Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

8 rta • Meer ei ^Mil-lav 1967. FEBRtJÄR 26., VASÁRNAP Kl/LTVRÄLIS KRÓNIKA | Ön kivel készítene interjút? | Bitskey Tiborral TABI LÁSZLÓ: Enyhítő körülmény Ha egy szépasszony a férje érkezésének hírére betörőre bukkan szállodai szobájában, akkor a betörő számára va­lóban enyhítő körülmény, ha nem betörői, de egészen más minőségben tartózkodott a helyszínen. A szépasszony szobájának asztalán egyéb­ként díszoklevél hever, ame­lyet tréfás kedvű hotelbeli kártyapartnerei állítottak ki, bizonyítvány, hogy ebbe a he­lyiségbe csak és kizárólag tiszta, baráti szándékkal lép­hetett be férfiember, amíg Klárika itt nyaralt. S az ok­levél írói hibátlanul véle­kedtek, hiszen aki ide nem egészen tisztességes szándék­kal érkezett — az asszony gimnazista rajongója — az nem is az ajtón jött be, ha­nem az ablakon. Mindössze, annyi az enyhí­tő körülmény alapszituációja, cselekményének magva, for­dulatainak eredője. És ennyi elég ahhoz, hogy ráépüljön egy olyan bulvárdarab, amely nem akarja felborítani nyu­galmunkat, nem kíván mély gondolatokat ébreszteni, amely érezhetően „csak” sikerre szánt. A könnyű műfaj azért ne­héz, mert ugyanonnan meríti tárgyát, ahonnan a nehéz: a valóságból. Ha a szerzője nem a valóságból meríti — akkor eleve blöfföl. Ha abból meríti és még­sem tud felmutatni belőle tehetségtelen. Tabi tehetséges, és nem szeret blöffölni... A minihumor, a kroki mestere­ként ismerték meg először. Az Enyhítő körülmény tör­ténésmagja is eléggé ki­csiny; ez a vékony cselek­ményszál a „tabis” humor vérbőségét, „tabis” epizódok könnyed belekarcolását igény­li. S azokban a jelenetekben, ahol az író nem spórol „ta­bis” vénájával, szárnyal a darab. Itt van például Klára kisnagysága pár perces jelenete váratlanul betoppa­nó, őszülő maszek fogtechni­kus férjével. A drámai fe­szültség már feloldódott, hi­szen Klára sikoltozására az igazak, részegek és szerelme­sek mély álmát álmodó gim­nazista „betörőt” fél órája elszállították a rendőrőrsre, mint egy homokzsákot. A kihúnyó drámai feszültség helyébe most a humor — igazabb — feszültsége lép. Tabi néhány, tízéves házasság­tól rég elkopott becéző szó­ból, az ásítások közül ki­bújó apró ingerültségekből, negédes „minden rendben” kibékülésekből elénk vará­zsolja Kispolgár és Kispol- gárné házasságát. Szívből, szívesen nevetünk az őrsbeli jeleneten is, ahol két balga, falusi „saját” huligánbandá­jukra igen büszke rendőr elmélkedik a világ és a szép­asszonyok furcsa dolgairól. A „betörő” kihallgatásának az írógép billentyűinek ritkc koppanása — egyikük ugyan­is jegyzőkönyvet vezet. Kár, hogy Tabi nem él eléf sokat sajátosan „tabis” at­moszférakeltő, jellemfelvil­lantó, kapcsolatok fonáksá­gait érzékeltető képességével ebben a darabban. Amilyen mesterien rajzolja a kis jele­neteket, annyira elhanyagolja hogy a főszereplők egyénisé­gét, érzelmeit is alátámassza a részletek megrajzolásával. A gimnazistát megismerve pél­dául nem értjük, vajon mi­lyen tulajdonsága alapján en­gedték be ebbe a szobába így aztán kénytelenek va­gyunk a szépasszony sokai emlegetett tisztességében ké­telkedni. A csábítási jelenei sem enged másra következtet­ni. S még az sem bír ben­nünket jobb belátásra, hogy a főszereplők több érzelmes mondatot ejtenek a szerelem­ről. Ami nem sikerül a szer­zőnek, nem sikerül Cs. Né­meth Lajosnak sem Tiboi megformálásában. Dómján Edit, Klára szerepében első­sorban nőiességével hat. A2 epizodisták között igen kel­lemes a fiatal Huszti Pétéi a mafla-bölcs Sipos tizedes szerepében. Tetszett Dajbukát Ilona, aki egy csodálkozó, va­dászkalapos nagynénit alakí- tott egy darabot, akkor meg csak menetét csak néha zavarja FILM Élet a kastélyban azok, akik szereplői, azok ál­landóan hivatásuk magaslatán, fennkölt pózban élnek. S itt kell igazat adnunk a film ren­dezőjének, ha ez így lenne, ak­kor a történelmet nem embe­rek írnák. Mert nem lehet va­laki állandóan maximális hős, ha ember. A filmben valóban sok a valószerűtlen, de éppen ez te­szi elragadóan bájossá, mint a ml a Tizedes meg a többiek című filmünket. Rappenean­nak talán még jobban is sike­rült. Az emberközelség, a naivság, amely a film légkörét elejétől végig uralja, és amiért nem lehet haragudni a fin­torért és a komolytalan törté­netírásért Ebben persze nagy szerepe van a kitűnő színész- gárdának is. Catherine Dene- vue nemcsak megejtően szép, elragadóan bájos,. hanem ízig- vérig vígjáték hősnő. Philippe ívuiTtsi, atvit a ii6z.it; <1 mciur ^ ban című filmben ismertünk ^ meg, rendkívül élethűen ábrá- $ zolja a semmiről nem tudó, ^ de akaratán kívül az esemé- >5 nyék sodrába kerülő férjet. § Carlos Thompson német tiszt-1 je kitűnő alakítás. De dicsér-^ nünk kell Pierre Brasseurt, \ Henri Gar cint és Mary Mar- \ quet, akik ugyanúgy részesei | a másfélórás, derűs, önfeledt^ mulatságnak, amit az Élet a ^ kastélyban című film ad a né- ^ zőknek. i Ungvár Mária S A második világháborúról, az ellenállásról nagyon-na- gyon sok film készült már. Volt ugyan köztük néhány vígjáték is, de a filmek nagy többsége a háborút véres, ke­gyetlen, drámai oldaláról mu­tatta be. Az Elet a kastélyban írója és rendezője, Jean Pal Happe­ned« félredobja az eddig meg­szokott szemléletmódot és az egyik legnagyobb eseményről, a normandiai partraszállásról beszél egészen sajátos hangvé­telben és szemlélettel. „Aki ezt a filmet készítette, az sosem volt háborúban.. — mondta valaki a film vé­gén. S ezen érdemes elgondol­kozni. De elsősorban azon, va­jon igaz-e, hogy a történelmet mindig csak vérrel írják. Hogy BITS KE V: Állandó spa- nungot jelent ez. Az ember nem tehet egy felelőtlen.., nem ez a szó nem fejez ki semmit... (elgondolkodik). Sze­retnek, kedvelnek, örülnek, hogy látnak, vagy ennek az ellenkezője — ezt rögtön meg­érzi az ember, a feléje irányu­ló tekintetekből. Elég érzé­keny műszerek vagyunk, s rögtön megérezzük pro vagy kontra néznek-e. A népszerű­ség jóleső érzés, de olyan tény, ami miatt nem érezheti magát szabadnak az ember, megköt. Én például szeret­nék mindig egy ember lenni a sok közül, s gyakran érzem, hogy nem lehetek, mert ha bemegyek egy üzletbe, jelen­létem az emberek arcára mázt varázsol s nem tudom, hogy udvariasak-e, vagy csak hoz­zám udvariasak. Szeretem, ha kedvesek hozzám az emberek, de szeretném, ha nem azért lennének kedvesek, mert be­jött a Bitskey, hanem azért, mert bejött egy ember. ÜJSÁGÍRÖ: Milyen érzés tehát végigmenni az utcán? BITSKEY: Van, aki na­gyon szereti ezt, és van, aki­nek terhes. Ez mentalitás kér­dése. Engem zavar, — olyan írtelemben, ha az az emberi őszinteség rovására megy — a népszerűségem vagy a hír­hedtségem. ÜJSÁGÍRÖ: Mi érdekli leg­jobban a színházon kívül? BITSKEY: A zene. A zene az én kiegészítő sportom. Minden érdekel, ami zene, Szörényi Leventétől Wagne­rig. Minden, ami zene, rit­mus, ami melódia nagyon fon­tos nekem. Amikor Trisztánt játszottam a Jókai Színházban, akkor Wagnert hallgattam. Ne­héz lenne megmagyarázni, ho­gyan vált bennem prózává a zene, de mégis úgy van, hogy áttételesen megmagya­rázza nekem a figura jelle­mét és nem túlzók, ha azt mondom, hogy bizonyos ese­tekben a járását, a mozgását is. ÜJSÁGÍRÖ: Milyen hatás­sal vannak a társadalom ál­talános kérdései az ön vé­leménye szerint a színművé­szetre? BITSKEY: Voltak a színmű­vészet történetében évek, amikor eltúloztuk a színészi munkában az elmélet szere­pét. Ez valahogy így fogal­mazódott meg: marxista—lenj- nista tudás nélkül nincs mű­vészet. Én hiszek benne, hogy a színész számára szükséges ismerni a társadalmat, de hi­szek abban is, hogy a művészet nem köthető a napi politiká­hoz. Ez a gyakorlat meg is szűnt. Magamra vonatkoz­tatva úgy fogalmaznék: na­gyon szeretem az embereket, s ha az embereket szeretem, sze­retem a társadalmat is, ezért nagyon izgat minden, ami történik s ami történt, s mivel minden izgat, ami az emberek­kel kapcsolatos, öntudatlanul érdeklődöm társadalmi kérdé­sek iránt. Egyébként a szí­nész hallatlanul szorosan kapcsolódik a társadalom anya­gi, szellemi vonatkozásaihoz. A színművészet sorsa — a tár­sadalom sorsa egy kicsit. Az, hogy a közönség bejön-e, s ha bejött, megérti-e amit mon­dok, ez a társadalom anyagi, szellemi állapotának, helyzeté­nek függvénye. Tudni, hogy milyen közegbe jutnak a szín­padról elhangzó szavak, és tudni, hogy azok hogyan, mi­lyen módon hatnak legopti­málisabban — ez a színész szá­mára nagyon fontos. ÜJSÁGÍRÖ: Végezetül még egy kérdés: ön kivel készíte­ne interjút? BITSKEY: Szendrey Kar­per László gitárművésszel. Nádas Péter Egy új budai ház negyedik ímeletén lakik. Nagy, átte- únthető szobák, hangulatos oerendezési tárgyak szolgál­at ják beszélgetésünkhöz a íátteret. Blokkom szélére pa­pagáj ül és figyelmesen nézi, nit jegyzetelek. ÜJSÁGÍRÖ: Papp László így adta önnek tovább a szót, nint a színészválogatott tag­únak. Beszéljünk tehát a sportról. Hogyan kapcsolódik Hetéhez a sport? BITSKEY: Nagy „hagyomá- íyai” vannak nálam a sport- íak. Már a gimnáziumban is — az iskolai szintet tekintve — ?gész jó eredményeket értem >1, sőt, később a Vasasba ke- -ültem. Sportkarrieremet a főiskola törte ketté. ÜJSÁGÍRÖ: Megbánta? BITSKEY: Nem. A sport nint élethivatás... — nem gondoltam erre komolyan egy pillanatig sem. A sport nem ehet élethivatás, bár ma már 1 szakszerű felkészülés, az ;gyre nagyobb eredmények :gész életet, egész embert cövetelnek. Mindig nagyon szerettem a sportot, mert >lyan elfoglaltságnak tar­om, amely megnemesíti az no bért. Olyan fizikai és ideg- ■endszerű koncentrációt la­zán, annyira egyetlen célra összpontosítja az ember min­ién erejét, hogy szükségsze- •űen szabadul meg minden táros, mellékes gondolattól. A elki és testi megtisztulásért szerettem mindig a sportot. ÜJSÁGÍRÖ: Hogyan készül i színészválogatott a SZUR- •a? BITSKEY: Üzemi csapatok­jai játszunk edzőmérkőzése- cet és ez jó formája a munkás —művész találkozóknak is. dost pedig komoly formákat jltött a felkészülés, minden vasárnap délelőtt edzésre já- -unk, mert arról is szó van, íogy játszani fogunk Belmon- ióékkal, a francia színész- zálogatottal, Párizsban, ők pedig Budapesten. De ezek nég csak tervek, most folynak 1 tárgyalások. ÜJSÁGÍRÖ: Vannak színé­szek, akik amellett, hogy sze- •etik, kilátástalanul borzalmas­nak látják a színészi pályát, piszén soha nem nyílik alka- om — úgy mint a társművé- izetekben — gondolataik ön­álló kifejtésére. Mi erről a vé­leménye? BITSKEY: Ilyen vonatko­zásban a színművészet nem ibszolút önálló. Alkotó művé­szetnek tartom, de nem önálló ppűvészetnek, hiszen a színész íz író és a rendező nélkül nem ,ud alkotni. De, és itt aztán két szmesztipus létezik... Az egyik nyersanyagnak tekinti az író munkáját, a másik pe­dig reprodukciós kényszert lát benne. Nem minden színész alkotóművész, tehát vannak illusztratív, reproduktív típusú színészek, és vannak, akik új­játeremtik a művet — ezek az igazi alkotóművészek ÜJSÁGÍRÖ: De mivel te­remthető újjá a mű? Mi az, amit a színművésznek hozzá kell adnia? BITSKEY: Éppen arról van szó, hogy színész és művész az más. A színművész mindig kü­lönbözik más művészektől. A színművész nem önálló alkotó, mindig kézhez kapja azt, ami­ből, ha van hozzá tehetsége és lehetősége, akkor alkotni ké­pes. És mindig kényes prob­léma előtt áll, amikor kézhez kapja szerepét: mit csináljak? A választás kényszere előtt áll és a színész számára nem adatott meg a választás ab­szolút lehetősége. ÜJSÁGÍRÖ: Ott a rende­ző... BITSKEY: ... és a színház vezetője. A színész bizonyos mértékben kiszolgáltatottja a színház vezetőjének és ren­dezőjének. ÜJSÁGÍRÖ: Ha ilyen ki­szolgáltatott a színész, és még­is az a meggyőződése, hogy a társadalmi helyzet objektív mértékének kell lennie, mit csinál? BITSKEY: Az a lehetőség a színész számára is megada­tott, hogyha végképp nem ért egyet valamivel, akkor nem csinálja tovább, abbahagyja. A másik lehetőség az értelmes kompromisszum. Erre azért van szükség mert a színészet a jelen, a pillanat művészete, a színésznek a felszínen kell tartania magát, szenvednie és küszködnie kell addig is. míg a mérleg másik serpenyőjébe nem esik az, amit várt. És időnként megvalósul a nagy találkozás, színész és szerep, az éh filozófiám, és az'író fi­lozófiája között. Ez olyan nagy öröm, olyan páratlan öröm, hogy kárpótol mindenért. És mi közvetlenül érzékeljük azt a hatást, amelyet az emberek­ben kiváltunk. — Érzékelhető tapsban, népszerűségben. Va­lahogy úgy van, hogy az ilyen szép pillanatokért érdemes szenvedni. ÜJSÁGÍRÖ: Népszerűséget említett. Amióta film és tv lé­tezik, a közönség előtt minden színész arca ismert. Az utcán ha színészt látnak az embe­rek, összesúgnak, megjegyzé­seket tesznek, szerelmes pil­lantások és trágár pletykák... Peter Weiss drámát ír Vietnamról ______________________ élő német író, Peter I A Svédországban | Weiss, dekadens kis­----------------------------------regények, szürrea­í lista kísérletek — ahogy ő maga fogalmazta ; meg, „az élettől való menekülés kísérletei” — íután jutott a történelemmel való szembené- i zésig, a nálunk már másfél éve oly nagy si- : kerrel játszott „Marat Sade”-ig, majd a nem- ; régiben bemutatott „A vizsgálaf’-ig. De a jnagy francia forradalom problémái után, a I második világháború időszakának kérdései- I vei foglalkozó író nem állt meg Auschwitz- I nál és annál a frankfurti pernél, amelynek ; tükrében ott látható a fasizmus minden em­bertelen galádsága és az is, hogy még ma is •vannak erők, amelyek védeni próbálják azt, • ami Hitler Németországában — a legjobb né­• met hagyományokat megcsúfolva — történt. ; Hiszen most mutatták be Stockholmban — i Etienne Glaser rendezésében — Weissnek azt a sajátos „musical”-jét, amely egyszerre szól az afrikai portugál gyarmatosítás félezer esz- itendős történetéről és arról a Salazarról, aki • „megállította az időt, megállította a közép- I kort, és akinek ősz haja, meg finom homloka • alatt csillogó tekintetéből új Auschwitzek i néznek szembe a világgal". A legújabb idők I kiváló drámaírója — aki megőrizte ifjúkora [kísérletező kedvét, de a kísérletezést, az új- I szerű és egyéni hangvételt százezreket és mil- : liókat érdeklő — érintő ügyek szolgálatába i állítja — új művében felidézi az 1961-es an- i golai felkelést is, és azt a .külföldi finánc- i hatalmasság”-ot is, aki erre fel 170 millió D- [ márkát kölcsönöz Salazarnak, az „elegáns 1 luzitán szömy”-nek... ! ,-------------- azonban nem pihent meg a kor­! j Az író I ral való találkozásnak ezen a : --------------- magaslatán sem. Svéd és más : lapok tudósításai szerint már javában készül i Vietnamról szóló, új színpadi alkotása, „A i vizsgálat” napjainkban játszódó párja. — Mika Waltari: MIKAEL A Szinuhe után a finn író újabb nagysikerű regényét ve­heti kézbe a magyar olvasó. A korabeli Európa hatalmi villongásai, az Észak birtoklá­sáért Dánia és Svédország kö­zött folyó versengés, véres ese­mények, reformáció és paraszt- háború, Luther, Müntzer, Dü­rer és Erazmus jelenik meg a regény lapjain. Az újkor kezdetén, a XIV. század elején játszódik a tör­ténet. Európa fejlődése új for­dulatot vesz, fiatal uralkodók kerülnek Franciaország, a né­met-római császárság, Dánia és a terjeszkedő török biroda­lom trónjára. Kalandorok se­rege indul az Újvilágba, pa­raszthadak gyülekeznek né­metföldön, elesik a keresz­ténység védőbástyája, Magyar- ország, Angliában VIII. Hen­rik váltja asszonyait. Hihetetlenül gazdag kor, eseményekben, nag> történel­mi személyiségekben dúskáló. A párizsi egyetemet bacca- laureusi fokozatot szerzett Mi­kael végigjárja az európai ud­KÖNYV varokat, egzisztenciáját meg­bízások határozzák meg, naiv tapasztalatlanságát vaskos ki­ábrándulások s ráébredések szüntetik meg. Élete többször forog veszélyben, s csak nagy- erejű társának, valamint jó­szerencséjének köszönheti, hogy menekül. Waltari pon­tos képet ad a boszorkány- perekről, hosszan elidőzik itt, az aktualizáló szándék félre­érthetetlen. Mélységesen humanista a regény alaphangja. A krónikás elbeszélés pyelve csak enyhén stilizált, a háttér hitelességét a kor társadalmának, eszméi­nek hű tükrözése biztosítja. Bár az olvasmányosság ked­véért egyes kitérők kissé hosz- szabbak, részletezőbbek a kel­leténél, a hatalmas regényfo­lyam egészében méltán nép­szerű bestsellere az európai könyvpiacnak. A fordítás Schütz István munkája. (Euró­pa) Vágó Péter SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSé M egint csak egy tárgyalóteremben zajlik le készülő drámám — nyilatkozik az ötvenesz- tendős író — és ez a mű, ha lehet, még zár­tabb lesz, mint az, amit a frankfurti per anyagából írtam. Azt a sok borzalmat és szörnyűséget ugyanis, amelyet az állig fel­fegyverzett amerikaiak hazájukat védelmező parasztokkal szemben elkövetnek, nem is le­het másképp megjeleníteni, mint egyetlen színtér és a rémtetteket már elvonttá tevő kérdések és feleletek formájában. Nem tudhatjuk, természetesen, hogyan si­kerül majd művészileg a készülő mű, ame­lyen Peter Weiss — Jürgen Horlemann Viet­namban többször járt újságíró társaságában — most éjjel-nappal dolgozik. Igen érdekes azonban, hogy Peter Weiss, a felelősség, az emberség, a népek élete iránti elkötelezettség írója ebben a formában vesz részt annak a társadalmi bíróságnak a munkájában, ame­lyet az elmúlt év végén Bertrand Russell, az idős angol filozófus és békeharcos hívott ösz- sze. Emlékszünk rá: Peter Weiss is vállalko­zott rá, hogy — mint több más kiváló író és publicista — ő is ott legyen az agresszió té- nyeinek összegyűjtői között, és hogy az áp­rilisban összeülő bíróságon is hallassa szavát. Úgy látszik azonban, fontosnak tartotta, hogy — az emberiség jobbik énjét képviselő bíró­ság munkájával párhuzamosan — a művészet eszközeivel, hiteles dokumentumokra támasz­kodva, megteremtse a maga saját „bíró- ság”-át is. A Peter Weiss megfogalmazta „vietnami vizsgálat”-ot.-------------------------- sokáig csak az „izolált I Peter Weiss | Én” belvilágában tapoga­-------------------------tózott, hogy aztán szembe­nézzen — a Marat-drámában — a XVIII. szá­zad végének történelmi kérdéseivel. Fokról fokra haladt előre, egészen napjainkig. A ntal Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents