Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-21 / 68. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM IP67. MÁRCIUS. &!., KEDD Az idén felépül az új, korszerű borjúnevelö Kevés a fűrészpor, a szalma még kevesebb Új terv a mechanizmus szellemében 1967-ben hetven új tag — Igen! Néhány nappal ez­előtt befejezte a vezetőség az új termelési és pénzügyi tervet! — mondotta- Fekete József, az elnök. Nyugodtan beszélhetünk arról, hogy ezt a tervet már az új gazdasá­gi mechanizmus követelmé­nyeinek megfelelően készí­tettük el. — Sok helyen hangsúlyoz­nák a vezetők az új gaz­dasági vezetést. Az olvasók konkrétumokat szeretnének az általánosságok helyett. Pél­dául a Szabadság Termelő- szövetkezet tervezésében mit jelent a gazdasági mechaniz­mus alkalmazása? — Elsősorban azt, hogy a vezetőség a tervezésben a legnagyobb önállósággal in­tézkedett. Ez helyes, hiszen a lehetőségeket mi ismerjük, “évekre visszamenőleg a ter­méseredményeket is és tud­juk, hol érhetjük el a leg­nagyobb átlagokat. Előnyt biztosítottunk olyan kultú­ráknak, amelyeknek hagyo­mánya van a gazdaságunk­ban, és ahol a jó eredmé­nyek sohasem maradtak el. — Például? — Az előző évekhez viszo­nyítva száztíz holddal emel­tük a zöldborsó vetésterüle­tét. Józan és okos dolog volt. Hiszen ötéves átlagban el­értük a nyolcmázsás tiszta szemtermést és emellett az állattenyésztés számára je- léntős mennyiségű, fehérjé­ben gazdag silótakarmányt nyertünk. Tavaly kétszázöt­ven holdon tíz és fél má­zsás szemtermésünk volt. Akadt azonoan harminc ka- tasztrális hold, amelyen egé­szen rendkívüli eredménnyel büszkélkedhettünk: itt az át­lagos termés húsz mázsa volt. Ezek az adatok egymaguk- ban is megindokolnák a bor­só favorizálását, de az is fontos, hogy a borsó kitűnő elöveteménye a kenyérgabo­nának. — Van-e még valami, ami a vezetőség intézkedésének helyességét szemléltetné? — Az új esztendő két első hónapjában pontosan hetve­nen kérték felvételüket a termelőszövetkezetbe. Csupa olyan jó kezű parasztember, akiket nem kellett a belé­pésre agitálni, akiket az ered­mények győztek meg arról, hogy érdemes termelőszövet­kezeti tagnak lenni. Ennek a hetven embernek is mun­kát, megélhetést kell bizto­sítani. Gazdálkodásunkat már ezért is fokozatosan irányít­juk a belterjesség felé. Hol tudjuk leggybrsabban és leg­eredményesebben foglalkoz­tatni ezeket az embereket? A kertészetben! Jelentősen növeljük tehát a paradicsom, uborka és mák termelését. A tavalyi négy és fél mil­liós bevételt az idén tíz szá­zalékkal emeljük, ami kö­rülbelül félmilliós újabb be­vételt jelent. A tervet a köz­gyűlés , és a küldöttgyűlés elé visszük. Nem vitás, hogy jó­vá hagyják — mondotta még Fekete József, a Szabadság Termelőszövetkezet elnöke. (—si) Reggel diákparlament — este bál A tegnap kezdődő „KISZ- napok” a gimnáziumban ma reggel 9 órakor diákparla­menttel folytatódik. Ezt köve­tően szavalóverseny, élmény- beszámoló, filmvetítés lesz. Délután szakköri foglalko­zások tarkítják ’a nap esemé­nyeit. Sor kerül az Arany Já­nos kosárlabda kupamérkőzé­sekre és a KISZ-napokat záró bál teszi emlékezetessé. Nem a kilencven fillérért Kérem tisztelettel, higgyék el, nem a kilencven fillérért szólok. Ritkán utazom autóbu­szon, és még ritkábban a MÁVAUT távolsági jára­tain. Néha mégis elkerülhe­tetlen, hogy igénybe vegyem. A közelmúltban, néhány hé­ten belül több alkalommal Jöt­tem Nagykőrösre a Buda­pestről délután öt óra tíz perckor induló tiszakécskei járattal. Egyszer sikerült ko­rábban, fél órával az indu­lás előtt a jegypénztárnál megvennem a jegyet, más­kor viszont épp hogy indu­lásra értem az Engels térre, s így a kocsiban a kalauztól váltottam meg utazásomat. A Budapest—Nagykőrös tá­volság a MÁVAUT-nál har­minckilenc forint tíz fillér. Ennyit fizettem az Engels téri jegypénztárnál. Az au­tóbuszon néhány héttel előbb kerek negyven forintot. Ki szól kilencven fillé­rért...? Ügy véltem, eny- nyiért nem érdemes. A ka­lauz nyilván elnézte. Legutóbb kedden este jöt­tem ugyanezzel a járattal. Százasom volt csak. — Húsz forint kilencven fil­A Szabadság tér nem — Váci utca lért majd még adok — mond­ta a kalauz és leült. — Jó — gondoltam — nin­csen aprója. Időközben töb­ben szálltak fel, a Rétes­csárdánál egy kávéra is meg­álltunk. Ügy éreztem, most már lenne miből visszaad­nia. Ceglédbercel felé jár­tunk már, amikor a lehető legudvariasabb hangon szól­tam a kalauznak: — Kérem, én Nagykőrösön leszállók, ugye addigra visz- sza tud adni? — undorral rám­nézett és leült. Cegléden sok utas szállt fel. Miután mindenkinek ke­zelte jegyét, odalépett ahhoz az utashoz is aki merészelte — bár maximális udvarias­sággal de — figyelmeztetni, s imigyen szólt: — Most már tudok vissza­adni ... Kérem, nem amit mondott, ahogyan mondta. A szemben ülő utitárs csendesen kom­mentálta is a szavakban izzó megvetést. A kalauz húsz forintot adott vissza ... Tehát kilencven fil­lér híján az egészet, ami visz- szajárt. Kérem, nem a kilencven fil­lér miatt szólok, hanem azért, mert egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy figyel­meztetés nélkül visszakap­tam volna azt a húsz forin­tot is . .. . (b. h.) Pépígjo, Papsgína... Csütörtökön délután telt ház előtt mutatta, be az Országos Filharmónia, Mozart: Varázs­fuvolájának keresztmetszetét. A zenés délutánon a gimnazis­ták ismerkedtek meg a nagy zeneköltő egyik leghíresebb és legkedvesebb operájával. A délután legnagyobb sike­rét Bordás György, az Állami Operaház tagja aratta, nem­csak nagyon szép hangjával, hanem kiváló előadói készsé­gével is. Ezután az est után kíván­csian várják a hallgatók a folytatást. Mészáros Károly, a Petőfi Termelőszövetkezet I. üzem­egységének állattenyésztő bri­gádvezetője kicsit kinyitja az ajtót, mert túlságosan buzgól- kodik a kályha. Melege van. — Szaladjunk végig az ál­lattenyésztésen, kérem. — Hatvanöt fejőstehenünk van. Naponta négyszáznyolc- van-ötszázhatvan liter tejet fejünk. (Nyolc liter az istálló­átlag.) Ebből háromszázhúsz litert a hatvanhárom itatásos borjú nevelésére fordítjuk, a többit beszolgáltatjuk. — Egészségesek az álla­tok? — Csak néhány gümőkóros tehenünk van, de ezeket ki­szelektáljuk. Azután új, egész­séges, hasas, saját nevelésű üszőkkel telepítjük be a ki­lencvennyolc férőhelyes istál­lót. — Hízik kilencvenkét bi­ka. Ezek a fiatal állatok két- százotven-ötszáz kilósak. Eb­ben az évben valamennyit leadjuk. Reméljük, az idén is túlteljesítjük a tervet, mint tavaly, amikor félmillióval teljesítettük