Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-05 / 4. szám
Lesz-e járási szociális otthon ? EGYEDÜL, DE NEM ELHAGYATVA Az egyik járási tanácsülés a járás munkaerő és a szociális gondozottak helyzetét tárgyalta. A beszámolóból kiderült, hogy körülbelül 120 elhagyatott idős ember él a járásban. Bár a KISZ-tagok és az úttörők segítenek nekik a házimunkában, vizet hordanak, fát vágnak, kitakarítják a lakást. Jólesik a segítség, de ez egymagában még nem oldja meg az elhagyatott emberek problémáját. A szomszédok, az úttörők nem tudnak otthont, teljes ellátást biztosítani. Ahhoz, hogy a munkában megfáradt, egyedül élő emberek nyugodt körülmények között élvezhessék a pihenés jól megérdemelt éveit — otthont kell építeni nekik. A járásban egyetlen szociális otthon van, Gyomron, az a Fővárosi Tanács kezelésében van. A járás idős embereit — helyhiány miatt *— nem tudják ide felvenni. A tanácsülés elhatározta, hogy a művelődési osztály és az egészségügyi csoport felmérése után, a várható költségek megállapítása után az áprilisi tanácsülésen újra megvitatják a kérdést. A terv az, hogy a járás tsz- einek, vállalatainak, ktsz-ei- nek és a községi tanácsok anyagi hozzájárulásából építik fel a szociális otthont. Fenntartását már állami költségvetésből fedeznék. Az otthon felépítése nem jelentene nagy anyagi terhet a községeknek, hiszen 18 község és 22 tsz vállalná. A gyömrői otthon berendezését annak idején a ktsz-ek vállalták, megvették a felszerelési tárgyakat. A járási szociális otthon berendezéséhez is hozzájárulnának a ktsz-ek, vállalatok, hiszen a magánosán élő 120 ember közül sok éppen ezektől a ktsz-ektől, vállalatoktól ment nyugdíjba. Áprilisban újra megtárgyalja a felépítendő szociális otthon ügyét a tanácsülés — akkor már a hozzávetőleges költségvetés birtokában, felmérve hány idős ember elhelyezéséről kell gondoskodni — s ha .megnyerik a tsz-eket, vállalatokat a nemes ügynek — az igenlő szavazat után hozzákezdenek az idős emberek otthonának építéséhez. (d) A vccsési sportkösffa/ií lés \ időpontja megváltozott. Nem : 12-én, lesz, mint tegnap közöl* j tűk, hanem 8-án, délelőtt kilenc órakor tartják. IX. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 19S7. JANUÁR 5., CStjTÖRTÖK Milliók hálózatfejlesztésre Hüsiüzem Üllőn — Gondok a monori szeszfőzde építésénél Először: FELMÉRÉS Január másodikán foglalta el új munkahelyét Király János, a Monori Járási Pártbizottság művelődési és propagandaosz- táiyának új vezetője. — Hogyan kezdett munltá- hoz, milyen tervek, elképzelések foglalkoztatják? — kérdeztük. — Első feladatomul a járás, az emberek megismerésit tűztem magam elé. Azoknak az embereknek a megismerését, akikkel együtt fogok dolgozni. Ezért a napokban ellátogattam Gyömrőre, Péteribe, Üllőre, Nyáregyházára, s úgy látom, bízhatok abban, hogy rövidesen egy igen jó, ütőképes aktívahálózatot sikerül kiépíteni, mely a községekben felmerülő bármilyen probléma megoldására képes lesz. — Szeretném, ha sikerülne egy komoly előadógárdát stabilizálni, akik nemcsak a szemináriumokat, előadásokat vezetnék, hanem akár mint ünnepi szónokokra is számíthatnánk rájuk bármikor. Sok jó pedagógus él, dolgozik járásunkban, sok jó, eredményes kísérlet folyik, érdekes új módszertani megoldások, s ezeket szeretném összegyűjteni, népszerűsíteni, s vagy a Pedagógiai Szemlében, vagy a Köznevelésben megjelentetni. Ennek megvalósításához egy munkaközösség vagy bizottság létrehozásán töröm a fejem, s bízom, hogy támogatni fognak ebben járásunk pedagógusai. _ Király elvtáns a pilisi Űj Élet Tsz párttitkára volt, s egyben a pilisi egységes vezetőség titkára. Ugyanakkor a községben tanácstag, vb-tag is. Hiányozni fog Pilisen. — Nehéz volt elválni a községtől, hiszen 1981. óta vagyok Pilisen. Nagyon szép eredményeket értünk el közösen, s nagyon a szívemhez nőtt az Űj Elet Tsz minden dolgozója.. Őszinte, nyílt, jó légkör alakult ki a tsz-ben, s RITKA EREM Ritka tárggyal gazdagodott a nyíregyházi Jósa András Múzeum éremgyűjteménye. Román Magdolna buji lakos a múzeumnak egy ezüst emlékérmet szolgáltatott be, amelyet Budavár 1686. évi visszafoglalása alkalmából adtak ki. Az akkor veretett mintegy 25- féle érem közül ez a legritkábbak egyike: átmérője 5,5 centiméter, egyik oldala az ostromlott budai várat, a másik pedig Lipót császárt ábrázolja. jó to~ az emberekkel kialakult kapcsolatot szeretném vábbra is megőrizni. — A pártbizottság kollektívája ismerős, szívesen vállaltam ezt a munkakört, hiszen itt is a szakmában dolgozhatom, a pártoktatás, az állami oktatás, az egészségügy sok szép és érdekes feladatot tartogat. — Most az első hetekben szeretném felmérni, milyen szinten áll a pártoktatás járásunkban, hol kell segítem. Gyakorlatom ebben a munkában, úgy érzem, már van, hiszen amikor Pilisre kerültem, két évig a KISZ-szervezet patrö- nálása volt a pártfeladatom, szemináriumokat vezettem, azután a pedagógus pártszervezet vezetőségi tagjaként, voltam szemináriumvezető, s úgy láttam, a közösségi nevelés, a közösségi ember nevelése itt alapozódik meg. Egyébként diákkorom óta veszek részt magam is a mozgalmi munkában, mióta elindultam abból a borsodi bányászfaluból, ahol születtem. S úgy látom, érdemes volt, niunkámat mindenhol megbecsülték, 1959- ben miniszteri kitüntetést kaptam, s azt tapasztaltam, a monori járásban is megbecsülik a jó pártmunkásokat. — Összegezve: szeretnék ez irántam tanúsított bizalomnak megfelelni, terveimet, elképzeléseimet megvalósítani. (f. o.) Szűk marokra fogja beszéde fonalát Vágner József, az Üllő és Vidéke Körzeti Fmsz főkönyvelője, akinek az a nézete, véleménye, hogy a reális alapokon nyugvó tervek, s az abból fakadó eredmények beszéljenek inkább. Pedig lenne mivel dicsekednie, hiszen 1967. év első hónapjaiban szaküzlet jelleget ölt a vas- és műszaki bolt, a korszerű önkiszolgáló berendezése már készül, ezzel egyidöben az 1-es számú ön- kiszolgáló bolt helyén pedig belső átépítés után modern formájú vegyi és háztartási szaküzlet nyílik meg. A cukrászda folyóvizes illemhelyét és új fagylaltfőző helyiséget kap. az udvarban pedig üvegraktár épül, mert a nyár elején már Üllőn is termelni kezű a hüsiüzem. 1967 tavaszán egymilliós költséggel kezdetéi veszi a ruházati bolt folytatásaként a tejcsarnok felé a minden igényt kielégítő kisvendéglő szakaszos építése. Napirenden van az Öcsai úti 2-es számú önkiszolgáló boltot magába foglaló épület megvásárlása, bár most új lehetőség is kínálkozik — a két lehetőség közül bármelyik is valósul meg, az eredmény nagy befogadóképességű, tágas önkiszolgáló rendszerű élelmiszerbolt lesz. Súlyos probléma merült fel a monori szeszfőzde építésénél. A TÖVÁLL — aki az építkezés kivitelezését vállalta — csak december közepén kezdte meg a tényleges munkát, ezzel a beruházási keret, bár erre a célra biztosított 300 ezer forint felhasználhatatlan- ná vált, az 4967. évben már komoly nehézséget okoz a befejezéshez szükséges nagy ösz- szeg előteremtése. Üllőn, a Vörös Hadsereg úton, a Petrányi ház mellett álló telek megvételével igen alkalmas ingatlanhoz jutna a szövetkezet, ahol a közeljövőben korszerű üzletház felépítése válna lehetővé a község közepén. A telek megvásárlásával kapcsolatos eljárások már megkezdődtek. Kedvező fizetési feltételek mellett a közeljövőben az fmsz tulajdonába kerül a Gyömrői úti 7-es számú önkiszolgáló bolt házingatlana is. Komoly, nagy tervek ezek, a főváros közelsége azonban szinte parancsoló módon meg is kívánja, hogy ebben a nagyközségben is fővárosi szinten álló üzlethálózat létesüljön. Kiss Sándor Ilyenek a gyerekek... — Már megint meg akarsz nősülni?— kérdezte meghök- kenve, kissé reszkető hangon az apa a fiától, aztán keserűen legyintett. Érezte, hogy teljesen felesleges volt e kérdést feltennie, mert a gyerek igenis megint megnősül, mert a gyerek nem elégszik meg egyszeri házassággal, egyszeri saját asszonnyal, mint ő, az apa ... — Igen, megint megnősülök, de azt maga úgysem érti meg, tata — mondta kissé nyersen a gyerek, hogy az apa szívébe belenyilallt a tiszteletlenség felett érzett fájdalom. Még hogy MAI MŰSOR MOZIK Goaiha: Bolond április. Nyáregyháza: Eiocd kapitány fia. Úri: Rangon alul. Vasad: örvényben. Labdarúgás yts 1966. éri legjobbak Egyre-másra jelennek meg a különböző hírügynökségek, szerkesztőségek évvégi statisztikái, összeállításai, kik voltak 1966-ban a legjobbak. Ehhez az immár hagyománynak nevezhető szokáshoz csatlakoztunk mi is, és összeállítottuk az 1966 év legjobb járási csapatát, és mivel sok poszton nehéz volt a döntés, a B-csa- patot is. Az összeállítás alapja: a Pest megyei Hírlapban és szű- kebb lapunkban, a Monor és Vidékében megjelent tudósítások. Ezek szerint 1966 év legjobb járási csapata: Bogár (Vecsés) — Mellis (Üllő), Győri (Üllő), Boda (Üllő) — Tóth (Vecsés), K. Nagy (Monor) — Néma (Vecsés), László (Monor), Hang (Üllő), Petries (Monor), Körmendi (Üllő). B-csapat: Kalocsa (Monor) — Sáránszki (Monor), Petrányi (Monor), Trasszer (Vecsés), Csernyi (Vecsés) — Simonovics (Monor), Tóth (Üllő), Végh (Gyömrő), Szűcs (Vecsés), Kalász (Vecsés), Viczkö (Üllő). Mint már említettem, néhány poszt betöltése igen nagy problémát okozott. Ilyen volt a jobbhátvéd, a balhátvéd, a jobbszélső és a balösszekötő. Mellis és Boda elsősorban azért került be az A-csapatba Sáránszki és Csernyi előtt, mert így is értékelni akartuk az üllői védelem kitűnő teljesítményét — összességét tekintve. A jobhszélsőket tekintve egyáltalán nem vagyunk elkényeztetve, így került be egyedül a területiek közül a gyömrői Végh, akii ebben a bajnokságban kitűnő csatárnak bizonyult. Néma elsőbbsége mellett a Pest megyei ifiválogatottsága döntött. A balösszekötő helyén Petries helye egyáltalán nem volt biztos — hiszen teljesítménye nem volt kiegyensúlyozott hogy mégis ő került az A-csapatba, az inkább Kalásznak köszönhető, aki csak néhány mérkőzésen nyújtotta azt amit tud. És végül ismét a tudósítások alapján, kik voltak 1966 legjobbjai: 1. Győri Sándor (Üllő), 2. László Károly (Monor), 3. Bogár János (Vecsés), 4. Tóth Pál (Vecsés), 5. Hang György (Üllő), 6. K. Nagy János (Monor). Lehet hogy lesznek olyanok, akik vitatkoznak a fenti sorrenden — ez a rangsor az újságcikkeket, a tudósításokat tükrözi. És a cikk írója úgy érzi: a valóságot is. Szalontai Attila tata ... Hol van már a régi idők tisztelete, a szülők iránt. Hiába, ilyenek a mai fiatalok ... — Megnősülök — folytatta a gyerek rendületlen makacssággal —, de ezt maga úgysem érti meg. Honnan is érthetné meg, hogy a mai világban joga van az embernek a boldogsághoz, hogy senki sem kötelezhet engem arra, hogy hátralevő éveimet olyan nő társaságában éljem le, aki mellett csak unalom, közöny és meg nem értés lenne az osztályrészem ... — De hát ez már a harmadik — próbálta nyöszörögve felemelni tiltó szavát az apa ... — Lárifári, mi az, hogy harmadik. Ez az első! Igen, mit csodálkozik. Ami volt, az a kettő, az csak keresés volt, az első, az igazi kutatása. Nem mondom, néhány évecskét elvettek az életemből, de hát magam is jól tudom, hogy a boldogsághoz nem könnyű eljutni, áldozatokat és éveket kell érte megszenvedni. Megszenvedtem, tata, jogom van hát az igazi boldogsághoz ... De hát te ezt úgysem érted meg. öreg vagy te már, a mi korunk megértéséhez... — mondta a gyerek fölényes magabiztossággal és sziszegve hátradőlt a karosszékben ... — A reumád? — kérdezte az apa ... — Az, a fene vinné el. Időváltozás lesz. Neked nem hasogat? — Én már megszoktam. Húsz éve nyaggat a nyomorult, de már megszoktam. Nyolcvan felé te is megszokod, fiam... — Te jó ég — sóhajtott a gyerek, aki harmadszor nősül — te jó ég, még húsz évet kell várnom, hogy megszokjam ezt a nyavalyát — nyöszörgőit és a botja után nyúlt. — Szia, tata — mondta és csoszogva távozott. Az apa még egy ideig utána bámult: — Milyen tiszteletlenek a mai fiatalok — sóhajtotta és az jutott az eszébe, mi lenne, ha megnősülne. Hiszen voltaképpen még nyolcvan éves sincs... Gyurkó Géza Dióhéjban Vasad története Vasad a Halomi-családé volt. Már 1440-ben puszta. 1444-ben I. Ulászló György budai diáknak adta. 1467-ben egy részét az Alagiak a „Che- wi”-eknek engedik át. A XVI —XVII. században sem lakott hely. Az 1680-as években „Wa- sad” puszta egy része Darvas Jánosé volt, majd házassága révén a Szilassy-családé lent. A XIX. század első felében népesült be a Ráday- és a Fáy- családok birtokában. Monori a fődíj nyertese! „Úttörők a biztonságos otthonért" — Akinek nincs csengője a bicildijén, az fütyörésszen a saroknál — javasolja egy ve- csési kisleány az „Üttörők a biztonságos otthonért” pályázat keretében. A Vöröskereszt megyei elnöksége asztalait teljesen beborítják a kékbe kötött iskolai füzetek. Tele. táskával hordta a postás heteken át a pályaműveket, amelyet az általános iskolások küldtek. A feltételek szerint egy héten keresztül naplót kellett vezetniük a látott baleseti forrásokról — főleg az otthoniakról — és megírni, hogy mit tettek elhárításáért A gyerekek nagy többsége ízesen írja le, mit tapasztalt. Az egyik váci családban rengeteg baj lehet szegény nagymamával. ügy látszik, ő a fő- ügyetlenke. Még a papagáj is megdöglött, mert rosszul zárta el a cserépkályhát, és szén- gázos lett a szoba. Egy budakeszi kislány 'viszont önkritikus. '”'***" — Én voltam az oka, hogy ” szegény nagymama elesett. Felmostam a konyhát és elcsúszott rajta. Egy szigetszentmiklósi pályázó valóságos hősnek írta le magát. Nagyfiúk verekedtek az utcán, félt tőlük, de mégis „szóra emelte a hangját”. Felsőgödön pedig a felnőtteket rója meg az iskolásgyermek : — Itt nálunk mindenki a sorompó alatt bujkál. Ilyen példát adnak nekünk. Nem volt .könnyű dolga a KISZ, a megyei tanács, a KÖJÁL, a Vöröskereszt és az Állami Biztosító képviselőiből alakult sorsoló bizottságnak. Nemcsak azért, mert több száz dolgozatot kellett elolvasni és értékelni, de azért is, mert nehéz volt eldönteni, hogy a jók közül ki a legjobb. Végül is az Állami Biztosító által adományozott 100 értékes ajándékból a fődíjat — egy fényképezőgépet — Burján István monori, a karórákat pedig Benke Erzsébet sziget- szentmikiósi és ízeli Veronika átrönyL tanulók ’’’ ” ”. nyerteit. A többiek töltőtollat, golyóstollat, tolltartót, színes készleteket és könyveket kaptak. POTYAUTASOK Szemző Sándor felv. ÚTIKÖNYV Ligeti Vilma: S/vo árnyékában Ilyen útikönyvet csak asz- szony írhat — így, ilyen érzéssel hajtjuk be a Világjárók sorozat új kötetének utolsó lapját. Finom megfigyelések, apró érzelmi rezdülések sora, s ugyanakkor a nyers hétköznapi valóság — ez találkozik az Indiában töltött három évről szóló beszámolóban. India számunkra a távoli egzotikum volt: jórészt ma is az. Örömmel kell hát fogadni minden olyan beszámolót, amely közelebb hozza e távoli világot, érthetőbbé teszi a bonyolult kasztrendszeren alapuló társadalmat mozgató erőket, nemcsak a kultúra sokezeréves hagyományait, kincseit mutatja meg, hanem a mát, a jelent is. Ligeti Vilma vállalta mindezt, s nagyrészt teljesítette is: elkalauzol a Tadzs-Mahal csodájához, a madrasi egyetemhez, de megmutatja a városok szegénynegyedeit is; mint gyermekeik tanítója, milliomosokkal beszélget, de ismerkedik, s szót ért a házuk előtt vízért sorban álló asszonyokkal, akik nagy türelemmel várják, hogy az urak házának szivattyús kútjából a kincset érő vízhez jussanak. Ott van egy dúsgazdag pár esküvőjén, s beszélget a vidéki orvos lányaival, akik életében, szokásaiban a messzi ezerévek keverednek a mai modern világgal; sok helyen jár, sokféle emberrel találkozik: hű beszámolója segítségével mi is vele tarthatunk a sok tanulságot, ismeretet adó felfedező úton. A könyvet gazdag fényképanyag egészíti ki (Gondolat Kiadó)
