Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
1 19«T MÁRCIUS 19- VASÄRNAP ni* mem kMívíop Szudáni fű A Magyar Tudományos Akadémia martonvásári mezőgazdasági kutatóintézetében nemesített magyar hibrid szu- dáni fű nemcsak kitűnő takarmány, hanem új papíripari alapanyag is. Szára negyven százalék cellulózt tartalmaz. A belőle előállított papír minősége megegyezik azzal, amit búzaszalmából készítettek. Előnye viszont, hogy amíg egy hektáron termett búza szalmájából csak tizenhat mázsa cellulózt nyernek, addig a hibrid szudáni fű negyven mázsát szolgáltat egy hektárról. A kutatók kidolgozták a felhasználás technológiáját is. „DUPLA VAGY SEMMr Közkatona - tábornoki zsolddal Két négyes — 120 ezer forint Ritkán ér közkatonát olyan szerencse, hogy tábornoki zsolddal dicsekedhessen. Pedig ez az igazság Devecseri László honvéd esetében. Ha nem is a „kincstár”, hanem az OTP jóvoltából, de nem kevesebb, mint 120 ezer forintot vesz fel a most következő héten. Öcsán teljesít szolgálatot s itt vett magának három lottó- szelvényt. Csakhogy közben elfeledkezett arról, hogy már papírra vetette, s elküldte állandó számait. A biztonság okáért még egyszer megvásáÖtletes kezdeményezés: Belépőjegyért — könyvek nyervaló Hangulatkeltő kis történet elmondása után, elhangzik az első kérdés: — Ki írta, s mire emlékeztet ez a vers? Cím, s a költő neve említése nélkül mondja el a pódiumon álló ötven év körüli férfi: „Süvegemen nemzetiszín rózsa...” Karok lendülnek a magasba. Az elsőnek jelentkező kapja meg a szót. „Arany János írta és a 48-as szabadságharcra emlékeztet”. „Es még mire?” — „Arany születésének 150. évfordulójára”. Ezt már egy másik gyerek válaszolja. Mindketten jogot nek a vetélkedőben részvételre. Játék következik két fiú részvételével. „Hogyan tanította egykor a cipész az ő inasait?” Egy kislány cipőjét „talpalják”, szerszám nélkül. A közönség derül. S így megy ez a műsor végéig, egy órán át — komoly kérdések és vidám játékok váltakozva. A döntőben verset mondanak, énekelnek, játszanak a gyerekek. A három legjobb jutalmul könyvet kap. Csupa ötlet az egész. Nemcsak a gyerekek nevetnek és drukkolnak — a tanárok is. A végén tombola — részben a belépőjegy ellenértékeként és könyvek szétosztása. ★ Ez a vetélkedővel egybekötött könyvterjesztés — mert- hiszen az volt — Dunakeszi művelődési otthonának kistermében játszódott le két részben. Százhetvennyolc felső tagozatos és száznegyven alsótagozatos vett részt rajta. S a mérleg? A tanulók mintegy ezer- négyszáz forint értékű könyvet vittek haza. (Ennek tíz százaléka az iskolai KISZ-szervezeté, mert ők szervezték az akciót.) Az erkölcsi plusz: az olvasás megkedveltetése, és a vidám szórakoztatás. S ez már a könyvterjesztő személyes ajándéka vásárlóinak. (ferencz) rolta a szelvényeket s útnak indította. Így történhetett meg, hogy az egyik állandó variáció készer ismételve, két négytalálatoshoz juttatta a szerencsés katonát. Közel lakik szolgálati he- Ij’éhez, Bugyi községben. Családi házat fog építeni — ha kell — az OTP segítségével. Öcsán érdemes mostanában szerencsejátékkal kacérkodni, mert két hét leforgása alatt ez a harmadik négytalálatos, nem beszélve a februári gépkocsinyereményről. Kíváncsian várjuk, mi lesz a következő ... t Magyar „Cigánybáró“ Becsben Az Állami Déryné Színház egyik társulata — Szalai Vilmos igazgató vezetésével — szombaton Bécsbe utazott. Pihenőnap nélkül este az osztrák főváros közönsége elé lépnek: a Collegium Hungáriáimban bemutatják Jókai — Johann Strauss zenéjének felhasználásával —- művéből írt „Cigánybáró” című daljátékot 700 ÉV TITKAIT KUTATJA Több mint 30 éve kutatja a solymári várrom titkait 3?. Valkó Arisztid, a Mező- gazdasági Múzeum tudományos kutatója. A vár és környékén végzett ásatásokból előkerült csaknem kétezer leletet solymári házában őrzi. A római korból sírkövek, fogadalmi oszloptöredékek kerültek elő. Dr. Valkó talált rá arra az 1266-ban keltezett adománylevélre is, amelyben először szerepel Solymár neve. Ennek alapján ünnepelték meg tavaly a község fennállásának 100. évfordulóját. A kutató most a hét évszázad történetének megírására készül. Prof. dr. Réthi nyugdíjba vonul Valóban nem hétköznapi, sőt rendkívül izgalmas riporttéma szembenézni, kifaggatni egy 83 esztendős tudós orvost, aki kerek hatvan évi gyógyító munka után csak most készül nyugdíjba. Ülök a lakásán, dolgozószobájában, régi bútorok és festmények között. Gyufát gyújt, udvariasan a cigarettámhoz viszi, én meg közben a lángot tartó kezét kémlelem. A kézfej feszes, cseppet sem petyhüdt bőrén álmélkodom, meg hogy a kinyújtott kéz semmit sem remeg. Hiszen, ha — ami magas kora következtében természetes lenne — reszketeg a keze, tegnap már nem nyúlhatott volna éles műszereket tartva a kényes szervekkel átszőtt torokba, ahol századmilliméter- nyire eltérő mozdulat is végzetes lehet. A kéz a gyufát a hamutartóba ejti, aztán felemelkedik, megáll a levegőben. Merengő mosoly keretezi a szóra nyíló ajkat: — Hát... — csak ennyit mond, szavát legyintő kézmozdulattal kíséri. Fájó lemondás, bölcs belenyugvás vegyül gesztusába. Világszerte Dr. Réthi Aurél egyetemi címzetes rendkívüli tanár, kiváló orvos, az orvostudományok doktora, számos kitüntetés tulajdonosa, külföldi akadémiák, kül- és belföldi tudós orvostársaságok tagja, 1945 óta a Pest megyei Semmelweis kórház orr- és gégeosztályának főorvosa — volt. Azaz névlegesen még április elsejéig az, akkortól kezdve szól nyugdíjbahelyezése. Nála idősebb orvos nem volt aktív szolgálatban az egész megyében. Megyénk száz meg száz, talán több ezerre tehető lakosa ismeri személyesen. Kezelte, meggyógyította őket. De az országban, sőt a világon sokan ném is tudják, hogy egészségük helyreállítását neki köszönhetik. Számtalan gyógyító és plasztikus műtét merőben új technikáját dolgozta ki és adta át az orvostudománynak. Aubry, nagy nevű párizsi gégeprofesszor egy tudóstársaságban tartott előadásán a heges és nem heges gégeszűkületek műtéti megszüntetéséről szólva egyik ilyen eljárásáról beszélt: „Eljárása — mondotta —, amelyet tiszteletére nevezünk Réthi-műtétnek, biztonságos, sem a hangszalagot, sem a gégevázat nem veszélyezteti és gyors az eredménye.” Minek autó Az ember pedig, akiről műtéti eljárást neveznek, ül a fotelben és életritmusáról beszél. Reggel hétkor kel, belép a fürdőszobába, langyos zuhany, borotválkozás, öltözködés, egy csészS fekete. Akkor elindul gyalog a Semmelweis kórházba. — A Liszt Ferenc tér nincsen messze a kórháztól, ha esik, ha fúj, oda én gyalog megyek. Huszonhat óta tartottam autót, három éve feladtam. Rájöttem, minek annak, aki gyalogolni szeret. Vasárnap sem kell. Olyankor turisztikázom és még ma sincs olyan vasárnap, vagy ünnep, amikor tíz-tizenöt kilométert meg ne tennék. Visszakanyarodunk a hétköznapokra. Reggel kilenctájt ér a kórházba Először új betegek, utána vizit, műtő. Kora délután megbeszélések, este konzultációk más gyógyintézetben. Hatalmas íróasztala felé mutat: — Tele a fiókom egy tömeg megoldott, de formába még nem öntött témával. Erre most már bizonyára több időm. jut Tavasszal az NSZK-ba, Reichenhallba utazik, a német orr-fül-gégeorvosok kongresz- szusára, ahol felkérésre egyik újabb műtéti eljárást ismerteti. Tele tervekkel a jövőre, azokról beszél. Eközben eszébe juthat hogy tervei sokasága egy emberöltőre is elegendő munka. — Tudja, azt hiszem a frisseségnek magas életkorban legnagyobb impulzusa a hivatás és a hivatáson belüli munka. Nálam a sport is sokat jelenthet Polisportoló voltam, valamennyit űztem valaha. Aztán másik hatóerő: a családi örökség. Apai nagyapám 94, nagyanyám 103 éves korában halt meg, mindvégig megőrizték szellemi frisseségíiket Apám, ötven éven át orvosko- dott fiatalon, 74 éves korában halt meg. Nem nyugalomba Még az estéiről beszélünk. Többnyire jegyzeteket készít tudományos könyveket folyóiratokat olvas éjfélig. — Éjfélkor azonban megszűnik a tudomány. Lefekszem és az ágyban fólegyig, egyig regényt olvasok. Ezután persze megváltozik az életmódom, hiszen nyugdíjba megyek, bár még nem nyugalomba. Nagy örömöm, hogy továbbra is naponta bejárhatok a kórházba, nem kell elszakadnom a betegektől, orvos maradhatok. Az újságíró munkája közben sokszor úgy érzi, szükség- szerű feladni kegyetlen kérdéseket: » — Milyen érzés letenni * gyógyító kést? — Műtét után könnyű — felel nevetve. — Igen. De kézbe sem venni? Szemének derűs, fiatalé* csillogása hirtelen elborul: — Erre még nem gondoltam... Szakoly Endre TATABANYA Kilencemeletes toronyházak Tatabányán az új városban az idén újabb hatszázotven lakás építését fejezik be és 266- nak az építését kezdik meg. Átadják az első kilencemeletes toronyházat. R( tArsssssssfsssssssssssssssssssyssssrssssssssssssssssssssss/ssssssssssrsrssssssssssssrsssssssssssssssssssssssssssssssss* — Szánd rá ezt az éjszakát, nekem teszel vele szívességet.---------------------------------- beleiapoI A fiatal ügyész | zott a kéz---------------------------------- iratba, majd csak annyit mondott: — Rendben van. Reggel készen hozom. Másnap, 1944. március 18-án, szombaton délelőtt izgatottan kopogtam be az ügyészségi alelnök szobájába. — Minden rendben — fogadott mosolyogva. — Ferjentsik Zoli derék munkát végzett Egy-két szó kivételével mindent visszaállított amit a főhadnagy úr kihúzott Átadta a nevezetes kéziratot. A borítólapon a hivatalos körpecsét: „A törölt részek' kivételével engedélyezem". Mellette az aláírás: „Dr. Ferjentsik Zoltán kir. ügyész”. Majd egy csomó szám, azoknak a kéziratlapoknak az oldalszáma, amelyeken törölni valót talált a szupercenzor. Például a 75. oldalon két jelzőjét egy fronton küzdő századnak, a „megtizedelt” és a „halálraítélt” jelzőt Ferjentsik Zoltán tintával, tollal dolgozott, és csak azt a két szót törölte abból a 387 soros fejezetből, amelynek 159 sorát piros plajbásszal irtotta ki a főhadnagy cenzor. Az oldalszámok felsorolása után ezt írta a fedőlapra: „A tintával eszközölt törlések kivételével engedélyezem. Bp. 1944. III. 18. Dr. Ferjentsik Zoltán kir. ügyész”. A rehabilitált kézirattal boldogan indultam haza. Távozóban át kellett mennem azon a szomszédos szobán, ahol a: ügyészségi alelnök titkárnője dolgozott, ugyancsak jó ismerős. Tőle is el akartam búcsúmi, de az ablakmélyedésbe hívott és izgatott, hangon suttogta: — Rettenetes dolgok vannak készülőben. Bátyám a vezérkarban szolgál. Tőle tudom, hogy a németek valami szörnyűségre készülnek. Óriási haderőt vontaik össze a Burgenlandban. Lehet, hogy megszállják az országot. j------------------j az öröm harsona zott, I Bennem | hogy végre nyomdá-------------------- ba kerülhet a könyvem, így az első pillanatokban nem is értettem meg, miről beszél az a feldúlt arcú asszony. Csák később, már az utcán kezdett csírázni bennem a rémület. A znap, tehát 1944. március 18-án, szombaton este kisebb, meghitt baráti társaság gyűlt össze a Népszava akkori főszerkesztője, Szakosíts Árpád Aréna úti lakásán. A hangulat derűs, bizakodó volt, hiszen valamennyien hallgattuk titokban a külföldi rádióállomásokat és tudtuk, hogy már szorul az acélhurok Néhány hét, vagy néhány hónap, és menthetetlenül összeomlik a fasiszta rémuralom. A kis társaságban talán én voltam az egyetlen, akiben valami pá- niskzerű érzés bujkált. Állandóan az ügyészségi titkárnő izgatott suttogása kalapált a dobhártyámban. Soká küszködtem magamban, hogy szóljak-e róla? Végül félrehívtam Szakosíts Árpádot, és elmondtam neki, amit hallottam. Másnap, vasárnap, március 19-én, József napján, elég későn ébredtem. Szélesre tártam a légópapírral födött ablakokat. A balkón rácsán egy piros csörű feketerigó énekelte boldog himnuszát a tavaszhoz. Hallottam én valami mély és állandó dübörgést is a rigófüttyön át, ie nem sokat törődtem vele, hiszen azokban a hetekben eléggé megszokott kísérőzenéje volt életünknek a dübörgés. A levegő szinte örökké remegett a szédítő magasban áthúzó repülőflották motortömegének félelmetes búgásátói Sűrűn fölsiikoltottak a légiveszélyt jelző égi fényképek között keresgéltem. Külföldre szakadt barátom kérését szerettem volna teljesíteni: ha megtalálom az érettségi tablónkat, csináltassak róla még egy példányt és küldjem el neki... Otthon nem találtam, elmentem anyámhoz, talán nála meglelem. — Ott nézd fiam, a speiz- ban, a zöld ládikába tettem bele itt maradt papírjaidat. Talán közéjük keveredett... A zöld ládika: katonaládám volt, tizennyolc esztendővel ezelőtt. Nem is gondoltam volna, hogy anyám őrzi még. Vajon mit rejt öblös gyomra? Megsárgult papírlapok, szamárfüles pepitafüzetek... Van köztük még az elemiből való is. A füzetek között jókora rajzos, naptáras órarend. A naptár negyvenöt októberétől kezdődik. Az első oldalán szakállas professzor mutat a táblára, rajta az MKP emblémája, s alatta a felhívás: Gyerekek, jegyezzétek meg jól: ez a kommunisták pártjelvénye. Az órarend alatt kék levélboríték, belőle kockás irkalap kandikál elő. Vajon ki írta nekem ezt a levelet? r lőhúzom, beleolvasok. Az C/ én írásom. S a címzett: Zsuzsa, első szerelmem, aki itt lakott az első emeleten. Vajon miért írtam neki? Hiszen csak füttyentenem kellett kettőt s már kint is volt a gangon. Vagy ő füttyentett fel s én tettem ugyanezt. Akkor miért írtam neki mégis levelet? Türelmetlenül olvasom végig a kósza sorokat. Régi emléket idéznek. Az első szabad választás emlékét. Még gyerek voltam, mindössze tizenöt éves. Zsuzsa tizennégy. Politika? Lejártam esténként a kerületi MADISZ-ba. Inkább táncoltunk, játszottunk politizálás helyett. Az éjszakai plakátragasztások is inkább izgalmukkal vonzottak, mint politikai jelentőségükkel. Eny- nyi maradt meg bennem azok- rót a hónapokról. S most itt ez a levél a kezemben. Ügy érzem, nincs benne .semmi Villanásnyi emlék szirénák. Fülünk szinte megszokta ezt a pokoli hangversenyt sőt az volt a nyugtalanító, ha néhány percre megszakadt és súlyos, fenyegető csönd zuhant a városra. A csönd csaknem félelmetesebb volt mint a hadigépek dübör__________dübörgés 1 Az a Jozsef-napi | mégis más---------------------—------------ volt; agresszívebb, közelibb, komorabb. De fontosabb volt a rigófütty. A ztán bementem a fürdőszobába és lustán elnyújtózkodtam a fürdőkád meleg vizében. Csupa szép, kellemes dologra gondoltam. Elsősorban új könyvemre, amely most már hamarosan megjelenik. Es arra, hogy a háborúnak, az irtózatnak is vége lesz rövidesen. Béke lesz és pénzem is lesz. Mehetek külföldre, Olaszországba, vagy Norvégiába ... Váratlan kopogtatás rántott vissza a valóságba. Az ajtó mögül aztán felismertem szomszédasszonyom rémült hangját: — Hajnalban a németek megszállták az egész országot, Budapestet is. Német tankoszlopok száguldoznak keresztül- kasul a városon. Másnap, március 20-án, Kossuth Lajos halálának ötvenedik évfordulóján, a Gestapo megkezdte véres begyűjtő munkáját. Az elhurcoltak legelső csoportjainak valamelyikében ott volt az Árkádia Könyvkiadó igazgatója is. j----------;------------- duplán cenzúrázott I Regényem | kézirata, rajta a------------------------ sok pecséttel, aláírással és a végzetes dátummal, nálam maradt. íróasztalom fiókjának mélyére rejtettem. Onnan most került elő, hogy felidézze azoknak az óráknak és napoknak lidérces emlékét. s zemélyes titok. Zsuzsát sértem meg vele, ha közreadom. Hogyan látta akkor az ország dolgát egy tizenöt esztendős gyerek? Z suzsa! Szeretlek és nagyon haragszom rád. Csúnyán viselkedtél vasárnap délután. Olyan dologba ütötted az orrod, amihez semmi közöd. Nagyon megbántottad az apámat. Apa sok mindent látott és tapasztalt má-r az életében. Amikor vasárnap reggel a kommunistákra szavazott, tudta, miért teszi. Hencegtél, hogy a te apád a Idő- gazda pártra adta le a voksát. Apa csak annyit mondott neked: ez az apád magánügye és nem a tied. Akkor sértetted meg apát. Amikor visszafeleseltél: a te apád okosabb, jobban tudja, mit kell tenni. O kereskedő ember. Beavatot- tabb az ország dolgaiba. Ezt nem lett volna szabad mondanod. Amiért apám csak munkás, azért még 6 i* tudhatja, mi a helyes. Te honnan is tudhatnád, hogy melyikük cselekedett helyesebben? Gyerek vagy még, akárcsak én. Erről feledkeztél meg. Bocsánatot kellett volna kérned, azonnal. A füledbe súgtam: szívd vissza, amit mondtál. Nem tetted, csak elfutottál és azóta is kerülsz. Jogodban áll, nem foglak kényszeríteni rá. Bízom benne, hogy megbántad már, csak azért írom ezt a levelet. Várlak! Utóirat: Most örülhetssl Győzött a kisgazda párt. De ha már kiörülted magad, menj le az utcára és nézz körül az üzletekben. Szombaton még ötszáz pengő volt egy kiló liszt ára. Ma hétszáz. A zsír pedig már nyolcezer. Egy doboz gyufa csak nyolcvan pengő! Ez aztán a győzelem, igaz?” Ennyi a levél. S alatta • dátum: 1945. október S, hétfő. O daadtam akkor a levelet Zsuzsának? Vagy csak ikartam? Azt hiszem, ma már lényegtelen. Szerelmes levélnek ó.gysem túl barátságos a hangja. Történelemnek azonban — igaz. Prukner Pál