túl a hízlalási ter­vet. Harminc növendékborjúnk van. Mind üszők. — Takarmány, alomszal­ma? — Takarmányhiányunk nincs. Az alomszalmánk né­hány hete elfogyott. Csak az itatósborjak kapnak még egy kis szalmát. A fejősteheneknél és a hízómarháknál már csak fűrészporral aljazunk, de ez is szűkösen van. — Nincs elég a ládagyár­ban? — Amikor ingyen adták, nem hoztuk el, most pedig drága és takarékoskodni kell. — Ezenkívül van valami nehézségük? — Van, de ez már megoldó­dik. Az itatásos borjak helye kicsi. Zsúfoltan vannak ben­ne az állatok. De a héten fel­mérték az új borjúnevelő he­lyét. A terveket elkészítették, és még állítólag az idén fel is építik a legkorszerűbb beren­dezéssel. Ha a hátralékos já­randóságainkat kifizetik, haj­landók leszünk társadalmi munkával belesegíteni. (fehér) ismét egy szemétügyről Olyan sűrűn kell tollat fog­ni szemétügyben, hogy szin­te unalmas. Napokig halogattam ennek az újabb szeméttémának a dolgát, titkon abban re­ménykedtem, hátha hoz va­lami megoldást az idő. Vagy inkább visz ... Elviszi a sze-, metet. A minap ismét találkoz­tam kedves ismerősömmel, aki már hetekkel ezelőtt is szólt róla. — Március van — mondta — legfeljebb másfél hónap van hátra az igazi tavaszig... Ha bejön a meleg idő, bot­rány lesz belőle. — Megadom magam, kime­gyek. Amit a Ceglédi úti új há­zak között láttam, valóban nem mindennapos látvány. Malter- és téglahalmok, meg­spékelve krumpli- és citrom­héjjal, zsírpapírral, pené­szes kompóttal. Csendélet. A két bérház lakóinak ugyanis eddig nem építet­tek szeméttárolót. Van egy régi és üres (!) betontároló a gőzfürdő utcájában, de az a lakók legjobb tudomása sze­rint kizálólag arra szolgál, hogy az utcaseprők hordják bele a közutak szemetét. A ház lakói — mint ahogy azt a rendelkezés is előír­ja —, minden bizonnyal haj­landók lennének az össze­gyűjtött szemetet a város sze­métlerakodó helyére vinni, de minden lapát krumplihéj­jal mégsem mehetnek a vá­ros túlsó végére. Summa summárum: a ház lakóinak véleménye — nem kell hozzá a KÖJÁL szak­tudása — az, hogy ha be­köszönt a meleg nyári idő, ott biz’ a legyeknek lesz te- nyésztelepe, mint jól fejlett fertőzési góc. Jó lenne megelőzni... (b. k.) Pillantás a hídról Ma este fél nyolc órakor a művelődési ház színháztermé­ben Arhur Miller drámáját: Pillantás a hídról, a kecske­méti Katona József Színház művészei mutatják be. Éddy Carbone-t — Fekete Tibor Jászay-díjas alakítja, feleségét, Beatricét, Göndör Klára, Nevelt lányuk Kate alakítója Moór Mariann. Negyven napig a kazánban Azt suttogja a fáma ... Mit suttog a fáma?. Azt suttogja kérem, hogy a közeljövőben négy napig tatarozni fognak a Vénus presszóban. Igazán ideje már. Azt is sut­togja, hogy a patinás zöld bro­Szava lóverseny • A Toldi Miklós Élelmiszer­ipari Szakközépiskolában már­cius 15-én tartották házi sza­valóversenyüket a diákok. Az érdeklődés igen nagy volt, és az alapos felkészülésnek kö­szönhetők a színvonalas vers­mondások. A versenyt két kategóriára osztották. Az elsőben az I. és II. évesek, a másodikban a III., IV. évesek indulhattak. Az első csoportban: I., Knaisz Ágnes, 11., Márta Erzsébet, 111., Jáger Mária. A második csoportban: I., Teobald Mária, 11., Gimesi Mária, 111., Bartha Mária. A zsűri tagjai: Vágó Edith (magyar tanárnő), Szecs Er­zsébet (kultúrfelelős), Szend- rei József (volt KISZ-titkár) Timku József és Gaál Teréz. (papp) kátfüggönyöket tarka karton- ^ nal cserélik fel. Mesélik azt is, | hogy szemnyugtató pasztell $ színt kapnak a falak. Ez mind ^ öröm. ^ Végül azt is mondják, hogy ^ csupaszak lesznek az ablakok. ^ Olyan lesz a Venus, mint afc Váci utcai 'Muskátli presszó. ^ — Vagy mint a tejbolt —^ ezt itt mondják, a Szabadság- ^ tér környékén. S bár sokan ^ igazán őszintén kívánjuk a 8 tiszta és világos kávéházat, s most mégis azt kell írnom: ne. 8 Legyen nappal is finom, ele- ^ gáns és modern függöny, ^ amely átereszti a fényt. De le- ^ gyen. Mert a Venus itt van, a ^ Szabadság téren és nem a Vá- ^ ci utcában. S mert a körösi ^ ember nem szereti, ha az ut- s cán is látják déli vagy dél- § I Egy pálmafa mellett áll egy néger Ingyen nem szül gyereket! (b. h.) | MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? | Láthatatlanok. § Gyilkosok, kémek, árulók.^ Szélesvásznú szovjet film. ^ Korhatár nélkül megtekint- 8 hető. Magyar híradó. Előadás kezdete: 5 és fél 8 | órakor. § Pontosan három esztende­je annak, hogy a göndörhajú kisfiú miatt nagy volt a szo­morúság az egyik Biczó Gé­za utcai házban. Józsival az édesanyja nem törődött. A kisfiú állami gon­dozásba került. Jósorsa Fleischmannékhoz vetette. A pipaszár lábú, nagyhasú kis­fiú megerősödött, megszé­pült, közben a szülőanyja — hogy, hogy nem — nyomára akadt. A nevelőszülők nagyon ra­gaszkodtak a fiúhoz, rögtön kifejezték azt a szívből jövő óhajtásukat, hogy Józsit örökbe fogadják. Az anya azonban „megjátszotta” a gyerekéhez ragaszkodó szü­lőt, aki — úgymond — egye­dül a nevelőszülőkre való te­kintettel hajlandó lenne örökbe adni a kisfiút — harmincezer forintért. — Csak nem gondolják ta­lán, hogy ingyen szülök gye­reket! — érvelt. Az embervásárból nem lett semmi, hiszen Fleischman- néknak nem volt harminc­ezer forintjuk. Honnan is lett volna? Az anya erre dühbe gurult és addig fész- kelődött, amíg Józsit elvitték a fóti Gyermekvárosba. A kisfiú visszasírta neve­lőszüleit, akik minden lehető alkalommal meglátogatták és egy éven rendszeresen küld­ték neki a csomagokat. Az édesanya ezalatt összesen csak kétszer nézte meg a fiát Józsit nyári szabadságra is a nevelőszülőknek adta ki az intézet. Fleischmannék minden fó­rumot megjártak, végül leg­illetékesebb helyen úgy dön­töttek, hogy a gyerek vissza­kerül Nagykőrösre. Ennek idestova három esz­tendeje. Józsika már a har­madikos. Élete első nyilatko­zatát nekem adja. — No, Józsi, hogy állunk a bizonyítvánnyal ? — Négy egész nyolc! — vágja ki hegyesen a gyerek A konzervgyárban meggyor­sultak az építkezések, nagyobb lendülettel, jobb kedvvel lát­nak munkához a szabadban dolgozó munkások. Lassan ki­bontakoznak az új dobozüzem és készáruraktár körvonalai. A regi kazánházban a kazánok felújítása folyik. Az energia­osztály fiatal mérnöke és szak- technikusa kalauzolásával te­remtjük meg a felújítás alatt levő régi kazánházat Belépéskor korom és füstfel­hő fogad. A három kazán kö­zül ugyanis a legnagyobban kéményseprők dolgoznak. Régi feliratok mutatják a kazánok készítésének évét Az előbb említett kazánon ez a felirat áll: „Bokcock-Wilcox szaba­dalma. Készült 1898-ban.” Az öreg BW-masinának nevezett kazánból most bújnak elő a fekete kéményseprők. — Mennyi kormot és hamut hordtak ki a kazánból? — Egy teherautó megtelne vele. A kéményseprők helyét a kazánkőművesek foglalták el. Ahol rendesen több száz Cel­sius fokon izzik a szén, most az építők dolgoznak. Ákos Elek, az energiaosztály vezetője beszél a felújításról. — Minden második évben szükség van kisebb-nagyobb karbantartó munkálatokra. A mostani körülbelül negyven napig tart. Érdekességként említem meg, hogy a falazó­munkák kivételével az idén már a gyár dolgozói maguk végzik a felújítási munkát. (Rusz) Ezer forint jutalom Pest megyében az elmúlt esztendőben a nagykőrösi por­celánbolt adta el a legtöbb műanyag tárgyat. A napokban tudta meg, a verseny győztese lett. Jutalma ezer forint. Libatojás nyolc forint A földművesszöyetkezet fel- vásárlási telepén (Kustár utca 2,) keltetésre alkalmas, törzs- állományból származó libato­jást lehet vásárolni darabját nyolc forintért. és elém tartja az ellenőrző könyvet. Uramfia, micsoda véglet! Két egyes és negy­vennégy ötös! — Melyik tantárgyat sze­reted legjobban? — Csak fogalmazás ne lenne a világon! — Nem ezt kérdeztem, Jósika! Hanem azt, hogy me­lyiket szereted a legjobban. — A számolást! — Szép! Hát akkor mondd meg nekem, hány bolha megy egy kilóra? — ??? Nem tudom?! — Egyse, mert mind elug­rik. Szívből kacag. — De nekem is van találós kérdésem, bácsi! — Halljuk! — Egy pálmafa mellett áll egy felnőtt néger. Mellette egy kis néger. A kisnéger fia a nagynak, de a nagy nem apja a kicsinek. Hát akkor mije neki? Fogós kérdés! Nem megy no. Megadom magam. — Hát az anyja! — haho- tázik Józsi még akkor is, amikor a küszöbön búcsúzom a családtól. Boldog emberek! (-si) ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Völgyi I>ezső és Bódi Ilona: Má­ria, Várkonyi Balázs és Fercsi Má­ria: Ildikó, Pozsgai Ambrus és Kovács Mária: Mária, Kolompár József és Kolompár Rozália: Valé­ria, Balog Ferenc és Rácz Julian­na: Zoltán, Kása Ferenc és Bálint Erzsébet: Erzsébet, Dobos Antal érs Túri Ilona: Antal, Marsa István és Ignácz Mária: István, Dűli László és Valkó Ilona: Zsuzsánna, Szilá­gyi Sándor és Oláh Erzsébet: Il­dikó, Makkos Sándor és Juhász Mária: Albert nevű gyermeke. Házasságot kötött: Oláh Dénes és Bűz Erzsébet, Kula István és Gál Erzsébet. Meghalt: Soltész Lstvánné László Judit, (Zrínyi utca 104.), Kállai József (Kinizsi utca 9.); Varga Balázs (Szabadszállási u. 20.), Godó Fe- rencné Dobozi Margit (Kocsér v. dűlő 41.), Harai Juliánná (Pöcök dű­lő 3.), Nagy Kálmánná Juhász Mária (Bokros dűlő 62.), Godó Fe­renc (Hort, Akácfa utca 20.). Ja­kab Amália (Bálvány utca 36.), Ka­tona Jánosné Mikes Mária (Rákó­czi utca 20.), Kiss Ambrusné Irhá- zi Erzsébet (Nyársapát, József At­tila utca 6.). Nagykőrösi Konzervgyár ápri­lis 6 án megkezdi a nyári sze­zonmunkára szóló munkaválla­lói szerződéskötéseket. Jelent­kezés: a munkaügyi osztályon naponta 7-től 12 óráig. A szerző­déskötéshez előzetes orvosi vizs­gálatok (tüdőröntgen, vér. baci­lusgazda és testi) szükségesek, valamint 2 db igazolványkép. Bővebb feivílágosítást a múnkEU ügyi csoport ad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents