Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-06 / 5. szám

Ifivezetők Királyréten A téli szünidő az iskolások, diákok számára egy kis kikap­csolódást jelent az iskolai munkából. A pedagógusok is igyekeznek ilyenkor felkészül­ni az új tanévre. Azok az ifivezetők, akik az úttörőcsapatban végeznek va­lamilyen munkát, de emellett 14—20 éves fiatalokkal is fog­lalkoznak önképző körökben, ifjúsági klubok vezetőiként vagy a fiatalok továbbképzé­sekor — háromnapos tanfolya­mon vettek részt a királyréti KISZ-iskolán, Pest megyéből. A ceglédi járást és a várost kilenc ifivezető képviselte. Három előadást hallgattak meg. Az első az ifjúsági klu­bok céljával, felépítésével, programjával és társadalmi szerepével foglalkozott. Az if­júsági mozgalmi életet a klu­bokban sajátos formában, mű­velődő közösségben élhetik a fiatalok — persze, csak akkor, ha megfelelő az irányítás és a program is változatos. A harmadik foglalkozáson épp ezért egy bemutató klub­estet rendeztek a királyréti tanfolyam hallgatói részvételé­vel. (e. k.) PEST NEGYEI HÍRLAP KÜ LÖNKIAPÁS A A CEGLEPt JÁRÁS XI. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1967. JANUAR 6., PÉNTEK ÚJDONSÁG: bárhonnan haikatnak árat Sikeres évet zárt a Cegléd és Vidéke Fmsz A Cegléd- és Vidéke Körzeti Fmsz irodáiba na,gyón nehéz bejutni most, év elején. Az áruházi bejárat a leltározás miatt zárva, a másik, utcai bejáratot pedig homok és kő­kupacok, építkezésre jellem­Készül a termelési terv Á belvízvédelemről tanácskoznak A gomba helyére primőr kerül A termelőszövetkezetekben — ha kisebb területeken is — télen is folyik munlca. Az ad­minisztrációs munkacsoportok •—, élükön a főkönyvelővel, el­nökkel — a zárszámadást ké­szítik elő. Ennek egyik előfel­tételével, a leltározással már elkészültek a ceglédi Alkot­mány Termelőszövetkezetben is. Ügy számítják, hogy január közepére végeznek a zárszám­adás munkálataival és a hó­nap végén vagy február elején sor kerülhet a zárszámadó közgyűlésre. — Folyik a ter­melési terv összeállítása is. A brigádvezetőket és a munka- vállalókat is bevonják a terv- készítéssel kapcsolatos meg­beszélésekbe, s körültekintően határozzák meg, hogy az idén melyik területre miből meny­nyit vessenek. Ha a termelési terv elkészült, sorrakerül a költségvetési terv kidolgozása is. Ezt a jövő hónapban állít­ják össze. A termelőszövetkezetek el­nökei és főagronómusai jelen­leg Gödöllőn vannak egyhetes tanfolyamon, ahol szakmai to­vábbképzésben részesülnek. Ma délelőtt a városi tanács tanácstermében tartanak meg­beszélést a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok veze­tői és belvízvédelmi felelősei. Az értekezletet a helyi belvíz­elhárítással kapcsolatos intéz­kedések megtárgyalása teszi szükségessé. A kertészetekben ilyenkor is folyik kisebb munka. A hol­landi ágyakat takarítják, ki­szedik a trágyát, amelyet vagy továbbérlelnek melegágyi föld­nek, vagy szervestrágyázásra használják. Ezekben a hetek­ben döntenek arról is, hogyan állítsák össze a kertészetek munkatervét. Palántanevelési és hajtatási program készül. A hónap közepén megkezdik a növényházakban a koraiak magvetését. Elsőként a saláta és a karalábé magját vetik el, majd a belső hajtatással ter­melt paprika következik. A téli munkák közé tartozik a melegágyi talzarók készítése. Zsúpból, nádból fonják eze­ket. Javítják a melegágyi ab­lakokat is. A ceglédi Táncsics Termelő- szövetkezetben a korszerű nö­vényházban gombát termeltek, mégpedig szép eredménnyel. Most már ezt a helyiséget is felszabadítják a magvetés és a palántanevelés céljaira. ző deszkasétányok teszik épp­hogy járhatóvá. A kupacok helyén az év vé­gére korszerű, kétszintes épü­letet húz a Bács megyei Építő­ipari Vállalat: bővítik az fmsz-áruházat, mintegy 6 milliós költséggel. Az építők vállalták, hogy az előírt terv szerint év végére befejezik a munkát. Az emeleti irodákban azonban a megszokott, új év kezdő rend az úr. Csak az íróasztalok, polcok tanúskod­nak arról, hogy milyen nagy fába vágták itt a fejszét. Az 1967-es évet már az új gazdasági mechanizmus jegyében kezdte meg a Cegléd és Vidéke Körzeti Fmsz, a SZŐ VOSZ határo­zatára, kísérletként. Mit jelent ez a számukra? — Teljes függetlenséget a létszám alakítása, a bérezés, az áru be­szerzése terén. A SZÖVOSZ csak egy tervszámot határo­zott meg a számukra: az évi nyereségét Az új évre a felkészülést már megkezdték. Hogy vala­mennyi dolgozót tájékoztat­hassanak, nemrég összterme- lési értekezletet tartottak, is­mertették a tennivalókat, és a várható eredményeket, ame­lyeket el kell érniük. A legfontosabb mutató a nyereség lesz. Üj bérezési rendszert alakítanak, amely a vezetők fizeté­sét is függővé teszi a nye­reség alakulásától. A felkészülés azt mutatja: bi­zakodva és akarattal teli igye­kezettel fognak munkához. Tervük, hogy legalább az 1966- os eredményt elérjék — ami nem is kicsi. A körzeti fmsz kiskereske­delmi, vendéglátó, felvásárló, és ipari-mezőgazdasági rész­áll. Az éves tervet valamennyi egység­százalékon felül tel­iegekből sikerült nek 100 jesíteni. A kiskereskedelem bevéte­le 11 millió 440 ezer fo­rint volt, a vendéglátók a 104,9 százalékkal megha­ladták a 14 millió 340 ezer forintos bevételt. A felvásárlás eredményeinek a felmérése most folyik, de az már tény, hogy a zöldség­gyümölcsféléből mintegy 300 vagonnal értékesítettek. Tel­jesítette tervét a szikvízüzem és a két szövetkezeti szeszfőz­de is. A nyereség mérlege ja­nuár végére elkészül: a har­madik negyedév alapján mintegy 3 millió forintot biztos, hogy elérnek. Az idén jobb lesz az áru öszetétele, megfelelőbbnek kell lenniük a készleteknek. Ed­dig csak a megyei nagykeres­kedelemtől vásároltak, most pedig az ország bármelyik ré­széből hozhatnak árut: a partnerekkel maguk tárgyal­hatnak, és a felvásárlási árat is maguk állapíthatják meg. — es SZIGETVAR Téli strand Hatvankét Celsius fokos, magas ásványtartalmú hé­vízre bukkantak a közelmúlt­ban Szigetvárott. A percen­ként 3200 literrel felszínre bugyogó vizet az ifjú város gyorsan hasznosította: elve­zették a Zrínyi vár melletti strandra. Most azon munkál­kodnak, hogy minél előbb megindulhasson a téli fürdő­zés. // Ott úgy hívtak: Rozika...' Leltári szám a széken Szerény berendezésű iro­dánkban évek óta nyolc szé­ken ücsörögtünk. A törött lá­bún én, a nyekergőn az egyik, a harisnyatépő szögesen a má­sik kolléga. A megmaradt öt széket — önzetlenségünk jel­képeit —, amelyek irodánk legjobbjai voltak, az ügyfelek foglalták el. A székek annak rendje és módja szerint bilétázva vol­tak, az ajtón levő leltári jegy­zékben is szám szerint szere­peltek — amely az idők múlá­sával a legyek sétahelyévé lett. Szóval, a törvényesség betartásával bírtuk a széke­ket. Tegnap még nem gondoltuk, hogy testünk eme pihentető eszközét kihúzzák alólunk. Tegnap még fesztelenül fe­szengtünk rajtuk, s nyikorgá­sukat hallván, eszünkbe sem jutott, hogy a leltározó bizott­ság már megkezdte az év eleji ellenőrzést. Már akkor remegtünk, ami­kor beléptek. Kis iroda va­gyunk sok székkel — ki tud­ja? Árgus szemekkel néztek körül a helyiségben, piros go­lyóstoliból egy lcarika az egyik rovat rubrikájába, kék színű „pipa" a másikba. Úristen, mi lesz ebből? Az utolsó tételnél megállt a ceruza, a bizottság egyik tagja hosszan a szemem­be nézett, de a ceruza nem mozdult helyéről. — Itt valami bűzlik — do­bogta szívem. — Egy székkel több van! — mondta ki a szentenciát a ceruzás. — Hon­nan a fölösleg? — suhant ke­resztül a gondolat mindany- nyiunkban. Különben minden stimmelt, csak az az egy szék! Mert ugyebár az tudvalevő, hogy a többlet is éppen olyan bajt okozhat, mint a hiány. Ezért ül most börtönben az egyik vidéki boltvezető is. A leltárnál négyezer forint több­let mutatkozott, csak a forint, az nem volt sehol. Mennyit mutathat a parag­rafus egy fölös székért? Hiá­ba kerestük rajta a számot, fordítottuk oldalra, lefelé, föl­felé, nem találtuk! Itt még csak az a remény sem kecseg­tethetett, hogy a legyek... A kolléga ugyan hebegett vala­mit, hogy talán ö hozta hazul­ról... A bizottság egyik tag­jának azonban ennek hallatá­ra még a szemüveg is lecsú­szott az orra hegyére. Mert — mondotta —, tudjuk-e, hogy magántulajdon nem használ­ható hivatalos helyen! A bizottság ugyebár szűk­szavú, nem szószátyárkodik. Csak elmegy, ök is elmentek. Hogy mi lesz a fölös szék sor­sa? Biztos jegyzőkönyv, ta­núk ..., vagy talán csak elvi­szik, csak úgy egyszerűen? Azóta, ha megcsikordul a szék alattunk, összenézünk, és bal­sejtelmektől gyötörten várjuk sorsunk beteljesülését. Es a székét! (csat—) Nemrégiben a rendőrség fo­lyosóján, tegnap a bíróság épü­letében találkoztam vele. Riadít tekintetű. Szakadt, elnyűtt kabát, félretaposott cipő a lá­bán. Most a városi tanács egészségügyi osztályának ajta­ja előtt topog. Kezében agyon­használt személyi igazolványt győröget. Asszony? Lány? Éveinek számát nehezen le­hetne meghatározni. — Kit keres? — kérdezem. Szeme vadul villan. Talán ellenséget sejt bennem. Elfor­dul. Csak amikor cigarettával kínálom, enyhül meg. — „Ingyenes" igazolvány kellene, mert beteg vagyok — mondja. — SZTK-lapja nincs? — Nincs, mert nem dolgo­zom. Beteg vagyok. Ma még nem ettem .. Életének egy részét a gyám­ügyi előadótól tudtam meg. Iszákos, durva szülők gyerme­ke. Állami gondozásba került. Tizennyolc éves korában, nem sokkal az után, hogy az inté­zetből kikerült, férjhez ment. Egy leánygyermeke született, majd elváltak. A férj elzavar­ta, sem a testvérek, sem a szü­lők nem fogadták be. A kis­lányt a sógornő gondozza, az­zal a feltétellel, hogy sem az anya, sem az apa nem látogat­hatják. Most 23 éves. Bejelen­tett lakása, állandó munkahe­lye nincs. Néha alkalmi mun­kákat vállal, iszik. Züllött te­remtés. A szívével van baj, néha szívrohama van. Egyszer öngyilkosságot kísérelt meg. Ennyit az összegyűlt aktákból. ★ — Miért nem dolgozik? — Mert most beteg vagyok. — És azelőtt? — Hát néha dolgoztam. Egy­szer elmentem Öcsödre és egy házaspárnál dolgoztam. Ott is laktam. Répát szedtünk. Ami­kor befejeztük a munkát, ró­lam megfeledkeztek, nem ad­tak pénzt. Biztos azért, mert be voltak rúgva, munka után nagy „murit” csaptak. Vissza­jöttem. Apámék nem enged­nek be, mert azt mondják, hogy lopós vagyok. Pedig nem lopnék. Míg jó idő volt, ku­koricaszárban aludtam, most hogy hidegek vannak, hol itt, hol ott. Van kunyhó a határ­ban ... meg Csemőbe is kime­hetek ott ismerek két öreget, akik beengednek. Nem sír, amit mond, az in­kább tárgyilagos. Csak amikor az intézetről mesél érzékenye- dák el a hangja. — Ott jó volt... Ott úgy hívtak: Rozika ... Ha meg itt­hon megyek valahová, ahol is­mernek, csak úgy szólnak, hogy no, mi van már megint. Rozi? Pedig ha jó helyem len­ne valahol.. akkor... Ez a sóhaj reményvesztetten hangzik, ő sem hisz benne. Mi­kor a kislányáról kérdezem, nem felel. Csak megkérdezi Nem tudja, a sógorék örökbe is fogadják? A kislány jó helyen van. Szeretik, gondozzák. De mi lesz az anyjával? (csatári) Ahol kosarat adnak Tóth István felvétele Mindennapi kenyerünk A tápiószelei háziasszonyok naponta friss, forró kenyeret visznek vásárlókosarukban. Ahogy otthon megszegik, a kés megakad egy piciny papírban, amelyen az apró betűk a min­dennapra valót gyártó üzem nevét jelzik: III. számú Sütő­ipari Vállalat, Cegléd. Szinte gyárnak nevezhetném, hiszen — nemcsak területileg nagy — de naponta több száz mázsa pékárut szállít a kör­nyék lakosságának. — Merre vannak kirendelt­ségeik? — kérdeztem Mező Imrét, a vállalat műszaki ve­zetőjét. — Nagykőrösön, Tápiószelén, Nagykátán, ezek a legnagyobb üzemeink. — Mind régi üzem, bizonyá­ra rájuk fér a korszerűsítés? — Igen, az utóbbi három év alatt több mint 6 millió fo­rint beruházással átalakítot­ttik egységeinket. Ezek közül talán a legérdekesebb a Tápió­szelén — most az ünnepek előtt — üzembe helyezett tész­tafeldolgozó gépsor, amely le­hetővé teszi a gyors, minősé­gileg és külsőben is szebb ke­nyerek elkészítését. — Ahogy ebben a ceglédi üzemben látom, itt is történik felújítási ' ' • — Bővítettük az üzemet és főleg a raktárét. Eddig a fris­sen kisült kenyereket egymás­ra raktuk, most mindegyiknek külön helye van, targoncán szállítjuk a kocsikhoz, ame­lyek az üzletekbe viszik a pékárüt — De ez a munka még nem fejeződött be, hiszen ezekben az elavult üzemekben van még bőven tennivaló. — Merre vezet az út, me­lyek a jövő évi tervek? — Itt Cegléden két üzem­rész összevonására lesz szük­ség ahhoz, hogy fokozni tud­juk a termelékenységet. Nagy­kőrösön gőzkemencéket állí­tunk be, és minden üzemünk­ben bővíteni kell a raktára­kat. — Látom, most is roskadá- sig állnak a polcok kenyerek­kel, hatalmas kosarakban a péksütemények. — Körülbelül mennyi kerül ki innen naponta? — Kenyérből 160—170 má­zsa, süteményből 60 ezer da­rab a napi átlag. Az ünnepek előtt, hogy problémamentes legyen az ellátás, ezt 12—14 órás műszakokban száz száza­lékkal tudtuk növelni, ami annyit jelentett, hogy össze­sen háromszázötven mázsa pékáru jutott el a vásárlók asztalára. — Szilveszterkor megint hosszú műszakot tartottak? — Most nem. Ez csak egy­napos ünnepnek számított, és a napi 170 mázsa is elegendő Volt. H. G. 202 vizsga Az MHS keretében igen népszerűek a gépkocsivezető­képző tanfolyamok. A múlt év­ben 202-en sajátították el a ve­zetés tudományát, s köztük nem is kevesen azok az ama­tőr gépkocsivezetők, akik nem hivatásszerzés miatt — vagy a katonai képzés előtt, a gépko­csizó osztagba való csoportba osztás miatt — tanulták meg a járművezetést és a közlekedés rendszabályait. Februárban ismét kezdődik az idei, első gépkocsivezető tanfolyam a ceglédi MHS-nél. A jelentkezéseket máris elfo­gadják az irodában. A sorköte­les fiatalok közül motoros és gépkocsivezető jogosítvánnyal mintegy 100 főt látnak el évente. Tetőtől talpig műbőrben... Nagyszabású divatbemuta­tóval egybekötött termékbe- mútatóra készül a győri Pa­mutszövő- és Műbőrgyár. Ja­nuár közepén Budapesten, a Gellért Szállóban bemutatja a termékeiből az OKISZ szalon­jában készült kosztümöket, ruhákat és felöltőket. A gyár felvonultatja eddig ismert ter­mékein kívül a „grabona” el­nevezésű műbőr új fajtáit, va­lamint a „poliuretán” habbal rétegelt textíliákból készült ruhákat is. A bemutató illuszt­rálja majd, hogy a divatos nő már tetőtől talpig műbőrbe öltözhet. Hány nyelv van a világon? A nyelvtudomány szerint jelenleg a világon 2796 nyelv és kb. 3000 nyelvjárás van. Ezenkívül úgynevezett, „holt” nyelveket is ismerünk. OAfH.vóií/í írja Fürdő az úttesten December utolsó napján a délelőtti órákban a Köztársa­ság utca végén, a vasútállo­más közelében, ahol az út erősen süllyedt és rongáló­dott, két kerékpáros haladt gyanútlanul, egy hölgy és egy vasutas. Egyszer csak .neki­hajtottak a vízzel megtelt ká­tyúnak. amelynek az alja je­ges volt. A következő pilla­natban a két kerékpáros be­leesett a vízbe. Néhány perc múlva, amikor a két fürdőző elment, egy másik kerékpáros került a szabadtéri fürdőbe — A há­rom pórul járt kerékpárost alig tíz perc leforgása alatt láttuk fürödni. Nem tudni, hányán jutottak hasonló sors­ra ezen a napon. Annyi bi­zonyos, hogy a termálfürdő forgalma sem lehet sokkal na­gyobb, csak gvógyítóbh hatá­sú. Az volna a javaslatunk, hogy kőzúzalékkal vagy salakkal töltsék fel — legalább a vég­leges útjavításig — az ilyen és ehhez hasonló kátyúkat. Eset­leg jelöljék figyelmeztető táb­lával az ilyen huppanókat. A vasútállomás közelében® Köztársaság utcának ezen s részén a Terményforgalmi Vál­lalathoz és a raktárakhoz nagy a forgalom. A gépjárművek tovább rongálják az am úgyis rossz utat, s ezzel egyre na­gyobb balesetveszély fenye­geti az erre járó kerékpároso­kat. II. J. gépkocsivezető

Next

/
Thumbnails
Contents