Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-24 / 71. szám

1967. MÁRCIUS 24.. PÉNTEK

PK3T

mcni

^Mtrtan

Közös gond — közös összefogás

A gond, ha nagyságát tekintve egyik helyen kisebb is, mint a másikon, lényegét tekintve azonos. A Csepel Autógyár néhány, termelésirányító szakemberével beszélgetve fogalmazódott meg a legélesebben, de így, vagy úgy, majd’ mindenütt felmerül napjainkban. Röviden úgy fogalmazhatnánk meg, hogy: az új mechanizmus és a vállalatok kooperációja. Nemcsak a Csepel Autógyárban, hanem másutt is, így például a törökbálinti Mechanikai Művekben, Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, Gödöllőn, a gépgyárban erősen foglalkoztatja a műszakiakat, a termelésirányítókat ugyanúgy, mint az áruforgalomban dolgozókat, s tegyük hozzá azonnal, némi drukk is van ebben.

A gazdaságirányítás új rendszerében a központi utasítások helyébe — zömmel — a vállalatok egymás közötti kapcsolata lép: eddig kijelölték a gyártót, most egyezkedni kell; eddig egy-egy félkésztermék, alkatrész, de akár gyártóberendezés szállítására is képtelenül hosszú határidőket jelölhetett meg a gyártó üzem, mert a rendelő „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon kénytelen volt azt elfogadni, most majd mód nyílik arra, hogy máshová adja rendelését, s erre máris akad példa, a Mechanikai Müvek több, pontatlan kooperációs partnerével megszünteti kapcsolatait...

A gond közös, mert ahogy az említett üzemek másokkal kooperálnak — így például maga a Csepel Autógyár több, mint kétszázféle alkatrészt kap, ha kap, kooperációban — azoknak ugyanígy megvannak a maguk partnerei, aligha létezik olyan ipari üzem, megyénkben, de az országban sem, melyik így vagy úgy, de ne függne más gyáraktól. A drukk, az aggodalmaskodás alapját az adja, hogy a gond közös ugyan, de az összefogás is közös lesz-e? Félreértés ne essék, egyetlen említett üzemben sem gondolják, hogy jószívűségből, megértésből mindent megtesznek kooperációs partnereik. Jól tudják, hogy a gazdaságosságnak, a gyártás kifizetődő voltának mekkora szerep jut, de — s erre is figyelni kell — nem válhatnak huszadrangúvá az üzemek közötti kapcsolatok más. úgynevezett erkölcsi tényezői sem.

Nem véletlen, hanem szükségszerűség — a holnapi munka parancsa —, hogy már ma a legtöbb helyen keresik, kutatják a gyártól gyárig vezető utak rövidebbre fogásának módját, a kapcsolatok egyszerűsítésének, s ezzel egyben szorosabbra fogásának lehetőségeit. A níúlttal szemben jelentős a fejlődés például a Dunameuti Hőerőmű építkezésén, Százhalombattán, ahol vállalatok tucatja dolgozik, mind kevesebb zökkenővel az egymás közötti, s a beruházóval való kapcsolatokban, s ez egyben azt is igazolja, hogy érdemes erre erőt és időt áldozni.

A helyi törekvésekhez, elképzelésekhez és kezdeményezésekhez azonban másnak is társulnia kell: a szállítási szerződések új rendszere ugyan sokat jelent, de ezen kívül még — ma még — sokféle jogszabály, előírás köti a vállalatok kezét, s mint mondják, e kötöttségek feloldására is időben gondolni kell. A közös gond érdekében történő összefogás tehát nemcsak azonos szinten kell, hogy létrejöjjön üzem és üzem között, hanem az iparirányítás felső szintjétől egészen a gyáron belül .kooperáló” üzemrészekig, műhelyekig.

M. O.

Megnagyobbítják a szentendrei múzeumot

Befejezéshez közeledik a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum tatarozása. Április

3-án, a felszabadulás ünnepének előestéjén újra megnyílik kapuja. Addigra elkészül első emeleti helyiségeiben az új állandó kiállítás is, amelynek eléggé hosszú, de kifejező címe:

Táj és ember Szentendrén és környékén.

A folyósó elején, a falon a Vidék geológiai és mellettük különböző kőzetek. Ezután következnek a pilisi erdők növényzetét üveg alatt bemutató falhoz simuló tárlók.

Egyelőre még üres a falfelület, ahová

a hajdan híres szentendrei szőlőkultúra emléke ! kerül.

Egy 1770-ben kelt okmány is! látható lesz itt, mely adó-! mentességet biztosít az új sző-! lőtelepítőknek.

A folyosó végén a vízi éle-: tét mutatja be az egész falat; betöltő nagy tárló.

Az első teremben a vadgaz-! dálkodást mutatják be és az! erdők kisebb állatait. A kö- i vetkező a régészeté. Az utolsó i terem a néprajzé. Ebben j egyelőre még öltöztetik a bá- j bukat, a Szentendrei sziget; magyar, Szentendre és Po- i máz szerb, Pilisszentlászló i szlovák, s Dunabogdány né-i met népviseletébe, amit per- i sze ma már nem hordanak j sehol.

A négy nyelvet beszélő

négy nép egymástól eltérő bútordarabjai,

szőttesei, kerámiákat, ón és rézedényei, meg szerszámai is idekerülnek.

— Sajnos “ahhoz szűk a helyünk, hogy egy egész szobát bemutathatnánk, pedig lenne hozzá anyagunk — mondja Onodu Béláné múzeumieazeató, félbeszakítva egy percre a

rendezkedést.

Közli még, hogy április 9- én a földszinti teremben a Szentendrén élő festők műveiből állandó kiállítás nyílik — ugyancsak szűk helyen. — Jövőre azonban az udvar felőli részen hozzáfognak két egyemeletes szárnyépülethez.

Ha megépül, az összes új helyiségekbe a szentendrei festőművészek alkotásai kerülnek. Állandó jellegű kiállítás lesz, folytonosan változó anyaggal, mindig a festők legújabb műveinek bemutatója.

Munka

a termelőszövetkezetekb

TERMELŐSZÖVETKEZETEINK még soha nem készülhettek a maihoz hasonló kedvező körülmények között a jövő terveinek ki kovácsolásához. Egy sikerekben gazdag esztendő eredményeivel, tapasztalataival a hátuk mögött a szövetkezeti önállóság növelését, a jövedelmező gazdálkodást, a tsz-tagok élet- és munkakörülményeit javító intézkedések sorozata nyomán kedvet és bátorítást adó feltételek között munkálkodhatnak terveik kialakításán. Már ma előrelátható, hogy ezek a kedvező körülmények — bár az első pillanatban ez talán furcsának tűnik —■ nemcsak megkönnyítik, hanem meg is nehezítik a vezetők munkáját, megnövelik a felelősségüket.

Az előzmények jól ismertek. A termelőszövetkezetek egy része évek óta munkaerő-gondokkal küzd. Ezekben a tsz- ekben a gazdálkodás fejlesztésének egyik legnagyobb akadálya a munkaképes, megfelelő szakképzettséggel rendelkező munkaerő hiánya. De a jövőt tekintve, a többi szövetkezeti nagyüzem számára sem közömbös a korszerű módszereket, eljárásokat, a modern technikát alkalmazni tudó munkaerő biztosítása. Ezért a Központi Bizottság, kiindulva a munkás - paraszt szövetség erősítésének szükségességéből, a mezőgazdasági termeléshez fűződő népgazdasági érdekekből és figyelembe véve a szociális szempontokat is, intézkedést hozott a tsz-tagok személyi jövedelmeinek és szociális juttatásainak a bérből és fizetésből élőkéhez való közelítésére.

AZ ÜJ INTÉZKEDÉSEK REVÉN a parasztság régi óhaja teljesül és várhatóan köny- nyebben megoldódnak a szövetkezetek munkaerő-gondjai is. A törvény alapján ugyanis a szociális juttatásokra való jogosultságot általában csak az a tsz-tag szerezheti meg, aki a közösben egy meghatározott mennyiségű munkát végzett. A nyugdíjalap kategorizálása a közösből származó jövedelem növelésére ösztönöz, a nyugdíj-évek beszámítására vonatkozó rendelkezések a közösben teljesített munkanapok számának gyarapításába teszi érdekeltté a tsz-tagokat. A betegségi és az anyasági segély megszerzésének feltételei is a közös munkára sarkallnak.

A termelőszövetkezet működését, a tagok jogait és kötelezettségét szabályozó új tsz-törvény irányelvei szerint teljes jogú tsz-tag is csak az lehet, akit a közgyűlés felvett és a tagsággal járó munka kötelezettségeit teljesíti. A jövőben a háztáji föld juttatását sem a közös háztartáshoz, hanem a tagsági viszonyhoz, a szövetkezetben végzett munkához kapcsolják. Ebből a rövid, korántsem teljes felsorolásból is kitűnik, hogy elérkezett annak az ideje, amikor a jogok és a kötelezettség-vál- lalás egymástól elválaszthatatlan lesz. A munkához kötődő jogok bővülése segíti a szövetkezetek szocialista vonásainak erősödését, a tsz- tagokat több és jobb munkára serkenti.

Az új intézkedések azonban nemcsak segítséget jelentenek a tsz-vezetőknek, hogy az egyes munkákat időben és jó minőségben végeztethessék el a tsz-tagokkal, hanem komoly fejtörést is okozhatnak. Ugyanis, ha a tsz-tagok jogai, a szociális ellátásuk, illetve annak színvonala a közös gazdaságban végzett munika mennyiségétől is függ, akkor a tsz-tagok joggal tarthatnak igényt a munka egyenletesebb és igazságosabb elosztására. Azokban a tsz-ekben pedig, amelyekben a rossz munkaszervezés vagy a mu n kaképes tagság létszámával nem áll összhangban a termelés szerkezete, vagy egyéb okok miatt a tagok többsége a jogok megszerzéséhez szükséges munka- mennyiséget sem tudja teljesíteni, még élesebben jelentkezik majd ez a probléma.

EZÉRT A TSZ-VEZETÖSÉ- GEKNEK a gazdálkodás megtervezésekor fontos feladata, hogy nagy gondot fordítsanak az egész tsz-tagság egyenletes és folyamatos foglalkoztatására, a tagok munkakörének az állandósításéira, és ahol nincs meg, a szükséges munkaalkalmak megteremtésére. Amikor a rendelet megjelent, sokan úgy tartották, hogy az lenne igazságos!, ha azokban a tsz-ekben, ahol a tagság számára nincs elég munka és így nagy részük nem tudja teljesíteni a szociális juttatásokra jogosító munkanapokat, a követelményeket leszállítanák. Ilyen megkülönböztetésre — a rendelet általános érvénye miatt — nincs lehetőség, ezért ezekben a tsz- ekben is a szociális juttatásokra való jogosultság megszerzésének útja csakis az új munkaalkalmak megteremtése lehet. Ennek kedvező feltételei a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésére és a szövetkezetek gazdasági tevékenységének ki- szélesítésére vonatkozó intézkedések nyomán egyre inkább kialakulnak. Gondos, de merész számbavétele a helyi lehetőségeknek, előrelátó felkészülés a gazdaságosnak ígérkező tevékenységre ma már időszerű követelmény minden olyan közös gazdaságban, ahol a munkaképes emberek állandó foglalkoztatása, a jelenlegi állapotok szerint, kérdésesnek látszik.

A szövetkezetek vezetőségének e terv elkészítésekor különösen a munkák egyenletesebb elosztására fordítsanak nagy figyelmet. Sok zavart és a szenvedélyek felszítását eredményezheti annak a helytelen gyakorlatnak a folytatása, amely szerint a tsz-tagság

egy részét túldolgoztatják, a másik részét pedig a munka- hiányra való ' hivatkozással számos esetben haza küldik. Bizonyos aránytalanságok — mezőgazdaság sajátossága miatt — a munka elosztásában természetesen elkerülhetetlenek. Az állattenyésztők, a fo- gatosok, egyes alkalmazottak folyamatosan, állandó jelleggel dolgoznak, míg a növénytermesztésben a munkaalkalom időszakos. De éppen ez utóbbira szükséges jobban odafigyelni és megteremteni a rendszeresebb, folyamatosabb munkavégzés feltételeit.

AZ UJ INTÉZKEDÉSEK

tehát, bármennyire is kedvező helyzetet teremtenek a szakszerű, vállalati jellegű gazdálkodás fejlesztéséhez, a tsz- tagok életszínvonalának emeléséhez, ahhoz, hogy célkitűzéseink valóra váljanak, élni kell a lehetőségekkel. A szövetkezetek vezetőire ezért az új körülmények között fokozott felelősség hárul, hogy a közi® munkákat a tsz-tagság megelégedésére, a közös érdekeivel összeegyeztetve úgy szervezzék meg, hogy a vezetés hibájából egyetlen dolgozni akaró tsz- gazdát se érjen hátrány a jogok gyakorlásában és a szociális juttatások megszerzésében.

Dr. Danko vits László

Villanófény

A szonda szondája

Nem illik előhozakodni az untig koptatott anekdotával, a drótkötélpályán utazó nyugtalanságával, hogy mi lesz, ha a pótköiél pótkoielének pótkötele is netán elszakadna, de akaratlanul is ez jut az ember eszébe, amikor azt Iiallja, megyénk építőipari vállalatának néhány építésvezetőjétől, hogy dolgozóik egy része — ha kisebb része is, a baj akkor is baj, — igyekszik a jól bevált szondázáson kifogni. Amíg nem volt szonda, addig volt munkakezdet előtt egy kis toroköblögetés. A balesetek megelőzése, az emberek épségének óvása érdekében bevezették a szondázást. A száraz tor kok egy ideig tűrték, azután rákaptak arra, hogy munkakezdéskor nyugodtan belefújnak az üvegcsövecskébe, utána — már a munkahelyen

— előkerül a zsebben behozott laposüveg, gömbölyded, táskában elférő bütykös, leginkább tömény tartalommal.

Igaz, lehet ezen is segíteni, mert a napközbeni ellenőrzések, a „műsoron kívüli” szondázások elcsíphetik az ilyen ügyeskedőket. A megoldás azonban valahol másutt van, hiszen végül is nem lehet minden ember mellé — már persze, aki mellé kell — egy szondaraktárt telepíteni. Sokkal inkább ott lehet és kell megfogni az ilyeneket, hogy munkahelyen kialakított légkör, a társak figyelmeztetése teszi lehetetlenné az italozást, s erre — elsősorban a szocialista brigádok környezetében

— már van példa. Ezt továbbfejlesztve, a jó példát népszerűsítve kell másutt is ösztönözni a közösségek ilyen összefogására, megértve, hogy szonda egy picit magát a közösséget, annak erejét, visszatartó képességét is — szondázza • • •

m. o.

TAVASZI KULTURÁLIS PROGRAM

A tavasz közeledtével megélénkült az élet az amatőr művészeti mozgalomban: májusban valóságos fesztiválsorozat kezdődik. A kétévenként sor- rakerülő országos diáknapok rendezvényeinek keretében ezúttal hat városban — Budapesten, Keszthelyen, Sárospatakon, Sopronban, Egerben, Gyulán — találkoznak valamennyi művészeti ág legjobb középiskolai együttesei. A találkozókat megyei seregszemlék előzik meg.

A dunakanyari dalostalálkozón — erre Vácott, május 14-én kerül sor — meghívás alapján vesznek részt az ország régi, nagyhírű énekkarai. Az amatőr zenészek seregszemléjén a részvevő kamara- zenekarok Veszprémben, a tánc- és dzsessz-együttesek Salgótarjánban vonulnak fel produkcióikkal.

Harmadszor rendezik meg Szolnokon a népitáncfeszti- vált, amelyen az ország 35 legjobb együttese méri ossza képességeit. A találkozó egyúttal a koreográfusok versenye is. Külön díjat tűztek ki a kislétszámú együttesek számára készült legjobb táncjátékokra. A magyar táncbajnokságon május 19-től 21-ig a kulturált társasági tánc legjobbjai lépnek zsűri elé Szombathelyen. Ugyancsak májusban kerül sor Budapesten az amatőr képzőművészek országos kiállítására.

Telefonon is hívható számítógép

A családi ágy

Egy francia cég a Magyar Nemzeti Bankban tartott bemutatón olyan adatátvétel! berendezést ismertetett, amelynek segítségéve] az elektronikus számítógépekkel akár telefonon keresztül is közölhetők információk. A gép a beérkezett jeleket lyukszalagra rögzíti, s több ezer kilométerről érkező adatokat is fogadni képes.

pink, végül is én vagyok az anyja — so győzelem, biztos tudatában már nem is haragudott. Este aztán megtörtént a helycsere. Nem sok eredménnyel, mivel reggelre Pistike ismét a nagymama mellett feküdt.

Ez vasárnap történt. A két asszony a konyhában sürgölődött, s alig-alig szólt egymáshoz. Először a fiatalasszony törte meg a csendet.

— Hiányzik a készletből két csésze — mondta vészjóslóan, de titkon örült, hogy végre beleköthet valamibe. — Talán eltörte a mama?

A nagymama zavarba jött.

— Dehogy törtem, nézd, milyen vastag anyagból vannak, ha leejted, akkor sem reped szét.

— Hát akkor hol van? — kérdezte azért még egyszer, s már nem is törődött volna tovább az üggyel, ha észre nem veszi, hogy a nagymama gyanúsan elpirut.

— Megkerítem, ne félj — mondta hebegve és kihátrált a konyhából.

A fiatalasszony egy darabig töprengett, aztán utána lopódzott.

így derült ki a családi ágy titka. Hát ezért gurult mindig a másik oldalra a gyerek. A nagymama ugyanis ott térdelt az ágy mellett és a takaróval elrejtett lábak alól húzta ki a hiányzó csészéket.

A fiatalasszony kiáltani akart, de inkább gyorsan visszahúzódott. Eszébe jutott, hogy jól jöhet majd neki is ez a trükk, ha visz- szaérkezik a férje ...

Benedek B. István

^ " I

vitát pedig a gyerek okozta. No, nem arról, hogy legyen, vagy ne legyen, ez a kérdés már jó ideje eldőlt, mivel Pistike kétéves. Azután kezdődtek a veszekedések, hogy apukája egyéves külföldi kiküldetésbe utazott, s erre az időre hozzájuk költözött a nagyma- ma^hogy ne legyenek egyedül abban a nagy lakásban. Azóta hárman alszanak együtt a családi ágyban. Elférnek, mert készítője jó szélesre csinálta, no, de Pistike édesanyja és a nagymama már napok óta haragban vannak, mivel a gyerek újabban éjszakánként mindig a nagymamához bújik.

Esténként megismétlődik a jelenet.

— Ki jön az én házamba? — csalogatja anyuka Pistit.

A nagymama tüntetőleg félrefordul, jelezve, hogy ő aztán nem kíván vetélytársként fellépni.

— Gyere anyukához, gyere csak — hívogatja most már dühösebben Pistikét anyja.

A gyerek egyelőre tétovázik, ott fekszik középen. Pistikét végül a saját paplana alá gyömöszöli anyuka. Reggel, hiába keresi, ott szuszog a nagymama mellett.

Egy reggel a fiatalasszony dühösen szólt anyósához:

— Rájöttem a dologra. Pistike azon az ol- , dalon szeret feküdni. Estétől helyet cseré-