Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-14 / 87. szám
1967. ÁPRILIS 14„ PÉNTEK "%fűrtap 3 Vízsugárhajtású vízibusz A Magyar Hajó- és Darugyár váci üzemegységében készül a Budapesti Nemzetközi Vásár egyik látványossága, a vizsugár hajtású mikro vízibusz. A 25 személy szállítására alkalmas alumíniuma testű hajót két Wartburg motor hajtja, mégpedig úgy, hogy a fenéknyíláson beszívott vizet a hajó végén nagy nyomással kilövell! A vízijármű merülése mindössze 40—50 centiméter, ezért sekélyvízű tavakon, folyókon is használhatják. A nemzetközi vásár idején a városligeti tavon állítják ki a váciak új termékét. A gyárban építik a vízsugárhajtású hajócsalád következő tagját, az 50 személyt szállító vízibuszt is. A minta- példány augusztus 20-ra készül el. Irány, Birkenau! Kétszáz tagú magyar csoport indult csütörtökön reggel Budapestről külön autóbuszokon Lengyelországba. A csoport — amelynek tagjai sorában számos volt auschwitzi fogoly is van — részt vesz az egykori hírhedt náci haláltábor területén, Birkenauban felállított nemzetközi emlékmű április 16-án sorra kerülő (ünnepélyes leleplezésén. Kívánságból valóság Palóchónapok Négy megye — Heves, Nóg- rád. Pest és Borsod — részvételével az idén palóchónapokká szélesedik a Mátravi- dék népének hagyományos ünnepe. Az első kiemelkedő eseményre a palóchónapok nyitányaként Egerben kerül sor, ahol április 30-án népművészeti kiállítást nyitnak a négy megyéből összegyűjtött gazdag anyagból. LEGYÜNK EGÉSZEN pontosak: a műszaki fejlesztés meggyorsítása, az egy-egy termékfajtára jutó élőmunka mennyiségének csökkentése ma is meglevő kívánság, ám mindinkább — valóság iß. A munka termelékenységének emelkedése sokféle tényezőtől függ: hozzájárul a napjainkban is szükséges, állandó feladatként szereplő norma- karbantartás, de legalább ilyen mértékben befolyásolja a műszaki fejlesztés eredményessége, vagy egyhelyben to- pogása is. Ahány gyár, annyiféle gond, feladat az összefoglaló meghatározáson — műszaki fejlesztés — belül. Mégis, napjaink jellemző vonása — s ezt a műszakiak, akikkel a Szerszám- és Gépelemgyár porkohászati gyárában beszélgetünk, többször is hangoztatják —, hogy a gyártás- és gyártmányfejlesztéssel foglalkozó szakemberek — szavaik szerint — „kezdenek könnyebben lélegzeni”. Eddigi eredményeik sem lebecsülen- dőek — hiszen csak egyetlen példát említve: a húzókövek készresaj tolásának bevezetése a megmunkálási időt mintegy hatvan százalékkal csökkentette — de sokféle akadállyal, kötöttséggel terhelt volt útjuk. Az eredmények másutt sem elhanyagolhatók, hiszen hasonló intézkedések gyümölcseként az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban egyes armatúratípusok önköltsége 10—15 százalékkal csökkent, a Mechanikai Művekben .az olajkályháknál mintegy 20, az elektrolit kondenzátoroknál megközelítően 30 százalékos önköltségcsökkentést értek el. Van más kihatása is az említett eredményeknek: hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkások ne csak a velük szemben támasztott követelmények fokozódását érezzék, hanem a többi területen való előrehaladást is. Csak a normakarbantartást végrehajtani, de nem teljesíteni a műszaki intézkedések tervét legalább olyan visszás, mint ennek fordítottja. A kettő együtt biztosíthatja csak az igazságos és ésszerű megoldást, a termelékenység növelésének sokoldalú elősegítését AZ EGY-EGY TERMÉKNÉL jelentkező korszerűsítések mellett mind erőteljesebben tapasztalhatók üzemeinkben átfogó, több kérdést egyszerre megoldó intézkedések. Ilyen volt például a Pest megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál a fogaskerékgyártás zárt ciklusának kialakítása, a Mechanikai Műveknél az olajkályhák szalagszerű termelésének megszervezése, a megyei kézműipari vállalatnál a golyóstollbetétek készítésének automatizálása — ez utóbbi negyven fővel csökkentette a gyártó létszámot —, Diósdon, a csapágygyárban a félautomaták szolgálatba állítása a külsőgyűrűk megmunkálásánál. A példák szerencsére szép számmal kínálkoznak, lényegében egy biztató, mind erőteljesebben tapasztalható folyamat részei, s a hangsúlyt a folyamatra tesz- szük. Mert csakis akkor és úgy nyerik el értelmüket, ha a jövőben még inkább sokasodnak az ilyen példák, ha az eddigi eredményekre alapozva, az említett üzemek — de egész megyénk iparvállalatainak — kollektívája további közös erőfeszítésekkel segíti a műszaki fejlesztést. Hiba lenne ugyanis „reszort”-feladatként felfogni a gyártási körülmények javítáKipattant a cseresznyevirág Igyekeznek a magvetők sát, a termékek tökéletesité-sét. Igaz, egy-egy olyan új el-< járás kimunkálása, mint pél dául az Ipari Szerelvény ésjl Gépgyárban különböző alkatrészek kovácsolása az addigi forgácsolás helyett, elsősorban a szakemberek dolga. Mégis, itt és másutt is, az igazi próba az eljárás üzemszerű alkalmazása, az a sokat emlegetett, s helytálló elv, hogy „minden a gépeknél dől el”. Azaz: a gépeknél dolgozó embereknél. Ha társul szegődnek az újhoz, sikerre vihetik, ha kellő megfontolás nélkül a régihez ragaszkodnak, immel ámmal csinálják csak az újat, pusztán azért, mert az kötelező, zsákutcába juttathatnak sokat ígérő elképzeléseket. Nem véletlen tehát, s a jövőben még Inkább így kell, hogy legyen: a műszakiak és a fizikai dolgozók együttműködése mind jelentősebb. A beszélgetés egyik részvevője úgy fogalmazta meg ezt, hogy „a termelésben sokasodnak az összenövések”. Egymásba fonódnak az eddig nem minden esetben pontosan és kellő időben találkozó folyamatok, a gyártóeszköz gazdálkodástól a kísérleti részlegeken át egészen a műhelyekig, munkacsoportokig. A felismerés, amely kimondva nagyon is kézenfekvőnek tűnik — a műszaki és a fizikai dolgozó azonos érdekekből kiindulva azonos célokért tevé- kenyekedik — de eddig inkább csak sűrűn hangoztatott elv és ritkábban tapasztalt gyakorlat volt, napjainkban polgárjogot nyer az üzemi gondolkodásban. POZITÍV ELŐJELE ez a gazdasági mechanizmus reformjával összefüggő szemléleti változásoknak, a reform sikeres végrehajtásához szükséges tudati tényezők megte- remtődésének. Az említett terület természetesen csak egyike az üzemek munkáját napjainkban befolyásoló tényezőknek, . ,de_— az elsők között foglal helyet. A reform teremtette tág keretek, lehetőségek ma még elvek: jó dolog, nagyon jó dolog, hogy üzemeinkben mind sűrűbben találkozni a felkészülés té- nyeivel, a cikk elején említett megfogalmazáshoz visszatérve, a „könnyebb lélegzés” tervszerű és céltudatos gyakorlásával. Mészáros Ottó PANKASZ Nyolcéves citromfa — 46 gyümölccsel Évek óta nagy kedvvel és hozzáértéssel foglalkoznak citromfák nevelésével a Vas megyei Pankasz községben Kósik Istvánék. Az idén az egyik 8 éves citromfájuk 46 nagyméretű, kitűnő minőségű gyümölcsöt hozott. Volt közöttük 20 dekás is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára Magyar festmény a moszkvai kiállításon A hatalmas festmény egy része. A mester az utolsó ecset- vonásokat végzi rajta. Az óriás szoba két égre nyíló ablakának függönyét minden reggel összehúzzák. Csak akkor engednek már fényt a helyiségbe, amikor nyugovóra tér a nap. A műteremlakást átrendezték, a bejárattal szemben levő faltól mindent elraktak. Csupán egy ülőke, meg kisasztal áll ott Az asztalon ecsetek garmada és egy turnértabla, amelyen sokszínű száradó festéknyomok árulkodnak arról, hogy a mester állandóan dolgozik. Mögötte a parkettől a mennyezetig három és félszer ötméteres festmény, már majdnem készen. Rajta életnagyságú lányok, gyerekek, férfiak és asz- szonyok. A háttér ismerős. A Liget előtti Rottenbillei utca sarka, emeletes házaival, s a május elsejei felvonulásra vidáman gyülekező emberekkel. Zászlók, léggömbök, virágok tarkasága Szabó Lajos Mun- kácsy-díjas festőművész lakásában vagyunk. Kép a falon, a festőállványon. Mindenütt kép. Munkásportrék, dolgozó emberek a ma és a holnap építői, alkotói, meg játszó és tanuló gyerekek. — Milyen alkalomból készül ez a hatalmas festmény? — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója alkalmára örökítem meg a munkásünnep magyarországi seregszemléjét — CSENGETTEK Új iskola Márianosztrán xuuti.' sácsy-díjas festőművész. — Más országok művészei is megfestik a május elsejei felvonulást? — Úgy tudom, a szocialista országok festői is hasonló alkotással készülnek, hasonló nagyságú képekkel. Minden országból egyet küldenek el. Igen szép, impozáns látvány lesz, ha majd egymás után, jorban állítják ki valamennyit, szovjetek, németek, románok, magyarok, csehek és jugoszlá- vok színpompás felvonulása megmutatja a szocializmust építő országok népeinek összetartozását, örömét. — Mielőtt elkezdte a munkát, merre járt, hol gyűjtötte össze hozzá a portrékat, vagy emlékezetből festette meg a különböző alkatú embereket, arcokat? — Azt mondhatnám, a képen levő emberek mindegyikéhez külön kerestem meg a portrét. Főleg gyárakban. Munka közben, meg hazafelé indulás előtt készítettem vázlatot róluk, s itthon aztán a vásznon már kedvem szerint formáltam tovább. — Hová kerül majd a festmény, amikor elkészül? — A képet az ötvenedik évforduló alkalmából felajánlom a szovjet szakszervezetek központjának. Régen dédelgetett tervem volt már, hogy egyszer majd olyan képet festek, olyan eseményt örökítek meg, amely valamilyen formában összefügg az 1917-es korszakalkotó nagy eseménynyel. Még pár nap munka van rajta, kicsit élénkítem a színeket, s ezután már készülhetek a párizsi kiállításomra. András Ida a tésztát, hogy elkísérjem ők< A két arab társalogni próbt Université — mondják saj mellükre bökve — majd ho záteszik: — Algerie. Bumedit — mondom én, hogy lássá kivel van dolguk. Oui, ot — bólogatnak szerfölött el gedetten, hogy ilyen szép< megértjük egymást. Aztán i aranyfogú bepillog a nyitó íjtón a kisszobába, amelyru szemközti falát fiam kic kori fényképe uralja. Fik — kérdezi érdeklődve, és rá mutat. Csak nem tévesztene ■án össze a fiammal, gondi om, így hát ráhagyom: ou Vzen is túl vagyunk, de a tés: a még mindig nem jött le taromról. Most a másik ka% á fel a társalgás lanyhuló fc tálát. Mari? — kérdezi barái tozó mosollyal, Nem vágyó Jiztos benne, hogy a férjemt eltározza-e csakugyan, d ízért két vizes újammal vé rigmasírozok a mosogatómé lence szélén, jelezve, hog étálni ment. Compris, érten tyugtázza elégedetten a vá ászt. Aztán szemügyre vés: \z előszobát, a falon függ ■eruzarajzot. Duna — siete felvilágosítással. Magni ique! — mondják egyszerű aint az ikrek. A lépcsőházban még megtárgyaljuk az időjárást, trés bien, a házmester kétéves gyerekét,Jolié petiteenfent, aztán megkönnyebbülve átadom őket Monsieur Villefortnak. Mer- ci bien, a revoir. Három nappal később kirakatokat bámulok a Váci utcán, amikor mellettem a két i arab. Rájuk mosolygok, visz- szamosolyognak. Bon jour, \ madame, — mondják egyszer- \ re, mintha ikrek volnának.' Bon jour, messieurs — mon- i dóm én. Most rövid tanács-: kozást folytatnak anyanyel- \ vükön, majd pergő francia-', Sággal hozzámfordulnak. Nem\ értem, — közlöm sajnálkoz-1 va, s hozzáteszem: Zugló. \ Szugló? — kérdezik egyhan-t gúan és értetlenül. Oui —; bizonygatom — Zugló, Mon-\ sieur Villefort. Maguk uni- í versité, Algérie. Tökéletesen \ értetlenül néznek rám. Bu- í medien! — játszom ki az utol- f só tromfomat. Szemöldökük j a hajuk tövéhez szalad, s ka- % jánul bazsalyognak. Szemem- j be villan hibátlan, hófehér $ fogsoruk. Idegenek voltak. $ Nyíri Éva jí Fel kellett dúcolni a mária- nosztrai öreg iskolaépület falait, így is életveszélyes volt a benne tartózkodás. A tavaszi szünet után meg sem kezdték benne a tanítást. Az osztályokat az orvosi rendelőbe és más helységekbe telepítetek, az iskolát pedig lebontották. A bontási anyagtól meg- üsztított telken néhány napon Délül megkezdődik az építke- 5és. Jövőre elkészül az új tégy tantermes iskolaépület. Az iskola elkészülte után az ugyancsak rossz állapotban leró óvoda lebontását és helyén íj óvoda építését tervezik. § A házban, ahol lakunk, sok ^ külföldi család' él, követségi ^ alkalmazottak. Esténként bá- i beli nyelvzavarral üdvözlik fc egymást a lépcsőházban. Ba- § rátáik gyakran keresik fel ^ őket, a miág minden tájáról. ^ Vasárnap délelőtt egyedül § voltam otthon, tésztát gyúr- § tam. Egyszerre csöngetnek. ^ Könyékig tésztásan megyek § ajtót nyitni. Odakinn két, ^ Valentino-frizurás, olajos bő- i rű idegen áll. Zavartan mo- fc solyognak rám. Az egeiknek \ a szájában csillogó aranyfo- \ gak. s ^ — Excuse moi... — hebegi i az aranyfogú, — je cherche | Monsieur Villefort... \ Hiányos francia tudásom- ^ mai annyit értek, hogy Ville- fc fort urat keresi. Most, hogy fc magyarázzam meg neki, hogy \ két lépcsőházzal arrébb, o J harmadik emelet kettes szá- \ mű lakásban tegye ugyan- ^ ezt? \ — Moment — mondom ösz! szeszedve nemzetközi szókin- i I csemet, s karomat a csap alá ; í dugva mosogatom magamról Kipattant a cseresznyevirág, méhzsongásban fürdenek a gyümölcsfák. — Tavasz kisasszony mégiscsak meghódította a zord áprilist. Népes is a határ, a Börzsöny aljától le Jászkarajenőig. Nyújtott műszakban dolgoznak a magvetők, Igyekeznek mihamarabb földbe tenni a krumplit, répát, mert maholnap már a tengeri következik. A meleg, napsütéses időjárás most különösen kedvez a tavaszi munkáknak. Abony környékén mint a felvételen is látható, a Kossuth Termelőszövetkezet földjein sem tétlenkednek. Gép veti a cukorrépa magját, a Béke nevet viselő szocialista brigád tagjai pedig a szőlőben metszik a vesszőket, alakítják a csapokat a tőkéken. Ezen a tavaszon még szorgalmasabbak a szövetkezetiek, de nem lehet panasz az állami gazdaságok dolgozóira sem. Jól halad az ő kezük nyomán is a munka. Ök már a megyében a krumpli ültetését is csaknem $j befejezték s ha az idő langyos $ marad, elsőként kezdenek a ^ kukorica vetéséhez.
