városi tanács azonban az idén több gondot fordít arra, üogy Cegléd ne csak város, hanem gondozott, szép, alföldi város legyen. Megalakították az építési és közlekedési osz­tály fennhatósága alatt műkö­dő kertészeti szakbizottságot. A parkok és a közterek fásí­tására 100 ezer forintot költe­nek, a virágágyak pótlására pedig 462 ezer forintot. Ilj játr szóteret nyitnak, ahol a lab- dázók is kedvüket lelhetik, s ahol nem lesz tilos a f o ci.. Jól esznek-isznak Tápiószentmárton környékén A TAPIÖ MENTE írja: „A körzeti földművesszövet­kezet ünnepélyes termelési ér­tekezletén kiderült, hogy Tá­piószentmárton környékén az utóbbi évben az élelmiszer- és az italforgalom nőtt, a ruha­nemű- és a vegyes iparcikkel­adás csökkent. Ugyancsak jó­val nagyobb az italboltok for­galma a tavalyinál: több mint 19 százalékkal több vendéget szolgáltak ki...” A nagykőrösi múzeum barátainak harca A NAGYKÖRÖSI HÍRADÓ írja: „A héten kezdődő nagykő­rösi Arany-napok alkalmából ülést tartott a városi múzeum barátainak köre. Ezen az ülé­sen szóba került, hogy mek­kora megütközéssel értesültek a nagykőrösiek arról a tervről, miszerint a volt nagykőrösi levéltár pillanatnyilag Kecske­méten elhelyezett anyagát Bu­dapestre akarják szállítani. A nagykőrösi levéltárnak főleg a török és kuruc kori anyagaki- emelkedő történelmi érték, nagy részét a háború alatt a jelenlegi múzeumigazgató, dr. Balanyi Béla, mentette meg és helyezte biztonságba. A hatal­mas gyűjtemény később került Kecskemétre. A baráti kör szerint a nagykőrösi levéltár a város régi büszkesége, amely­ről nem mondhatnak le, ame­Csak így tovább, A fáradságot megtakaríthatták volna Háztól házig az AKÖV fuvaroz i Sokan nem tudják még, hogy április elsejétől a HÉV ; helyett közvetlenül az 1, szá­mú AKÖV szállítja a dara b- , árut Budapestre, Szentendré- ■ ről csakúgy, mint a szomszé- j dós községek bármelyikéből. : Nem kell tehát felesleges fá- ! radsággal az állomásra fu­varozni a beszállítandó hol­mit, hanem a HÉV-teheráru- nénztáránál működő AKÖV- megbizottnál egyszerűen be kell jelenteni a szállítási szán­dékot, s az AKÖV gépkocsija a helyszínen rakodik és a háztól végzi a szállítást Budapestre. Természetesen a helyszín megközelítése csak köves úton, vagy autóval járható uta­kon lehetséges. Azért közöljük mindezt, mert sokan vannak, akik ma már megrakodva jelentkeznek a teherárupénztárnál, s altkor tudják meg, hogy mindezt a fáradságot megtakaríthatták volna. Tarnóczy Mariann A Duna közben lakik Tar- nóczy Mariann, a Bajcsy Zsi- hnszky utcai általános iskola kitűnő tanulója szüleivel és nagymamájával. Mikor tudomást szereztem róla, hogy megnyerte a me­gyei orosz nyeivversenyt, siettem hozzájuk, hogy „meg­interjúvoljam” az ifjú győz­test. Öt, sajnos, nem találtam otthon, így az édesanya mond­ta el helyette a verseny kö­rülményeit. Még márciusban zajlott le Leányfalun a járási verseny, a tizenkét járási iskola részvé­telével. Innen, a hetedikesek és a nyolcadikosok közül a legjobb „oroszos” jutott a me­gyei döntőbe. A hetedikből Tarnóczy Mariann, a nyolca­dikból Bindorfer Györgyi. Mindketten szentendreiek. A megyei döntő Budapesten a Gorkij fasorban zajlott le. Ebben a döntőben került első helyre a hetedikesek közül Mariann. Szép eredmény ez, hiszen egy-egy kategóriában négyez­ren indultak a megyében. így hát érthető az öröm a Duna közben. És nem feledkezhe­tünk el Mariann tanáráról, Győré Mária tanárnőről, aki­nek nagy része van ebben a győzelemben. Most csak így tovább, Ma­riann, az országos vérsenven iS . . ; (hl) lyet feltétlenül haza kell hoz­ni! Méltó helye a Rákóczi- házban lenne, ahol jelenleg a kollégium van .. Szélmalom és falumúzeum És még egy nagykőrösi hír: „Elhatározták, hogy mozgal- ^ mat indítanak a csemői szél- ^ malom hazaszállításáért. Ezt ^ az utolsó nagykőrösi határbeli i szélmalmot, mint történelmi S emléket, még a háború előtt, § Csemő község megalakulása | után a város megvásárolta jelenlegi elgondolás szerint a ^ szélmalmot a városi múzeum § mellé kellene felállítani, s ^ mellé építeni néhány zsúpte- i tös, kis vályogházat, hogy ^ megőrizzék a jövő számára az ^ ősi nagykőrösi építkezési for- $ mák emlékét...” Éleslövészet A városi tanács értesíti a város és a környező községek lakosságát, hogy ma, 24-, 25-, 26-, 27-, 28- és 29-én az izbégi katonai lőtéren éleslőgyakor- lat lesz. A lőtér veszélyességi határán felállított figyelmez­tető táblák mögötti területre a megjelölt napokon belépni életveszélyes és szigorúan ti­los! Prágából, bárhonnan, de hozassanak végre más torony- és villanyórákat Ismételt sirám — sátoraljaújhelyi ötlet nyomán A napokban a Pest megyei Hírlapban olvastam, hogy Sátoraljaújhelyen 1910-ben szerelték fel az első „nyilvá­nos órákat” a Kossuth téri templom tornyába. A torony­órák a háború idején tönk­rementek, s azóta nincs pon­tos központi órája a nagy idegenforgalmú városnak. Mintha csak szó szerint Szentendréről olvastam vol­na! Gyermekkoromban nem egy, de négy templomtornyunk órája kongatta negyedórán­ként és óránként a pontos időt. A levéltári adatok, s egykori okmányok szerint a városi képviselőtestület tar­totta karban azokat, s a város fizette a kezelő órásmestert. Sátoraljaújhelyről tovább azonban ez olvasható: „Az újonnan alakult tanács elhatározta, hogy a rossz to­ronyórákat újakkal cserél­teti ki. A négy, korszerű, vi­lágító számlapokkal ellátott és az időt „bim-bam ütőszer­kezettel” jelző órát a tanács rendelésére a prágai Kovo cég már le is szállította. És nálunk? A négy to­ronyóra régen elromlott, nem kongatja az időt, a vasútál­lomáson réges-régen nincs óra, az Elektromos Művek korszerű nyilvános órája csu­pán másfél évig örvendez­tette mindössze a vasúthoz sietőket. Pedig mi is idegen- forgalmi város vagyunk! Nem szólva a szentendreiekről. Gyermekeink többségének nincs karórája, akik busszal járnak-kelnek iskolába; a mezőn dolgozók, a vonathoz iparkodók is szívesen pillan­tanának a toronyórára, vagy a vasútállomást feltétlenül megillető, pontos villanyórára. Ügy érezzük, a sátoraljaúj­helyi példát, feltétlenül kö­vetni kellene a „nyolc torony” büszke városában! Horváth Levente A MÁVAUT figyelmébe: Csuklás nélkül a — csuklóson Van a MÁVAUT-nak egy csuklós busza, mely a 14—06 rendszámot viseli. Ha ezt meglátják az állandó utasok — ők a tulajdonképpeni pa­naszosok —, már c bosszúság­tól csuklani kezdenek. Ezen az autóbuszon ugyanis egyet­len csomagtartó sincs. Pedig éppen ez az autóbusz távolsá­gi kocsi. Vagyis, ha bárki bármilyen kis vagy nagy cso­magot visz magával, Szent­endrétől Esztergomig az ölé­ben tarthatja. Vagy ha maga mellé a padlóra állítja a cso­magját, akkor mindenki ke­resztülbukik rajta. Ebben a kocsiban ugyanis nagy a „gyalogos forgalom”, mivel a felszállás hátul, a leszállás elől történik. Egyszóval, kedves MÁVAUT, bukdácsolás és csuklás nélkül szeretnénk a csuklóson utaz­ni... í—th) ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő regge­lig a város ügyeletes orvosa dr. Katona Gyula körzeti or­vos (Gőzhajó u.). Sürgős járó­betegek részére vasárnap dél­előtt 9—10-ig külön rendelést tartanak a körzetorvosi ren­delőben (Bükkös-part). KI FIGYEL ODA? A FIÜ SZERETI a földet. Tanyán cseperedett kamasz- szá, és ott, az akácoktól, gyü­mölcsfáktól körülfogott kis portán határozta el: nem lesz ő városi ember. Itt marad. Amikor az első eke tavasz- szal belehasított a tsz földjé­be és a szél messze hordta üze­netként a nyirkos, friss homok illatát, mélyen szippantotta magába a várva várt, ismert szagot... Aztán kerékpárjára ült, és elindult — a városba. Nem akart késni egy pillana­tot sem a munkahelyéről. So­hasem késett. Az ugri füles ipari tanulók előtt példaként emlegették kitartását, pon­tosságát ... Lám, mégis otthagyta a föl­det. Nem ő az egyetlen. Nem az első, vagy az utolsó, aki a faluból, tanyáról ya városba került. A kamaszköri tervek, elhatározások nem mindig válnak valóra. Álmodozások kora... Ö azt álmodta, hogy földet művel, szánt, vet, szőlőt metsz. Es arra ébredt, hogy za­''"""""S'S"S"""S'SSS"SfS"SSSfSSSSSSSSSrSSSSSSSSXSSSS,SSfS/SSSSSSSS,/SSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSrSSf„SSS,SSSSS,S„SSSSSSSS HAJÓÁLLOMÁS katoló, sivító gép mellett mintamunkásként forgácsol­ja a vasat. SOHASEM AKART fém­munkás lenni. Dacból lett az. Első képesítését mezőgazda- sági szakmunkásképzőben szerezte. Megismételte a kor­szerű mezőgazdasági dolgok valamennyi csinját-binját. Örömmel tért vissza a hazai földhöz, s ott örömmel fogad­ták. — No, szakmunkás lettél, fiú! Gratulálunk! Épp ilyen emberre van szükség! Emberre, igaz, szükség volt. Arra kevésbé, amit tanult. „Tanultad, tanultad, — fi­gyelmeztették — de itt nem ez a szokás!” Mert ott célt ér­tek a régi módszerekkel is. Aztán gúnyolódtak is: „Azért tanultál, hogy okosabban fogd a kezedbe a szerszámot!” — Ö fogta, és csinálta, amit rábíz­tak. Hogy semmi hasznát nem vette annak, amit az iskolában tanult? Ugyan, ki figyelt oda? ÜGY MENEKÜLT a föld­től, mint aki ellenség elől fut. Azt akarta, hogy ne csak a ha- Hisz az ,Füsltenger“-ügyben válaszra várnak A Pannóniatelep és szépen kiépülő környékének lakossá­ga köréből többen fordultak hozzánk és örömüknek adtak kifejezést, hogy lapunk ha­sábjain a közelmúltban Füst­tenger című írásunkban szó­vá tettük a Cementül ugyár ték fel családi házukat, tény-§ füstokádó kéményének ügyét, leg az általuk elképzelt egész- S> Az írás minden szavával séges körülmények között él- 5 tgyetértenek a környéken la- hetnek majd. kők. Mint mondják: „régi fáj- $ dalműk szólalt meg a hasábo- ^ kon”. Amit viszont hiányol-^ nak: a vállalat válaszát is sze- ^ retnék olvasni! Arra szeretné- Sj nek ígéretet kapni, hogy ők, § akik azon a környéken építet- ^ Rá ez József rajza ^ két keze legyen hasznos, ^ nem az is, amit tanult. ^ nem az iskolának, hanem § életnek, a földnek tette! § Soha nem akart városi em- ^ bér lenni. Es most mégis az ^ lett. Megbecsült, példaként ^ emlegetett szakmunkás. § De ilyenkor, mikor már k nyitva a szőlő, és hullik a ba- X rackosok virágszirma, mé- X lyen a tüdejébe szívja a föld § illatát, mielőtt munkába in- ^ dúl. Viszi magával be, az olaj- ^ szagú csarnokba, s miközben ^ sióit a gépe, arra gon­4 dől: este újból érzi majd ezt í az illatot. Lassan karikázik ^ hazafelé, s ahogy a pedál fo- ^ rog a talpa alatt, úgy kari- § háznak a gondolatai is. Már § nem földműves ember ... Még ^ nem városi ember ... Dacból ^ nem tér vissza a földhöz... X nem akar városi lenni... ki- $ uáíó szakmunkás ... ^ Mi lesz belőle? ^ Es egyáltalán: § oda? I-----------­5 TÁNCMULATSÁG ^ GYÁRBAN 1967. § (szombaton) este 8 s retette! váriuk az érdeklődőket S Rendezőség. ki figyel (eszes) A KOCSI április 29 órától. Sze /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents