Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-22 / 45. szám

Szentendre XI. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1967. FEBRUÁR 22., SZERDA A "P E S T MEG Y EI H ÍR LÁP KÜLÖN KIAD ÁS A Az 58-as választókerületben Uj tanácstagot jelöltek az 58-as választókerület válasz­tói, a turistaszállóban megtar­tott jelölő gyűlésen. Kiss Ferenc személye nem ismeret­len ezen a környéken sem. Két cikluson keresztül már tanácstag volt a 70-es körzet­ben. A jelenlevők egyhangú lel­kesedéssel megszavazták je­lölését s ahogy ilyenkor már szokás, nyomban kérésekkel ostromolták: megválasztása után ' szorgalmazza a pismáni bolt korszerűsítését, az utak állapotának rendbehozatalát, a víztároló szabályozó-berende­zésének mielőbbi megjavítá­sát stb. Kiss Ferenc megígérte, hogy jfúndent elkövet a körzet la­kóinak érdekében. Úgy akar dolgozni, hogy az új ciklus végén a pismániak is legalább olyan elismeréssel szóljanak majd tanácstagi munkájá­ról, ahogy azt eddigi körze­tének választói tették. Horányi Sándor BÖNGÉSZDE Jókai Mór: Rab Ráby (1879) című regénye, a kritikai ki­adás 38. köteteként jelent meg. A regényt 250 oldalnyi jegyzet egészíti ki, amely a re­gény különféle feldolgozásai­ra, átdolgozásaira és eredetére ad felvilágosítást. A szentendrei munkásőrök jubileumi ünnepsége Kormánykitüntetések, emlékérmek, jelvények Két nő a kitüntetettek között A szentendrei városi és já­rási munkásőr-egység ünne­pélyes egységgyűlésen emlé­kezett meg megalakulásának tízéves évfordulójáról. Simkó József, a járási párt- bizottság titkára, ünnepi meg­emlékezésében összefoglalta az elmúlt tíz év eredményeit, az első helytállástól kezdve napjainkig. Elmondta, hogy a munkásőrök derekasan vet­ték ki részüket a termelésből is, helytálltak az árvízvesze­delem nehéz napjaiban, segí­tették a mezőgazdaság átala­kításának munkáját, s biztos erőt jelentenek a néphatalom védelmében. Munkásőreink között sok a szakmája terén kiváló dolgozó (Tóth László, Császár József, Csikvölgyi La­jos stb.), százharmincnégyen kaptak árvízvédelmi érmét, és ezenkívül húszán pénzju­talmat. A múlt évi zárógya­korlat kiemelkedő eredmé­nyeiért tizenhármán kaptak kor­mánykitüntetést, húszán országos parancsnoksági, tizenöten pedig megyei parancsnoksági dicséret­ben részesültek. 1957. februárban 147 fővel alakült meg ez a helyi egy­ség, melyet az országos pa- heten pedig a szovjet had­Kisdobos karnevál A Bajcsy-Zsilinszky utcai ál­talános iskola alsó tagozatos gyermekei számára pénteken délután három órai kezdettel kisdoboskarnevált rendeztek, A csaknem 250 gyermek zsú­folásig megtöltötte a művelő­dési otthon nagytermét és az igazgatóhelyettes és a csapat­vezető „nénik” fegyelmező síp­jelei közben megkezdődött a jelmezverseny részvevőinek bevonulása. Fehér hóemberke, Piroska és a farkas, Hamupi­pőke, feketére „suvickolt” ké­pű néger lányka békegalam­bokkal, pólyásbaba, királyfi, királylány, sőt félelmetes kül­sejű Belphegor i6 volt a bevo- tvoiák között. Nehéz helyzetiben volt a zsű­ri, amikor a tíz legsikerültebb jelmezt kellett kiválogatnia. A győztesek csokoládészeleteket kaptak, és egyben jogot nyer­tek a február 26-i városi és járási döntőben való részvétel­re is. A zsűri a legjobbnak az I. osztályos Kümmert Sanyika hóember jelmezét találta. Második lett Demeter Jancsi III. a. osztályos „kígyóbűvölő” jelmeze, míg a harmadik a IV. b. osztályos, néger lánynak öl­tözött Koczka Györgyi. Sikert aratott a műsor is. A másodikos Brunda Erika és Pávai Cili, valamint a harma­dikos Sereg István és Sándor Marika páros jelenetei, Szán­tó Gabi népdalszólói és Dóm­ba! Pali ßikeres bűvészmutat­ványai Ezután kezdődött a tánc. A talpalávaló zenét Stolcz Péter és Szirtes András szolgáltatták, leendő zeneművészekhez illő felkészültséggel. A tombolatárgyak kisorsolá­sa jelentette a „záróakkordot” a kicsik jól sikerült „mini kar­neválján”, H. L. rancsnokság 1966-ban kiváló egységnek nyilvánított. Két nő is volt a kitüntetet­tek között: Bella Mihályné, a Vízművek dolgozója és Asza­lós Józsefné, a Cementárugyár szb-titkára. Az ünnepségen Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei bizottságának tit­kára 50 munkásőrnek a 10 éves jubileumi emlék­érmet osztotta ki, tizen­sereg kitüntető jelvényét vették át. Az ünnepség befejezéseként Arató Jenő megyei parancsnok a közös őszi nagygyakorlatok emlékére díszalbumot nyújtott át Szimonov vezérőrnagynak és Koltai Vilmos vezérőrnagy­nak. Ezt követően a munkás­őröknek, a megjelent vendé­geknek és hozzátartozóiknak a munkásőrök életét bemutató filmeket vetítettek le. SZOMBAT ESTE A BÁLTERMEKBEN Szombat este két bálja is volt a szívesen mulató, szíve­sen táncoló öreg városunk fia­taljainak. A Rákóczi Ferenc utcai ál­talános iskola szülői munkakö­zössége a helyőrségi klubban tartotta meg jól sikerült far­sangi bálját. A klub jónevű zenekarának kíséretében tán­coltak itt a szép számmal meg­jelentek. Az iskola vezetősége, ha ez is rajta múlna, magatartásból csak ötöst adhatna tehát a bál minden rendezőjének és rész­vevőjének! ★ A Marx téri szerb vendég­lőben a Vendéglátóipari Vál­lalat ugyanakkor szerb bált rendezett. Ez a farsan­gi mulatság kultúrált, kelle­mes körülmények között folyt le, nagyon szépen táncolták a kólót, a dél-szláv nemzeti táncot, sok vita és ellentét után a hagyományoknak meg­felelően tamburazehekar szol­gáltatta a zenét, „alkoholbal­eset” a hajnali négy órai zárás ellenére sem fordult elő —, vendég azonban nagyon ke­vés volt, pedig Budakalászról, Pomázról is érkeztek szórakoz­ni vágyók. A kitűnő konyha szerb étel­különlegességeket, a „csevab- csicsát, kaurmát és szerb gu­lyást” készített a halászlé, penty és egyebek mellett. S az étlap szerbül kívánt minden­kinek jó étvágyat és jó egész­séget! ★ A Rákóczi Ferenc úti álta­lános iskola vezetősége előze­tesen már ez úton is közli mindenkivel, hogy alsótagoza­tos kisdiákjai huszonötödikén, szombaton délután négy órától az Alkotmány utcai iskolában tartják meg jelmezes gyermek- báljukat, ahol a legjobban si­kerül1 jelmezeket jutalmazni fogják. Ugyanakkor, ugyanott, de külön helyiségben rendezik a felsőtagozatosok jelmezes bál­ját is. A hangulat emelésére min­den gyermekszeretőt mindkét bálra ezúton is szeretettel hív és vár az iskola vezetősége és szülői munkaközössége. Horváth Levente DUNABOGDANY Tsz-asszonyok példamutatása Az elmúlt héten Dunabog- dányban, a tsz-nőbizottság — negyven asszony részvételé­vel — a tsz-en belüli szo­cialista munkaverseny bein­dítását beszélte meg. Az összejövetelen Budenszky Ferencné elmondta, hogy most várja negyedik gyer­mekét, férje beteg és kórházi ápolása idején nincs aki gon­dozza három apró gyermekét. Az asszonyok egymást túlli­citálva vállalták a három gyermek gondozását, ellátását, eltartását, sőt a család mosási és takarítási gondjait is, termé­szetesen minden ellenszolgál­tatás nélkül. H. L. Szentendrei hangversenyek A II. Pest megyei ifjúsági kamarazenekari fesztivál Hagyományossá vált már az utóbbi években, hogy zeneis­kolánk legjobb növendékeit félévenként hangverseny ke­retében mutatják be a nagy- közönségnek. Szombaton este lázas (és nyilván lámpalázas) készülődés után a városi ta­nács nagytermében gyönyör­ködhettünk fiataljaink zenei előrehaladásában és tudásá­ban. Huszonkilenc komoly számból állt a kétórás, na­gyon nívós műsor, ezért a sze­replők mindegyikét fel nem sorolhatom. Színpadra ter­mett ügyességgel, zenei kész­séggel, muzikális tehetséggel bánt mindegyikük a hangsze­rével, hangjával és dicséretet érdemelnek. Érdeklődésben sem volt hiány, megtelt a hatalmas né­zőtér, sőt voltak, akik a kar­zaton élvezték végig a műsort. A múlt évben, mint annak idején megírtuk, Czweiber Margitka és Likó Júlia ének­számai Kováts Zsuzsa zongo­rakíséretével érték el, hogy el­jutottak az egri országos ver­senyre — ma is, többek között, tőlük várunk hasonlót. A műsort az édes apró em­berkék, a tizenhat tagú :kis zenekar és az előképzősök har­minc tagú kórusa vezette be, Papp Tibor tanár vezényle­tével. A tizenöt tagú leány- kamarakórus, a „nagyok”, ad­ták a zárószámot Pozsonyi Béla vezényletével, Győré Zol­tánnak jól ismert művészi zongorakíséretében. A már említett két éneke­sünkön kívül Egressi Zsuzsa, Kovács Judit énekszámai, Katona Mária, Szommer Ró­zsa hegedű játéka, az apró Győry Karcsi hegedűjátéka, a Déry Györgyné betanítá­sában és vezényletében a vo­nós kamarazenekar, de min­der szereplő nagyszerű volt. Másnap, vasárnap egész nap tartott a II. Pest megyei ifjú­sági kamarazenefesztivál, me­lyet Székely Lajos művelődé­si csoportvezető nyitott meg. Reggel tíztől délután hat óráig a szentendrei, a váci és a bu­dai járási körzeti zeneiskolák növendékei váltották , egymást a pódiumon. Ez a műsor komoly vizsga volt mind a növendékek, mind a tanárok számára, mert ez egyben válogató verseny is volt a X. országos zenei fesz­tiválra, melyet az idén Deb­recenben rendeznek, s ahol a mi gyermekeinket is szeret­nénk ott látni és hallani. Horváth Levente Portré a festőáílványon SZÜLETÉSNAPI LÁTOGATÁS MAURER FERENCNÉL A tél csendjébe merült Zen- ta utcai lakásán kerestük fel az ünnepeltet: Maurer Ferenc kerámikus művészt, hogy 70. születésnapján jókívánsága­inkkal köszöntsük... Bár beteg lába fel-fellépő „rosszalkodása” mostanában kénytelen-kelletlen karosszéke őrzésére kényszerítette — munkakedve, alkotókedve tö­retlen. Remekmívű kerámia tálacskák, csupa-lendület ke­rámia szobrok kelnek életre ördöngősen ügyes keze nyo­mán. A festőállványon félig kész portré, a munkaasztal szélén szerényen heverő kré­tarajz arról is árulkodik, hogy vendéglátónk a képzőművé­szet szinte minden ágában ott­honos. A képzőművészet különben régi szerelme ... Talán még akkor ivódott belé, amikor 13 éves korában a Ganz Villa­mossági Gyárban. mint rézöntő inas a merev, élettelen formákban is felismerte a szépet. Szamo- si-Soós Vilmos beszélte rá — látva a fiú érdeklődését a kép­zőművészet iránt —, hogy le­gyen szobrász... Előbb 1919- ben, még mint vöröskatona beiratkozott az XJitz Béla ve­zette képzőművész szabadisko­lába, amely az egykori Káro­lyi-palotában működött, majd pedig a Képzőművészeti Fő­iskola hallgatója lett Az első világháború utáni rendkívül nehéz megélhetési viszonyok, valamint családalapítása arra kényszerítette, hogy — főisko­lai tanulmányait félbeszakítva — olyan foglalkozás után néz­zen, amely „pénzt hoz a kony­hára”. Sok mindennel próbál­kozott. Készített szoborportré­kat a háború utáni kapitalista konjunktúra újgazdagjairól, a húszas évek végén egyre nép­szerűbbé váló labdarúgás „csillagairól”, dolgozott műkő­üzemben, ahol síremlékeket, épületdíszítő szoborfigurákat készített... Ebből az időből származó legnagyobb büszke­sége: Ödry Árpád szobrának életnagyságnál nagyobb mé­retben való megmintázása, amely a nagy színész síremlé­két díszíti ma is. Ekkor ka­pott kedvet a kerámiához is. 1939-től a háború kitöréséig, szinte az egész országban is­merték jól sikerült, kedves ke­rámia figuráit... A felszabadulás után néhány évig alkotókedvét alá­rendelte az újjáépülő ország érdekében kifejtett mozgalmi munkájának. 1947-ben telepe­dett le Szentendrén. 1950-ben az ő kezdeményezésére és irá­nyítása alatt jött létre a Szent­endrei Kerámia Szövetkezet, amelynek 1958-ig hosszabb-rö- videbb megszakításokkal veze­tője volt. Mint szövetkezeti vezető rendkívül sokat dolgozott, de mindig akadt azért ideje arra, hogy otthon kedvére hódoljon művészi vágyainak. Erőssége sokáig a képzőmű­vész körnek, de aktív részese volt hosszú időn át minden más szentendrei kulturális megmozdulásnak ... Többek között lapunk — a „Szentend­re” — első munkatársainak egyike is volt. Betegsége azonban néhány év óta arra kényszeríti, hogy sokat pihenjen.... Le kellett mondania tehát a számára oly kedves társadalmi tevékenysé­gekről, de helyettük kárpót­lásként több idő jut a művé­szi alkotómunkára. Bár min­den képzőművészeti ágban otthonos, legszívesebben a ke­rámiával foglalkozik. Művészi alapállása: az igazság, a derűs optimiz­mus, az egyszerűség... Most éppen egy kerámia fa­liképen dolgozik. Szentendre egyik jellegzetes részletét örö­kíti meg rajta: Rab Ráby há­zát ... A vonalak nemes egyszerű­sége, a diszkrét színek össz­hangja már így, égetés előtt tanúsítják: valóban művészi alkotás lesz belőle... Továbbra is ilyen töretlen alkotókedvet kívánunk a 70 éves, szerény művésznek! Horányi Sándor Nekrológ helyett Munkából a HÉV-en haza­felé az utazás egyhangú unal­mát a lapok böngészésével próbáltam elverni. Már min­den jelentősebb cikket elol­vastam és jobb híján a kis híreket, a napi krónikát bön­gésztem, amikor a következő­ket olvasom: „Galitzer Imre hosszú be­tegség után 1967. 11. 12-én el­hunyt. Gyászolják: felesége, gyermekei, édesapja, rokonai.’1 Emlékszem rá; az első szent­endrei kiállítások egyikét ter­vezgettük, amikor először ta­lálkoztam vele ... Kedves, zömök fiú volt. Öt is meg- tépdeste a háború; korom­beli, lobogó lelkű, jót akaró ember volt... Türelmetlen tűz% zel lelkesedett... Szenvedé­lyesen festett... Teltek, múltak az évek, so­káig nem találkoztunk. Ké­sőbb még egyszer összehozott az élet. Művészetről, terveink­ről beszélgettünk. Aztán soha többé nem láttuk egymást... És ime: halálhíredet ol­vastam az újságban, Imre! ... A természet hófehér vég­telen szemfedelet terített em­lékedre ... Szentendrei festő voltál... Az öreg Duna menti virágzó gyümölcsfákat, érett gyümölcseiket festetted ... Tisztelettel emlékezem Rád, Béke emlékedre ... Szánthó Imre Nem kell leányfalura menni Régóta kifogásoltuk, hogy Szentendrén nem lehet értesí­teni a kéményseprőket, és minden kis ügyes-bajos dolog­gal Leányfalura kell elzarán­dokolnunk. Most felhívták figyelmünket és Sietünk is mindenki tudo­mására hozni, hogy február elsejétől az Ignyátovity Jákov utcában lehet bejelentést ten­ni. A bejelentőhely közvetle­nül az ügyvédi munkaközös­ség mellett van. Amennyiben a bejelentéskor nem találná­nak ott senkit, az ott elhelye­zett ládába kell bedobni a hí­vó fél nevét és pontos címét tartalmazó cédulát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents