Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-18 / 42. szám

^k/Cívlap 1967. FEBRUÁR 18., SZOMBAT 10 éves a lottó Hogyan lesz a szelvényből ötös — ha van Eddig hatvanegy telitalálat Természetesen úgy, hogy a bedobott szelvények átikszelt számai megegyeznek a nyilvá­nosság előtt, pénteken kisorsolt szerencseszámokkal és a Lottó­igazgatóság páncéltermeinek valamelyikében közjegyzői pecsét alatt őrzött szelvényré­szekkel. A dolog azonban csak el­mondva első hallásra ilyen egyszerű, mert hosszú út és sok munka vezet hétről hétre o falusi postaládáktól az értékelők fürge mozgású kézéhez. Kezdjük ott a részlete­ket, hogy minden, az ország te­rületén bárhol vásárolt és idő­ben bedobott lottószelvény el­jut valamelyik értékelőhelyig, mégpedig expresszküldemény- ként. Sokan nem tudják, hogy nem minden szelvényt Buda­pesten értékelnek. A fővárosi központhoz tartoznak a Pest megyeiek, a Nóigrád, Komárom és Fejér megyeiek. A győri értékelő irodához Győr, Komá­rom és Fejér megye lottószel­vényei jutnak el, Pécshez Ba­ranya, Spmogy, Tolna és Zala tartozik. Szegeden a Bács, Bé­kés és Csongrád megyeieket gyűjtik, Debrecenbe a Hajdú, Szabolcs és Szolnok megyeiek szelvényeit szállítják, Miskolc­ra pedig a borsodiak és heve­siek reményei szállnak. A szállítást a posta végzi, amely minden szállítási esz­közt igénybe vesz a gyorsvona­tig, autóbuszig és repülőgépig. A szállítás mindig vízhatlan zsákokban, lebecsételve törté­nik. A pénteki „Fortuna-műszak” a győri, a pécsi, a szegedi, a debreceni, a miskolci körzeti irodákban, valamint Budapes­ten csütörtökön kezdődik, ami­kor a folyamatosan érkező lot­tószelvényeket egytől tízmil­lióig számsorba rakják. Az el­járást szigorú utasítás szabá­lyozza és mindenütt ugyanaz. A szelvényrendezők a bekül­dött két szelvényrészt 200—200 darabos kötegekbe rakva ösz- szekötözik, majd hatalmas vá­gógépekkel szétválasztják. A vágási felületet különleges vegytintával bekenik és a számsorolt kötegek egyik felét — az ellenőrző szelvényrésze­ket — közjegyzőből és más fe­lelős tisztviselőkből álló bizott­ság jelenlétében a Lottóigazga­tóság páncéltermeiben elzár- s ják. Szigorú előírás, hogy közjegyzői lepecsételésnek még ^ a pénteki számhúzás előtt meg kell történnie, s ezzel a munka $, első fele tulajdonképpen be is fejeződött. Ez a munka a fő- S; városban és az öt körzeti iro- 1 dában rendszerint pénteken (; hajnalban történik meg és í> nincs más hátra, mint megvár- $ ni a számhúzás eredményét. S s A szerencseszámok húzása ^ hétről, hétre az ország más- $ más városában történik. Sok $ esetben a tv is közvetíti. Ku- § lisszák mögötti „titok”, de el- ^ áruljuk olvasóinknak, hogy a ^ körzeti irodák nem sokat tö- i rődnek a rádió 11 órás lottó- j( híreivel. Minden körzeti iroda? telexen kapja az utasítást, 5 hogy milyen számokkal kezd- 5 hető meg az értékelés. A körzeti irodákban — egy-$ szerre az országban — pénte-5 ken délben indul meg az ér-S tékelő munka egy erre a cél-* ra szerkesztett, szellemes, kar­tonból készült értékelő rács segítségével, amelyen a kihú­zott szerencseszámok helye ki van vágva Ezzel — mintha öt ablaka lenne — biztonságo­sabb és nem szemrontó a munka, A budapesti lottóközpontban az ügyeletes tartja össze a vi­déki értékelő helyeket. Ha va­lahonnan — szintén telexen — ötöst jeleznek, összeül az a bizottság, amely a páncélter­met lezárta és közjegyző je­lenlétében nyitják fel, hogy a szóbanforgó ötös ellenőrző ­szelvényét megkeressék. Az ällenörzö szelvényt vizsgálat­iak vetik alá: megegyeznek-e 1 szerencseszámok, egyezik-e . 1 vágás, a vegytinta az előírt módon színeződik-e el, van-e rajta javítás. Ha minden rend­ien van, a bizottság hitelesíti az ötöst és a Kossuth rádió legközelebbi híreiben felhang- ük a jólismert szöveg: „A sportfogadási és Lottó Igazga­tóság jelentése szerint a leg- ájabb játékhéten öttalálatos szelvényt találtak. Az értéke­lés még tart...” Eddig hatvanegy szerencsés nyertesnek volt alkalma örül­ni a péntek este elhangzó hír­adásoknak és saját szerencsé­jének. S Sz. I. r sí ,1. I „ II Az Ikarus székesfehérvári gyáregységében hkesziilt az első magyar aiu-busz sast. nálásával készült. Az új autóbusz FInta László formatervező művész modellje. Hosszú­sága 11 méter, súlya két tonnával kevesebb, mint a hasonló méretű acélvázas buszoké. Újdonságnak számít az is, hogy a karosszériába 192 lóerős Man-motort építettek. Ilyen —. —1, 1,án».‘:innb n fnióniilő n\'nrí nanínroxr■» rhnn ic Hatalmas bolygótestvérünk felszínén nagyjából egyidejű­leg három holdjának az árnyé­ka vonult végig. Igaz, külön­böző időpontokban érkeztek a Jupiter-tányér elé és hagy­ták el azt, de volt egy olyan félóra, amikor — pontosan 20 óra 24 perc és 20 óra 56 perc között — mindhárom árnyék egyidejűleg volt látható a Földről. Az óriási, 143 000 kilo­méter átmérőjű égitesthez vi­szonyítva ezeknek a 3000—5000 kilométeres holdaknak az ár­nyéka természetesen elenyé­szően kicsiny, de már 8—10 centiméteres távcsővel is szé­pen lehetett látni őket. Ehhez a jelenséghez érdekes tudománytörténeti előzmények kapcsolódnak. Már Galilei fel­hívta a figyelmet: abból, hogy a Föld mely pontjáról szemlél­ve mikor vehető észre a Ju­piternek és holdjainak a „bú­jócskája”, legalább is a ten­gerészek számára kielégítő pontossággal lehet a megfi­gyelés helyének földrajzi hosszúságát meghatározni. A XVII. században viszont Olaf Römer dán csillagász vette észre, hogy ha távolabb van tőlünk a Jupiter, holdjai az ál­tala előre kiszámított időpont­nál később bukkannak elő és tűnnek el. Erre alapozta a vi­lágon elsőnek azt a következ­tetését, hogy bizonyos időre még a fény terjedéséhez is szükség van. 16 százalék A magyar külkereskedelem legfontosabb partnerével, a Szovjetunióval 1967-ben külö­nösen nagy arányokban fej­leszti áruforgalmát. A magyar külkereskedelem forgalmának egyharmad része a Szovjet­unióval bonyolódik le. 1967- ben a magyar—szovjet árufor­galom értéke eléri az egymil- liárd rubelt, ami egyébként igen gyors ütemű, tizenhat szá­zalékos forgalomnövelést je­lent 58 nemzetközi kempingben készülnek az idényre Május elsején, illetve május közepén nyitnak az ország kü­lönböző részein a kempingek, s a Magyar Kemping és Kara? ván Klub már megkezdte áz előkészületeket az idényre. Az autós turisták az ország minden részén találnak a fő­útvonalak közelében, jól elér­hető helyen, a nemzetközi igé­nyeknek megfelelő kempinge­ket A nemzetközinek elismert 53 kemping közül 30 tóparton fekszik, 9 folyó mellett. Hét kemping — a budapesti római- parti, a szentendrei papszigeti, a balatonfüredi, a fomyód-bé- latelepi, a debreceni, a tokaji és a szolnoki — az idén FICC jelzést kap, ami azt jelenti, hogy ezeket a táborozóhelyeket a Nemzetközi Kemping és Ka­raván Klub tagjainak különö­sen a figyelmükbe ajánljuk. A Magyar Kemping és Ka­raván Klub az idén részt vesz a Bécs melletti Laxenburgban sorra kerülő 28. FICC kong­resszuson. Augusztus 7. és 13-a között tartják meg a szentendrei pap­szigeti kempingben az első ha­zai kempingtalálkozót. Hét új film „Ünnepnapok” i címmel Kardos Ferenc írt i forgatókönyvet, s rendez be- j lőle filmet. Ugyancsak szer- I zői film a készülő „Lássátok feleim”: I írója és rendezője Fazekas > Lajos. Hősei mai fiatalok. S Fábri Zoltán ! „Egymás mellett, akár a fókák” ; című új filmjét készíti elő i Sükösd Mihály a „Megérke­zzen” című novellája alap­iján. ! A napokban készített próba- ! felvételeket Banovich Tamás „Ezek a fiatalok” > című filmje főszereplőjelölt- S jeiről. ! Rövidesen befejezik Berkesi ! András . ! „Sellő a pecsétgyűrűn” ( című regényének kétrészes (filmváltozatát. Megkezdődtek a „Jaguár” k (felvételei is: Heltai Jenő de- (rűs hangulatú regényét Dö- imölki János filmesíti meg. I A sztatírikus bűnügyi ko- (média divatos műfaját Ólát \ Gábor k „A múmia közbeszól” (című filmje képviseli. Ritka égi jelenség Háromszoros napfogyatkozás volt a Jupiteren § rág. Lábuktól vizes volt a konyhakő. Lábuk^ a portól, izzadságtól piszkos. Ittak. Az aszta- § Ion ötliteres korsó. Abból töltögettek a kis- ^ poharakba, jócskán ment az abroszra is. A ^ kép egy kissé szomorú volt. Vidámsága to- ^ vaszállt. Neki is töltöttek. A fiatalasszony a kisszo-fc bábán olvasott. Hogy zavarát mentse, meg-S hívta a két férfit a kerthelyiségbe. Jeges 5 fröccsöt ittak, a fiúnak nem rendelt, megsér- ^ tődött. A délutáni meccsről beszélgettek, ^ meg asszonyokról, hogy az isten pénze is^ kevés volna nekik. Ebben meg is egyeztek. & s K ésőbb azt mondta az apa fiának, hogy $ menjenek át hozzájuk a feleségével^ ebédelni. Elmondta mi lesz ebédre. § Visszamentek az apósékhoz a fiatalasszo- ^ nyért. A férj elsuttogta, hogy mi lesz apáék- ^ nál az ebéd. $ Otthon mindenki örült. Nagyon szépen^ terítettek. Béluska elmondta sógornőjének az $ összes rendőr-vicceket azután a Jean-vicce- $ két. Éva hálás közönség volt, jókat nevetett. $ Béluska még hálásabb és egy kissé már $ produkálta is magát. Aztán nekivetkőztek $ az ebédnek. $ A becsináltlevest az asszony tejföllel tá- $ lalta, de már az asztalon volt minden. A 5 rántottcsirke és babfőzelék nagyszerű kont- $ rasztját jól festette alá a hideg málna vér-$ piros színe. Megmozdultak a nedvek, cső- ( rögtek a kanalak. Béluska melléevett, hatal-$ más szalvétát kötöttek a nyakába. — Valóságos lakodalom — mondta a nagy-J fiú, ránézve az ételhegyre. — Ugye, milyent finom itthon minden, Éva? Erre spóroltamé egész héten, hogy egy jót egyem. ( A ztán csuklóit és kirohant. Tíz perc múl-| va jött vissza, halálsápadt volt és hiá- 5 ba kínálták, nem evett. Csak szomorú-é an nézte a csirkét. 5 — A rizling — mondta az apa — nemj kellett volna bort reggelizni édes fiam. A fiú még szomorúbb lett és hallgatott. De; szeme még mindig a rántottcsirkén csün- $ gött. 5 A. A. $ EBÉD M eleg volt. Frissen vasalt fehér inget vett fel, vékony ezüstszürke nadrágot, hozzá barna lyukacsos félcipőt. Fel- :satolta karóráját, kiment a konyhába, ahol űőször a finom illatokat szaglászta, csak az- ítán szólt a feleségéhez. — Feketét főztél? A kissrác a leckét készítette a konyhaasz- alon. Hannuszeknek nem tetszett ez a csend­élet. Tiszta füzet és könyv, véres hús, lisztes, Erissen gyúrt tészta az asztalon. De nem szólt, a gyerek csendes, szerény, jól tanul és olyan szép idő van, miért rontsa el a vasárnapját. — Mit főzöl? — kérdezte újból az asz- szonyt. — Hát.. „ zöldborsós becsináltlevest, zöldbabfőzeléket és rántottcsirkét — vála­szolt az asszony és hozzátette még: — A málnát becukroztam, a frizsiderben van, hozattam sört is, később Béluska leug­rik majd a cukrászdába, hoz valamit még. — Rántottcsirke, háromszázért! Nicsevó — válaszolta Hannuszek. — Na, átugrom hozzá­juk és elhívom őket ebédre. — Jó — nevetett az asszony, aki nagyon szerette a családját. A kissrácnak is fényes lett a szeme és szégyenlősen mosolygott, mert máris titkolta érzelmeit az emberek előtt. A z utcán szemenvágta a napsugár, tíz óra volt és már harminc fok. Bement a kerthelyiségbe és megivott egy nagy- fröccsöt. A pincér ismerte és jégkockákal csempészett az italába. Jólesett az emberi kedvesség, jobban érezte magát. Aztán elin­dult. A konyhában a gőztől alig látott. Az asz- szony mosott. Kitaposott férficipőben állt hátán felül a ruha szakadt volt. Kilátszotl rózsaszín melltartójának pántja. A két féri após és vő, az ő fia az asztalnál ültek. Me­zítláb voltak, ing sem volt rajtuk, csak nad­Nagy örömmel tölt el, vala­hányszor az újságban elolva­som, hogy az új gazdasági me­chanizmus szellemében és le­hetőségei keretében üzemeink egész sora kapcsolt rá, hogy kapcsolata legyen az export útján a világpiaccal. Hja, ké­rem, az export az export. A világpiac mégsem a Garai, vagy a monori piac; nem csak azért, mert ez utóbbiakon a szabad ég alatt is árusítanak, de azért is, mert ugyan jó pénz; szép pénz és mindig ke­vés a pénz a forint is, de a dollár sem kutya. Hanem va­luta. Ezen meditáltam magam­ban, jogos büszkeséggel mo­tyogva, hogy lám, a magyar ipar ugyebár most már vég­érvényesen betör a világba, termékei oft kopogtatnak a világpiac fedett standjainak ajtaján. En is bekopogtattam a Kugler utca 4/b alatti üzlet­be, amely a hazai piacot volt kénytelen képviselni és szeré­nyen, de határozottan kér­tem. — Spitzbubit? — Igen. Mindössze négy da­rabot. Tetszik tudni, a szem- behólnál az teljesen nélkülöz­hetetlen, bár filléres vacak az egész — magyaráztam az el­adó kartársnak, aki erre ha­nyatt vetette magát, mint ké­sőbb kiderült, nem ő vetette hanyatt magát, hanem a neve­tőgörcs vetette őt hanyatt. — Még hogy spitzbubit? Még hogy filléres vacak ... Hol él, maga uram? — ful­doklóit a nevetéstől az eladó kartárs. —. HÁL nem olvas új­ságot? Ide figyeljen. A Spitz­bubit Gyártó Vállalat igen előnyös szerződést kötött Ber- gengóciával... Képzelje el, uram, tízmillió spitzbubit szál­lítanak, milliónként százezer púkért. Púkért, érti, uram? Es nem forintért. A púk vi­lágpiaci árfolyama... — De kérem szépen — pró­báltam közbeszólni, hogy meg­magyarázzam; abból a sok millióból nekem mindössze négy darabra van szükségem, bár púk nevű valutám nincs, de forint is megteszi néha ... — Semmi de kérem szé­pen ... Mit gondol, maga csak úgy ukmukfukk beleszólhat a vállalatok önállóságába ...? Igaza volt, én, mint egysze­rű spitzbubi-vevő, nem for­málhatok jogot arra, hogy be­leszóljak a vállalatok önálló­ságába. Majd kérek útlevelet, kiutazom Bergengóciába, meg­veszem ott néhány púkért a négy darab spitzbubit és kész. Az útlevelet, az utazást és a valutát megválthatom forintért is. Gyurkó Géza KÖNYVESPOLC PATAKI JÁNOS: Állami gazdaságpolitika Nyugat-Európában Érdekes, s több tekintetben is úttörő jelentőségű munka Pataki János könyve. A nyu­gat-európai országokban meg­valósuló tervgazdasági kísérle­tek, a mind jelentősebbé váló állami koordináció, illetve be­avatkozás összefoglalása, azok elemzése, sokoldalú feladat, nem könnyű sikerrel megol­dani. A szerző néhány, jelen­téktelen részterülettől elte­kintve, teljes és alapos képet állít az olvasó elé, áttekinthe­tővé teszi azokat a mélyben munkáló folyamatokat, ame­lyek rejtve maradnak a mo­dern kapitalista gazdálkodás felszínén, de annál erőtelje­sebben hatnak — mégpedig kényszerítő erővel — annak lényegére. Az állami szektor részese­dése a nyugat-európai tőkés­országok termeléséből évről évre növekszik. A növekedés mértéke természetesen orszá­gonként változó, mint ahogy nagyon különbözőek az állami gazdaságpolitika érvényesíté­sének eszközei is. A szerző alapvető figyelmét Anglia, Franciaország, a Német Szö­vetségi Köztársaság és Olasz­ország gazdaságára fordítja, de mellettük Hollandiától Finn­országig elemzi az adatokat, tényeket, s a nagyfokú átte­kintés biztosítja, hogy követ­keztetései, illetve megállapí­tásai teljesen hitelesek legye­nek. A tervgazdaság, az állami I beavatkozás szerepének növe­lése ma még inkább csak ten- j dencia, mintsem létező való- I ság a nyugat-európai tőkés or­szágokban. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) (m. o.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents