Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-20 / 92. szám

A MÁV figyelmébe Az elmúlt napokban sok Utast láthattunk bosszankodni a monori vasútállomáson. A pályafelújítás miatt ugyanis a menetrendben történt néhány változás. A MÁV-nak ilyen esetekben kötelessége felhív­ni erre az utazóközönség fi­gyelmét. Az illetékesek ezt ugyan megtették, sajnos több­nyire nem a vonat indulási, illetve érkezési idejére, ha­nem a vonat számára hivat­kozván. Ráadásul egyetlen példányt tűztek ki a pénztár­hoz, vagyis pontosan a menet­renddel szemközti falra! Így aztán a szerencsétlen bejárók kétségbeesetten sza­ladgáltak egyik faltól a mási­kig, mert feltételezhetően ke­vesen voltak képesek a több mint tízféle négyjegyű számot egyszerre megjegyezni. Ezúton is felhívjuk a MÁV figyelmét, hogy hasonló ese­tekben (és pótlólag, ebben is) vegye figyelembe: az utazás előtti percek és az emberi memória — végesek, s leg- i alább helyeztesse a hirdet­ményt a menetrend mellé! Vagy található ennél még célszerűbb megoldás is? Vitéz Katalin Április 18-án a Budapestről induló vonat 11.08 perckor futott be a monori állomás­ra, a harmadik, vagy a ne­gyedik vágányra. Előtte egy hosszú, nagy kocsikból álló te­hervonat állt, így csak azon keresztül lehetett a vonatot elérni. A tehervonat magas és kes­keny lépcsőjéről a csavarka­pocsra lépve, nagy ügyesség kell az átjutáshoz. A csavar­kapocs olajos, csúszós, a te­hervonat piszkos és főleg bal­esetveszélyes. A forgalmista azt mondta, kérdésemre: ez szükségmegol­dás: Egy másik — civilben le­vő, de szintén vasutas — rám- rivallt: „Ez nem a maga eszé­hez való!" Kérdezzük az állomásfőnö­köt: mit szól ehh; z? Egy utas A P E S T E G YJE I, H IRIAP IX. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM 1967. ÁPRILIS 20., CSÜTÖRTÖK Megkezdték a baz A helyén: állami lakások — OTP társasházak Hétfőn megkezdték a főtéri bazársor bontását. A soron le­vő üzletek elhelyezéséről gon­doskodott a községi tanács. A zöldségesboltnak a piactéren építenek egy helyiséget, az édességbolt pedig — a Ceglédi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat tervei szerint — a köz­ség központjában modern, han­gulatos pavilont kap, s ebben nemcsak édességfélét, de do­hányárut is tartanak majd. A bontással egyidőben a bazársor bontási anya­gából elkezdik a zöldsé­gesbolt építését a piacté­ren. A bazársorból elköltözik a MAVAUT-oályaudvar is. de a második félévben elkezdik az új MÁV AU T-pályaudvar épí­tését és szeretnék azt még eb­ben az évben befejezni. Így a bazársorból elköltöző üzletsor és a MÁVAUT nem­csak megfelelő helyiséget kap, de az épülő új üzletek az igénynek megfelelőek lesznek és esztétikailag is hozzájárul­Új MÁVAUT pályaudvar központjának Az utolsó meccs... Csapiár Józsi bácsi meg­halt. Ott, ahol élt — a fut­ballmeccsen. A pályát talán más el sem lehetett képzelni nél­küle. Mindig ott láttuk a fapadon, még az edzőmér­kőzéseken is. Bambit árult és frissítőket, de soha nem szeszes italt. — Józsi bácsi, tessék ad­ni egyet... — szaladtak ki hozzá a játékosok, ő pedig hamiskásan, befelé moso­lyogva válaszolt: — Itt van, de aztán gól is legyen ám! Nagyon szerette az em­bereket és a futballt. Alig várta a jó időt, hogy kime­hessen a pályára. Most vasárnap eljött ez a nap. A rangadó napja. Az ő életé­ben “ az utolsó rangadóé. Csapiár Józsi bácsi karján a megszokott kosárral ez­úttal is ott árulta a frissí­tőt a pálya szélén. Jókedvű volt, örült, hogy ismét itt­hon játszanak a gyerekek... Azután a szívéhez kapott és összeesett. Többé nem tért magához. A futballmeccsen érte a halál... (h) Szombat reggel nyitottak Szép az új üzlet — de mit kérnek a vásárlók? A vecsési 58. számú élelmi­szerüzlet hetek, hónapok óta be volt zárva. Téglahalmaz, homokhegy, törmelék állta útját annak, aki be akart menni. De lassan eltűntek az állványok, elhordták a törme­léket és a Vörösmarty utca sarkán egy új bolt körvonalai bontakoztak ki. Az asztalosok szorgos keze alatt új pultok, műanyagborítású polcok so­rakoztak, az eladók napok óta serényen dolgoztak, hogy mire a bolt megnyílik, a bő válasz­tékot mutatósán elrendezzék. S végre kikerült a tábla is: „Szombat reggel nyitunk". A szép önkiszolgáló üzletet Fekete Lajos, a Ceglédi Élel­miszerkiskereskedelmi Válla­lat igazgatója nyitotta meg. Szijjártó, Mihály, sl községi ta­nács elnöke méltatta a helyi kereskedelem fejlődését, szín­vonalát. Gonda Sándor boltvezető ígéretet tett arra, hogy a most látható választék, a vevők igényét kielégítő kiszolgálás a jövőben is meglesz. A rövid ünnepség után az állandó ve­vőkön kívül sokan kíváncsi­ságból is felkeresték az üzle­tet. Meg is látszott ez az első napi bevételen. Várszegi Györgyné, a pénztáros, az első tételeket blokkol­ja. (Foto: Szabó) örvendetes, hogy Vecsés kereskedelmi hálózata az utóbbi években ily szépen fej­lődik. A Damjanich úti új bolt építése, a piactéri csarnok textil-, háztartási és élelmi­szerüzletté való átalakítása, most a Vörösmarty utcai bolt renoválása bizonyítja ezt. Hét­főn már megkezdték a Bajcsy­Zsilinszky úti bolt felújítását és épül az Iskola utca sarkán a nagy ÁBC-áruház is. Az üz­letek berendezése ma már kor­szerű. A hűtőszekrények, a ventillátorok, a neonvilágítás, a darálógépek, az önkiválasztó, illetve önkiszolgáló rendszer, az egyre több előrecsomagolt áru — mind-mind a mai kor, a civilizáció jele. S örülünk a fejlődésnek, a j megnyitón elhangzott ígére- jteknek, és nem akarunk ün- > neprontók lenni, de sokak, ! köztük a közeli ktsz-beliek \ kérését tolmácsolnánk: legyen ! kétműszakos az újjáalakított i Vörösmarty utcai bolt. Ugvan- j is, mire a bejárók Pestről ha- ! zaémek, vagy mire a munka- j idő a környéken lejár — az j üzlet már zárva van, s a kör- ! nyékbeliek kénytelenek a j távoli üzletekben, nagy kerü- 5 lővel és időveszteséggel, fárad- S Sággal bevásárolni. Reméljük, ! lesz mód ennek az egy kérés- ! nek a teljesítésére. | <üa). Állítom, hogy az éremnek huszonhá­rom oldala is van. Legalább a monori éremnek. Ha a két dimenziós újságol­dalon nehéz is érzé­keltetni, megpróbál­kozom vele. Nézzék csak. 1. OLDAL: az új­ságíró belép a szer­kesztőségbe. Sápadt, rosszkedvű. — Mi van veled? — kérdi a főnöke. — Áh, hagyjátok el, pocsékul érzem magam. Elmentem tegnap az ötórai teá­ra és elrontottam a fülem meg a gyom­rom. Nem tudom, hogy hol a hiba, de ettől az Aranycsillag zenekartól összemen­tem. Vagy tán öreg­szem. Az isten tudja. Tény, hogy még min­dig a hidegrázás ke­rülget ... — Ennyi az egész? Nem tetszett a zene­kar? — Meg a táncolók se... — Rá se ránts. írd meg. Végtére is, meg­kritizálhatod ... 2. OLDAL: a szer­kesztő kézbeveszi az elkészült cikket. Hümmög, nem tetszik a dolog. Méghogy a teenagerek ringa­tóznak, meg hogy az Aranycsillag extá­zisbán ... És gigászi akrobata-csata!? Ej­nye, ez a jó fiú tény­leg öregszik. No, húzzuk csak ki belő­le mindazt, ami hú­RELATIVITÁS szón aluli szemmel — enyhén szólva — fancsali... Így, ni! Most már nem ne­heztelhet érte. Vég­tére is, ha extázis és sékelés, és ennyien csinálják, akkor le­het abban valami... Nem, nem barátocs- kám, mi nem elle­nezzük a fiatalos hé­vet, a tiszta érzel­mektől fűtött rá­zást. Mikor csö­rögjenek ezek a fia­talok, ha nem most??? S hol, ha nem az Aranycsillag zenéjére? 3. OLDAL: postás kopogtat a szerkesz­tőségben. A szerkesz­tő felbontja a leve­let. Atyaúristen! — kap a fejéhez. Az Aranycsillagok egyi­kének szülei írtak. A szaxofonos szülei. S persze, felháboro-. dottan. Valahogy így: — Igen rossz hallással rendelkez­het és még a hang­szereket sem ismeri a maguk tisztelt munkatársa. Mert­hogy az Aranycsillag nem trombitál, csak penget. Merhogy a művelődési házban nem is szaxofonoz­nak. Különben puzon hangszerről ugyan ki hallott már? Talán pozánról, de abból sem igen van a járás­ban, még mutatóban sem. A tisztelt cikk­író olyanról írjon, amihez ért is! Vagy tegye le a tollat. Kü­lönben is a két sza­xofonos a vasárnap­jait otthon szokta tölteni! 4. OLDAL: délután a Ne-hagyjuk-annyi- ban-a-dolgot! társa­dalmi szervezet kibő­vített vezetőségi ülé­sén. — Tagtársak! — így a titkár — hatá­rozott véleményem, hogy köszönetét kell szavaznunk a szer­kesztőségnek, mert oly határozottan és férfiasán meg merte írni véleményét arról a nevetséges vitus- táncról, arról az Aranycsillag védje­gyű bömböldéről, amely vasárnapon­ként az ötórai tea ürügyén a községben folyik! (Taps. írógé­pet ragadnak, köszö­nő levelet írnak.) 5. OLDAL: szerény kopogtatás a szer­kesztőség ajtaján. —, Tessék monda­ni, itt kell leadni a hírt, hogy vasárnap ötórai teát rende­zünk, s hogy akik el akarnak jönni, azok előre vegyék meg a jegyet, mert akik ké­sőn jönnek, kimarad­nak a ricsajból? És mennyit kell érte fi­zetnünk? — Semmit se, fia­talember, egy fillért sem. Ez a mi köteles­nak a község városiasításához. A bazársor bontása — a terv szerint — két héten belül befejeződik, s a he­lyén állami lakásokat és OTP társasházat építenek. A nagyforgalmú monori cukrászda konyhája korsze­rűtlen helyiségben van, évek óta panaszolják, hogy ilyen körülmények között az igé­nyeket kielégíteni lehetetlen­ség. Az üzemet — éppen a higiéniai kifogások miatt — lezárták, de épül már a Mikszáth Kál­mán és a Liliom utca sar­kán az új cukrászat, melynek költségeit a Ceglédi Vendéglátóipari Vállalat fede­zi. A belvíz levezetését szolgáló nyugat—keleti . övcsatorna építkezése a tervnek megfele­lően halad, így —, ha a későb­biekben is be tudják tartani a határidőket, s ez nem pusztán szervezési probléma, hiszen az övcsatorna olyan ! ütemben épül, ahogy a pénzügyi keret engedi —, be tudják fejezni a munkát a tervezett határidő­re. <d) PILLANATKÉP ff fftofiorf vurstliból** Száll a körhinta a lányok­kal, fiúkkal, két forint egy menet, s közben harsog a hangszóró: „szívküldit" küld Forintos Ferkó Ciklámen Pi­roskának. Pontosan megjegy­zem nevüket, mert nagy ne­vetés kíséri a bejelentést. A nagy szám „Minden ember boldog akar lenni...” (Ki így ki úgy!?) A közönség: 13—17 éves lányok és fiúk, itt-ott egy szü­lő gyermekével, mert ringlis- píl is van repülőgéppel, raké­tával, körbe-körbe forgó „ma­sinával”. A sárkány sörénye piros, kék, sárga színben pom­pázik, s lám nem félnek tőle a gyerekek. A céllövöldében e>*v lövés három forint; amikor én jár­tam a vurstliba, egy forintért hármat lehetett lőni, igaz, ak­kor még nem illatosították a művirágot. Egy serdülő ifjú céloz, pus­káját nekitámasztva a céllö­völde oszlopának. Hosszan koncentrál, nem siettetik, ér­ződik a nagy pillanat, amikor majd lehull a „vérző” virág, s az iruló-piruló lányka kezé­be kerül. A puskával (vagy a célzással?!) azonban baj lehet, mert a virág a helyén marad. A szimpátia most már a fiú felé fordul — a jelenlevők mind neki szurkolnak. Végre a negyedik lövés talál — s ez megért tizenkét forintot. .. Nem probléma a zsebpénz elköltése... (ő—ő) MAI MŰSOR Mozik Gomba: Kéz kezet mos (széles­vásznú). Nyáregyháza: Egy szössi szerelme. Űri: Éljen a köztár- Vasad: Mi húszévesek. Daltársak... A vecsési VIZÉP énekkara az elmúlt szombat estéjén a fővárosi vasasszékházba lá­togatott, ahol öt vasas kórus díszhangversenyét hallgatta meg. A Ganz Kapcsolók, a Magyar Kábelművek, a Ganz- MÁVAG „Acélhang”, a Csepel Vasmű és a Vasas Központi Művészegyüttes énekkarának r műsora újabb erőt adott a ve­csési dalosoknak. Érdekessége volt ennek a hangverseny látogatásnak, hogy az „Acélhang” énekkar többek között a vecsési férfi­kar karnagyának, Valentsik Istvánnak egyik művét szó­laltatta meg. (v. g.-né) Fele pénzért a monori könyvesboltban A monori könyVesbolt előtt járva, naponta megcsodálom a könyvekkel díszített szép, ízléses kirakatot. Bent, a polcokon mintegy 400 ezer forint értékű, több ezer könyv van elhelyezve — tu­dom meg Fejes Józsefnétől, a könyvesbolt vezetőjétől. A könyvesbolt forgalma iránt érdeklődöm. — A könyvterjesztés nem­csak kereskedés, hanem nép­művelés is — mondják az elárusítók. — Nagyon sok vásárlónk rendszeres ve­vőnk, de sokan vannak, akik csak esetenként, minden ha­tározottabb elgondolás nél­kül jönnek be vásárolni. Ilyenkor nekünk kell köny­veket ajánlanunk, is ügyel­nünk arra, hogy az ajánlott könyvek ne okozzanak csa­lódásokat. Országos tájékozódási terep verseny — Csévharaszton A MÉSZÖV küldöttközgyűlésén az a kitühtetés érte az Üllő és Vidéke Körzeti Fmsz Igazgató­ságának elnökét, dr. Pásztor Lászlót, hogy a MÉSZÖV fel­ügyelő bizottságának tagjá­vá, két küldöttjét pedig: Né­meth Károlynét és Szederké­nyi Józsefet az országos föld­művesszövetkezeti kongresz- szus küldöttjévé választották. A bolt a járásban 103 bizo­mányossal dolgozik. Jelen­leg mintegy 700 ezer forint értékű állandó raktárkészlet­tel rendelkeznek. Az átlagos negyedévi forgalom 250—300 ezer forint, melynek-30 szá­zalékát a monori bolt hoz­za, 70 százalékát a bizo­mányosok forgalmazzák. Elsősorban a szépirodalmi művek és az útleírások kere­settek. A regények között még mindig a romantikusok: Jókai, Hugo, Dumas vezetnek, de népszerűek a mai ma­gyar prózaírók közt Fejes Endre, Passuth László és Berkesi András könyvei is. — örvendetes, hogy meny­nyien olvasnak verseket. Ady, Petőfi, Arany János költe­ményei mellftt Nagy László, Garai Gábor és járásunk szülötte, Baranyi Ferenc kö­teteit keresik. — Honnan valók a rend­szeres vevők? — Vevőink a társadalom minden rétegéből adódnak. Tsz-tagok, vagy munkások ép­pen úgy, mint értelmiségiek. Az utóbbi években örvende­tes a tanuló ifjúság fokozott vonzalma könyvek gyűjtése iránt — mondották. — Milyen könyveket tud­nának a vásárlóknak aján­lani? Különös figyelmet érdemel­nek jelenleg az április 29-ig leszállított árú könyvek. Ez időben több ezer szépirodal­mi mű, útleírás és szak­könyv közül — fél áron — válogathatnak vevőink. Érdemes hát betérni a mo­nori könyvesboltba. (ti) — Az Üllő és Vidéke Kör­zeti Fmsz tegnap igazgatósági ülést tartott, amelynek napi­rendjén az 1967. évi hálózat- fejlesztés, tatarozás, karban­tartás megtárgyalása mellett a felvásárlás megszervezése is szerepelt a négy község vi­szonylatában. ségünk, hagyja csak itt ezt a hírt, közöl­jük — így a szerkesz­tő. És máris diktálja: — Nagyszabású tánc- mulatság lesz vasár­nap délután az ötórai teán, játszik a köz­kedvelt Aranycsillag zenekar, jegyek még kaphatók... Aztán végiggon­dolja az érem sok­sok oldalát és felső- hajt, azaz felsóhajta­na, ha ebben a pilla­natban be nem lépne az ajtón a szerkesz­tőség öreg barátja, aki tüstént megkérdi: — Mi a baj? A szerkesztő elme­séli. — Ugyan már, ezen töprengsz? Ez a relativitás. Ügy, mint abban a régi törté­netben, amikor a Ko­vács meg a Kiss be­szélgetnek és azt kérdezi a Kovács a Kisstől: „Mondd, te érted, hogy mi az a relati­vitás?” „Hát hogyne érte­ném!” „Akkor magyarázd is meg nekem.” „Kérlek. Mondd: két szál haj, az sok, vagy kevés?” „Hááát... nem tu- j dóm.” „No látod, ez a re-; lativitás. Ugyanis j minden attól függ. \ Attól, hogy hol az a j két szál haj. Mert- j hogy a fejen kevés, ] de a levesben — i sok.. <— n -) i Szombaton ék vasárnap szo­katlan sportesemény zajlott le Csévharaszton. A MAFC itt rendezte meg az idei Kilián György tájékozódási emlék- versenyt. Számos csapat érke­zett a fővárosból, Miskolcról, Pécsről, Balatonfüredről. Mo- norig vasúton jöttek, innen autóbusz szállította őket Csévharasztra. A rajt és a cél az iskolánál volt. A jó tereppályán, éjsza­ka két csoportban (férfi I. osztály, senior) nappal három Csoportban (ifjúsági II. osz­tály, férfi II. és női I. osztály) indultak a versenyzők. A te­repfutó verseny közben a térképen megadott ellenőrző pontokat kellett érinteniük. (A pontok közötti útszakaszt a versenyző egyéni tájékozódó képessége alapján választhat­ta meg.) A kellemes időben jó ered­mények születtek. A tájékozódási versenysport egyre nagyobb népszerűségét mutatja az is, hogy ezen a versenyen is mintegy 150 ver­senyző állt rajthoz (janus)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents