Pest Megyei Hírlap, 1967. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
2 1967. MÁRCIUS 1.. SZERDA VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS GÖDÖLLŐN (Folytatás az 1. oldalról) ni kell az ipari munkások életfeltételeihez. Ezt a célt szolgálja többek között a termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítása és nyugdíjellátásának új rendszere. Ezektől és más ugyancsak fontos intézkedésektől várjuk, hogy tovább fog erősödni a szocialista mezőgazdaság és a fiatalok egyre nagyobb mértékben megtalálják helyüket és szerepüket az átalakuló szocialista faluban, a fejlődő erősödő mezőgazdaságban. Hazánkban az értelmiség jelentőségének növekedését jelzi a szellemi dolgozók r-á- zalékos arányának alakulása is. Harminc évvel ezelőtt a keresőképes lakosság 7,2 százaléka volt szellemi dolgozó, ma közel 20 százaléka. Az értelmiség egyre jobban összefonódik a munkásosztál'’- lyal és a szövetkezeti paraszt- | Sággal. A szellemi foglalkozásúak 45 százalékának apja | Megnőtt az irodalmat, művészeteket Kedves elvtársak! Közvéleményünket immár másfél éve foglalkoztatja a jövő évi január 1-ével életbelépő új gazdasági mechanizmus. A reform iránti figyelem és érdeklődés nagyon is érthető, hiszen az egész nép életét érintő nagy nemzeti vállalkozásról van szó, amelynek sikere a szocialista termelési viszonyok tökéletesedését, a több és olcsóbb termelést, végső soron a dolgozók életszínvonalának emelkedését kell hogy eredmé- tiyezze. Engedjék meg azonban, hogy én, mint művelődés- ügyünk egyik felelőse most ne ezekről, hanem olyan elképzelésekről és problémákról beszéljek itt, amelyeknek egy része a reform kapcsán került felszínre. Nem kevesen vannak olyanok, akik attól tartanak, hogy a termelésben a gazdaságosságra való törekvés, a, -ly a reform egyik alapelve, a kulturális életben ellentétbe kerülhet fontos célkitűzéseinkkel. Magyarán szólva attól félnek, hogy a piac törvényeinek nagyobb érvényesülése a kulturális életben ideológiai célkitűzéseinkkel kerül ellentétbe. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy alaptalanok az ilyen aggodalmak, mert a kultúra, az oktatás, a dolgozók művelődésének ügye a gazdasági irányítás megvál■ Az egész világon ismerik kultúránkat Minderre joggal lehetünk büszkék akkor is. ha tudjuk, hogy sok hiba és tennivaló akad itt is. De ne feledjük, nem is olyan régen, néhány évtizeddel ezelőtt a magyar szellemi élet szélesebb látókörű képviselői szégyenkezve, önostorozó indulattal beszéltek szellemi, művelődési állapotaink nyomorúságáról, a nagyvilágtól való elmaradottságunkról. Ma már semmi okunk a szégyenre és nyugodtan elmondhatjuk, hogy „egyetlen nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak” ezen a téren sem. Külföldiekről, külföldről beszéltem az előbb, hadd érintsek itt egy olyan kérdést, amely hosszú évtizedeken fájdalmas problémát ] jelentett mindenki számára, j aki szívén viselte a magyar kultúra ügyét. Kultúránk egykori elszigetelésére gondolok itt, arra, hogy a magyar alko- [ tó szellem, a magyar művészetek legrangosabb teljesítményei soha nem juthattak érdemükhöz, jelentőségükhöz biéltón a világ színe élé. Nem is olyan régen alig tudott a világ valamit arról, hogy létezik önálló, sajátos magyar kultúra munkás, 25 százalékának paraszt és 30 százalékának szellemi foglalkozású. Társadalmunkban az értelmiség helyzete és funkciója félreérthetetlenül szocialista jellegű, hiszen a szocializmus építésén dolgozik tudásával, szakismereteivel. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, valamint azok a kisemberek, akik mint kisiparosok, kiskereskedők végzik munkájukat széles körű nemzeti egységbe tömörülnek a Hazafias Népfront mozgalom keretei között. Éppen a szocialista nemzeti egység további megszilárdításáért folytatott harc szempontjából van nagy jelentősége a Hazafias Népfrontnak. Az erős néphatalomra támaszkodó nemzeti egység nélkül nem lehet fölépíteni a szocializmust. A szocializmusért folyó harc pedig erősíti a nemzeti egységet is. Ennek az egységnek vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely kedvelők tábora toztatása után sem válik piaci árucikké. A jövőben is arra törekszünk, hogy a kulturális területeken a gazdasági szempontok és tényezők magát a kulturális politika alapvető céljait szolgálják. Hallatlanul megnőtt a kultúrát, a művészeteket, az irodalmat kedvelők tábora. Olyan közönsége alakult ki a kultúrának, amelyért sok gazdag nyugati ország irigyel bennünket. Tavaly ősszel sok európai országból jöttek el hozzánk a költők. Akik a tőkés országokból jöttek, valósággal csodálkoztak, amikor irodalmi esteken és más alkalmakkor a költészet iránti tömeges érdeklődést tapasztalták. Nem is nagyon akarták elhinni, hogy az ország lakosságának lélek • számához viszonyítva milyen magas számban jelennek meg nálunk komoly irodalmi alkotások. A nyugati világban a gondolkodó emberek joggal panaszolják, hogy náluk elszigetelődött egymástól az irodalom, a művészet és a közönség. Nálunk éppen ellenkező a helyzet, rendkívül megnőtt az emberek érdeklődése az írott szó, a képek, a szobrok, a zene, általában a művészetek iránt. A kulturáltság egyre nagyobb társadalmi rétegekben válik illendővé. Azt tapasztaljuk, hogy a művelődés, a kulturálódás lehetőségei egyre inkább az életszínvonalhoz tartozó tényezővé válnak. képzőművészetekben éppen úgy, mint a zenében és irodalomban. A magyar szellem alkotásai ma már eljuthatnak a világ színe elé. Azt mondhatjuk tehát, nincs Tisztelt hallgatóim! A következőkben oktatásügyünk, ifjúságunk nevelésének néhány kérdését szeretném érinteni, hiszen manapság az oktatás, a nevelés ügye egész társadalmunkat foglalkoztató probléma. Gyermekeink tanulási lehetősége, tudásának bővülése, erkölcsi és politikai fejlődésének kérdései a családok legszemélyesebb ügyévé vált, de egyben egész társadalmunk további fejlődését befolyásoló tényező is. Jó dolog, hogy pártunk IX. kongresszusának határozata megállapíthat a: a tanulás, a művelődés hazánkban valóságos népmozgalom lett. Ez így igaz, mert gondoljuk csak el, mit jelent, hogy minden ötödik magyar állampolgár iskolába jár. Ennek meg is van a lemérhető, hasznos következménye. Ifjúságunk nemcsak tudásban gyarapszik, de eltéphetetlen szálakkal kapcsolódik a dolgozó tömegekhez. A mostani országgyűlési és tanácsi választások híven tükrözik azt a fejlődést is, amely a szocialista demokratizmus további kiszélesítésében bekövetkezett. Lehetővé és szükségessé vált a lajstromos választókerületi rendszer bevezetése. Ez lehetővé teszi, hogy a választók közvetlen személyes kapcsolatban legyenek képviselőikkel, vele rendszeresen tanácskozzanak a választókerület gondjairól, bajairól, segíthetik és ellenőrizhetik választott képviselőjük tevékenységét. Maga a képviselő is jobban kötődik így választóihoz, nagyobb felelősséggel teljesítheti kötelességét. Az elkövetkezendő években nagyobb lesz az országgyűlés, a tanácsok ellenőrző szerepe a minisztériumok, a főhatóságok felett. ok arra, hogy változtassunk eddigi kulturális politikánk lényegén, alapelvén. Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne volna igazítani, változtatni való ezen a területen is. Van ilyen tennivalónk bőven, így például mindenképpen el kell érni, hogy még több olyan irodalmi, művészeti alkotás szülessen, amely a szocializmusért harcoló ember ellentmondásos, de a helyes irányba fejlődő gazdag egyéniségét, a valóság és az új formálódó egységét mutatja meg és ezzel segíti az embereket a világ dolgai között való eligazodásban, erősítve a haladót, a szocialistát. Ebben az értelemben legyen még inkább elkötelezett az irodalom, a művészet. A nép állama pedig erkölcsi kötelességének érzi, hogy érdeme szerint támogassa az ilyen törekvéseket. Az is feladatunk, hogy a művelődésre szánt összegeket és eszközöket hatékonyabban használjuk fel. Biztosítanunk kell, hogy a kulturális alapokat valóban kulturális célokra fordítsák. Jó volna elérni azt is, hogy az üzemek vizsgálatánál, működésük elbírálásánál, termelési eredményeik mellett az ottani művelődési tevékenységre is figyelemmel legyenek. Azokat a dolgozó rétegeket is el kell érni, amelyekhez eddig objektív adottságok vagy rossz szervezés és különféle hibák miatt vékonyan jutottak el kulturális erőfeszítéseink. Elsősorban a parasztok körében végzendő népművelésre gondolok itt, de beszélhetnék arról a több mint kétszázezer ipari munkásról is, akik vidékről, faluról utazgatnak az üzembe, órákat töltve a vonaton. fejlődik szocialista tudata is. Tudnunk kell azonban, hogy a felnövekvő nemzedék szellemi arculatának formálása nem kizárólagosan az iskolai nevelés kérdése. Ifjúságunk világnézeti, erkölcsi arculatát végső fokon ugyanazok a társadalmi erők alakítják, amelyek a felnőttekét is formálják. A magyar ifjúság alapjában véve egészségesen fejlődik, becsületesen dolgozik és tanul. Fiataljaink ott vannak az üzemi szocialista brigádokban, a munkásőrség tágjai között, a közéletben. Katonaköteles if- jaink becsülettel sajátítják el a korszerű haditechnikát. A már lezajlott és évenként újra induló különböző tanulmányi versenyek és vetélkedők a televízió jóvoltából az egész ország előtt azt bizonyítják, hogy ifjúságunk java tudásban, szellemi képességben tehetségben legszebb reményeinket is képes valóra váltani. Ifjúságunk szakadatlan fejlődése, tudásban és emberségben való emelkedése előtt a tág lehetőségeket mi, az idősebbek nyitottuk meg azzal, hogy sikeresen vívtuk meg a szocializmus legdöntőbb csatáit és ezzel valóban felszabadítottuk az embert. Megteremtettük a feltételeit, hogy az ifjúság is természetesen szabadon fejleszthesse képességeit a társadalom és önmaga javára. Nem tagadhatjuk azonban gondjainkat sem, például azt, hogy fiataljaink egy kisebb részét a mának élés, az anyagiasság, a felszínesség jellemzi. Hatnak rájuk a hozzá nem értő, téves, helyenként rosszindulatú vélekedések, a politikailag megalapozatlan állásfoglalások. Sem a dolgozó- sem pedig a tanulóifjúság ilyen irányú tájékoztatása, nevelése nem kielégítő. Az viszont nagy pozitívuma ifjúságunk egészének, hogy erkölcstelennek tartja és megveti a kizsákmáKülön kell, hogy szóljak a tanítók és tanárak, a pedagógusok döntő szerepéről az ifjúság művelésében, szocialista tudatának formálásában. Azt hiszem, minden erkölcsi alapunk megvan arra, hogy a társadalmunk előtt álló fokozódó feladatokkal párhuzamosan még eredményesebb, még oda- adóbb munkát kérjünk a pedagógusoktól. Ismeretes, hogy a múlt év februárjától számottevően emeltük a pedagógusok alapbérét, jelentősen emeltük a túlóradíjat. A fizetésemelései egy időben a bérezési rendszerben is néhány olyan változás következett be, amit a pedagógusok hosszabb ideje joggal kívántak. Jelentős eredményeket értünk el a pedagógusok lakáskörülményeinek javításában is. Lehetővé tettük, hogy 10—20 ezer forint alaptőkével rendelkező pedagógus is építkezhessen. Az új kedvezményes akció során elsősorban (azoknak ad kölcsönt az állam, akik olyan településeken laknak, ahol nem épülnek állami lakások. A pedagógusok lakásépítésének üteme nem rossz, s a következő évek során szeretnénk fenntartani a lakásépítkezés múlt évben elért ütemét. Ezek a gondoskodások önmagukért beszélnek és azt bizonyítják, hogy a párt és a kormány milyen alapvető szerepet tulajdonit a tanítóknak és tanárokTisztelt nagygyűlés. Szólni szeretnék még egyik legidőszerűbb gondunkról, nevezetesen miképpen teremtjük meg és biztosítjuk a feltételeket ahhoz, hogy az 50-es években született nagy létszámú korosztályok lehetőleg zökkenőmentesen illeszkedjenek be a társadalomba, a munkába. Az 1966/70-es években mintegy 900 ezer fiatal lép ki az iskoláh-oól és kér helyet, munkalehetőséget. E jelentős létszámnak több mint 50 százaléka szakképzetlen, kétharmad része 14—15 éves s ugyancsak kétharmad része lány. E fiatalok mintegy 30 százaléka városban, 70 százaléka községekben él. Mondjuk meg rögtön, hogy a munkahelyek közötti válogatási lehetőség korántsem olyan mértékű, mint korábban, s egyes részterületeken nehézségek várhatók. Mi okozza ezeket: a várható nehézségeket? Mindenekelőtt az, hogy népgazdaságunk fejlődése a jövőben egyre inkább a termelékenység emelésétől függ. Ennek eszköze pedig nyolás minden formáját, hogy őszinték, nyíltak, fesztelenül nyilvánítanak véleményt, bátran és sokszor szenvedélyesen bírálják a fogyatékosságokat. Mindez már a szocialista nevelés eredménye. Ugyanakkor azonban nem kevesen lebecsülik a világnézeti műveltség, marxista—leninista életszemlélet jelentőségét. A kép tehát ellentétekkel terhes, vagyis pontosan olyan, mint a felnőtt társadalom politikai arculata. Növeli a felnőttek, az idősebbek felelősségét, hogy ifjúságunk az ideológiailag káros vagy bizonytalan hatásokkal szemben nincs annyira megedzve, mint maga a felnőtt társadalom. A szocialista világrendszer fejlődésének ellentmondásai is jobban zavarják őket, mint a nagyobb politikai tapasztalatokkal rendelkező felnőtteket. Ezért rendkívül fontos, hogy javítsuk ifjúságunk érzelmi nevelését, a jövőben például még nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a szocialista hazafiságra való nevelés. Ügy, ahogy az egész társadalomban, az ifjúságban is erőnak. Ez érthető, hiszen a kongresszus szavaival élve: a társadalom legféltettebb kincsét, gyermekeink nevelését bízta rájuk. Nevelőinknek áldozatos és eredményes munkájukkal kell ezt. vi6zonozniok. Azért hangsúlyozom ezt, mert még ma is akad olyan pedagógus, aki — ha a neveléssel kapcsolatban vonjuk kérdőre — hajlamos a felelősséget elhárítani magától. Pedagógusainknak legfontosabb feladata, hogy művelt, az új iránt érzékeny szocialista embereket neveljenek. Ismeretes, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek többsége nemegyszer hátrányosabb helyzetben van a tanulást, a művelődést tekintve az értelmiségiek és alkalmazottak gyermekeinek többségénél. Ezeket a hátrányokat csak szívós munkával, a család, az állam, a társadalom és a pedagógusok támogatásával lehet fokozatosan megszüntetni. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekei részére, ahol tudunk, ösztöndíjat létesítünk, központi, járási, vagy városi szakköröket szervezünk, egyszóval további erőfeszítéseket teszünk azért, hogy egyetlen tehetség se kallódjon el. Az e cél érdekében végzett munkának vannak már eredményei, de hadd mondjam meg, korántsem vagyunk azokkal megelégedve. nem annyira az új munkaerő, a termelők létszámának korlátlan fejlesztése, > hanem a gépesítés. Az új gazdasági mechanizmus, amely a termelékenység növelésének, tehát jólétünk, életszínvonalunk növelésének záloga, fegyelmezettebb, feszesebb létszámgazdálkodásra szoktatja az üzemeket, s gátat vet a két-három évvel ezelőtt tapasztalt, nemegyszer felelőtlen létszámfejlesztésnek. Magától értetődik, hogy a szülők aggódnak gyermekük jövőjéért és keveslik a megnyíló munkalehetőségeket. Ugyanakkor helyeslik azt a politikát, amely a termelés jobb megszervezésével, a termelékenység fokozásával, az áruk bőségével növeli a dolgozók életszínvonalát. A 14— 15 éves gyerekeknek, akik az általános iskolából kikerülve szakmát akarnak tanulni, vagy tovább akarnak tanulni, nem mondhatjuk, hogy 1970 után jelentkezzenek, mert akkor jelentősen csökken már az általános iskolából kikerüsíteni kell a nevelő munkát szocialista hazánk szeretetére, eredményeink nagyobb megbecsülésére. Fokozni kell bennük a nemzeti büszkeség érzését és éberen őrködni afelett, hogy a legkisebb mértékben se mételyezze meg őket a nacionalizmus, a sovinizmus. Sokszorosan aláhúzom* mindannyian, család, iskola^ ifjúsági szervezetek, a felnőtték társadalma felelősek vagyunk azért, hogyan alakul, formálódik tovább a fiatalok erkölcsi-politikai magatartása. Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyoznunk kéld: az ifjúság nevelésével kapcsolatos minden feladatunkat csakis az ifjúsággal együtt lehet megvalósítani. Amikor tehát annyira aláhúzzuk a felnőttek felelősségét az ifjúság nevelésében, maga az ifjúság is felelősséggel tartozik családjának és a társadalomnak és önmagának is. Nemcsak az idősebbek, de ők maguk is kelly hogy formálják, gazdagítsák lók számm Most kell minded nekelőtt valamilyen szakma tanulására buzdítani őket, még akkor is, hogyha az elkövetkezendő két-három esztendőben az elhelyezkedésük nem fog simán menni. Magyarán ez azt jelenti, hogy elsősorban a szakmunkástanuló intézetekbe több fiatalt fogunk felvenni, mint amennyi az | ipar két-három évre előrelátható igénye. Közismert, hogy a termelő- szövetkezetek dolgozóinak átlagos életkora igen magas. A falusi fiatalság legnagyobb részének azt tanácsoljuk, hogy a termelőszövetkezetben keresse és találja meg boldogulását. Ott is egyre nagyobb mértékben kvalifikált szakmunkásokra van szükség, nemcsak a gépesítés fokozatos növekedése, de a belterjes gazdálkodás térhódítása miatt is. Válasszanak tehát olyan szakmákat, amelyek hasznosíthatók a termelő- szövetkezetekben. Ezeknek a szakmáknak a köre ma már elég széles és a jövőben még szélesebb lesz. Ami Pest megye művelődési, kulturálódási lehetőségeit illeti, annak ellenére, hogy az utóbbi három-négy esztendőben a fejlődés üteme meggyorsult, még mindig sok a tennivaló, hogy egyes fontosabb mutatókban az országos színvonalat elérjék. Mi magunk is azon leszünk, hogy ezt a gyorsuló tempót támogassuk, segítsük. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Mondanivalómnak végére értem, bár nagyon sok kérdésről lehetne és kellene is szólni. Azt hiszem azonban, hogy gondjaink mellett az eredmények és tettek önmagukért is beszélnek. Nyugodt lelkiismerettel javasolhatom önöknek, hogy március 19- én meggyőződéssel szavazzanak pártunk politikájára, a Hazafias Népfront programjára. Nyilvánítsák ki egyetértésüket cs támogatásukat hazánk további fejlődése, az életkörülmények és munkakörülmények további javítása érdekében. Egyértelmű állásfoglalásukkal erőt és biztonságot adnak a megválasztandó képviselőknek és tanácstagoknak, hogy a dolgozók és a nép államának érdekeit képviseljék ott, ahová az önök bizalma állítja őket. Enélkül a bizalom nélkül senki sem végezheti jól a munkáját. A választási nagygyűlés Kocsis Istvánnak, a Gödöllői Gépgyár pártbizottsága titkárának rövid zárszavával ért véget. Minden ötödik állampolgár iskolába jár egyéniségüket, emberségükéit. Pedagógusainktól művelt, az új iránt fogékony embertípus nevelését várjuk A következő években elsősorban szakmunkásokra lesz szükség
