Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-22 / 69. szám
mi. MÁRCIUS 22_ SZERDA HJT MtCVKI &CMap Bércek dísze — homokon HAVASI GYOPÁR Magját egykor szélviharok hozták ázsiai őshazájából, Szíriából a Kárpátok és Alpok sziklás csúcsaira. Felhőkbe nyúló havasok védett növénye a „virágok tündére” — a havasi gyopár. A Gyilkos-tó fölött magasodó Nagycohárd lábánál találkoztam először vele: hegyipásztor hozta le onnét, s az ugyancsak ritka tiszafába ágyazva őrzöm ma is szobám falán ezt a bársonyosfehér, soha el nem hervadó virágot. Hogyan került e ritka virág Dunaharasztiba? Büdy Pál nyugalmazott agrármérnök miniatűr rózsakertészetében ért a kedves, tavaszi meglepetés: kétezernél több havasi gyopár bokra sarjad a szabadföldi ágyúsokban, s néhány száz — cserepekben. Ma is eleven, tudományos kísérletező szenvedélye késztette, hogy sík vidékünkön is meghonosítsa a havasok virágát Tudott róla, hogy Franciaországban és Kanadában sikerrel jártak e kísérletek, miért ne lehetne nálunk is. Onnét hozatott hát magvakat 1964-ben. Az első két év kevés sikerrel járt, a múlt év azonban meghozta az eredményt. Pompásan átteleltek a bokrok, s virágzásuk idején — júniustól szeptemberig — ezüstbe borítják majd kis kertjét ezek a tündérszép virágok. (—ez) DIÁKPARLAMENT SZABADSÁG, MUNKAIDŐ, ISKOLAREFORM Miért jár több szabadság az állami vállalatoknál, vagy a ktsz-ekben tanuló fiataloknak, mint a kisiparosok keze alatt nevelkedő szakmunkástanulóknak? Miért nem kapnak az ipari tanulók utazási kedvezményt? Felépítik-e végre Gödöllőn a régóta hiányzó új szakmunkásképző-iskolát? Vonatkozik-e majd a szakmunkástanulókra a munkaidőcsökkentés? Ilyen és hasonló „rázós” kérdések röpködtek tegnap délelőtt a Munkaügyi Minisztérium jelenlevő osztályvezetője és a szakmunkásképző intézetek megyei igazgatója felé a váci gépipari technikumban. A Tanácsköztársaság ünnepén rendezte meg a KISZ — most első ízben — a megye szakmunkástanulóinak diákparlamentjét. Szóvá tették hátrányos helyzetüket az általános és középfokú intézményekkel szemben. A nagykőrösi szakma kiváló tanulója verseny visszásságairól is kemény hangon hallatták véleményüket a diákok. Kérdéseikre — Haupert József, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője adott választ. Több felvetett problémára viszont ő sem tudott megnyugtató választ adni. Szavaiból kitűnt, hogy az iskolai rendtartás 70 százalékát módosítják az elkövetkező tanév kezdetéig. Megyénkben sok helyen rendezett tegnap ünnepségeket a KISZ a Tanácsköztársaság emlékére. A Csepel Autógyárban műsoros ifjúsági gyűlést tartottak, ahol átadták a mozgalomban tíz éve dolgozó fiataloknak a KISZ jubileumi jelvényét. Diósdon a budai járás fiataljai ünnepeltek. A járási irodalmi színpad adott műsort a művelődési házban. Meghívták a fiatalok maguk közé a község veteránjait is, s az úttörők piros szegfűvel köszöntötték őket. A Dunakeszi Járműjavító Vállalat KISZ- szervezete is ifjúsági nagygyűlésen ünnepelte meg tegnap délután a KISZ 10 éves fennállását és a Tanácsköztársaság évfordulóját. — D — Emberek a javából Az egyik sír, a másik nevet? Bonyodalmak a jövedelemelosztás körül a kocséri Petőfi Tsi-ben A második „nekifutásra” sikerült csak a zárszámadó közgyűlés a kocséri Petőfi Tsz- ben. Az elsőt február 22-én tartották, de ezen a tagság nem fogadta el a vezetőség beszámolóját. ' 174 ezer forint hiányzott ugyanis ahhoz, hogy mindenki megkapja az évi munkája utáni járandóságot A tagság azt követelte a vezetőségtől, ■ „teremtse“ elő a kérdéses összeget A második közgyűlésen is ugyanazzal a nehézséggel kellett szembenézni, mert sem hitelt sem állami támogatást nem kaptak. A második közgyűlésen, végül is elfogadta a tagság, a vezetőség beszámolóját, ezzel formailag pontot tettek az elmúlt esztendő végére. De csak formailag. A valóságban ugyanis nagyon felbolygatta a tagság kedélyét ez az aránylag nem nagy ősz- szeg. Nem nagy, ha mindenki egyformán „részesedik” a veszteségből. A szövetkezet jövedelemelosztásában kialakult rossz gyakorlat szerint azonban most az egyik tag sír, a másik nevet. A szövetkezet vezetői úgy érzik: mindent megtettek annak érdekében, hogy eredményes esztendőt zárjon a gazdaság. Tóth Róza tsz-elnök a közgyűlés utáni hangulatban nekikeseredve mondja: — Meg kellene érteniük az embereknek, hogy ennyi rizikó van a mezőgazdaságban! Szabadi Miklós főkönyvelő hozzáteszi: — Különösen az ilyen gazdaságban, mint a miénk, amely mostoha körülmények között gazdálkodik. Pintér István párttitkár véleménye: — Rendkívül nehéz esztendő volt a tavalyi. Egymillió-hétszázezer forint kiesésünk volt az előre nem látható, s rajtunk kívülálló okok miatt. Lényegesen nagyobb lenne a vesztese?, na a vezetőség idejében nem figyel fel arra, hogy a bevételi számlára kevesebb pénz fut be. Amit elveszítettek a növénytermelésben, a kertészetben, azt igyekeztek az állattenyésztésben pótolni. Ezért érzik tehát úgy a vezetők, hogy most igazságtalan velük szemben a tagság. — Pedig az idén sem lesz könnyebb — folytatja a megkezdett gondolatsort a párttitkár. — A magas talajvíz miatt több száz holdunk víz alatt áll. A zárszámadó közgyűlés elhúzódása, a végtelenbe vesző viták miatt megkéstünk a kertészeti munkák előkészítésével is. Már ma több százezer forintos kárunk van. A főkönyvelő gondterhelten mondja: —» Lehet, hogy ezért is bennünket fognak okolni? A tsz elnöknője válaszol rá: — Mindegy, mi teljesen reális tervet készítünk, amelyben figyelembe vesszük a kezdeti nehézségeket is. Nincs könnyű helyzetben tehát a tsz .vezetősége. Valóban nehéz körülmények között gazdálkodnak. Talajuk túlnyomórészt homok. A rozs termésátlaga 4 mázsa volt tavaly, a búzáé sem magasabb 7 mázsánál. Ilyenformán a szövetkezet nem tudja jól kihasználni, azt a lehetőséget, amit az állam azzal nyújtott, hogy felemelte a gabona árát. Az állattenyésztésük js most van felfutóban. A legnagyobb „üzlet” a kertészkedésben lenne. Van is 240 holdjuk. A fő növény a paradicsom, ezt a paprika követi, majd az uborka. A kertészet nagyobb arányú fejlesztésének gátat szab az értékesítési nehézségektől való félelem. A szövetkezet vezetőiben, mind inkább megérlelődik az a gondolat, hogy előbbre haladni csakis úgy tudnak, ha a mezőgazdasági termelés mellett komolyan foglalkoznak a segédüzemágakkal is. Ezért vették át a megyei tanácstól a ceglédi kel- tetőállomást. Az idén már 200 ezer forint tiszta jövedelemre számítanak ismét. A terveket azonban csak úgy lehet megvalósítani, ha a tagság szilárdan a vezetőség mellett áll. A bizalmi kérdés nem vetődött ugyan fel a közgyűlésen, de a vezetők úgy érzik; a bizalom nem teljes. Vagy csak szívükre vették a közgyűlésen egyesek által eltúlzott, vagy megalapozatlan közbeszólásokat. Lehet, hogy ebben is van igazság, de tény: megbomlott a tagság egysége. S ha arra gondolunk, hogy ennek az a bizonyos 174 ezer forint az oka, akkor bizony el kell marasztalni a jelenlegi bankpolitikánkat is. Miről van ugyanis szó? 1965-ben — a gazdaság egyes munkaterületein bevezették a készpénzes részesedést. Az ilyenformán bérezett tagok, hónap elején megkapták a norma szerinti teljesítésük után, munkabérük 80 százalékát. Kedvező tapasztalatokat szereztek, s ezért 1966-ban már minden munkaterületen — kivéve a kertészeket és a növénytermelőket, ahol százalékos részesedés van érvényben — bevezették a készpénzes fizetést. Ugyanúgy, mint tavaly, hónap elején a 80 százalékot fizették ki. A vezetőség ígérete szerint a további 20 százalékot az év végén, a zárszámadáskor kapták volna kézhez. A terméskiesések és az egyéb okok miatt a szövetkezetnek azonban nincs pénze arra, hogy a 20 százaié-: kot kifizesse, legfeljebb 10 százalékot. Ezt még meg is értenék a tagok, de igazság talonnak tartják — mint ahogyan az is, —, hogy akik a kertészetben, vagy a növényter- meszésben dolgoztak, megkapták a száz százalékot. Kétségtelen, hogy hibát követett el a vezetőség, amikor a növénytermesztők és a kertészek jövedelméből nem tartott vissza évközben 20 százalékot. — Feltétlenül változtatnunk kell a mostani bérezésen, annak ellenére, hogy egyesek erről hallani sem akarnak. Majd a tervtárgyaló közgyűlésen kell a tagságnak döntenie — mondja a tsz elnöknője. Valóban, ennyire „rázós“ lenne, ennek az egyébként teljesen indokolt és érthető elvnek a bevezetése? Jónéhány tagot megkérdeztünk, olyanokat is, akik most „simák.’’ s olyanokat is, akik „nevetnek”. Azt kérdeztük: vajon az egyéni gazdálkodás körülményei között, milyen biztonsággal számíthattak az előre tervezett jövedelemre? Borzok Imre, aki 18.5 holdat hozott a közösbe, felidézte az egyik esztendőt. — Általában, negyvennyolc- ötven mázsa gabonám termett évente. Előfordult azonban, hogy mindössze 12 mázsát csépeltem csak. Barta Mihály kertész, nagy szaktudású, szorgalmas ember, ö is egyike azoknak, aki nagyon sérelmezte, hogy a százalékos vállalók nem élvezhetnek a jövőben kiváltságot. A beszélgetés során azonban elismerte: jogos a tagság egy részének elégedetlensége, ő sem tenne másként, ha az ő helyükbe lenne. Szót lehet érteni, a kocséri Petőfi Tsz tagjaival ebben a zsebbevágó kérdésben — és kell is. Ügy tűnik, a vezetők kicsit elhagyták magukat, pedig ez sok veszéllyel jár. Ta- vaszodik, nem lehet egy percet sem késlekedni. Rajtuk múlik javarészt, hogy megváltoztassák az eddigi rossz gyakorlatot, s az idén már együtt nevessen a tagság. Mihók 5ándor Újabb kétmillió forint értékű segítség a harcoló Vietnamnak Dolgozó népünk újabb meggyőző bizonyítékát adta a szabadságáért harcoló, hős vietnami nép iránti együttérzésének: kedden a SZOT székházában Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, mintegy 2 millió forint értékű ajándékot adott át a Vietnami Szakszervezeti Szövetség megbízottainak. Az ajándékot átvéve, Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete — a Vietnami Szakszervezeti Szövetség nevében — meghatottan mondott köszönetét Kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy -Vietnam népe kiűzi hazája földjéről a betolakodókat A szakszervezeti munkások — választott testületek tagjai és aktivisták — egyik legszebb és legfelelősségteljesebb kötelessége: törődni az emberek ügyes-bajos dolgaival, segítséget adni gondjaik megoldásához, védeni egészségüket, anyagi, erkölcsi érdekeiket. Az ipari és mezőgazdasági üzemekben ezrével tevékenykednek olyan szakszervezeti vezetők, akik, ha a munkások érdekeiről van szó, nem ismernek fáradtságot, csakhogy segíthessenek bajbajutott dolgozó társukon. Éjszakába nyúló döntőbizottsági tárgyalások, parázs viták sora a gazdasági vezetőkkel, nehézveretű jogi nyelven fogalmazott rendeletek. paragrafusok keserves átrágása, győzködés, veszekedés a saját és a társadalmi érdekeket semmibe vevő dolgozókkal, szívós kilincselés az állami, vagy társadalmi szervek fórumain az igazságért, megannyi mozzanata a szak- szervezeti munkások áldozatos munkájának. Legtöbbjük hálát sem vár érte, mert munkatársaik bizalmáért cserében természetes kötelességüknek tartják mindezt. Am az elismerés és megbecsülés jólesik nekik, amelyben környezetük részesíti őket. Ügy érzik, ez a legtöbb és legértékesebb, amit a közösségért fáradozó ember a közösségtől kaphat. Mégis egy nemrég történt eset arra késztetett, hogy éppen az imént elmondottak tükrében keressem a tanulságot. Az egyik vállalatnál járva szerettem volna megismerkedni egy tapasztalt, munkáját példásan elvégző szakszervezeti bizalmival. Érdeklődésemre a karbantartó műhely bizalmiját említette a szak- szervezeti bizottság titkára. Amikor személyesen akartam megkeresni az illető szaktársat, a titkár elvtárs sajnálkozva közölte, hogy A. Ferenccel most nehéz lesz találkozni, mert beteg. Nos, gondoltam, akkor hát beszélek csoportjának tagjaival, talán így többet is megtudhatok róla. Felkeresve a karbantartó munkásokat, azok megerősítették a szakszervezeti titkár által elmondottakat. Bizalmijukról a legnagyobb tisztelettel, többen szinte áradozva beszéltek: milyen harcos, nem túr semmiféle jogtalanságot, hogy ha bármelyiküknek baja van, nem nyugszik addig, míg valahogyan nem segít. Örömmel hallgattam mindezt és az alkalomhoz illően megkérdeztem még, hogy tulajdonképpen mi is a baja kedvelt szakszervezeti bizalmijuknak? Kérdésemre ki ezt, ki azt mondta, de bizonyosat senki sem tudott. Mint ahogy ez kiderült, azért nem tudtak felvilágosítást adni, mert amióta beteg, még nem látogatta meg A. Ferencet senki a műhely dolgozói közül. Amint erről később értesültem, nem tettek ilyen látogatást a szakszervezeti bizottság tagjai, de a műhely vezetői sem. Ha a történet egészen ritka kivétel lenne, akkor is megérdemelné, hogy szóvá tegyük. De átfogó szociológiai vizsgálat nélkül is sok tapasztalat gyűlik össze arról, hogy nem rendkívüli esettel állunk szemben. Jogos tehát a kérdés: szabad-e ezt természetesnek tekinteni és beletörődni? Talán azok, akiknek egyik életelemük a másokról való gondoskodás. nem igénylik a meleg emberi érdeklődést, törődést? A tisztelet és megbecsülés mellett ez a legkevesebb, amit a szűkebb kollektíva adhat az érte fáradozóknak. Megköveteli ezt a kölcsönösség, a szocialista emberiesség elve is, amelynek Íratlan szabályai egyaránt kötelezőek a szakszervezet aktivistáira és munkahelyi kollektíva tisztséget nem viselő tagjaira. Amit természetes, emberi szükségletként megkívánunk önmagunknak, azt ne tagadjuk meg azoktól, akik sokszor csendben, de fáradhatatlanul dolgoznak értünk. Törődjön velük a munkahely szűkebb közössége, hiszen ők is emberek — s hozzá a javából. (Gy. Z.) Tavasz — bundában A HAJÓK KIFUTÓITAK Sándor — Benedek — Nem viselkednek valami illemtudóan. Vagy helyesebb, ha azt mondom: nem méltó viselkedésük jól bevált, márkás nevükhöz. Az iskolásgyerek is tudja, s fújja is, hogy Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget. A táv előrejelzést készítő meteorológusnak igaza van, amikor megfeddi a hűtleneket. De hátha csak átmenetről van szó. — Ez a hét már ilyennek ígérkezik. Egy hónappal ezelőtt, február 21-én bemutatkozott az igazi tavasz, helyet cseréltek, s most éljük a tél utóját. Ez persze nem kellemes. Ráadásul sok jóval sem bíztathatunk —• kárpótlásul. Lehet, hogy húsvétra melegebb napok jönnek. Addig várható a hó is. A hajók menetrendszerűen kifutottak, szombaton nekivágtak a Dunának, s Visegrád felé utaztatták a merészebb kirándulókat. Bárhogy is fordul Sándor, József, Benedek sorsa, ezentúl indul a hajó. Az igazi tavaszüzenet az lesz, amikor a Dunán már különjáratok és mentesítök hasítják a hullámokat. Rózsakrumpli, káposzta Március 21. a Zöld Mezőben Szépen, őzbamán nyúlik a negszántott föld Vecsés hatá- •ában. Messze benn, a tábla tözepén traktor pöfög. Kendős lók és férfiak hajlonganak sörülötte. Errébb ládákat hor- lanak, burgonyával pakolva. A föld másik szélén két izmos ló a vesszőboronát húzza, lassú lépésben. — Nem hideg még a föld? — Krumplinak már nem — válaszolja Tasnádi János foga- tos, amikor odaér a dűlőúthoz. — Lengyelországi Pier-fajta rózsaburgonyát ültetünk, mert az nálunk bevált, bőtermésű fajta. Hétfőn láttunk munkához, legkésőbb csütörtök estig vetve-boro- nálva mind a 16 hold. Nagy a forgalom a Zöld Mező Tsz telephelyén. Teherautók jönnek-mennek, trágyával rakottan, szekerek döc- cennek a telt zsákok súlya alatt. Egy helyen nagy halom fehér káposzta várja, hogy kocsira rakják és estére vigyék a savanyítóba. A hivatalos tavasz első napja nagy munkában találta a kertészeti brigád tagjait. Reméljük, az ősz sem hoz csalódást. Vásár a téren Divatbemutató az iskolában Százhalombattán úgy nőnek ki a hatalmas új házak a földből, mint eső után az erdőben a gombák. Egyik hétről _ a másikra újabb es újabb boldog családok foglalják el a kényelmes lakásokat. Persze, sok mindennek még híjával vannak, így például nincs még ruhaboltjuk. A napokban az általános iskola tanári kara kéréssel fordult a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalathoz, hozzanak ki ők gyermekruhákat az új lakótelepre. Ennek a felhívásnak tettek eleget a tavasz első napján, amikor az általános iskolásoknak és szüleiknek divat- bemutatót tartottak. Női es férfi, bakfis és kisiskolás, valamint óvodás kordáknak való fehérneműt, felsőruhát és kabátokat vonultattak fel. És hogy ne csak a szem lásson, de vásárolni is lehessen, ma reggel, az iskola előtti téren a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat egy ideiglenesen felállított sátorban a bemutatott ruhákból vásárt rendez.
