Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-08 / 33. szám

1967. FEBRUAR 8.. SZERDA ™&C6ritm 3 Amíg nem késő... A KÖZELMÚLTBAN levál­tották tisztségéből az egyik váci textilüzem pártszerveze­tének titkárát, s a gyárból is eltávozott. Magatartása volt az oka, hogy méltatlanná vált a bizalomra, s bár — ahogy ez már lenni szokott — a „jól— értesültek” városszerte terjesz­tett történetecskéi messze vannak a valóságtól, tény, hogy a felelősségre vonás jogos volt. Az ügy maga az érintett kom­munistákra tartozik, de van benne valami, ami nyugtalaní­tóan közös gond, amiről nem lehet eléggé nyomatékosan szólni: megmásíthatatlan fe­lelősségünk egymás iránt, fe­lelősségünk elvtársainkért, har­costársainkért, azokért, akiket idejében visszafordíthattunk volna a téves útról, akiket a kommunista kollektíva bölcs, nemes, humánus kényszere in­dított volna arra, hogy szem­benézzenek hibáikkal, emberi gyengéikkel. Ha: idejében szó­lunk! NEM SZÓLTUNK IDEJÉ­BEN. Hallgattunk, mert ké­nyelmesek, talán félénkek, ta­lán túl megértők voltunk. Vagy, ami a legrosszabb: kö­zömbösök! Az okok minden bizonnyal sokfélék, de követ­kezményük majd’ minden eset­ben azonos: értékes, sokra ké­pes emberek életútja csúszik félre, tisztességes szándékok, akarások lesznek semmivé, 6 helyükbe súlyos hibák, tévedé­sek tolakodnak. Mindig és új­ra csak akkor kapunk a fe­jünkhöz, csak akkor sajnál­kozunk, amikor már késő, amikor már nem figyelmez­tetni, hanem büntetni kell, amikor a magatartás- vagy munkamódszerbeli hibák már nemcsak . felütötték fejüket, hanem ténylegesen bekövet­keztek, jellemzőek lettek. Mert tudták — igen: tudták! — a volt titkárról is, hogyan té­ved mind jobban tilosba az 1 élete. Tudták és látták elvtár­sai, hogy túl szoros barátságba került az itallal, de őszinte szó, nyílt beszéd helyett egymás között — sajnálták. Sajnálni egy embert, mert rossz úton megy, s nem szólni neki, hová is vezet az út, szakadékhoz, in- goványhoz-e, vagy távol a kö­zösség éltető erejétől, már nem is csak hiba, hanem — goromba a szó, de sajnos, igaz — tisztességtelenség. VAN VALAMI ELSZOMO­RÍTÓ, nyugtalanító és ostoba álszemérem, ami — úgymond — azt diktálja, hogy „ne avat­kozzunk bele” el'Vtársaink ma­gánéletébe. És kényelmessé­günk, megalkuvásunk, önálta- tásunfc, a kellemetlen igazsá­goktól való szabadulás óhaja egycsaipásra a magánélet kerí­tései közé tereli az emberi gyengeségeket, a tévedéseket, s attól fosztja meg a hibázót, amire a legnagyobb szüksége lenne: a kommunista közösség erkölcsi erejétől, visszatartó kényszerétől, az elvtársi, bará­ti segítségtől. Idős, sokat tapasztalt kom­munista a váci területi párt- szervezet titkára. Ö mondta el — más dolgok, más emberek tévedései kapcsán —, hogy nem elég elmarasztalni azt, aki hibázott, rosszat tett, ha­nem azok felelősségéről is szólni kell, akik látták, tudták mindezt, de — hallgattak. Példákat említett, meggyőző, s nagyon-nagyon elgondolkozta­tó példákat. És hiányolta, hogy a bűnös ugyan bűnhődött, de azok, akik kezdettől fogva ta­pasztalhatták, társuk külön utakra lépett, még csak mu­lasztásukat sem ismerték el. Mennyire nem elszórt, nagy ritkán előbukkanó dolog ez! Mert például Százhalombattán, a kőolajipari vállalat propán­egységénél is megtörtént, hogy két párttagot fusimunkán kaptak rajta. Nem félórás, egyszeri fusimunkán ... Senki nem akadt elvtársaink között, aki szólt volna? aki tiltakozott volna?! Maguk tették fel ön­maguknak a. kérdést, s na­gyon becsületesen meg is ad­ták a feleletet, tanultak belőle a beruházás kommunistái. A SZEMÉLYESKEDÉS, az intrika, a magánéletben való turkálás — idegen, s joggal ellenszenves számunkra, kom­munisták számára. A párt egész légköre, egészséges nyílt­sága, szókimondása távol van attól, hogy ilyen értelem­ben fogjuk fel elvtársaink ma­gánéletét, de közel, tapintható közelségbe hozza azt a semmi mással nem pótolható meleg­séget, elvtársi légkört, egymás­sal való törődést, amit egy- egy kommunista közösség — legyen az pártcsoport csupán, vagy nagylétszámú pártszer­vezet — tagjai számára jelent. Ha megvan, létezik, s hat ez a légkör, szinte észrevétlen, any- nyira természetes. Ám ha hi­ányzik, ha mindenki csak a maga lába előtt nézi a földet, s nem törődik azzal, a másik, a mellette lépkedő orra bukik-e, akkor érezni igazán, mit is jelent, mennyire nélkü­lözhetetlen. MEGMÁSÍTHATATLAN fe­lelősségünk ez: magunkért és elvtársainkért. Nyugodtak le­hetünk-e akkor, ha nem tet­tünk meg mindent, hogy tár­sainkkal együtt egyenes úton járjunk? Szemrehányás és ön­vád nélkül kérhetjük-e szá­mon a tévedőtői tetteit, ha magunk is tudtunk azokról, de hallgattunk? A kommunis­ta is esendő ember: ereje, er­kölcsi tartása éppen a közös­ség, a kommunisták kisebb- nagyobb családjainak össze­tartozásából, egymásért viselt felelősségéből ered. Mészárol Ottó BEMUTATJUK KÉPVISELŐJELÖLTJEINKET: Nem biztatásnak szántók... FOLYTATÓDTAK A MÓLÓ CYŰLtSFK (Folytatás az 1. oldalról) nek képviselőként végzett ered­ményes munkásságáért majd javasolta, fogadják el új országgyűlési képviselőjelölt­nek Bata Istvánt, a Szabóipari Ktsz műszaki vezetőjét, párt- titkárát. Bata István nevének kiejté­sekor nagy taps tört ki. Rö­videsen kilenc hozzászóló állt fel — munkatársak, jó­ismerősök, szomszédok — akik valamennyien egyetértettek a jelöléssel. Hozzászólásaik­ból sokoldalú, vezetéshez értő tettrekész fiatalember portré­ja rajzolódott ki. Egy maglódi választó például elmondta, hogy Bata István családja mindenkor hű harcosa volt ennek a rendszernek. Bátyja 1956-ban a Köztársaság téren hősi halált halt Csengődi Fe­renc szerint ha képviselői munkáját is olyan jól fogja végezni, mint ahogy az üzem­ben dolgozik, jóra bízzák ér­dekeik védelmiét. A jelölt röviden megkö­szönte az elhangzottakat — Eddigi életemet a legtöbben jól ismerik, hiszen itt élek, dolgozok, és életrajzomat is felolvasták. Mindig sokat dol­goztam, többféle társadalmi munkát végeztem. Ha jelölt leszek és ha megválasztanak, külön programot nem adhatok, de mindent megteszek a ha­zánk előtt áUó feladatok megvalósításáért. Hayt Ferenc kérdésére a résztvevők egyhangúan, ellen­szavazat és tartózkodás nélkül felvették Bata Istvánt az or­szággyűlési képviselőjelölteik listájára. Ezután tettek javaslatot a megyei tanácstag jelölésére, Kürti József né eddig is becsű* lettél látta el feladatát A me­gyei tanács kereskedelmi ál­landó bizottsága tagjaként so­kat tett a község bolthálóza­tának fejlesztéséért Szint® szavazni sem kellett volna, olyan tetszéssel fogadták Kürti József né nevét aki azonnal ismertette a legsür­gősebben megoldandó községi feladatokat Élete példája biztosíték... Alsógödön országgyűlési képviselőnek Darvasi Pálnét, megyei tanácstagnak dr. Monori Balázsnét jelölték — Igazi közösségi ember: te­vékenységét sokan ismerik. Közreműködik a járási pártbi­zottság munkájában, a terme­lőszövetkezet vezetésében. Munkáját kiválóan végzi — a kertészetben dolgozik s nagy része van benne, hogy brigád­jukat nemrég szocialista cím­mel tüntették ki. Ki ne tudná róla, hogy példás családanya: hat gyermek anyja. — így foglalta össze Darvasi Pálné életét, tevékenységét, Takács Lajos, az Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezet s egyben Alsógöd pártbizottságának tit­kára, a kedden este megtartott jelölő gyűlésen. Darvasi Pálné az elnökség­ben foglalt helyet Csomós Zoltánnal, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának képviselőjé­vel, Balogh Lászlóval, a Pest megyei Párt VB tagjával, a Váci Járási Pártbizottság el- •ső titkárával, dr. Vida Gyulá­val, a Váci Járási Tanács vb* elnökével, dr. Monori Ba­lázsáéval, a megyei nőtanács elnökével együtt Ismerik a községben Darvasi Pálnét s a hozzászólások bizo­nyították: egyetértenek vele, hogy a 26-os választókerület, a váci járás egy részének or­szággyűlési képviselőjelöltje legyen. Török Sándor a Váci Járási Pártbizottság osztályve­zetője, aki ezúttal a gyűlés el­nöki tiisztót töltötte be egy­másután tíz felszólalónak ad­ta meg a szót Pataki Lajos az Egyesült Dunamenti Tsz bri­gádvezetője a kiváló munka­társról 6zólt, mikor Darvasi Pálnéról beszélt. Később Csan- kó Mária a termelőszövetkezet egyik dolgozója beszélt a Dar­vasiné kivételes emberi érde­meiről. Felszólalt Prékopa László a szövetkezet KISZ- titkára, majd Lengyel György, Horváth Lajos, Gelencsér La­jos, Petrovics Ede, Barabás Tibor, Kovács István, Németh Pál. Valamennyien helyeselték Darvasi Pálné jelölését, mert mint mondoták élete példája biztosíték rá, hagy helytáll ér­dekükben az országgyűlésben. A jelölt meghatódott hangon köszönte meg a felszólalók szavait, majd a következőket mondotta: a mi érdekeink kö­zösek: dolgozó fiaim KISZ-ta- gok. Termelőszövetkezeti tag vagyok én is, s természetes, hogy képviselem az idetarto- zók érdekeit. Különösen a dol­gozó anyákét, akik közé ugyancsak odatartozom. Me­gyei tanácstagjelöltnek is asz- szonyt választottak az alsógödi gyűlés részvevői — dr. Monori Balázsné személyében. A köz­ségben dolgozott, életútja ugyancsak ismert. Hlavács József iskolaigazgató, aki dr. Monori Balázsnét javasolta, mint valamennyi jelenlévő kö­zös Ismerősét mutatta be. So­kat tanult, s vezető óvónői be­osztásig jutott él, s ma már az oktatásügy kiváló dolgozója, a Munkaérdemrend ezüst fo­kozatának tulajdonosa. Mono- riné jelöléséhez tizein szóltak hozzá, egyértelmüleg helyes­lőén. Végül az alsógödi választó- kerület országgyűlési képviselő jelöltjének Darvas Pélnét, me­gyei tanácstagul pedig dr. Mo­nori Balázsnét jelölték, ellen­vélemény nélkül. Azon a napon, amikor nála jártam, már túl volt az öt­hónapos pártiskola vizsgáin. Hogy sikerült? „Megdicsér­tek, hogy szorgalmas vagyok, s amit megtanulok, nem fe­lejtem el egyhamar. De hát nem gondolták* ezt komolyan, inkább biztatásnak szánták, mivel én voltam az egyetlen tsz-tag a csapatban ...” Utánajártam. Komolyan gondolták. — Először megijedtem, ami­kor megkérdeztek, hogy el- mennék-e öthónapos pártis­kolára. Harmadéves • vagyok a mezőgazdasági szakmun­kásképző tanfolyamon. Ab­bahagyni sajnálnám, a kettő meg sok nekem egyszerre — gondoltam. Aztán mégis ne­kivágtam. Magam sem hit­tem, hogy sikerül. ö az egyetlen, aki kételke­dett ebben. Mások biztosra vették. Pedig, az éjszaká­ból lopta el az időt a tanulás­ra! ★ Az üllői Kossuth Tsz leg­nagyobb létszámú növényter­mesztő brigádjának vezetője: 1700 hold, 100 brigádtag és húsz bedolgozó van a gond­jaira bízva. Hetedik esz­tendeje titkára a termelőszö­vetkezeti nőbizottságnak; tag­tagja a nőtanács Pest me­gyei végrehajtó bizottságának, a tsz-pártvezetőségnek, a köz­ségi csúcsvezetőségnek, és a járási pártbizottságnak. S „mellékesen” feleség, két­gyermekes anya, háziasz- szony. — Hogy fér bele mindaz, huszonnégy órába? — Nehezen. Négy órakor kelek, mert a nagyfiam fél ötkor indul munkába. Reg­gelit készítek, utána sietek a tsz-be, megbeszélni a munkát a fogatosokkal. Onnan futok haza, felkölteni, iskolába in­dítani a kicsit. A kicsi második osztályos az általános iskola zenei ta­gozatán, jeles tanuló és — gulyás szeretne lenni. — Nyolc óráig már egy fél műszak mögöttem van. ,A délelőtt aztán úgy elrepül, észre sem veszem, hogy nem reggeliztem: végigjárom a brigád munkahelyeit, megné­zem a traktorosokat, a szál­lításnál a rakodást. Ebédelni legtöbbször a biciklin szok­tam, amíg egyik munkacsa­pattól a másikhoz kariká- zom. Főzni csak este tudok — ha nem túl későn érek haza. — És ha igen? — Akkor „lebeszélem” a családot a meleg vacsoráról. Azért nem halnak éhen: har­minc kacsát, száztíz csirkét neveltem én tavaly is; egy kis sült hús, tepertő, mindig akad itthon. Százhúsz tagú brigádot ve­zet — mégpedig jól; baromfit nevel — mégpedig sokat, mintha világéletében ezt csinálta volna. Pedig, úgy tud­tam, gyári munkás volt. — Az is. De gyerekkorom­ban sokat segítettem otthon, Lacházán a mezei munkában. Ott szereztem meg a gyakor­lati tudást, az elméletet meg most tanulom hozzá, a szakis­kolán. Szeretem ezt a mun­kát. Semmi kincsért sem vál­lalnám többé az utazgatást. A számításomat is jobban meg­találom a szövetkezetben, mint a gyárban. A brigádjában férfiak is vannak. Vajon hogy fogadják a „nőuralmat”? — Hetedik éve tűrik, még egy sem kérte el magát a bri­gádból. Nem azon múlik, mit visel a vezető: szoknyát-e, vagy nadrágot. Igazságos le­gyen és emberséges, ez a fon­tos. Azt mondják, Béki Ferenc- nében mind a kettő megvan. Sőt, még valami: a példamu­tatás. Hajnaltól késő estig ott van ő is, ahol meg kell fogni a dolog végét. — Ügy hallottam, szeretik a brigádtagok — mondom neki hirtelen. Most jön először zavarba: — Ezt mondták? Ennek örülök. Én is szeretem őket. Na most, hogy átestünk a val­lomáson, mennem kell. Pestre indulok. — Egy utolsó kérdés: ha megválasztják képviselőnek, milyen gondokat tenne szóvá a Parlamentben? Elgondolkozik. — Most csak Üllőről tudok beszélni, a többi községet még nem ismerem eléggé. Üllőn égető gond a központi iskola hiánya. A tanítás szétszórtan folyik, s a szaktanárok szünet­ben egyik iskolából a másikba száguldoznak órára. A tanter­mek zsúfoltak, korszerűtlenek. Szűkösen vannak a napközi­sek is. Aztán, elmondanám az ivóvíz problémánkat. Nálunk olyan magas a talajvíz, hogy az ásott kutak mind fertőzöt­tek. Van ugyan néhány fúrott kút, dé kevés: kilométereket kell az asszonyoknak gyalo­golniuk a jó ivóvízért. Végül, ha majd az ország teherbíró képessége megengedi, szeret­ném megérni, hogy a tsz-tagok is akkor mehessenek nyugdíj­ba, amikor az ipari munkások. Hiszen a mezőgazdaságban ta­lán még korábban öregednek az emberek, mint másutt... Lehet, hogy nem a legfonto­sabbakat mondtam, nem gon­dolkoztam én még ezen. Ezt is tanulni kell. Hogy mondták a pártiskolán róla? Amit megtanul, nem fe­lejti el egyhamar... ny. é. Együtt a választókkal Százhalombattán Csnpics Sztanbót megyei, özvegy Osztovics Jánosnét járási tanácstagnak jelölték Kedden este 6 órakor a százhalombattai művelődési otthonban mintegy 150 válasz­tópolgár gyűlt össze a falut képviselő megyei tanácstag je­lölésére. A gyűlést Ferenczi Illés, a községi tanács vb-elnö- ke vezette. Az elnökség tagja volt Hajnal Imre, a Hazafias Népfront Központi Bizottságá­nak vezetője és Pável Nándor, a helyi általános iskola igazga­tója és községi párttitkára. Az elnökségi asztalnál meghívás­ra helyet foglalt még dr. Stark Janka, a 19-es számú megyei országgyűlési körzet képvise­lőjelöltje. Jelen volt a gyűlé­sen Lukács Lázár, a Hazafias Népfront budai járási bizott­ságának titkára. Elsőnek Pável Nándor mon­dott beszédet Vázolta a me­gye, ezen belül a járás, a köz­ség fejlődését Az ország ter­melésének egész arculatán is változtató Dunamenti Hőerő­mű és Kőolajipari Vállalat szinte teljesen átalakította a község képét. A falu határá­ban új lakótelep épült, ez év­ben ott ismét ezer lakás építé­sébe kezdenek. Nemrég kétemeletes iskolát kaptak. Szinte hónapról hó­napra fejlődik a hőerőmű nyújtotta fűtési lehetőségekre épült melegház — a helyi és a két szomszédos tsz közös beru­házása. S miközben a községi Rákóczi Tsz földje az ipari be­ruházások következtében a fe­lére csökkent — az egyes tsz- tagok jövedelme öt év alatt megduplázódott. „Mindez nem program — ezek tények. A program: meg­valósítani a IX. pártkongresz- szus célkitűzéseit. A képvise­lőknek is csak ez az egy prog­ramja lehet, de ezt- csak vá­lasztóikkal együttműködve tudják csinálni”, — így fejez­te be beszédét Pável Nándor, majd a községi pártszervezet, a tsz és a Hazafias Népfront helyi bizottsága nevében ja­vasolták, hogy a község me­gyei tanácstagnak Csupics Sztankót, a községi tanács vb- elnökhelyettesét, járási tanács­tagnak pedig özv. Osztovics Já­nosnét jelölje. Felkérte ezen­kívül a gyűlést, hogy csatla­kozzon dr. Stark Janka képvi­selőjelölt február 6-án Érden jóváhagyott jelöléséhez. A gyűlésen a jelöltek mellett felszólalt Dávid Mihály főag- ronómus, dr. Kurusa György körzeti orvos, Vinis Györgyné, a községi nőtanács elnöke, Klimsa Artúrné, a helybeli Vöröskereszt-szervezet titkára. Az egybegyűltek egyhangú szavazással csatlakoztak dr. Stark Janka képviselő jelölé­séhez, valamint ugyancsak egyhangúlag megyei tanácstag­nak Csupics Sztankót, járási tanácstagnak özv. Osztovics Jánosnét jelölték. Padányi Anna A szobi járásban befejeződtek a megyei tanácstagjelöSések Az egy országgyűlési képvi­selő választókerületet képező szobi járásban eddig vala­mennyi jelölő gyűlés csatla­kozott Kristóf István jelölésé­hez. Keddig kijelölték a járás négy megyei tanácstagjelölt­jét is. Szob Németh Veroni­kát, a megyei Vöröskereszt tit­kárát, Szokolya Báthory Fe­renc tanárt, szakfelügyelőt, Ke­mence, Kalácska Lászióné, is­kolaigazgató-helyettest jelöl­te erre a tisztségre még a múlt héten. Legutóbb Nagymaroson volt jelölő gyűlés. Himmer Lőrinc járási vb-titkár megnyitó be­széde után Rasmann István, járási elnökhelyettes a nép­front nevében javasolta, hogy megyei tanácstagságra jelöljék ismét dr. Mátyás Boldizsárt, a megyei tanács tervosztály­vezetőjét. Egymásután 14 fel­szolgáló támogatta lelkes sza­vakkal a javaslatot. Vala­mennyien szóvá tették azon­ban a község tűrhetetlen útvi­szonyait. Dr. Mátyás Boldizsár jelölését a gyűlés egyhangú­lag elfogadta. A jelölt kijelen­tette, hogy az üdülőhely-köz­ség utcáinak rendbehozatalát szintén sürgősnek tartja és minden lehetőt elkövet, hogy mielőbb megjavítsák azokat. A szobi járás 35 járási ta­nácstagot választ. Közülük kedd estig 18 jelölése történt meg. E hó 13-án befejeződnek a járási tanácstagjelölő gyűlé­sek, 17-én pedig a községi ta­nácstagjelölések is. Mosta­náig a járás falvaiban 106 községi tanácstagot jelöltek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents