Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-25 / 48. szám

Tíz év a haza szolgálatában Németh Mátyás — Messze kell kezdeni ezt a történetet — kezdi a beszélge­tést Németh Mátyás — 1918- ban, mert akkor kerültem kapcsolatba a munkásmozga­lommal. Vagy 1919-ben, ami­kor beléptem a kommunisták közé. Vagy azzal; hogy ,a Ta­nácsköztársaság bukása után Sopronkőhidán voltam a bör­tönben, hogy csak a szökés Ausztriába, majd Csehszlová­kiába menekülés mentett meg akkor a haláltól. — Vecsésen, az ellenforra­dalom előtt, mint szakszerve­zeti elnök, majd mint a 3. alapszervezet párttitkára te­vékenykedtem. Amikor az el­lenforradalmárok el akartak hurcolni, egy ismerősöm men­tett meg azzal, hogy nem árulta el, melyik házban la­kom, közben a rendőrségre menekültünk, majd fegyvert kértünk. 0*t hallottuk, rövide­sen megalakul a munkásőrség. — Amikor megalakult a II. szakasz Vecsésen, se őrszoba, se fekvőhely nem volt még, de azért meg tudtunk bir­kózni a nehézségekkel. VIDÉKÉ A PEST MEGYEI HÍRLAP LÖ.NKIA-DASA IX. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM 1967. FEBRUÁR 25., SZOMBAT Szülök, pedagógusok, gyerekek iskoláért* a községért t Zenés munkásvédelmi kabaré Monoron „Nő a veszély” címmel 1967. február 27-én, délután öt és este nyolc órai kezdettel, ne­ves fővárosi művészek fel­léptével (horán Lenke, Vay llus, Kibédi Ervin, Szuhay Balázs stb.) kabaréműsort ren­dez a művelődési otthon, Monoron. Jegyek az előadá­sok kezdete ' előtt a pénztár­nál válthatók. Mindenkit sze­retettel vár a vezetőség. H. Kovács János — Bizony, kevesen voltunk eleinte, amikor a párthatáro­zat alapján megalakítottuk Monor községben a munkásőr­séget — mondja H. Kovács Já­nos, aki azokban a napokban Monor község párttitkára volt, most csévharaszti tanácsel­nök. — A szolgálat megszer­vezése, a közrend és nyuga­lom helyreállítása, később a testület politikai továbbkép­zése, mindezek most csak egy­szerű szavak, akkor azonban nagyon sók munkát, nagyon nehéz feladatok megoldását igényelte. — Legemlékezetesebb szá­momra az 1957-es első század­gyűlés, amikor már szerve­zetten, erőnket érezve jelen­hettünk meg — Szívesen vállalom to­vábbra is ezt a megtisztelő feladatot, ami a munkásőrség­gel kapcsolatos. Úgy érzem, felelősséget vállaltunk akkor, s ezt a felelősségérzetet sze­retném tudatosítani az újabb munkásőrökben is. A járási tanács pártszerve­zetének felhívására a járás is­kolái felajánlották, hogy tár­sadalmi munkában szebbé te­szik az iskolákat és környé­két. A tanulók, a szülők bevo­násával dicséretesen teljesítet­ték vállalásukat a járás isko­lái. 9991 óra társadalmi munkát ajánlottak fel — ezzel szem­ben 10 350 társadalmi munka­órát teljesítettek, 92 ezer 170 forint értékű anyaggal járul­tak hozzá a ktsz-ek, üzemek, gyárak, közös gazdaságok a vállalás sikeréhez. Így nem­csak az udvarok, a tantermek is esztétikusabbak lettek, és új felszerelési tárgyakkal, szem­léltető eszközökkel is gyara­podtak az iskolák. 11 ezer 3S3 munkaórát for­dítottak az iskola környé­kének szépítésére. Parkosításra, a község fásítá­sára és a helyi közös gazdasá­gokban végzett közhasznú tár­sadalmi munkára 18 ezer 273 munkaórát fordítottak a járás pedagógusai, tanulói és a szü­lők. A legégetőbb községfejlesz- t . feladatok közé tartozik a monori járásban a belvízvé­delem. Esőzés után, hóolvadás­kor a talajvíz és a magasabb Adalékok Gyömrő monográfiájához TELEPÜLÉSTÖRTÉNET A község Cserhátalja legsza­bályosabban parcellázott, de tervszerűen alakított község­központtal nem rendelkező, és sokkal gyorsabb fejlődésre méltó települése. Az 1960-as népszámláláskor 9190 lelket számláló nagyközség telepü- léstörténetileg két részből áll: az öregfaluból és a telep­ből (Klotild-, Erzsébet- és Má- ria-telep). Az öreg falu igen régi település volt, ezt bizonyítják a véletlenül fel­színre kerülő ayackeri—temető tárgyi emlékei csakúgy, mint az Augustus császárt ábrá­zoló rámatTézpénzek is. A községre vonatkozó első írá­sos emlékek a XIII. századból maradtak ránk. A XIII—XIV. században a Gyömrőy család birtokolta az egész falut, az­után hosszú időn keresztül kü­lönböző családi birtokként tartják nyilván a források. Mivel a községet Pest várme­gye 1553. évi hadiadólajstro­ma nem említi, feltehetően a török elpusztította, és még 1690-ben is a lakatlan helysé­gek között szerepel. Csak az 1690-es évek végén kezdett ismét benépesülni, a reformá­tus vallású lakosság visszatér­tével. 1702-ben 60 jobbágy és zsel­lér lakosa volt a falunak. A hajdani jobbágy Czövek, Kas­sai, Kis, Rakó, Szabó, Tóth stb. családnevek — leszárma­zottaik révén — ma is isme­retesek a faluban. A helység pecsétnyomójá 1714-ből való. (Három búzái kalász közt eke és csoroszlya- vas, felette négy csillag ,,Gyömrő falu pecséti A. D. 1714” — körirattal.) Ez később a község címere is lett. Kár MAI MŰSOB Mozik Ecser: Beszéljünk a nőkről. Gomba: Vigyázat, feltaláló (szé­les). Gyömrő: Kaland az Arany­parton. Maglód: Felettünk az ég (széles) Mende: Szívfájdalmam Hi­rosima (széles). Monor: Három háború. Nyáregyháza: Az arany- csempész. Eéteri: Sok hűség sem­miért Pilis: Országúti kaland. Tápiósáp; Apa. Tápiósüly: Nyu­godj meg, kedves. Úri: Bűntény a leányiskolában. Üllő: Chaplin ka- ^alkád. Vasad: Minden kezdet ne­héz. Vecsés: A kulcs (széles). volt esst a községháza hom­lokzatáról lekaparni. A község telepi része század, eleji, fiatal település. 1905-ben dr. Gyömrőy Aurél 1000 kataszteri hold birtokot parcellázott fel, mintegy há­romezer házhelynek. Ettől kezdve a fővároshoz közel fekvő község rohamosan fej­lődik. Erre mutat az is, hogy amíg az 1900. évi népszám­lálás az összes népességet 1982 főben állapította meg, az 1920. évi népszámláláskor, te­hát két évtized múltán, már 8000 ember lakott a községben. A község területe 4515 ka­taszteri hold. Népsűrűsége igen magas. A járásban, Ve­csés után, a legmagasabb: 353,5 ember négyzetkilométe­renként. A község lélekszá- ma 1949 óta 1028 fővel nőtt, tehát lényeges szaporodás mu­tatkozik (+ 12,6 százalék); Csévharaszt, Tápiósüly és Bénye után negyedik a járás­ban. Érdekes, hogy a megelőző községek lélekszámban ki­sebbek. Tehát a járás na­gyobb települései, például Vecsés,* Monor, Üllő, Pilis köz­ségeknél jobb a szaporodási arányszáma. Kimondott lakóház 2203- van a községben, s ezekben 2642 lakás van. Ha összevetjük a lakások számát a tv-tulajdo- nosok számával, azt láthatjuk, hogy a lakások mintegy 50 százalékában van televízió. Igen örvendetes a tv-készülé- kek rohamos elterjedése, mert az igények növekedésével párhuzamosan az életszínvo­nal emelkedéséről is tanúsko­dik. A községben — a nagy nép­sűrűség ellenére — sok az üres telek, mely gátolja a közművesí­tést. Nem volt szerencsés a község volt határain kívül, az „új telep” parcellázására en­gedélyt adni, mert ez késlelteti a városiasodás kibontakozá­sát. lentkezések száma. így a la­kosság 60 százaléka kicseré­lődött. E népességcsere várha­tóan csak emelkedni fog, ezért a községi tanácsnak — az amúgyis nehéz lakásgondok megoldására — időszerű fel­adata lenne a társasházépíté­si akció megszervezése. Palotai Sándor fekvésű községekből lezúduló víz ellepi a földet és a mé- lyebbfekvésű utcákat, udvaro­kat. Az elmúlt évek tapaszta­latai, hogy ezekben a közsé­gekben, ahol tisztántartották az árkokat, kevesebb kárt oko­zott a víz. A járásban — a felmérés szerint — a tanulók, szülők, pedagó­gusok 3240 óra társadal­mi munkával rendbehoz­ták a vízlevezető árkokat, kitisztították a csatornákat. A monori járás Budapest neremjárása. Nemcsak az édesapák, de sok édesanya munkahelye is a fővárosban van. Kora reggel kelnek, este érnek haza. A gyerekek taní­tási idő után — szerencsés esetben — hazamennek az üres lakásba, vagy estig az utcán vannak. A lézengő gyerekek érde­kében indult három éve a .segítsd, tanulótársadat”- mozgalom. Bár a lehetőségeket számítás­ba véve — a tanácsok mindent megtesznek annak érdekében, hogy növeljék a napköziférő­helyek számát — az igényeket csak évek múlva tudják majd kielégíteni. Más megoldást kellett keresni. A közepes vagy gyenge tanulók olyan gyere­kekkel tanulnak együtt, akik­nek szülei —, de legalább az édesanyja a községben dolgo­zik, vagy a háztartást vezeti. így felügyel a másik gyerek munkájára is, s amíg a „bejá­ró szülők” hazaérkeznek, a gyerek a „pótmamánál” elké­szíti másnapi leckéjét, s az ut­ca, vagy a hideg lakás helyett melegben szórakozhat, olvas­gathat. A fiatal mozgalom máris szép eredményekkel dicseked­het. Sok gyerek menekült meg a bukástól, sok szülő dol­gozhat nyugodtan s ezért eredményesebben is a pesti gyárakban. Sok gyerek viseli a jelvényt is, melyet jutalmul kapott, an­nak bizonyítékául, hogy a moz­galom célkitűzésének megfe­lelően — eredményesen segí­tette tanulótársát. Évről évre több a hátrányos és a veszélyeztetett helyzetben levő gyerek. 4474 társadalmi munkaórát fordítottak a pe­dagógusok arra., hogy ezekkel — a rendszerint gyenge tanu­lókkal — tanítás után fog kozzanak. W ÜGYELETES ORVOS Gyomron dr. Balogh Sándor, Monoron dr. Péterffy Gusz­táv, Pilisen dr. Pázmány Elemér, Üllőn dr. Csik Pál tart ügyeletet vasárnap. Ügye­letes gyógyszertár Monoron: i főtéri. Harmadik gyógyszertárat kér Vecsés Taggyűlést tartott a Vöröskereszt helyi szervezete A Vöröskereszt vecsési szer­vezete a pártszékházban tar­totta meg ez évi első taggyű­lését. Bittner József titkár nyi­totta meg a taggyűlést. Benső­séges szavakkal üdvözölte a megjelentek soraiban Gál Já­nosáét, a Vöröskereszt nyug­díjba vonult járási titkárát. A szervezet nevében a jól meg­érdemelt pihenéshez erőt, egészséget kívánva gratulált a megyei titkárságtól kapott ki­tüntetéséhez. — A jövőben is a legkedvesebb vendégként fog­juk üdvözölni sorainkban — mondotta. Majd meleg sza­vakkal köszöntötte Gajdos Jó- zsefnét, a Vöröskereszt új já­rási titkárát. — A szervezet a jelenlegi 500 fős taglétszámot növelni kívánja új aktívák toborzásá­val. Legfőbb feladat továbbra is a felvilágosító munka, a véradómozgalom kiszélesítése, anyák iskolája, tüdőszűrés. Továbbra is napirenden tart­ják a tisztasági és a „Virágos Vecsésért” mozgalmat, az al­kohol elleni küzdelmet, a csa­ládvédelmet, nem feledkezve meg az állami gondozott gye­rekekről és a magukra maradt idős emberekről — mondotta beszámolójában. — A községben húsz segély­hely működik, jól képzett ak­tívákkal. A tiszta iskola cí­mért a felsőtelepi és a Marti­novics téri iskola ifjú vörös­keresztesei versenyeztek. A dr. Debreczy Zoltánné vezeté­se alatt álló Vecsés felsőtelepi iskola vitte el a pálmát, járási szinten is. A tüdőszűrést ala­pos szervezés előzte meg. Az előkészítő adminisztrációs munkák elvégzése, majd a szűrésen, az adminisztrációs levezetés 1294 munkaórát igé­nyelt, a Vöröskereszt aktívái­tól. Példamutatóan segített Soproni Győző, 418 munkaórá­val. Székelyhídi Lászlónak ki­váló propagandamunkájáért, dr. Fodor Etelka körzeti or­vosnak a nőtanácsnál megtar­tott egészségügyi előadásáért, Soproni Győzőnek és nejének, valamint Hollósi Sándornak és Jávori Ferencnének, a vér­adásnál kitűnt munkájukért mondott köszönetét Bittner József titkár. Majd az „érde­mes munkáért” jelvényt átad­ta Polyóka István, Alaxa Jó- zsefné, Guzsella Béláné, Kna- zúr Károlyné, Somogyi János- né, Holló Ferencné, Szőke Má­ria, Hakl Jánosné és Szentpé- teri Gyuláné bizalmiaknak. Gajdos Józsefné, a Vöröske­reszt járási titkára felszólalá­sában az eddig passzív általá­nos iskolák és a középiskola beszervezését sürgette, java­solta, hogy a tbc elleni küzde­lemben élenjáró Vecsés rend­szeres rákszűrővizsgálatot szervezzen meg. Fontos egész­ségügyi követelmény a fürdő létesítése. Szabó László hozzá­szólásában utalt arra, hogy minden ötezer lakosú község kap egy gyógyszertárat, így Vecsés is joggal igényli a har­madikat. Központi orvosi ren­delő létesítése is szükséges a községben. Perina János, a vasasszak­szervezet képviselője a segély­helyek állapota iránt érdek­lődött. Hollósi Sándor tűzoltó százados felajánlotta a testület helyiségét a Vöröskereszt fa­lusi rendezvényei számára. Fekete Józsefné Az utóbbi években különö­sen jellemző a községre a nagyfokú lakosságcsere, a fluktuáció 1960-tól, tehát az utóbbi hat esztendőben, mint­egy 6000 volt a ki- és beje­Adóm bácsi tavaszt érez... B erta Ádám, a sülyi Virág­zó Tsz raktárosa Sűrű­pusztáról kerékpárjával haza­felé tartott. Nem lakik messze a tanyától, mindössze csak öt percnyi távolságra. E rövid út alatt is hol jobbról, hol bal­ról verdeste arcát a havas eső. Ugyanakkor azonban Űriből a harangszót is hallotta. Ez pedig, az öregek hite szerint, jó időt jelez. A harangszó bu­gására Ádám bácsi testét — a zord időjárás ellenére is — kel­lemes bizsergés járta át. Mi­vel szeretett beszélgetni, oly­kor pedig hangosan perlekedni a természettel, nem állhatta meg most sem, hogy alaposan meg ne mondja véleményét télapónak: — Tombold ki csak magad, öregem, úgyis az utolsókat rúgod már. A tavasz itt van a sarkadban... Berta bácsit otthon kellemes meglepetés érte. Kedves élete párja fánkot sütött. Ott párol- gott a finom pirosra sült fánk az asztal közepén. Berta bá­csi nem nagyon kínáltatta ma­gát. Ledobta hirtelen vizes kö­penyét, majd beleharapott a pompás süteménybe, majd nyomatékot is küldött utána egy-két korty pálinkával. Eb­ben a pillanatban berontott a felesége a szobába, és rémülten kiáltotta: — Gyorsan gyere, Ádám, ró­ka van a kertben! Berta bácsi lecsapta a kupi­cát és futott a kertbe. A kert közepén, a baromfi­óltól nem messze, ott sunyított ravaszdi koma. El sem futott, mikor Ádám bá’ feléje közeledett. Lompos far­kát behúzta, és róka létére farkasszemet nézett a ház gaz­dájával. Az utolsó pillanatban megugrott. De nem az erdőbe, hanem — vesztére — az udvar felé menekült. Itt az asszony útját állta. Nem maradt más választása, hirtelen besurrant a baromfiólba. A néni fürgén odaszaladt, és rázárta az ajtót. Ádám bácsi közben odaér­kezett egy vasvillával, kinyi­totta az ajtót és az alattomos ellenséget alaposan elpáholta, tetemét pedig kihúzta az ud­var közepére. Ezután, kissé megnyugodva, azzal a szándék­kal ballagott a ház felé, hogy félbemaradt uzsonnáját tovább folytassa, A konyhaajtóból azonban visszanézett. A róka már nem volt ott, ahol hagyta. Mintegy öt lépésnyire sunyított. A ra­vasz állat sérülése súlyos volt, elfutni már nem tudott, ki­nyújtózikodott hát és holtnak tettette magát. Ádám bácsi éktelen haragra gerjedt. Felkapta a villát, s rá­sújtott a róka fejére, és ezzel most már végképp elintézte. K özben az eső elállt. A nap is kibújt a felhők közül. Ádám bácsi ismét útnak in­dult Alig tett néhány' lépést, a közeli bokorból hirtelen egy búbospacsirta röppent a ma­gasba. Nyílegyenesen szállt felfelé. Ádám bácsi szeme könnybe lábadt. Addig nézte a kis jószágot, ameddig csak lát­ni lehetett. Majd elragadtatá­sát és minden indulatát így kiáltotta bele a nagyvilágba: — Hát nem megmondtam, hogy itt a tavasz?! Krátky László SPORT Bajnokságra tör az idén a vecsési ifi A vecsési sporttelepen 14— 18 éves fiatalok futnak, tor­násznak, kergetik a labdát — már február eleje óta. A tavalyi megyei ifjúsági baj­nokság harmadik helyezett­je, a vecsési ifiegyüttes idén korán kezdte az alapozást. A tavalyi ragyogó szereplés meghozta a jókedvet, a lel­kesedést és az 1967-es idény­re a magasabb igényt. A ta­valyi gárda együtt maradt, és ezt a jó képességű együt­test feltétlenül bajnok esé­lyesként emlegetik a vecsés: szakvezetők. Müller Bélával, az ifik roppant lelkiismeretes edző­jével beszélgettünk, aki el­mondta, bár vannak nehéz­ségeik (nem jók az edzési lehetőségek), ennek ellenére bízik a csapatban — és mind a bajnokságban, mind az Egyesületi Ifjúsági Kupában jó szereplést vár tőlük. Már kialakult az a csapat, amely az idei bajnoki címet készül elhódítani, a két ka­pus Bajkó és Szalontai J. lesz, s mindig a jobb formá­ban levő őrzi majd a hálót. A hátvédek: Szeremet, Mercz, Bende, Hersch; a fe­dezetsor pedig Varga M. és Némedi talán a legígérete­sebb csapatrész. A csatársor­ban a két Fodor testvér, Fe­kete Csaba, Molnár Mátyás, Stász és Csordás játékára ke­rülhet sor. Persze — mint Müller ed­ző elmondta — a legnagyobb örömmel fogadják új tehetsé­gek jelentkezését is — hi­szen a csapatbajutás lehe­tősége mindenki előtt nyitva áll. Az öltözőbe nemsokára ki­tesznek majd egy nagy ró­mai egyest — ezzel is fi­gyelmeztetni akarják a csa­pat minden tagját, mi az előttük álló feladat. Bár, ahogy a vecsési ifistákat is­merjük, figyelmeztetés nél­kül is minden vágyuk az aranyérem megszerzése. Szalontai Attila

Next

/
Thumbnails
Contents