Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

1961. MÁRCIUS 26„ VASÁRNAP MIT MECrSf <&tfíi1ap Második a váci járás Dunakeszi másokat is kisegít Munkáskéz van, csak a pénz kevés Csőváron Szeles Károlyt, a Váci Já­rási Tanács VB pénzügyi fő­előadóját papírokba temet­kezve találom. Előtte hosszú számoszlop, végösszege 80 000 forint. — Ezt kellett ma délelőtt Igazságosan elosztanunk, hogy minden községnek érdeme szerint jusson. — Póthitel? — találgatom, de leintem magam: póthitel — év elején?! — Pénzjutalom! A múlt évi megyei községfejlesztési ver­seny második díja. Csupán a gödöllői járás előzött meg bennünket, 17 ponttal. — Mit pontoztak a ver­senyben? — A rendelkezésre álló ösz- azeg felhasználását, a társa­dalmi munkát, a házi kivite­lezésű munkáknál elért meg­takarítást és a saját anyag felhasználását. — Ezek szerint? — Kiadási tervünket 10,5 millió forintra, 90 százalékra teljesítettük. A fennmaradó tíz százalékot részint építő­anyaghiány miatt, részint azért nem tudtuk teljesíte­ni, mert a közös fedezetű forrásból esedékes másfél milliót csupán december 30- án kaptuk meg. — A váci járás évék óta a társadalmi munkával ruk­kolt előre. A tavalyi mérleg? — Hárommillió 566 ezer fo­rint, a tervezettnek többszö­röse. Az egy felnőtt lakosra eső társadalmi munka érté­ke járásunkban 87 forint — az 56 forintos megyei átlag­gal szemben! A házi kivite­lezésű munkákon több mint egy és negyed milliót takarí­tottunk meg. Sajnos, a saját anyag felhasználással nem dicsekedhetünk: mindössze 212 ezer forintot tett ki. — Hogyan osztották el a péz jutalmat. — A legnagyobb összeget — csaknem 23 ezret — Alsó- göd kapja, mert lakossága ta­Tut-Enkh-Amen­szimfónia A Tut-Enkh-Amen szimfó­nia új kompozíció, amelyet egy francia zeneszerző, Chris­tian Denis, a régi egyiptomi fáraók kincseinek párizsi ki­állítása alkalmából ír. A szim­fónia ősbemutatója hamaro­san meglesz Párizsban: a francia rádió és televízió ze­nekara adja elő. valy három kilómét«" járdát épített. Utána — 14,5 ezer forinttal — Dunakeszi kö­vetkezik, ahol a lakosság a községfejlesztési kivetésen felül százezrekkel járult hoz­zá a villany- és vízvezeték­hálózat bővítéséhez; saját anyaggal még a járás többi községét is rendszeresen ki­segítették. Belelapoz az iratokba, s ahogy^ a többi eredményt so­rolja, csak tívirati stílusban lehet követni. Szódon 160 forint volt az egy felnőttre eső társadalmi munka értéke; Rádon 85 ezer forintot ta­karítottak meg a járdaépítésre szánt összeg­ből, mert minden munkát a lakosság végzett; Vácdukán az egész község összefogott, hogy felépüljön a tömegszer a felszabadulás ünnepén fogják felavatni. Tizenhat éve még se villany, se tanácsháza, semmi sem volt ebben a nyolcszáz lelkes kisközségben. Azóta? A há­zakban villany világít, a ta­nácsnak házat vásároltunk, ezt korszerűsitették, s itt he­lyezték el az egészségházat is. Az udvarán még borbélyüz­let is nyílt. Pedig az egész évi községfejlesztési bevéte­lük 44 ezer forint!... — Akkor hát: miből? — Ahol a lakosság meg­fogja a munka végét, ott a megye is szívesebben segít. Mi is adtunk, amennyit lehetett. Csővárra érdemes: minden fillérre százszor annyi társa­dalmi munka esik. Most jár­dát szeretnének építeni, mert az nincs. Vállalták, hogy a vezetek székháza; tyán megnyerte a 3000 lélek- szám alatti községek megyei versenyét: jutalma 50 ezer forint! (Művelődési házukat nemrég adták át rendelteté­sének, Csővárott pedig negszer- j uu,w* vauaua«., a Váchar- ' követ kitermelik a kobanya­Nagy gond: a lakásépítés Öt év alatt 25 ezer — Korszerűség és ízlés - Társas- és sorházak - Interjú Czap Miklóssal, a megyei tanács elnökhelyettesével ban, a munkát maguk végzik, a tsz fuvarral segít... Csak a pénzük kevés: ötvenezer fo­rint kellene még. Se több, se kevesebb: ötvenezer forint... < ny. é. Lakás, lakás, lakás. Sók em­ber vágyódik utána, sok csa­lád álma, a nyugodt békés ott­hon. A főváros után Pest me­gyében a legnehezebb a hely­zet. A kis alföldi községektől kezdve, a növekedő, iparosodó városokig, mindenütt zsúfolt­ság. Sok családi viszálynak, né­ha tragédiának is okozója ez a helyzet. A fővároshoz közeli peremköaségekben még rosz- szabak a viszonyok. Rengeteg új ház, lakás épült az elmúlt évekből. Mégsem elég, a szükséges és nagyon is jogos igények állandóan nő­nek. A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága és legutóbb a városi és járási tanácselnö­kök értekezlete, a valóságot hűen megmutató és a tovább­haladást is megjelölő gondos tanulmányok után, foglalko­zott a lakáshelyzettel. Erről folytattunk mi is beszélgetést Czap Miklós építészmérnök­kel, a megyei tanács végrehajtó Maß a III C Friss hang — Nincsenek hagyományok — Tekintélyt szereztek Hat év után még mindig akad, aki rácsodálkozik az ér­di gimnáziumra, s ajkára to­lulnak a már-már agyonkop­tatott asszociációk: akvárium, tojáskeltető, üvegház. Az is­kola nagyon modem, még so­káig új marad. Bizonyára be­lül, szellemében is ilyen, gon­dolja az odaérkező, s valóban mindjárt a bejáratnál a fali­újság cikkéről friss hang szól hozzá. AKIS CIKK A választások apropójából került ez a kis cikkecske a IV. A faliújságjára. Talán kissé felületesen mérlegelő, de mindenképpen egészséges szándékú, felkiáltó és kérdője­lekkel jócskán megtűzdelt cikk: „Felépítettük a modern gimnáziumot, Érd büszkesé­gére! Ha reprezentálni kell, az csak a gimnázium falai között történhet. Persze mi­re is lehetnénk büszkék ezen kívül? Kultúrházunk nincs, minek? Mozi? Az ország leg­nagyobb községének? Ugyan! Cukrászda volt kettő, de csak volt. Az egyiket költséget és fáradságot nem kímélve át­építették. És mi lett belőle? Óriási! Kocsma! Az iskolával szemben is van egy sörölde. Nem tejivó! Kocsma. Jó a ven­déglátóipar humora.” — Egy-egy ilyen diák is akad, aki figyel, érdeklik a közügyek — teszi helyére a cikk alapján elhamarkodott általánosítást Púpos László ta­nár. — De a többség sajnos kö­zömbös. Szép, új ez a gimná­zium valóban, de mint minden ilyennek egy nagy hiányossá­ga is van: nincsenek hagyo­mányai. Két és fél éve va­gyok itt, jól látom hol, hogyan kellene változtatni. Elhatá­roztam, hogy csinálok vala­mit A TANÁR AKI TESZ A tanár, aki elhatározta, hogy csinál és azóta már csi­nált is valamit, alacsony, sző­ke szemüveges fiatalemoer, kissé régivágású külsővel. Nyílt közvetlen mosolya azonban alighanem egyenes út a diákokkal való jó vi­szonyhoz. Két és fél éve ke­rült ki az egyetemről magyar- lélektan szakos diplomával. Amikor a „rezidenciájába” in­vitál, politechnikai műhelybe nyitunk. Távközlés technikusi oklevéllel is rendelkezik s> magyar mellett politechnikát tanít. Ö vezeti az iskola iro­dalmi körét. Tavaly ősszel el­határozta, hogy betaníttat di­ákjaival egy színdarabot. A hazafias nevelésben jó pél­dának állítható Kisfaludy Ká­rolyt választotta; Három egy­szerre című egyfelvonásosát. Egyelőre semmi modemkedés, mondta, előbb kedveljék meg a játékot Az első nekirugaszkodás nem sikerült A diákok egy- remásra visszaadták a szere­Jóvián Zsuzsa, Fábián Erzsébet és Kesztler Vince a vígjáték egyik jelenetében. pékét, nem tudták a próbák idejét sem egyeztetni. Akkor próbáljuk máskép! Púpos László kiválasztott egy osztályt, a Hl. C-t, és mindent velük csinált. A szereplés mel lett maguk készítették a dísz­leteket, jelmezeket szereztek megoldották a világítást, smin­keltek és propagáltak. Minden ment, mint a karikacsapás. Ki tudja, az osztályvirtus adott-e szárnyat a, vállalkozáshoz?' Hát Héttel ezelőtt 'volt a be­mutató. A III. C egyszerre elő­retört, kiugrott az osztályok jellegtelen sorából, tekintély lett Ráadásul az iskolai ta­nulmányi versenyben is ők győztek. Nemrég másodszor is be­mutatták Kisfaludy darabját Mintegy száz diák nézte végig nagy tetszéssel a III. C játé­kát, a két földesúr remete­ruhába bújtatott pajkos diák- hévvel tálalt fondorlatosságát, sz ostromlott grófkisasszony, Adél bájos, szerelmes pillantá­sait Lajos vadász civil ügye- fogyottsággal ötvözött heves hódolatai közepette. LETETTÉK AZ ALAPKÖVET Az előadás kedves, amatőr produkció. Nem is jutott a szereplők eszébe, hogy vala­melyikük is színész lehetne. A produkció jelentősége annyi, és ez nem kevés, hogy a hagyo- mánytalan iskolában letették az alapkövet, a későbbi ha­gyományok alapját A többi osztály is érdeklődik már — mondja Púpos László — számunkra is vannak terve­im. Nyekraszovot, Pirandellot, és Mrozeket fogunk játszani velük. Fáradságos munka lesz, de szép feladat. A diá­kokban, mint ilyenkor kide­rül, számtalan rejtett ambíció van, élni kell tudni vele, segí­teni kell nekik, hogy a közöm­bösség vádját letörölhessék magúkról. A tanári kar is fiatal. Több­ségük innen még a harmincon. Közel állnak a diákokhoz, min­dent elérhetnek, amit — új szellemben — meg lehet ma te­remteni. Púpos László politechnikai termében hatalmas karton- tabló-terv áll a falnak támaszt­va. Szabálytalan alakja leg­inkább egy festő palettájához hasonlít. Fölső széléhez eltolt fókuszából sugarak futnak szét, a közöttük lévő sávokba kisebb-nagyobb téglalapokat rajzoltak. Ide kerülnek a ké­pek, a diákoké, a tanároké, ve­gyesen. Mindenki saját ke­zűleg dedikálja fényképét, s a tanárokról sem árul el majd többet a tabló, mint amennyit a kezük írása. ____ Dozvald b izottságának elnökhelyettesé­vel. Talán először tekintsünk rövi­den vissza, az elmúlt évekre. — Érdemes. Mert az elmúlt ötéves terv idején több mint 25 ezer lakás épült a megyé­ben. Ha összehasonlítjuk ezt az 1950—55. közötti lakásépí­tésekkel, akkor azt látjuk, hogy tíz év alatt több mint négy­szeresére emelkedett az épülő új házak, lakások száma. En­nek nagyobb része magánerő­ből, a dolgozó emberek meg­takarított pénzéből készült el; pontosan 21511. Nagyon so­kan kaptak állami kölcsönt; 10 775 lakáshoz, házhoz folyó­sított összesen 566 millió 350 ezer forintot az Országos Ta­karékpénztár. A városok kö­zött Vác áll az első helyen és a főváros környéki községek. Például: Érd, Budaörs, Buda­keszi, Szigetszentmiklós, Du- naharaszti, Szigethalom, Ha­lásztelek, Veesés, Monor és Budakalász. Ha egy-egy lakás költségét átlag 120 ezer fo­rinttal számoljuk, kétmilliárd 580 millió forintot tesz ki az értékük. Ezzel sajnos nem tu­dott lépést tartani a kommu­nális fejlesztés. Az elmúlt években az ár- és belvízká­rok miatti helyreállítások is sok anyagot elvontak, mégis ugrásszerűen emelkedett a TÜZÉP forgalma: 1961-ben 183 millió, 1965-ben már 422 millió forint értékű építő­anyagot adtak el magánosok­nak. Milyenek az új épületek? Er- vényesüúiek-e a korszerűség követelményei? — Jelentős eredmény, hogy megyénkben is tért hódított a korszerű és gazdaságosabb tár­sasház és sorház. Biztató, hogy 1963-tól Cegléden, Duna­keszin, Gödijllőn, Nagykőrösön és Vácott összesen 384 Uyeti lakás épült. Külön említésre méltó, hogy Dunakeszin is el­kezdődött a társasházak építé­se. A kétszobás lakások mint­egy hatvan százalékot képvi­selnek és nagy többségükben fürdőszoba is van, a villanyt is több mint kilencven százalé­kukba bevezették. Az alapte­rületeken belül azonban még mindig túlméretezettek a ki­szolgáló helyiségek. A családi házak egy része nem elég kor­szerű már ma sem. Ez nagy­részt ízlésbeli és gazdasági kérdés, ugyanennyi anyagból, pénzből, szebb, célszerűbb és modernebb családi házak is épülhettek volna. Hogyan alakul a magánlakás- építkraés a mostani ötéves terv­időszakban? — Magánépítkezésről lévén szó, természetesen az álta­lunk készített terv számai változhatnak. A mi előirány­zatunk: 24 485 lakás, ebből mintegy 22 ezer földszintes családi ház. Nagyot kívánunk előrelépmi: társas és sorhá­zakban 2675 lakás építését tervezzük. Ennél a magas számnál figyelembe vettük a már mutatkozó helyi igénye­ket. Ha ez megvalósul, váro­sainkban és a nagyobb köz­ségekben kialakulnak majd az igazán modem, több szintes házakból álló, városias jellegű települések magvai. Mindehhez terület, felparc(’Hú­zott telek szükséges. E téren mi a helyzet? — Elsősorban á már kiala­kított, de még beépítetlen bel­területi telkek felhasználására kell törekedniök a községi és a városi tanácsoknak, az építési hatóságoknak. Ahol erre már nincs mód, esetleg új parcel­lázást kell kezdeni, ha indo­kolt, zöld területek igénybe­vételével. Meg kell vizsgál­ni, hogy a juttatott telkeket beépítették-e. Az üresek tu­lajdonjogát vissza kell von­ni és azoknak kell adni, akik építenek. Pest megye terü­letén egyébként jelenleg csa­ládi ház céljára 14 319 beépít­hető telek van. Kedvezőtlen azonban, hogy az állami tulajdonban lévő és a családi házak céljára átad­ható telkek száma jelenleg mindössze 2811. A községi ta­nácsoknak gyorsabban kell in­tézniük a magánulajdonban lévő telkek cseréjét, kisajátí­tását Különösen a budai, a monori járásokban és Vác városban szükséges még több telek. Kedvezőbb a kép a tár­sasházak terén. Ezekhez a tel­kek hetven százalékát már biztosítottuk. A nagyarányú lakásépítkezé­seknél már eddig is gondot okozott a közművesítés. Ho­gyan sikerül ezt megoldani? — A családi házak építésé­re alkalmas telkek legnagyobb része közművesített a villany- és úthálózat általában már megépült, a vízellátás részben közkútakról biztosított A köz­művesítés hiánya elsősorban a társasházaknál okoz gondot Ugyanis az egy, vagy több emeletes házak vízvezeték és szennyvízelvezetés nélkül nem építhetők meg. A városokban valamivel kedvezőbb a hely­zet, mivel zömében most épülnek a közművek, bár a csatornahálózatba való bekö­tés költségei itt is igen maga­sak. A községekben azonban ez hiányzik. A vízellátás még megoldható, hiszen a tervben szereplő községek többségé­ben már van törpe vízmű. A szennyvíz elvezetése azonban gondot okoz. Az eddig alkal­mazott szikkasztásos eljárás függvénye a talaj minőségé­nek. Közegészségügyileg sem megfelelő megoldás, hiszen a talaj további elszennyeződésé­hez vezet. Feltétlenül meg kell tehát oldani a korsze­rűbb szennyvízelvezetést és tisztítást. Ennek a költségei­vel azonban nem lehet meg­terhelni az építtetőket, tehát az Építésügyi Minisztériumhoz benyújtottuk a harmadik öt­éves tervben épülő társashá­zakhoz szükséges közművesí- tési keret igényüket 27 millió forintra. Reméljük, hogy a ké­résük meghallgatásra talál. Egyébként két helyen már biztosítottunk állami tulaj­donban lévő közművesített területet társasházak építésé­hez: Cegléden 164 lakás, a szigetszentmiklósi József At­tila lakótelepien p>edig 169 lakás építését tervezzük. Hetesi Ferenc Pál (Folytatjuk.) Parasztfiatalok találkozója Tapasztalatcsere —• díjkiosztás Március 24 és 31 között nyolc járási székhelyen és vá­rosban tartanak ifjúsági pa- rasztaktiva-értekezletet me­gyénkén. Pénteken Ceglé­den 150 fiatal találkozott — tsz-ek ifjúsági vezetői és brigádtagok, több tsz párttit­kára és agronómusa is. Az értekezlet vitaindító elő­adásában az 1966-os munka­verseny értékeléséről, az idei verseny indításáról s a KISZ Központi Bizottsága mezőgaz­daságban dolgozó fiatalok­ra vonatkozó irányelveiről esett szó. Az elmúlt évi ver­senyhez Cegléden és a járás területén 2566, állami gazda-1 Ságban, tsz-ben dolgozó fiatal csatlakozott. A versenyek so­rán mintegy 4 millió forint­tal növelték — terven felül — a gazdaságok jövedelmét. A felszólalók kérték, hogy biztosítsanak több lehetőséget a kezdeményező szellemű fia­taloknak. Az abonyi Kossuth Tsz-ben 1970-re szeretnék el­érni, hogy a tsz dolgozóinak 50 százaléka szakember le­gyen. A parasztaktíva-értekezlet alkalmával adták át a díjakat a ceglédi járás és a város munkaversenyben győztes brigádjainak és egyéni ver­senyzőinek.

Next

/
Thumbnails
Contents