Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-15 / 39. szám

4 1967. FEBRUAR 15., SZERDA ÚJ VITORLÁSOK A Magyar Hajó- és Daru- gyár balatonfüredi sporthajó- üzemében az ácsok, asztalosok a tavaszias tél minden percét kihasználják. Az üzemben elkészült a háromszázadik Delfin mintájú tengeri vi­torlás. A hajót vasúton szállítják az angol kereskedőnek, aki a szi­getországban már kisebb flot­tára való magyar vitorlást adott el. Az exportra gyártott hajók választéka az idén tovább bő­vül, a nyugati megrendelők újabb típusokat kérnek. Az üzemben megkezdték a legújabb tengeri vitorlás mintadarabjának építését. A járművet 35 négyzetméter vitorlázattál látják el. Ez lesz a Balatonfüreden készített ed­digi legnagyobb tenger járó- I vitorlás. Kajütjében kiegye­nesedve járkálhatnak az uta­sok. Építésénél felhasználják a Delfin mintájú hajóval szer­zett gyakorlati tapasztalato­kat. Egy másik teljesen újsze­rű hajót is készítenek meg­rendelésre. Ennek három tör­zse lesz. A Trimarán-típusú vitorlí' i hajóépítők szerint, kedve széllel óránként akár 25 kilométeres sebességet is elérhet. Bartók teljes életműve SO lemezen Ezer tag fél év alatt _Magyar hanglemezek a világ minden táján Ú j opera-, dal- és szimfóniafelvételek A zenei ismeretterjesztés, a hanglemezkultúra fejlesztése, á mai magyar zene megismer­tetése, a zenekedvelők nagy táborának egyesítése céljából a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat még a múlt év nya­rán megalakította a Magyar Hanglemezklubot. Azok a le­mezgyűjtők, akik azóta kezde­nek komoly zenei hanglemez­gyűjteményük összeállításá­hoz, vagy a már meglevő le­meztárukat szeretnék tervsze­rűen bővíteni, clyan művek­MUNKASOROK — MUNKÁSHŐSÖK Az angyalföldi alapítók között A Kilián György munkásőrzászlóalj alapítói: Völgyi László, Majcr Sándor, Sevcsik Tibor, Pagács Lajos és Dedek Lajos. A fényképek emlékeket idéznek... Nem tudták megmondani a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságán, hogy nol ala­kult meg a legelső egység. Szinte napok alatt szervező­dött, miután a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kezdemé­nyezésére Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa tíz évvel ez­előtt, 1957. február 18-án tör­vényerejű rendeletében rög­zítette a Munkásőrség meg­alakulását. A párt felhívása nyomban visszhangra talált: Angyalföl­dön is, mint mindenütt az or­szágban, ezrével jelentkeztek bor. — Ez volt a munkásőr­ség első budapesti demonstrá­ciója. A Váci úton vonultunk végig, az út szélén álló isme­rősök, szaktársak üdvözöltek minket. Major Sándor arca elkomo­rul egy pillanatra. — Tudjátok mi volt a leg­nehezebb az első napokban? Hogy nekünk — pont nekünk nem volt fegyverünk. Annál nagyobb volt az örömünk, ami­kor megérkeztek a géppiszto­lyok. — A hozzánk csatlakozott asszonyok is szorgalmasan gyakorolták a fegyverforgatást, hiszen már az első napokban is sok munkásasszony állt be közénk. — A fegyvert persze min­dig magunkkal hordtuk — fog bele egy történetbe Dedek La­jos. — Ahogy jöttem kifelé a gyárból a portás kinyittatta az aktatáskámat. Ott volt benne a revolver. Az öreg ekkor rám- mosolygott, és ezzel adta visz- sza a táskát: „Aztán vigyázzon rá és ránk is ...” — Hősi korszak volt — ál­lapítják meg egyhangúlag — s egyikük megjegyzi: — A ma divatos krimik akármelyiké sem lehetne iz­galmasabb. Kedves öreg bácsi áll őrsé­get a parancsnokság kapujá­ban. Most hetvenhat éves, tíz éve sem volt fiatal, de munka­helyén, a Láng Gépgyárban az ellenforradalom legsúlyosabb napjaiban is megállta a helyét. Szerzett egy sörétes puskát, a hátára vette, s addig nem mozdult el a páncélszekrény mellől, amelyben a gyár pén­zét őrizték, amíg azt bizton­ságban nem tudta. Olyan fiatalos a tekintete, hogy amikor a korát hallom, megkérem, hadd fényképezzem le. Ahogy elkattintom a fény­képezőgépet, azon töprengek, vajon honnan tűnik olyan is­merősnek. — Viszontlátásra elvtárs — köszön búcsúzáskor — s már a Váci úton járok, amikor rá­jövök, soha sem láttam való­jában ezt az öreg munkás­őrt, de mindig valami ilyes­féle arc merül fel képzeletem­ben, amikor a proletárhősök- re gondolok. B. B. I. hez juthatnak, amelyek eddig még nem jelentek meg Ma­gyarországon. A klubtagot rendszeresen tájékoztatják a megjelenő újdonságokról, és szaktanácsokat kaphat. — Bevált-e a hazánkban első ilyen kezdeményezés? — kérdeztük Bors Jenőt, a Hanglemezgyártó Vállalat igazgatóját. — Jobban, mint gondoltuk. Az első fél év után 1000 tagja van a klubnak, de az eddigi jelentkezések szerint az idén ez a szám megduplázódik. A hanglemezklub idei műsorában a klubtagok válogathatnak Bach, Haydn, Liszt, Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms, Chopin, Csajkovszkij, Verdi, Wagne , Bizet, Kodály leg­szebb művei között, lesz mai crgonamuzsika felvétel, öt év­század magyar dalai, Brecht antológia, és az év egyik leg­nagyobb zenei eseményeként megjelenik a Bartók össz­kiadás első része. Kodály Zoltán mondta Bar­tókról 21 évvel ezelőtt: „Az itt- maradottak dolga, hogy meg­nyissák az utat művei előtt; hadd jussanak ezek a művek oda, ahova szánva voltak: az emberek szívébe.” Most valóra válnak a szavak, mert öt év alatt 50 lemezen jut el a zene­kedvelőkhöz a XX. század nagy magyar muzsikusának valamennyi műve. Magas színvonalú előadásban hall­hatjuk majd a felvételekről j öt sorozatban a Bartók-műve- | két hazai és külföldön élő ma- j gyár muzsikusok tolmácsolá­sában, akik az egész világon interpretálják a nagy magyar mester alkotásait: a zenekari-, a zongoraműveket, kamara- és vokális műveket és a Bartók életében meg nem jelent mű­veket. Valamennyi sorozat al­bum formában jelenik meg és neves magyar Bartók-kutatók írnak hoz­zá részletes tanulmányt. A lemezekhez bőséges kép­anyagot is mellékelünk. A hanglemezgyár más ko­moly zenei felvételeket is ké­szít. Az első negyedévben je­lenik meg Beethoven Esz- dur zongoraversenye az Ál­lami Hangverseny Zenekar előadásában, Antal István közreműködésével, Németh Gyula vezényletével. Lam- berto Gardelli vezényli a Filharmóniai Társaság Zene­karát, amely Csajkovszkij Romeo és Julia, Mendelssohn Hebridák és Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen című mű­vét adja elő. Tardos Béla Szimfóniája a Magyar Rá­dió és Televízió zenekarának előadásában, Erdélyi Miklós vezényletével kerül forgalom­ba, Horusitzky Zoltán dalait kínai versekre, és három Shakespeare-szonettjét László Margit tolmácsolja. A Magyarországon élő nemzetiségek dalaiból „Hétszínvirág” címmel az Állami Népi Együttes nyújt át egy lemezrevaló csokrot tavaszig a zenekedvelőknek. Svéd Sándor régi olasz da­lokat és áriákat énekel a Musica Antiqua kamarazene- kar kíséretével. Hamarosan megjelenik Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző vi­lágsikert aratott Vérnász- operája, amelynek négy le­meze díszdobozban, magyar és francia nyelvű teljes szö­vegkönyvvel, angol, német, orosz nyelvű szinopszissal, va­lamint a műről és szerző­jéről írt részletes tanulmány­nyal kerül a közönség elé. Az operafelvétel nem­csak a hazai üzletekbe jut majd el, elkerül a világ minden tájára: Angliától Amerikáig, Skandi­náviától Görögországig és Ja­pánig. Varga Aranka EKG — telefonon át Dr. Hollós Olivér, a Sport- kórház EKG-laboratóriumának főorvosa értékes gyakorlati módszert dolgozott ki, amely- lyel olyan helyeken is el lehet végezni az EKG-vizsgálatot, ahol nem áll rendelkezésre az orvosi diagnosztikának ez a korszerű eszköze. Találmányának lényege, hogy a szívizom működése közben keletkező bioelektro­mos áramot hangfrekvenciák­ká alakítva juttatja el telefo­non vagy rövidhullámú adó­készülék útján valamelyik klinikára vagy kórházba, ahol a fölerősített áramot az EKG- készülékbe vezetik. A szakorvos azután az EKG- lelet birtokában irányítani tudja tanácsaival a beteget ke­zelő orvost. Mozigaléria Valóságos „fiók” kiállítási teremmé vált néhány év alatt a Május 1 Filmszínház elő­csarnoka. Az üvegvitrinekben festők, grafikusok, szobrászok, iparművészek sorakoztatják fel — egymást váltva — alko­tásaikat, s így a film kezdésre várók megismerkedhetnek legújabb munkáikkal, törek­véseikkel. Legutóbb Durkó Gábor grafikus kiállítása nyílt meg a mozigalériában: a mű­vész jugoszláviai útirajzaiból mutat be az érdeklődőknek. Az ország „legnagyobb teátrumának mérlege Elkészítette múlt évi mérle­gét az Állami Déryné Színház az ország „legnagyobb” teát­ruma. A statisztika szerint a 140 színészt foglalkoztató, 11 társulatból álló együttes az elmúlt évben 2100 előadást tartott. Az ország 200 helysé­gében léptek .Lel művészei, s előadásaikra 700 000-en vál­tottak jegyet. A falujáró autóbuszaik — 70C 000 kilométert tettek meg. 1967. első negyedére több új darab bemutatóját tervezik. Szinetár György—Vincze Ot­tó: „A császár álarcban” című zenés vígjátékát a Nógrád me­gyei Csécse, Osztrovszkij: „Az erdő” című drámáját a Komá­rom megyei Kisbér, Vass—Illés: „Trisztán” című színművét pe­dig a Veszprém megyei Bérhi- da lakói láthatják majd elő­ször. Remekmívű ötvösmunkák III. Bék és felesége sírjában a A közelmúltban budavári Má­tyás templomban a magyar Nem­zeti Múzeum mun­katársai felbontot­ták III. Bélának és feleségének, An- tiochiai Annának sírját. A királyi pár koporsóit 1848-ban találták meg Szé­kesfehérvárott, s hamvaikat — a velük eltemetett kincsekkel együtt — 1862-ig a Nem­zeti Múzeumban őrizték. 1862-ben a csontokat az or­szág nádora a bu­davári templomba helyeztette el, 1897-ben I. Ferenc József rendeletére a XII. századból származó kincse­ket is elvitték a Nemzeti Múzeum­ból, s a Mátyás templomban lévő sírokba helyezték. A most felbon­tott sírokból elő­került ötvös reme­kekről, valamint a Csontvázakon vég­zett embertani és egyéb vizsgálatok eredményeiről csütörtökön sajtó- tájékoztatón szá­molnak be a Nem­zeti Múzeumban, Csabai László bácsi már el- ^ múlt hetvenhat éves, de még ^ ma is szívesen vállal, akár éj- szakai szolgálatot is. 1 a munkáshadseregbe a dolgo-^ zók legjobbjai, a párt, a szó- ^ cializmus áldozatkész harco- ^ sai. Könnyű a dolga az újság-1 írónak, még kérdeznie sem S kell, hiszen amint az asztalra^ kerül az a néhány régi fény-§ kép, nyomban megoldódnak a ^ nyelvek. Ez érthető is, mert az ^ az öt férfi, aki körülüli az^ asztalt, az angyalföldi mun-^ kásőrzászlóalj alapító tagjai ^ közül való. A tízéves fotók > pedig az első napok esemé- ^ hyeit idézik. — Emlékeztek? — nézi az ^ fcgyik fényképet Sevcsik Ti- Js Amikor az „Az Est” hármas könyve megjelent az 1928. esz­tendőre, még jómagam is ott lubickoltam abban a tóban, ahonnan a mesék szerint a gólya csípi fel a gyereket, hogy megörvendeztesse vele a papát és mamát. Ma már tu­dom, sőt, néhány évvel, pon­tosabban egy évtizeddel ké­sőbb is tudtam már e naptár megjelenése után, hogy sem a mese, sem a szülőknek okozott boldogság’ nem volt igaz. A huszas évek végén, a harmin­cas évek derekán az újszü­lött csak új szájat, új gondot és még nagyobb nyomort je­lentett a dolgozó emberek számára. De nem is erről aka­rok én most elmélkedni, job­ban tudják ezt azok, akik már akkor is a felnőtt kor sovány kenyerét ették. Inkább tallóz­ni szeretnék az évkönyv lap­jain, emlékeztetőül nekünk, s „történelemkönyvként” fel­lapozni nekik: korunk ifjúsá­gának. Mert a történelmet nemcsak a történelemkönyv lapjain ír­ták, de az effajta kalendáriu­mokban is. „Jó tanácsok kincsesháza" — ezt a címet viseli a hármas könyv egyik fejezete. Nos, la­pozzunk bele találomra és elő néhány tanácsot a kincsesház­ból. Hiába, annak idején könnyebb volt tanácsot adni, mint kalácsot Milyen is hát a szép lakás? „A parasztlakás akkor szép, ha annak a vidéknek a nép­rajzi és népművészeti sajátos­ságainak gyűjteményeBi­zony. Ilyenkor szép az a pa­rasztlakás, s nem akkor, ami­kor a tenyérnyi ablakon csak a tüdőbaj fér be. Meg olyan­kor, ha népművészi és., nem rongyos, mezítlábas, pedig ab­ban az időben az volt az igazi „nép”-művészet. „A munkás lakása akkor szép, ha belépve nem fog el a nyomasztó szomorúság ... Szép ez a lakás, ha nem kell sajnálnunk azt, aki benne él." Nem sok „szép” munkásla­kás lehetett abban az időben Horthy-Magyarországon. „A gazdag ember lakásával szemben már igen nagy igé­nyekkel kell fellépni .. A gazdag ember lakába akkor szép, ha gazdag, ha művészi, ha látványnak és lakóhelynek egyformán egyszerű, s ha nem jut eszünkbe, hogy mennyibe került.” Közbevetőleg idézzük a Ma­gyar Hírlap 1927. március 30-i száma egyik cikkének címét, íme: „Villamoskalauznak, ír­noknak, szolgának jelentkez­nek diplomás orvosok. Csor­dás Elemér tiszti főorvosnál.” De menjünk tovább a taná­csok kincsesházában, kutas­sunk olyan kincsek után, amelyek lomokká váltak a történelem szemétdombján. A „Budapest polgári rend­je” című fejezetből. „Koldulni csak engedéllyel lehet, tizen­hat éven aluli gyermekek ilyen engedélyt nem kaphat­nak”. Gyermekvédelem — lám — úri módra. A táplálkozást illetően a következő tanácsot adja a hármaskönyv: „Együnk-e húst?... Hús­evésben az amerikaiak minden más népet messze felülmúl­nak, de energiájuk is felülmúl­ja az európaiakét. Ilyen kitű­nő táplálékról, mint a hús, az emberiségnek nem kell lemon­dania.” Bizony nem. A húsról nem szabad lemondani. És mint az Esti Kurir 1925. szeptember 15-i száma közli, „Tóth Ala­dár, életerős, negyvenkét esz­tendős iskolaigazgató, három gyermeke van, családja szerint öngyilkos lett, mert mint az utóbbi időben hangsúlyozta — restelli, hogy nem tud család­jának kenyeret adni”. Miért nem adott húst az ok- tondi, hiszen az kitűnő táplá­lék? Minden bizonnyal nem olvasta az „Az Est” 1925-ös hármaskönyvét. De mi olvas­suk tovább most ismét az 1928-ast és tovább is lapozunk, egészen odáig hogy „Háztar­tási alkalmazott". Itt is talá­lunk kedves és emlékeztető sorokat. Például: „A munka­adó fegyelmi jogköre. A cse­léd felett a gazdának család­fői jogköre van, vagyis esetle­ges testi fenyíték is meg van engedve...” Sokat tudnának beszélni volt cselédek arról, hogy a csa­ládfői esetleges jogkör a tes­ti fenyítésre, mit jelentett a kakastollas Horthy-Magyaror­szágon. * Találunk aztán még ilyen bölcs tanácsokat, hogy a „tör­vénytelen gyerek anyja vallá­sát követi”; „A mágnáslakás akkor szép, ha valóságos mú­zeuma a család ősi holmijai­nak”; „Szépen él az, aki nem szorul rá mások kegyelmére”; „Könyöradományt gyűjteni csak engedéllyel lehet...” És így tovább. Tovább, egészen 1945-ig. Hogy ennek lassan negyven esztendeje? A hármaskönyv megjelenése óta valóban eny- nyi idő telt el ... Hogy 1945 óta is lassan huszonkét eszten­dőt számlálunk? Ez is igaz. De az évek nem lehetnek a ten­ger hullámai, s az emlékek nem lehetnek rajzok a parti fövényen. Aki nem akar, vagy nem mer emlékezni, az nem tud, még ha akar sem —. előrenéz­ni. Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents