Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-07 / 56. szám

1967. MÁRCIUS 7., KEDD nsr WEcrrf kúrián | Kodály Zoltán I Kodály Zoltán, a világhírű zeneszerző és zenetudós, éle­tének 85. életévében váratlanul elhunyt. Kodály Zoltánt a Magyar Tudományos Akadémia csar­nokában ravatalozzák fel. A nagyközönség pénteken 12 órától 16 óráig róhatja le kegyeletét nagy halottunk előtt. Kodály Zoltán temetése szombaton délelőtt 11 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Három héttel ezelőtt még személyesen vette át a finn nagykövetségen a Kekkonen elnök által adományozott Fe­hér Rózsa parancsnoki érdem­rendet. És ugyanazokban a na­pokban kaptuk hírül azt is, hogy a Brit Királyi Filharmó­niai Társaság aranyéremmel tüntette ki. őszre Londonba várták a kitüntetés átvételére. Zeneszerzést tanult a Zene- akadémián és közben böl­csészdoktori diplomát szerzett. A századforduló első eszten­deiben. A polgárosodás virág­korában, amikor látszólag minden nyugodt volt: politi­kában, közéletben, irodalom­ban és a zenében is. A váro­sokban a bécsi keringő á sikk. Vidéken a müdalnak hó­dolnak az emberek. Nyugalom, jn égért és, elégedettség — a fel­szín ezt tükrözi. De valahol a mélyben már morajlik a föld. Ady üstökösként robban be a közéletbe az Űj időknek új da­laival és egy huszonhárom éves fiatalember elindul első népdalgyűjtő útjára. A neve: Kodály Zoltán. A polgári világ értetlenül figyeli munkáját. Vannak, akik csak a fejüket csóválják, de akadnak szép számmal olyanok is, akik nyíl­tan kimondják: ugyan mit akar, mit különcködik? De Kodály Zoltánban — Bartók Bélával, legjobb barátjával együtt — már világos a cél: a magyar zene megújhodása csak és egyedül a népzene feltárása és a művészi zenében való feloldása révén válhat valósággá. Ez a felismerés határozza meg Kodály Zoltán egész élet­művét. Az első utat újabbak követik. Bartók Bélával együtt béjárja az országnak szinte valamennyi táját, hogy meg­örökítse az eredeti népi dalla­mokat. Így válik a zenei fel­ismerés reális valósággá és ér­leli meg a későbbi évek örök- életű magyar zenei gyöngy­szemeit. Ezek a népdalok s az ezekből a motívumokból szü­letett művek azóta nemcsak valamennyi magyar hangver­senyszínpadon csendültek fel, de bejárták szinte az egész vi­lágot, hirdetve, hogy Kodály Zoltán olyan zeneköltészetet alkotott, amely nemcsak a magyar és a népi, de egyben a világ zenekultúrájának is leg­nemesebb hagyományait foly­tatja és ezért egyetemes. Huszonöt éves korától a Ze­neakadémia katedrájáról ok­tatja a fiatalokat. A Tanács- köztársaság hónapjaiban pe­dig már a Zeneakadémia al­igazgatója. Ezért a proletár- diktatúra bukása után fegyel­mi vizsgálat indul ellene és csak kétévi kényszerű hallga­tás után kezdheti meg újra nevelő munkáját. A Psalmus Hungaricus 1923-as bemutató­ja avatja egycsapásra a ma­gyarság nagy nemzeti zeneköl­tőjévé. Három esztendővel ké­sőbb pedig Háry Jánosa indul, el a világsiker útján. Életműve tagadhatatlanul, a leghalványabb kétséget is ki­záróan a miénk. Nekünk, ró­lunk beszél. Éppen ezért kor­szakos jelentőségű. Általános érvényűvé növelte azt, aminek eredete a mi népi kultúránk­ból, történelmünkből, folkló­runk értelméből, indulati töl­téséből, formakincséből gyö­kerezik. Tegnap délelőtt csendben, váratlanul távozott közülünk. Három Kossuth-díj, az oxfordi egyetem díszdoktorsága, a moszkvai konzervatórium tisz­teletbeli professzorsága jelzi tartalmas, gazdag életének nagy elismeréseit. Nehéz elhinni, hogy nem lát­juk többé jellegzetes alakját. Elment. De a muzsikája örök­re a miénk. A Kulturális Szemle váci nyitánya Szombaton zsúfolásig meg­telt a Báthori utcai iskola tor­naterme. Nem volt könnyű dolga a Bemáth Kálmán ve­zette bírálóbizottságnak. A bemutatott 40 szám után Czif- ra Edit mint legjobb énekes, Urbán Tamás, mint legjobb zeneszólista és Kárpáti Zol­tán, mint legjobb szavaló képviseli majd az iskolát a városi döntőn. Továbbjutott az iskola úttörőkórusa, vala­mint a 15 tagú leánykamara- kórus is. (P. r.) Magyar gyár- csehszlovák generálozók A Csepel Autógyár normá- liaüzemének a felszerelését javarészt csehszlovák gépipari vállalatok szállították. Javítá­suk eddig sok gondot-munkát igényelt. A napokban érdekes ajánla­tot kaptak. A gyártó üzemek felajánlották; elvégzik a gé­pek már igen esedékessé vált generáljavítását. A javaslat megvalósulása mindkét or­szágban nagy lendületet adna és erősítené a gazdasági-embe­ri kapcsolatokat. Községpolitika - közös politika A MÁRCIUS 19-én megvá­lasztandó tanácsok megbízatá­si idejük nagy részét már a gazdasági mechanizmus re­formja formálta körülmények között dolgozzák végig. Ért­hető és indokolt tehát az a nagy érdeklődés, ami a jelölő és választási gyűlések, a jelöl­tek, s maga a választás iránt megnyilvánul, mert — teljes joggal — a lakosság úgy véli, hogy helyi államhatalmi és államigazgatási szerveink az eddigieknél jóval nagyobb le­hetőségeket kapnak a község­politikai elképzelések, tervek megvalósításához. Panaszra, elégedetlenségre az elmúlt esztendőket tekint­ve, sincs különösebb ok; me­gyénkben csak községfejlesz­tési alapból évente több mint ötvenmillió forintot fordítanak a városok és községek fejlesz­tésére, s ennél jóval több az állami keretekből biztosított, de településfejlesztést szolgáló beruházás, így például a má­sodik ötéves tervben az alsó­fokú oktatás fejlesztésére 74 millió forintot, a vízellátás és Elindultak a traktorok Megkezdődött a kora tavaszi munka Odafönt a Vác környéki dombok között is vereséget szenvedett Tél tábornok. Az északi oldalakon ugyan itt-ott még hófoltok is fehérlenek, a déli lankáik homokhátjain azonban elindultak a szántó traktorok. Csőváron a Virágzó Terme­lőszövetkezetben már a múlt héten benépesült a határ. Elsőként a mákot tették földbe, most vetik a borsót. „Kialud- tuk a télvégi álmunkat” — újságolta Szentesi József fő- agronómus, s hozzátette: „a sikeres évzáró után friss erő­vel kezdtünk a kora tavasa tennivalókhoz”. 1966 a csővári közös gazda­ság megerősödését hozta. Jól zárt a termelőszövetkezet, 6 a sikerekhez a kertészet is hoz­zájárult. Nagy szó ez a kis hegyi falucskában, hiszen még tavaly is azt vallották az öre­gek, hogy a környéken a sajá­tos klíma- és a mostoha ta­lajadottságok miatt lehetetlen konyhakerti növényeket ter­melni. A hiedelmet az a több mint 130 ezer forint több­letjövedelem döntötte meg tavaly, amit a 15 holdas kí­sérleti kertészet adott. Most 30 holdra terjesztik ki a pap­rika, paradicsom meg az ubor- katermesztést. Radon az Üj Élet Tsz föld­jein a múlt hét elején próbál­koztak meg először a tavaszi szántással, de 10 centiméteren alul még fagyos volt a talaj. Tegnap már több sikerrel járt a próbálkozás, rövidesen teljes erővel neki­láthatnak a szántás-vetéshez. ' Ácsán és Püspökhatvanban, néhány napig még „pihenőre” kényszeríti a vállalkozó szel­lemű traktorosokat a fel­ázott talaj. — s. p. — csatornázás bővítésére 65 mil­lió forintot fordítottunk az állam biztosította anyagiakból. A településfejlesztés, a köz­ségpolitika a nagyszerű ered­mények ellenére is, igen sok gond, oktalan akadály hor­dozója volt — napjainkig. Oka a rövidesen újjal felváltott irányítási rendszer, a túlzott centralizmus, a hatáskörök tisztázatlansága, az anyagi eszközökkel való gazdálkodás sokféle megkötöttsége. Elég erre egyetlen példa: annak idején lapunk is több ízben foglalkozott azzal a nehéz helyzettel, amit Vác városá­nak gyors iparosítása a vízel­látásban teremtett. A vizet mind nagyobb méretekben fo­gyasztó, ámde a vízművek fejlesztéséhez fillért sem adó iparvállalatokkal szemben alapja, joga nem volt fellép­ni a városi tanácsnak, s hogy végre napjainkig az ügy meg­nyugtatóan rendeződött, az sokkal inkább néhány áldoza­tos, fáradhatatlan és kilin- cselő-vitatkozó váci vezetőnek tudható be, mintsem a hatás­körök nyújtotta lehetőségek­nek. És a példánál maradva: az új gazdasági mechanizmus azzal, hogy biztosítja a taná­csok számára a területükön dolgozó valamennyi vállalat kommunális megadóztatását, az igazságnak megfelelően rendezi ezt a, hosszú évek óta vajúdó, s települések lakos­ságának sok-sok bosszúságot okozó kérdést AZ ALAPVETŐ és döntő változást a községpolitikában éppen azzal biztosítja a me­chanizmusreform, hogy felold­ja az ilyen, s ehhez hasonló feszültségeket, kellő hatáskört, döntési jogot, s főként anyagi eszközöket biztosít tanácsaink­nak ahhoz, hogy községpoliti­kájuk valóban közös politi­ka, a lakossággal együtt kiala­kított terveken nyugvó telepü­lésfejlesztés legyen. Nagy je­lentőségű és az állami munka demokratizmusának erősödése annak kimondása, hogy a ta­nácsok a területükön műkö­dő valamennyi intézményre kötelező erejű intézkedéseket hozhatnak, s hogy területük első számú gazdáivá lépnek elő! önállóságuk, hatósági jogkörük nagyfokú növekedé- dése, irányító-tervező szerepük fokozódása biztos támaszt — s eddig jórészt hiányzó támaszt! — talál a tanácsi gazdálkodás alapvetően megváltozó mód­szereiben, feltételeiben, s ugyanakkor tág lehetőségeket nyit a dolgozók, a lakosság érdemi bevonására az ál­lamhatalmi és államigazgatási munkába. A fejlesztési alap létrehozása, a már említett kommunális adó bevezetése a vállalatokkal szemben, az ál­lami támogatás több évre szó­ló meghatározása — ami a hosszabb távú, megalapozott tervezés egyik alapja — mind­össze példa a gazdasági me­chanizmus reformja keretében végrehajtandó intézkedések közül. Ezek pedig nemcsak mennyiségileg, hanem minősé­gileg is_ más, a jelenlegitől alapvetően eltérő gyakorlat kialakítását biztosítják, s e gyakorlat előnyeit igen hamar érezheti, tapasztalhatja majd a lakosság. Az általános gyarapodást te­kintve sok példát lehetne em­líteni arra, hogyan változott, korszerűsödött településeink arculata az elmúlt években: öt év alatt például több mint százezer négyzetméter parkot létesítettek, tízzel nőtt az ál­landó bölcsődék száma, több száz kilométer hosszú, szilárd burkolatú járda készült A példák természetesen esetlege­sek, de egy valami közös gondja volt sok esetben köz­ségeink, városaink tanácsá­nak s lakosságának: nem min­dig arra és akkor volt pén­zük, amire s amikor a leg. jobban szükség lett volna. A sokszor bírált merev keretek, beruházási, felújítási fő- és al- rovatok nem egy esetben arra biztosítottak pénzt, ami ráért volna, de a legégetőbb gond megoldását nem segítették. MEGYÉNK, harmadik öt­éves tervének településfej­lesztési célkitűzései már az új gazdasági mechanizmus meg­valósítását is számításba vet­ték, s a korábbiaknál már ma is jóval önállóbban, kez­deményezőbben dolgozhatnak tanácsaink. A kórházi ágyak több, mint kilencszázzal való növelése — ebben a váci és a ceglécli, 100—100 millió forin­tos költséggel létesülő egyen­ként 475 ágyas kórház — a javító-szolgáltató hálózat bő­vítése több, mint húsz száza­lékkal, a különböző felada­tokat ellátó, szolgáltató­házak kiépítése — így például Tápiószelén, Gödöllőn, Szent­endrén, Dobáson, Erden és másutt — ismét csak kiraga­dott tények a települések gaz­dagodásának útjából. Az ilyen, már részleteiben és alaposan megtervezett fel­adatok mellett legalább ugyanolyan fontos helyet fog­lalnak el azok, amelyeket vá­rosainkban és községeinkben a megnövekedett önállóságra és anyagi lehetőségekre alapoz­va alakítanak majd ki, egész­séges összhangot teremtve fontosság és anyagi fedezet között. AZ ORSZÁGOS, S MEGYEI eredményeknek is örül az em­ber, de — s ebben az egész­séges lokálpatriotizmus meg az egészségtelen „adjanak ne­künk is” benne van — első­sorban azt tartja számon, sa­ját környezete, városa, közsé­ge, hogyan gyarapodott, vál­tozott. A községpolitika, a te­lepülésfejlesztés rangja, te­kintélye nem kinyilatkoztatá­sok függvénye, hanem jogkö­röké. Ha növekszik az olyan kérdések száma, köre, amiben érdemben határozhat — a la­kossággal való előzetes ta­nácskozás, véleménykérés és egyetértés után — a tanács, ha bővülnek gazdasági erő­forrásai, akkor nagy mérték­ben emelkedik a községpoliti­ka rangja, tekintélye is. Ez pe­dig arra ösztönöz, hogy a vá­ros, a község lakosai való­ban alkotó polgárai le­gyenek szűkebb pátriájuknak, bogy környezetük, mindenna­pi életfeltételeik formálása, fejlesztése valóban közös le­gyen: a tervezésben éppúgy, mint a — cselekvésben! Mészáros Ottó BEMUTATJUK KÉP VISEL OJEL OL TJEINKET Tiszta szívvei és szándékkal Izgalmas dolog megkérdez­ni valakit, hogy gyermekkorá­ban milyen fogalmat kapcsolt a képviselő szóhoz, mikor ta­lálkozott vele először? Bata János azt mondja, hogy 1942 táján figyelt fel a választási plakátokra Maglódon. A mai gépgyár akkor magtár volt, annak a falára voltak kira­gasztva a nevek. Vitéz Kolos- vári-Borcsa Mihályéra, Faragó Edéére jól emlékszik, meg ar­ra, hogy egy éjjel át mázolták a plakátokat és a Faragó nevet valaki Farágóra torzította. Az apja akkor azt mondta, hogy nézd, kisfiam, nekünk ehhez úgy sincs semmi közünk, csendőr csinál mindből képvi­selőt ★ A hajdani gyerek, aki sem­mit sem tudott a képviselők­ről, ma képviselőjelöltként be­szélget a Gyömrői Szabók Ktsz agyonzsúfolt irodájában. Be­hallatszik a villanyvarrógépek berregése és ő egy kicsit még mindig csodálkozva beszél éle­te nem várt nagy fordulatáról. — Azért annyira meglepő számomra, mert még álmom­ban sem gondoltam ilyesmire. Nem biztos, hogy valóban megválasztanak, de nekem a bizalom akkor is jutalom. A mi családunkban egy volt l jelszó: szakmát tanulni. Lát­tam, hogyan lesz a sima szö­vetből férfiöltöny. Ezt a mes­terséget tanultam kisiparosnál, ötven nyarán a kispesti ruha­gyár felvételt hirdetett. Je­lentkeztem és szinte szédül­tem, annyira más volt a mun­ka, mint addig a kisműhely- ben. De nagyon tetszett. Szint, levegőt, ritmust láttam, jó volt fiatalok között lenni, ve­lem egy szándékúnkkal vitázni. És tanulni. Mert addig csak azt tudtam, hogyan kell az egy öltönyt elkészíteni, de nem tudtam ezt a tudást a százas szériákra átvinni. Kitűnőre megtanulta. Ennek is köszönhető, hogy 1951 feb­ruárjában már párttagként tartották számon. Közben be­hívták katonának, tiszti isko­lára küldték — kitűnő ered­ménnyel végzett. Gyöngyösön szolgált, de a szíve hazahúzta, gyömrői leányt választott pár­jának. 1956-ig nem is történt semmi említésre méltó az éle­tében. Éjt-napot egy betéve dolgozott — mindig másokért, nem fogyott ki a társadalmi megbízatásokból. Nagy megrázkódtatás és fáj­dalom érte: Október 30-án az ellenforradalmárokkal vívott harcban, a budapesti pártház ostromakor, mint sorkatona hősi halált halt öccse, Feri. öt hónapba telt, míg a sírját megtalálták. Nevelőanyjuk, aki pedig kisgyerek koruk óta szigorú fegyelemmel edzette őket az életre, két hét alatt beleőszült a fájdalomba. 1957. január másodikán lép­te át a gyömrői kis műhely kapuját. Az akkori műszaki vezető így fogadta: „engem nem érdekel, hogy mekkora kommunista, csak az, hogy tud-e dolgozni”. Adtak egy gé­pet és maga is csodálkozva érezte, hogy az eltelt évek alatt mit sem felejtett. A hoz­záértés, a teljesítmény mindig elismerést kelt. Munkatársai közül volt, aki azt bizonygat­ta neki az első héten: gondol­kodás nélkül kizavarna min­den kommunistát. Fél év múl­va munkatársai őt küldték a bizottságba, amely a béreket elosztotta. S addigra pártszer­vezetet alakítottak. Annak is tíz éve lesz, hogy egyfolytá­ban párttitkáruk maradt. Ami­kor az elnök megbetegedett, nem is volt vitás, ki helyette­sítse. A szabászollót felcserél­te az íróasztallal. Mégis, ami­kór később felkínálták a mű­szaki vezetői munkakört, nem merte azonnal vállalni, egyhó­napi próbaidőt kért. Aztán ta­nult megállás nélkül. Kétéves műszaki vezetői iskolát és négyéves ruhaipari techniku­mot végzett. ★ — Most meséljem, hogy hogy volt, mint volt? Egyma­gámban nem sokra mentem volna. A lényeg, hogy hol vol­tak már az indulás rosszízű emlékei! Mindenki dolgozni akart és ez vitt engem is elő­re. A gyömrői szabók szövet­kezete ma már ismert név a szakmában. Állandóan építke­zünk, ezerkilencszázhatvan- nyolcat nagy tervekkel várjuk. Férfikabátokat, felöltőket, öl­tönyöket és bundahuzatokat gyártunk, most még központi modell, de akkor már saját el­gondolás alapján. Tavaly rá­tértünk a két műszakra, ötver új dolgozót — főleg háziasz- szonyokat — kellett a precíz gépi munkára betanítani. S közben úgy teljesíteni az évi tervet, mintha mi sem történi volna. De sikerült. Az üzemben ma közel két­százan dolgoznak. A hat szo­cialista brigád egyikének a fe­lesége a vezetője Éppen har­madszor pályáznak erre a Címre. A feleségére egyébkénl nemcsak ezért nagyon büszke. — Eddig tanácstag voltam a faluban. Most a feleségemet jelölték a helyemre. Tudja milyen asszony az? Három éve, hogy fűszerüzlet kellett volna a környékünkre. Volt egy romos ház is, csak át kel­lett alakítani. Elkezdtem utá­najárni. Anyag, társadalmi munka, miegymás. Csakhogy közben behívtak katonának. — Na, gondoltam, vár az a bolt egy darabig. És mire leszerel­tem, az üzlet már vígan mű­ködött. Az asszony nem hagy­ta annyiban a dolgot. Jött- ment, tárgyalt, intézkedett. C^ak úgy feketén, helyettem. Most is annyi a terve, hogy győzzék megvalósítani. Bizony, tavaly óta megesik, hogy csak napok múltán talál­kozunk. Én mindig délelőttös vagyok, ő váltóműszakos. Még jó, hogy Icukánkra gondol a nagymama ilyenkor. Saját terveiről nagyon szűk­szavúan beszél. — Kívánságokkal, kérel­mekkel máris jönnek sokan. Az egyik faluban út kellene, másutt iskola, vagy művelő­dési ház, nyugdíj, ez, az. Nem ígérhetek senkinek semmit. Egy felől azonban biztos va­gyok. Olyan ember még nem volt, akinek minden tette min­denkinek tetszene. Én eddig is és ha képviselő leszek, a jövő­ben is, azt tartom majd szem előtt, hogy tiszta szívvel és szándékkal mozdítsam elő mindazt, ami a társadalomnak hasznos. Komáromi Magda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents