Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
meide \ A N AGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE IV. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1967. JANUÁR 8„ VASÄRNAP A tervet túlteljesítették Új üzletet, cefretárolót épít az idén a Tápiószentmárton és Vidéke Körzeti Fmsz Farkas Vilmos, a Tápiószentmárton és Vidéke Körzeti Fmsz elnöke mondja: — Három község: Pánd, Tá- pióbicske és Tápiószentmárton kereskedelmi hálózata tartoA tüzelő- és építőanyag- ellátásról tárgyalt pénteken délelőtt a járási tanács végrehajtó bi- Eottsága. Sipos László kereskedelmi felügyelő ismertette a múlt évi eredményeket, nehézségeket és az idei terveket. Második napirendi pontként a Tápió-Hajta Vízgazdálkodási Társulat múlt évi tevékenységéről és idei vízrendezési feladatairól beszélt Unyi József elnök. Ülést tartott tegnap délelőtt Nagykátán a járási népfrontbizottság. Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásával kapcsolatos feladatokat beszélték meg, majd megtárgyalták a választási szervek — a járási választási elnökség és a járási választókerületi bizottságok — tagjaira vonatkozó javaslatokat. Csillebérci továbbképzés A Hazafias Népfront községi vezetői keddtől 3 napos továbbképzésen vesznek részt Csillebércen. A választásokkal kapcsolatos gyakorlati tennivalókat és a népfront időszerű feladatait beszélik meg. zik hozzánk. Üzemegységeink múlt évi tervüket túlteljesítették. — Hogyan fejlődött az fmsz az 1966-os évben? — Vegyük sorra a községeket. Tápióbicskén elkezdtük a régóta óhajtott szeszfőzde építését. A beruházás összege 600 ezer forint. Az építés 246 ezer, a belső berendezés 231 ezer, a vízkivételi mű létesítése 30 ezer, a villany kivezetése 60 —70 ezer forintba kerül. A szeszfőzde műszaki átadását — a villany és a víz nélkül —, január végére tervezzük. Az idén még hozzákezdünk egy 10 vagonos cefre tároló építéséhez is. Az új szeszfőzde teljes egészében kielégíti majd Tápió- bicske igényét. A talajvíztől megrongálódott hentesüzlet helyett az elmúlt évben egy újat építettünk, 46 ezer forintos költséggel. A cukrászda és az italbolt külső tatarozását is elvégeztük. — Üj üzletet, illetve üzemet sem Pándon, sem Tápiószent- mártonban nem építettünk 1966-ban, de gondoskodtunk a meglevők karbantartásáról éj felújításáról. Idei terveik? — Az említett tápióbicskei cefretárolón kívül — saját erőből —, Tápiószentmárton- Üjfaluban 300 ezer forintos beruházással egy vegyesboltot és egy italboltot létesítünk. Az fmsz-nél levő gépkocsik számára 136 ezer forintért garázsokat építünk. Tápióbicskén a községi tanács által biztosított telken tüzelőtelepet létesítünk. A rendelkezésünkre álló felújítási keretből a választott vezetőkből alakult bizottság javaslatai alapján üzleteket újítunk fel, s gépkocsikat javíttatunk. (pápai) Páskommal mért földeken „Nem akarom nevén nevezni a tanyavilágot, ahol ennek az írásnak az élményeit kaptam és adatait összegyűjtöttem...” — kezdi Fábián Zoltán József Attila-díjas író irodalmi riportját a Kortárs szeptemberi számában. A riportból az író külön engedélyével részleteket közlünk a Tápió mentében. Mi' is külön megemlítjük, a félreértések elkerülése végett, az író szándékát: az írás irodalmi riport, nem a mi környékünkről szól, de a felvetett problémákban az itteni emberek a sajátjaikra ismerhetnek. A mi örömeink és gondjaink is tükröződnek a Páskommal mért földeken-ben. BÜK Nyugdíjba vonult Vas megye legöregebb kovácsa Hetven évi munka után nyugdíjba vonult Kiss György, Vas megye legöregebb kovácsa. A 90. életévét nemsokára betöltő mester Bükön köz- megelégedésre dolgozott öreg műhelyében. A hét évtized alatt több ezer lópatkót készített, kerék- sínt „szakasztott”, ráfot húzott, s megszámlálhatatlan ekevasat élesített. A Repce menti gazdák a környéken mind vele végeztették a kovácsmunkát. A község termelőszövetkezeti kovácsai tőle kémek tanácsot egy-egy nehezebb munkához, Az idős ember ezután is felkeresi volt munkahelyét, amely tanúja volt hosszú, dolgos éveinek. Ma már volt tanítványai is kitűnő kovácsok, akik ugyanúgy szere,ük szakmájukat, mint mesterük. Kövesút nincs Homokon nőtt, apró település ez a tanyavilág. Budapesttől hatvan kilométernyire, mégis eldugott zugában az országnak. Talán leginkább a szabolcsi tanyabokrokra hasonlít, mégis egészen más. ügy tűnik, mintha közvetlenül az agy körül trombózis zárná el a szervezet egyik részében a fő ércsatornát, s csak a mellékerek kapcsolnák be ezt a területet a vérkeringésbe. Kövesút, villany, telefon nincs, s ezerhatszáz lélek él itt a homokon, a hol szétszórt, hol kanyargó utcává összeálló, kis vályogházakban. Nagy falu, járási székhely kültelke, de az állomás egy óra járásnyira van. Gyalog, biciklin és a járási könyvtár mikrobuszán kerül be ide a nagyvilág üzenete; hol a szóbeszéd közvetíti, hol egy-egy könyv, hol pedig az aggregátorral pergetett keskenyfilmes vetítőgép. Száz esztendővel ezelőtt erdőség volt itt és mocsárvilág. Tölgyesek, gyertyánosok, elvadult sűrűje nőtte be a szél- barázdált homokházakat: a vizenyős laposokban a fűzbokrok között sár nőtt meg nád, káka és sárga virágú gólyahír. A milleniumot megelőző években, a kiegyezés és a századforduló között indult meg ezen a vidéken a parcellázás. Csupa ünnepélyes esemény, csupa nagy dátum, amelyekhez igazán nem volt méltó mindaz, ami itt történt. Szükség — törvényt bont. A földesúri család, messze vidék birtokosa, elhatalmasodó pénzügyi zavarában arra kényszerült, hogy újabb és újabb részt hasítson ki birtokaiból, és azt árúba bocsássa a környék vállalkozó kedvű parasztjainak. Nem élt ez a család különösebben fényűző életet, nem is volt megrögzötten konzervatív, sőt: igyekezett lépést tartani a korral. Olyan lótenyésztést teremtett meg, olyan versenyistállót tartott fenn, amely Európa-szerte híressé tette nevét és versenylovait. Hiába volt azonban a csodaparipa, aki (ezt igy kell írni!) ötvennégy futamban startolt, s mind az ötvennégyszer elsőnek ért célba, hiába szerzett ezzel 400 000 aranykoronát a családnak — tízszer annyit, mint amennyit Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására felajánlott —, az alapokat aláásó gondon, a forgótőke hiányán ez nem segített; elodázta a csődöt, de nem mentette meg tőle a családot. Rájuk is érvényes volt a képlet, amit Széchenyi István a „Hitel”-ben így fogalmazott meg: „Nevetséges vagy inkább szomorú dolognak kell-e mondani, ha valaki nagy számú gulyája s tölt ^gabonavermei mellett is koplal, vagy szinte éhen hal? Nevetséges vagy szomorú-e, ha egy nagybirtokos, kinek kiterjedt termékeny szántóföldjei, rétéi, erdei, szoléi stb. vannak, ki nem- adózik, s az országnak szinte semmi terhét nem viszi, s kinek sok ingyen dolgozik — ha egy ily birtokos, mondom, annyira elszegényül, hogy végre adósságai miatt semminél kevesebbje marad? Víg- vagy szomorújáték tárgya-e inkább, kérdem az olvasót? Részemről nem tudom nevessek-e, bosszankodjam-e?, de hogy sokakra nézve a dplóg hazánkban nemigen áll különben, bizonnyal tudom. Magyarországon a termékeny föld kiterjedése s meny- nyisége oly bő, hogy annak csak haszon nélkül fekvő része is gazdaggá tenne más nemzetet: s ez kérdést nem szenved, mert nem vélekedés vagy okoskodás, hanem száraz és csalhatatlan számolás tárgya. Hogy pedig nem találkozik könnyen ország, melyben számosabb nevezetes birtokosok javaikra nézve naprul napra nevetségesebben vagy szomorúbban aljasodná- nak el, mint magyar hazánkban, azon se lehet egy cseppet is kételkedni, hacsak szemeink hasznát venni akarjuk.” A „Hitel” 1830-ban jelent meg. A szóbanforgó földesúri család ötven évvel később, a nyolcvanas években került abba a szorult helyzetbe, hogy parcelláznia kellett. — Olcsó volt itt a föld — mondja az egyik ember; kicsit galuskásan beszél, tele szájjal. — Édesapám meséli, hogy amikor nagyapám földet vett itt, egy liter pálinkáért meg egy nagy parasztkenyérért adtak egy páskomot. Erre mifelénk így mondják, hogy páskom. (Folytatjuk.) „Nősök bálja“ Tápiószecsőn Az este ismét megrendezték Tápiószecsőn a hagyományos, zártkörű „nősök bálját”, amely — szintén hagyományos módon — a hajnali órákban ért véget. A bálon csak házaspárok, jegyespárok és batyut hozó anyósok vehettek részt. A hangulatot csárdásverseny és babasorsolás emelte. * így látta a vendég A kókai Kaka Az ital és a sebesség , megszállottái Komoly veszedelmet jelentenek embertársaik számára azok a gyalogosok és gépjárművezetők, akik nem tartják be a közlekedési előírásokat, és azok, akik ittas állapotban gépkocsit, vagy motorkerékpárt vezetnek. A napokban három ilyen személyt vont felelősségre a járásbíróság. A legsúlyosabb balesetet a tápiógyörgyei Kiss Károly okozta — saját magának. Kiss három korsó sör és három nagyfröccs elfogyasztása után engedély nélkül felült Nagy János motorkerékpárjára, és mintegy 60 kilométeres sebességgel száguldozott Tápió- györgye utcáin. A templom melletti kanyarban nem tudott fékezni. A motorkerékpár átugrott a közel fél méter MOZIMŰSOR Tápiószele ma: Vanina Vanini, matiné: 2x2 néha 5, hétfőtől szerdáig: Elmaradt vallomás. Tápiószentmárton ma: És akkor a pasas, szerdán: Aranycsempész. Tápiógyörgye ma: Riói kaland, hétfőn és kedden: Két nap az élet. Szentmártonkáta ma: A párizsi Notré-Dame, szerdán: Egy gyilkosság krónikája. Tápiósze- cső És akkor a pasas, szerdán: Békében élünk. Szentlőrinckáta ma: Titok, szerdán: A nagy butf. Pánd ma: Cicababák, ifjúsági előadás: Híd. Tápió- bícske ma: A jégbalett csillaga. Tápióság ma: Az aranycsempész. Tápiószőllős ma: A mi házunk, szerdán: Királylány a feleségem. Farmos ma: A különleges osztály, szerdán: Alain és a néger. Kóka ma: A vonat, szerdán: Csendes otthon. mély árkon és nagy erővel vágódott a betonlábakon álló kerítésnek. Kiss Károly karját és lábát törte. Ennek következtében több mint három hétig feküdt kórházban, s még ma is betegállományban van. A járásbíróság felelősségre vonta azért, mert ittasan vezetett, s jogosítványa sem volt. — Háromhónapi szabadságvesztésre ítélték. Egyben elrendelték a korábban testi sértés miatt kiszabott, de háromévi próbaidőre felfüggesztett 4 hónapi szabadságvesztés végrehajtását is. Az ítélet jogerős. Pető Antal farmos! útőrről eddig is sokan tudták, hogy motorkerékpározás előtt is rendszeresen fogyaszt alkoholt. Az is előfordult, hogy amikor beindította a motort, átesett azon. Közlekedési szabálysértésért már büntették. Ezúttal három korsó sört i-ott meg, és úgy akart motorozni. A járókelők azonban értesítették a körzeti megbízottat, aki idejében érkezett a helyszínre, és megakadályozta Petőt abban, hogy kárt tegyen saját, vagy mások testi épségében. A járásbíróság 15 százalékos munkabércsökkentés mellett 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte, s kötelezte, hogy kényszerelvonó kezelésre menjen. Az ítélet jogerős. Kiss Lajos kókai pék mindössze egy korsó sört ivott meg, s úgy ült motorkerékpárra. A járásbíróság jogerősen 1200 forint pénzbüntetésre ítélte. A Tápión túlról, a monori járásból utaztam Kókára, hogy a helyi színjátszók ^legújabb bemutatóját megnézzem. A lelkes kókaiak már régen meghódították nemcsak a saját, hanem a szomszédos községek közönségét is. Szinte előre megéreztem, hogy jól mulatok a szerencséjét kókai színpadon kereső Kakuk Marci históriáján. A Tersánszky Józsi Jenő regényéből készült színpadi váltótermetével, mozgásával, de főleg jó arcjátékával tette félelmetesen elevenné. A legsikerültebb naplopó Belovai István volt. Már megjelenésével megnevettette a közönséget. Kiss János, a kertész alakítója, kissé lassú volt, és ez fékezte a darab lendületét. Papp János pedig kissé halk szavú- nak mintázta a rendőrt. Az 5 éves Répás Gabika természetes játékával rendkívül nagy közönségsikert aratott. Utoljára említem dr. Gidai Mihályt, a legközismertebb s legnépszerűbb kókai színjátszót és rendezőt. A feledékeny, jólelkű, úr alakításával újra bebizonyította, hogy nem véletlenül terjedt el a híre a járás határain túlra is. Szeretnénk, ha a kókaiak a monori járásban is bemutatnák a darabot, mert mifelénk is szeretnek az emberek szórakozni, nevetni. Fehér Ferenc Kakuk Marcik versenye A véletlen érdekes helyzetet produkált járásunkban. Egyszerre két .színjátszó együttes, a kókai és . a' tóalmási tanulta be Tersánszky Józsi Jenő dramatizált Kakuk Marciját. A kókaiak karácsonykor arattak vele nagy sikert, a tó- almásiak pedig szilveszterkor és újévkor. Ma műsorcsere keretében a tóalmásiak Tápió- szaosőn vendégszerepeinek, este 7 órai kezdettel. 35 ÉVES A SZENTLŐRINCKÁTAI TŰZOLTÓTESTÜLET Ma délelőtt 10 órai kezdettel jubileumi ünnepséget tartanak a szentlőrinckátai önkéntes tűzoltók abból az alkalomból, hogy 35 éve alakultak meg. Az ünnepségre meg- 1 hívták az alapító tagokat is. TELI TÁJ zat célja, hogy egy egész estén át nevettesse a közönséget. Ez Kókán sikerült, pedig a ^ _ __ kókai közönség — ezt már be- ^ bizonyította — csak az igé- ^ nyes komédiát értékeli igazán. ^ A főszerepet alakító Vrbán ^ Lászlót, a művelődési ház fia- ^ tál igazgatóját először láttam ^ színpadon. Mozgékonyán, szé- ^ les skálán játszotta a szeren- 3 cséjét soha meg nem találó § szegénylegényt. Egyéniségével, ^ játékával kiemelkedett a töb- ^ bi szereplő közül. ^ Csuriné szerepét Nyéki Fe-^ rencné játszotta, nagyon jól. S Megmutatta, milyen tempera- § mentumos egy lányos mama, ^ ha a lányáról, de még inkább, ^ ha pénzről van szó. Még fia- ^ tál asszony, de a szereposztás ^ szerint igazi vén boszorkány^ volt. Bernula Ilona és Svarcht ^ Anna, a két fiatal kislány még ^ kezdő színjátszó, de mind a ^ ketten ügyesen oldották meg 3 feladatukat. A Rozit alakító 3 Zollai Éva érdekesen, de mint- § ha kissé darabosan játszott ^ volna. Egyes epizódokban fel- ^ ti nőén jó, néha pedig bizonyta- § lan volt. A Méltósága, a zsar- § mondott szövege. Játéka gyors ^ és dicséretesen ritmusos volt. ^ A férfiszereplők közül a $ másik jó alakítást Laczkó Jó- ^ zsef nyújtotta. A vademberts Pataki Tibor rajza
