Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

( t Először szavazok Mindig kiváncsi voltam: mit éreznek az emberek, ami­kor szavaznak? Most megtu­dom, ugyanis ma fogok elő­ször szavazni. Mit érzek most, választás előtt? önkéntelenül Veres Péter Balogh-hősei, Darvas József Reményszigetének napszámo­sai, zsellérei, kisemmizett emberei jutnak eszembe. Azok a képek elevenednek meg ol­vasmányaimból, ahol emberek járnak a parasztok között, gyűjtik a „volcsot” — s talán maguk sem tudják — kire. Mit érzek most, választás előtt? Valami izgaxomfélét is, de mást is. Igen, azt hiszem fe­lelősséget. Mert ez a nap je­lenti igazán, hogy felnőtté vált az ember. Ez jelenti iga­zán (és nem a tizennyolc év!), hogy befogadott teljesjogú tagjai közé egy nagy közösség, amit úgy nevezünk: a társa­dalom. (fellegi) A PEST- M EGY E 1 H I R L A P LON K I A-P A S A IX. ÉVFOLYAM, 66. SZÄM 1967. MÁRCIUS 19., VASÁRNAP Befejeződött a pártoktatás Péteriben ÚJABB FELADATOK ELŐTT Boros Bálint — aki egyben csúcstitkárral tsz-pártalap­szervezet titkára is — beszél­getünk. Témánk az elmúlt pártoktatási év. — Milyen eredménnyel zá­rult a pártoktatás? — Jobban sikerült a tavalyi­nál. Több hallgató, magasabb Értékes avar leletek a gyomrai múzeumban „Die avarischen graberfel- der von Üllő ...” Ezzel a cím­mel jelent meg 1935-ben Hor­váth Tibor dolgozata egy ré­gészeti szaklapban. Ez a ta­nulmány ismertette a monori járás első hivatalosan fel­tárt avar temetőjét. 1955- ben egy másik tanulmány lát napvilágot: G. Sós Ágnes: „A második üllői avar te­mető” címmel. Itt már egy harmadik hely is szerepel a térképen. Azóta újabb temetők ke­rültek elő Úriban, Gyomron, Üllőn és Monoron. A gyömrői múzeum most összegyűjti a fentebb emlí­tett lelőhelyek avar anyagát és egy összefoglaló munká­ban publikálja a VII—VIII. században itt élő avarság emlékanyagát. Értékes leletek kerültek már a gyömrői múzeumba. Például az úri iskola tanára, Borbás Pál egy lovassírból származó edényt és egy cson­ka övgarnitúrát juttatott hoz­zánk. Kiss Károly, üllői la­kos, a két avar temető fel­fedezője is ritka leletekkel gazdagította a múzeum gyűj­teményét. Került be anyag a monori gimnáziumból, sőt még a gödöllői járásból, Pá­céiról is. Ezúton is kérnék minden kedves olvasót, akinek eset­leg régiségei lennének ott­hon, értesítsen bennünket, mert készülő avar korpu­szunkhoz minden apró adat igen fontos lehet. Cím: Rolkó István, Gyömrő, Mátyás u. 72. R. I. színvonalú előadások jellemez­ték a munkát. — Milyen módszerekkel si­került az oktatást megszervez­ni? — Elsőhek említeném, hogy az oktatás szervezésénél nem csak párttitkárnak kell lenni hanem nevelőnek is. Jó szer­vezési módszereket kaptunk az oktatás beindulása előtt a já­rási pártbizottságtól. Ezeket a helyi viszonyokra alkalmaz­tuk. Nekem egyébként régóta módszerem, s be is vált, hogy az embereket, a hallgatókat meg kell ismerni, és nem sza­bad elhanyagolni a kapcsola­tot a hallgatók és a pártveze­tőség között akár mi megyünk az emberekhez, akár ők jön­nek hozzánk. A másik igen jó módszer, hogy a pártvezetőség tagjai és a bizalmiak állandó agitációs munkát végeznek. Beszámol­nak a végzett munkájukról és a tapasztalataikról. Igen jó se­gítséget kapott a pártvezeiöség az oktatásra való mozgósítás­ban a tsz elnökétől, a gazda­sági középkáderektől, a bri­gádvezetőktől. Ezek az embe­rek rendszeresen tájékoztatták a tsz-tagokat, hogy mikor lesz előadás, szeminárium, tv-né- zés stb. A legnagyobb érdek­lődés minden esetben a tv- előadásokat kísérte. Utána volt mindig a legélénkebb a vita. Véleményem szerint ezt az oktatási formát a jövőben is fenn kell tartani. Az 1966—67-es oktatási év befejeződött, de a feladatok és a tennivalók újra itt vannak. Például az új oktatási évre való felkészülés már most kez­dődik. Ezenkívül a KlSZ-vá- lasztás, a tsz-kongresszusra való készülődés. A pártszerve- tzet már most készül a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójának meg­ünneplésére. Úgy tervezik, er­re az évfordulóra munkaver­senyt szerveznek a tsz min­den üzemágában. Persze, a ta­vaszi munkák időbeni elvégzé­se, április 4-e méltó megün­neplése, a következő feladatok közé tartozik. Jelenleg ezekre a feladatokra összpontosítja a tsz pártszervezete az erejét, és a megvalósításukra mozgósítja tagjait és aktivistáit. M. J. „Mit tenne édesapám, ha tanácstag lenne?” Részletek iskolások dolgozataiból A vecsési Kun Béla téri iskolában a napokban dolgozatot írtak, ezzel a címmel, a VII-esek. Néhány érdekes részletet ragadtunk ki három hozzánk beküldött — szerintünk is „jeles­nek” minősített — fogalmazásból. Dobrovitz László: „ ... A világítás, ivóvíz-szolgáltatás kifogástalan lenne. Harcolna azért, hogy a Halmi-telepre egy hentesüzletet tegye­nek ... Javasolná az illetékeseknek a Halmi-telepi dolgozók kérését, hogy a vecsési állomás felső részén felüljárót létesítse­nek, mert életünk kockáztatásával a vasúti szerelvények alatt bujkálva közelítjük meg az állomást.” Dodog Judit: „.. .egy új művelődési otthon építésében, vagy az utak ja­vításában és a talajvíz levezetésében sürgős segítséget kérne. Elég sok család van még olyan állapotban, hogy lakáshiány­ban szenved. Ezeken sürgősen segítene. Minden ember azért választ tanácstagot, mert abba bizalmát helyezte, és ha baj­ba kerül, hozzá fordul tanácsért és segítségért. Bán István: „Ha édesapám tanácstag lenne, nagyon sok tennivalója és mondanivalója lenne az üléseken. Többek között javaslatokat tenne kulturális, szociális és közszükségleti problémák kiküszö­bölésére. Gondolok az italboltok számának csökkentésére és helyette zöldségbolt létesítésére. Olyan áruházat kérne, ahol a lakosság részére minden cikk megtalálható lenne. Elmondaná, hogy szükségünk lenne még egy orvosi rendelőre és egy útra, ami összekötné az állami gazdaságot a községgel.” „Szocialista munkával.. Miről mesél a brigádnapló? Aki többször betér Gyom­ron a Halászkert Étterembe, nem igen tudja, hogy az ét­terem kollektívája néhány év­vel ezelőtt szocialista brigád­ba tömörült. Havasi Tiborné, az üzlet helyettes vezetője a Átlagos életkor 56-57 év \ W MEGÖREGSZIK A MENDEI TSZ? A fiatalok: középkorúak — Az első „fecskék 44 Ahogy befejezik a munkát, s még egy ellenőrző pillantást vetnek az állatállományra, tisztázzák a másnapi tenniva­lókat — aztán, mielőtt haza­mennének, elköszönnek a tsz- irodában szorgoskodókiól. Idős bácsi után koros csuk­ja az ajtót, s a következő bú­csúzó is közelebb van a hat­vanhoz, mint az ctvenhez. ön­kéntelenül adódik ■ a kérdés: csak idős, vagy középkoron túli tagjai vannak a isz-nek? Sajnos, igen — válaszolják — a tagság átlagos életkora 56—57 év. De van 78 éves tagja is a mendei tsz-nek, aki erejéhez mérten kiveszi a részét a munkából. Bár — saját beval­lása szerint — a kapa már ne­héz neki —, de a könnyebb • munkáltat lelkiismeretesen, szívesen elvégzi. Két húsz év körüli fiatal­ember dolgozik a tsz-ben. A tsz fiataljai a tagság zö- ; mét képező, igen jól dol­gozó középkorú nők. A község lakosságának; nagy része — férfiak és nők j — fővárosi üzemekben dolgoz- > nak. A gyerekeket vagy a \ nagymama neveli, vagy nap- j köziben töltik a napot. A szocialista címért ver- ; senyző gépcsoport tagjai ; — összesen Zl-en vannak : — képviselik a fiatal fér­fiakat a mendei közös gaz- ; daságban. ; s I Átlagos életkoruk 35—40 év. Nagyrészt mendei lakosok, né­hányon közülük Gyömrőről, Tápiósülyből járnak ki na­ponta Mendére. A gépcsoportban dolgozik a tsz két ösztöndíjas ipari tanulója — akik az általános iskola el­végzése után jelentkeztek a tsz-ben és felvették őket az Örkényi Mezőgazdasági Gép­szerelő Iskolába. Most har­madévesek, s a gépcsoportnak az a véleménye róluk: jó szak­ember lesz belőlük. S bár a két fiatal még nem veszi le a munkát az idős tsz- tagok válláról —, de remélik, hogy ők azok a bizonyos, első fecskék. <d) MA MIKA NYUGDÍJBAN­Reggel nyolc óra. A városi ember ilyenkor szidja a csúcs- forgalmat, a korai felkelést, s nézi reménykedve az útba eső villanyórákat. Falun a nyolc óra már dologidőnek számít. Szabó Jánosné a kertészke­dést hagyja abba a beszélge­tés kedvéért. Hány éve dol­gozik? — 1920-ban esküdtünk meg az urammal. Azóta munkával teltek el a hétköznapok, meg az ünnepnapok is. Szabó Jánosné a vecsési tsz megalakulása óta megbecsült, szeretett tagja a közös gazda­ságnak, és évtizedek óta lel­kiismeretes közkatonája a nő­mozgalomnak. A rendszeres munka, a haj­nali felkelés — bármennyire megszokta is — az utóbbi években már fárasztó volt. Szabó Jánosné — a vecsési Zöld Mező Tsz és o község „mamikája” — nyugdíjba ment. Elmúlt 67 éves — néhány éve még temperamentumosán ropta a csárdást — most már inkább csak hallgatja a ze­nét, nézi a táncolókat. Hogy telnek a napjai? Nem pihenéssel tölti az időt, hiszen újra beválasztották g tsz párt­vezetőségébe, változatlanul vezetőségi tagja az Üllő és Környéke Körzeti Fmsz-nek, és túl a 67. évén — fárad­hatatlan aktivistája a községi nőtanácsnak. Bár már nem dolgozik a tsz-ben, ha a kertészetben szükség lesz a segítségére — ő szívesen megy. Azt feles­leges hozzátenni, hogy ha hív­ják — mert nemcsak hívják, de számítanak is rá. És Mamika nem is akar tétlenkedni. Szeret és tud dol­gozni. Nem olyan sokat, mint 20 évvel ezelőtt — de amivel megbízzák, azt kifogástalanul elvégzi. A múlt héten egész nap úton volt, hol megbeszélésen, hol értekezleten, vagy a köz­ség ügyében járt, kelt. S a múlt héten vette át a kiváló tsz-tag jelvényt, melyet sok­évtizedes becsületes munkája, társadalmi tevékenysége el­ismeréseként kapott. <d) Azt mondja — igyekezett úgy intézni a dolgát, hogy ne menjen a család rovására. Ju­tott ideje a házimunkára, gye­reknevelésre, főzésre. MŰSOR MOZIK: Ecser: Az apa. Gomba: Jelszó: kéréséit egy utcát (széles). Gyom- rő: Az én kis feleségem. Matiné: Nem ér a nevem. H: Szigorúan titkos. Maglód: Minden kezdet nehéz (széles). H: A kőszívű em­ber fiai I—II. (széles). Mende: Ro­bin Hood új kalandjai (széles). H: Ezer veszélyen át (széles). Monor: Utánam, gazfickók (széles). Mati­né: Fel a fejjel. H: A légió (szé­les). Nyáregyháza: Fügefalevél. Péteri: A domb. Az első előadá­son. Jánosik I—II. Pilis: A szisz­téma. Matiné: Arénában. H: A si­ker ára. Tápiósáp: Sikátor. Első előadáson: Mese a 12 találatról. Tápiósüly: A titokzatos szakács. Úri: Állhatatos feleség. Első elő­adáson: Fotó Héber. Üllő: Nem szoktam hazudni (széles). Matiné: Tanár úr, kérem. H: Utánam, gaz­fickók (széles). Vasad: A jégba­lett csillaga. Vecsés: othelló Gyu­laházán. H: Zorba, a görög (szé­les). ff Holnaptól Monoron játsszák A légió című, szélesvásznú lengyel filmet, melynek egyik kockáját mutatja be képünk. is szocialista brigád vezetője egyben. — A brigádról szeretnék ír­ni — mondom. Mosolyog, elő­veszi a naplót, s elém teszi. Néhányat lapozok, aztán az egyik oldalon érdekes bejegy­zést találok. 1965-ben történt. A képesítés nélküli dolgozók vállalták, hogy elvégzik a ká­véi őzőgép-kezel ói tanfolyamok Továbblapozok, s év végén a teljesítések között ott állnak a nevek, akik jó eredménnyel elvégezték a tanfolyamot. Aztán űjabb felajánlás. A kerthelyiség rendbehozataláról esett szó az egyik brigádgyű­lésen. Hogy a munka milyen jól ment, azt bizonyítja, hogy még a zenekar tagjai is bese­gítettek a brigádnak a kert szépítésében. Jól is érezte ma-, gát azon a nyáron a népes vendégsereg... Az egyik oldalon rábukka­nok a szocialista brigád jel­szavára is: „Szocialista mun­kával, szocialista erkölccsel él­ni... És a „Halász” dolgom zói be is tartják a fentieket, sokat segítenek a munkában, s a magánéletben egymásnak. Az egyik konyhai dolgozó másfél hónapig betegeskedett. A kollektíva elhatározta, hogy a hiányzó munkáját is elvégzik. A vállalat szb-titkárának dicsérő sorait olvasom egy má­sik oldalon. Az egyik brigád­gyűlésen valaki felvetette: Le­gyünk még udvariasabbak vendégeinkhez! Azután keve­sebb lett a panasz a kiszolgá­lás ellen, s ennek mindenki örült. Persze tennivalójuk van még ezzel kapcsolatban, azt ők is tudják. Akárcsak az ittas emberek­kel. Sokszor kiutasítják őket, de néhányon szemet hunynak s kiszolgálják őket. A brigád jóhírét pedig bizonyára növel­né, ha a legközelebbi gyűlé­sen elhatároznák: ittas embert semmiképp sem szolgálnak ki! Olvasom tovább a naplót, közben megérkezik a brigád­vezető asszony férje. Azt mondja, otthon sokat beszélget­nek a brigádról, s arról, ho­gyan tudnának előbbre lépni még sok mindenben. A Halászkert dolgozóinak törekvése dicséretes, s ha el­érik kitűzött céljukat — egy nagy közösség, a vendégek — együtt örülnek majd velük. G. J. ÜGYELETES ORVOS Gyomron dr. Túri Mária, Monoron dr. Hatlaczki Erzsé­bet (egészségház), Pilisen dr. Pázmány Elemér, Üllőn dr. Csik Pál, Vecsésen dr. Fodor Etelka. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a Vöröshad­sereg úti, Vecsésen a János utcai. ...húsz fillért Bakony 1. A pápai Elekthermaxban megkezdték a Bakony 1. típu­sú presszógép gyártását. Az ízléses formatervezésű gép hat Stmoszférás nyomáson műkö­dik, s egy perc alatt hat kitű- hő duplát főz. 'SSSSSSS/SSSS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSS* H agyományos déli sétáim­hoz most már minden ál­dott nap hozzátartozik egy alázatos, könyörgő mondat: — Néni... Húsz fillért... Néha szólóhang, máskor karének. Nem is tudom, há­nyán lehetnek testvérek ezek a gyerekek. Tény, hogy sokan. Maszatosak, virgoncak, de ha öt lépés közeibe kerülök 5 hozzájuk, abbahagyják a han- X cúrozást, verekedést, és rop- X pant szánalmas hangon kő­it nyörögni kezdenek. Legtöbb- ^ szőr a Népboltnál és a busz- § megállónál találkozom velük. \ Különböző pedagógiai kísér- X leteket végeznem ezeken a !; monori gyerekeken. !) Elővettem a pénztárcámat $ és megmutattam, hogy csak X ötven fillérem van. Adomá­it nyozási szándéknak vették. t és megpróbáltak rábeszélni, t hogy kinek adjam az egyet- ^ len húszfillérest és kinek a í tízfilléreseket. A hangzavar- j ban tökéletesen érthető volt, $ hogy mindegyik magának X kérte a húszfillért. Máskor ; a sarkon eldugtam az aprót, \ hogy megmutassam az üres ! pénztárcát egy rövid előadás ! kíséretében, miszerint min- : den fillérért dolgozni kell, ! azt nem lehet csak úgy meg- j kapni valakitől. Másnap már ! várt a siserehad és egyikük ! kíváncsian megérdeklődte, í hogy dolgoztam-e tegnap, si­került-e pár fillért keresnem'. A napokban kicsit későbl indultam útnak, végét t; akartam szakítani pedagó giai felsüléseim sorozatának Gondoltam, nem várnak rám ilyen hosszú ideig, s leszok­nak majd rólam és a pénz­tárcámról. Mélységesen té vedtem, mert egy ötévei kis maszatos észrevett, s más nap ugyanabban az időpont ban már a hideg lépcsőn ülve várt. Bevallom, enny kitartáson meghatódtam. Csu­kott markomat mutattam c gyereknek és azt mondtam ha eltalálja, mennyi van ben­ne, megkapja. — Egy forint — mondtr, mohón és eltalálta. Pedit forintost még egyszer sen, adtam nekik. Éreztem, hog% elrontottam mindent, egye­dül az vigasztalt, hogy úgyii mindegy. A következő nap i: várt. Mielőtt a kölyök szóim tudott volna, kinyújtottam felé a kezem, s roppant kö­nyörgő hangon ezt mondtam — öcsi... húsz fillért... A meglepetéstől szóhoz sem jutott, csak állt, mintha gyökeret eresz­tett volna hirtelenjében. A sarokról is visszanéztem, mén mindig mozdulatlanul és érthetetlenül bámult utánam. Azóta nem kérnek tőlem egy fillért sem. (püspök)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents