Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-16 / 40. szám

I 1967. FEBRUAR 16., CSÜTÖRTÖK ""kJCMod 3 Magyar íróküldöttség utazott Moszkvába Szerdán a Magyar írók Szö­vetségének háromtagú delegá­ciója Moszkvába utazott a ma­gyar és szovjet írószövetség 1967. évi együttműködési egyezményének megkötésére. A delegáció tagjai: Dobozy Imre, az írószövetség főtitkára, Ktss Tiborné, az írószövetség szer­vező titkára és Nemes György, az Élet és Irodalom főszerkesz­tője. r. magyar kultúra három követe Japánban Tokióból értesítették dr. Me­zey István orientalistát, hogy „A magyar kultúra három kö­vete Japánban" címmel írt tanulmányát könyvalakban megjelentették a japán fővá­rosban. Dr. Mezey a szóban forgó tanulmányát egy nem­zetközi irodalmi pályázatra küldte be. Sok száz verseny­dolgozat érkezett a pályázatra, s a zsűri a legjobbak közé rangsorolta dr. Mezey István írásművét Mint díjnyertes munkát nemcsak megjelentet­ték Tokióban, hanem el is küldték minden olyan ország­ba, ahol az orientológia legki­válóbb szaktudósai dolgoznak. 30 NAP 45 MÉTERES MÉLYSÉGBEN Szerda reggel 30 napra ta­nyát vert hat férfi és két nő 45 méteres mélységben, a szemlö- hegyi barlangban. A vállalko­zás előtt alapos orvosi vizsgá­laton estek át és a föld alatti táborozás 30 napja alatt is he- tenkint kétszer száll le hozzá­juk orvos, hogy a helyszínen ellenőrizze szervezetük műkö­dését a szokatlan körülmények között. A vállalkozással első­sorban az élettani kutatások­hoz kívánnak újabb adatokat szolgáltatni, de egyúttal hozzá akarnak járulni a magyar bar­langkutatás fejlesztéséhez is. Jogos igény: az egészséges ivóvíz Megoldás mélyfúrású kutakkal — A városi vízművek továbbfejlesztése A MEGYEI TANÁCS VB-ÜLÉSE A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága tegnap dél­előtt több fontos jelentést tárgyalt meg. Foglalkozott az építési, közlekedési és víz­ügyi, valamint az egészség- ügyi osztály közös beszámo­lójával, amely a megye ívó­vízellátásáról és az ivóvíz­társulatok működéséről adott átfogó képet. A beszámoló bevezetőben leszögezi: az. elmúlt évek­ben ugrásszerűen megnőtt az igény az új közművek építése és a meglevők bővítése iránt. Ez fontos egészségügyi köve­telmény, mert Pest megye te­rületén a legfelsőbb rétegek­ből nyerhető talajvíz álta­lában fertőzött, ivásra al­kalmatlan. Ez jellemző a ma- gánkutakra, melyek • nagyobb része a talajvízből táplálko­zik. Az egészséges ivóvízel­látás ezért csak mélyfúrású kutakkal oldható meg. E té­ren általában kedvezőek a lehetőségek. A sík vidéke­ken a mélyen levő tengeri üledékes rétegsorokból a víz­feltárás nem okoz különö­sebb nehézséget. Nagyon kedvező hidro­geológiai szempontból a nagykátai járás és a gö­döllői járás északkeleti területe. A ceglédi járásban is jó mi­nőségű és kellő mennyiségű vizet tárnak fel a mélyfúrá­sok. Pets- megyében nehéz a vízbeszerzés, a pilisi karszt­területen, ahol a víz szintje állandóan süllyed, a szobi já­rás területén teljesen bi­zonytalan a vízszerzési lehe­tőség és a váci járás na­gyobb területein is med- dőek maradtak az eddigi mély­fúrások. Az elmúlt ötéves tervidő­szakban jelentősen javult a megye városainak és közsé­geinek vízellátása: 18 mély­fúrású kutat létesítettek, 26 ivóvíztársulat alakult, főleg a fővárost körülvevő közsé­gekben. A társulatok 437 kilométer hosszú hálózatot és 1800 köbméter tározó térfo­gatot létesítettek. Ma már 315 ezer ember, a lakosság 45 százaléka számára biztosított az egészséges ivóvíz. A Dunakanyarban is megkez­dődött az új vízművek, tá­rozók és nyomóvezetékek épí­tése. A jelentés azonban rá­mutat arra is: szükséges a vá­rosok vízmüveinek további fejlesztése, mert Szentendrén, Cegléden, Gödöllőn, Nagykő­rösön és Vácon a jelenlegi víztermelési kapacitás már nem tudja kielégíteni az igé­nyeket. A jelentés a továb­biakban részletesen foglalko­zik a városok és községek vízellátásának fejlesztésére kidolgozott tervvel. A végrehajtó bizottság meg­vitatta a felmerült problé­mákat, amelyek megtárgya­lásában részt vettek az Or­szágos Vízügyi Főigazgató­ság és a KÖJÁL vezető szakemberei. Varga Péter, a végrehajtó bizottság elnöke a követke­zőkben foglalta össze az el­hangzottakat: Pest megyében további erő­feszítésekre van szükség az egészésges vizet adó hálózat megteremtése érdekében, még távol vagyunk a jo­gos igények kielégítésé­től. Elsősorban arra kell töre­kedni, hogy a városok víz­ellátása oldódjék meg minél előbb biztonságosan. A má­sik kérdés: a hálózat fejlesz­tését minden esetben előzze meg a víznyerőhelyek feltárá­sa. A Budapestet övező pe­remközségekben a Fővárosi Vízművekkel együtt kell meg­oldani a hálózat kiépítését, s tovább kell folytatni az idegenforgalmi övezet, pél­dául Visegrád fejlesztését is. A megyei tanácsnak az a tö­rekvése, hogy a harmadik ötéves terv végére a lakosság 60 szá­zaléka el kell legyen látva egészséges ivóvízzel, reális és a helyi hozzájárulá­sokkal el is érhető. A végrehajtó bizottság ez­után megtárgyalta 'és tudo­másul vette a mezőgazdasági osztály jelentését a rét- és legelőgazdálkodás helyzetéről és az ezzel kapcsolatos fel­adatokról, majd egyéb ügyek­ben hozott határozatokat. (h. f. p.) • • Ünnep Még a harang is megkondult ezen a hideg, februári regge­len. Templomba hívott? Vagy csak a hétköznap ünnepi rang­ját tisztelte meg messzezengő hangjával a harangozó? Nem jártam utána. Annyi azonban bizonyos: templomba hasztalan hívta volna ezen a reggelen a zsámbékiakat. Minden számot­tevő gazdaember és asszony a művelődési házba igyekezett. Fényes csizmában, feketébe öl­tözötten. Ahogy az ünnep rangjához illik. Beszélik, rendőr kísérte teg­nap a faluba a szövetkezet autóját. Közel egymillió forint lapult a zsákok mélyén. Csupa ropogós, piroshasú bankó. A közgyűlés után kerül sor a szétosztására. Ennyi pénzt együtt soha senki nem látott még a faluban. Vigyázni kell rá, megdolgoztak érte kemé­nyen. Az Űj Élet Termelőszö­vetkezet tagjai." Amikor erre a névre keresz­telték szövetkezetüket a zsám- béki' gazdák, aligha góndolták: ilyen hamar köszönt rájuk az az új élet, amiről akkor még csak álmodoztak. Vagy nem is hittek benne. Mert a paraszt­BEMUTA TJÜK KEPVISELÓJELOL TJEINKET: Szép, megtisztelő feladat Munkahelyének problémái és sikerei az egész környék gondjait, eredményeit szim­bolizálják. Munkahelye a du- naharaszti iskola: földszintes házak összeépített labirintu­sa; néhány éve nappali és es­ti gimnáziumot szerveztek itt. A tantermekben, mondhatni, csak éjjel szünetel az okta­tás. Mindent egyszerre akar­nak: nem csak az elv formai, hanem tartalmi részének is eleget tevő politechnikai kép­zést, audiovizuális nyelvokta­tást, gimnáziumot. (S közben, mellesleg, a menzán ötszáz ebédet kell főzni naponta, egy- egy osztályba ötven gyerek szorul, nem beszélve a napr köziről, ahol még nagyobb a zsúfoltság.) Az igények szinte szétfeszítik a falakat — és képletesen értve, ez jellemzi az egész megugrott létszámú, munkáslakta települést, Du- naharasztit és környékét is. A következő négy évre, nagy előrelépésre számít az egész vidék; ennek segítését várnák képviselő jelöltjüktől, az isko­la egyik tanárnőjétől. ★ Tarjányi Béláné magyar- történelemszakos tanárnővel az iskola tőszomszédságában — szép, barátságos otthoná­ban — beszélgetek. (Néhány perce ismerkedtünk meg. Be­szélgetésünk pillanatok alatt közvetlen, őszinte, témája rög­tön a lényeget érintő lett.) Ugyancsak tanár férjével és 16 éves fiával él itt Dunaha- rasztiban, most már hetedik éve. Azelőtt egy Balástya ne­vű helységben, tanyavidéken tanított. — Milyen nyomot tud, évti­zed elmúltával, maga mögött hagyni valaki, akinek az a hi­vatása, hogy tanít és nevel — tgy tanyaközpontban? — A mi egyéni munkánk eredménye ritkán kézzelfog­ható. Talán mégis konkrét eredmény, hogy néhány kötet­tel könyvtárat alapítottam, azt tíz évig vezettem Balástyán — és amikor otthagytam, rög­tön függetlenített vezetőt ka­pott. Ez így, egy mondatban gyorsan elhangzott — a meg­valósuláshoz esték százai kel­lettek ... Nem udvariasságból kér­deztem munkájáról, hanem azért, mert ez a körzet jelölt­jét hivatásának kiváló gya­korlása alapján javasolta kép­viselőnek. A pártonkívüli Tar­jányi Béláné eddig ugyanis nem viselt közéleti tisztsé­get. — Nagy lehetett a meglepe­tése, hogy az első közéleti po­zíció, amelynek betöltésére ja­vasolják, az országgyűlési kép­viselőség? — A hír, hogy képviselő jelöltnek javasolnak, úgy is mondhatnám, több lépcsőben jutott el hozzám. A Hazafias Népfrontban először azt kér­dezték: mit szólnék, ha me­gyei tanácstagnak javasolná­nak — mert a közvélemény- kutatás során gyakran szóba- hoztak. Ez váratlanul ért, de néhány nap alatt beleéltem magam. Akkor ismét felkeres­tek: nem megyei tanácstagnak, hanem országgyűlési képvise­lőnek javasoltak a környékbe­liek. . ★ — Milyen élményeket őriz a jelölő gyűlésekről? — Hogy mennyire élénkül nálunk a közélet: nagy dolog, ha Dunaharasztiban megtelik a négyszázötven embert befo­gadó kultúrház. S ami a ja­vaslattevők megnyilvánulá­sait illeti: nem is gondoltam eddig, hogy a szülőkkel való kapcsolatomat ilyen figyelem kíséri. Amikor jelölésem mel­lett döntöttek, kifejtették, örül­nének, ha a helyi dolgokat ér­tő és ismerő ember lenne a képviselőjük... Az is nagyon jól esett, amikor a taksonyi csatlakozó jelölő gyűlésen egy hatvanesztendős, igen okos, szép beszédű paraszt­asszony — tanácstag — fel­szólalt: ha megválasztanak, nemcsak községe problémái­val fog felkeresni, nemcsak kérni fog, hanem az én kíván­ságaimat is segíti. ★ — Azt mondta, kiderült, hogy a környékbeliek ismerik. És maga hogyan, mennyire is­meri ezeket az embereket? — Harmincezer embert csak átfogó szociológiai igazságok erejéig lehet megismerni Ez az igazság számomra, a tanya­vidékkel való összehasonlítás után vált világossá. Itt zöm­mel munkások laknak. Bár a falusiak óraszámban mérve többet dolgoznak, mint a fő­város közelben lakó munká­sok, az utóbbiak — kevésbé kiegyensúlyozott módon él­nek. Arra gondolok például, hogy amíg a paraszti község­ben a gyerekek a munkába, a földekre is elkísérik szülei­ket, az én tanítványaim neve­lésére kevesebb idő jut. Mégis, ez a régi és új munkásság többet kíván a gyerekétől. Kü­lönórára járatja, jobban fi­gyeli tanulmányi eredményeit. Általában: szélesebb a látóme­ző, nagyobbak az igények. — Ezek az emberek képvi­selőjüknek jelölték. Azóta bi­zonyára sokat gondolkozott, mit tud majd értük tenni? A dolgok másként tárulnak fel helyi szinten, és másként ott, ahol átfogóbban gondolkoz­nak. Eddig feltehetően ön is helyi szemszögből formálta a véleményét. Ha megválasztják és olyan helyre kerül, ahol or­szágos távlatokra nyílik kilá­tás, azok nem fogják eljelen- tékteleníteni a helyi igénye­ket? Hangot fog adni ezek­nek? — Igen, s úgy vélem, a ta­nári gyakorlat itt is segíteni fog. Sokszor nehéz megmon­dani a szülőknek, ha nagyobb probléma támad a gyerekük körül, mint szeretnék — de meg kell mondani. ★ — Vannak konkrét elképze­lései? — Nem tagadom, hogy kép­viselőként is szívügyem ma- rud a dunaharaszti gimnázium. Aztán itt van a helyi vízprob­léma. Az iskolában és a kör­nyéken fertőzött a kutak vi­ze Ezt is meg kellene oldani. A Duna-parttal is többet tö­rődhetnénk. Nem beszélve a környező községekről, ame­lyekhez csak ezután kerülök közelebb. Ezeket a dolgokat országos szinten mérlegre ál­lítani szép, megtisztelő fel­adat Padányi Anna Korszerűsítik a fővárosi pályaudvarokat Közismert tény, hogy a Ke­leti pályaudvar zsúfolt. Ez ért­hető is, hiszen a mostaninál lényegesen kisebb forgalomra tervezték. A MÁV vizsgálja annak lehetőségét, hogyan le­hetne a Keletiből a személyi forgalom egy részét a József­városi pályaudvarra irányíta­ni. A több mint 100 éves Nyu­gati pályaudvar teljes re­konstrukciója már megkezdő­dött; mintegy tízmillió forin­tos költséggel korszerűsítették a bejárat egy részét. A munká­latokat folytatni kell, hiszen egy-két éven belül már villa­mosmozdonyok futnak be — elsősorban a nyíregyházi vo­nalról — a csarnokba. Az emiatt szükségessé váló teljes átalakítás átfogó tanulmány- tervét a MÁV Vasúttervező Vállalat március 31-ig készíti el. Kitűnően sikerült a valóba* közönségsikert aratott Déö pályaudvar átalakítása. A kö­vetkező években azonban a ré­gi épületek helyén bővíteni kell a vágányhálózatot és 4 negyedik ötéves tervben meg kell teremteni a földalatti végállomása és a pályaudval közötti kapcsolatot. A Kelenföldi pályaudvar©* jelenleg az utasok csak a vá­gányokon áthaladva közelíthe­tik meg a szerelvényeket Ezi az áldatlan állapotot előbb- utóbb fel kell számolni, sziget­peronok és aluljárók létesítésé­vel s teljesen át kell építeni az állomásépületet is. Mind­ehhez már készülnek a tanul­mánytervek. —. hétköznapon ember akkor hisz csak igazán, ha kézzelfoghatóan bizonyo­sodhat meg hitének valódisá­gában. Számokról aránylag kevés szó esett a zárszámadó köz­gyűlésen. Mint a jelentős mun­kaértekezleteken, itt is előre kézhezkapták a gazdák az el­múlt esztendő legfontosabb adatait — írásban. Hogyan alakult egy esztendő alatt a gazdaság vagyoni helyzete, mi­lyen termelési eredményeket értek el, mennyiért értékesí­tették termékeiket, hogyan dolgoztak a segédüzemek, mi­ként alakult a jövedelem és így tovább. Okos dolog ez: több idő jut i a végzett munka alapos elem­zésére, értékelésére. Nemcsak általában: elvégeztük ezt, meg­csináltuk azt, hanem ha szük­séges, névreszólóan is. Például ilyenformán: Termelőszövetkezetünk­ben javult a munkafegyelem és a munka folyamatossága. Elégedettek mégsem lehetünk. A becsületesen dolgozó embe­rek érdekében. Ezért döntött úgy a vezetőség az elmúlt esz­tendőben, hogy fegyelmi elé állítja Liptai István és Iványi Mihály tsz-tagokat, akik több­szöri figyelmeztetés ellenére is idejük javát italozással töltöt­ték. Ügyükben nemcsak a ve­zetőség, a közgyűlés is helye­sen foglalt állást: kizártuk őket tagjaink sorából. Vagy így: — Példa még nem volt rá szövetkezetünk életében, hogy gépparkunk teljesítette volna tervét. Most háromszázalékos túlteljesítésről adhatunk szá­mot. És arról is, hogy saját területünk becsületes meg­munkálása mellett kétszázhet­ven holdat szántottak fel traktoraink a nagykovácsi Vörös Hajnal és az óbudai termelőszövetkezetek kérésé­re. Minek köszönhetjük ezt? Gépesítési szocialista brigá­dunk kiváló munkájának, be­csületes helytállásának. Át­lagosan ötvenhat forintba ke­rült egy normálhold • gépi megművelése. Négyen trak­torosaink közül azonban en­nél lényegesen alacsonyabb költséggel végezték munká­jukat. Kása Endre ezerhol­das teljesítményére holdan­ként harminckilenc forintos önköltség esik. De Filler Ist­ván, Berkó József és Erdei László holdankénti önkölt­sége sem több negyvenhat fo­rintnál. Még értékesebb ez az eredmény, ha figyelembe vesz- szük, hogy Filler István kö­zel kétezer hold megmunká­lását végezte el, de Erdei László sem adta alább ezer­nyolcszáz holdnál. A termésátlagok nem az el­ért eredmények regisztrálá­sára kerültek szóba ezen a közgyűlésen, hanem az idei esztendő feladatainak ismer­tetésénél. — Búzát termelni ma már nem ráfizetés. Mázsánként száznégy forintos tiszta jö­vedelmet eredményezett. De jövedelmezhetett volna töb­bet is, ha még olcsóbban, még nagyobb termőképességű bú­zát vetettünk volna. Tanul­tunk belőle: az ősszel már csak ilyen intenzív búzafaj­ták kerültek a földbe ... Töb­ben szóvá tették: magas a munkaigényes cukorrépa ve­tésterülete. Lehetséges, de tény, hogy több éves átlag­ban holdanként kétszázhat­van mázsa terem. Egy mázsa cukorrépa önköltsége huszon­hat forint, eladási ára pedig negyvenöt forint. Azt hiszem, nem szükséges tovább bizony­gatni: a cukorrépa nemcsak munkaigényes, hanem nagy hasznot hozó növény is... Hogy miért növeljük hetven­hatról százhúsz holdra a* idén a napraforgó vetésterü­letét? Ha önköltségét néz­zük, tavaly minden mázsán kétszáz forint tiszta jövedel­münk volt... Az elmúlt esztendőben oko­san, jól gazdálkodott a zsám- béki Üj Élet Termelőszövet­kezet. Nemcsak az bizonyítja ezt, hogy félmilliós készpénz­tartalékkal kezdték ezt az évet, hanem sok minden egyéb is. Tavaly a tizenhatezer forin­tos átlagrészesedéssel még a közepes termelőszövetkezetek sorába tartoztak. Most egy osztállyal feljebb kerültek: tizenhétezer-háromszázö tven forintos átlagrészesedés már a jó termelőszövetkezetek egyre gyarapodó családjába emelte a gazdaságot. Pedig még ez a szám sem teljesen reális. Eb­ben az összegben ugyanis mind a száznyolcvannyolc tag évi keresete szerepel. Azok! is, akik csak néhány hetet dolgoztak ezidő alatt. A ter­melőszövetkezetben azonban hetvenöt olyan tag van, aki kétszázötven napnál is többet dolgozott az elmúlt esztendő­ben. Ezek átlagkeresete meg­közelíti a huszonhétezer fo­rintot! Aki néhány esztendővel ez­előtt megfordult Zsámbékon, csak elégedetlenséget és pa­naszt hallott az emberektől. Az évi tizenegyezer forintos átlagjövedelem valóban sem dicsekvésre, se elégedettségre nem adott sem okot, sem ala­pot. Széthúzás, torzsalkodás, létbizonytalanság — ezek vol­tak annak az esztendőnek a legfőbb jellemzői. Ma nemcsak a félmilliós készpénztartalék és a magas jövedelem ok a bizakodásra és az elégedettségre, hanem a vezetőségnek az a bejelentése is: ha a következő közgyűlés megszavazza, az idén a kere­setnek már nem a hetven, ha­nem a nyolcvan százalékát fi­zetik ki havonta, előlegként. Ez már a magabiztos ember reális terve a holnapra! A közgyűlés után négy pénz­tárnál fizettek egyszerre. így is hosszú sorok kígyóztak a termelőszövetkezet irodaházá­nak udvarán. Mégsem volt tü­relmetlen senki. Majdnem egymillió forintot fizettek ki készpénzben ezen a délutánon a zsámbéki Üj Élet Termelőszövetkezet tag­ságának. Prukner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents