Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-13 / 86. szám

1961. ÁPRILIS 13., CSÜTÖRTÖK Budapesti iskolák - Pest megyei diákok A jövő évi tanévről — Lesz-e munka nélküli pedagógus? A szünidőre, vakációra ké­szülő diák savanyú képet vá­gott volna, ha tegnap betér a Fővárosi Tanács oktatási osz­tályára. Sajtótájékoztató kere­tében mondták el, hogyan készülnek a következő eszten­dei tanévre. Bizonytalanság és nyugta­lanság tapasztalható a peda­gógusgárdában, de a szülők között is. Míg középiskolába rengeteg gyerek készül s küsz­ködik a pályaválasztás gond­jával, az általános iskolák első osztályaiban 12 ezerrel keve­sebb lesz a gyerekek száma. Lesz-e elég továbbtanulási al­kalom a végzősöknél s mi tör­ténik a kisebb létszám miatt munkátlanul maradó pedagó­gusokkal? . A Fővárosi Tanács határo­zata biztosítja minden mun­kaképes, nyugdíjkorhatárt el nem ért pedagógus foglalkoz­tatását — szakmájában. Az eddiginél kisebb létszámú osz­tályokban, jobb körülmények között taníthatnak. A fővárosi és a Budapest környéki gye­rekeket csaknem kivitel nél­kül el tudják helyezni! Több a szakjellegű iskola, illetve sza­kosított tantervű osztály. Nö­vekszik a természettudomá­nyos, csökken a nyelvi képzés mértéke. Gimnázium, techni­kum és szakmunkásképző in­tézmény elhelyezési lehetősé­get kínál: különösen a külte­rületeken találni még üres helyet a gimnáziumokban. A felvételeknél sok a Pro­tektor. Nem mindig indoko­latlanul, mégis többletmunkát okozva ajánlanak gyerekeket. Jobb lenne mindezt az isko­lákra bízni, ahol az igazgató maga dönt. A szülő fellebbez­het a kerületi tanács oktatási osztályához. A kis keresetű, többgyerekes, tehát rosszabb anyagi körülmények között élő családok tehetséges gyer­mekeit szociális és tanulmányi segéllyel akarják támogatni. Ez azonban csak a fővárosiak­ra vonatkozik. A Budapest környékén lakókat továbbra is fogadják, de feleslegesnek tartják, hogy Szobról, Vácról Budapestre járjanak, amikor hasonló tanulási lehetőség számukra ott is biztosítva van. A szülők kérdéseire s az idei iskolai elhelyezési lehető­ségekre felvilágosítást ad a Fővárosi Tanács oktatási osz­tálya. Ankét és kiállítás A Gépipari Tudományos Egyesület április 20—21-én ankétet rendez Budapesten a Technika Házában „Üvegszá­las műanyagok a gépiparban” címmel. A tanácskozáson an­gol, valamint NDK és NSZK- beli szakemberek is részt vesznek. Húsz előadás alapján megvitatják az üvegszálas műanyagok gépipari felhasz­nálásának bel- és külföldi tapasztalatait. Az üvegszál erősítésű műanyagipari ter­mékekből az ankéttal egyide­jűleg kiállítás is nyílik.. Production Show Májusban Kanadában, To­rontóban ismét megrendezik az immár hagyományos Pro­duction Show-t. Ezen első alkalommal a magyar ipar is részt vesz, a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat mu­tat be különböző gépipari be­rendezéseket és termékeket. Az újszülött mindenkinek — új Ötven esztendő Fél évszázada, 1917-ben, ala­kult meg a Magyar Hydroló- giai Társaság. A jubileum al­kalmából május 2-án és 3-án ünnepi közgyűlést és tudo­mányos ülésszakot rendeznek számos külföldi szakember részvételével. Pimso-kiáUítfá Műcsarnokban Vlagyimir Petrovics Nyeli­dov, a szovjet csoport vezető­je meséli nevetve, hogy a munkájukat évente ellenőrző szovjet irányító szakember kénytelen újra és újra „meg­ismerkedni” a DKV-val. — Annyi változás, új dolog tor­lódik eléje —, mondja Nyeli- dov elvtárs —, hogy megtör­tént vele, elindult reggel, s es­te került elő. Nem ebédelt, még rágyújtani sem gyújtott rá, pedig igencsak kedveli a cigarettát, annyira lekötötte mindaz, ami ittjárta óta fel­épült, megvalósult. Nincs pont a végén A DKV építési krónikájá­nak végén egy pillanatig sincs pont. Nem is szólva a külön­böző kisegítő berendezésekről, a gőzellátási hálózat bővítésé­ről, a teljes út- és iparvágány hálózat megépítéséről, a la­kásátadásokról — 1966. január 1. és 1967. február vége között 224 lakás került átadásra — a tizenhat tantermes iskola fe­lének, nyolc tanteremnek az elkészültéről, csak az ún. nagy egységek maguk is elég meg­örökíteni valót adnak. Az 1 millió tonnás AV-sor után 1966 harmadik negyedévében állt munkába a propános bitu- menmenlesítő üzem, most, március 6-án került átadásra az oldószeres paraffinmente­sítő, épül már ikerpárja, a fe­nolét kenőolajfinomító, a ju­bileumi munkaverseny válla­lás szerint november elsejére lesz meg, ugyancsak a meg­kezdett munkák közé tarto­zik a kétmillió tonnás AV desztillációs vonal építése, o benzinreformáló üzemé, s ez- évben kerül sor — többek között — az ún. aromás extra­háló üzem építésének meg­kezdésére is. Nem lesz könnyű valaha megírni a DKV fejlődéstörté­netét: hány embernek kell abban helyet biztosítani!? Mert a Szovjetunió-szerte híres, többszörösen kormány- kitüntetéssel elismert Ivan Ivanovics Ganyicsevnek, a hegesztőnek ugyanúgy szere­pelnie kell benne, mint pél­dául — Bíró Andrásnak... A létesítményfelelős Ne finomkodjunk: beesett, fáradt az arca. Mérnök, itte­ni beosztása: létesítményfele­lős. Első perctől kezdve ő fe­lelt — egyeztetett, vitatko­zott, veszekedett, éjjelezett, szaladgált — a most üzeme­lésre átadott oldószeres paraf­finmentesítőért. — Most már könnyebben lélegzem — mondja, s ezzel a maga részét elintézettnek véli. — A kemény hidegekben vol­tak „meleg” pillanataink. Több, mint ötven kilométer­nyi csővezeték, robbanásve­szélyes anyagok, nyomáspró­bák. .. Belelendül, sápadt, fáradt bőre kipirosodik, s lám, kibu­kik belőle a miért is: — Ke­vés mérnöknek adatik meg, hogy egy ilyen átfogó, sok te­rületre kiterjedő feladat köz­reműködője legyen, mint ez a paraffinmentesítő. Nem mon­dom, hogy volt, mert ott — a fejével int — már épül a pár­ja. De az már könnyebb lesz. A tanulópénzt itt fizettük meg... A társakat dicséri: az üzem­vezetőt, Sokorai Istvánt és dr. Hága László főtechnoló­gust. ök meg — Bíró And­rást. Az udvaron beszélge­tünk, a magamfajta laikusnak csőkígyók labirintusaként megfogalmazható valamik tövében, s a szakszerű magya­rázatból annyi ragad meg bennem, hogy az idekerülő gudron átjutva a csőlabirin­tuson, felkerülve szűrőtorony- ba, megszabadul paraffintar­talmától, azaz attól az anyag­tól, ami hidegebb hőmérsék­leten dermedését okozza, s így — most már paraffinmen­tesen — válik kiváló minősé­gű kenőolajjá. — Olyan termék ez — mond­ja Sokorai István —, amit ed­dig hazánkban nem készítet­tek, importból szereztük be. A- berendezések tehát igen hamar megkeresik a rájuk köíbtt milliókat. — Az is valami — veszi át a szót dr. Hága László —, hogy a próbaüzemelés során mindössze két napon sikerült összehozni — selejtet... A többi olyan minőségi mutató­kat produkált, hogy a labor- vizsgálatokat ismét ellenőriz­tettük, mert nem akartunk hinni az adatoknak. Szeren­csére, igaznak bizonyultak. A parancsnoki toronyban Mintha repülőterek irányító tornya lenne: körben földig érő ablakok, áttekinthető az egész egység. És áttekinthető a hatalmas vezérlő asztalnál is. Piros lámpák égnek, ti­tokzatos mutatók pásztázzák a műszerek mezőit, írószer- kezetek rajzolnak hegyeket- völgyeket, azaz grafikonvo­nalakat a papírra. Teljes automatizáltság, sőt — mondják — még némi plusz is. Néhány műszer már túlbiztosítást jelent, ezért az ikerlétesítmónynél nem ke­rülnek felszerelésre. Ketten is magyarázzák, mi — micsoda, mi a szerepe, de hát mire jut­hatok én, amikor még az itt dolgozóknak is annyira új és: újszülött, hogy a különböző berendezéseknek csak most kezdik adni a — beceneve­ket...? Átmegyünk a másik épü­letbe. Biró András magyaráz­za, hogyan zajlik le a paraf­fin leválasztása, de az én sze­mem csak annyit lát, hogy a forgódobokról kések választ­ják le a sárgás paraffinsze­leteket. Ezt is üvegablakon, afféle kukucskálón át. Sze­relők dolgoznak mellettünk, a , kérdésre, sok-e a baj, az, utólagos kiigazítani való, ta­gadban rázzák a fejüket. Ap­róságok — mondják. Veszélyes anyaggal dolgoz­nak itt, a terem levegőjét óránként nyolcszor cserélik a szellőzőberendezések, a létesítményfelelős — az ab­lakon kimutatva — azt ma­gyarázza, hogy a szemben le­vő, több emeletnyi magas, háztömbnyi területet elfog­laló segédberendezés (!) se­gítségével, hogyan nyerik vissza az értékes oldószert, s használják fel ismét, de én közben azt figyelem, ahogyan egy fiatalember a gépek sá­tortetejének ablakait —- sóz­za ... Kiderül, hogy közön­séges konyhasó ez, a konyhá­ról „vételezték”, a gépekben igen alacsony a hőmérséklet, s a befagyás ellen keit az üvegszemekre a só .., Az igen alapos, részletes magyarázat végén megkér­dem Bíró Andrástól, hol sze­rezte vegyészmérnöki diplo­máját? Meghökken. — Ve­gyész? De hiszen én gé­pész-mérnök vagyok... Most rajtam a meghökkenés sora. Micsoda szerencse, hogy nem egy vegyészmérnököt fogtam ki! Hogyan magyarázott vol­na egy „valódi” vegyész...?! A tréfán túl: az udvaron emberek állnak. Eoédidő van, egy kis lazítás. Nézelődnek. Kiderül, hogy — látogatók. Az AV-vonaltól jöttek el, újszülöttet nézni. Nem látták még? Néznek rám, mint akik Megnyílt Magyarországon az első Picasso-kiállítás, ahol a nagy mester 150 grafikai alkotását mutatják be. A Picasso-grafikákat — köztük a képen látható „Alvó férfi és Slő nő”-t Daniel Henry Kahnweilor, Picasso régi ba­rátja bocsátotta a budapesti Műcsarnok rendelkezésére. frSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJVSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'^ r KÖNYVESPOLC Fogalmak és tények: új tartalommal ( Adóm György: Új technika, új struktúra A tudományos-technikai Franciaország. A forradalom — amit mindin- kább már „második ipari for­radaloméként jelölnek — alapvetően megváltoztatja a gazdasági fogalmak lényegét, tartalmát. A szakmunkás szó .évtizedeken keresztül egy- egy szakma fogásainak ér­tőjét jelölte, napjainkban azonban — mindinkább — a szakmák „halmozódásá­nak”, azaz több szakma azo­nos fokon való ismeretének jelölésére szolgál. (Az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió automatizált gyáraiban például igen sok olyan mun­kás dolgozik, aki négy-öt szakma titkaiban jártas, több­ségükben technikusi fokon!) Adám György könyve négy fejlett tőkés ország gazdasá­gát és társadalmát állítja a ludományós-technikai for- ridalom reflektorfényébe. A négy ország: az Egyesült lllamok, Anglia, NSZK, Csöndes, szép reggel. A költők szerint _ ilyenkor rezdül halkan a lomb és a kelő nap § sugara játszik á függönyön. ^ Tom és én napozunk. Tom hat és fél hóna- & pos, egyenes lába van és nagyon szép feje. s Össze! részt vesz a kiállításon. Ezzel tartó- szerző sok-ízünk neki, bár igen terhes dolognak tartjuk oldalúan, igen széles forrás- S az ilyen kiállításokat. Éppen erről csevegtünk, anyagra támaszkodva elemzi ^ amikor a réggel békés nyugalmat megzavar- egyrészt a műszaki haladás, S *a egy sétáló hölgy. az automatizálás, a tudomá-fc A szálloda felöl jött és megállt; Tom előtt, nyos kutatás eredményeit, Fürkésző szemmel vizsgálta, körülbelül úgy, másrészt ezek kihatását a tár-5> mint ahogy az egyik hölgy mustrálja a másik sadalomra, s ezen belül első-S kifakult ruháját, majd ellentmondást nem sorban a munkásosztályra.§ tűrő hangon kijelentette! „ennek a kutyának Érdekessége, s mindenképpen & szopornyicája van!” ... dicsérendő törekvése a könyv-& „Nincsen”, mondtam, mert tudtam, hogy nek, hogy a fentebb említett S Tom nem szopornyicás. Orvosa közölte ve- kérdésekkel Összefüggésben ^ lem a múltkor, amikor valami hurut miatt kitérve a szakszervezetek te- $ elhívtam. vékenységének változásaira,^ „ön allatorvosnő, asszonyom? kérdeztem. . nem értik a kérdést, s utá- ^ na egyikük kelletlen — mél- igaza. Ez mindig így van. Persze, a hölgy ^ tatlankodón felel: — Az elv- nem cselekszik rossz akaratból. Csupa jó in- S társ csak egyszer néz meg egy dulat, de ez a hiéna jósága. Legjobb szándék- szé lányt? kai döf belénk. Azokhoz az emberekhez tar- § tozik, akik csupa felebaráti szeretetből így § ' szólnak másokhoz együttérzéstől remegő han- ^ gon: „Hogy lefogyott és milyen rosszul- néz ^ ki. Mondja, nincsen gyomorfekélye?” Ha azok, akik így beszélnek, sejtenék, mit S tesznek! Az ilyen „jó emberek” néha borzai- S ^ ngeu saiorcir masak. Mark Twain mondja valahol: „sok§ mutatta műsorát a Szovjet- jó ember’ él közöttünk, de akadnak, akiknek § unióba induló magyar artista- még ennél is nagyobb hibájuk van”. Ez meg- § együttes. Az 50 tagú társulat nyugtató, noha vigasznak elég sovány. & haf0I*/r vendepzere­„Mit válaszoljak ennek a hölgynek?” — & ?el T Minszkben, Moszkvában elmélkedtem magamban. Ha beszélek a rósz- i es Jarosziaviban. szül alkalmazott jóságról vagy a helytelen S A magyar eirkuszamüvészek együttérzésről, ezt nyilván sértésnek veszi. $ vendégszereplését örmény ar Cirkuszcserebere ligeti sátorcirkuszban be- a Nem, de tudom, hogy szopornyicája van. ^Látszik a hátsó lábán. Az én kutyámnak is a munkásosztály harcainak ^ új, sajátos vonásaira. ' *5 A gazdasági ______ e lőkészületei során értékes Sj csínyek!”" tényékhez, megállapítások-1 Hm, gondolom, itt ülünk a napon, Tom meg hoz segíti hozza az olvasót a s £n, jól érezzük magunkat, s akkor jön egy mu, s ugyanakkor olyan ta- § vadidegen nő és kellemetlenségeket vág a pasztalatokhoz is, amelyeket^ fejünkhöz. Bár mind a ketten tudjuk, hogy bátrán alkalmazhatunk hasai S njncsen igaza, szavainak fullánkja mégis viszonyaink kozott. (Közgáz-s bennünk marad. Felkeltette gyanúnkat, dasagi es Jogi Könyvkiadó) ^ amelytől nem tudunk szabadulni. Hiába is­im. o.) § mételgetjük magunkban, hogy nem lehet ^ ilyenek voltak a lábai. Három hét alatt el mechanizmus s pusztult. Pedig olyan aranyosak, amikor ki' , J tistatársulat viszonozza : ez majd társalgók egy kicsit a kutyámmá! „Kedves Tom”, kezdtem elég hangosan, hogy a hölgy is meghallja. „Látod, most lelep- ^ leztek. Az idegen néni is tudja, hogy szopor- § majd ezt követően két vidéki nyicád van és így nem szabad a többi kis- ^ városunkban lépnek fel. kutyával játszanod”. __________ A hölgy sóbálvánnyá változott. Tágra nyílt ^ szemével, úgy festett, mint egy íilmdíva pre- ^ r, , , , mier plánban. Fagyos tekintettel végigmért ^ KOSSZ tSPlSCSSOO és azt kérdezte: „Játszott ez a szopornyicás^ kutya más helybeli kutyákkal?” ^ „Igen, persze.” § „Az én kis skótommal is?” & „Hogyan asszonyom? Skót útitársa van?” § „Ostobaság, azt kérdeztem, hogy ez a beteg S kutya játszott-e az én skót-terrieremmel?” $ „Vagy úgy, azzal a kis feketével? Igen, ^ egész délután együtt voltak Tómmal. Az volt $ a legmulatságosabb, amikor Tom végignyalta ^ a pofikáját”. ^ A hölgy szó nélkül sarkonfordult és felsie- ^ tett a szállodába. Csomagolt és kutyájával S együtt még aznap hazautazott. S Tom meg én újból ott ülünk a napon és ^ élvezzük a békés csöndet. Felhőtlen az ég és ^ az utakon sem sétálnak idegen „jó emberek”. § Boldog Balázs fordítása * (Zsoldos Sándor karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents