Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-02 / 52. szám
I Mindenki jelentkezhet Közlekedési szabadegyetem Nagykátán Általános közúti közlekedési szabadegyetem indul Nagykátán, a gimnázium tornatermében szombaton délután 5 órai kezdettel. A gépjármű- vezetők igen magas szinten, 10 héten keresztül, hetenként egyszer két órai foglalkozásban sajátíthatják el a vezetéshez szükséges tudnivalókat. A KRESZ-akadémia keretében neves budapesti előadók tartanak előadásokat, így például a baleseteket előidéző tényezőkről, a közúti közlekedés általános szabályairól, a közúti közlekedéssel kapcsolatos bűntettekről, szabálysértésekről, és azok elbírálásáról, a Legfelsőbb Bíróság fontosabb állásfoglalásai- -------h-------------r ól. Külön érdekessége lesz egyik-másik előadásnak a helyszíni bemutató, ezeken a gyakorlatban szemléltetik a legveszélyesebb baleseti lehetőségeket. Az akadémia tananyagából vizsgázni nem kell, minden résztvevő látogatási jegyet kap, amelyet a közlekedésrendészet láttamoz. A látogatási jegy a jogosítvány kiegészítő részévé válik. A hivatásos gépjárművezetők vállalatuk, intézményük gépkocsi előadójánál jelentkezhettek, illetve jelentkezhetnek, a magán-gépjárművezetők a járási művelődési házban, vagy az előadások színhelyén. Mi lesz vele? Az egyik este történt. Hold világította meg az utat, a falu szívében sétálgattam, Szentmártonkáta szívében. A sétával a nap gondjait akartam kiűzni fejemből — fáradt voltam. Elgondolkodva rakosgattam a lépéseket egymás után, amikor hirtelen arra riadtam, hogy valaki a váltamra teszi a kezét. Gondoltam ... valami ismerős. Megálltam, megfordultam, s szembe találtam magam egy idegennel. Alkoholfelhőből nyöszörgőit felém: — A szomszéd gözségben logom, nem tudok hazamenni, mert ellob- tág a biciglimet, meg a bénzem is. Isten ágya, aggyon má vagy öd forin- dod, máj megadom. — Itt van a pénz — nyomtam repedezett tenyerébe az öt forintot — ott meg éppen jön a busz, siessen még eléri. Ingalépésekkel, nagy lendülettel elindult. De túlságosan nagy lendületet vehetett — gondolom most így utólag — mert elhúzott a busz mellett, be egyenesen a kocsmába. Semmiképpen sem akartam utána bemenni, tovább folytattam az utam. De nem hagyott a kíváncsiság, úgy irányítottam a lépteim, hogy a kocsma ablalca alatt menjek el. Benéztem. Láttam, egyik embertől a másikhoz megy, mozdulataiból félreérthetetlenül megértettem: koldul, italra. Másnap is a faluban láttam, az iskola előtt, majd a tanácsházánál. Kopottas bőrzakóján fakón halt el a nap fénye. Felém nézett, meglátott, s úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna. Egy nagy, nyolcadikos fiúval álltam az utcán, látta, érdekel az ember, megszólalt: — Én ismerem őt. — Ismered? — Igen. Tegnap utána jött a felesége, meg a nagy fia, könyörögtek neki, menjen velük haza. Nem ment. — Ki lehet ez az ember — töprengtem hangosan. Hanem az én ifjú barátom ezt is tudta: — Az állami gazdaságban dolgozott. Elküldték, mert folyton ivott, csavargóit... Alig harmincéves... Ismét eljött az este. Gyűlésről igyekeztem haza, a postamesterrel, megálltunk elköszönni. Ismerős alak tántorgott felénk, ismerős volt a hang, a szavak „íze”. — Jó estét! Kedves uraim, nagyon szégyellem magam, de gérem, szánjanak meg egy cigarettával. Tántorgott, rám nézett, nem ismert meg. — Nem dohányzunk — válaszolt társam — női szakasz. — Nem baj — legyintett — akkor egy bár fillért, szegény nyomorult embernek... — Nincs nálunk egy fillér sem — mondtam, megelőzve társamat. Elment. Köszönés nélkül. Az élelmiszerboltba. — Gyere, nézzünk utána — hívtam társamat. Emberünk bőrkesztyűjét árulta. Az eladó megsajnálta, nem hagyta, hogy elkótyavetyélje az értékes kesztyűt, „tegye el”, mondta, s egy tízest adott neki. Néhány öreg nénike könnyek között adta neki az alamizsnát. Biztos az ismert, megható mese ... Egyenes út vezetett a boltból a — kocsmába. Aztán napok múlva eltűnt Szentmártonká- táról. Hová lett? Mi lett vele? Vajon, mi lesz vele ... molnár A megyei famác^bn jelöljük: Bori Kálmánné Ahogy belépek a szépen berendezett nagykátai bölcsőde irodájába, Bori Kálmánné vezető mosolygó arccal fogad. Azt gondolom magamban, kedvessége, mosolygása életformája lehet, én sem tudnék másképpen élni, dolgozni ilyen aranyos, apró kisgyerekek között. — Az én életem nem volt különös — kezdi kissé hivatalosan a beszélgetést —, csak olyan, mint a többi egyszerű, szegényparaszt gyermekéé, öten voltunk testvérek, s nehéz napszámos munkában nevelkedtünk fel. Nagy áldozatok árán kerültünk ikertestvéremmel, Erzsivel együtt Szolnokra, a közgazdasági technikumba. — Kilenc éve jegyeztem el magam a bölcsődei munkával. Ez volt, s ez most is életcélom, tartalma egész életemnek. Nagyon szeretem a gyermekeket, én csak itt érzem jól magam, ez az én első otthonom. Még a szabadságomat is itt töltöm el. — Látom, furcsán néz rám. pedig ezt komolyan mondtam —, mondja mosolyogva nekem. Igaza van, furcsán néztem, de nem szavai miatt, csupán arra gondoltam, hogy mihelyt munkájáról esik szó, hol van már a hivatalos hang! — Az életem sima menetében nagy törés volt férjem elvesztése. A sebet lelkem mélyén hordom, de tudomásul vettem, hogy az életben érik megpróbáltatások az embert. Az élet nem áll meg, dolgozni kell, talán rtiajd az idő enyhíti a fájdalmakat. — Munkatársaimmal nagyon jó a kapcsolat, szeretjük egymást, mert egy célért dolgozunk. Mozgalmi életéről kérdezem. — Egyenes vonalú, az évek előrehaladtával az úttörő-, a KISZ-szervezeten keresztül jutottam el a pártba. Szív- vel-lélekkel végzem a pártmunkát is, de míg nem voltam a párt tagja, akkor iS annak szellemében éltem. A pártszervezet kitüntetett bizalmával, amikor az egyik legnehezebb munkaterületet, a propagandamunkát jelölte Tápió mente A NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE IV. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1967. MÁRCIUS 2., CSÜTÖRTÖK / Zárszámadás a pándi Egyetértés Tsz-ben VÉGET ÉRT AZ ÜLNÖKI AKADÉMIA Befejeződött az idei ülnöki akadémia nyolc előadásból álló sorozata. Az első előadást még tavaly dr. Zalka Károly, a megyei bíróság elnöke, míg most a zárszámadást dr. Nyiri Béla, a megyei bíróság elnök- helyettese tartotta, a házasság jogi kérdéseiről. A népi ülnökök az előadás- sorozatot végig nagy számban és nagy érdeklődéssel hallgatták, s most részvételükért oklevelet kaptak. Tápiószelei hírek — A Nagykőrösi Konzervgyár kihelyezett üzemet létesít Szélén. Szezonban 300, állandó jelleggel 60 személyt tudnak majd foglalkoztatni. — A félmillió forint beruházású artézi kút fúrási munkálatai a befejezéshez közelednek. Ezzel párhuzamosan kútfelújítási munkák és közművesítés is folyik. — Nagy terveket kovácsolnak a községi pártszervezet és a tanács vezetői: emeletes párt- és tanácsszékházat szeretnének építtetni. Ugyancsak szép, nagyszabású terv egy körzeti orvosi rendelő létrehozása. A székház a jelenlegi piactéren épülne fel, a központi orvosi rendelő pedig a Juhász László téren. — Épül az új ABC-áruház, a tervek szerint május 1-ig átadják. Közel kétmillió forintba kerül. Nem volt arany benne A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy a Tápiószent- márton, szőlőhegyi agyagásóban harang alakú bronzedényt találtak, amelynek kora 3 ezer évre tehető. Most Apró József ajándékozásából újabb tárgy- gyal gyarapodott a falumúzeum anyaga. Egy nagyon súlyos, valószínűleg ezüsttel ötvözött, mintázott bronzkönyök. Annak idején, aki megtalálta ezt a bronzkönyököt, aranyat sejtvén benne, satuba tette, majd kalapáccsal kettétörte. Arany ugyan nem volt sehol, de a lelet még így, önmagában is értékes. meg számomra, nagyon szépnek találom ezt a feladatot, és úgy érzem, hogy erőfeszítéseim gyümölcsöznek. — Sok jelölő gyűlésen voltam, s ott is felvetették, megválasztásom esetén milyen tervek megvalósításáért dolgozom majd a megyei tanácsban. Hát, tervem, hogy tehetségemhez képest, a párt IX. kongresszusa szellemében képviselem választóimat. Különösen Nagykáta kommunális ellátottsága terén szeretnék kézzelfogható eredménye két elérni. Molnár Bertalan .'i siuveuieíCLueK jelen los jövedelmet hoz a kertészkedés, azon belül is a primőrök termesztése. Erre az idén jól felkészültek, üvegházaikban húsz holdra való paprika- és harminc holdra való paradicsom palánta várt jól fejlett állapotban a kiültetésre. Amíg azonban kinn nincs elég meleg, benn az üvegházban kell melegíteni nekik. Gondoskodtak is melegről, fűrészporos kályhák segítségével. A füst elvezetésére füstcsövet vezettek ki. Esténként a fagyveszély miatt az üvegházak tetejét szalmával borították be. Ez nem lett volna olyan nagy baj. A hiba ott volt, hogy a fűrészporos kályhát nem fűrészporral, hanem gyalufor- gáccsal tömték meg azon a napon. A kivezető cső rövid volt, a füstön kívül szikra és láng csapódott a tetőn levő szalmára. A tűz az üvegházakban húsz ezer forintos kárt okozott, a palánták nagy részéből pedig aligha lesz primőr. Ezek után felvetődik a kérdés: ki felelős a tűzesetért? Többen. Aki nem gondoskodott arról, hogy a füstcsövet ellássák megfelelő szikrafogóval. Az elnök, a kertész, az éjjeliőr, s a többiek, akik itt dolgoznak, s akik nem gondoltak erre a nyilvánvaló veszélyre. Még olyan személy neve is ismert, aki látta, hogy láng jön ki a kéményből, s nem szólt az illetékeseknek. A tűz megtörtént, a kár nagy. (sz. a.) Halászat mesterséges esővel Érdekes kísérletet hajtott végre a Nora nevű szovjet halászhajó: mesterséges eső segítségével próbálta a hajó közelébe vonzani zsákmányát, a hatalmas tonhalakat. A szivattyúberendezés és szórófejek segítségével a tenger felszínére szórt „esőcseppek” vonzó hatást gyakoroltak a tonhalak táplálékául szolgáló halacskákra s a nyomukban úszó óriási tonhalak csapatostul kerültek a halászok hálójába. Megfiatalodik a györgyei múvelődési otthon A Tápiógyörgyei Községi Tanács községfejlesztési alapból felújítja a művelődési otthont. Két klubhelyiséget is kialakítanak, s ezzel lehetőség nyílik majd a sokrétűbb népművelési munkára, az ismeretterjesztésre. A helyi földművesszövetkezet, a szakmaközi bizottság és a klubtagok mintegy 8— 10 ezer forintos társadalmi munkával segítik az átalakítást. • Riasztották a nagykátai önkéntes tűzoltóságot. Tűz var a tápiószecsői kertészetben! Mitől keletkezhet tűz a kertészetben? Mi éghet ott el? £ ráadásul télen! Kik a felelősök? Tűz a szetsői kertészetben káját. Meghibásodás miatt luzamosabb ideig kiesés nem /olt. — Tavaly az állattenyésztésen belül fő célnak a minö- >ég javítását és a termelé- cenység növelését tűztük ki. Hatvan hízó marha helyett íetvenet értékesítettünk, fe- ét exportminőségben. Egy dió súlygyarapodás elérésélez nem egészen három és Eél kiló abrakot használtunk 'el. Legjövedelmezőbb a baromfitenyésztés, illetve a húsisibe előállítása volt. A tervezett húszezerrel szemben, harmincnégyezer darabot értékesítettünk. — Nem feledkeztünk meg dós szövetkezeti tagjainkról sem. Az idős házaspároknál llenged tűk a háztáji föld nűveiésének összegét. Búzát osztottunk ki, s pénzbeli segítséget is. Megtartottuk a már ragyományos öregek napját. Befejezésül a főmezőgaz- iász néhány jellemző szárúidat ot említett. A szövetkezet iszta vagyona 7 millió 604 ser forint. Az egy tagra jutó iövedelem 16 ezér 168 forint. Sz azt jelenti, hogy az elmúlt ;vi, havi 1 ezer 200 forinttal, izemben 1 ezer 347 forintra emelkedett a kereset. — pápai — A pándi Egyetértés Termelőszövetkezet tavalyi eredményeiről Dudok Pál főmezőgazdász a következőket mondotta: — 1965 a szövetkezet életében a megszilárdítás éve volt. 1966-ban célunk az volt, hogy tovább erősítsük a szövetkezetét, s tovább növeljük a tagság életszínvonalát. Már 1965-ben bevezettük a havi bérezési rendszert, amely jól bevált. Tavaly a tagok száma háromszázhatvankettő volt, a családok száma pedig háromszázötven. A rendszeresen dolgozó tagok száma száznegyvennyolc. Nagy problémánk volt, hogy a harminc éven aluliak száma csak harminc. De biztató jel, hogy az utóbbi időben belépett tizenöt tag közül tizenkettő fiatal. — Nehezítette a szakvezetés belterjesebb gazdálkodásra irányuló törekvését az a körülmény, hogy a tagság zöme ragaszkodott az általa megszokott termelési és tenyésztési eljárásokhoz. Nehezen tudtuk például keresztülvinni a gabonafélék karbamidos levéltrágyázását, a vegyszeres gyomirtást. Sok tagunk helytelenítette, hogy a kukorica és a paradicsom tő- és sortávolságánál nem akartuk betartani a hetven centimétert. Nagyobb gondot kell fordítanunk tehát a szakmunkásképzésre, cülönösen, ha arra gon- iolunk, hogy jövőre ki- encven hold gyümölcsös őrdul termőre, és egyet- en szakmunkásunk sincs ezen i területen. — A termésátlagokat elemezve, meg kell állapítanunk hogy az előző évekhez képest visszaestünk. Búzából árpából, kukoricából és paradicsomból nem értük el c tervezett mennyiséget. Burgonyából viszont majdnem tizennyolc mázsával több let az átlagtermés a tervezettnél — Annak idején, a május határszemle után, a tagság é: a szakvezetés egyaránt úgj nyilatkozott, hogy a pánd határ évek óta nem vol ilyen szép. Sajnos, a jó kilátásoknak véget vetett a júniusi száraz, csapadék nélküli időjárás. Paradicsommá befolyásolta a termésátlag ki alakulását az, hogy a konzervgyár korlátozott mennyiségben tudta átvenni a termést. A tízvagonos kiesés nyolcvanezer forint hiányt jelentett nekünk. A kukorica termésátlagát károsan befolyásolta, hogy a vetésterület hetven százaléké két éven keresztül ugyana: volt. A legbiztosabb szántóföldi növényünk a dohány. Az átlagtermés is, és a minőség is, igen jónak mondható Éppen ezért az idén a dohányterületet emeljük. — Hogy a sok kiesés ellenére mégis jó eredményt értünk el, ahhoz jelentőseri hozzájárultak a mellék- és kisegítő üzemágak. — A szántóföldi munkák nagy részét már gépekkel végeztük. Lelkiismeretes munkát végeztek traktorosaink. A tervezett nyolcvanöt forint helyett hatvankilenc forintért végezték egy normálhold mun* Nőtt a tagok keresete ♦ Legjobban sikerült a dohány és a csirke ♦ Fiatalok az új belépők között Asztalitenisz és sakk az asztalitenisz- es sakk- spartakiád járási döntője is izgalmasan zajlott le. Három egyenrangú asztalitenisz-csapat küzdött az első helyért, Tápiószecső, Szentmártonkáta és Kóka. A kókai csapat került ki győztesen, most vasárnap, Nagykátán azonban a megyei területi döntőn mégis a szecsőiek álltak rajthoz, mert a kókaiak nem tudtak bizonyos okok miatt eljönni a versenyre. A megyei területi döntőn négy járás vett részt. A versenyt megtekintette Barna József az MTS megyei elnöke is, s elégedetten nyilatkozott a látottakról. Különösen kiemelte a nagykátai rendező bizottság jó szervező munkáját, s a mérkőzések színvonalát. A szervezés két fő részese Madaras Ede és Juhász László volt. Eredmények ASZTALITENISZ Férfi egyéni: 1. Retkes (Abony), 2. Zahalka (Tápiógyörgye), 3. Dimov (Tápiószecső). Férfi páros: 1. Retkes— Kókai (Abony), 2. Zahalka Béla—Zahalka Mihály (Tápió- györgye). Férficsapat: 1. Abony, 2. Nagykáta. Női egyéni: 1. Simon Márta (Abony), 2. Diószeginé (Abony), 3. Simon Márta (Tá- piógyörgye). Női páros: 1. Simon—Diószeginé (Abony), 2. Simon— Pctró (Tápiógyörgye). Női csapat: 1. Abony, 2. Nagykáta. SAKK Férfi egyéni: 1. Hegedűs (Tápiószecső), 2. Kovács (Tá- pióbicske), 3. Siklósi (Dabas). Férficsapat: 1. Abony, 2. Kóka. Női egyéni: 1. Druga Margit (Tápiógyörgye), 2. Ifj. Bugyi Mátyásné (Kóka), 3. Dónáthné (Abony). Női csapat: 1. Abony, 2. Tápiógyörgye. A közeljövőben megrendezésre kerülő megyei döntő asztalitenisz- és sakksparta kiádra csak az első helyezést elért csapatok, illetve egyéni versenyzők kerültek tovább. Dabas, Monor, és a ceglédi járás versenyzői a mi járásunk szép második helyezést ért el az összetett eredmények szerint, de sajnos, egyetlen versenyágban sem tudtunk a nagy megyei döntő vetélkedőjére továbbjutni. Talán ha meg tudott volna jelenni a kókai asztaliteniszező, járási első helyezett együttes, más lehetett volna, illetve másképp alakulhatott volna az első helyezettek listája. Urbán László
