Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
« 1967. ÁPRILIS 16.. VASÁRNAP resr ti terei k/Círlap A ,Jiat nagy" KISZ-versenyében a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat a második Az utóbbi két évben 133 millió forintot takarított meg a népgazdaságnak hat nagy vegyipari létesítmény KISZ-szervezete. Az almásfü- sitői Timföldgyár, a Borsodi Vegyikombinát, a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat, a Péti Nitrogénművek, a Székesfehérvári Könnyűfémmű és a Tiszai Vegyikombinát fiataljai közötti verseny célja e hat új nagyüzem beruházásainak meggyorsítása. Az elmúlt évben a versenyt tt Borsodi Vegyikombinát KISZ-esei nyerték meg, második a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat, a harmadik pedig az Almásfüzitői Timföldgyár. A győzteseknek szombat délután az Ifjúság Szállóban adták át a pénzjutalmat és a részvételi jegyeket az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda által rendezendő moszktxi—leningrádi kirándulásra. az Elkészült ,E" palotarész Befejeződött a budai Várpalota első épületszárnya, az „E”-jelű palotarész építése.. Az újjáalakított épületrészek műszaki átadását a hónap végére befejezik. Az épületbe a budapesti Történeti Múzeum májusban kezdi meg a beköltözést es a jövő év nyarán nyitja meg új otthonának kapuit. Embertársainkért: 19 ezer önkéntes véradó Pénteken Pilisszentivánon, ebben a kis községben fehér köpenyesek jártak. A térítés- mentes önkéntes véradáson, a bányászok közül mintegy százan, több mint 36 liter vért adtak. De hogyan veszi ki a részét a mozgalomból Pest megye? Péter Imre, a Vöröskereszt munkatársa, így válaszol. — 1966-ban az országosan begyűjtött vér csaknem háromnegyedét ingyenesen, embertársi együttérzésből adták. Tízezer lakosra már 329 donor jut az országban, de a megyék egy része, így Pest megye is, túlhaladta ezt az átlagot. Ti- zenkilencezer rendszeres véradóra támaszkodhatunk. Nagy részüket, 56 százalékukat, ismételten felkereshetjük. Tavaly 5465 liter vért gyűjtöttünk, de ezt a szép mennyiséget is az idén előrelátnatóan 10 százalékkal túlhaladjuk. Jogos reményünket erősíti, hogy a váci járás már az első negyedévben annyi vért gyűjtött, mint tavaly félév alatt. Az összesített megyei adatok szerint már eddig jóval túlteljesítették az idei első negyedév 1500 literes előirányzatát. Élenjár Pánd község, ahol a lakosság tíz százaléka önkéntes véradó, de nemigen marad le mögöttük Galgahévíz és Tatárszent- györgy, a nagyüzemek közül pedig Százhalombatta két üzeimóriása sem. Az elmúlt évben Pest megyében 14-en kaptak „kiváló véradó” kitüntetést. Három történet Hazulról jött ember, kabátban gyárit" Gazdag a magyar nyelv, egyre gazdagodik. Egy-egy fogalomba jelentésében azonos, de az eddigiektől teljesen más szavak, kifejezések, keletkeznek. E nyelvújításban kétségtelenül a város jár az élen, de nem akar lemaradni a falu sem. Íme három új szó, három történetben ... © Javában tart a zárszámadási közgyűlés, az emberek figyelemmel hallgatják a felszólalókat, akik mind arra a kérdésre igyekeznek választ adni: miért gazdálkodik a szövetkezet gyengén. Sok az általánosítás: — Laza a munkafegyelem — mondja az egyik. Aki akarja, magára veszi, aki akarja, nem. — Nincs becsülete a közös vagyonnak. Ez sem izgalmasabb. Az egyik traktoros kap szót. Már a nekilendülése is figyelmet érdemel, magasan kezdi a hangot, a vezetőséget bírálja. Ezt sem meri mindenki. Aztán átcsap a tagság, helyesebben a növénytermesztők ostorozásába: — Mert addig nem haladunk előbbre, amíg a növény- termesztők között az a jelszó: „gyérítsünk.” A járási és a megyei küldöttek összenéznek. Nem értik. A tagság soraiban néhá- nyan kuncognak. — Mert, amikor jön a hármas vonat, akkor egyik is, FALUSI NYELVÚJÍTÓK másik is azt mondja, „No, jó i tettek' lesz gyéríteni”. A vendégek közül néhá- nyan arra gondolnak, csak nem lopást jelent? De zavarja őket az, hogy a tagok jót derülnek. Néhányan észreveszik ezt, s hangosan közbeszólnak: — Magyarázd meg, mire gondolsz, idegenek is vannak közöttünk! Homlokához kap: — Ja, erre nem is gondoltam! Magyarázni kezdi: — A növénytermesztők, délután három óra felé már szállingózni kezdenek. Szóval nem dolgozzák ki az egész napot. Ugye, mennyire nyakateker- tebb így, s mennyire más úgy, ahogyan kezdte: gyéríteni. Nem haragszik meg érte senki, de mindenki ért belőle. Esetleg csak a kiküldöttek nem. De ez nem is olyan nagy baj. Panaszos levél érkezett a szerkesztőségünkbe. Küldője nem írta alá a nevét, de teljesen indokolt volt, hogy utánanézzünk a dolognak: a vezetőségre tett panaszt, főleg a fő- agronómus magatartását kifogásolta. Járjuk a szövetkezet határát, belátogatunik az istállókba. Kérdezősködünk, beszélgetünk. Az emberek többsége azonban kicsetlik az egyenes válasz alól: — Hát, az egyik ember ilyen, másik olyan __ | ,r4- iíjjkin^-setm egyformák... Nem leszünk okosabbak, bár a válaszok sejteni engedik, hogy a levélírónak javarészt igaza van. Már-már lemondunk az igazságkeresésről, amikor a tanyaközpont szélén egy idősebb embert látunk. — A tanyagazda vágyó« — mutatkozik be. Hivatásához híven a rendre ügyel, a szemetet rakja talicskába. Beszédes ember, — Baj van itt, még pedig nagy ... Nem hallgatják meg a véleményünket, pedig mi is értünk a gazdálkodáshoz ... A karám felé mutat, ahol a bágyadt tehenek sütkéreznek a tavaszi fényben: — Nincs nekik takarmány, pedig ennek nem volna szabad előfordulnia ilyen földön, mint a miénk is... Gondolkozik egy kicsit: — Eddig még csak rendben volt, mert az állam helytállt, ha baj volt a termeléssel. De most, kérem, amikor az új mechanizmusban sajtit zsebünkre gazdálkodunk majd... Nem látja valami derűsnek a jövőt. — Hát a vezetők? Róluk mi a véleménye? Például * főagronómusról? Hunyorít a szemével: — Az, kérem? Mindig rajta van a kabát! — No, csak nem fázik? — Fázik az, kérem, mindig; és mindentől! Mi megfázha-i tunk, de ő soha! Nem forszíroztuk tovább aj dolgot, nem is volt rá szükség :j a tanyagazda telibetalált. » A harmadik kis történet- csak annyiban hasonlít az el-! >őhöz, hogy ugyancsak gyűlés | volt 3 színhely. Igaz, nem köz- j |yűlés, hanem párttaggyűlés, i Szövevényes ügy szerepelt a j napirenden. Néhány tag az el- | nököt vádolta. Azt állították; | íanyagul bánik a közös va- > Lyonnal. > ; Vádak, viszontvádak. Ügy | űnik, mindenkinek igaza van, I ragy senkinek. A járástól és $ 1 megyétől is kint vannak, $ ízt figyelik a forró hangú $ élszólalásokból; ki milyen $ -mber, mennyire lehet hitelt $ idni szavának. S ez egy ideig ^ >ízony nem tűnik ki. Leg- ^ ilább is addig, amíg az „érin- ü vitatkoznak. A járási titkár azt kéri, hogy mások is szólaljanak fel, Mindjárt őszintébb a légkör. Mire az ötödik-hatodik felszólaló is elmondja véleményét, kezd kirajzolódni a „főszereplők” jelleme. Különösen az a fiatalember segített a jellemfestésben, aki nem régen érkezett haza az egyik budapesti nagyüzemből. . — Teljesen fejetetején áll itt minden. Itt nem kell bizonyítani, csak mondani, mondani. Lehetőleg a legrosszabbat a másikról, de főleg az elnökről. Szavait dermedt csend fogadja. Még mélyebb a csend, amikor az egyik igazságkereső felé fordul: — Jancsi bácsi, maga az igazság bajnokának tartja magát, s aki nem ismeri, azt is hiszi, hogy az. Az elnököt vádolja, pedig a maga portáján kellene széjjelnézni... Egymás szemébe néz a két ember. Tűz mindkettőében. A jelenlevők érzik is, annak van igaza, aki tovább bírja a perzselő tekintetet. Jani bácsi — ötven felé járó, középkorú ember — iparos a szövetkezetben — asztalos. Nincs a faluban ilyen, így sokan keresik fel a tsz tanyájának félreeső zugában levő műhelyét. — Kinek az anyagát használja fel a mellékesen vállalt javításokhoz? Csend: — A termelőszövetkezetet! — Ki vágja zsebre a javításokért kapott pénzt, vagy ki . issza meg a kapott bort meg a pálinkát? Jani bácsi arca egyre pirosabb, de szeme még izzik: — Nem kérek én senkitől semmit. Mutassanak valakit, akitől egy fillért is kértem! Gyenge védekezés, de arra jó, hogy elodázza a döntő pillanatot. — Azt nem, tényleg nem kér egy fillért sem. Csak azt mondja: ha legközelebb jössz, „hazulról” gyere ám! Derültség a teremben, a fiatalember folytatja: — Mindenki tudja, hogy mit jelent ez. „Hazulról” ugyanis senki nem jön üres kézzel. Jani bácsi szemében kialudt a tűz, mert ami volt, az mind az arcába tódult. Mihók Sándor Nyolc első dij Befejeződött a IV. Budapesti Műszaki Filmfesztivál Szombaton délelőtt díjkiosztással ért véget a Technika Házában a IV. Budapesti Műszaki Filmfesztivál. Első díjat kapott a „Plazma” című szovjet, „A betatron működése” című NDK- film, „Az ultrahangos anyag- vizsgálat a vasútüzemben” című magyar, „A víz fizikája és kémiája” című angol, „A fo- lyónak, élnie kell” című angol, „A légpárnás járművek” című angol és a „Nyersolaj” című nyugatnémet, valamint „A bizottság” című ugyancsak nyugatnémet film. PRIZMA 67 „És állt a bál..." „És állt a bál..címmel bemutatta új műsorát a Corvin téri színházteremben a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttesének „Prizma 67” színpada. A műsor sok dallal, tánccal, zenével, s a történelmi revü igényével elevenítette fel a világháború alatti, s közvetlen utáni évek eseményeit. A „legjobb lakóház nívódíj“-a Az építésügyi miniszter a lakóházak tervezési és építési színvonalának növelésére, a mind jobb munka ösztönzésére nívódíjat alapított. A „legjobb lakóház nívódíj” elnevezésű kitüntetést évente adományozzák majd a legjobban megtervezett és kivitelezett lakóház alkotóinak. Első alkalommal ez év májusában készítik el az előterjesztést az 1966. első félév végéig átadott legjobb lakóházak alkotóinak nívódíjáről. * „Paprica“ A Kertészeti Kutató Intézet szentesi kísérleti állomásának munkatársai értékes okmányokra bukkantak a szegedi levéltárban. Eddig úgy tudták, hogy a paprika meghonosodását igazoló elfő írásos dokumentum a piarista rend 1748-ból származó konyhai számadási könyve. A most előkerült okmányok — a szegedi vásár bírák kiadásainak részletes jegyzékei — viszont amellett tanúskodnak, hogy már 1732-ben árulták a szegedi piacon a „paprica’’-t. Boltíves sörcsarnok. Étterem, uzsonnázó, a lipcsei új városháza földszintjén. Üj — mert csak ötven éves. Illedelmes kispolgárok és hangos fiatalok söröznek, uzsonnáznak. A kovácsoltvas karos csillárok valamiféle sárga fényt vetítenek az arcokra. Tulajdonképpen élvezetes egy idegen várost felfedezni. Beszélgetni az öreg antikváriussal, megvitatni múltat, jelent és jövőt. Hallgatni a fiatalok terveit, gondjait. S végül egy valódi, patinás sör- csarnok fehérasztalnál „megrágni” a látottakat. Lipcse érdekes, hangulatos. A régi, az évszázados találkozik itt a mával. Az Alte Waage a piactéren és mellette az új Messehaus. Valami kirobbanó életerő jellemzi talán legjobban a vásárvárost. A romokat itt takarították el legelőször, itt kedték el termelni legkorábban a környék gyáraiban. A zsibongó nyüzsgés, a zajló élet mégis a tegnap képeit vetíti. Szemerkélő eső, hideg szél és Buchenwald. A weimari gyárban, ahová legelőször vezetett utam, barátságosan fogadtak. A Weimar Veb-ben mezőgazdasági gépek készülnek. Búcsúzóul megkérdezték további úticélomat. — Buchenwald — mondtam. Rögtön vállalkozott az apró termetű osztályvezető: ő elvisz kocsijával. Hallgattunk az úton, az erdőn át, csak a motor berregése jelezte; nyeljük a kilométereket. — Ahol most megyünk, ez a Blute Weg nevét ‘viseli —• magyarázta kísérőm. — Itt vánszorogtak a Heftlingek. Szívtam a cigarettámat. Azután letett a Hauptplatzon. A bejáratnál közölték: hétfő — szünnap. A szerencse mégis mellém szegődött: nyolc tagú francia delegáció érkezett és a helybeli városháza vezetői tiszteletükre kinyittatták a kapukat. Hallottam magyarázatot német és francia nyelven. Elhangzott egy- egy kérdés: mit hívtak „éneklő kutyá”-nak. Ja, ez a kocsi ? Kövekkel megrakva — ezt húzták a csontváz-emberek, miközben az SS-ek parancsára énekeltek. Hányán pusztultak el? 250 000-en, Európa szinte valamennyi népe képviselve volt itt akkor. Legtöbben magyarok, franTolmács az átatáskában Egy aktatáskában elfér legújabb exportcikkünk, az idegenvezetői tolmácskészülék, amelyet az Elektromechanikai Vállalat készített. A táskarádió nagyságú adóberendezéstől 15—20 méter távolságra levő turisták egy fél szemüvegtok nagyságú felvevőkészülékkel anyanyelvükön hallgathatják az idegenvezető vagy tolmács magyarázatát. Képünkön a technikus „betölti a táskát”; elhelyezi as aktatáskában a tolmácskészülék alkatrészeit. Lipcse, I' ^ ü Buchenwald II $a dák, oroszok, lengyelek, de^ é mindjárt látni fogjuk az em-s lékművet, renkívül impozáns. ^ b Az eső szitál, a szél nem 5 a áll el. ^ Hol vannak a blokkok ? — S P kérdem. Lengyelországban, Auschwitban mindent erede- $ 11 ti állapotban hagytak. Bu- % chenwaldban — nem. Higié-^ niai okokból eltörölték a föld ^ v színéről, hogy — kitöröljék Ä b emlékezetünkből. ^ r Néhány száz méterrel odébb ^ r a hegytetőn áll | b az emlékmű. §3 Előtte szoborcsoport, lent a ^ a . völgyben minden nép eredeti ^ r nyelvén és német felirattal sorakoznak a gránitoszlopok. $ i Jelképes síremlékei az itt ^ v ; pusztultaknak. Az első: Ma- ^ . gyarország. A francia tanító- § ; nő, a csinos Madame Thibaut ^ é mellém lép, kezembe nyom § t : egy csokor virágot: „Mégsem \ • üres kézzel... — mondja hál- ^ c ; kan. — Nekünk még sok \ a van...” § Leteszem a tisztelet e jelét, | ahová illik. S közben a közel- % gő jubileumra gondolok. Ezek ^ a szerencsétlenek, a hősök, ^ utolsó lélegzetnyi erejükkel § c: felszabadították magukat. & s< Fritz Cremer, a Nemzeti-dí- $ ^ jas szobrászművész nékik ál- ^ g lított örök emléket. Idézem ^ h szavait: „A német nép mély$n tragédiája, hogy az innen né- $ a hány kilométernyire levö§ 1 Weimarból, Goethe és Sohil- ^ g ler városából, ahonnan egy- ^ , kor a humanizmus szelleme §tl sugárzott, később az ember-$ví telenség pokla lett.” ^ 3 ^ a; Hisszük, hogy ez memen- ^ fe tóul szolgál valamennyi nép er fiainak. ^ a( Kép, szöveg: G. Molnár $ bi Edit. $ al
