Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-23 / 70. szám

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA JValier Ulbricht Moszkvában PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XI. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1967. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK Az SZKP és a Német Szocialista Egységpárt küldöttségének tárgyalásai Moszkvában, tárgyalóasztalnál Koszigin, Brezsnyev, Podgornij» Willi Stoph és Walter Ulbricht. A tanácsok gazdálkodása az új mechanizmusban Az önállóság, mint közgaz­dasági fogalom terjedt el az utóbbi esztendőkben, nyilván­való összefüggésben a gazda­ságirányítás reformjának elő­készületeivel. Szakkörökben, jólismert ma már a reform­nak az az elvi alapvonása, de a széles közvéleményben is hogy erőteljesen bővül a vál­lalatok döntési köre. Nem ennyire köztudomású — jól­lehet —, hogy az önállóság ki- terjesztése a helyi államhatal­mi szervekre, a tanácsokra is vonatkozik. Érdemes erről szólva min­denekelőtt a változások elvi hátterére utalni. A reform ki­dolgozásának egész folyamatá­ban nyilvánvaló volt, s ezt va­lamennyi erről szóló dokumen­tum hangsúlyozza, hogy a gaz­daságirányítás korszerűsítése korántsem képzelhető el csu­pán szűkén értelmezett gazda­sági közegben, tehát az ország társadalmi viszonyainak fejlő­désétől elszigetelten. Ellenke­zőleg: a gazdaságirányítás re­formjának egyszerre feltétele és kedvező eredménye — a demokratizmus erősödése; ál­talánosságban szólva: a közös­ség ügyeinek tényleges intézé­sébe és ellenőrzésébe mind szélesebb tömegek kapcsolód­hatnak be. A tanácsok államigazgatási, gazdálkodó és egyszersmind tömegszervezetek. S ha a két előbbi funkció — az igazgatás és a gazdálkodás — döntési határvonalai szélesebbre tágul­nak, márpedig a reform éppen ezt irányozza elő, ennek tény­leges megvalósítása nem kép­zelhető el másként csak úgy, ha az adott közigazgatási kör­zet lakossága a számára való­ban nagyhorderejű, életkörül­ményeit, munkáját közvetlenül befolyásoló döntésekben köz­vetlenül részt vesz. Nyilvánvalóan aligha ösz­tönzi a tömegeket közvetlen részvételre a helyi ügyek irá­nyításában és ellenőrzésében az a fajta „munkamegosztás”, hogy a tanácsok összegezik te­rületük igényeit, de az anyagi eszközök felhasználását túl­nyomórészt már nem ők, ha­nem a „felső szerv” dönti el. Ha viszont a tanács a szó leg­teljesebb értelmében gazdál­kodhat — beleértve természe­tesen az anyagiak célszerű felhasználásának eldöntését is .— akkor a helyzet alapjaiban változik, mert hiszen ily módon a lakosság közreműködése sem korlátozódik csupán vélemény­nyilvánításra. A gazdaságirányításban csak­úgy, mint az élet minden terü­letén aligha vezet eredményre a dialektika olyan jellegű mellőzése, amely a folyamato­kat csakis „vagy-vagy” elha­tárolásban képes elképzelni. Ami az imént elsőként emlí­tett tényezőt illeti: noha az ál­lami vállalat önállósága bő­vül, egyszersmind azt is ter­vezik, hogy úgynevezett kom­munális adó formájában a vállalatnak is hozzá kell já­rulnia a terület fenntartási és fejlesztési költségeihez. A tanács pedig — amely fejlesz­tési céljainak megfelelően szabályozhatja ennek az adó­nak a kulcsát, s ezzel „olcsó­vá” vagy „drágává” teheti az ipari üzem működését, más­részt: dönthet az adó felhasz­nálásáról — ténylegesen gaz­dálkodó stílusban folytathatja munkáját. A központi tervek és anyagi források finanszí­rozzák továbbra is azokat a kiemelkedő jelentőségű be­ruházásokat, amelyek egy-egy táj gazdasági arculatát, vagy egy-egy iparág teljes hori­zontját alakítják — ilyenek az utak, vasútvonalak, nagyüze­mek, esetleg egy-egy vidék teljes kommunális hálózatá­nak korszerűsítése, stb. Ter­mészetes, hogy ezek a dönté­sek nem kerülhetnek helyi hatáskörbe, hiszen itt orszá­gos összefüggéseket kell is­merni, szükségszerűen felül­emelkedve a lokálpatriotiz­mus határain. Ezen túl azon­ban, a jelenleginél sokkal nagyobb összegekkel — és nem csupán szélesebb hatás­körben — gazdálkodhat majd a tanács, ami azért is ésszerű, mert így a helyi körülmények legjobb ismeretében szület­het a döntés: mire költsék ezt a pénzt. Közbevetőleg meg­jegyezzük, hogy — előzetes el­képzelések szerint — az ipar- vállalatokhoz hasonlóan a ta­nácsok is maguk dolgozzák majd ki az országban általá­nos, háromféle tervet: az éves, az ötéves és a 15 éves távlati előirányzatot. Talán nem árt mindehhez azt is hozzátenni, hogy már nemcsak elvi körvonalak ezek, hanem részben idei valóság. A népgazdaság más területeihez hasonlóan, a tanácsi gazdálko­dás irányításában is jelentős változásoknak lehetünk tanúi idén, s bár ezek csupán kezde­ti lépések, ám — a reformhoz vezető lépések! Idén a taná­csok gazdálkodnak az állami költségvetési összegnek mint­egy ötödével. A harmadik öt­éves terv időszakában össze­sen 35 milliárd forint a taná­csok rendelkezésére álló ösz- szeg. A pénz mennyiségénél is jelentőségteljesebb az a vál­tozás, ahogyan ezt a pénzt most már felhasználhatják, önmagábanvéve talán az is jelez egyetmást, hogy számot­tevően mérséklődött a tanácsi gazdálkodást meghatározó, úgynevezett kötelező mutatók száma: két esztendeje még 76, a múlt évben 39 ilyen mutató szorította szűk határok közé a helyi jogkört — idén 13-ra csökkent a mutatók száma. Igaz, ez sem kevés, éppenség­gel 13 mutatószámmal is jócskán korlátozható a gaz­dálkodás önállósága. Az idei, bővülő önállósághoz tartoznak továbbá azok az intézkedések is, amelyek módosították a helyi, kommunális beruházá­sok értékhatárát — magyarán: a korábbinál magasabb össze­gek esetén kell „felső” jóvá­hagyás, méghozzá 5-ről 30 millióra nőtt ez a határ. He­lyileg dönthetnek a költségve­tés átcsoportosításáról is, s nemkevésbé jelentős, hogy a megyék, a megyei jogú váro­sok és a főváros tanácsait fel­hatalmazták a munkaerőgaz­dálkodás helyi feladatainál: meghatározására. Mindez jó előjele és kedvező előkészítése a holnapnak, ami­kor a tanács még határozot­tabban területe felelős gazdájá­vá válik! Tábori András Az SZKP Politikai Bizottsá­ga szerdán ebédet adott a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának kül­döttsége tiszteletére, amely Walter Ulbricht vezetésével kedden baráti látogatásra ér­kezett Moszkvába. A meleg, szívélyes hangula­tú ebéden Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, valamint az SZKP és a szovjet állam más vezetői vettek részt Johnson Ho Si Minh válaszáról Véres csaták Dél-Vietnamban Kedden este Johnson ame­rikai elnök a Guam szigetén folytatott hadi tanácskozásról visszaérkezett Washingtonba. Az elnök, aki a repülőgépen értesült arról, hogy Hanoiban nyilvánosságra hozták a közte és Ho Si Minh között február­ban lezajlott levélváltást, meg­érkezésekor kijelentette, hogy Ünnepélyesen adják át a parlamenti képviselők és a tanácstagé megbízólevelét Mint ismeretes, az újjává­lasztott parlament, továbbá a fővárosi, fővárosi kerületi, a megyei jogú városi, a városi kerületi, a járási, a járási jogú városi, illetve a községi taná­csok tagjait megbízólevéllel látják el. A négyéves mandá­tumról szóló hivatalos doku­mentumot az illetékes válasz­tókerületi bizottságok állítják ki. A képviselői, illetve a ta­nácstagi funkciók gyakorlásá­ra jogosító okiratot ezekben a napokban országszerte ünne­pélyes külsőségek között nyújtják át. Az illetékes vá­lasztási elnökség a körzetéhez tartozó szavazó polgárok ne­vében üdvözli a parlament, il­letve a tanácsi testület újon­nan megválasztott tagjait, akik a Hazafias Népfront, a helyi pártbizottság és más társadal­mi és tömegszervezetek meg- b’izottainak jelenlétében ve­szik át a megbízólevelet. az Egyesült Államok „teljesí­teni jogja kötelességét Viet­namban, mindaddig — úgy­mond — míg békeerőfeszítései sikerrel nem járnak” — azaz magyarán teljes erővel folytat­ja a háborút. Johnson „sajnálatos elutasí­tásnak” nevezte Ho Si Minh elnök válaszát, amely leszö­gezte, hogy tárgyalásokra csak az amerikai bombázások és a VDK elleni más harci cse­lekmények feltétel nélküli megszüntetése esetén kerülhet sor, tekintettel arra, hogy Vi­etnamban az Egyesült Álla­mok az agresszor. Sajnálatos­nak minősítette az elnök a tit­kos levélváltás nyilvánosságra hozatalát is. Az amerikai parancsnokság Saigonban kiadott közlemé­nye szerint kedden véres csa­tákra került sor DélfVietnam, különböző vidékein: az ameri t kaiak vesztesége 310 halott és sebesült volt ezen a napon. A saigoni katonai közlemény azt állítja, hogy a kambodzsai ha­tár mentén az amerikai erők visszaverték egy nagyobb ge­rillaegység támadását és 600, támadót megöltek. Az össze-: ütközés során a légierő 117 be­vetésben támadta a partizánok állásait és az egyik bomba amerikai csapatokra zuhant. Két amerikai katona meghalt, tíz pedig megsebesült. Ä szabadságharcosok közép­vietnami fennsíkon aknave­tőkkel támadták az amerikai állásokat. Ebláen az ütközetben az amerikaiaknak mintegy száz katonája vált harcképtelenné saját szóvivőjük beismerése szerint. Szorosabb együttműködés a termelőszövetkezetekkel Év végéig elkészül a szentendrei hűtőhöz Újabb üzleteket nyitnak a megyében Tudósítás a MÉK küldöttközgyűléséről Kozmosz 150. Szerdán újabb mesterséges holdat juttattak föld körüli pályára a Szovjetunióban. A Kozmosz 150 elnevezésű szput- nyik műszerei a világűr to­vábbi tanulmányozását szol­gálják. Ma: Meteorológiai világnap A meteorológiai világszerve­zet megalakulásának 17. é»-|‘ fordulóján, ma immár heted-\ szer rendezik meg a mete- \ orológiai világnapot. Az idei világnapra az időjá- ^ rás és a víz problémakörének ^ széles körű ismertetését tűz- § ték feladatul. % 'ssssssssssssssss/sssss/sssssssssssssssss.S Tegnap tartotta vezetőség­választó, küldöttközgyűlését Budapesten a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Köz­pontja. A tanácskozáson meg­jelent Panák László, a SZÖ- VOSZ elnökhelyettese, dr. Bí­ró Ferenc, a megyei pártbi­zottság mezőgazdasági osz­tályvezetője, Szikszói Sándor, a MÉSZÖV elnöke — a föld­művesszövetkezeteket, a MÉK- kirendeltségeket és tag-terme­lőszövetkezeteket 146 küldött képviselte. A mandátumvizs­gáló, a jelölő és szavazatszedő bizottság megválasztása után Dömötör József igazgató egé­szítette ki az öt esztendő munkájáról szóló, írásban köz­readott jelentést. (Mind a szöveges beszámoló­ból, mind pedig az igazgató felszólalásából kiderült, hogy a sok bírálatot kapott MÉK az elmúlt évek alatt nagy fejlődést ért el. 1961-ben még 7 millió forint veszteséggel dolgozott. Tavaly­előtt már 5 millió forint volt a nyeresége, 1966-ban pedig 9 millióra emelkedett ez az ösz- szeg. Mint ismeretes a MÉK legfontosabb feladata a zöld­ség-, gyümölcsfelvásárlás. E tevékenység javulása szorosan összefügg a termelőszövetke­zetek megerősödésével. Jel­lemző, hogy jó néhány közös gazdaság van már Pest me­gyében, amely a teljes zöld­ség-gyümölcs termését a MÉK-en keresztül értékesíti. X'ssmrAW'ssssmrsssssssrjrssssssrsjyrjxmv'ssssMrJMrrsssvrssssssssssssssssssssssss. Dokumentumok Bajcsy-Zsilinszky életéből ÖZVEGYÉNEK FELHÍVÁ­SÁRA AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBŐL ÉRKEZNEK DO­KUMENTUMOK, AMELYEK BAJCSY-ZSILINSZKY END­RE ÉLETÉVEL KAPCSOLA­TOSAK. A HÁBORÚ ALATT A TÖRTÉNELMI ÉRTÉKŰ EMLÉKEK NAGY RÉSZE EL­KALLÓDOTT, S MOST ÍGY EGÉSZÍTIK KI A SZÉCHÉ­NYI KÖNYVTÁRBAN ŐR­ZÖTT HAGYATÉKOT. KÉ­PÜNK: BAJCSY-ZSILINSZKY ÖZVEGYE ÉS DR. VIGH KÁ­ROLY A DOKUMENTUMO­KAT RENDEZIK. Dömötör József, a MÉK igazga­tója beszámolóját tartja (Foto: Gábor) Tavaly a MÉK 12 ezer vagon áruféleséget vásárolt fel s ösz- szesen 400 millió forintra emelkedett a termelési értéke. A tiszta nyereség megha­ladta a 9 millió 200 ezer forintot. Dömötör József részletesen és önkritikusan elemezte, hogy az egyes üzemágak ho­gyan dolgoztak, miként lehe­tett volna zavartalanabbá tenni a felvásárlást és csök­kenteni a költségeket. Beszélt az új gazdasági mechanizmus kibontakozásáról s bejelentet­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents