Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-17 / 41. szám
1967. FEBRUAR 17., PESTEK 82 éves mese-, móka- és nótafa Budapesti szereplésre készül a 82 éves K. Kovács János tsz-nyugdíjas, aki ma is lelkes tagja a Szekszárdi Állami Gazdaság sárpilisi tánc- együttesének. K. Kovács János volt két évtizeddel ezelőtt a híres népi együttes első táncosa. Legelső szereplésén, a szekszárdi ómegyeháza udvarán tízszer újráztatta műsorszámát a közönség. János bácsi a sárközi falu mese, móka és nótafája is: mintegy 200 régi, feledésbe merülő népdalt jegyeztek fel előadása alapján. Magas kora ellenére sem búcsúzott el a színpadtól. Most az ország népművészeinek találkozójára hívták meg Budapestre. A fővárosban sárközi mesét mond és táncokat mutat be március 18-án. Tv az USA és Japán közt | Január 11-én felbocsátott Lani-Bird mesterséges hold segítségével sikeresen közvetítettek kísérleti televíziós képeket az Egyesült Államokból j Japánba. Fejenként 1 forint 44) fillér Magyarországon világszínvonal fölött van a képzőművészeti alkotások vásárlása. Nemzetközi viszonylatban ugyanis a műtárgy-kereskedelemnek egyetlen országban sincs olyan forgalma egy főre számítva, mint nálunk, ahol az ország minden lakosára — a csecsemőktől a legöregebbekig — évi 1 forint 40 fillér jut festészeti és plasztikai művek vásárlására. Ha a műfaji megoszlást nézzük: egyfelől rohamosan emelkedik a művészi reprodukciók vásárlása, másfelől viszont a grafikákból s a rézkarcokból esztendőnként 40 000 —42 000 mű talál gazdára Gépjárművezetők, vigyázat! Ki az illetékes? - A vakmerőség Fontos elvi döntéseket hozott a Legfelsőbb Bíróság ara TELI FÜRDŐZÉS A budapesti Népfürdő utcai Szabadság Strandfürdőben még a leghidegebb téli napokon is átlagosan több mint ezren lubickolnak a szabad ég alatt. A fürdőnek hét medencéje van, bővizű meleg forrás táplálja. Vize 37 fokon tör a föld színére. A nagy kiterjedésű víztükör a fölötte levő levegőréteget is állandóan melegen tartja, a fürdőzők úgy érzik, mintha meleg fedett helyiségben lennének. Foto: Rózsa Útépítés közben elromlott a betonkeverő. Két dolgozó, aki megakadt munkájában, reggelizés után bement a termelőszövetkezeti boltba, s az egyik másfél, a másik pedig fél deci pálinkát ivott. Ez 10 óra tájban történt. Azután felültek a motorkerékpárra, majd megebédeltek. Délután 1 óra tájban érkeztek a községbe. Közben cseréltek a vezetésben. Az úton egy rendőr megállította őket. A férfiak ezután már az orvosi rendelőben jöttek rá, hogy baj van. Bár arra gondoltak: hol van már az a kis „kevert?”! Mégis... Jegyzőkönyv, papírok, igazolványok ... Kiderült, hogy az egyik hasonló okból már büntetve volt: ittas állapotban való járművezetés miatt egyszer 2500 forint pénzbüntetésre ítélték és a gépkocsivezetéstől egy évre eltiltották. Ez a tilalom még le sem járt, tehát nem lett volna szabad kierőszakolnia társától, hogy ő is vezesse a motorkerékpárt. Mindkettőjük ellen megindult a bűnvádi eljárás. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az egyik vérében legalább háromezrednyi, a másikéban félezrednyi alkohol koncentráció észlelhető Kis ittasságért is jár büntetés Vádirat s a járásbíróságon ! tárgyalás következett. ítélet: az egyik terheltet bűnösnek mondták ki ittas állapotban elkövetett járművezetésért és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélték, a másikat csupán szabálysértésért mondták ki bűnösnek és 500 forint pénzbüntetéssel sújtották. - Az indokolás szerint a vezetés idején kimutatható véralkohol koncentráció csekély mérvű volt, s ebből eredően az alkoholos hatás is. Ezért mentették fel az ittas állapotban elkövetett járművezetés vádja alól. A megyei bíróság is azonos áláspontot foglalt el. Törvényességi óvás folytán az ügy a Legfelsőbb Bírósághoz került, amely kimondta, hogy az óvás alapos volt. — Az, aki szeszes ital hatása alatt járművet vezet, vagy a kormányt annak adja át, akiről látja, hogy ittas — bűntettet követ el. Az idevonatkozó törvényrendelet a bűnösség szempontjából nem tesz különbséget az alkoholos hatás kisebb, vagy jelentősebb mértéke között. A Legfelsőbb Bíróság végül határozatában a bírósági döntéseket törvénysértő részükben hatályon - kívül helyezte, az I. rendű terheltet — a szabadságvesztés érintetlenül hagyása mellett — a gépjárművezetéstől egy évre eltiltotta, a II. rendűt pedig ittas állapotban való járművezetésben mondta ki bűnösnek és pénzbüntetéssel sújtotta. A ktsz-tagság — nem munkaviszony Egy vidéki ktsz pert indított egyik tagja ellen, aki miután bejelentette kilépését, 2190 forint értékű munkaruháját nem adta vissza. Tekintettel arra, hogy mint szövetkezeti tagnak 290 forintos részjegye volt, ami kilépés esetén visszatérítendő, a 2190 forintból azt levonta, s az 1900 forint megfizetését kérte. Az alperes az elsőfokú bi- róság tárgyalásán megígérte, hogy hajlandó az összeget 500 forintos részletekben megfizetni. A járásbíróság ítéletében kötelezte a volt ktsz-ta- got az 1900 forint megtérítésére. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Az indokolás szerint a járásbíróság munka- viszony alapján kötelezte a volt ktsz-tagot az 1900 forintos kár megtérítésére, ennek a viMAGYAR LÁSZLÓ: Művész az állványok fölött Aba-Novák Vilmos portréjához ór+ű műct A háhnn'if IrÄTmtA "ItfirrtlAn ?c n HrtZ/í/lO gyan például a velencei Doge palotában őrzött Tizian-remekművek mai csodálói sem tudják már, hogy kompozícióinak figuráiban miféle potentátok vonásait örökítette meg a művész.) A ba-Novák Vilmos éppen a középső nagy ív boltozata alatt dolgozott, most is hanyattfekve az állványdeszkákon, amikor néhány ismert szegedi „úriember" jelent meg a tettíhelyen és vette szemügyre a már elkészült freskórészleteket. Pénzügyi tanácsos, tanfelügyelő, postafőtiszt, számvevő, adóhivatali potentát, nyugállományú katonatiszt volt a társaságban. A fejük fölött dolgozó művészt nem láthatták, nem is tudták, hogy ott van. Rövid szemlélődés után már pattogtak a vélemények: — Micsoda nyakatekert figurák! — Piros lovak! — Szerecsen angyalok! — Botrány! — Gyalázat! A művész, akiben bőségesen volt humorérzék, és jó ideig élvezettel hallgatta ezt a műkritikát, végül csak ráunt. Kihajolva az állványdeszkák mögül, mosolyogva szólt a meglepett társaságnak: — Okosabban tennék az urak, ha visszatérnének a Hasiba és folytatnák a félbehagyott sörözést. Higgyék el, ez itt nem önöknek való mulatság. Ezek a freskók nem azok számára készülnek, akik a középiskolában félfüllel fölcsíptek valamit a művészetről, de ahhoz túl keveset, hogy értelmük és érdeklődésük a borbélycégérek fölé emelkedhetne. Menjenek tehát gyorsan vissza, mert megmelegszik a sör, pedig kár lenne érte. Az urak el is sompolyogtak és ettől kezdve elkerülték a Hősök kapuját, legfeljebb a Hdffi-beli törzsasztal körül értekeztek tovább Aba-Novák Vilmos „elfajzott” művészeté- § női. | A jelenetnek magam is ta- nt ja voltam, valamint annak ^ a másiknak is, amely • még § ugyanezen a napon játszódott ^ le ugyanott. A „nagyállomás” ^ felől egy őszbecsavarodott ta- ^ nyai magyar közeledett a ka- ^ púhoz. Mellette, csakhogy —^ régi tanyai szokás szerint — fél lépéssel hátrább, fekete- kendős asszony lépegetett, $ nyilván az élete párja. Már ^ messziről felfigyeltek a furcsa ^ állványokra, és a kapuboltozat ^ alá érve megálltak. A fejük fö- ^ lötti állványon dolgozó mű- ^ vészt ők sem láthatták. Csőn- J desen körüljárták a széles > pilléreket, amelyeknek falfelü- ^ létéin már elkészült a freskó. ^ Közben meg-megálltak, szó $ nélkül nézték a képeket. A ^ legtovább az előtt a pilléről- ^ dal előtt tartózkodtak, amelye- ^ ken szürke arcú, vakszemű, ^ csukaszürke köpenyegű kato- ^ nák meneteltek hosszú liba- > sorban, derékszíj nélkül, ma- $ gasra tartott görcsös kezükben ^ vaskos gerendát cipelve isme- ^ rétién és reménytelen messze- ^ ségek felé. Az idős paraszt tágrapattant ^ szemmel meredt a különös > képre. Egyszercsak a felesége § karjához nyúlt, magához húz- ^ ta az asszonyt, és rekedt han- ^ gon suttogja: — Nézd, anyjuk, plenyik, ^ „hadifoglyok”... Még jó ideig, szinte összesi- ^ múlva álltak a kép előtt, aztán ^ nagyot fohászkodva igen las- > san mentek tovább. S A | művész kezében me- § gint megállt a für- ^ ge ecset. Szemével ^ követte őket, amíg ^ csak el nem tűntek a Gizella ^ tér sarkán. Aztán felém for- J dúlt: 8 — Látod, én nekik festek, $ nem pedig azoknak a kaszinó- $ belieknek. Ezeket nem fertőz- ^ te meg semmiféle félművelt- § ség. Áhitatuk többet jelent ^ még a legképzettebb műkriti- ^ kusoik elismerésénél is. § tának az eldöntése azonban a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe tartozik. A megyei bíróság végzése elleni törvényességi óvást nyújtottak be, amelyet a Legfelsőbb Bíróság indokoltnak talált. Az alperes csak tagja volt a szövetkezetnek, de nem volt vele munkaviszonyban, ezt a részjegy is alátámasztja. Mint tag vette át a védőruhát, amit kilépésekor nem adott vissza. Az idevonatkozó törvényrendelet pedig előírja, hogy a tagsági viszonyból eredő igények elbírálására nem a döntőbizottság, hanem a polgári bíróság az illetékes. Üzemi baleset — kármegosztással Az alperes emeletráépítési munkát végzett, s a felperes, mint csoportvezető a 28 méteres gyorsteherfelvonó szerelési munkáját irányította. Az állvány tetején várta az anyagot, ahelyett, hogy a kikötéshez használt csöveken keresztbefektetett pallóra állt volna. Veszélyes helyzetbe kerül, de — bár a lent dolgozók figyelmeztették — nem tágított, egy- re-másra adta ki az utasításokat, hogy feljebb, mindig feljebb húzzák a kosarat, míg a jobb lába az állvány és az állandóan mozgó kosár közé szorult és súlyos sérülést szenvedett. A vállalat vezetője a baleset után fegyelmi eljárást indított a balesetet szenvedett ellen, aki szóbeli feddésben részesült. A felperes ez ellen panasszal élt, de végül is elévülés miatt megszűnt az eljárás. A baleset után három évre kártérítési kérelmet nyújtott be a vállalati egyez- . tető bizottságnak, amely elutasító határozatot hozott azzal az indokolással, hogy a balesetet saját maga idézte elő, sem a vállalatot, sem a szerelésben dolgozókat nem terheli mulasztás. A kerületi bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. Törvényességi óvás folytán foglalkozott végső fokon az üggyel a Legfelsőbb Bíróság, amely az óvást helyesnek találta. Az indokolás szerint a munkatörvény értelmében a vállalat köteles megtéríteni a kárt, ha a dolgozó életének, egészségének vagy testi épségének megsértése a munkaviszonyból keletkezett. A vállalat csak akkor mentesülne a kártérítési kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a dolgozó működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag csak a károsult el- hárítatalan magatartása okozta. A per adatai szerint nem illetéktelenül vett részt a liftszerelési munkában, a felvonó felszerelése az alperes érdekében történt. A baleset tehát üzemi balesetnek minősül. „Tévedett a kerületi bíróság, amikor úgy találta, hogy nincs okozati összefüggés a szerelési és kikötési munka és a baleset között. Bár a felperes is súlyosan kifogásolható módon, figyelmetlenül végezte munkáját, azonban a kosárban levő, illetve a földön, a felvonót közvetlenül irányító szerelők kellő gondosság, az ilyen munkánál megkövetelhető óvatosság mellett feltétlenül megakadályozhatták volna a balesetet. így a felelősség megoszlik és a kártérítés is mindkét felet érinti”. Ezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt találta igazságosnak, hogy a kárért az alperes 40 százalék erejéig felelős, míg a további 60 százalékot a felperes köteles vállalni. S. E. A ba-Novák Vilmosról, a két világháború közötti magyar festőművészet egyik vitathatatlanul legmarkánsabb alakjáról jelent meg legutóbb egy elég régen esedékes monográfia, B. Supka Magdolna munkája, a Corvina gondos és ízléses kiadásában. A gazdagon illusztrált és dicséretes tartózkodással megírt könyv élővé varázsolja azt a művészt, akinek munkássága körül annyi sok szenvedélyes vita kavargott a maga idejében, és felparázslik olykor még napjainkban is. Voltak rajongó hívei, igaz, hogy kevesen, akik benne látták a legnagyobb magyar mesterek igazi jogutódját, de a középszerűség valódi vagy műfelháborodással utasította el alkotásait. A Horthy- korszak hivatalos közvéleménye csak akkor jött kínos zavarba, amikor egymás után érkeztek a hírek óriási külföldi sikereiről, a többi között arról, hogy neki ítélték az Olaszországban rendezett nemzetközi egyházművészeti kiállítás nagydíját. Nyilván ennek volt döntő szerepe abban, hogy ettől fogva idehaza is egymásután kapta a megbízásokat a világi és az egyházi főhatóságoktól. Igaz, hogy templomfreskói újból és újból fölkavarták a szenvedélyeket, de a művész fittyet hányva a támadásokra, magabiztosan járt tovább a maga útján és haladt forradalmian újszerű tnűvészi céljai felé. A halál művészi pályája de- blőjén, a második világhábo- tú alatt, negyvennyolc éves lírában csavarta ki kezéből az ’esetet. A felszabadulást nem érte jneg. A háborút követő években aztán alig esett szó róla, mintha teljesen elfelejtették volna. A figyelem csak a hatvanas évek küszöbén fordult ismét feléje, amiben most is a külföldről érkező híreknek lehetett szerepe. A külföldi kiállításokon bemutatott képeiről a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg a kritika. A Nemzeti Galéria 1962-ben rendezett gyűjteményes kiállítást alkotásaiból, alkalmat adva végre a nagy- közönségnek, hogy alaposabban megismerje művészetét. A kiállítás váratlanul nagy érdeklődést keltett, aminek kézenfekvő magyarázata az, hogy a felszabadulás óta hatalmas lépésekkel jutottunk előre társadalmunk művészi ízlésének fejlesztése terén. B. Supka Magdolna monográfiája nem tekinthető Aba- Novák Vilmos értékelésének, szerzője inkább csak regisztrálja sajátos életművét felvázolva a fiatalon elhunyt művész portréját. Ezt a portré- vázlatot szeretném néhány vonással kiegészíteni, felelevenítve róla egy régi, személyes emlékemet. A harmincas évek elején Szegeden ismerkedtem meg és barátkoztam össze vele. Szép művészi feladatot kapott akkor Szegeden: a hétszáz éves Demeter-torony falfestményeinek elkészítését bízták rá. Az Alföld metropolisának az első világháborút követő aléltságába az egyetemi építkezések vittek némi életet. Pogány Móric tervei szerint elkészült már a Hősök kapuja is, a Boldogasszony sugárutat átívelő „kapupalota”. Aba-Novák Vilmos kapta meg a kapuboltívek és pillérek freskóit. Nagy lelkesedéssel fogott munkához. Boszorkányos gyorsasággal, a sűrűn beállványozott helyszínen készítette el a hatalmas méretű falfestmények kartonjait, majd vitte föl merész kompozícióit a friss vakolatra. Munka közben mindig rengeteg bámulója akadt, akik a magas állványok alatt gyűltek össze, és lesték a meglehetősen testes művész akrobatikus mutatványait, amint a szédítő magasban, hanyattfekve az állványpadlókon, a színes kompozíciók alakjaival benépesíti a boltívek mennyezetét. A megrendelő, az „M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium”, megadta a témát is: a Hősök kapuja Szeged világháborús emlékműve legyen, mert hiszen azt a sugárutat íveli át, amelyen a háború alatt a szegedi fiúk menetszázadai vonultak ki négy és fél éven át szakadatlanul a vasútállomásra. És ezen a sugárúton lopakodott végig 1919 nyarán ellenforradalmi serege élén Horthy fővezér, a meglovasított tengerész is, hogy megkezdje véres bosszúmenetelését a „bűnös Budapest” felé. (A magyar művészettörténet jóvátehetetlen kárának érzem, hogy ezek a freskók a háború utáni zűrzavarban elpusztultak. Politikai jelentőségük ugyanis néhány évtized múltán éppen úgy elhalványult volna, mint aho-
