Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-15 / 63. szám
Szentendre XI. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1967. MÁRCIUS 15., SZERDA s. __ PES T M EGYE I H f ft LAP KÜLÖN K IÁD ÁS A Három tavaszt köszöntünk Ezzel a jelszóval készülnek gyermekeink, a mi úttörőink 1848. március 15., 1919. március 21.-nek és 1945. április 4. évfordulóinak méltó megünneplésére. Tegnap kezdődtek meg országszerte a forradalmi ifjúsági napok ünnepségsorozatai és Szentendrén 12-ikén, vasárnap délután a városi tanács nagytermében a város és járás 17 iskolájának kulturális seregszemléje folyt le. A díjnyertes úttörőcsapatok számoltak be ott tudásukról, s ott történt kiválasztása azoknak, akik a megyei seregszemlére is el fognak jutni. SIKERES ESZTENDŐ Tizenhárom milliós tervteljesítés Emelkedő export — Egyhavi nyereségrészesedés A Szentendrei Htsz mérlegzáró közgyűlése Az 1952-ben huszonhat dolgozóval indult és ma már négyszázhatvan személlyel termelő háziipari szövetkezet a termelési értekezleteken választott küldöttei tartották meg az évzáró közgyűlést. Megjelent Balogh János, az MSZMP városi bizottságának titkára, Pala Károlyné orVERS, ÉNEK, ZENE ÉS TÁNC Az úttörők körzeti kulturális seregszemléje Dunabogdányban Vasárnap, a házi bemutatókon legjobban szerepelt kisdobos és úttörő versmondók, szavalókórusok, tánckarok és énekkarok már körzeti bemutatókon adtak számot tudásukról és tehetségükről. Dunabogdányban Kisoroszi, Viseg- rád, Tahitótfalu, Leányfalu és Dunabogdány legjobbjai találkoztak. E nemes vetélkedésnek nem a versengés volt a lényege, ahogy ezt megnyitó szavaiban Szabó Ferenc járási népművelési felügyelő kifejtette, hanem az úttörőcsapatok össztevé- itenysége, helytállása és ismeretei. Elsőnek a visegrádi pajtások mutatták be nagyon szép és értékes műsorukat Közülük került ki a legtöbb győztes is. Szavalat, ének, zene és tánc kategóriában döntötte el a zsűri az elsőséget. Aranyérmet nyertek: Ének-zene kategóriában: Visegrád, Kisoroszi és Tahitótfalu kamarakórusai. Egyénileg: Krasznai Gábor (Kisoroszi) zongora, Ott Mária (Dunabogdány) zongora. Versmondásban: Tahitótfa- lui szavalókórus, Takács Mária (Tahitótfalu), 2. Elter Zsuzsa (Dbogdány) szavalat, 3. Dunabogdány! szavalókórus, 4. Seil Gyula Visegrád. Tánckar: 1. Visegrád (Kalocsai párnás tánccal) és Leányfalu (Rábai üveges tánc), 2. Visegrád (Nógrádi tánc) és Leányfalu. » A kisdobosoknál nagy sikert arattak a dunabogdányiak (betanítójuk Horányi Györgyné) és a visegrádiak. A kulturális vetélkedést Szabó Ferenc értékelő és zárszavai fejezték be. H. Gy. szággyűlési képviselő, vb-el- nökhelyettes, az OKISZ részéről Gáti Tibor, a KISZÖV- t'ől Áts Sándor és Gönczi Ernő. Micskei Tivadar elnök részletes beszámolójában szép eredményeket ismertetett. Az elmúlt évben százhatvanan dolgoztak munkaverseny keretében, s az idén is alakult három brigád, amely a megtisztelő szocialista címet igyekszik megszerezni. Külön dicséretben részesítette a vezetőség a központi szövőüzem dolgozóit, akik a IX. pártkongresszus tiszteletére, terven telüli exportgyártást vállaltak, s azt 150 ezer forint értékben teljesítették. A szövetkezet évi terve tavaly összesen tizenkétmillió forint volt, amelyet százhat százalékra teljesítettek. A szövetkezet életében jelentős exporttervet, öt és fél millióval százhárom százalékra. s A konfekciórészleg tizenhatezer gyermekruha helyett 22 500-at készített. Az elnök Balatoni Józsefné, B. Kiss Lászlóné, Franyó Istvánná, Szabó Sándorné, Székely Istvánná, Lakatos Mihályné, Skopál Lajosné, Dévényi Mártonná, Borbély Sándorné, és, Benes Lászlóné jó munkáját emelte ki. A körkötőrészlegben Ihász Ferencné, Weymarn Teodomé, Jackovits Sándorné és Lakatos Gyuláné bizonyultak a legjobbaknak. TANÁCSTAGNAK JELÖLTÜK Az építők elnöke A hegesztőrészleg eredményes munkájában hat bedolgozó a mennyiségi termelésben is '.imagasló eredménnyel zárták az évet: Kisanyik Imréné, Klocok Ottóné, Kökörcsényi Károlyné, Fetter Viktor, Kovács Dénesné és Jóna Istvánná. A többlettermelésben kiválóan közreműködő Fetter Ferenc és ifj. Gyerkó Gusztávné sok éjszakai közreműködésükért is külön elismerést és köszönetét kapott. A szövetkezeti bizottság elnöke, Lindenberger Lászlóné az OKISZ elnökségétől a közgyűlésen vette át a szövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést. A mérleg szerint a 798 244 forint nyereségből a tagok részesedése eddig példátlan: egyenként egyhavi keresetüknek felel meg. A szövetkezeti bizottság beszámolójából megtudtuk: tavaly tíz tagnak a tízéves, hetvenötnek az ötéves törzsgárda- jelvényt adták ki, harminchárom dolgozót üdültettek az OKISZ-üdülőben, jutalmakat és segélyeket fizettek. A vita során a szövőrészleg mosdóhiányát, húsz dolgozó egyetlen lavórját kifogásolták, s a szék nélküli ebédlőhelyiséget. Pála Károlyné elismerő stavai mellett a túlnyomó- részt nőkkel dolgozó szövetkezet figyelmét is felhívta rendkívüli jelentőségű új intézkedésre, a két és fél évig igénybe vehető gyermekgondozási segélyre. A hallott eredmények biztatóak, s a nagy mértékben exportra dolgozó, állandóan fejlődő szövetkezet, az otthon dolgozó asszonyok és leányok igaz örömére, biztosan megállja a helyét a jövőben is. MÉG EGYSZER A NŐKRŐL: EGY RÉGI VEZÉRCIKK ÉS A MAI ASSZONYOK Az elmúlt vasárnap délután a helyőrségi tiszti klub termeiben ünnepeltük szentendrei asszonyainkat és leányainkat, egyenlő jogú, de sokkal nagyobb tiszteletre érdemes embertársainkat. Sziráki Ferenc, a városi tanács elnöke, volt az ünnepség szónoka, s mert kedves vendégekként megjelentek a szovjet katonák asszonyai is, Bikády József iskola- igazgató orosz nyelven tolmácsolta az elmondottakat. A helyőrség kitűnő zenészei komoly zeneszámokkal, Füller Lajos néhány szavalatával tette szebbé az estet, s a szovjet *hölgyek képviselője megköszönte a baráti együttérzést, s emléklapot s virágokat nyújtott át a Városi nőtanács elnökének. Ujvárossy őrnagy viszont a nőtanács és a helyőrségi klub részéről nyújtott át ajándéktárgyakat, s a kedves aktus után kezdetét vette a tánc. Hangulatban nem volt hiány, táncosokban, úgy éreztem, igen. Mert száznál több asszony megjelent, a lovagias férjek és gavallérok azonban lényegesen kevesebb számmal. Hallgatva az ünnepi szavakat, végignézve a boldogan szórakozó öntudatos nőkön, akik különféle felelős helyeken végeznek felelős munkát, a Szentendre és Vidéke Hírlapjának 1903. évi, véletlenül pontosan március' 8-i számának vezércikke jutott eszembe, melyet otthon elővettem és magam elé tettem. „Egy társadalmi baj” a címe a hatvan év előtti vezércikknek, mely azt fejti ki, hogy társadalmi baj „a nőnek tudományos pályára nevelése!”. Szülők, vigyázzatok! Gyógyítsatok! — mondja a régi-régi újság — a nő maradjon otthon, s tudjon sütni-főzni! Ma már mulatságos olvasni a régi lapokat. A mi asszonyaink és leányaink nem csak sütni tudnak, minden poszton megállják a helyüket. II. L. SPORT A téli spartakiád értékelése Befejeződtek a falusi dolgozók téli spartakiádjának ez évi küzdelmei, A helyi versenyek már az előző év decemberében elkezdődtek és január közepéig tartottak. A versenyek előkészítésében és szervezésében igen kiemelkedő munkát végeztek Szigetmonostoron, Tahitótfalu, Leányfalu, Visegrád, Budakalász és Pomáz sportegyesületeinek vezetői és e községek KISZ- szervezeteinek sportfelelősei. Meglepően gyengén sikerült viszont a versenyek lebonyolítása Kisorosziban és Dunabogdányban, holott eddig ezekben a községekben évről évre példamutatóan eredményes tömegsportmunka folyt. Némi magyarázatul szolgálhat, hogy szervezési nehézségeik voltak. A községi versenyeken 550 férfi és 65 nő vett részt asztaliteniszben, 263 férfi és 23 nő pedig sakkban. A községi versenyek legjobbjai 3 körzetben 2 sportágban küzdöttek a február 19-én Budakalászon megrendezésre került járási spartakiád döntőbe való jutásért. A járási döntőn 25-en sakkozók, asztaliteniszezők pedig 26-an vettek részt. A Vácott lebonyolításra került megyei döntőn egy első, négy második és 2 harmadik helyezést értek el járásunk képviselői. 1941 óta lakik Szentendrén, tehát már szigorú lokálpatrióta mértékkel is őslakosnak nevezhető. Egyik alapító tagja az Építőipari Ktsz-nek, s 1957 január óta elnöke a szövetkezetnek, amely egyik legégetőbb városi gondunknak, a lakásépítkezéseknek szakterülete. Munkájáról Fehér András beszélgetésünk során így nyilatkozik: — Szövetkezetünk csinálta ez első KISZ-lakásépítkezési akció huszonkét lakását a szeszfőzde mögött. A házak már tető alatt állnak, s ez évben beköltözhetők lesznek. Ugyancsak mi vagyunk szakmai kivitelezői a kettes KISZ- akciónak, melynek keretében az izbégi úti Kobek-villa táján épül a negyven lakás. Alapozása már kész, kezdjük a lábazat falazását, ezek csak jövőre, 1968-ban lesznek beköltözhetők. Negyven fiatal szentendrei család boldog öröme. Fehér András, aki 1963 óta tanácstag, s az idén ismét egyhangúlag jelölte őt a Rákóczi Ferenc utcai 33. számú lakókörzet, így folytat ja: — Szintén a szövetkezet építi az OTP, 60 lakásos emeletes lakótelepét a villasor végében. Itt harminckét lakásban már bent vannak, huszonnyolcán még ez év harmadik negyedében szintén beköltöznek a lakók. Ugyancsak az idén kezdjük meg az új, száznegyvennégy lakásos OTP- lakások építését, a Felső Izbé- gi út menti Vasgyár utca és Sas utca táján. Ezenkívül persze magánépítkezéseket is vállal szövetkezetünk, most éppen nyolc családi ház építése folyik! Elmondja még: egymillió forintos beruházási értékben még idén megépül új, modern üzemházuk. Ehhez a városi tanács segítségét kérik, a Kőzúzó utcában megfelelő telephely kijelölésével, mert üzemi profiljuk szerint ez épület csak a vasúti iparvágány közvetlen közelében emelhető! Fehér Andrástól elbúcsúzva, megállapítottuk: ha az elmondottak nem is szüntetik meg teljesen sok száz lakásigénylőnk nehéz helyzetét, mégis bíztató jelenségek ház- és lakásépítkezéseink területén. S úgy érezzük: Fehér András személyében nem jelöltünk és nem választunk rosszul, ha tizenkilencedikén rá is adjuk szavazatunkat. '/V////////////////////////iW//////////////////////////////////////////y'/////////////////////////////////////////////////////////// \ Egy idős munkás művészete A szőlészet és a gyümölcskertészet élén ^ 4 mióta a nagy francia „fiX zi nánc-festö", Henri Rous- X seau művészi, rangra emelte X a „primitív festészetet” a „pri- ^ mitív festők” nem számíta- § nak többé dilettáns csodabo- \ gárnak. Sőt, időnként egy-egy 5 képzőművészeti izmus nagyijai X és izmus is meg-megpróbálkoztak próbálkoznak „kirándulHomyák Jenő 1945 óta lakik Szentendrén, mégpedig Iz- bégen. Azonban nemcsak lakókörzetében ismerik, melynek 1954 óta választott tanácstagja, ismerjük városszerte, mint hajdani szőlő- és gyümölcskultúránk visszaállításának egyik lelkes szakemberét. Már 1952-ben a termelési bizottság elnöke volt, mely szerv akkor még kezdetleges társadalmi munka formájában igyekezett mezőgazdaságunk irányítását végezni. 1958-ban alakult meg újra egykori jónevű Hegyközségünk, melynek ismét elnöke. S hogy 1961-ben megalakult a Mathiász Jánosról elnevezett termelőszövetkezet, annak is elnöke indulásától mind a mai napig. 1957-től a tanács végrehajtó bizottságának is tagja. Hornyák Jenő jó szakember, képesítést szerzett mind gyümölcskertészetből, mind szőlészetből. Lelkesen beszél a vezetése alatt álló, közelmúltban megerősödött nagy szövetkezet eddigi eredményeiről, legközelebbi terveiről: — Ez év tavaszán további 19 hold szőlőt telepítünk, s ezzel elérjük, hogy 250 hold új szőlőnk és gyümölcsösünk lesz. Az idén negyvennyolc hold őszibarack fordul termőre, 15 hold piszkénk már három éve termő, ősszel 20 holdba olasz csemegeszőlőt ültetünk ki. Az egyesült szövetkezet további, ez évi tervei? — A rét újabb, idei lecsapo- lása után, jövőre ott építjük meg a második 100-as istállót, borjúnevelőt és tejházat. Idén ötmilliót fordítunk beruházásra, hajtatóházat létesítünk a rózsakertészetnek, nagy gépszint építünk a központi tanyán, s a Vörös Hadsereg u. 30-ban. Az öreg, egykori malomépület helyén, még az idén felépül a szőlőfeldolgozó üzemünk, ahol majd félautomata gépsoron keresztül történik mindaz, amit szőlőtermelő szentendrei őseink kínos kézi munkával végeztek. Jólesett mindezt hallani, hiszen Szentendre egykor szőlő- termeléséről és vörös boráról volt híres. Horváth Levente ^ ni", a primitívek meghökken- i tő, furcsa, idegenszerű vilá- X gába ... Ezek a „primitívek”, $ már jellegüknél fogva is ma- X gános csillagok a festészet X tarka „egén”... Szinte steri- X lek minden irányzattal szem- X ben ... Festenek azt és úgy, X ahogy természetadta tehetsé- ^ gük és alkotókedvük engedi X és kívánja ... s § Alkotásaik ^ döbbenetét § szemlélőből. mindig valami váltanak ki a Első pi\lantásra § mosolyt csalnak az arcra, de ^ ez a mosoly rövidesen valami ^ torz fintorrá szárad. Mintha ^ a ketrec rácsai mögött fur- ^ csa pózban Szunnyadó tigris í váratlanul emberi hangon ^ szólalna hozzánk!... M\ ár maga a híre is megle- s pett. Pirk János, Munká- | csy-díjas festőművészünk újságolta egy napon: valahol fenn isten háta mögött, Pisa túlsó végén, él egy X különös festői tehetséggel ^ megáldott idős munkásember: nulását. ^ Pécsi János. A hatvanadik Természetes, hogy ilyen ér^ életévét taposó férfi, aki kü- dekes tájékoztatás után, mi X lönben a kocsigyár darabo- is kíváncsiak voltunk a szent- klójában dolgozik, meglepően endrei „Csontváry”-ra! Mun|az ^ mán érdekes kompozídójú, erős színgazdagságú képeket fest. Ismeretségük, idestova kétéves. — A művésztelep előtt fes- tegettem — emlékezett visz- sza Pirk János, amikor megállt mellettem egy idős férfi. Egy ideig szótlanul figyelte, hogyan dolgozom, aztán váratlanul megszólalt: — En is szoktam ám festeni. — Beszédbe elegyedtünk. Később otthonában és munkahelyén is többször meglátogattam. Mutogatta képeit. Megragadott ezeknek a képeknek kedves naivitása, expressziv ereje... Felajánlottam, szívesen foglalkozom vele a képzőművészeti körben. Sajnos, eljárni ide nem volt ideje ... — Majd ha nyugdíjba megyek, feltétlenül számíthat rá — mondta. A tavalyi szentendrei napok kapcsán körünk kiállítást rendezett. Néhányat az 6 képeiből is kitettünk. Nagy örömömre bebizonyosodott, hogy szemem nem csalt: Pécsi János bácsi képei tetszettek a legjobban a kiállítást megtekintő képzőművész kollégáimnak és a kritikusoknak. Ok is észrevették az idős munkás képeiben: a primitív, naiv festészet egyik érdekes, cseppet sem lebecsülendő megnyilvákahelyén, a kocsigyárban kerestük fel... — Mindig szerettem rajzol- gatni, de nehéz életkörülményeim kevés időt engedtek erre ... Egyszer aztán nagyon komornak és barátságtalannak találtam a kis műhelyt és gondoltam, festek valamit a falat borító farostlemezekre, hadd legyen szebb és barátságosabb! Hát így kezdődött... Itt festettem a „Velencét” (ez tetszett különben legjobban a kiállítás látogatóinak), „Ádám és Évá”-t, a „Fürdőző nök”-et, és amiket nagyon szeretek: téli tájképeimet ... Otthon, ha van egy kis szabad időm, szintén sokat rajzolok, festek. Feleségem ilyenkor rámszól: Már megint maszlagolsz? De mikor látja a kész képet, már ő is gyönyörködik benne. Sokat járok az erdőbe gombászni. Ilyenkor is mindig viszek magammal 'papírt és valami rajzolószerszámot, és egy- egy szép erdőrészletet lerajzolok. Mi is megnéztük kéznél levő munkáit. Hiányzik róluk a képzett művész komponáló készsége, színhasználata is sokban eltér a megszokottól, mégis, a belőlük sugárzó naiv életöröm tiszteletet és elismerést vált ki... L ám, Szentendrén ilyen is van. A művészet, a művészet iránti szeretet úgy látszik benne van a város levegőjében. Egy képzetlen munkásemberből is művészi alkotásvágyat pattant ki. Horányi Sándor
