Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-18 / 42. szám

HEGYEI K-/Círia§i 1967. FEBRUAR 18., SZOMBAT Halálos végű összetűzések Indonéziában Éleződnek az ellentétek Sukarno támogatói és ellenségei között Nasution tábornok, az állan­dó bizottság elnöke bejelentet­te, hogy a tanácskozó kong­resszust március 7—11-ig ple­náris ülésszakra hívták össze Sukamo elnök sorsának el­döntésére. Közölte továbbá, hogy a jelenlegi politikai konf­liktust az alkotmánynak meg­felelően rendezik és az indo­néz parlament hozza meg az ehhez szükségesnek ítélt intéz­kedéseket. Az állandó bizottság csü­törtöki ülésén arra az állás­pontra helyezkedett, hogy nem fogadja el Sukamo január 10-én tett nyilatkozatát, amelyben elhárította a fele­lősséget a politikai hibákért és nem adott választ a kong­resszus által a kommunisták szerepével, a gazdasági ha­nyatlással és a „nép erkölcsi színvonalának süllyedésével” kapcsolatban hozzá intézett kérdésekre. „Az állandó bizott­ságnak ez az állásfoglalalása egyértelmű a bizalmatlansági indítvánnyal" — mondotta Si- regar, a tanácskozó kongresz- szus elnökhelyettese. Az indonéz sajtójelentések szerint az ország különböző részeiben — Kelet-Jáván, Kö- zép-Jáván, és Észak-Szumát- rán — összetűzésekre került sor Sukarnót támogató fiata­lok és az elnök ellenfelei kö­zött. Az összetűzések követ­keztében két fiatal meghalt és többen megsebesültek. ★ Mint a TASZSZ jelenti, az indonéz parlament pénteken egyhangúlag elfogadta azt a javaslatot, amely Sukarno el­nök lemondását követeli. elutazott Bécsből Osztrák-jugoszláv közös közlemény Tito jugoszláv államelnök ötnapos hivatalos látogatásá­nak befejeztével pénteken el­utazott Bécsből. A bécsi déli pályaudvaros Jonas osztrák elnök búcsúztatta. Tito haza­felé utaztában a stájerországi helyi kormány meghívására Grúzban megszakította útját, megtekintette a Simmering— Graz—Pauker vállalat üze­meit. Tito jugoszláv államfő lá­togatásáról pénteken délután osztrák—jugoszláv közös köz­leményt hoztak nyilvánosság­ra. A közlemény rámutat: a tárgyalások a két ország kap­csolatainak megfelelően szí­vélyes légkörben folytak. A fe­lek méltatták az ENSZ szere­pét a világbéke megőrzésé­ben. Behatóan megtárgyalták a vietnami kérdést, s aggodal­muknak adtak kifejezést azo­kat a veszélyeket illetően, amelyek a vietnami helyzet alakulásából származhatnak. Állást foglaltak amellett, hogy a vietnami problémát az ENSZ-szellemében, az 1954- es genfi határozatoknak meg­felelően mielőbb oldják meg. „Mindkét fél megnyugvás­sal állapította meg — mondja a dokumentum —, hogy Euró­pában az enyhülés jelei mu­tatkoznak s ilymódon új lehe­tőségek nyílnak a kapcsolatok megjavítására, az építő együtt­működésre az európai államok között. A két fél méltatta a nem­zetközi kereskedelmi kapcsola­tok fejlesztésének jelentősé­gét, s egyetértett abban, hogy az országaik közötti kereske­delem tovább bővíthető. Joszip Broz Tito, jugoszláv köztársasági elnök feleségével és kíséretével ausztriai hiva­talos látogatásáról pénteken délután Mariborba érkezett. A pályaudvaron Tito elnököt több ezer főnyi tömeg fogad­ta és üdvözölte. Véget ért az af szolidaritási szervezet VIII. tanácsülése AZ EGYSÉGBONTÓK ELSZIGETELŐDTEK Csütörtökön délután ünne­pélyes záró nyilatkozattal ért véget az afrikai—ázsiai szoli­daritási szervezet VIII. ta­nácsülése. Kedden és szerdán egész nap a küldöttek zárt­körű bizottsági üléseken vet­tek részt. E szakadatlan meg­beszéléseknek köszönhető, hogy egyes Ki na-barát csopor­tok cgységbontó törekvé­seivel szemben sikerült határozott közös álláspon­tot kidolgozni minden főbb politikai kérdésben. A záró nyilatkozatból és a hozzá kapcsolódó határozatok­ból kitűnik, a küldöttek ér­demben a vietnami problémá­nak szentelték a legnagyobb figyelmet. Zártkörű bizottság kereté­ben a delegátusok döntöttek azokban a szervezeti kérdé­sekben, amelyeket a frakciózó Kína-barát csoportok az egész tanácskozás megtorpedózására, sőt a szervezet kettészakításá- ra akartak ürügyül felhasz­nálni. Mint ismeretes, a nico- siai tanácsülésen nem vettek részt a kínai küldöttek, s kí­nai részről minden döntést eleve elutasítottak. Három küldöttség, a Lesotho! Kongresszus Párt, a Bostwanai Néppárt és a Délnyugat-afrikai Nemzeti Unió minden al­kalmat megragadott, hogy az érdemi kérdések meg­vitatását lehetetlenné te­gyék. Felszólalásaikban lépten-nyo- mon dühödt kirohanásokat in­téztek a Szovjetunió ellen és Pekinget nevezték a „világ­forradalom egyetlen és igazi központjának". A sokszor haj­nalig eltartó zártkörű ülése­ken az egységbontók elszige­telődtek. A soron következő V. érte­kezletről úgy döntöttek (egy­hangúlag, mert a Kína-bará- tok a szavazásban nem voltak hajlandók részt venni), hogy nem Pekingben tartják iheg, hanem még az idén Algírban hívják össze. A tanácsülés hét szervezetet, illetve pártot fel­vett az afroázsiai szolidaritási szervezet soraiba, kettőt pedig — kínai irányzatú csoportocs- kát — kizárt. A most megújhodott szerve­zetben bizonyos nézeteltérések fennmaradtak ugyan, de ezek az érdemi kérdésekben az ak- cjóegységet nem gátolják. Ismét Szato a japán miniszterelnök A japán parlament a liberális demokrata párti képviselők szavazattöbbségével pénteken ismét a hatvanöt éves Szatót választotta meg miniszterel­nöknek. Az ellenzéki pártok képviselői Szato ellen sza­vaztak. Minden ellenzéki párt­nak saját jelöltje volt a mi­niszterelnöki tisztségre. NYUGAT-AUSZTRÁLIA sivatagos területén keresi há­rom ausztráliai repülőgép az amerikaiak’ „bio-műholdját”. Angol repülőgépek jemeni falvakat bombáztak Szanaai jelentések szerint brit repülőgépek bombázták Maabek és Mafalisz jemeni falvakat és rakétákkal lőtték­Kínai j«*lentéa Zavargások Csanghszi-tartományban az ott állomásozó csapato­kat. Ugyanakkor a Royal air Force 12 gépe mélyrepülés­ben behatolt Marisz és Ata- bate vidékének légiterébe. Szanaaban csütörtökön négy kémet és szabóiért agyonlőt­tek — közli a jemeni külügy­minisztérium. — A halálos íté­leteket a legfelső állambiz­tonsági bíróság mondta ki. A kémek és a szabotőrök fegyvereit az amerikaiak szál­lították és ők is pénzelték őket. Emiatt a jemeni kor­mány tiltakozott az Egyesült Államok szanaai ügyvivőjé­nél. Madarász Emil öt éve hunyt el Madarász Emil, a neves költő és író. Több mint félévszázados irodalmi pályafutása alatt igen változatos témakörben, különböző műfajú alkotá­sok sorozatát bocsátotta ol­vasói elé. Tekintélyes élet­művének, művészi pályájá­nak legfőbb jellemvonása a közösségért végzett munká­val, a politikai harcokkal történt szoros egybefonó- dás. Századunk elején kap­csolatba került a munkás- mozgalommal, első versei a Népszavában láttak napvi­lágot. Ez a pályakezdet egész életét meghatározza. A Tanácsköztársaság ide­jén fontos megbízatással a fronton harcolt, majd emig­rációba kényszerült. Előbb Bécsben élt, később, 1923- tól közel negyedszázadon át — 1946-ban történt ha­zatéréséig — a Szovjetunió­ban alkotott és dolgozott. írói tevékenységének el­ső szakaszában adta ki a Város című novellás- és verseskötetét. Jelentős és termékeny íróvá csak a Szovjetunióban, az emigrá­ció esztendeiben válik. Az egykori tanítóból hivatásos forradalmárrá érétt költő életművének kialakulása semmiképpen nem lehetett könnyű és zavartalan. Az 1906 és az 1932 között eltelt emberöltőnyi idő voltakép­pen a forradalmárrá érle- lődésnek, a tapasztalatok összegezésének, a témák és az élmények feldolgozásá­nak kora Madarász művé­szi pályáján. A felszabadulásig írott műveinek lényeges tartal­mi, s egész tevékenységét meghatározó gondolati-ér­zelmi alapmotívuma, hogy valamennyi írása a mun­kásmozgalom és a szocializ­mus ügyének támogatását szolgálja. Írásait kifejezet­ten az egyszerű emberek­nek, a munkás- és paraszt­olvasóknak szánja, s ezért már-már a népdalokra em­lékeztető formákat választ, s tanító-felvilágosító célza­tú mondanivalóját ezen a közvetlen közegen át fejezi ki. Nevezetesebb munkái kö­zül Csepel c. versesköteté­ben a hazától távol is a magyar munkásokra emlé­kezik. 1938-ban jelenik meg először az a műve, amely a legismertebb és legnépszerűbb: a Csihajda matróz című poémája. 1942-ben jelenteti meg a Szégyeld magad magyar cí­mű, a második világhábo­rúban játszott szomorú sze­rep fölött kesergő verses­kötetét. A szülőföldtől el­szakítottam is, nemcsak nyelvében, hanem művei­nek tárgyában is magyar költő tudott maradni, aki egyben a Tanácsköztársa­ság bukása után elhallgat­tatott eszméknek lankadat­lan hirdetője. 1953-ban itthon újra megjelent Csihajda címen népies hangütésü, a Ta­nácsköztársaság emlékét idéző poémája végre elju­tott azokhoz az olvasókhoz, akikre a távolból is gondolt, és irodalmi életünkben és közvéleményünkben küz­delmes és példamutató pá­lyájához méltó megbecsü­lésre tett szert. Kedvelt műfajából, a poémából még jó néhányat nyújtott át ol­vasóinak: Tegnap és teg­napelőtt, Hűség, Árulás, A dohányszín-ruhás ember címűeket, amelyek a har­coló nép névtelen hőseinek arculatát rajzolják. Pálya­futása vége felé írta A kék ház című önéletrajzi ele­mekkel átszőtt regényét a századelő éveiről, bizonyít­va, hogy az író a bensősé­ges hangulatú prózának is kiváló művelője. Madarász Emil életműve szocialista irodalmunk megbecsülendő értéke és tanulságos pél­dája. Wéber Antal A turizmus — a béke útlevele Bulgária egyoldalúan felfüggesztette a vízumkényszert turizmus — a béke útlevele" jelszó alatt. A Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa csütörtökön nozott határozatában ebből íz alkalomból az idei esz- íendőre egyoldalúan felfüg­gesztette a beutazási vízum- kényszert a világ valamennyi országának minden állampol­gára részére, feltéve, hogy turisztikai céllal érkeznek Bulgáriába, s nem kevesebb, mint huszonnégy órát és nem több, mint két hónapot kí­vánnak itt tölteni. A rendelkezés nem vonatko- 5ik a tranzitutasokra és azok­ra, akik hivatalos ügyben lá­togatnak az országba. A kormányzat hangsúlyozza, tiogy Bulgária kész érvény- oen tartani ezt az intézkedést 1967. december 31-e után is i világ bármely országával, ie természetesen csak a köl­csönösség alapján. Mint ismeretes, az ENSZ ] lemzetközi idegenforgalmi év­'é nyilvánította 1967-et, „A j * LONDON PÓRULJÁRT CIPŐTOLVAJOK Csalódás várt azokra a tol­vajokra, akik csütörtökön egy teherautónyi lábbelit loptak el az angol fővárosban. Vala­mennyi cipő ballábas volt. A gyár szántszándékkal szállítja külön teherautón a ballábas és külön a jobblábas cipőket rendeltetési helyükre, hogy elejét vegye a rablótá­madásoknak. A gyár közlése szerint a banditák tízezer fontnyi bevételre tehettek volna szert, ha ennyi féllábas vásárlót találtak volna — így azonban az útszélen hagyták a teherautót egész rakományán val együtt. — Elismeri, hogy titokba? zsebre tett egy doboz Mun kást? — Zsebre tettem, de nerr titokban. — Beismeri, hogy nem fize tett érte? — Elfelejtettem a pultig. A főnök ekkor már hátra­ment a raktárba és egy fehéi doboz fedelére pingálta a cí­met: — „Szégyentábla”. Majd új sorba a szöveget — Szabó Sándor 68 éves tsz- tag, az önkiszolgáló boltbar egy doboz Munkást ellopott A rendőrség megindítja ellem az eljárást. A frissen rajzolt táblát ki­vitte a bolt elé és négy kék­fejű szeggel felszögezte a: ajtó szárnyára. A rendőr közben végzett a: öreggel. — Na menjen haza öregem majd ha hivatom, akkor jöj­jön be. A rendőr elmenőben oda­pillantott a táblára, ameli körül már néhány tucat em­ber álmélkodott. Megcsóváltc a fejét: „ki gondolta volna hogy éppen az öreg Szabó”. Az öreg eközben szintén ha­zaindult, de a tábla előtt le­gyökerezett a lába. Közelebl férkőzött az ajtóhoz. Akik fel­ismerték, félrehúzódtak, sut­togtak. „Ez az, ő lopott!” Ai öreg szó nélkül végigolvasta a plakátot, megfordult és ha­zament. Otthon sokáig járkált fel-alt az udvaron, majd felfogta c fal alatt heverő borjúkötelei és bezárkózott vele az üres is­tállóba. Alexa Ferenc kám! Hangosan szólt, fenye­gető hangsúllyal. Hirtelen minden fennakadt a levegő­ben: a zsivaly, a polcok felé nyúló karok és a szempillák. Az öreg is visszafordult, a vezető ránézett, neki beszélt. — Jöjjön csak vissza, szaki- kám! Nem ellenkezett, odalépett a pulthoz és csak akkor kérdez­te. — Mi baj van? — Majd kiderül mindjárt kérem! Mennyit is fizetett?! — Tíz forintból visszakap­tam valamit. — Szabadna azt az árut? Már mindenki abbahagyta a vásárlást és szoros gyűrűt vont a két ember köré. Az öreg lerakta a kezében tartott ecetet, és a tucat gyu­fát a pultra, majd a jobb zse­béből kitette a szappant. — Na tovább, mi van még? Az öreg tétovázott. — Más semmi sincs? Benyúlt a bal zsebébe. Ki­ütött rajta a verejték. — Ez is ... Kihúzta a Munkást. Mered­ten bámulta egy darabig, majd letette a többi mellé. — Lopott?! Az öreg maga elé nézett a padlóra. — Lopott a fene. Elfeled­keztem a kutya istenit. Betet­tem a zsebbe. A rendőr megérkezett. Né­hány perc alatt kifaggatta az öreget. Az önkiszolgáló bolt vezető je izgatottan szalajtotta a ta nulólányt a körzeti rendőrén azonnal jöjjön, tolvajt fogtah Maga az orsparancsnok jöt sietve. Gyorsan félrehúzódta) előle a kiváncsiak ... Eppei vásár napja lévén, rengetegei voltak a községben, az üzlete) is megteltek ... Az öreg közel lakott a bolt hoz, egy régi parasztházban Gyakran átjárt cigarettáért gyufáért, egyébért. A bejáratnál a kezébe fo gott egy kosarat és lépkedet a polcok között... Egy daral szappant tett a kosárba, eg\ üveg ecetet, egy tucat gyufát majd sorbaállt a pénztárnál Acsorgott, lassan haladt elő re. Ekkor jutott eszébe, hog\ két vagy három cigarettájc maradt csak otthon. Kilépet a sorból — „mindjárt vissza jövök”, szólt még a mögötti álló asszonynak és balkézzé levett a polcról egy dobo. Munkást és a kabátja zsebébi süllyesztette, majd visszaáll a sorba. A boltvezető a raktárajU mögül kis kerek lyukon kém lelte az üzletben tiblábolókat Az öreget csak akkor vetti észre, amikor kilépett a sor ból és a cigarettáért nyúlt Nem is az arcát, csak merev vastagujju kézfejét látta amint egy dobozkát zsebn dug. Mint a radar, úgy követ te lépteit a sorig, még meg jegyezte az öltözékét a kopot csizmanadrágot és a rövidszá rú zsírosbőr csizmát. Kiugrót az ajtó mögül, odaállt az őrei mögé. Belekémlelt a kosarába Cigarettás dobozt nem látott Amikor az öreg kifizette i szappan, az ecet és a gyufi árát, rászólt. — Álljon csak meg bácsi pe óta tartanak a zavargások Csanghszi tartományban. A Koodo Cuszin japán hír- ügynökség szerint feszült a helyzet Hszincsiang tarto­mányban, ahol összetűzések zajlanak le Mao Ce-tung hí­vei és ellenfelei között. A hír- ügynökség közleményéből ki­tűnik, hogy a Kínai Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­ga, a központi bizottság mel­lett működő katonai bizottság és a Kínai Népköztársaság ál­lamtanácsa „katonai ellenőrzés alá helyezte" a Hszincsiang- Ujgur autonom tartomány „építő-termelő hadtestét a kul­turális forradalom időszaká­ra”. Egy korábbi jelentés sze­rint a hadtest parancsnoksága Mao Ce-tung ellenfeleiből áll. Csianghszi tartományban to­vábbra is tisztázatlan a hely­zet, bár a nancsangi rádió sze­rint a Mao Ce-tunghoz hű csa­patok „visszaverték Mao Ce- tung ellenfeleinek dühödt tá­madását”. A külföldi tudósítók jelentései szerint január köze­Magasabb jövedelem: költségcsökkentésből j (Folytatás az 1. oldalról) változott meg, hanem az emberek is. Tükröződött ez a közgyűlést követő vitában. Sokan felszó­laltak, elmondották mit jelent falujuk életében a jól működő, közös gazdaság, mit fordíthat­nak kulturális felemelkedésük­re. Felszólalt a közgyűlés vitá­jában dr. Bíró Ferenc, tolmá­csolta a megyei pártbizottság és a megyei tanács elismerését a gazdaság dolgozóinak és ve­zetőinek. Hangsúlyozta, hogy ma már az Űj Élet Termelő- szövetkezet — megyei átlagban *— a jók között is a legjobbak közé tartozik. Felhívta a val­koiaK ügyeimet, nogy meg ^ több kihasználatlan lehetőség, 5 tartalék kínálkozik a további $ eredményes gazdálkodáshoz. $ Arra kérte a szövetkezeti gaz- $ dákat, igyekezzenek gyerme-; keiket a termelőszövetkezetben $ foglalkoztatni, hiszen az eddigi $ eredmények szónál ékesebben ; bizonyítják, hogy ; a szövetkezetben dolgo- 5 zók nem élnek rosszabbul, ; mint az ipari munkások. ; A sikeres esztendőt értékelő ; zárszámadás után közös ebé- ; den találkoztak a valkóiak. s 5 önfeledt táncmulatsággal tét- > tek pontot évzáró ünnepségük- ; re. ; Súlyán Pál !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents