Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-14 / 87. szám

MEGYÉI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM 1967. ÁPRILIS 14., PÉNTEK A főnök 40 éves munkássága Mindenki örül Marosfi György kitüntetésének Marosfi Györgynek, érde­mes és eredményes munkája elismeréséül a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaérdemrend bronzfoko­zatát adományozta. Senki nem tud róla, senki nem beszél róla. Legfeljebb a legszűkebb baráti kör köszön­tötte kitüntetése után. De az üzemben nagy az\ öröm, de csak akkor nyilatkozik meg, amikor elárulom, hogy tudok a nagy eseményről, és szüksé­gesnek, fontosnak tartom a kitüntetés publikálását. Aradi László főművezető szűkszavú ember. Nem tudom megszólaltatni, inkább meg­mutatja a kitüntetés oklevelét és a díszdobozban csillogó jel­vér vt. Marosfi György távollété­ben tőle érdeklődöm, hogy történt. — Mit mondjak? Ért­hető meglepetést keltett a központi telefon, amely már­cius 27-én közölte Marosfi Györggyel a meghívást a mi­nisztériumba. Találgattuk, mi­ről is lehet szó. — Talán áthe­lyezés? Vagy valami igen fon­tos vállalati ügy? Amikor aztán szerényen, vonakodva megmutatta a kitüntetést, már olyan ma­gától értetődőnek és ter­mészetesnek tartottuk, mintha az másképpen nem is történhetett volna. — Szóval nem volt megle­petés? — Ez a kitüntetés tulajdon­képpen a főnök közel negy­venéves becsületes, elmélyedő munkáját ismerte el. Nekünk többszörösen kedves az, hogy Marosfi György éppen a nagy­kőrösi üzem vezetése idején kapta, hiszen az üzem fejlődése valóban az ő munkáját dicséri. Ügy tudom, hogy vállalatunk­nál, amely különben az or­szág legnagyobb tejipari vál­lalata, egyedül ő kapott ilyen magas kitüntetést és azt az üzem minden dolgozója né­miképpen a magáénak is érzi. — Mit mond az adminiszt­ráció? — Én vettem fel a telefont — mondja mosolyogva Borsós Szabó Mária. — Nekem mondta el először Marosfi György, hogy két nap múlva hivatalos a minisztériumba. No, ebben semmi különösebb érdekességet nem láttunk, hi­szen a főnök gyakran utazik hivatalos ügyben a fővárosba. Gyanús volt azonban az, hogy a meghívás éppen a fel­szabadulás évfordulója előtt történt. Én már ak­kor sejtettem valamit. — Hogyan hatott a kitünte­tés a főnökre? — örült neki nagyon, de a következő pillanatban már az érdekelte, hogy mi is történt az üzemben, amíg Pesten járt. És mit mond Deák János fű­tő, á kazán mellett, a tízkilós lapát nyelére támaszkodva. — Tíz éve dolgozunk együtt a főnökkel. Nagyon jószívű ember és ragyogó szakember. Állítom, hogy a vállalatnál senki nem kaphatott volna megérde­meltebben kitüntetést. Ha engiem megkérdeznek, hogy kit javasolnék, gondolkozás nélkül őt ajánlom. (si) Mert gyilkosok közt... Cinkos aki néma Ma este nyolc órakor az ér­telmiségi klubban huszadik századi líránk nagy alakjá­ról, Babits Mihályról emlékez­nek meg. A költő életművé­ről, Tóth Tibor, a gimnázium tanára tart előadást, verseit Polgár Judit előadóművésznő mondja el. HETESEK RITKA DIAKTALALKOZO Április 26-án, szerdán ritka diáktaláljcozó lesz a város­ban. A nagykőrösi gimnázium 1907, 1917, 1927, 1937„ 1947 és 1957 években érettségizett „di­ákjai” jönnek össze az ország minden részéből. Mikes Fe­renc, a nyolcvan éves nyugdí­jas tisztviselő — az 1907-ben érettségizettek egyike vállalta a rendezés oroszlánrészét. • — Hányán élnek az 1907- esekből? — kérdem Mikes Ferencet, akin meg sem látszik a nyolc­van esztendő. Ma is fiatalos erőben és jó kedélyben tölti életét a Csíkvár dűlőben. — Harmincnégyen érettsé­giztünk annak idején, 1907- ben, itt a gimnáziumban, ma már csak öten vagyunk életben. Egy mérnök társammal élünk Kőrösön. A másik három re­formátus pap. Nyugdíjasak azok is. Ketten Budapesten „Elébb kifogok — majd lesz másik... A tanyai iskola első és har­madik osztályának egyik dél­előtti órájára kopogtattam be. Szépek voltak a gyerekek és tiszták. Hogy ez mit jelent, az tudja, aki a régi tanyai is­kolákat is ismerte. A tanító­házaspár negyedszázada ta­nít itt.* Hivatottak a változás megállapítására. A hátsó padban két kisfiú. Olvasás óra van az elsősök­nél. A könyvet nézik, és a fe­jüket támasztják, míg elöl ol­vasnak. Közben dörzsölik a szemüket. Lábánál a bilincs Néhány tárgyaláson már volt életében — mint vádlott — és úgy ismeri a bírói eljá­rást*. hogy prókátor sem job­ban. Ez azonnal kitűnik, ami­kor olyan tények kerülnek napvilágra, amelyek — úgy érzi —, megnyomják a bíró ítélkező szavát. Az az egy-két vagy több hónap pedig sotíht számít a sitten. Ambrus a vádlott. Ül *a pá­don, mellette, háta mögött fegyőr, bokájánál a leoldott bilincs. Csak ne látná egy megtört öregember is, és egy asszony. — De látja. A szülei. Nincs nézőközönség. Egye­dül az újságíró ül a hátsó pá­don, ő hallgatja a tárgyalást. Bíró: Tegyen ide az édes­apjának egy széket! Csikorog a nehéz bakancs, nyöszörögnek az öreg csontok, amint apa és fia egyszerre mozdul. — Apu, tessék idejönni. Bíró: Kíván a bácsi vallo­mást tenni? Idősb Ambrus: Hát az úgy gyerekesked­A Magyar Állami Pincegazdaság ceglédi és nyársapáti pincészete ÉRTESÍTI A SZŐLŐTERMELŐKET, hogy április 1-vel az 1967/68-as gazdasági évre szóló SZERZŐDÉSKÖTÉST MEGKEZDTE Szerződni szombat és vasárnap kivételével fé| 8-tól 3 óráig lehet ceglédi és nyársapáti pincészetünknél volt... és, és elmondja a tör­ténetet és megpróbálja mente­ni a fiát. Mert hiszen ha bű­nös is —-4 az ő fia. Bejön a másik tanú. Bíró: mióta ismeri a vád­lottat. Tanú: Együtt tünk. Bíró: Sűrűn találkoztak? Tanú: Évek is elteltek. Bíró: Hol találkoztak utol­jára? Tanú: Sem a helyet, sem az időt nem tudom kérem meg­jegyezni. Kérem, nekem hét gyerekem van, én rendesen dolgozom... én soha ... éle­temben ... nekem ez a hét annyi izgalmat okozott Tisz­telettel kérem az igentisztelt bíróságot, engem többet ne hívjon, nehogy a munkahelye­men megtudják, hogy a bíró­ságon jártam, mert ugyebár kérem az soha nem jó... a törvény... Szünet. Aztán a bíróság el­napolja a tárgyalást, tanúkat idéz. A bíró, az ügyész kinyit­ják az ablakot, néhány percig^ élvezik a tavaszi meleget. Az ^ öregember éc n, a-.\§ újból nézik, a tanú pedig a munkahelyén megtudják”, § kilopakodik a bíróság kapu-1 ján. (b. h.) Boci, boci tarka Te úristen, ezek a gyerekek álmosak. Pedig dél van. — Halálosan álmosak — erősíti meg a tanító néni. — Lehetetlen családi körülmé­nyek között élnek. Apjuk jól keres, de keresetét leggyak­rabban a torkán ereszti le ... Lassan kikerekedik a törté­net, ami — sajpos — majdnem tipikus. A családról, ahol az anya tűr, és tűrnek a gyerekek is. És a másikról, ahol az anya közel áll ahhoz, hogy csök­kent szellemi képességűnek mondhassuk. Ez a két kisfiú, ha városban lakna, kisegítő iskolába jár­hatna. Ott l^nne a helyük, ahol a szakemberek talán se­gíthetnének' öröklött félszegsé- gükön, lassúságukon, ziláltsá­gukon. De hát lehetne más ez a gye­rek, kinek kishúga az apja szemeláttára fullad a vízbe a tanya közelében. Elébb kifo­gok — mondta az apja, és va­lóban kifogott. Mire a ló az is- tálóba került, a kislány a más­világra. — Majd lesz másik — legyintett az „apa”. Néhány hónapja az egyik családban a gyámhatóság meg akarta indítani a válást. Bár már lenne belőle valami! Ez a két kis gyerek már csak az odatévedő idegeneket gon­dolkodtatja el. A környezetük tehetetlennek érzi magát, vagy megszokta ... (b. h.) és a harmadik Mezőtúron él­degél. — Hogy hirdették meg ezt az érdekes találkozót? — A Magyar Nemzet és a rádió is megígérte a segítsé­get egy-egy közlemény meg­jelentetésével, illetve bemon­dásával. Különben is mindkét — pesti és mezőtúri — nyugdí­jas lelkészt személyesen kere­sem fel. A mezőtúri Marjai Károly a gimnáziumban tart- ja majd az üdvözlő beszédet. — Milyen lesz a találkozó programja? — Délelőtt tíz órakor jő-- vünk össze a gimnáziumban. Déli egy órakor közös ebéd a cifrakerti vendéglőben. Itt mind a hat meghívott korosz­tály külön-külön asztalnál foglal helyet. Délután elbe­szélgetünk, majd meglátogat­juk a Jókai utcában lakó és beteg 1907-ben érettségizett társunkat. — Hány részvevőre számí­tanak? — Tekintve, hogy minden­ki családtagjait és vendégeit is elhozhatja, legalább száz-száz- húsz vendégre számítunk az ország különböző részeiből. Edward király, angol király Vasárnap tartják a megyei szavalóversenyt Vasárnap délelőtt tartják Pest megye középiskoláinak szavalóversenyét. Tizenkét gimnázium tizenöt legjobb versmondója mondja el Arany János legszebb verseit. A versmondók kötelező versként a „Walesi bárdok” és a „Ten­gerihántás” közül választhat­tak. Szabadon választott vers­ként bármelyik Arany verset elmondhatják. Ugyancsak vasárnap dél- előtt tartják a nagyörösi álta-. lános iskolák szavalóverse­nyét. Az elemisták is Arany János verseiben vetélkednek. A versmondók versenye után a gimnázium dísztermében ünnepélyesen hirdetik ki az irodalmi pályázatok, az ili lusztrációs verseny és a sza-. valóverseny eredményét. Ez a vasárnapi versenysor»» zat az előfutára a jövő pénte­ken kezdődő Arany-napoknak. Világosság az Ádám utcában A DÁV válaszolt a március 30-án közölt: „Fényt a vak sötétbe” című cikkünkre. A cikk megjelenése után a DÁV vizsgálatot tartott és annak eredményeként közli most, hogy egyetért. Mivel az utcá­ban egyébként is folyt a háló­zat átépítése, így ezzel egyide­jűleg kicserélték a kiégett, vagy összetört izzókat. Kérik azonban a lakosság segítségét, a villanyégők rongálóinak megfékezéséhez. 'ssss/sssssssssssssssssszssssssssssssssszzzsssssssszsssssszf/zsrs/ssssssssss/ssssssssy'sss/ssss'ssssssss/sss/sssssssssss/sssss/sssssssssssssssssssssss/sysssssssssssssssssssssss'sssx* es az öregasszony ^ bilincsbe zárt fiukat ^ „nehogy i Vasárnap délelőtt tíz óra- ^ kor a KRESZ-akadémia soron § következő előadását Mansz $ Vasárnap: KRESZ-akadémia A legfrissebb tv-sztár Ivan- hoe. Kalandjait tizenöt foly­tatáson keresztül szurkolja végig a képernyő izgalomért lelkesedő nézőserege, de a jól értesültek arról is tud­nak, hogy az angol tv az ötvenkilencedik Ivanhoe- folytatásnál tart. A recept szerint készülő folytatásokban gondos ada­golásban szerepel a gonosz, a védelemre szoruló gyönge, és a tűzön-vízen keresztül szabadító erős. Ez Ivanhoe, aki a harmincperces foly­tatásban minden esetben megszabadít valakit vagy valakiket, miután pléhkard- jával megpáholja a minden­kori ellenségei. Hallatlanul ismerős a re­ÚTON,ÚTFÉLEN György technikus, garazsmes- n cept. Mintha hónapokkal ez- tér tartja. Eloadasaban a gép- s hasonlóképpen izgul­járművek biztonsági bérén- s tunk nnlrm ihip.n harminc­járművek biztonsági dezéseiföl és a műszaki következményeiről beszél. Felhívja az Áramszolgáltató Vállaltat a lakosság figyelmét, hogy 1967 április 16-án reggel • a következő utcákban 7 órától 16 óráig karbantartás miatt áramszünetet tart. Ceglédi út. Farkas u.-tól a Ménesi útig. Farkas u., Dózsa Gy. u., Csap u., Jázmin u., Lőrincpap u.. Bál­vány eleje. Lengyel u., Gyo­pár* u.. Kárász u.. Gerle utcák­ban. Április 15-én, a Tormás közi klubhelyiségben bált rendez a vezetőség. Mindenkit szeretettel elvárunk. hibák | MIT UTUNK MA A MOZIBAN? $ s Hogy szaladnak a fák. Ma­gyar film. Rendezte: Zolnay § Pál. Főszereplők: Kiss Manyi \ és Iglódi István (szélesvász-§ nú). Korhatár nélkül megte- § néha nem is marad követ­tünk volna ilyen harminc- perces folytatásokon. Roger Mooret azonban akkor még Angyalnak nevezték, és nyolchengeres kocsin ker­gette a gonoszt, nem pedig paripán. ★ — Ki a felelős? — napon­ta hányszor hangzik el a jo­gos és indokolt kérdés, és kinthető. Kísérőműsor: Vörös Hadak útján. jelek a % Előadás kezdete: 5 és fél 8$ órakor. * kezmények nélkül. Jegyző­könyv, figyelmeztetés, meg­rovás, súlyosabb esetekben elbocsátás vagy éppen ható­sági eljárás. De azért a következő na­pon ismét sok helyen el­hangzik a jogos és indokolt kérdés: — Ki a felelős? Kutyából nem lesz sza­lonna! — Ezt mondja a nép­szerű közmondás. Tévedés! Miért ne lehetne belőle ku­tyaszalonna? ★ A termelőszövetkezetben is akad szenzáció. — Huszonkétmázsás ár­patermés! — mondja az egyik elnök. — Semmi! Nálunk két­százmázsás paradicsomter­més! — tromfol a másik. — Egykiló húsz dekás súly- gyarapodás a szarvasmarha hizlalásban! — Szenzáció kell? Két­százhetven tojást tojt egy év alatt egy Hampshire tyú­kunk. — E? is valami? Egy hu- szonnégyéves fiatalember kérte felvételét a közgyűlés­től. A licitálás ezen a ponton megállt. ★ Kézenfogva vezeti a ked­ves mama a hároméves sző­ke csöppséget. A kicsi még nem szokta meg, hogy az ut­cán köszönteni kell az isme­rősöket. Ezért anyuka fi­gyelmezteti igen praktikus módon azzal, hogy finoman megszorítja a kislány kezét. Az úttesten haladnak. Mé­teres kátyú állja el az útju­kat. Mami egy kicsit erőtel­jesebben fogja meg az apró­ság kezét. — Kezitcsókolom! — csi­pogja Marika felemelt han­gon. Anyu körülnéz. — Kinek köszöntél? — Nem tudom! Hát meg­szorítottad a kezemet! ★ Harmadszor fordul az öreg talyigájával a MÉH-te- lepre. A jármű tetejesen meg van rakva vashulladék­kal, bádogholmikkal. — Húsz kiló — méri az átvevő. — Négy forint — mondja, majd betér az iro­dába, hogy az adminisztrá- qió formaságait elintézze. — Megél ezekből a fillé­rekből? — Nem én! — mondja he­gyesen. — Van énnekem ezeregyszáz forint nyugdí­jam. De hát a cigaretta meg a kisfröccs árát is meg kell keresni! ★ Elkísérte feleségét a cipő- boltba. Amíg az asszonyka válogatott, szétnézett a bolt­ban. önkiválasztó üzletben minden jjolc csupa kirakat. — Ez kellene nekem! — Simogatta a tükörfényes gu­micsizmát. — Horgásznak való holmi. Az eladó talpraesett ke­reskedő. — Próbálja meg, még ha nem is akar vásárolni. Majd legközelebb megveszi. Nem ment könnyen, de mégis ráerőszakolta a lábá­ra a ballábas csizmát. Fel­állt, forgatta, nézegette a lá­bát. — Legközelebb valóban megveszem. 'A lehúzás azonban nem akart sikerülni. Már ketten is próbálták. — Beledagadt a lába itt a melegen. Hasztalan. Már féderváj« szót is engedtek a csizma szárába. Hiábavaló volt a negyedórás próbálkozás. Nyögni már az asszony is se­gített. f Az ember legyintett. — Tessék becsomagolni a páfját. Majd otthon vala­hogy leszedem a lábamról. Te, pedig, anyuka, fizesd ki!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents