Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
1967. FEBRUAR 5., VASÁRNAP 3 ”\fCíriaf> Folytatódtak a jelölő gyűlések Ugyanazokat az utakat járja Ttirfiínt/i Bétúnct jelölték országgyűlési képeiselőnek Megyei tanácstagnak Bányai Pált javasolták A község művelődési házában gyűltek össze tegnap este hat órakor Dunaharaszti lakói, hogy megválasszák a 17. országgyűlési körzet képviselőjelöltjét. Mintegy háromszázan vettek részt a gyűlésen, köztük Dunavarsány, Délegyháza, Lajosháza, Áporka és Taksony küldöttei. A jelölő gyűlés elnökségében helyet foglalt Göndics Zoltán, az MSZMP Pest megyei Bizottsága agitácíós és propagandaosztály vezetője, Bábi József, a Ráckevei Járási Tanács elnökhelyettese, Steff er J ános- né, a 'Dunaharaszti Nőtanács titkára, Kovács Istvánná délegyházi tanácselnök, Csáki Illés dunaharaszti gimnáziumi igazgató, Juraszek Pál nyugdíjas, dunaharaszti lakos. A gyűlést Varsányi László, a Hazafias Népfront járási titkára, a jelölő gyűlés elnöke nyitotta meg. és járható, biztonságos utakat. A gyűlés során két újabb jelöltre is tettek javaslatot, dr. Jánosi Gábor községi orvosra és Tóth Lajos tanárra. A jelen levők többsége azonban Tarjányi Béláné személyében biztosítottnak látta a körzet céljainak határozott és sikeres képviseletét, hiszen a jelölt, mint egyik felszólaló mondotta, „ugyanazokat az utakat járja, s ugyanazt a vizet issza, mint a község valamennyi lakója”. — Jólesik a lakosság bizalma, még az ellenvéleményeknek is örülök — mondta Tarjányi Béláné —, mert ez azt mutatja, hogy községünkben élnek az emberek demokratikus jogaikkal. Jólesik a bizalom, az elhangzott hozzászólásokból érzem, nem állok majd egyedül képviselői gondjaimmal, ha megválasztanak. A jelölő gyűlésen Bányai Pál megyei tanácstag személyében megyei tanácstag-jelöltet is választottak. Bányai Pál a MAHART Hajóépítő Vállalat művezetője a tanácsok megalakulása óta képviseli a magasabb szervek előtt községe érdekeit. Ujrajelölését a jelen levők egyhangúan helyeselték. Dozvald János Ha valakit az ideiglenes névjegyzékből törvényellenesen kihagytak, akkor az illető személy kifogást emelhet. Ha a tanács végrehajtó bizottságának megállapítása szerint a kihagyás törvényellenes, akkor az illetőt pótnévjegyzékbe veszik fel. Azokat a kifogásokat viszont, amelyeket alaptalannak tartanak, vagy amelyek valakinek a névjegyzékből való törlését kérik, legkésőbb a beérkezést követő napon a járásbírósághoz vagy városi bírósághoz továbbítják, amely három napon belül, népi ülnökök közreműködésével, végleges határozatot hoz az ügyben. Csáki Illés rövid beszédében ismertette az elmúlt négy év eredményeit, beszélt arról, mit kapott'Pest megye s mivel gazdagodott a ráckevei járás ez idő alatt. Ezután ismertette a Hazafias Népfront országgyűlési képviselő jelölésére tett javaslatát. Tarjányi Béláné dunaharaszti lakost javasolta országgyűlési képviselő jelöltnek. Tarjányi Béláné 1944-ben lépett először a katedrára, sokáig tanyasi pedagógusként dolgozott, Dunaharaszti lakói valamennyien jól ismerik, szeretik, bíznak benne. A jelölő gyűlésen sokan nyilvánították véleményüket, elmondták, mit várnak a majdani országgyűlési képviselőtől: közművesítést; jó vizet Hétfőtől kifüggesztik az ideiglenes névjegyzéket A tanácsi végrehajtó bizottságok az utóbbi két hétben országszerte feldolgozták a kitöltött összeírólapokat, személyenként elbírálták valameny- nyi 18 éven felüli lakos választójogosultságát, s elkészítették az ideiglenes névjegyzékeket. Az előzetes listákat, amelyek a nem végleges adatok szerint országosan mintegy hétmillió állampolgár nevét és legfontosabb személyi adatait tartalmazzák, február 6. és 11. között közszemlére teszik a tanácsok hivatali helyiségeiben, illetve a városok belterületein a lakóházakban is. A törvény módot nyújt az ideiglenes névjegyzékkel kapcsolatos hibák kijavítására, az esetleges panaszok orvoslására. BEMUTA TJÜK KÉPVISELŐMÜL TMNKET Megszívlelendő program Varga Pétert a főváros közvetlen szomszédságában, Budaörsön választották meg négy évvel ezelőtt a megyei tanács tagjának. Ami azt illeti, nem éppen a legkönnyebb terület képviseletét vállalta, Budapest körzetében rengeteg a gond. Rendszeresen, negyedévenként megtartotta beszámolóit, fogadóóráit, s közben is, ahogy ideje engedte, ki-kiugrott a helyi tanács vezetődhez, vagy az ottani üzemekbe, hogy segítsen, ahol csak lehet. Elment egyszer a kenyérgyárba. A régi magánsütöde épületében egészségtelen, gázos volt a levegő, a teteje beáaott. Azóta helyette új szárny épült, bővítették az üzemet, új kemencében sütik a pékárut. Az állandó bevándorlás miatt nagy a zsúfoltság Budaörsön. Megnézte a barlanglakokat. Tizennégy családnak sikerült lakást szerezni. — Persze — mondja Varga Péter — nem lehet minden kívánságot teljesíteni. A budaörsiek kérték például, hogy ne a régi iskolát építsék át, helyette újat szerettek volna. Megértettem őket, de már van a községnek egy új iskolája. És másutt nagyobb gondjaink vannak. Érden régi, aládúcolt istállóépületben tanítottak és ott a belterület villamosítása is sürgős. Igaz, Budaörsnek már tizenháromezer lakosa van. s itt a főváros határában jogos igény a csatornázás. — Tudom én is, jó lenne. Hiába, ebben a tervidőszakban nem megy. Várni kell vele néhány évet. Most telepítenek a községbe nagyobb vállalatok raktárakat, gázelosztó is létesül. Ök megkezdik majd a csatornázást, azután fokozatosan lehet folytatni. De egy választott képviselőnek, tanácstagnak, nemcsak kimondottan közügyekkel kell foglalkoznia. Egyik fogadóóráján felkereste egy idősebb asszony. Négyszemközt akart beszélni. És elmondta családi gondjait, panaszkodott a férjére, a gyerekeire, nagyon el volt keseredve. — Mit lehet ilyenkor tenni? Meghallgattam és azt tanácsoltam, ne essen kétségbe, inkább nyugodtan, türelemmel próbálja a dolgokat otthon elrendezni. Jósokára találkoztam vele, örömmel újságolta, bevált a tanácsom. — Igaz, hogy mint megyei tanácstagnak, nem minden esetben sikerült a kívánt segítséget megadni, de engem a választókkal való találkozások egy nagy dologhoz hozzásegítettek: a sok panasz, a közvetlen tapasztalat, hozzájárult, hogy a végrehajtó bizottság elé, vagy személyesen hozzám kerülő ügyekben helyes álláspontot foglaljak el, helyesen döntsék. ★ Nemegyszer, nem is kétszer kerestem már a hivatalában, a legritkább eset, hogy néhány szabad perce van. Vagy a Minisztertanácsnál, a Tervhivatalban, a megyei pártbizottságon tárgyal, vagy a járási és a városi tanácselnökökkel, s más állami vezetőkkel értekezik, így megy ez reggel fél nyolctól este hat-hét óráig. — Igen, még nagyon sok nálunk az értekezlet — mondja sóhajtva —, pedig igyekszünk a lehető legkevesebbre csökkenteni. Mégis, a rengeteg megbeszélés közben, hetenként másfélkét napot kint tölt vidéken. Vagy valamelyik járási székhelyre, vagy városba utazik, de főként ott is a végrehajtó bizottságok, a tanácsok ülésein vesz részt. Másfél évtizeden át kommunista pártmunkás volt: most is rendszeresen tart előadásokat, pártnapokat A községekbe, falvakba már ritkábban jut el. Lelkiismeretfur- dalást érez emiatt, de hiába, többre nem futja idejéből. Hiszen este, amikor hazamegy, legtöbbször viszi magával a különböző jelentéseket, beszámolókat, otthon készül fel belőlük másnapra. Bárki megértheti, elképzelheti, egy egész megye dolgát, gondját megismerni, figyelni rá, lelkiismeretes ember számára milyen sok időt, munkát igényel. — Bizony sokat, de el lehet végezni — ezt a témát így zárja le Varga Péter. ★ Néhány napja kint jártam Budaörsön, jelen voltam azon a gyűlésen, ahol az ország- gyűlésbe képviselőnek jelölték. Ha megválasztják, még több lesz a dolga, hiszen Budaörsön kívül Törökbálint, Diósd, Tárnok, Pusztazámor és Sóskút lakóit kell majd képviselnie. Mit ígérhet a választópolgároknak? — Szeretném, ha Pest megyében kidolgozott progra- • munkát túlteljesítenénk. A kommunális ellátás területén, a szociális intézményeknél különösen indokolt lenne. Enyhítenünk kell a zsúfoltságból adódó gondokat a főváros körzetében. És erőteljesen fejleszteni akarjuk a városokat, a nagyközségeket. Mindez és még sok más, hogyan sikerülhet? Elsősorban attól függ: a tanácsok, intézmények, hogyan gazdálkodnak a rendelkezésre álló összegekkel és attól, hogy a beruházási források hogyan alakulnak. Varga Péter kedvezőnek tartja a lehetőségeket. Azért is, mert Pest megye városai, községei saját fejlesztésükre terveket készítettek, s jó elgondolásaik vannak. Biztató az is: a termelőszövetkezetek többsége már megerősödött, TOVÁBB A LENINI ÚTON Nagyobb lehetőségek - fokozott felelősség Beszélgetés Bercefí Bélával' a Ganz EKM Árammérőgyára igazgatójával A fák közé bújt, parkokkal övezett gyárba még télen is jóleső érzés belépni. A rend, a tisztaság sajátos követelmény a műszeriparban, de nemcsak termelési feltétel, hanem — hangulati elem is. Megnyugtat. Otthonosabb a légkör, s ebben a gyárban valóban az: egész dinasztiák dolgoznak itt, Gö- I döllőn rangot jelent az árammérőgyári munkahely. A kiegyensúlyozottság, a céltudatosság jellemzi tevékenységüket. Előnyös helyzetben — Valóban — mondja Ber- celi elvtárs — eléggé nyugodtak vagyunk, úgy érezzük, nincs különösebb okunk az idegeskedésre. Persze, nem volt könnyű eddig eljutni. Annak idején, 1963-ban és 1964- ben, a hullámvölgybe, mégpedig mélypontra került gyár kemény leckét kapott. Bizonyos értelemben már akkor meg kellet tanulnunk, mit is jelent a piac értékítélete, s azóta e tanulságokat nem veszítjük szem elől. Most előnyös helyzetben vagyunk: több a rendelésünk, mint a gyártó kapacitásunk, nincsenek tehát elhelyezési gondjaink. A párt IX. kongresszusa joggal szorgalmazta a nagy- vállalati szervezettségben rejlő erők fokozott kihasználását, s itt, a gödöllői gyárban jó néhány példát találni arra, valóban milyen sokoldalú lehetőségek kínálkoznak a gyáregységek közötti kooperációra, a termelőberendezések, gyártmányok ésszerű átcsoportosítására. A technológiai szakosítás eredményeként itt Gödölegyre több helyen belátják, hogy községük intézményes fejlesztése az ő érdekük is. Nagyon sok múlik a helyi emberek kezdeményezésén. Csak két példa: az új verőcei iskolát saját építőbrigád emelte, helyben szervezték meg az anyagellátást, a megyei tanács pedig forintokkal járult a több éves gond megszüntetéséhez. Ócsán több létesítményt teremtettek ugyancsak helyi kezdeményezéssel, közös erővel. A második ötéves terv időszakában Pest megyében 82 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság. Reális remény; százmillió fölé is emelkedhet ez az ösz- szeg. A készülő reform, az új gazdasági mechanizmus is segíti majd a helyi kezdeményezést. ★ A megyei tanácselnök és a leendő képviselőjelölt közös erőfeszítést, munkát ígér, s józan, megvalósítható tervek, programok kidolgozását tanácsolja: — Ha helyben a lakosság látja, van látszatja a munkának, szívesen és mind nagyobb számban vesz részt benne. Mi pedig, ha azt látjuk, hogy valahol az állam pénzét takarékosan, gazdaságosan használják fel, oda szívesebben adjuk. Megszívlelendő tanács, jő program, érdemes megvalósítani. Hetesi Ferenc Pál lön hozták létre a központi karbantartó részleget, ide került a présöntés, az automataágazat, ebben az évben pedig a műanyag alkatrészek gyártására is ők vállalkoznak már. — A pártkongresszus tanácskozásain sok szó esett a koncentráció növelésének jelentőségéről, minden területen. Úgy hiszem — mondja az igazgató —, néhány részterületen mi is sikerrel léptünk előre, s ez a folyamat, az új gazdasági mechanizmus eredményeként, még inkább hatásosabb lesz. Versenyben az igényekkel 1966-ban a gyár túlteljesítette exportkötelezettségeit — külön köszönőlevelet kaptak a minisztertől —, bár ez nem is olyan könnyű dolog, hiszen termelésük 60 százaléka kerül exportra, csak a fogyasztásmérőket tekintve pedig ez az arány még nagyobb, 70 százalék. — A kongresszusi útmutatás számunkra is hasznos: a speciális műszerek gyártása, a munkaigényesebb termékek készítése kerül előtérbe, azaz az olyan áruké, ahol az anyag értékét megsokszorozza az emberi munka. Az energiagazdálkodás előtérbe kerülése fokozott igényt támaszt gyárunkkal szemben is. Nagy mennyiségű villamos felhúzású kapcsolóórára van igény, hasonló a helyzet a maximum fogyasztást regisztráló készülékeknél, s más termékeinknél is. Meg kell mondanom, hogy bizonyos készülékekből nem bírjuk még a versenyt a hazai igények növekedésével, kevesebbet gyártunk, mint amennyire szükség lenne. Ugyanakkor ott kell maradnunk a külföldi piacokon is, mert korábban éppen saját kárunkon tanultuk meg, mit jelent „kilépni” egy piacról, s újra helyet szerezni ott. Ezt még egyszer nem kockáztathatjuk, nemcsak a gyár, hanem a népgazdaság érdekében sem. A pártkongresszus döntő feladatként jelölte meg a reform egyidejű végrehajtásával a harmadik ötéves terv sikeres teljesítését. Az árammérő- gyárra igen jelentős feladatok várnak. Az eredeti elképzeléseknél is nagyobb mértékben kell növekednie a termelésnek, s mivel a Ganz EKM a járműfejlesztési programban is részt vesz, ezért a gödöllői gyárnak kell átpennie eddig másutt készített termékek előállítását. így például jelentősen megnövekszik az alkatrészgyártás, s már áll az a műhelycsarnok, ahol az egész nagyvállalat igényeit kielégítő műanyagtermékek készülnek majd. Ismerve a holnapot A gyár kollektívája nyugodt, nincs bizonytalanság. A szükséges átcsoportosítások már korábban befejeződtek, sőt, két év alatt 250 fővel nőtt a létszám, s további női munkaerők foglalkoztatására is szükség lesz, ez pedig Gödöllőn nagyon is jó dolog. A növekedés azonban azzal jár, hogy egyszeriben szűknek bizonyulnak a szociális létesítmények — a szakszervezeti választásokon a dolgozók joggal tették szóvá — s itt a nagyvállalat szakszervezeti tanácsa jut majd fontos szerephez, hiszen az emberek nemcsak termelési feladataikban szeretnék ismerni a holnapot... — Igen fontosnak tartom — hangsúlyozza Berceli elvtárs — a kongresszus keltette visszhangot gyáron belül: élénkült a politikai aktivitás — a napokban éppen a szerszámműhelyben jártam, ahol szemtől szembe tisztáztunk egy sor, „kényesnek” tartott kérdést —, a korábbiaknál sokkal inkább érdeklődnek az emberek az országos ügyek iránt is, s ez jó alap a márciusban sorra kerülő választás sokhoz is. Van azonban valami, amit már nehezebb megértetni az emberekkel. Azt, hogy az új helyzet teremtette nagyobb lehetőségek egyben fokozott felelősséget is jelentenek. Nemcsak az igazgató vagy bármilyen más irányító Számára, hanem kivétel nélkül minden dolgozó számára is. A nagyobb felelősség valóban az egész termelői kollektívára kiterjed: az üzemi demokrácia növekedése csakis akkor lehet igazán eredmé- ,nyes, ha párosul az áttekintés alaposságával, a hozzáértés fokozódásával, a felelősség- érzettel. Mert itt, gyáron belül nem elég „beleszólni” az ügyekbe: a végrehajtáskor, a cselekvéskor is legalább ugyanolyan részt kell vállalni A jól dolgozó társadalmi szervezetek, a gyár pártbizottsága és szakszervezeti bizottsága mind biztatóbb eredményekkel szorgoskodik azon, hogy értővé, cselekvőén helyeslővé formálják az emberek, munkások, műszakiak, ügyviteli dolgozók álláspontját. Tűljutni a buktatókon A gyár eddig is — az elmúlt években — élt saját eszköze« hasznosításának lehetőségével, vállalta nem egy esetben a termelési kockázatot, s nagy gondot fordított a gyártmány- fejlesztésre. Exportjuk 35 országra terjed ki, s például Nigériában 50 ajánlat közül szerezte meg az első helyet az árammérőgyár. A hazai monopolhelyzet tehát — hiszen csak itt gyártanak fogyasztásmérőket — látszat csupán. Az export mindig jobbra, többre sarkallja a gyárat, s ennek minden előnyét a hazai piac is élvezi. — önálló exporttevékenységünk nem „kényelmes”, újra produkálnia kell annak, aki rendelést akar. Igyekeztünk eddig is, s a pártkongresszus megerősített bennünket meggyőződésünkben, hogy nem járunk rossz úton. Nincs tehát szükség semmiféle alapvető változtatásra, de arra igen, hogy sok-sok részterületen új módszereket, formákat alkalmazzunk. Fokozódó szerephez jutnak a közgazdászok a vállalat tevékenységében ; árbizottságot hoznak létre, részletesen elemzik a különböző termékek költségtényezőit; könnyíti helyzetüket, hogy 1967-re már mindössze négy kötelező termelési mutatót írtak elő számukra, az exporttervet, az átlagbért, a műszaki fejlesztési intézkedések teljesítését, s az anyagkeret számokat. A köny- nyítés ellenére azonban még mindig akadály, hogy szűkösek az anyagkeretek, s nincs meg a kellő összhang a termelés megkívánta létszámfeltételek, s az átlagbér biztosította lehetőségek között. — Olyan problémák ezek — mondja búcsúzóul a gyár igazgatója —.* amelyeken minden bizonnyal túljutunk sikerrel, de persze azért rámegy egy kis energia. Túl egyszerű lenne, túl sima az út. ha buktatók nem leselkednénék: éppen ezek tanítanak meg rá; számoljunk minden feltétellel, s valamennyi tényezőt figyelembe kell venni a tervezéskor, s hogy a gyárban, de a nagyvállalatnál sem működnek mindent megoldó csodagépek, hanem az emberekre vár az új mechanizmus megvalósítása. A pártkongresszuson elhangzottak szilárd erkölcsi alapot adnak ahhoz, hogy önmagunkkal és másokkal szemben is növeljük a követelményeket, mert a sokasodó feladatok közepette nem elég a műszaki-technikai feltételeket javítani, legalább olyan fontos a személyes helytállás, akár munkásként. akár — igazgatóként. Mészáros Ottó
