Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-02 / 52. szám

1 j L Ö N K 1 A-P Á S 'A v IX. ÉVFOLYAM. 52. SZÁM 1967. MÁRCIUS 2., CSÜTÖRTÖK Adalékok Gyötörő monográfiájához KÖNYVTARAK tét. Az olvasók és a kölcsön­zések száma, tehát a forgalom, a könyvállomány bővülésé­nek arányában növekedett. 1962-ben 650 volt az olvasók száma, 1963-ban ez már 800- ra emelkedett, 1965-ben pedig 1114 beiratkozott olvasója volt a könyvtárnak. A községi könyvtárhoz négy kihe'yezelt könyvtár is tartozik: a Ságvári-telepen és Töves-pusztán egy-egy, kettő pedig a faluban, a szo­ciális otthonban és a 2-es szá­mú általános iskolában. A felszabadulás huszadik évé­ben életkor szerint, a kihe­lyezett könyvtárakat is figye­lembe véve, a következők sze­rint oszlott meg az olvasók száma: 14 éven aluli 365, 14—18 év között 326, 18 éven felüli 423. Amit a tanulók nem kap­hatnak meg az iskolai könyv­tárakból, megszerzik innen. A könyvállomány ilyen szem­pontból szerencsésnek mond­ható, ugyanis az összes köny­vek mintegy egyharmada if­júsági könyv. „A könyv és az élet ugyan­az. A könyv egy része az élet­nek. Ma már a könyvek nél­kül nem lehet az életet meg­vizsgálni” — mondta Móricz Zsigmond. Szükséges lenne az iskolai könyvtárak fejleszté­sére az ellátmányból, vagy más keretből nagyobb össze­geket fordítani, és az iskolák igazgatóira, nevelőire bízni, hogy olyan könyveket vásárol­hassanak, amilyenre az okta­tó-nevelő munkában gyakor­latilag is szükség van. A ne­velői könyvtárak polcait sok inkurrens könyv tölti meg, viszont gyakran hiányoznak olyan könyvek, amelyek szük­ségesebbek lennének. Az is­kolai könyvtárak ifjúsági részlegének a feltől tése sem elég tervszerű. Jó lenne, ha iskolai ifjúsági könyvtáraink szerepe nemcsak abban me­rülne ki, hogy a kötelező ol­vasmányokat a tanulók ren­delkezésére bocsátja, de rend­szeres kölcsönzéssel, ügyes irányítással betöltené a szo­cialista tudatformálás széle­sebb feladatait is, és „indi­rekt” módon is elősegítené a könyvek és a tanulás megsze­rettetését. Ha ez így lehetne, az iskolák nagyobb hatásfok­kal végezhetnék el a reform­terv szép célkitűzéseit. Palotai Sándor kola tanulóinak a létszámával, bizony szomorú képet kapunk. Az Országos Pedagógiai Könyvtár 1964 tavaszán fe­lülvizsgálta Pest megye is­kolai könyvtárait. Több hiá­nyosság mellett azt is meg­állapította a vizsgálat, hogy az általános iskolák könyvi rai még a kötelező olvasmá­nyokkal sem rendelkeznek elegendő példányszámban. A gyömrői iskolák ifjúsági könyvtáraira is elmondható ez. Az iskolai könyvtárak állománya országosan sem ki­elégítő. Tanulónként mind­össze 1,2 könyv jut. Pest me­gyében még alacsonyabb az át­lag, csak 0,86 kötet. Ha jo­gos az a tótel, hogy a község­nek modem iskolára volna szüksége, márpedig jogos, ugyancsak jogos az is, hogy modem gyermekkönyvtárra is szükség volna. A pedagógusok és az olvasni szerető tanulók osztatlan örömére — s mintegy az isko­lai könyvtárak hiányosságai- nap pótlására is — jól műkö­dik a járási művelődési ház­ban a községi közművelődési könyvtár, mely az utóbbi évek során hatalmasat fejlődött. Ha Gyömrőn valamilyen vo­natkozásban lehet fejlődésről beszéLni a felszabadulás óta, akkor a községi könyvtárnál igen. Kassai Mártonná, a könyv­tár lelkes vezetője 1951-től tíz éven keresztül társadalmi munkában vezette a könyvtárat. 1961-ben 2076 kötet könyv képezte a könyv­tár állományát. A kötetek szá­ma évről évre szépen gyara­podott. 1962-ben 3375, 1963-ban 4953, 1964-ben 6867, 1965-ben 7531, 1966. december 31-ig pe­dig 8119 kötet képezte a könyv­tár állományát A községi tanács évente rendszeresen gondoskodik a könyvtár fejlesztéséről. Csu­pán 1965-ben 9812 forint ér­tékben mintegy 500 kötettel bővítették a könyvtárat. 1966- ban pedig 16 362 forint volt a tanácsi hozzáadás. A Mag­lód és Vidéke Fmsz is évente nagyobb összegben ajándékoz könyvet a könyvtárnak. (Pél­dául 1965-ben 1500 forint ér­tékben.) Míg 1961-ben 5037 volt a kölcsönzött kötetek száma, 1962-ben 23 485, 1963-ban 29 205, 1964-ben 31 333, 1965­ben 35 047, 1966-ban 31 964 kö­A községben mind a négy iskolában van ifjúsági és ne­velői könyvtár. Ez fejlődés, ha az 1945. évi állapothoz ha­sonlítjuk, annál is inkább, mi­vel a felszabadulás első évei­ben a községben csak két ön­álló igazgatású iskola volt (a Kossuth és a központi), s a négy igazgatás megszerve­zésével az újonnan szerve­zett iskolák könyvtárai több­nyire új könyvek vételéből, vagy adományozásából léte­sültek. Ha azonban közelebb­ről is megvizsgáljuk az iskolai könyvtárak szerepét és gyakor­lati tevékenységét, azt látlxat- juk, a helyzet egyáltalán nem biztató. Ha összevetjük az olvasók számát a kölcsönzések számával, vagy a kölcsönzéseket az is­összes kertészeti területe. A Nagykőrösi Konzervgyár is ér­deklődik a monori járás kerté­szeti terményei iránt, mert ed­dig 195 holdra kötött szerző­dést. ! (d) got. így a számok sem lehet­nek reálisak. De a tervezés vizsgálatakor az ellenkező esettel is találkozott a bizott­ság. Egyes tsz-ek túl magas tervszámolcat állapítottak meg. Az általános tapasztalat — a szórványosan előforduló hi­bákat is beleszámítva — az idei tervek már elfogadhatók. Az állattenyésztés idei terveinél sok számszaki hiba fordult elő. Megnyugtató viszont az a ta­pasztalat, hogy a tsz-ek a ren­delkezésükre álló férőhelyeket kihasználják. A termelési ter­vek szakellenőrzése után meg­kezdődött február 18-án a pénzügyi tervek szakellenőrzé­se. Az úri Béke és a péteri Rákóczi Tsz-ben már meg is történt az idei pénzügyi tervek felülvizsgálata. Egy örvendetes érdekesség: a kertészeti növényekre már eddig 1901 holdra szerződtek. Ez több mint az előző évek A járási tanács mezőgazda- sági osztálya befejezte a tsz-ek 1967. évi termelési terveinek elbírálását. Már az elmúlt gaz­dasági évben is önállóbban tervezhettek, gazdálkodhattak a tsz-ek, csak a kenyérgabona­területet szabták meg. Az első önálló évben érthető, hogy bi­zonytalankodtak a terv készí­tői, érdekeiket még nem tud­ták összehangolni a nagyobb önállóság adta lehetőségekkel. Az elbírálást végző bizottsá­gok idei tapasztalata szerint az 1967-es gazdasági év tervei alaposabbak, meggondoltab- bak, pontosabbak. A kenyérgabona területe kötött, a terv szerint eb­ben az évben 12 500 hol­don termelnek gabonát a járás tsz-ei. A tervek általános hibái: a növénytermelésnél nem vették figyelembe a táblatörzsköny­vi adatokat, hanem feltétele­zésre tervezték a várható átla­" 1967. január elsejével új * nyugdíjtörvény jelent meg, melynek legfőbb célja, hogy közelebb hozza a mezőgazda- 1 sági biztosítottak, illetve tsz- 7 tagok nyugdíjrendezését az 1 ipari dolgozókéhoz. Ezen túl- s menően számos olyan új in- c tézkedést tartalmaz, amelyek a korábbi tsz-nyugdíjtörvény- ; bői hiányoztak. Rendelkezik r például arról, hogy ha a nyugdíjas és járadé- t kos tsz-tag hozzátartozója Nyugdíjas és járadékos tsz-tagok figyelmébe A termelőszövetkezetek elkészítették idei terveiket Kenyérgabona 12500 holdon — Megnőtt a kertészetek területe keresőképtelen, nem dol­gozik, házastársi pótlékra jogosult. A 45. §. 2. bekezdése a követ­kezőket mondja: „Az öregségi és a munkaképtelenségi jára­dékos részére járó házastár­si pótlék összege havi 40 fo­rint.” A nyugdíjfolyósító intézet a tsz-irodákba kiküldte azokat a nyomtatványokat, amelyeket a házastársi pótlékra igényt tar­tóknak ki kell tölteni és be kell küldeni. (A pontos cím a következő: Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, Budapest, V. Gu- szev u. 10.). Erre a címre kell tehát a kitöltött nyomtatvá­nyokat beküldeni. A Nyugdíj­folyósító Igazgatóság és a tsz-ek vezetői kérik az érin­tett tsz-tagokat, hogy minél előbb kérjék el a nyomtatványokat a tsz- irodában és kitöltve küld­jék el a fenti címre. A rendelkezés szerint három hónapra visszamenőleg lehet igényelni a házastársi pótlékot. Tehát, aki legkésőbb március 31-ig nem küldd be a nyom­tatványt, visszamenőleg 1967. január 1-ig nem tarthat igényt a járadékra. Félreértések elkerülése vé­gett kimondja a törvény, hogy csak annak a nyugdíjas, vagy járadékos tsz-tagnak a házastársát illeti meg a házastársi pótlék, aki a 65. életévét betöltötte, 260 forintot meghaladó jöve­delme nincs. Az, akinél a fenti feltételek nincsenek meg, az nem tart­hat igényt a házastársi pótlék­ra. Viszont, ha a feltételek ké­sőbb állnak be, lehet igényelni a házastársi pótlékot. (MJ) „Ásogattam a dombokat” • • Emlékezik Üllő amatőr régésze Üllő községben sok ritka és értékes régészeti adatra buk­kantak a huszas és az azt követő években. Aki ezeket a dokumentumokat* feltárta — ma már sokan nem tudják — Kiss Károly sírásó volt. Nem a közvetlen foglalkozá­sával kapcsolatban jutott az értékes adatok nyomára. Kez­detben a véletlen vezette rá, később pedig már szenvedé­lyévé vált a régi leletek fel­tárása. Kiss Károly már régen nyugdíjban van. Felkeres­tük, mondja el, miképpen kap­csolódott be a tudományos munkába. — A kezdet — akármilyen hihetetlen — egy valóságos álomból indult ki. Azt ál­modtam, hogy a gazdák er­deje mellett a községi lege­lőn régi sírok vannak. Fele­ségem azzal intett le, hogy „éhes disznó makkal álmo­dik”. Mivel nappal sírt ások, ezért éjjel sírokkal álmo­dom! De háromszor egymás­után ugyanazt álmodtam. Ezért harmadnap vettem az ásót, kimentem a legelőre, ásogattam a dombokat, majd egyszer egy lazább, kevert ta­lajra akadtam, s nem hiába ástam, mert nagyon értékes férficsontvázra bukkantam. A sírban hajfonatdíszt, aranyo­zott ijjvégeket, kardot, agyag­bögrét és állati csontmarad­ványokat találtam. Jelentet­tem nyomban a Nemzeti Múzeumnak. Dr. Fettigh Nándor múzeumőr jött ki és megállapította, hogy a lelet nálunk egyedülálló, ilyen le­letet akkor még csak külföl­dön találtak. Összehasonlítás végett a leleteket kivitték Oroszországba. Ezt követően a legelőn a múzeum irányítá­sával 300 avarkori sírt tár­tunk fel. A női sírokban kar­perec, gyöngyök, fülbevalók és korsók voltak. A leletek iránt mind belföldön, mind külföldön nagy volt az ér­deklődés. Külföldi régészek jöttek Üllőre. A leletekről magyar és idegen nyelven könyvet adtak ki. — Megemlékeztek-e a könyv­ben a feltalálóról? — Igen, az első tíz oldalon írnak rólam. A szenvedély buzdított, s ahol csak föld­munkát végeztek, mindenütt megjelentem és kutattam. A káptalani földeken ko­rai honfoglaláskori leleteket találtam. Ezekben a sírokban más volt a tárgyak díszítése, s az edény típusa, mint az avaroké. Találtam továbbá ugyanezen a részen Árpád- kori sírokat, a késői' honfog­lalás! időből az Ilona úti dűlőben. A halottal együtt temették el a lovát, mellette a fokos, fülbevaló és edények voltak. 70 ilyen sirra buk­kantunk. A kutatást tovább folytattam, a tehénjáráson találtam olyan sírokat, amik a csiszolt kőkorszakból, vas­korszaki időkből és a bronz­korszakból valók voltak. — Honnét tudja ezek ere­detét? — A talált leleteket bevit­tem a múzeumba és ott ál­lapították meg. Minden sza­bad időmet kutatásra fordí­tottam. Az Üllő melletti Pa- kony-pusztán rómaiak idejé­ből mintegy száz „jazig- szarmata” sírt fedeztünk fel. A feltárásokat a múzeum irá­nyításával végeztem. Pako- nyon volt egy katolikus rom­templom. A romok között is találtunk Árpád-kori sírokat. Előkerültek díszgombok, fül­bevalók és keresztjelvények. Ugyanezen a részen szláv sí­rokra is bukkantunk. — A felszabadulás után Üllő és Vecsés között épült felül­járó alapozásánál 200 avar­kori sírt tártunk fel. Kiss Károlyt kitartó, ál­dozatos munkájáért a Nem­zeti Múzeum főkapusává akarták felvenni, de ő sze­rény ember, megmaradt sír­ásónak. Az elismerést a tu­dományos világ részéről meg­kapta. (eni) MAI MŰSOR MOZIK* Gomba: Szállnak a- darvak. Nyáregyháza: Kék rapszódia. Úri: Hős, vagy áruló? Vasad: Az ég Múlása. így készülnek Gyömrőn... Gyomron eléggé későn, feb­ruár 1-e után kezdték el az alapozó edzéseket a helyi lab­darúgók. Mint ismeretes, Lá­zár Gyula edző megvált a csapattól, s az új idényben az edzői teendőket Gudra Zoltán látja el. Eddig az ificsapattal foglalkozott — dicséretes szor­galommal. Az „egyisták” ed­zését is nagy ambícióval, lel­kesedéssel vezeti. Sajnos, nem könnyű a dol­ga. Az edzéseken kevés első csapatbeli játékos jelent meg. Először csak három-négy fő vett részt az edzéseken, a lét­szám most sem sokat válto­zott. Végh, Bechler, Varga /., Varseczki nem látogatja az edzéseket, pedig játékukra nagy szüksége lenne a csapat­nak. örvendetes viszont, hogy az ifik 20—22 emberrel készül­nek a bajnoki nyitányra. Ju­hász, Kácsándi, Szűcs az idén már az első csapatban is meg­mutathatja tudását. Játékuk­ra számít is Gudra edző. Gyömrőn eléggé borúlátón ítélik meg a csapat helyzetét. Amikor arról kérdezem az edzőt, mit vár a csapattól, a fejét csóválja, és legyint: — EDZÉSRŐL EDZÉSRE Majd az első mérkőzés után nyilatkozom... ...és Péteriben A péteri labdarúgók január 31-én tartották első alapozó edzésüket. Hármat a terem­ben tartottak, aztán a szabad­ban folytatták a felkészülést Tóth Miklós őrnagy szakve­zető irányításával. Játékosállományuk meg­erősödött. Leigazolták Bur­jánt Monorról, Czimbalt Ve­csésről, Rétfalvit Nagytar- csáról és Kollárt Pilisről. Bolcsik Pál, aki évekig a Va­sas Dinamóban rúgta a lab­dát, visszatért szűkebb hazá­jába, s ismét a csapat rendel­kezésére áll. Péteriben remélik, hogy a csapat jobban fog szerepelni, mint az elmúlt évben. Az el­ső hat hely valamelyikét sze­retnék megszerezni, s ez nagy előrelépést jelentene az el­múlt évhez képest. (gér) A Vecsési Fehérnemű Klsz szombaton tartotta közgyűléséi. Képünkön: Regős Sándor, a ktsz elnöke, beszámol a szö­vetkezet évi munkájáról. Kiss Attila felv. Ez nem volt szép, fiúk! Hírül adtuk, hogy a gyöm­rői ifjúsági klub szombaton ellátogatott Kókára. A klubes­ten a gyömrői művelődési ház tánczenekara is közreműkö­dött. A zenekar játéka tet­szett a közönségnek, szereplé­sük nagyban hozzájárult az est sikeréhez. Sajnos, meg kell azonban emlékezni egy másik esetről is, ami bizony nem válik a gyömrői fiatalok dicsőségére. Elkülönítve, mintegy negyven főnyi ifjú utazott Gyömrőről Kókára. Ök alkották a kísére­tet, tehát nem tartoztak szo­rosan a szereplő gárdához. A műsor lezajlása után ez a negyventagú csoport igen jól érezte magát. Az éjszakát Ró­kán jókedvűen átmulatozták. Ezt nem vette tőlük rossz né­ven senki. Hajnalban azonban bará­tainkat pityókásan és rossz­kedvűen ott láttuk már a kó- kai busz végállomásán. Midőn a busz befutott, mind a negy­venen megrohanták, es az összes ülőhelyet elfoglalták a munkába induló dolgozók elől. A fiúk ezután csendben ma­radtak és álomra hajtották fe­jüket. A kalauz hiába költö- gette őket, egyikük sem volt hajlandó fizetni. A kalauz vé­gül is a fele úton leállította a buszt. Hangosan tudomására hozta a közönségnek, hogy mindaddig nem mennek to­vább, míg a jegyváltás meg nem kezdődik. Ekkor az uta­sok köréből egy rendőrtiszt kijelentette, hogy azok ellen feljelentést indít, akik nem hajlandók a viteldíjat ki­egyenlíteni. A fiúk erre kezd­ték összeadogatni egymásnak a jegy árát. A busz újból meg­indult. A gyömrőiek közül egy sem aludt már. Igen so­kan csúnya megjegyzésekkel illették a jegykezelőt. Az autóbusz csakhamar be­ért a sülyi állomásra. Itt egy kis közelharc keletkezett. A gyömrői fiatalok hanyatt- homlok menekültek ki a busz­ból. Kiderült ugyanis, hogy közülük minteny tizen nem fizettek. A kalauz kiáltott utánuk: — Ez nem volt szép, fiúk! <-ky) Útban a békesség felé A napokban adtunk hírt egy idős házaspár — majd­nem tragikusan végződő — sorsáról. Ma azonban már nem kell aggódnunk. A prob­léma a következőképpen ol­dódott meg: a szomszédok cselhez folyamodtak. Elhívtál? az idősebbik fiút szüleihez, hivatkoztak arra, hogy az apa békülni akar. S megtör­tént a csoda: a váratlan ta­lálkozáskor — annak ellené­re, hogy hangos veszekedést rendeztek — kibékültek. Az apa megbocsátott, a fiú pedig vállalta: gondját viseli a szü­leinek. Ezentúl már a friss tejet is az unoka viszi a nagyszülőknek. Lám, nem is volt olyan ne­héz segíteni rajtuk. Egy dolog azonban elgon­dolkoztató: a szomszédokat — akik egész télen át ellátták, s ápolták őket, békülésüket ki­eszközölték — most látni sem akarják. Bízunk abban is, hogy a fiatalabb fiú is ráeszmél: ki kell békülnie a szüleivel. püspök

Next

/
Thumbnails
Contents