Pest Megyei Hírlap, 1967. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-12 / 85. szám

I *'<írMtrlaD 1967. ÁPRILIS 13* SZERDA Volt Nem igeragozási gyakorlat; a létezés múlt, jelen és jövő­ideje egyszerre érzékelhető a napról- napra növekvő olaj­birodalomban. Eredmények­ben, s gondokban egyaránt. Volt, van és lesz gond a szer­vezettséggel, a magasabbfokú kooperációval; a határidők betartásával; az emberekkel való törődéssel, s mi — min­dennel még! Plusz hetvenezer tonna ' Az első egység az 1965 jú­lius 1-én szolgálatba állt at­moszférikus — vákuumberen­dezés — ez az AV — volt. 1966-os terve 1 020 000 tonna olaj feldolgozását írta elő, a teljesítés 1 091 000 tonna volt, azaz plusz hetvenezret „tet­tek rá” az itt dolgozók terv­ben megszabott kötelezettsé­gükre. Véletlen-e, hogy itt dolgozik a Dunai Kőolajipari Vállalat legjobb munkakö­zössége, az AV-üzem kétsze­res szocialista ifjúsági bri­gádja? A kétszeres szocialista if­júsági brigád — az üzem egész kollektívájával együt­tesen — a párt IX. kongresz- szusa tiszteletére indított munka verseny kezdeménye­zője volt a DKV-nál, s vállal­ta, hogy — a többi között — a feldolgozási költségeket hat­millió forinttal csökkentik. Nem tartották be adott sza­vukat ... ugyanis: hét és fél­milliót teljesítettek! A bri­gád vezetője, Strasszef Gás­pár, s a tagok, mint például Győri Gábor, Gombos Ernő, rangot, tekintélyt szereztek vállalati méretekben. Es — példát is mutattak. Mert itt, ahol az átlagéletkor alig ha­ladja meg a harminc eszten­dőt, ahol hagyományai még nincsenek a szocialista mun­kaversenynek, ahol még min­den a változás, a mozgás ál­lapotában van, nagy dolog összekovácsolni egy szilárd kollektívát, kialakítani olyan emberek közösségét, akik nemcsak a DKV jelenét, ha- nem még inkább — jövőjét formálják áldozatkészségük­kel, odaadásukkal, emberi, munkabeli példamutatásuk­kal. Az 50. évforduló tiszteletére A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom ötvenedik év­fordulója tiszteletére a DKV és a kivitelező vállalatok dől- gozói együttes vállalást tet-^ tek: november elsejére el-^ készítik a fenolos kenőolaj-$ finomítót. A nagy, valameny-S nyi érintett vállalattól jelen-§ tős erőfeszítéseket követelő ^ elhatározás mellett már ott ^ sorakoznak az üzemek, az^ egyes brigádok vállalásai is.i Így a többi között a fentebbi említett AV-üzem kétszeress szocialista ifjúsági brigádja ^ vállalta, hogy terven felülj hetvenezer tonna nyersolajat ^ dolgoznak fel, s a fajlagos fe-^ héráru hozamot öttized szá- ^ zalékkal növelik. — A jubileumi munkaver-^ senyben — mondja Mézéig Lajos, a beruházás KISZ-bi- ^ zottságának titkára — az if- S júsági brigádok kétszeres S erővel vesznek részt, hiszen § számunkra a KISZ közelgő^ kongreszusa is serkentő erőt, ^ biztatást, jobb eredmények ^ elérésére való ösztönzést je-S lent. Több részlegnél mosts alakítanak új brigádokat, s ^ a jelek szerint az ifjúsági bri- ^ gádok száma megkétszerező- ^ dik. A fiatalok itt valóban nagy | erőt képviselnek. Biztosan ^ számíthattak rájuk, például^ az Asztalos János ifjúságig brigád tagjaira az oldószeres^ paraffinmentesítő üzem épí- S tésénél, besegítettek a tecn-S nológiai szerelésbe, ott voltak S idősebb társaikkal együtt a§ nyomáspróbák nehéz óráiban, ^ az üzembehelyezés idején.^ Már most elismerést vívtak i ki munkájukkal az olyan fia-i tál szakemberek, mint Pét- ^ ruska Miklós mérnök, vagy^ Németh Attila szűrőmester, § akikre — a szó jó érteimé-^ ben, igaz' értelmében — ^ ugyancsak ráillik a sokat em-^ legetett mondat: ilyenek a ^ mai fiatalok. ^ — A KISZ védnökséget nól-fc Iáit — mondja Mezei elvtárs ^ — a fenolos kenőolajfinomító*' van, és a kétmillió tonnás AV desz­tillációs üzem megvalósítása felett. A fiatalok tevékenysé­gének mondhatni ez az egyik, felső határa. Az alsó? Sok­féle, nagyon hasznos apróság. Olyasmi például, hogy az AV ifjúsági brigád kezdeménye­zésére elterjedt a beruházá­son a tizenkét hétig tartó, he­tenként tíz kérdésre választ kérő sajátos, ki mit tud já­ték. A kérdések nagy több­sége szakmai, tehát a tovább­képzést szolgálja. A dolgok folyamatossága Az építő vállalatok közül a legtöbb dicséretet a mély­építők kapják. Vezetőjük, Tarr István olyan légkört, együtt­működést alakított ki — sa­ját munkatársaival, s a többi közreműködővel —, hogy nem a kibúvókat, hanem a megoldásokat keresik. — A legfőbb gondot az okozza — mondja László Ká­roly, a beruházási főosztály vezetője —, hogy nincs fővál­lalkozó, a sok generálkivite­lező közötti organizációt ma­gunknak kell megteremte­nünk. Miért nincs fővállalko­zó? Mert nem akadt egyet­len olyan cég sem az ország­ban, amely elvállalt volna egy ilyen építkezést. Nincs tapasztalat, hazánkban ilyes­mi még nem épült... A Dunai Kőolajipari Válla­lat beruházása valóban a ma­ga nemében egyedülálló do­log: 1967-ben például több, mint hatszázmillió forintot invesztálnak be, s 1970-re, amikor a három és fél mil­liárd forint eredményeként hárommillió tonna olajat dolgoznak fel majd évente, a DKV egymaga annyit ter­mel, mint az olajipar összes többi üzeme együttvéve. A tervezett továbbfejlesz­tés, az úgynevezett második lépcső, valóban óriássá növe­li a most sem lebecsülendő méreteket' és kapacitást. Az 1970 és 1975 között tervezett továbbépítés ■»» költségei mintegy négy és félmilliárd- ra rúgnak — hatmillió ton­nára növeli az évi kapacitást. Ez azonban ma még nehéz gondok forrása is. Csak egyet említve közülük: a munka vo­lumen „hullámzása”. Az el­ső lépcső végefelé, tehát 1969-ben és 1970-ben jóval kisebb építő-szerelő létszám­ra lesz szükség a jelenleginél. lesz Am egy év, másfél év múlva újra kellenek az emberek! Biztosítani lehet-e majd visz- szatérésüket? A dolog, mint mindenütt, itt is elválaszthatatlanul ösz- szefüggnek: késik az építő munkája, nincs határidőre szerelő terület. Volt erre pél­da a különböző villamos szereléseknél. A késés hajrát szül, kapkodást, forrása le­het a kelleténél kevésbé gon­dos munkának, s ez a beru­házóra, a kőolajipari válla­latra üt vissza. Másik, nem kevésbé nyomasztó gond: jóval nagyobb az építési igény, szükséglet, mint amit a vállalatok kapacitásukkal teljesíteni tudnak! Egyezke­dések, átcsoportosítások, be­segítések. A DKV vezetői igen sok esetben bebizonyítot­ták — így például a kultúr- ház kérdésében —, hogy igen rugalmasak, de nem tapasz­talják ezt minden esetben partnereik, a különböző épí­tő, szerelő, vállalatok részé­ről. És ebből megint nem ke­vés gond fakad ... Mészáros Ottó Szeptemberben tartják a MEDOSZ XXII. kongresszusát Kedden a MEDOSZ szék­házában ülést tartott a Me­zőgazdasági, Erdészeti és Víz­ügyi dolgozók Szakszerveze­tének központi vezetősége. A beszámolók és a vita után a központi vezetőség el­határozta, hogy a MEDOSZ XXII. kongresszusát szep­tember 29—30-ára hívja ősz- I vasasszakszervezet sze. 1 ban. Irodalmi est — 25 év után Az előadásra 1942-ben ad­ták el a jegyeket — s meg­tartják 1967. április 13-án. Aligha fordult még elő, hogy irodalmi estet 25 év válasz- szón el összeállításától a be­mutatójáig. Mégis ez történt a „Rendületlenül” című mű­sorral, amelyet április 13-án rendez meg a Hazafias Nép­front budapesti bizottsága _ I és az Irodalmi Színpad a székházá­Göteborgi vendégvasutasok Tudósítónktól: A menetrendszerű bécsi gyors tizennégy tagú delegá­ciót hozott magával. Göte­borgból érkeztek a magyar vasutasszakszervezet meghí­vására. Egy hetet töltenek ha­zánkban Erick Sylvan, a göte- borgi vasutasszakszervezet tit­kárának vezetésével. A svédek járműjavítókat tekintenek meg s eljutnak majd a Fe­rencvárosi pályaudvarra is. Mindenekelőtt kíváncsiak ar­ra, hogyan használják a ma­Vizsgázik a gyerekgyalogos Mikor nem sza­bad a gyalogosnak a járdán közle­kednie? Ne kerteljen, vallja be, nem is gondolta, hogy ez is előfordulhat! Az a 130 gyerek bezzeg tudta. Jó, mondhatja most ön, de hát az a 130, százezer közül a legjobb 130. A megyei KRESZ-versenyek legjobbjai. Vidám, játékos vetélkedőt rendeztek szá­mukra Budapes­ten, a Magyar Autóklub budai székházában. A szakértők vélemé­nye: meglepően jól ismerték a közlekedés szabá­lyait. Nemegyszer paragrafus és be­kezdés pontosság­gal hivatkoztak a KRESZ-re. Rajzol­va, játék közben kellett bizonyíta­niuk felkészültsé­güket. Végülis: megválaszolatlan kérdés nem akadt. A tudás jutal­ma: értékes aján­dékok, játékok, sportszerek a győztes csapatok­nak, golyóstollak, autótérképek az egyéni tudás elis­meréséül. A sors igazságos volt: legjobbnak a ráckevei úttörők bizonyultak, akik elsőként kezdték ezt a nagyon hasz­nos játékot. A KRESZ-ve- télkedő még csak Pest megyében honosodott meg, itt azonban elsöp­rő sikert aratott s nem is az okosító játék szórakozta­tó voltán mérhet­jük le igazi hasz­nát. Mindennél többet mond ez az egyetlen tény: 1965 ősze óta nem tör­tént a ráckevei járásban gyermek- baleset A másfél éves versengésnek most vége, a mozgalom­nak nem. A mos­tani legjobbak fel­adata, hogy új és új....... közlekedés-r rendszerető gye­rekeket állítsanak maguk mögé. Végül a válasz az indító kérdés re; gyalogos .akkor nem közlekedhet a járdán, ha máso­kat veszélyeztető eszközt szállít. gyár forgalomban a NOHAB svéd Diesel-mozdonyt és hogy javítják azokat. Kíváncsiak arra is, milyen Magyarorszá­gon a kulturális élet. Még eb­ben az évben a MÁV vala­mennyi szolgálati ágát képvi­selő delegáció indul Svédor­szágba — viszontlátogatásra. (Csiba) Légzéstechnikái állomás Üj intézmény kezdte me-g működését Óbudán, a Gázgyár területén: a légzéstechnikai állomás. Elsőrendű feladata megfelelő védőeszközök szer­kesztésével, kifejlesztésével, tipizálásával segíteni a szeny- nyezett, gázokkal fertőzött levegőben dolgozók egészségé­nek védelmét. A műsor története 1942- ben kezdődött. Az erősödő el­nyomás megerősítette az el­lenállást is: a baloldali írók, művészek háború ellenes til­takozásuknak irodalmi este­ken adtak hangot. Az egy­kori Vigadó nagytermében számos forró hangulatú, de­monstráció számba menő es­tet rendeztek, s ennek a so­rozatnak lett volna darabja a „Rendületlenül”. Az estre nem kerülhetett sor: a ma­gyar királyi államrendőrség betiltotta. Most, a 25. évfordulón a vi­gadói estek számaiból válo­gatta össze műsorát Szendrő Ferenc, aki rendezője volt a 25 év előtti esteknek is. József Attila, Babits Mihály, Petőfi Sándor, Ady Endre, Tóth Árpád és Kassák Lajos művei szólalnak meg a do­bogón, Horváth Ferenc, Ma­jor Tamás, Várkonyi Zol­tán, Mádi Szabó Gábor, Bán­ki Zsuzsa, Gobbi Hilda, Ilos- vay Katalin és Török Erzsé­bet előadásában, s a pergő számok között megszólalnak a 25 év előtti események te­vékeny szemtanúi: Barcs Sán­dor, Mihályfi Ernő, Ortutay Gyula, Hont Ferenc és Dar­vas József. A műsorban köz­reműködik a munkásőrség központi férfikara, a Vándor- kórus és a vasas központi együttesének énekkara is. MA HELYSZÍNI SZEMLE az első tranzisztoros mikrohullámú adó-vevő gödöllői erősítő állomásán A BUDAVOX Vállalat több külföldi ország szakemberét meghívta abból az alkalomból, hogy az Orionban elkészí­tették, s Budapest és Kékes­tető között felszerelték az első tranzisztoros mikrohul­lámú adó-vevőállomásokat. A bemutatót és az ezzel kapcsolatos előadásokat ked­den a Technika Házában Vankó Gyula, az Orion-gyár vezérigazgatója nyitotta meg. A Szovjetunió és Lengyel­ország egyébként már beje­lentette, hogy szívesen vá­sárol a magyar híradástech­nikai új termékekből. - A Szovjetunió például első ren­delésként 3 millió rubeles szerződést kíván kötni. A külföldi szakemberek szerdán a helyszínen tanul­mányozzák a kísérleti mik­rohullámú vonalszakasz bu­dapesti és kékesi végállo­mását, továbbá a gödöllői erősítő állomást. Y accerone, más néven „Harakiri”, óvatosan lenyomta a kilincset; az ajtó — szerencséjére — csikorgás nélkül kinyílt. A foglalkozás nélküli fiatalember egy pillanatra megállt, fülelt, majd halkan jelt adott. Társa a bűnben, legifj. Zaccerone, más né­ven „Trombózis”, erre utána lopako­dott. És már bent is voltak az öreg vásári árus, özvegy Tuttofetto-né hálószobájában. Körülnéztek. Hát bizony, a látvány, amely ott fogadta őket, nem igazolta az előze­tes tájékoztatást: elég szegényes bú­torzat, kopott rongyszönyeg, régimó­di ruha a széken. „Vérszag”, aki állí­tólag jól ismeri az öregasszonyt, szegről-végről rokonságban is van vele, még azt állította, hogy Esta- cadó leggazdagabb nőjéről van szó, Hol tarthatja vajon a pénzét? A kövér, piros arcú asszonyság tá- tott szájjal horkolt a süppedt kere- veten. Ügy látszik, tv-nézés közben nyomta el az álom. A készülék nyitva maradt; éppen futballmérkő­zést közvetítettek. Trombózis — aki már elővette az éles konyhakést — kutatni kezdett a pénz után, a fehér­nemű között. De az okosabb, rava­szabb Harakiri visszahúzta. A kép­ernyőn érdekes akció bontakozott ki: Skajo szélsebesen száguldott el a szélen. Scaffola és Juan Fernandez ollóba fogták, ám Skajó átugrotta az elébemeredő lábszárakat. Már- már úgy tűnt, hogy túlfut az alap­vonalon, amikor hirtelen beadásra szánta el magát. Dingboa, aki ko­rábban keveset mutatta a csülkét, mint a párduc, vetette magát a lab­dára. kiáltott volna Trombózis, Vaccerone markát nem ta­pasztja a szájára. A két rossz útra tért ifjú összeölelkezve, lélegzet­visszafojtva leste a jelenetet. S vá­rakozásukban nem is csalódtak. L őj! ha Dingboa heftijéről menthetetlenül vágódott a laszti Aquirezaballa ka­pus felett a bal felső vinklibe. — Gól! — ordított volna fel önfe­ledten Trombózis, ha szellemi vezé­rének határozott közbelépése meg nem akadályozza, meggondolatlan tettében. Boldogságuk nem ismert határt. — Te, pajtás — szólt kisvártatva Zaccerone és késének élét tapogatta — az én anyukám, szegény, éppen így aludt, mint ez a spiné itt... — Miért használsz a hölgyre ilyen csúf szavakat? — felelte Vaccerone. — Nézd, ahogy motyog álmában, mennyi szívjóság tükröződik az ar­cán. És csinos, isten bizony. — Alapjában véve én is jó em­bernek indultam — mondta tompán Zaccerone —, csak a szomorú körül­mények vittek a lejtőre. — Én is így vagyok vele — ezt tette hozzá Vaccerone. — Te, Trom- bi, mondok valamit. Menjünk el in­nen most, térjünk jó útra... De nézd... Á képernyőn a fekete képű Car- bajzal egyedül tör kapura, a mieink messze lemaradtak mögötte. Trilo- trello kétségbeesetten futott ki ka­pujából, de ez csak rontott a hely­zeten: az ellenfél üdvöskéje, akiért egymillió dollárt ajánlott fel a San- miqueldarena mögött álló konszern, egyszerű mozdulattal átemelte felet­te a labdát, amely szinte bevánszor- gott csak a mi kapunkba. A fiúk kővé meredten álltak. De csak egy pillanatig. Trombózis oda­lépett az alvó Tuttofetto-né mellé. Felemelte kését. — Vágd, akár a disznót! — kiál­totta a feldühödött Harakiri. — Mit vársz, hülye? A mikor a kerevet mögé tolták a fejétől megfosztott holttestet, ifj. Vaccerone ismét felfigyelt: a képernyőn világosan látszott, hogy a durva Juan Fernandez kegyetlenül elhúzza a 16-oson belül a helyzetbe került Skajo lábát. — Tizenegyes! — ordította. — Tiszta tizenegyes! De figyeld ezt az elvetemült gyilkost, nem adja meg. — Megadta! Megadta! — ígv uj­jongott fel Trombózis. — Es ha nem a Dingboa lövi, akkor lefizették, őket, rútul, cudarul. Nem! Éljen: a Dingboa lövi! Gól, gól, gól! Az öröm csillapodtával Vaccerone egy imát rebegett a holttest fölött, majd így szólt: — Jöjj, megtévedt ifjú! Kövessél! Zaccerone megértette szellemi ve­zérének elgondolását: — Jelentkezünk a rendőrségen, nemde? — Természetesen. A bűnért bűn­hődnünk kell. Az ügyész persze halált kért az elvetemült fiatalemberekre. Vacce­rone az utolsó szó jogán kijelentette: — Nem kérek kegyelmet. De sze­rintem — és köszönöm, hogy ezt itt elmondhatom — nem volt elég, hogy a bíró megadta a büntetőt: ki kellett volna állítania azt a mocsok Juan Fernandezt! — Vaccerone! — kiáltotta a bíró. — Tíz tanút tudnék felvonultatni ezen a szent helyen, akik igazolnák, hogy én is ugyanezt mondtam; per­sze, ezek a nyugati bírók túl sokat engednek. — Szerintem nem erről van szó — így szólt közbe Zaccerone. — Szabadna elmondanom, az utolsó szó jogán, hogy a 4—2—4-es formá­ció magában rejti a kíméletlenség magját. Amíg erről le nem szokunk, mindig el kell készülnünk az efféle csúf jelenetekre. — Persze, a Skajo sem szívbajos — mondta az ügyész —, az is betar­tott kétszer úgy... — Maga nem lát, apus — kiáltott fel Harakiri megbotránkozva. — Vagy kancsal? A Skajo? Életében nem faultolt még, nemhogy alatto­mos tettre szánná magát... A siralomházban elmúlt a ré­mekkel népes éjszaka. Pirkadt. Az őr kivezette a két halálraítélt gyilkost az udvarra. Ök riadtan pis­logva nézték a két akasztófát. — Ne féljenek, kérem, nem lesz semmi baj, kérem — mondta vígasz- talóan a hóhér. Felszólították az elítélteket, mond­ják el utolsó kívánságukat, ha van ilyen. — Persze, hogy van — mondta Harakiri emelt hangon. — Játszas­sák ezentúl a Dingboát középme­zőnyjátékosként __ — Méghozzá a bal oldalon — szólt átszellemülten Trombózis. A gyóntató pap odalépett hozzá­juk, magasra emelve a feszületet. Fejét csóválta: — Még most sem szálltok maga­tokba, bűn gyermekei — mondta megbotránkozva. — A Dingboát, ezt a gólzsákot, hátravonni? Bűn, eredendő bűn lenne. Ráadásul balra tennétek, holott abszolút jobblábas. — Bedilizett, papa? — kiáltotta Vaccerone. — A bal lábáért félmil­liót adna a Paccomaggiore, bárme­lyik pillanatban. — Hóhér, teljesítse a kötelességét! — így dördült a vitába a végzetes mondat. Ám, ,nem került sor a ki­végzésre. Egy rettenetes hang a döntő pillanatban megálljt kiáltott, éppen a siralomház ablaka alól. Véres, fej nélküli hulla volt, a le­gyilkolt vásározónőé. Fejét görcsö­sen összerándult kezében tartotta, az beszélt onnan, emígyen: — Szerintem a fiúknak van iga­zuk. A' Dingboát bal oldalon lehet legjobban használni, mélyen hátra- vontan. Jó csatár is, de nem vérbe­li... Jöjjetek velem, szent gyere­kek, ó, igazság katonái, ti! "j»iTagához ölelte a két ifjút, a ma- gasba emelkedett velük. Fént vakító fényesség várta őket, abban tűntek el a bámuló szemek elől. De előtte a levágott fej visszaszólt még a gyón tatónak: — Pfúj! Maga szégyell je magát! Hogy jobb oldalra a Dingboát!? Máté György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents