Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

1967. FEBRUAR 26., VASÁRNAP mss* ucaret K'Míriap & Megszüntetik a Duna sződi gázlóját Sóik gondolt okoz a dunai ha­jósoknak a 6zódi gázló. Aszá­lyos időben ugyanis annyira leapadt itt a folyam, hogy az 1000 tonna árut szállító mély- merülésű uszályok képtelenek átjutni ezen a ponton. Ilyenkor vagy megvárják, míg emelkedik a vízszint, vagy csökkentett teherrel folytatják útjukat. Á gázló ezenkívül súlyos ve­szélyt idézhet elő jégzajlás idején, mert akadályozza a jégtáblák levonulását. A Közép-Dunavölgyi Víz­ügyi Igaigatóság most hozzá­fogott a sződi gázló rendezésé­hez. Átlós irányban, csaknem a meder közepéig két kőgá­tat, úgynevezett sarkan­tyúkat építenek, hogy he­lyes irányba tereljék a fo­lyam sodrát. Mivel a leszűkített mederben meggyorsul a víz folyása, a sarkantyúkkal szemközti olda­lon kőfallal védik meg a par­tot a vízmosástól. A hajók út­ját, a sodorvonalait kotrással mélyítik ki. Az építkezés be­fejezése után a felgyorsult víz­folyás mélyíti tovább a med­ret a kritikus ponton. A nyolcmillió forintos mun­kával a jövő évben készülnek eL Különös ki mit tud? Győztes az őrnagy — Segít a tolmács — Kicsi bor, sok víz Rekordberuházás A győri Magyar Vagon- és Gépgyárban az idén megkez­dik az építését annak a Diesel­motor gyárnak, amelyben a Renault—Manferrostaal fran­cia—nyugatnémet konzor­ciummal kötött szerződés ér­telmében a külföldi vállalko­zó csoport szállította gépekkel állítják majd elő a motorokat A vállalat meglevő üzemeit is tovább fejlesztik ebben az év­ben. A nagyarányú építkezé­sek több mint hatszázmillió forintos beruházási összeggel indulnak, .y Ekkora összeget még sohasem1 fordítottak á Magyar Vagon- és Gépgyár bővítésére egyetlen év alatt Hétfőn 1017 lottótárgynyeremény A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság hétfőn Nádor ut­cai központjában rendezi a lottó februári tárgynyeremény­sorsolását. A húzáson a 6. já­tékhét szerencsés szelvénytu- lajdonosainak összesen 1017 nyeremény jut ügyvédet. Az kikérdezi őket, majd a kapott adatok birto­kában elmegy a másik, rend­szerint tehetősebb félhez, és felajánlja szolgálatait. De az sem egyszer fordult elő, hogy ilyen vagy olyan ügyben le­mondó nyilatkozatot írattak alá azzal a szerencsétlen em­berrel, aki azt sem tudta, me­lyik lábára álljon zavarában a törvénytudó ügyvéd úr előtt. — Úgy látom, teljes hévvel fél tud háborodni: tehát nem fásult el a munkájában. Miért mondott mégis búcsút ennek a szép megbízatásnak? — El nem fásultam, de el­fáradtam. S most már vegye át más a stafétabotot.. { De a következő pillanatban megint olyan hévvel beszél a munkájáról, mintha még leg­alább tíz évig akarná csinálni. Emberekről, akikért tenni kel­lene valamit. Hiába áldoz so­kat az állam azokra a szociá­lis feladatokra, amelyekkel régen senki sem törődött, — nem lehet mindenen egyszer­re segíteni. És: minél nagyobb az általános fejlődés, annál kirívóbb a helyenként talál­ható elmaradottság, amely, összegezve, meghökkentő sta­tisztikát kerekít ki Pilisen, ebben a nyolcezer lakosú fa­luban is. Például: évi tizenöt­húsz állami gondozásba vétel. Elmondja azt is, hogy „sa­ját” statisztikai űrlapokkal dolgozik. Mert a hivatalos űr­lapot elborítják a lényeget ké­tessé érintő kérdések, de iizokra a lényeges észrevéte­Petrovics őrnaggyal való ismeretségein úgy kezdődött, hogy magyar—szovjet baráti estet rendeztek Tökölön. A bemutatkozásnál szívélyes mosollyal közölte: — Petrovics Lájos. örülök, hogy megismertem. Én mindig olvasom a Pest medei Hírla­pot. Magát hogy hívnak? Az ünnepi műsornál mellém ült a nézőtéren. Kezében go­lyóstoll, apró noteszba jegyez- getett Kiváncsi lettem: vaion mit ír? Félszemmel a no­teszba sandítottam; a műsor­számokat jegyezte fel, ahogy a Néphadsereg Művészegyütte­se tagjainak kiváló tolmácso­lásában következtek egymás után a versek, dalok, szívet szorítóan szép novellák, az ok­tóberi forradalomról. Különös ember, gondoltam. Mire kell ez neki? A műsor után baráti be­szélgetés következett, fehér asztal mellett. Az asztalfőn B. ezredes, a parancsnok ült, a megyei és járási vezetőkkel. Az őrnagyot is hívták, de sze­rényen szabadkozott: itt ma­radna inkább, úgyis ritkán van alkalma magyar kollégá­val beszélgetni. — Szintén újságíró? — kér­deztem. — Nem. Propagándista. De úgy érzem, azért kollegák va­gyunk. Egy ügyért dolgozunk. Meglepett, hogy idegen ak­centusa ellenére, milyen tisz­tán ejti ki a — szovjet em­bernek szinte kimondhatatlan — „ügy” szót. Pedig, nem le­het régóta Magyarországon — méregettem. Hiszen még har­minc sincs. Inkább egy történet — Mondja mégegyszer, — kértem —, hogy: ügy. Vála­szul felnevetett: — Inkább elmondok egy történetet. Jó? Kálocsán szol­gáltam, s következett már­cius 8, nemzetközi, nőnápja. Alakulatunk ünnepséget csi- .öál,;', tís&tek, ..tiszthelyettesek és szovjet asszonyoknak. Eszem­be jutott, jó volna mágyár ásszonyok is meghívni. Tyele- fonálam Szikrá Tsz elnöké­nek: „Itt Petrovics őrnagy. Szeretnék tíz-tizenöt fő, má­gyár asszony, dülésre, szovjet tisztekkel” ~ mondtam. Az elnök meghárágudott: „Dü­lésre?! Mit mágá képzel?!” Akkor én még nem sok értet­tem mágyárul, hát csak da­dogtam: „Én nem ákárok rossz, csak __ szabrányije ... m ágyár ásszonyok ... dülés­re ...’’ Az elnök mór kiabálta: „Zabrálni?! Asszonyokát? Menj a pokolbá!” Lecsápta tyelefont. Később tolmács má- gyárázta meg neki, hogy gyli­lékre, amelyeken egy-egy ál­lami gondozásba vétel, vagy szociális otthonba helyezés múlna, két szabad sor marad a lap alján... Kántor Ferencné búcsúzásá­ról eszembe jut az, amit a pilisi tanácstitkártól hallot­tam: hogy a választás utáni első tanácsülésen jegyző­könyvben emlékeznek meg a régebbi tanácstagok munká­járól, s fejezik ki köszönetü- ket. Lenne egy javaslatom: Ne formális, bürokratikus módon búcsúzzanak tőlük. Tegyenek különbséget Pilisen is, és más­hol is. Ne vegyék egy kalap alá a Kántor Ferencnéket azokkal, akik leginkább tá­vol maradásukkal hívták fel magukra a figyelmet a tanács­üléseken. Szászik István MÁV-nyugdí- jas. Többszöri újraválasztás­sal, hosszú évekig képviselte a községi tanácsban Pilis egyik külterületi körzetét. Tanács­tagsága alatt ez a terület túl­jutott a legelemibb villany-, víz-, járdagondokon, ezenkívül új iskolát, óvodát, önkiszolgáló boltot, eszpresszót is kapott. Hogy miért nem jelölték újra Szászik bácsit? Nem titok: a község leikéi több fiatalt sze­retnének látni ezután a ta­nácstagok között. Ebben a kör­zetben a helycsere családon belül oldódott meg. Szászik István helyett most a lányát, lésre — szabrányije — hívjuk őket. Akkor elhatároztam, hogy megtánulok mágyárul. És mindent, Mágyárország- ról... Akár játszani, ki mit tud Mágyárországról ? — tet­te hozzá váratlan fordulattal. Kicsit szabadkoztam, de ér­dekelt a dolog: mit tudhat egy szovjet tiszt Magyarországról? Az ötéves terveket, a vezető politikusok nevét... — Ide írom Éva, ide Lájos. Aki tudjá, pluszt káp, aki nem tud, mínuszt. Jó? Tessék kér­dezni. — Mit kérdezzek? — Mondjuk... mágyár tör­ténelmet ... Biztosan hallott a Tanács­köztársaságról, s esetleg 1848- ról. Na, kezdjük: — 1919 — adtam fel a kér­dést. Az őrnagy arcáról leher­vadt a kisfiús derű. Egy gön­dör fürtöt hátrasepert a hom­lokából, s megbántattan tilta­kozott: — Nem Mágyár Tanácsköz­társaságról. Komolyan tessék kérdezni. Honfoglalástól... Az első plusz Meglehetősen jól beszélek oroszul, a világtörténelmet is ismerem, de zavarban lennék, ha most hirtelen az orosz bi­rodalom kialakulásáról kelle­ne nyilatkoznom, oroszul... — 1222 — mondtam, csak azért, hogy mondjak valamit. — Arány Bulla. Csinálta Endre második, árpádházi ki­rály, székesfehérvári ország- gyűlésben ... Gyűlésben! A cédulára akkora pluszt rajzoltam a Lájos alá, mint egy koordináta-kereszt Aztán ő kérdezett: — 1554—1594. Mi áz? Hogyisonondjam... Ha száz évvel korábbi dátum lenne, azit mondanám, Mátyás ural­kodásának ideje. Ha száz év­vel későbbi volna... Mi lehet ez? Ezerötszáz... Hiába töröm a fejem, szürke ágysej tjeim­ben. hem mozdul’ meg . semmi. — Nem tudom — vallot tam meg piros arccal. — Bálássi Bálint születése és halála — hangzott a válasz. Lájos alá másik plusz került. — Tudjá, nekem sokszor kell tartani előadást mágyár irodálomról, történelemről kiskatonáknak. Minden év­szám itt márád fejemben — kopogtatta tréfásan a homlo­kát, amire már rég visszahul­lott a mérgében hátrasöpört hajfürt. — Petőfi Sándorról másfél óra beszéltem ... Régóta furdalt egy kérdés, most feltettem: — Mi a foglalkozása civil­ben? — Civilben — katona va­gyok. Második világháború óta. Részt vettem Mógyáror- szág felszabadításán ... — Gyerek fejjél? — kétel­kedtem. — Tizennyolc éves voltam, kicsi múlva! — tiltakozott. És Csokonai, szereti? — kanya­rodott vissza a témához. — Hogyne — hebegtem. — Én is. A reményhez és A tihanyi echóhoz című vers nágyon szép. Tudja, hogy Ti­hány szláv szó? Csendest je­lenti. És Debrecen is szláv eredetű szó. Dobié céna Végre megmenthetném a becsületemet, hiszen szülővá­rosom nevének eredetét én is ismerem, de magával ragad a helyzet furcsasága, s kérdő ar­cot vágok: ugyan? — Azon a helyen sok keres­kedő jött, ment, szlávok is. Itt csinálták vásár, mert „dob- re céna” — jó ára — volt min­dennek. Dobre céna lett ké­sőbb Debrecen. — Járt abban a városban? faggattam? — Egy nápig. Felét várost néztem, felét levéltárban vol­tam. Micsoda címe van Déri Muzej-ben Munkácsy képnek? — Ecce homo. Kapta a noteszt, s feljegyez­te. — Elfelejtettem, köszönöm szépen. Parlament, Munkácsy terem jobban ismerem. Kiska- tonákkal csinálok vizit Parla­mentbe, és szokta nekik ma­gyarázni ... — Igyunk a barátságra, La­jos — emeli rá poharát a szomszéd asztalnál valaki. Ujjnyi borához szódavizet spriccel, s felemeli. —■ Vízzel koccintsak veled? — évődik a szomszéd.-A kisfiús mosoly megint el- tűnik:. — Kicsi bor, sók Víz. Én így szokta. Egészségedre! Nyíri Éva a Életmentő sebészet Tüdő-, szívkészülék Kibernetika szemészetben Reklamáció n Ganz EKM-nek Színes film pereg. A mell­kasnál megnyílik az emberi test, a kés biztosan nyit utat. Feltárul a tüdő, a szív és oda is behatol a kés... A gyengébb idegzetűek fel­állnak és kimennek a vetítő­teremből. Mindez mit sem változtat azon, hogy a sebé­szek eleven húst vágva, vére­sen küzdenek az életért. Az ehhez szükséges legfontosabb és legkor­szerűbb berendezéseket állítja elő, a ma már világhírnévre szert tett Medicor Művek. Eddigi működéséről és kereskedelmi, gyógyászati újdonságairól tá­jékoztatott Láng József ve­zérigazgató. Kétórás színes filmanyag készült sokféle gyártmányról, beHénne az s nemet—angol—orosz nyelvű kópiái mindenütt sikert arat­tak, s gyarapították a rende­lők számát. Az iménti film­kockák a szívműtéteknél mun­kába lépő szív- és tüdőgépet mutatták be. A jeles sikerek közé tartozik egy Japánnak eladott magyar traumatológiai műtőasztal. Ma már a balese­tet szenvedettek életmentő be­rendezése. A legnagyobb szabású üz­letkötés egy teljes kórház szállítása Jemenbe. együttműködése azért, hogy egy másik piacot komplett be­rendezésekkel szolgálhassák ki. Üzleti lehetőség kínálko­zik már Kanadában is! Leg- na^obb vásárló Pakisztán és Románia, míg a behozott mű - szerek nagy része a Szovjet­unióból kerül hozzánk. Még keveset szólhatnak róla, de már alkalmazzák a szemészeti klinikán azt a kibernetikai berendezést, amely a baj meg­állapítás és orvoslás nélkülöz­hetetlen segítsége lesz a jö­vőben. Szóba kerültek a regisztrá­ló műszerek, amelyek széles papírcsíkra rögzítik például a szív működésének grafikon­ját. Megyei üzemünk, a Ganz EKM közreműködésével készítik. Fontos állomás több baráti or­szág külkereskedelmének A műszaki igazgató szerint sajnálatos, hogy csak kis ré­szét produkálja az EKM en­nek a fontos berendezésnek. Kisegítésként a MOM és a sa­ját nagyvállalatuk összmun­kájával akarnak gondoskod­ni megfelelő mennyiségű re­gisztráló műszerről, de jó lenne, ha a Ganz EKM töb- ügy érdekében. A várható egészségügyi új­donságok közül különösen a vidéki fogászatokat érdekel­heti a közepes nagyságú és teljesítményű fogfúrógép, a hordozható altató pedig gyors helyszíni beavatko­zásnál tesz nagy szolgála­tot. A Medicor az új mechanizmus kísérleti vállalata s önálló ak­cióinak köszönhető, hogy va­lószínűleg megduplázza két évvel ezelőtti nyereségét — 1967-ben. Tóth György A cirkusz műhelyében Szorgos munka folyik az Országos Cirkuszvállalat buda­pesti központjában. A Hungária körúti telepen a sok száz cirkuszos kocsi között, a műhelyekben és a porondon készül­nek a szezonnyitásra. A nagy istállóban 30 lipicai és vasderes ropogtatja a za­bot. Az istálló végében két törpeló és Csacsa, a „vadszamár’’. A medveház fűtött ketreceiben Zsuzsi, a tizenkét éves mackómama dörmög, a bocsok: Zsófi és Kati, vidáman ug­rándoznak körülötte. Idomítójuk elmondja, hogy a két medve nemsokára világszám lesz. Zenebohócnak készülnek. Aidát, a három méternél is magasabb ázsiai elefántot, házában találjuk. Ápolója hangjára felveti ormányát és vígan trombitál. A porondon megborotválja idomítóját, be is szap­panozza és egyéb mutatványokkal szórakoztatja a nézőket. A vadállatházban hatalmas, hím berberoroszlán járkál ^ fel és alá; két nőstény, külön-külön ketrecben. Mellettük két Csajka Kálmánná óvónőt je-^Párduc és két dán áog. Mindnyájan együtt szerepelnek, egy lölték ^műsorban. De nyílik az egyik ketrec, és a földre huppan, ép­A beszélgetés magától ala- ^ pen a lábunk elé a héthónapos Böbe, a kis oroszlánleány. kul úgy hogy a fiatalasszony § Mindenki kedvence. Hempereg a földön, időnként azonban veszi át a szót’ i már megmutatja oroszlánkörmeit. ,r ’ . , . . , | A porondon a „4 Dunai” gyakorol. Három ló hátán V^v^t-egr- a” 5 zsonglőrök gyakorolnak. Néhány nap múlva mennek Török­még a háború előtt túrtak, az- s ors2ágba. Tíz cirkusz és együttes járja az országot, a világot. tan megrepedeztek a csövei, s Amerikában turnézik, szép sikerrel. A magyar művé­es már régóta haszn^atatkm. mlndenhol szívesen látott vendégei a porondnak. Azt szeretnénk rendbehozatni. ^ Zs L sok-sok problémáról ^ amelyek megoldásra $ * Még beszél, várnáik. Böbe, a telep kedvence Van tanulsága ezeknek a be- ^ szélgetéseknek, amelyeket a ^ négy volt tanácstaggal folytat- $ tam? Igen, s ezt a tanulságot ^ így tudnám megfogalmazni: a $ tanácstagsághoz nem áltálé- $ nos, hanem konkrét, erre a § munkára predesztináló éré- ^ nyék kellenek ma már. Nem ^ elég például, ha valaki rendes, ^ becsületesen dolgozó ember, % úgy általában. Az sem, ha $ megbecsülésnek örvend a sa- ^ ját szakmájában. És nem elég $ az sem, ha sok a ráérő ideje. § S mi az, amit egyre jobban $ megkövetel a fejlődés a tár- ^ sadalmi megbízatásként köz- ^ életi tisztséget viselő tanács-§ tagoktól? Konkrét, erre a fel- ^ adatra alkalmassá tevő tu- fc rátermettség, érdeklődés, fel- ^ készültség. Általános művelt- ^ ség. Fiatalos szemlélet, a dől-^ gokat áttekinteni, értékelni ^ tudó tehetség. Padányi Anna Próbálnak a Dunaiak, törökországi utazásuk előtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents