Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-22 / 94. szám

1967. ÁPRILIS ZZ., SZOMBAT rear me erei K^Círlap 12 szocialista brigád az abonyi József Attila Tsz-ben Abonyban hagyományai vannak már a mezőgazdasági munkaversenynek, az utóbbi években különösen a szocialis­ta brigádok tettek sokat az eredményesebb termelés érde­kében. A József Attila Terme­lőszövetkezetben nemrégiben 11 szocialista brigád jelentet­te be részvételét az idei ver­senyben. Köztük van a Tye- reskova nevét viselő kertésze­ti szocialista brigád, amely 1966-ban hatodszor nyerte már el a szocialista címet. LAKODALMI ELŐZETES Kétszáz , meg a szovjet doktorok Akkor ágyú dörgött, most csattog a kalapács Nagy már a készülődés az április 30-i esküvőre, Söreg- pusztán. Nemcsak öreg Koncz Sándorék házatáján. A pusz­ta egész lakossága készülődik, no meg bent a faluban, Tá- piószentmártonban is min­KONGRESSZUSI OKLEVELEK Kiváló földmuresiszövelkezclek és mezőgazdasági szakszövetkezet A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak döntése alapján a IX. pártkongresszus tiszteletére in­dított szocialista munkaver­senyben 1966-ban elért ki­emelkedő eredményeikért kongresszusi oklevelet kapott 16 üzem, köztük a Nagy kö­rösi Konzervgyár. A kongresszusi okleveleket mindenütt ünnepélyes kere­tek között adják át. A SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége az 1966. évi — és a korábbi elért ,‘Ki­években folyamatosan — eredmények alapján váló földművesszövetkezet' címmel és vándorzászlóval tüntetett ki öt földművesszö- vetkezetet. „Kiváló földműves­szövetkezet” címet adományo­zott 16 földművesszövetkezet­nek, köztük a Zsámbok és Vi­déke Körzeti Földművesszövet­kezetnek. Első helyezettként a tahitót- falui „Kék Duna” Mezőgazda- sági Szakszövetkezetei ván­dorzászlóval és oklevéllel tün­tette ki. Közlekedés 1980-ban: Kevesebb állomás — gyorsabb szállítás Krt ne érdekelne a jövő [ teherautók részesedését. De fo- közlekedése? Különösen ak- j kozódik azért a vasút feladata kor, ha az nem a fantasztikum is. Mindennek csak akkor fe­lelhet me£, ha az eddiginél több szerelvényt képes vona-. Iáin átboésátani. Ma átlagosan; 7 és fél kilométer távolságra találjuk egymástól az állomá­sokat. Ezt a távot meg kell duplázni. A nagyobb szállítási gócokat könnyebb lesz gépesí­teni is. A messzire induló áru vasútra juttatásáról az autó vagy h'ajófuvar gondoskodik. A jövő kivitelezésre váró ál­ma: egységes irányítás alatt, egységes szállítás. Hajó, vas­út, autó a legésszerűbb meg­osztással igyekszik célhoz vin­ni a rábízott árut. T. mok, hanem a realitások bi­rodalmában található. A Pest megyei szállítási bizottság tegnapi ülésén erről beszélt Csoltó László, a Központi Szállítási Tanács titkára. A nem is olyan távoli jövő célkitűzése: eltüntetni a kiál­tó aránytalanságot a közúti és vasúti szállítás arányai kö­zött. Ma még a megtett utat és a továbbított súlyt tekint­ve a vasút bonyolítja 80 szá­zalékát, míg az autóközleke­dés az országos tételnek csak tizedét vállalja magára. Ezért jelentősen növelni akarják a denki a lakodalmi vendégek — különösképpen a vőlegényt vi­lágra segítő nagy messziség- ből érkező két orvos, meg a családja — fogadására. Kopácsolnak a fészerben Koncz mama két keze mint­ha megsokasodott volna. Ég?... dehogy! — lobogva lángol ben­ne a munka, nemcsak a fia la­ka dalmát, a két orvost is na­gyon várja, Benjamin Votja- kovot Minszkből és Rudolf Szolganikot Novoszibirszkből, a két egytt^mi tanárt. Azt a két gyerekképű fiatal katona- orvost, aki 22 esztendeje az anya és gyermeke, Sándor Benjamin Rudolf életét egy uradalmi cselédház piciny szobájában végszükségben, műtőkés helyett közönséges borotvával megmentette. Mia­latt nem is nagyon messziről halált osztó ágyúk dörgése hallott. Most pedig a lakás ajtajá­val szemközti fészerből ko- pácsolás. Koncz bácsi serény­kedik odabent. — Ez lesz a söntés — mond­ja jókedvűen, és megveregeti egy újdonatúj jókora boros­hordó kongó hasát. — Ma es­tére megtelik. — Holnap kerül melléje a párja, az is lesz egyakóe. Sö- röshordót is csapolunk és 200 üveg szódát rendeltem. Szóró­ján hát nem hal meg senki eb­ben a lakodalomban. Talán elég sem lesz — ag­godalmaskodik Koncz néni. — Ötvenöt családot hívtunk meg, rokonokat. Százötvenen, két­százan vagy még többen le­szünk, ki tudja. Az óriásponyva Ceglédről jön az óriáspony­va. A Ciírakerti Állami Gaz­daság kölcsönzi. Abból ver­nek sátrat, hogy alatta, ha akár vénasszonyok is hullanak az égből, ki világos-ki virradtig álljon a lakodalom. Kissé tá-; volabb másik sátor készül, abban lesz a konyha. Hát az a sátor se lehet kicsi, ahol ennyi embernek számos se­gédlettel süt-foz négy gazda­Csak forintokkal? A MŰVEZETŐ KÖZÖMBÖ­SEN HALLGATTA a brigád versenyvállalását. Nem szólt se jót, se rosszat, de arcáról szavak nélkül is leolvashatták a gondolatot: annyit beszélnek az új gazdasági mechanizmus­ról... Fizessék őt meg jól, adjanak több pénzt a munká­soknak, aztán rendben lesz itt minden. Különben is, a propa­gandából neki már elege van. Fizessenek többet? De mi­ből? A számlát könnyű be­nyújtani ... hogy majd 1968- ra fordítjuk a naptár lapját és elérkezik az új mechanizmus ideje, azzál még nem lesz itt Kánaán. Nem! Az új gazda­sági mechanizmus csak a gyorsabb fejlődés lehetőségeit teremti meg, arra készülnünk kell, a felső vezetőknek, az igazgatóknak és a művezetők­nek is, hogy majd idejében élni tudjunk a lehetőségekkel. Lemondhatunk-e a munka- versenyről? Mi annak szerepe, jelentősége ma és hogyan ala­kul az új mechanizmusban? Lemondhatunk-e éppen az idén a szocialista munkaver­seny lendítő erejéről, a forin­tokban kalkulált milliókról és a szervezett munka embert formáló erejéről? Éppen most mondjunk le olyan előnyök­ről, amelyekkel tartalékokat gyűjthetünk és a kedvező startot biztosíthatjuk 1968-ra? Nem, ez meggondolatlan dőre­ség, rövidlátás és vétkes köny- nyelműség lenne. Persze, a munkaverseny egyszerűbb és jóval áttekint­hetőbb volt akkor, amikor a vállalat és a művezető anyagi érdekeltsége szinte kizárólag a tervek mennyiségi teljesítésé­től függött. Akkor bezzeg han­gos szóval, túlórák és jutalom ígéretével biztatták a munká­sokat versenyre. De kinek váltak javára az ezer száza­lékos teljesítmények és a mil­liárdos értékre szaporodó készletek? NYILVÁNVALÓ, hogy az új mechanizmus időszakában, sőt az előkészület évében is, a politikai és a gazdasági veze­tőknek egyaránt, nagyobb szakszerűséggel és nagyobb felelősséggel kell figyelemmel kísérniük a népgazdaság hely­zetét és a gazdasági élet főbb folyamatait. Pártunk IX. kongresszusa és a SZOT hatá­rozatai világosan mutatják, hogy a pártnak és a szakszer­vezeteknek nemcsak joga. ha­nem kötelessége is közremű­ködni abban, hogy a termelés gazdaságosabb legyen, a ter­melékenység magasabb szint­re emelkedjék, a tényleges szükségletre és jó árut ter­meljünk, mert csalt így lehet­séges, hogy több jusson a dol­gozóknak. Vagyis magunknak kell elő­teremteni a forintokat althoz, hogy a dolgozók jövedelme emelkedjék és javíthassuk a munkafeltételeket. Elegendö-e, ha csak a veze­tők látják a célt? A helyes, a jó utasítások, vagy az új me­chanizmus önmagában min­dent megold? Vajon mindegy, hogyan, mikor, milyen teker- vényes, buktatókkal tűzdelt, vagy sima, egyenes úton érjük el közös céljainkat? Nálunk nem üres fikció, hanem elsőd­leges és reális követelmény, hogy a dolgozó tömegeket be­vonjuk a vezetésbe. A gazdál­kodás, a szocialista emberré nevelés nagy gondjait csak kö­zösen oldhatjuk meg. Az ed­diginél is jobban kell támasz­kodnunk az üzemi kollektívá­ra. El kell érnünk, hogy a dol­gozók maguk is jobban érde­keltek legyenek a gazdaságo­sabb termelésben, a korszerű technika elsajátításában, a művelődésben és következete­sebben éljenek a demokratikus jogokkal, másrészt érezzék és vállalják a felelősséget is. Ez gyorsabb előrehaladásunk egyik legfontosabb előfeltéte­le. Nos, mindehhez nagyobb önállóságot, több anyagi lehe­tőséget és jobb kedvet ad a gazdaságirányítási rendszer reformja. NYUGODTAN MONDHAT­JUK, hogy nálunk tömegjelen­ség lett és lényeges tartalmi fejlődést ért el a szocialista munkaverseny. Több ezer em­ber példája bizonyítja, hogy munkában és közösségben ed­ződik, formálódik az ember, kedvezően alakul a szocialista öntudat. Igazságos és ésszerű követelmény, hogy növeked­jék a munka becsülete, erköl­csi és anyagi elismerés köves­se a jó és a köz számára hasz­nos munkát. A termelő üzemek többsége rohammunka nélkül, idejében befejezte 1966. évi tervét és korábban megkapták idei fel­adataikat, a kapacitás, a ren­delésállomány kedvezőbben alakul. A IX. kongresszus után bizakodó, jó a hangulat és a szakszervezeti választások so­rán nőtt az aktivitás. Tehát nem szabad lemondani, hanem fokozottabb mértékben építeni kell a munkaversenyre. A siker biztosítására a veze­tők — az igazgatótól a műve­zetőig, a párt-, a Vpmegszerve- zeti és a gazdasági vezetők — az eddiginél jobban és érthe­tőbben magyarázzák meg az új követelményeket, a minősé­gi mutatókat. Értessék meg a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdekek összefüggéseit, az anyagi és az erkölcs» ösz­tönzés bővebb lehetőségeit jobban használják ki a mun­kaverseny szélesítésére és ha­tékonyságának növelésére. A személyes példa se hiányoz­zék: a műszakiak és a gazda­sági vezetők nagyobb mérték­ben vegyenek részt a komplex brigádokban. Éppen az új me­chanizmus követelményei jel­zik, sőt egyre inkább követe­lik, hogy a vezetők mire te­gyenek vállalásokat, mit ho­gyan kezdeményezzenek! A VERSENYFELELŐSÖK tapasztalatcseréjére, a munka­verseny gyakoribb értékelésé­re, a nyilvánosság biztosításá­ra, a jobb és az eredménye­sebb propagandára az eddigi­nél nagyobb szükség és több lehetőség nyílik. Ha idejében összefogunk, ha a többség akarja, az idei munkaverseny az eddigieknél is nagyobb eredményeket hoz. Ezzel ünne­pelhetjük méltóan a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Dr. Fazekas László asszony. S micsoda vésze lé­szen az apró jószágnak! Tucat­szám vérzik el, hogy kétszáz embernek jusson csirkesült. A pörköltet, meg sült hurkát adó ártány még szedi magára a második mázsát. Székek, tá­nyérok, evőeszköz... ezt in­nen, azt onnan kell hozni, jaj csak valamit el ne feledjenek! És elkészüljön időre minden. — S míg a lagzl napján jó­kor reggel Nagy Juhák Má­riát az állami gazdaság kis adminisztrátorát, a menyasz- szonyt kikéri a vőfély a szü­lői házból, a Votjakov és a Szolganik-család a szentmár- toni kultúrházban várja az esküvői menetet. Villásreg­gelin látja őket vendégül a Kossuth és Rákóczi tsz, a községi tanács, a nőtanács, meg a többi tömegszervezet. Elkel néhány jó falat, mond­ják, mert délebédet egyik örömszülő házában sem készí­tenek. A nagy „próbatétel“ Ezen a napon egyaránt nagy próbatételt kell kiállni orosz és magyar gyomroknak, az összes vendégeknek. Másnap május elsején dél­előtt a két szovjet tudós részt vesz a községben a felvonulá­son. Jelenlétük különös je­lentőséget ad a világ dolgozói ünnepének. Szorosabbá fűzi a szovjet—magyar barátságot, a két orvos két évtizede nyúj­tott merész segítségének, em­berséges cselekedetének em­léke pedig az emberi testvé­riség ünnepévé is avatja. Tá- piószentmártonban ezt a na­pot -nmorMUi(«Jitod V— Sz. E. EGS-250 A Szerszámgépipari Művek kőbányai gyáregységében kü­lönleges műveletek végzé­sére — a többi között du- gattyúpalástolásra és ovál- esztergálásra — alakítják át a Csepel Autógyár megrende­lésére az EGS 250-es különle­ges pontosságú célgépet Ma lenne kilencvenhét esztendős. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének ötvenedik évforduló­ja esztendejében. Az az ember, akit Barbusse, a világhírű francia író jellemzett talán a legnagyszerűbben: „Lenin a történelem egyik legnagyobb és minden szempontból leg­tisztább alkotó egyénisége. Az az ember, akinél többet senki nem tett az emberekért” A proletariátus első győzelmes csatájának, a Párizsi KommUnnek előestéjén született Szimbirszkben. Már ti­zenhét esztendős korában felnőtté érlelte bátyjának kivég­zése, aki részt vett a cári kormány elleni forradalmi te­vékenységben. Attól kezdve élete azonossá vált az elnyo­mottak életével, harcaival és küzdelmeivel. Döntő szerepe volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészíté­sében és a győzelem kivívásában. Ahogy a párt nem kép­zelhető el Lenin nélkül, úgy forrt egybe Lenin neve a győ­zelmes proletárforradalommal. * Leninről tanulni, hallani és látni őt a Mauzóleum márványtermében, az két dolog. Ismerni könyvekből a párt történetét és személyesen megfordulni azokon a he­lyeken, ahol ez a világot formáló történelem lejátszódott, megint csak más. Megpihenni fatuskóból készült dolgozó­asztala mellett a razlivi szénakunyhó szomszédságában — amit addig csak az eszével értett az ember, azt most érzi is a szive mélyéig. Szinte a fülével hallja a pihentető csendben a jól ismert, a mi apáinkhoz szóló híres üzene­tet: „Ti háborút viseltek. Egyedül jogos, igazságos, igazán forradalmi háborút, az elnyomottak háborúját az elnyo­mók ellen, a dolgozók háborúját a kizsákmányolás ellen, háborút viseltek a szocializmus győzelméért. Az egész világon mindaz, ami a munkásosztályban becsületes, a ti pártotokon áll.” Büszkék lehetünk rá, hogy a világon mi voltunk az elsők, akik követtük a lenini útmutatásokat Tőle tudjuk, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetnek meglehetősen, hosszú időszakára van szükség a teljes győ­zelemig. Tőle tanultuk, hogy a párt a proletariátus osz­tályszervezetének legmagasabb formája és hogy a párt a munkásosztály élcsapata. És azt is, hogy a szocializmus győzelmének legfontosabb feltétele a munkásság és a pa­rasztság szövetsége. Eszerint élni és dolgozni — ma ez a legfontosabb. Lenin nagysága abban van, hogy minden alkalommal a helyzet konkrét elemzéséből indult ki, távoltartva ma­gát minden dogmatizmustól és sablonosságtól. „A marxiz­mus abban áll — tanította —, hogy meg tudjuk határozni, milyen politikát kell folytatni ilyen vagy olyan körülmé­nyek között.” A lenini eszmék ezért halhatatlanok. Ere­jüket, életképességüket és legyőzhetetlenségüket bebizo­nyította a gyakorlat, bebizonyították a történelem tapasz­talatai. Minden kísérlet, amely elhalványítani igyekezett vagy igyekszik a lenini eszméket — kudarcra ítéltetett. Ma lenne kilencvenhét esztendős. Negyvenhárom éve halott. És mégis él. Él közöttünk eszméiben, tanításaiban és az ezek nyomán kivívott sikerekben. És él emlékeze­tünkben, mert mint ember, politikus és tudós egyaránt a legnagyobbak közé tartozott. Nem lehet és nem szabad el­felejteni sohasem. Nemcsak becsülésünk és tiszteletünk kívánja így, ezt követeli érdekünk, a szocializmus további erősödésének és teljes győzelmének nagy ügye is. Asszonyszemmel a Szovjetunióról A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak ünneplésére a városokban és a falvakban szorgos asszo- nyi kezek gyűjtik az emlék­tárgyakat, fényképeket. Ezek­ből a dokumentumokból sok hélyütt rendeznek kiállításo­kat a fél évszázados jubileum tiszteletére. A nőmozgalom országszerte baráti összejöve­teleket tart. amelyeken a Szovjetunióban járt magyar nők számolnak be élményeik­ről. Várakozással tekintenek hazánk asszonyai az ünnepsé­gek programjában lezajló nőd határtalálkozók elé. A Szov­jetunióba induló békevonato­kon helyet kapnak a magyar asszonyok képviselői is. A nőmozgalom, a munkás- mozgalomban kitűnt harcosok „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nők” címmel beszámolókat tartanak a nők akadémiáján, a háziasszony­klubokban. A Magyar Nők Országos Tanácsának kezdeményezésére díszes kiadvány lát napvilá­got a Kossuth Könyvkiadónál; a marxizmus—leninizmus klasszikusainak a nőkérdéssel foglalkozó beszédei és cikkei. A könyv egy-egy példányát ünnepélyes keretek között ad­ják majd át az 1919-es forra­dalomban részt vett női har­cosoknak. Budapest—Bécs—Prága RÁDIÓS KI MIT TUD... A szomszéd országok rádiós együttműködésének érdekes eseménye lesz a májusban kezdődő „Közép-európai Ku­pa” vetélkedő. A budapesti, bécsi és prágai stúdiók kö­zös rendezésében ezúttal nemzetközi méretű versen­gésre kerül, sor: ki tud töb­bet a szomszéd népről, irodal­mi, zenei, természettudomá­nyos műveltségben melyik ország viszi el a pálmát1

Next

/
Thumbnails
Contents