Pest Megyei Hírlap, 1967. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-12 / 37. szám

MECTE» yiirfffp 1961. FEBRUÁR 12„ VASÄRNAP | Ön kivel készítene interjút? Galgóczi Erzsébettel E. HERING: Az írás rejtélye Csontváry: szerelmespár Mi lökte őket össze? Nem tudom. Talán az örök kerítő, a vágy, vagy van más vonzás, mint a test varázsa, több, mint az ösztönök parancsa? Mi volna több? Talán a széptevés? Az édes titkok, felhevült szavak lehullanak, ha teljesült a vágy, s a testük-lelkük egyként meztelen, mint jóllakott a tálat félretolja, a megcsömörlött úgy taszítja el megunt szerelmesét. Ha van több, akkor e több, ha a másik társad és nem eszközöd. Ok még csak sejtik egymást: szinte félve tapintanák szerelmük új csodáit, hogy légiesből váljon testivé. Az emberi kultúrában fel­becsülhetetlen szerepet játszik az írás: megörakítője, hordo­zója a múltnak, továbbvivője eseményeknek, az utódok szá­mára elődeik életéről mesélő forrás. Ma sines egyetemes írásmódja az emberiségnek, s még inkább különbözött az írásmód régmúlt korokban, amikor majd minden népcso­port a maga sajátos írásjelei­vel kívánta megörökíteni me­séit éppúgy, mint történeté­nek eseményeit. A kultúra tit­kai között az írás egyike volt a legnehezebben megfejthetök- nek. Champollion, aki az egyiptomi hieroglifákat első­ként tudta értelemszerűen el­olvasni, csak egyike azoknak, akik egész életüket e titok megfejtésének, szentelték. Ez­rével sorakoznak azok nevei a kultúrhistóriában, akik agyagtáblákat, pergameneket, rovásbotokat „vallattak”, hogy kulcsot kapjanak régi évszáza­dok, évezredek eseményeihez, új és új adatokkal bővítsék az emberiség egyetemes kultúr­történetét. Elisabeth Hering könyve — a téma izgalmasságát, fordula­tait tekintve — joggal ver­senyre kelhet a „tudományos krimikkel”: véletlenek, fan­tasztikus kalandok éppúgy he­lyet kaptak, szerepet játszot­tak a különböző írásmódok megfejtésében, eredetük tisz­tázásában, mint a szorgos, évekre terjedő tudományos munka. A szerző segítségével nyomon követhetjük a tudo­mányos nyomozás minden ese­ményét, megismerhetjük az asszírok agyagtáblácskáit csakúgy, mint a rosettei kö­vet, a mayák írásának meg­SZENTIVANYI KALMAN Szentiványi Kálmán azok közé a szerencsés kezű írók közé tartozik, akik krónikaírói hitelüket bővérű mesemondó tehetséggel párosítják. Egy­mást követő regényei hű képét adják az elmúlt évtizedek ha­zai történelmének, és ebben a sűrített levegőjű kortörténeti miliőben játszódik le újabb re­gényének, a Hajnali madarak­nak cselekménye is, színhelye szerint Pét, Fűzfő, Peremarton és Berhida környéke. A Vörös Hadsereg elől fej­vesztve visszavonuló német megszállók, a nyilasok közre­működésével, minden meg­mozdítható értéket Nyugatra igyekeznek „kimenekíteni”. A gyári munkásság öntudatos elemei, a kommunisták azon­ban, saját biztonságuk, sőt életük kockáztatásával is el­fejtésért, mindazt, ami három betű — ABC —, de egyben í legbeszédesebb krónikása i őseink szokásainak, életének (Gondolat Kiadó.) (m. o.) Hajnali madarak interjút készíteni, mert a Jó­zsef Attiia-díjas író, maga is gyakorló újságíró. Riportjai, amelyek irodalmi lapokban, folyóiratokban és később kö­tetbe gyűjtve láttak napvi­lágot, gyakran kavartak nagy vihart személye, helyesebben szólva: gondolatai, következ­tetései körül. Nem tudom, ta­lán újságírói munkája, talán eredeti beállítottsága, alkata miatt alaptulajdonsága a kí­váncsiság, a csillapíthatatlan érdeklődés. S így, és ezért jön létre az a helyzet, hogy már eltelt vagy fél óra és még mindig ő kérdez. ÜJSÁGlRÓ: A kérdezés jo­ga most engem illet... GALGOCZI ERZSÉBET: Tudja én kivel készítenék in­terjút? Papp Lacival. ÜJSÁGlRÓ: Miért éppen vele? GALGOCZI ERZSÉBET: Azóta foglalkoztat a dolog, amióta azt a rossz filmet csi­nálták róla. Akkor éppen a filmgyárban dolgoztam... (ne­vet) ... de nekem semmi kö­zöm nem volt a filmhez! Papp Laciban érdekel annak az em­bernek a pszichológiája, aki mindig győz. Még soha nem olvastam vele egyetlen inter­jút sem, amelyben választ ad­tak volna arra a kérdésre, mi­lyen érzés az és mi szükséges ahhoz, hogy valaki mindig, egész életében győzzön. ÜJSÁGlRÓ: ön vesztett is már? GALGOCZI ERZSÉBET: Persze. Sokkal többet vesz­tettem az életben, mint győz­tem, azt lehetne mondani, hogy minden sikerre esik három kudarc. Az is érde­kes lenne, aki mindig veszít, de ezeket az embereket nem ismerjük. ÜJSÁGlRÓ: Első novellái 1950-ben láttak napvilágot Ezekről az írásokról egyik kri­tikusa, Illés Lajos a követke­zőket írja: „Élményeit a kezdő frö a kór irodalmának tanu­lékony tanítványaként dolgoz­za fel, s elsősorban az üdunzt- ratív-agitatív, közvetlen ha­tásra törekvő epika ember­szemléletét, szerkesztési mód­szereit veszi át.” Ez a megál­lapítás csak egy irodalmi tényt regisztrál. Engem az ér­dekelne, milyen viszonyban volt ön, akkor a korral, a társadalommal, amiben élt hogyan születtek ezek az írá­sok? Tehát a folyamat ér­dekel. GALGOCZI ERZSÉBET: Számomra az volt a példa ak­kor, amit 45-től olvastam. Ak­kor nem szerettem a klasszi­kusokat, viszont elolvastam minden megjelenő új köny­vet És az bizonyos, hogy mi­nél kialakulatlanabb valaki, annál jobban hat rá a kor. Egyébként ha a két első no­vellámból kihúzom a hurrá- optimista hangokat, akkor most is vállalhatom őket. A konkrét folyamat... Ahhoz nagyon sok mindent el kellene mondani. Talán kezdjük ott, hogy én kilencéves korom­ban elhatároztam magam­ban, hogy író leszek. Akkor verseket írtam és mégis tud­tam, hogy nem költő lesz be­lőlem, hanem író.' Verset ír­tam egészen a háború végé­ig. Alikor megváltozott min­den ... 1945 tavaszán lenn volt nálunk Győrben Veres Péter előadást tartani. Elhatároz­tam, hogy én is politikus le­szek. Országgyűlési képvise­lő, funkcionárius... És Győr­ben el is jutottam addig a fo­kig. amíg el lehetett jutni. ÜJSÁGlRÓ: Mint politi­kus? GALGOCZI ERZSÉBET: ; Igen. A Diákszövetség városi ! titkára voltam. És amikor el- i kezdtem írni, rájöttem, hogy ; az irodalomba minden bele- ; fér. ÜJSÁGlRÓ: Miben állt ak­ikor, a Diákszövetségben a ; politizálás? GALGOCZI ERZSÉBET: i Osztályharc folyt az iskolá- jban is. A vallásos ideoló- j gia elleni harcot tartottam ! a legfőbb feladatnak. Vitat- ; koztam órán és óra után a ! tanáraimmal, hirdettem azt, : amit a kommunizmusról gon- j doltam. ! ÜJSÁGlRÓ: Mínusz című ! novellájának egy József At­fény, kőház, iskolák, kutak”. Ezt gondolta a kommuniz­musról? GALGOCZI ERZSÉBET: Otthon én vallásos nevelést kaptam. És tudtam, hogy nincs isten. Mégis egy Kauts- kyról tartott előadás kellett ahhoz, hogy meg is bizonyo­sodjak e felől. így voltam a kommunizmussal is. En­gem nem kellett megnevelni. A megváltozott társadalmi légkör, a földosztás engem kommunistává tett, mert az voltam. Végre jött egy kor­mány, amely az ellen harcolt, amit én kezdettől fogva utál­tam. ÜJSÁGlRÓ: De térjünk vissza az előbbi gondolat­sorhoz. Hogyan lett író? GALGOCZI ERZSÉBET: Győrött tanítóképzőbe jár­tam és 49-ben érettségiztem. Aztán jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára filmírónak. Amikor megjött a behívó, anyukám nem enge­dett el. Színészek közé, nem, erről szó sem lehetett... A bölcsészkarrá felvettek. Úgy, avval a reménnyel mentem fel Pestre, hogy majd év köz­ben átiratkozom a színművé­szetire. De ez nem sikerült. Az egyetemet pedig halálo­san untam. Hat hét után ösz- szecsomagoltam és hazamen­tem. Arra gondoltam: tizenki­lenc éves vagyok, most már el kell dőlnie, hogy iró le­szek-e vagy sem. Otthon tél volt, nem volt semmi mun­ka, valamit dolgoznom kel­lett. Elmentem a győri va­gongyárba vasesztergályos át- képzősnek. Három műszak­ban dolgoztunk. Mindig úgy mentem, hogy egy műsza­kot dolgoztam, egy műsza­kot a könyvtárban töltöttem és írtam. Egy háromfelvoná- sos drámát. Akkor hirdetett a MINSZ tehetségkutató pá­lyázatot április negyediki határidővel. Befejeztem a drámát, aztán volt még egy napom a határidőig és írtam egy novellát is és elküldtem. Az elbeszélésért első díjat kaptam, a drámát nem na­gyon dicsérték... ÜJSÁGlRÓ: Érdekelne, azo- nos-e ön „Cogito” című novel­lájának kislányhősével, aki a padláson rossz verseket ír? GALGOCZI ERZSÉBET: Hogyne, most is írok verset. ÚJSÁGÍRÓ: De nem pub­likál?! GALGOCZI ERZSÉBET: Nem, mert nem tudok verset írni. Nekem alkatom szerint költőnek kellett volna len­nem, de nem tudok verset írni. De van egy olyan titkos illúzióm, hogy mire megha­lok, addigra összegyűlik egy kötetre való jó versem azért. ÜJSÄG1RÖ: Miért foglal­kozik újságírással? Mit tart az újságírói munkáról? GALGOCZI ERZSÉBET: Azért írok riportot, mert azok a valóságélmények, amelyek felbosszantanak, el­keserítenek és fellelkesítenek, ebbe a műfajba kívánkoznak. Aztán van az újságírásnak egy olyan haszna is, hogy az ember néha közvetlenül ké­pes változtatni valamit a va'ősáson. ÜJSÁGlRÓ: Számtalan írá­sának színhelye szülőfaluja, Ménfőcsanak. Bizonyára né­hány földije magára ismert novelláinak, riportjainak hő­seiben. Vannak „haragosai” otthon? GALGOCZI ERZSÉBET: Vannak, sokan. Még akkor is, ha a téma nem onnan szárma­zik. Néhány éve hallottam egy történetet a Nyírségben. Novellát írtam, megjelent és elmentek anyukámhoz panasz­kodni, hogy milyen dolog, hogy én megírom őket. Aztán néha gátló tényezőként is je­lentkezik ez az életforma, amelyet kialakítottam, ez a szabad-kötődés Ménfőcsanak- hoz... ÜJSÁGlRÓ: Mennyiben? GALGOCZI ERZSÉBET: Megtörténik, hogy két vagy három hete dolgozom már egy témán és érzem, hogy valami nem jó ... és rájövök, hogy nem merem az igazat megírni és amit ki akarok találni, az sokkal rosszabb az igazságnál. Ilyenkor azt kívánom, hogy nyelje el a szökőár egész Mén- főcsanakot! ÜJSÁGlRÓ: Somogyi Erzsi éppen avval adta önnek, to­vább a szót, hogy alapvetően szükségesnek tartja a művész igazságkereső indulatát. Mi er­ről a véleménye? . GALGOCZI ERZSÉBET: Az, hogy valaki az igazság felé tapogatódzik-e vagy sem, az nemcsak okosság kérdése, ha­nem alkati kérdés is. Van olyan ember, aki elfogadja az első kézenfekvő okot igazság­ként. Én szeretek végigmenni az okok és okozatok láncola­tán, végig a legvégső, legmé­lyebb okig. És azért mondom, hofrv ez alkati kérdés is, mert ha egy művész saját magáról nem meri kimondani az igaz­ságot, akkor másokról sem tudhatja. Az író emberismere­tének alapja az önismeret. Én minden novellámban ki aka­rok nyomozni valamit. ÜJSÁGlRÓ: Milyen mód­szerrel dolgozik? Amikor leül írni, már ismeri a nyomozás eredményét? GALGOCZI ERZSÉBET: Igen, a nyomozást fejben vég­zem. Vázlatot készítek. Ami­kor megvan az első és az utolsó mondat, akkor nekiülök. Az utolsó mondat nagyon fon­tos, hiszen afelé megyünk. Amíg nincs meg az utolsó mondat, nem tudok írni. Ami­kor a „Mínusz”-on töpreng­tem és eszembe jutott: „Az este jóllakott, és most aludt az egész ország” akkor tud­tam, jól van, most már kezd­hetem. ÜJSÄGlRÖ: Mi az, ami a művészeteken kívül érdekli? GALGOCZI ERZSEBETJ A pszichológia érdekel a leg­jobban, a patológia is, aztán a közgazdaságtan és az összes természettudományiak. Az is érdekel, amit most még nem értek. De csak meg fogom ér­teni e<?vszer! Például a maga Paon László interiúja után a győző pszicholőg’á’át is... Nádas Péter Reflektorfényben Bán Frigyes Kossuth-díjas filmrendező Hatvanötödik születésnapi­ján, filmművészi munkásságá­nak 45. évfordulóján kiváló művész címmel tüntették ki Bán Frigyest, akinek Büdösvíz című filmjét városon és fa­lun egyidejűleg játsszák a mozik szerte az országban. Gazdag életpályájáról beszél most a művész kiapadhatat­lan bőséggel. — Hároméves koromban pa­rádéskocsis akartam lenni, s azt is tudom miért: vonzott a szép pitykés ruhájuk, meg a lovak. Kamaszfiúként is a vándorcirkusz lovai körül őgyelegtem, aztán beiratkoz­tam a hadapródiskolába, me­gint csak az egyenruha ked­véért. — A történelem — szeren­sőbb, 1931-ben hangosfilm­ként a Kék angyallal és a Hyppolit a lakáj-jal éledjen újjá. De rám akkor még az alkalmi munkából téngődés nyomorúságos évei vártak. Voltam írnok, könyvügynök, címíró, majd a kassai színház­nál színész. Innen kerültem vissza újból a filmgyártásba, de mindent élőiről kellett kez­denem: ismerkedtem a han­gosfilm technikájával, a csa­póval, a hangkeveréssel, beül­tem a vágószobába, hogy meg­tanuljak vágni, aztán asszisz­táltam, s állítólag jól, mert a vége felé már többet fizettek nekem az asszisztenciáért, mint némelyik filmrendező­nek. Igen, bizonyára ebben az hasem fogom már felülmúlni: azt a filmet, amelyet 1948-ban : rendeztem Szabó Pál regé-: ínyéből. Az valami egészen j különös, egyszeri lehetőség! volt, hogy elmondjak min-) dent, amit addig gyűjtögettem: magamban. Nem akarok ál-! szerénykedni: azóta is voltak • sikereim, és van a harminc? i egynéhány filmből olyan, j amelyet kiváltképp széfetek, s j minden kockáját ma is így i csinálnám. Ilyen például a j Semmelweis Apátbi Imre fő- : szereplésével, hiszen ő alka- ; tában hasonlít a Semmelweis- > re, játékával p>edig valóság- ! gal azzá vált. A Rákóczi had- : nagyáért Kossuth-díjat kap- j tam, a Szegény gazdagok meg ; itthon is milliós nézőközönsé- j ■get vonzott, a Szovjetunióban j pedig a látogatottsági rang-! lista élén áll 32 millió néző- i ível. — Egyéniségemből, pálya- i futásomból következően na- ; gyom kedvelem a kosztümös, j történelmi filmeket, a nagyj magyar klasszikusok filmre-; vitelét. Tanúskodik erről AI császár pmranfesára és a Szent; Péter esernyője, s az is, hogy j legdédelgefettebb tervem i az Egri csillagok, vagy a Lát- i hatatlan ember megfümesí- i tése. Igaz, inkább álomnak j kell neveznie ezt, hiszen; mindkettő túlontúl költséges : vállalkozás lenne. És már sorolia is fejből,: hogy hány ezres sereggel őst- í romolta Szulejman Eger vá­rát, hány lovas, hány gyalo­gos volt ott, és mennyi sta- tiszta kellene ahhoz, hogy ezt a tömeget kellően érzékeltes­se. — Annak idején Révai Jó­zsef — kinek nagy tisztelője voltam — felvetette nekem egy Dézsa-film rendezésének gondolatát. Ám a . tizenkét- tizennégymllliós költségvetés akkor, 1950 táján, megvaló­síthatatlanná tette. — Most egészen más dolog foglalkoztat, hosszú évek óta. A saját munkámról, pályám­ról, válságaimról, szerettem volna már régóta elmondani valamit, amikor megtudtam, hogy Fellini megtette ezt a 8 és fél-ben és a mi Gertler Vik­torunk is hasonlóra vállalko­zott az És akkor a pasas .. .- ban. Ez persze megtorpantott kissé és még azóta sem tisztult le bennem a dolog, de úgy ér­zem, egyik ember önvallomá­sa nem pótolhatja a másikét, melyet valami belső erő kényszerít ki belőle. Talán még megtalálom a - módját, hogy ebben a keretben tudjak én is újat mondani.. Zilahi Judit cséré — megakadályozta, hogy katona legyek: a háború szülővárosomból, Kassáról Pestre sodort, ahol a némafilmgyártás épp>en virágkorát élte. A honi, de különösképpen a tömege­sen behozott amerikai néma­filmekben felleltem azt a mo­numentalitást, s csillogást, mely mindig hatott rám. Érdekelt a film, s bár koránt­sem oly tudatosan választot­tam pályát, mint egy mai fia­tal, megéreztem, hogy nekem ezt kell csinálnom. A vé­letlen hozott össze Dési Alf- réddal, a némafilm koroná­zatlan királyával, kinek ta­nítványa és asszisztense let­tem. Azután a huszas évek derekán „lerobbant”, szó sze­rint megszűnt a filmgyártás Magyarországon, hogy ké­időszakban az önkéntesen és lelkesen vállalt másodszori tanulóéveiben gyökerezik az, hogy ma Bán Frigyes a film­szakma egyik legfortélyosabb értője, a maga koncepcióját a legapróbb részletekben is ér­vényesítő, százfelé figyelő, mindent összehangolni tudó, elegánsan nagystílű filmren­dező. Közel háromtucat filmet rendezett, 6 már a felszabadulás előtt is hozott haza nemzetközi díja­kat Velencéből, Baselból. És az ő nevéhez fűződik az ál­lamosított magyar filmgyár­tás első alkotása, a feledhetet­len és bizonyos értelemben felülmúlhatatlan Talpalatnyi ■föld. — Én magam Legalábbis só­iénál Ittak a leszerelési és ki-j ürítési parancsnak. Itt kapcso- : Iódik a történelem és az előző i kötetek (A völgy emberei, A i sárga kezű lányok, A föld \ ilatti folyam) cselekményfo- \ nalába az új nagy regény, a \ Hajnali madarak, mely, bár j tárgyánál és hangvételénél \ fogva szervesen hozzátartozik \ íz előzőkhöz, mégis önmaga- \ ban ugyancsak kerek egész. i Szentiványi Kálmán ezúttal \ is érdekesen szövi és foglalja i egységbe a több szálból bonyo- \ iított cselekményt. Kitűnően; érzékelteti a történelmi leve- j jöt, és szereplői közt nincs j kimondottan központi hős, a \ cselekmény a régi és az új \ írok összeütközéséből kiala-: kuló új társadalom erőviszo-: /ait demonstrálja. (Kossuth: Könyvkiadó) K. L. j rssssssssssssssssssssss?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents