Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

I« ““ZMiriap 1967. MÁRCIUS 26., VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink Az özvegyi nyugdíjról... A nyereségrészesedésről... és a jubileumi jutalomról... Jogosult-e a férj öz­vegyi nyugdíjra az el­hunyt tsz-tag felesége után. Z. N. nagykőrösi olvasónk írja, hogy özvegyen maradt. Felesége tsz rokkantsági nyugdíjas volt. Ö maga is rokkant és mivel nincs más kenyérkereső, nyugtalan, mert nőm tudja, kaphat-e felesége után özvegyi nyugdíjat? Az új termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény az özvegyen maradt férjnek is biztosítja az özvegyi nyugdíjra való jo­gosultságát. Mivel olvasónk felesége rokkantsági nyugdí­jas volt, megilleti az özvegyi nyugdíj önt. Ha felesége rok­kantsági járulékot kapott vol­na, akkor azután özvegyi nyug­díjra nem jogosult. — Ezt ugyanis sokan összetévesztik a rokkantsági nyugdíjjal. — Leveléből azt is megállapí­tottuk, hogy több mint egy éven át az elhunyt volt az el­tartó, így minden feltétele megvan annak, hogy olva­sónk megkapja az özvegyi nyugdíjat. Itt válaszolunk E. K. abonyi olvasónknak is, aki kérdezi, hogy házasságkötés miatt megszüntetett állandó özve­gyi nyugdíjat visszakaphat­ja-e, mivel az utóbb kötött házasságát a bíróság felbon­totta. Olvasónknak kedvező választ adhatunk, mert abban az esetben feléled az özvegyi nyugdíjra való jogosultsága, ha a házasságkötéskor végki­elégítést nem vett fel, és ha az állandó özvegyi nyugdíj egyébként is megilleti. Jár-e nyereségrésze­sedés a tényleges kato­nai szolgálat idején? i*T, I. MÁV nyugdíjas isasze- gi olvasónk unokája nevében fordult hozzánk kérdéssel. ír­ja, hogy unokája 1961. július­ban kezdett el dolgozni. 1964 júliusában bevonult katoná­nak és múlt év július végén szerelt le. Korábbi munkahe­lyére visszament dolgozni, és most azt kérdezi, jár-e részé­re nyereségrészesedés, ha igen, milyen arányban? A SZOT Elnöksége a nyere­ségrészesedés vállalaton be­lül és az egyénekre történő felosztásánál olyan irányel­veket dolgozott ki, amelyeket minden vállalatnak figyelem­be kell venni. A nyereségré­szesedés vállalaton belüli fel­osztása azonban továbbra is az üzemi tanács hatáskörébe tartozik. A SZOT Elnökségé­nek szabályai irányelvül szolgálnak és a vállalaton be­lüli felosztási szabályzatok nem tartalmazhatnak olyan előírásokat, amelyek ellenté­tesek az érvényben levő jog­szabályokkal. A SZOT irány­elvei között olvasónk problé­májára is találunk választ, mert kimondja az irányelv, hogy részleges (időarányos) nyereségrészesedésre sultak a fegyveres hez tényleges szolgálatra hívott és leszerelt dolgozók.^ E szerint olvasónk a munká-^ ban töltött időnek meglele- $ . _ e — — r í éves folyamatos munkaviszo­nyuk van. Olvasónknál ez hiányzik. Viszont a részleges, időarányos nyereségrészese­désre sem jogosult, mert a SZOT-irányelvek meghatá­rozzák, hogy milyen esetben illeti meg a dolgozót a részle­ges nyereségrészesedés, ha az előírt 1 éves munkaviszonnyal nem rendelkezik. Ha a dolgozó ugyan­annál a vállalatnál 25 éves folyamatos mun­kaviszonnyal rendelke­zik, a jubileumi jutal­mat a dolgozónak ki kell fizetni. F. S. ceglédi olvasónk kér­dezi, hogy jubileumi jutalmat az arra jogosult dolgozónak írásban kell-e kérni a válla­lattól, vagy a vállalat köte­les-e kérés nélkül az esedé­kességkor azt kifizetni. Olva­sónk 1937 október 1. napjától rendelkezik folyamatos mun­kaviszonnyal. Kérdezi: kap­hat-e jubileumi jutalmat, és a vállalat azt köteles-e kifi­zetni, vagy pedig ha akarja akkor? A jubileumi jutalmat, ha a dolgozó arra jogosultságot szerzett, ki kell fizetni, az nem tehető függővé a válla­lat akaratától. Természetesen, a dolgozónak kérni kell a ki­fizetést, mert esetlegesen ko­rábbi munkahelyekről igazo­lásokat is be kell szereznie. Sokan abban a tévedésben vannak, hogy a jubileumi ju­talomra való jogosultsághoz szükséges folyamatos munka­viszony egyenlő a pótszabad­ság szempontjából figyelem­be veendő és elfogadott folya­matossággal. Olvasónknak le­vele szerint 30 éve folyama­tos a munkaviszonya, és rö­vid leveléből az állapítható meg, hogy jogosult a jubileu­mi jutalomra. Nem közli azonban, hogy mikor és mi­lyen formában történtek a munkahelyváltoztatásai. Volt-e olyan idő, ami alatt munkavi­szonya szünetelt, vagy egyéb okok miatt nem dolgozott. Ugyanis ez utóbbi esetekben is lehet egy munkaviszony fo­lyamatos, amit figyelembe kell venni a pótszabadság megállapításánál, de nem le­het figyelembe venni a jubi­leumi jutalom megállapításá­nál. Ahhoz, hogy problémájá­hoz hitelt érdemlően hozzá­szólhassunk, le kellene írnia, hogyan történt az egyes mun­kaviszonyok megszüntetése. Ezek igazolására korabeli ok­iratokat, SZTK-igazolásokat, régi és új munkakönyvét kel­lene megtekintenünk, hogy olvasónknak kielégítő választ adhassunk. Dr. M. J. Kilencszázezer elúszott Befejezték a nyomozást a váci könyvterjesztő és társai bűnügyében Keresztes Tibor, ez az 51 éves, különben tehetséges könyvterjesztési szakember 1963- ban lett bizományos a Váci Fmsz faluellátó könyves­boltjánál. Egy év múlva már üzletszerző, aztán a SZÖV- KÖNYV üzletszerzője, de ténylegesen továbbra is a vá­ci könyvesboltnak dolgozott. Később — bár megszűnt hi­vatalos alkalmaztatása — egé­szen letartóztatásáig, 1966 szeptemberéig a váci bolt ne­vében bonyolította üzleteit. Persze, másutt is dolgozott. 1964- től hosszabb-rövidebb ideig bizományos, illetve üz­letszerző volt egyszerre több fmsz-nél. A változatosság ked­véért néha felesége, vagy asz- szonylánya nevén üzletelt. Így ugyanis többet kereshetett, mert két ember részesedéspla­fonja magasabb mint egyé. (A „mellék fmsz-ek” közül csak a kiskunfélegyházit károsítot­ta meg 44 395 forinttal, s az Orvos—Egészségügyi Szak­szervezetet — itt szintén bizo­mányos volt — 14 520 forint­tal.) ★ 1963- ban, amikor Keresztes és Lelkes Sándor, a könyves­bolt vezetője kapcsolatba ke­rültek, Keresztes sápot ígért a boltvezetőnek. A pénz nem maradt el, s Lelkes „zöld utat” biztosított emberének. Bélyeg­zőt adatott neki (ez végig ná­la volt), s megengedte, hogy elszámolási utalványt — és el­nézte, hogy készpénzt vegyen fel a megrendelésekre. Tudo­másul vette, hogy Keresztes alig ad el mezőgazdasági szak­könyvet — pedig a földműves­szövetkezeti könyvterjesztés­nek ez az elsőrendű feladata. 1964- ben a MÉSZÖV vizsgá­latot tartott a könyvesbolt­ban. Számos szabálytalanságot észleltek, s utasították Lelkest ezek korrigálására. Lelkes di- talában betartotta az utasítá­sokat — csak éppen Keresz­tessel szemben nem. Akkor már véd- és dacszövetségben voltak. Keresztes az utalvá­nyokkal felfuttatta a bolt for­galmát, s a főnök az ő segít­ségével tüntette el a leltárhiá­nyokat. ★ Keresztes kocsijával szorgal­masan járta az országot. Ami­kor elromlott a kocsija, taxi­val utazgató... Szabolcs kivé­telével, az ország minden me­gyéjében megfordult, összesen 161 vállalattal és intézmény­nyel került kapcsolatba. Map­pákat, határidőnaplókat, nap­tárakat, orvosi szakkönyveket, lexikonokat kínált, s arra töre­kedett, hogy a későbbre ígért szállításokért ne elszámolási utalványt, hanem készpénzt kapjon. A készpénzt ugyanis — bár pecséttel ellátott szám­lát adott róla — megtarthat­ta. Hiszen a nyugtakönyvet rrlaga vásárolta — és nem a váci bolttól kapta bemutatási kötelezettség ellenében. Az utalványokat azonban leadta, ezek alapján nőtt a forgalom, s így kapott részesedést. Keresztes az utalványok alapján szállított. Elsősorban oda, ahonnan már nagyon rek­lamálták az árut. Keresztes a váci fmsz-nek, amely most köteles a megren­deléseket teljesíteni, 689 415 forint kárt okozott. Lelkes pe­dig (aki fiktív számlákkal, ad­minisztrációs „labdázgatások- kal” vett részt a manőverben) Sorszámozott kiadás Eredeti illusztrációk a szép könyvek barátainak A Magyar Helikon megala­kulásától kezdve művészileg magas színvonalú könyvekkel örvendezteti meg olvasóit. A szép könyv ugyanis nem lu­xus: vonzó példát jelent a tö­megkiadványok számára. Magyarországon a szép könyvek szeretete, a könyv­nek, mint műalkotásnak meg­becsülése elismerésre méltó hagyományokkal rendelkezik. Ezért határozta el a Magyar Helikon, hogy a jövőben éven­ként egy-két, korlátozott pél­dányszámú, különös gonddal megtervezett és kivitelezett bibliofil kötetet is megjelen­tet. Szombaton délben sajtó- tájékoztató keretében számol­tak be az új kiadványról. Az első: Kass János rézkarcsoro­zata az Ember tragédiájához. Minden rézkarcot különleges eljárással, a művész eredeti le­mezeiről nyomják és ennek igazolására a művész a kötete­ket kézjegyével látja el. Ezt követően kerül sor Lampedu­sa: Lighea című világhírű al­kotásának megjelentetésére. A kötetet Borsos Miklós tusraj­zai, illetve Gink Károlynak Borsos Miklós szobrairól ké­szült felvételei díszítik. A fel­vételek nem nyomdai úton ke­rülnek a kötetbe, hanem az eredeti fényképek. Önműködő könyvtár A delfti egyetemen meg­kezdte munkáját a világ első önműködő könyvtára. Az ol­vasónak csupán a könyv szá­mát kell egy telefonkészülé­ken tárcsáznia, s a kötet fél percen belül máris rendelke­zésére áll. 147 741 forinttal károsította meg az fmsz-t. Kettejük ösz- szesített „eredménye” — a már előzőleg említett két té­tellel együtt — majdnem 900 ezer forint. A Pest megyei Rendőrfőka­pitányság Nyers Lászlóné, a Váci Fmsz volt főkönyvelője ellen is eljárást indított. Bár Ny ,’sné nem vett részt ebben a nagyszabású csalás- és sik­kasztássorozatban1,' de azért, hogy nem ellenőrizte kellően Lelkest, hogy tudott Keresz­tes ténykedéséről és mégsem lépett fel ellene — ő is fele­lős. És felelősek a becsapott vállalatok főkönyvelői. Egy részük bűnvádilag is. Azért, mert ha a rámenős, mappákat osztogató, keresett papírárukat ígérgető Keresztessel szemben betartják a pénzügyi előíráso­kat, nem tudott volna ilyen jó magánüzleteket kötni. M. J. Két asszony félmilliója Megközelítően félmillió fo­rinttal gyarapítja a gyári meg­takarításokat a Váci Kötöttáru­gyár két nődolgozójának javas­lata. A két asszony, Bokányi Lászlóné és Sas vári Károlyné, a bundanadrágok ún. hátalépé- sének elhagyásával az eddig két részből szabott ruhadarabot egyből alakítja ki. s ezzel a munkával a túlterhelt szabá­szaton és varrodán könnyít jelentősen. A kísérletek igazolták a két asszony igazát, s a közelmúlt­ban megkezdett nagyüzemi gyártás sem szolgáltatott okot a kételkedésre. Van azonban egy másfajta „kételkedés”, amiről az ügy kapcsán érde­mes szót ejteni, ez pedig a nők sokat emlegetett — úgymond — technikai érzéketlensége. Az élet persze már sokszor és sok helyen rácáfolt azokra, akik úgy vélik, hogy nő és technika aligha férhet össze, s a gyár­ban a nő lényegébén csak vég­rehajtóként, de nem alkotóként működik közre a technológiai folyamatokban. A két kötött­árugyári asszony — sok társuk­hoz hasonlóan — most frap­páns példát adott arra, valóban „érzéketlenek”-e a nők a jobb, ésszerűbb technikai megoldá­sokra, csak arra szorítkoz­nak-e, hogy végrehajtsák, amit a teremtés kronái kisütöttek. (m. o.) GYERMEKNEVELES A KÖVETELŐ A nevelés ott kezdődik, ami­kor a gyerek elé követelmé­nyeket állítunk. Ezek a köve­telmények segítik a gyereket ahhoz, hogy a megfelelő maga­tartási formákat kialakítsa és képességei kibontakozhassa­nak. Hibát akkor szoktunk el­követni, ha nem egyszerűen követelményt állítunk — fi- gyelerftbe véve a gyerek ké­pességeit — hanem követe­lünk. Ezekben az esetekben a szülők csak a saját nevelési célkitűzéseiket látják, szülői ambícióikat akarják kielégíte­ni. Tekintélyre, méghozzá ab­szolút tekintélyre törekszenek. Van egy modelljük a „minta­gyermek” — akinek képessé­gei különlegesek, és ezt akar­ják lemásoltatni gyermekük­kel. A modellhez igazítják a gyermeket és nem a gyerekben levő ké­pességekhez választják a mo­dellt. Minden be nem telje­sült vágyukat a gyermekkel akarják kiviteleztetni, min­den kudarcukat a gyermek ál­tal meg nem történtté tenni. Az ambiciózus szülő általá­ban elvek szerint nevel, a ne­velési alapszabályokat papír­forma, szerint betartja. Nem ver, nem kiabál, semmi dur­va hibát nem követ el. Fog­lalkozik a gyerekkel, de ez a foglalkozás azt jelenti, hogy állandóan javít, utasít, paran­csol, kritizál. A gyermek sem­mit sem tehet a szülők hozzá­járulása nélkül. Fölényes, ha­tározott magatartásával szorít­ja háttérbe a gyermeket. Túl­zott követelményeket állít fel tanulásban, rendszeretetben, viselkedésben és felelősségben. Irénke most 10 éves. Szülei meggon­doltan, okosan nevelik, csak '1 • ^SSSSSSS/SSSSSfSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSfSSSSfS/^ , ppen eay kicsit kívülről” es testületek-$ Mamnnr'r m ^ ^ IíW $ annyira objektiven nézik a solgálatra be-§ W ■ $ Kislányukat, hogy az már a ri­sedésre jogosult. Itt válaszolunk B. I-né ceg-^ lédi olvasónk hasonló kérdésé-^ re is. Ö tavaly január 6-án lé- i pett be a Május 1 Ruhagyár^ ceglédi telepére. Késése, S hiányzása nem volt. A nyere-^ ségrészesedés kiosztásánál^ mégis elutasították, mivel nem^ január 1-től állt munkába, így ^ nyereségrészesedést nem ka-^ pott. § Olvasónk kérdezi: jogosan ^ vonták-e meg tőle a nyereség-1 részesedést? J Sajnos, nem tudunk olyan ^ kedvező választ adni, mint T.^ I.-nek unokája ügyében. $ Ugyanis azokat a dolgozókat| illeti meg a nyereségrészese- ^ f dés, akik a nyereségrészesedés^ szempontjából számításba vett^ tárgyévben a vállalatnál dol-$ goztak, és december 31-ig 1 í SZIRMOT BONTOTT A KÖKÖRCSIN Foto: Kotroczó & degséggel is felér, í Irénke édesapja postás, ^anyuka otthon dolgozik. Na- § gyón szeretett volna annak § idején tanulni, de nem volt rá ^ lehetősége. Minden intellek- § tuálts törekvését Irénkére pa- | zárolja. Mindent előteremt és S megszerez számára, ami véle- 5 ménye szerint szükséges ah- § hoz, hogy művelt, kulturált ^ ember váljék belőle. Torna, | zene, nyelvtanulás, nem tö- ^ rődve azzal, hogy Irént túlter- ^ heli. Minden idejét a gyer- ^ mekkel tölti, foglalkozik vele. ^ Éjszakákat fennmarad, hogy a | kislány mindig csinos, tiszta | legyen. ^ És Irénke? Irénke hálás a ^ mamának. Látja állandó fára- ^ dozásait, ő is töri magát, hogy ^ a mama kedvébe járjon. Ha S rosszabb jegy csúszik be fele- § lésnél — és ez az V. osztály- | ban már mind gyakrabban $ fordul elő — Irénke vigasztal- J hatatlan, kétségbe esik, hogy f anyuka rosszkedvű lesz. Saját magát okolja a rosszabb ered­ményért. Hég több időt tölt a tanulással,' órákig ül a köny­vei mellett, nem jut ideje ját­szani sem. Időnként kínzó fej­fájás gyötri, éjszaka felsír, rosszul alszik. Az iskolában elégedettek Irénke munkájá­val, látják, hogy igyekvő, pon­tos, rendes kislány. Képessé­gei sem rosszak, de nem a je­les tanuló képességei, átlagos jó bizonyítványt mindig elér­het. De otthon ez kevés. Irén- kének jeles tanulónak kell lennie! Mind gyakrabban for­dult elő ebben az évben, hogy amikor felszólították, dado­gott, remegni kezdett. Az ott­honi rosszullétek mutatkoztak az iskolában is. Nyugtátokkal tömték. A gyerek állapota azonban nem javult. Nem is javulhat addig, amíg a mama túlzott követelmé­nyein nem változtat. Ha a ma­ma lemond a jeles tanuló kö­vetelményeiről és csak arra törekszik, hogy a kislány kö­telességét teljesítse, akkor Irénke egészségi állapota is helyreáll. Megszűnik a kora­vén, gyötrődő arckifejezés, a rosszullétek, az éjszakai félel­mek. Joli hasonló nevelést kapott mint Irénke. Ö már felnőtt, 21 éves és példája azt mutatja, hogy a követelő nevelés hová vezet. Joli is jó tanuló volt az általá­nos iskola alsó tagozatában. A szülők úgy kezelték mint cso­dagyereket, mindenütt sike­rük volt vele. öccse mellőzött- nek is érezte magát Joli mel­lett. Megkezdődtek az iskolai kudarcok, Jolinak nem volt bátorsága ezt bevallani. El­süllyesztette az intőket. Ter­mészetesen ez mindig kide­rült. Ilyenkor következett be a szemrehányás, megbántódott- ság a szülők részéről, sírás, fo­gadkozás a gyerek részéről. Azután kezdődött minden elöl­ről. Mire gimnáziumba került, már megszokottá váltak a számonkérő és bűnbánó jele-, netek. A szülők csalódottak voltak és ezt éreztették is a gyerekkel. Érettségi után Joli szakmát tanult és úgy tűnt, hogy a kapcsolat a szülőkkel ismét valamennyire rendező­dött. Fizetését beosztották, Joli egy zsebkendőt sem vásá­rolhatott soha, anyja megkér­dezése és hozzájárulása nél­kül. Joli mindezt elfogadta és készséggel tett eleget minden szülői kívánságnak, utasítás­nak. Vagy mégsem? Joli egy évvel ezelőtt beállított és kö­zölte, hogy férjhez ment és elköltözik férje szüleihez. Anyja mélyen megbántódott lánya hálátlanságán és, hogy ezzel a romantikusnak tűnő szóval éljek — kitagadta. Jo­li egy éve nem volt otthon. Anyjával nem találkozott, ap­jával is csak titokban. Az anya nem hajlandó elismerni saját túlzásait, csak a lánya hibáit emlegeti. Valóban áldo­zatosan nevelt fel egy gyere­ket és ez örökre elszakadt tő­le...

Next

/
Thumbnails
Contents