Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-07 / 6. szám
f&CírltiP 1967. JANUAR 7., SZOMBAT RAGALY 419 éves úrasztalterítő A Borsod megyei Ragály községben találták meg az ország eddig ismert — legrégibb úrasztalterítőjét. A batiszt vékonyságú kelmét magyaros úrihimzéssel díszítette és azon az 1548-as évszámot is megörökítette hajdani alkotója, Száz Anna, aki a térítőt a református egyház részére készítette. Az értékes néprajzi emléket a kis falu most a sárospataki református múzeumnak ajándékozta. SZOT-tervek ÜDÜLŐHÁLÓZAT KESZTYŰK A több mint százesztendős pécsi kesztyűgyár idei újdonsága lesz az élénk, piros, zöld, sárga különféle árnyalataiban megjelenő sertésbőr kesztyű. Újdonság lesz az elektromos préseléssel mintázott, lehelet- finomságú csipkekesztyű is. A SZOT idei tervei szerint 1967-ben 222 000 felnőtt és 50 000 gyermek részesül kedvezményes üdültetésben. Jelentősen fejlesztette a SZOT üdülőhálózatát. Az utóbbi négyéves időszakban épült meg Hajdúszoboszlón a csaknem 400 személyes Béke- g3nSgyüdülő és megnyitotta kapuit a debreceni gyógyüdülő. Uj létesítmény a leányfalui „Panoráma” és az 550 személyes zamárdi gyermeküdülő. A Balaton déli partján az apró kempingházak egész sora nőtt ki a földből. S több üdülőt kibővítettek a tó északi partján, valamint Szilvásváradon és Zircen. Szolgálatba „Visegrád” lépett üdülőhajó a is, amely a Margitsziget partján látja vendégül a vidéki beutaltakat. Búcsú 1966-tól - a madarak nevében ELREPÜLT FELETTÜNK AZ 1936-OS EV. Időjárása — ebben min dánny i unk véleménye megegyezik — különös volt. Különös volt számunkra, de hogy mennyivel nagyobb lehetett befolyása a jobban kiszolgáltatott élőlényekre, a madarakra, arra néhány példát. A rendkívüli korai tavaszodé« már február elején visszacsalta korán érkező költöző madarainkat, így a seregélyek, szőlőrigók, egerészölyvek és vörösvércsék már februárban repkedtek. Még a cinegék is hat héttel korábban fogtak fészkeiéihez. Szerencsére később elromlott az idő és ezt a korai fészkelést kissé hátráltatta. A Duna vizán is együtt volt látható a téli vendégül érkezett és itt telelő fajokkal a már visszatért nyári- ludak csapata. Márciusiban jelenitek meg a késői fajok, a gerle és a nyaktekercs. Mintegy két héttel korábban jöttek a gólyák és a poszáták. Márciusban ritka madár — hollópár — jelent meg a Dunabog- dány feletti erdőrészben. Az ugyancsak korán fészkelő baglyokat nem zavarta az időjárás, családi életet kezdtek. Néha azonban végzetes az időjárás rendellenessége a költöző madarakra. A májusban érkező kislégykapókból megjelent néhány példány március közepén. Kifáradva a költözéstől, csüggedten ültek a fasorokon. Hiába kerestek repülő bogarakat, azok még nem érezték a tavaszt. Szomorú volt a fáradt, éhező madarak képe, éhségüket magvakkal, bogyókkal, próbálták csillapítani. Sokan elhulltak a búbosbankákból. AMILYEN RENDELLENESNEK INDULT az év madárvoBALATONFÜRED Exportvitorlás A Magyar Hajó- és Daru- gyár Balatonfüredi Üzemegységének konstruktőrei új típusú tengerjáró vitorlás terveit készítették el. Ez a 20-as osztályba tartozó korábbi típus továbbfejlesztett változata. | KÖNYVESPOLC SZÜLŐFÖLDÜNK Hány ezren, hány százezren élnek magyarok szerte a világban, más országokban, távoli földrészeken ... Számuk: sokaság. Bármerre megyünk a földgolyón, találkozunk, találkozhatunk magyarokkal. Olyanokkal is, akik harmincnegyven éve élnek kinn és már unokák veszik körül, s olyanokkal is, akik éppenhogy beleilleszkedtek, vagy most illeszkednek be az új életkörülményekbe. „Külföldön élő magyar származású honfitársaink" — így nevezzük őket, a távoliakat, mert hiszen magyarok ők és zömükben megmaradtak valóban honfitársainknak, akiknek igazi hazája, óhazája ott van áz Öreg Európa közepén, sok baráti ország körében, ahol a folyó partján, a hegyek között, az erdőkben — a földeken és száz és ezer gyárban magyar szó cseng, köszöntvén minden reggel a mát, a holnapot. Ez a haza küld most egy szerény ajándékot külföldön élő magyar származású honfitársainknak, a Magyarok Világszövetsége által tisztelettel ajánlva: egy könyvet, „Szülőföldünk” címmel. A kötet azt a célt szolgálja, hogy „akik még tudják, el ne felejtsék, akik jól tudják, még jobban megismerjék anyanyelvűnket ..És mint Lőrincze Lajos a bevezetőben írja a továbbiakban: „Könyvünk közel hozza ... a hazát, múltjával. jelenével, tájaival, meséivel, dalaival; benne van kicsinyben az egész magyar nép. S életünk, múltunk-jele- nünk bemutatásában a legjobb magyar írók a tolmácsaink, az ö ajkukra figyelve, az 6 kezüket fogva tájékozódunk, nézünk szét ebben a mi kis világunkban. S az ő gazdag, színes írói nyelvükből, nyelvművészetükből gazdagítjuk — szinte észrevétlenül — saját kifejezőkészségünket, ismerjük meg egyre jobban nyelvünk színeit, gazdagságát, kifejezési lehetőségeink sokféleségét; azt, hogy milyen is a magyar nyelv." Lapozgassunk a több mint félezer oldalas könyvben ... Kölcsey Himnuszát olvassuk az első lapon, mint a hazához tartozás örök és szent fohászát, amely ott él minden magyar szíve mélyén kitörölhetetlenül, bárhol is létezik a világban. És a múlt, a jelen íróinak — a regősöknek, mesemondóknak, a romantikusoknak és realistáknak, — legszebb, leg- gyönyörködtetőbb írásai idézik a hazát a kötet lapjain. Először az otthonról, a családi körről szólnak. „Este van, este van, ki-ki nyugalomba!” — festi meg Arany csodálatos színekkel a családot s következnek egymás után, mint valami nagyszerű ékszer ékkövei: Petőfi, József Attila, Móra Ferenc. Babits Mihály, Gárdonyi, Kosztolányi, Móricz Esi gmond versei, novellái. Az otthonról, a családról. A gyermekélet múltját és jelenét is láthatjuk itt Petőfi, Ady Endre, József Attila, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Simon István, Tömörkény István, Móra Ferenc aranytollából. A gyermekekről szóltak az írások, s ahogy lapozunk tovább, csak nekik szólunk: a csodálatos magyar népmesevilág legszebbjei következnek egymás után a lapokon. A kakas és a pipe ... Három kívánság . .. Kacor király ... Ludas Matyi... — mind-mind a legszebbek, amelyekben gyönyörködhetünk felnőttek, s gyerekek egyaránt. S folytatva a sort: a magyar mondák következnek a csodaszarvasról, az Isten kardjáról, Botondról, Mátyás királyról és így tovább. Lapozunk, s új fejezet következik a csengő-bongó magyar népzenéről . .. Tovább lapozunk, s hazánk múltja tárul elénk — a távoli és a közeli múlt — a honfoglalástól a felszabadulásig. Ezután a feledhetetlenül drága szép magyar tájakat mutatja be a könyv: kis országunkat a nagy világban — Budapestet, az ország szivét, az Alföld végtelenjét, a dombos Dunántúlt, észak hegyeit. Olvassuk a leírásokat, a kis novellákat, a riportokat és ott áll előttünk az ország plasztikusan, szinte kézzelfoghatóan és szemmel érzékelhetően. Úgy érzi az olvasó, mintha ott járna a főváros utcáin, Buda gázlámpái alatt, vagy a messze távolba nézne a Tisza mentén, vagy hallgatná az erdők susogását a Mátrában, s a Bükkben, vagy hallaná a kék Balaton hullámcsapdosá- sát a füredi parton vagy Siófokon ... És bemutatja ez a nagyon | szép és nagyon jó könyv a § magyar jelent is. Hogyan § élünk ma itt az öreg Európa^ közepén a szabad magyar ha- ^ zában. Várnai Zseni, Illyés ^ Gyula, Csepeli Szabó Béla, ^ Juhász Ferenc versei, Ruffy ^ Péter, Boldizsár Iván, Szebe- ^ rényi Lehel, Váczi Mihály^ szebbnél-szebb írásai sora-koz- ^ nak itt egymás után. S egy nagyszerű vers. egy ^ szivet dobogtató, felemelő köl- $ temény zárja intőn a könyvet:^ a Szózat. Vörösmarty Mihály^ int a magyaroknak, szerte a ^ világba: „Hazádnak rendűiét lenül — Légy híve, óh, ma- ^ gyár...” ^ A kötet nagyon gondos mun- ^ kával készült. Akkor, amikor ^ az ifjúság hazafias nevelésé-^ ről oly sokat beszélünk, s ^ mindannyiszor megállapítjuk, ^ hogy ezen a téren még van ^ tennivalónk, akkor ez a kötet ^ a „Szülőföldünk”, nagyon ko- S moly tettnek értékelhető. A | felső borítón a következő § ajánlás áll: „Ezt a könyvet a§ külföldön élő magyar szárma zású honfitársaknak tisztelettel ^ átnyújtja a Magyarok Világ- ^ szövetsége”. Úgy hisszük,^ ugyanilyen tisztelettel kelle- ^ ne átnyújtani ugyanezt a kö-^ tetet az itthon élő ifjú honfi- ^ társaknak is. i Dér Ferenc § Vitorlafelületét tíz négyzetméterrel megnövelték és így összesen 30 négyzetméternyi műanyagvásznat húzhatnak fel az árbocokra. Ezzel fokozzák a hajó sebességét is és egyúttal „sportosabbá” teszik. A kajütöt négy utas számára rendezik be és gondoskodnak a személyzet kényelméről is. Az exportra készülő vitorlást kitűnő minőségű fából építik és vitorláza- tát a legjobb terilén műanyagból szabják. IHDOL A „JONATÁN“ Négy nagy teljesítményű gépsoron több mint 300 fürge kezű asszony és lány kezdte meg a nyíregyházi gyümölcs- kombinátban az első 1967. évi almaexport-vagonok berakását. Tizennégy hűtött, légkondicionált vasúti kocsiban indul útnak a Nyírség híres termé- j ke, a jonatánalma Svédországba és Finnországba. nulása tavasszal, ugyanolyan lett az őszi is. A Kárpátok fenyveseinek jellegzetes madara a fenyőszajkó csak a legnagyobb teleken látogat hozzánk, 1966-ban tahi házunk tornyán már november 1-én megjelent. Érdekes, hogy az ilyen, embert alig ismerő madár mennyire nem menekül. Szinte egyidejűleg figyeltük egymást — én távcsővel, ő anélkül. Gyermekkoromat juttatta eszembe a november, akkoriban még gyakori vonuló madarunk volt a daru. Most éveken át nem kerül szem elé. De november 7-én két daru Tahi fölött órákig körözött, szemmel láthatóan leszálláshoz keresett helyet. Végül Szentendre felé távozott. Decemberben több százas tömegben megjelentek a csonttollú madarak. Nem ismeri az embert, nem fél tőle, ezért szomorú prédája a csúzlizó gyerekeknek. Üj madárfajok is jöttek felénk. 1956-ban jelent meg először a Szentendrei-szigeten a túzok, azóta több ízben látták ezt a ritka, jellegzetes madarat Kisoroszi, Tahitótfalu és Dunabogdány határában. Egyidejűleg figyeltük meg egy ugyancsak ritka, fel sem tűnő madarunknak, az erdei szürkebegynek a fészlcelési kísérletét Tahiban és Szentend- — fiatal ornitológustársammal — Somogyi Péterrel. Esténként elfáradva a napi munkától, álldogálok házunk előtt. Fejem felett megszólal huhogva az özvegy macskabagoly. Párját néhány hete a közeli transzformátor mellett találták. Az elázott baglyot az esős éjszakán a villanyáram halálra égette. ÜJABB ÁRNY ÉRKEZIK — s ismét magamra maradtam. A bagoly párt kapott s már együtt szállnak a fenyőfán elhelyezett odúba. A természet igyekszik kiheverni a veszteséget. Tizedeli az ember őket tudatlanságból, rosszindulatból és sokszor akaratán kívül, de tizedeli az időjárás Is. Annak nem tudunk parancsolni, mi azonban kultúrem- bereknek tartjuk magunkat — nyilvánuljon meg abban, hogy nem pusztítjuk a madarakat. Urbán Sándor tanár, Tahi. FA-KEFETARTÓ, avagy tanullak a francia nyelvet A sajtó és rádió gyakorta figyelmeztet: fordítsunk időt a nyelvtanulásra, fáradozásunkat előbb-utóbb siker koronázza. Am a laikus magyar mindenben propagandát, esetleg előnyös statisztikai számokat sejt. Mígnem egy napon . . . Elballag a postára. Ott sorban áll csomagjával a csicsergő hangú postás kislány előtt. Átveszi a nyomtatványt és vele együtt a szigorú utasítást: francia nyelven tessék kiállítani. (Az NDK- ba induló ajándékcsomagról.) Pár perc múlva rémülten döbben rá — nem jut eszébe a megfelelő kifejezés, „fa-kefe- tartó”. Szégyenkezve kér a vezetőtől egy magyar—francia szótárt. Röstelli a dolgot. Ilyen semmiség, mint a fa-kefetartó és nem tudja. Mit gondolnak majd róla a többiek, az a sok nép, aki mind csomagot akar feladni... Am a vezetőnő barátságos, de kérlelhetetlen. Ilyen nekik nincsen. Valakit keresni kell a városban, aki perfekt francia. Ismét rendhagyó módon próbálkozik barátunk. A szomszéd kapu — a posta-vezérigazgatóság. Talán ott... Igen, akad egy rendkívüli fiatalember a nemzetközi osztályon. A felsőfokú francia nyelvvizsga tulajdonosa. Am a fa-kefetartó szót ő sem ismeri, de előveszi a nagy szótárt és megnézi. Sőt. Közli: NDK-ba néanet nyelven is kiállítható a csomagutalvány. Azóta — barátunk, vasszorgalommal, villamoson és autóbuszon, csúcsforgalom idején — tanulja a francia nyelvet. Vajh, a többi 10 millió magyar állampolgár is követi példáját? G. Molnár Edit ESTE A KANDALLÓ MELLETT Szalontüdő zsemlegombóccal — Mi újság? Történt valami? Felsóhajtott. Egyszer megöli ezt az asszonyt. És nem lesz bíróság a földön, amely mentő körülményt találna a számára, mert hogyan szabad megölni egy olyan asszonyt, aki mindig megkérdi szeretett férjét este, vacsora közben: — Mi újság? Történt valami? Tizennyolc éves házasok. Tizennyolc éve, egészen pontosan 6574 estén kérdezte már, hűséges kutyaszemekkel, pi- hegő asszonyi érdeklődéssel, élettársi kötelességből: — Mi újság? Mi történt? — Semmi különös — mormogta visz- sza és letette a kanalat. — Veled soha nem történik semmi? Egyél még. Nem ízlik? Pedig a Lukács- nétól kaptam a receptet, aki viszont egy hortobágyi csikóstól tanulta ... Csak így lehet csinálni. Ugye, finom volt? — Finom — mormogta vissza kicsit megnyugodva, hogy túl van a szokásos esti kérdésen. Megnyugodva, de dühösen is, mert voltaképpen a feleségét nem is érdekli, hogy valójában mi történt. Otthon, lánykorában, mint az egyszeregyet, belesúlykolta az anyja, mi egy szerető feleség feladata ágyban, asztalnál és vendégségben. És egyáltalán hogyan is értené meg, hogyan is mondja el, hogy mi történik vele egy nap, egyetlen nap alatt. Mert voltaképpen semmi. Megszokott. Sőt: „a” megszokott. Reggel megbeszélés. Anyaghiány, berúgott az egyik művezető, fegyelmi. Levelek. Válaszok. Vgyfeíek. Panaszok. Rohanás az egyik értekezletre, hogy onnan loholjon tovább az üzem bővítésének ügyében egy másikra. Üzemi ebéd. gyorsan, kapkodva és hidegen, mert hiába teszik félre, kihűl, mire hozzájut. Délután végigjárni az üzemet, beszámolókészítés a taggyűlés elé, vagy pártnapra felkészülni, avagy valamelyik vizsgára ... ... S ez így megy évek óta, dehogyis évek óta, évszázadok óta! Rengeteg kávé, rengeteg cigaretta, rengeteg emberi butaság, a saját butasága is, valami kis öröm, jutalom, hogy aztán megint és újra vita, veszekedés és közben mindenkor és mindenhez jópofát vágni. Hogyan mondhatja el a P 2-es típus mai vitáját, amikor egy fiatal főmérnököt kell meggyőznie neki, hogy ami ma éppenhogy megfelel, az már tegnap is elavult volt, nemhogy még holnap is jó legyen? Hogyan magyarázhatná el anélkül, hogy ne kellene a hónapok gondját is elmondani, amíg egyáltalán eljutott oda, hogy szóba kerülhet ennek az új típusnak a próbagyártása ... Hogyan mondhatja el, miért és ki jelentette fel a minisztériumban és a népi ellenőrzésnél? Ahhoz éveket kellene visszaforgatnia emlékezetében, hogy elmondja, annak idején miért kellett a főkönyvelőt fegyelmileg elbocsátani, s miért maradt az elbocsátott főkönyvelő Foto: Gábor sógora a vállalatnál... Itt minden perc és minden gyártmány, minden ember és minden akta. Egyik év a másikkal úgy összefonódott, hogy a napok, pillanatok liánként kuszálódnak össze a tegnappal és a holnappal. Pedig jó lenne, megnyugtató lenne, ha volna valaki, akinek mindent és mindig elmondhatna. Hogy amíg beszél, mintegy hangosan gondolkozva, maga is megszűrje érveit és igazságát; hogy az a valaki segítője és kritikusa is legyen, élettárs és gondolatainak, emberi vágyainak is a társa. Különben jó asszony. Ú a különben- jóasszony. S ebben az is benne van, hogy általában senki rosszat róla nem mondhat, de jót se, hogy senkivel rosz- szat nem tud termi, de jót se, hogy bárki lett volna a férje, mindegyikhez hű lett volna, mosta volna ingeit, megszülte volna a két gyerekét, főzött volna és megkérdezte volna: — Mi újság? Történt valami? — Mondtam már, hogy semmi. Az ég világon semmi... — Ja, persze, már kérdeztem — nevette el magát az asszony és megkérdezte férjétől, főzzön-e szalor.tüdőt zsemlegombóccal holnap vacsorára ... — Természetesen, főzzél csak, szivem ... — aztán jutott eszébe, hogy világéletében utálta a zsemlegom.bócot, és ezt az asszonynak is kellene már tudnia. Biztosan tudja is, de otthon vagy huszonöt éve megmagyarázta neki az anyja, hogy a férje ízlése változik, s ezt soha ne feledje el, Nem is felejti. Ezt nem! Gyurkó Géza
