Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1967. JANUAR 1„ VASÁRNAP MJT Mtcrri s^Cfvtap 5 A SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁSOK ELŐTT: Több — nagyobb felelősség Palotás Károly, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkárának nyilatkozata A magyar szakszervezetek alapszabálya értelmében két évenként újra kell választani a szakszervezetek vezető szerveit. A szervezett dolgozók életében e mindig is-nagy jelentőségű eseményre legközelebb jövő év januárjában és februárjában kerül sor. A mostani választások sokkal nagyobb fontosságúak, mint az előzőek. Gazdasági életünk irányításában mélyreható átalakulások előtt állunk — az új gazdasági mechanizmus bevezetésére készülünk. A vállalatok nagyobb gazdálkodási önállósága szükségszerűen maga után vonja a szakszervezeti munka tartalmi és módszerbeli változásait is. A szakszervezeti választások előestéjén ezekről az időszerű kérdésekről beszélgettünk az SZMT megyei vezető titkárával, Palotás Károllyal. Milyen változásokat várhatunk a szakszervezeti munkában? — Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének ugyan nem egyedüli, de fontos következménye — a dolgozók szempontjából nézve is — a vállalati önállóság. A gazdasági életnek ez a demokratizálódása el sem képzelhető szocialista rendszerünkben a vállalaton belüli, az üzemi demokrácia továbbfejlesztése nélkül. A gazdasági vezetők hatáskörének, jogainak kiterjesztésével párhuzamosan nő ugyan a felelősségük is, de a dolgozók számára ez csak akkor megnyugtató, ha maguk is fokozottabban beleszólhatnak a termelés irányításába. Ez a gyakorlatban az üzemi demokrácia kiterjesztését eredményezi. Miben jut ez kifejezésre a szakszervezeti választásokon? — Mindenekelőtt abban, hogy az üzemi tanácsok helyett üzemi szakszervezeti tanácsokat választunk, melyek még több és jelentősebb jogokkal rendelkeznek majd,' mint elődeik. A legfontosabb, hogy ezek a jogok a jövőben teljesen a szakszervezetek hatáskörébe kerülnek. Fontes és felelősségteljes jogot kapnak a szakszervezetek azáltal is, hogy a gazdaságvezetők kinevezésénél, megítélésénél vagy felmentésénél érvényesíthetik a dolgozók véleményét, és képviselik őket. Nem mindegy tehát, hogy kiknek a kezébe adják ezeket a felelősségteljes jogokat a dolgozók. Hogyan biztosítják a szakszervezeti tisztségekre legalkalmasabbak megválasztását? — A szervezett dolgozóknak joguk és lehetőségük van arra, hogy a jelölő bizottságoknak elmondják véleményüket a jelöltekről, szabadon bírálják, s ha a bizottság javaslataival nem értenek egyet, más alkalmasabb jelöltet állítsanak. Elmondhatom, hogj megyénkben az üzemi demokrácia eddig is szabadon érvényesült a szakszervezeti taggyűléseken, a termelési tanácskozásokon. S minthogy ez így • volt, az üzemek, vállalatok dolgozóinak megvolt a lehetőségük arra, hogy helyes ítéletet alkossanak az eddigi mozgalmi vezetőkről, s a vezetésre alkalmas emberekről. A jó szakszervezeti vezetők kiválasztása annál inkább is fontos a mostani választásokon, mert — az említetteken kívül — több ügyben csak a szakszervezet véleményének meghallgatása után dönthetnek a gazdasági vezetők. S olyan kérdésekben pedig, mint a kulturális, egészség- ügyi és szociális ügyek, kizárólagos döntési joguk lesz az üzemi szakszervezeteknek. Ha a szakszervezeti tagság eddig is bátran bírálhatott és javasolhatott, mi a tapasztalat, ezeket a javaslatokat figyelembe is vették a gazdasági vezetők? — Az üzemi demokrácia csak akkor teljes, ha nemcsak módot és lehetőséget adnak a bírálatra, a kezdeményezésre, hanem — a lehetőségek határain belül — meg is valósítják azokat. így nézve a problémát, már sokkal kevesebb elismerő szó jut az üzemeknek, vállalatoknak. Nem egy helyen a dolgozók már huzamosabb időn keresztül sürgetnek számtalan, a munka- körülményekkel kapcsolatos probléma megoldását, de az érdemi intézkedések nagyon vontatottan követték a javaslatokat. Megyénkben ugyan az utóbbi években sokat javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei, de rengeteg még a tennivaló. Nem egy helyen a termelő területek két-háromszorosára növekedtek, a szociális létesítmények azonban nem fejlődtek. Éppen ezért, a SZOT előterjesztése alapján, a Minisztertanács határozatot hozott, hogy a szakszervezetek 1967-ben — a megyei tanáccsal közösen — ellenőrizzék és szorgalmazzák a jövő évre előirányzott szociális létesítmények elkészítését Ha már a jövő feladatainál tartunk, melyek a legfontosabb tennivalók? — Következetesebb harcot kell folytatnunk a még meglevő bürokrácia, az emberekre sértő, gondjaikat, panaszaik, L semmibe vevő lélektelen bánásmód ellen. Megyénkben évente mintegy ötezer panaszügyet tárgyalnak döntő- bizottságaink. Ezekből ugyan csaknem négyezret a munkahelyen elintéznek, de még mindig ezernél több olyan ügy kerül döntésre a megyéhez, amelyek felében a dolgozóknak van igazuk, az ő javukra döntenek. A választások után általában nagyobb figyelmet kell fordítani a dolgozók reáljövedelmének alakítására, az erkölcsi-anyagi ösztönzők hatékonyabb fel- használására. A vállalat anyagi erőforrásainak igénybe vételével az új szakszervezeti vezetőknek az eddigieknél határozottabban kell képviselniük a dolgozók anyagi, szociális és kulturális igényeinek kielégítését Végül az utolsó kérdés: milyen sorrendben történnek a választások? — Januárban a bizalmiak választását bonyolítjuk le, februáriban pedig a műhely- és munkahelyi bizottságokat, a szakszervezeti bizottságokat és az üzemi szakszervezeti tanácsokat választják meg a szervezett dolgozók. Ferencz Lajos Szerencsemalacok - Ceglédről Tízmilliós többlet Buda környékén Eddig legjobb esztendő Dánszentmiklóson Ceglédi malacokat sorsoltak ká tegnap éjfélikor a fővárosi mulatóhelyek szilveszterező! között, a Kossuth Termelőszövetkezet küldte fel a visítozó, szerencséthozó kis jószágokat. S lám milyen a sors iróniája — a jónevű gazdaság mérleghiánnyal, kevés szerencsével zárja az elmúlt esztendőt. Annál sikeresebb évre készülnek pontot tenni a Buda környéki tsz-ek. Mind a 19 közös gazdaság teljesítette a tervét — s ahogy Lőrincz Miklós, a járási tanács mezőgazdasági ^ osztályvezetője elárulta — fő- ^ ként a kongresszusi verseny ^ eredményeként, a növényter- ^ mesztők ötmillió forinttal, az ^ állattenyésztők ugyanekkora ^ összeggel gyarapították a tér-1 venfelü-li, tiszta bevételt. jai, tavaly 37 miMióna növekedett a termelési érték. Úgy néz ki, hogy az 50 forintos munkaegység mellett egy-egy tag eléri a 27 ezer forintos esztendei jövedelmet. S miután az idei sikeres gazdálkodás anyagi feltételeit is megteremtették, 1967-ben minden bizonnyal tovább lép a Micsurin Tsz. — s. p. — Bakonyszentlászló RÓMAI ÚT Bakonyszentlászló határában — a Cuha-völgyében — erdei bekötő utat épít az erdő- gazdaság. A munkák közben egy régebbi út maradványaira bukkantak, amelyről a régészek hamarosan megállapították, hogy a római korban az erdőt kötötte össze a győri útvonallal. A 2000 éves támfalas útrendszer több helyütt még igen jó állapotban van, a pontosan illesztett, faragott kövekből készült töltése biztos támasztékot ad az új útnak is a hegyoldalon. A szakemberek a megfelelő vizsgálat után úgy döntöttek, hogy az új bekötő utat végig a római maradványokra építik feL \wsssssfssssssss*Mmxmsssssfssffs*sff*ss*MMSssssssssssssssssssffSffssfssmrA I Dánszentmiklóson több mint másfél évtizede megala- ^ kult Micsurin Termeiőszövet- ^ kezet fennállása óta most zár- ^ ja a legeredményesebb észten- ^ dót. 1965-ben 29 millió forint- ^ nyi különböző terméket áilí- ^ tottak elő a szövetkezet tag- § ---------------------:--------------------- | Bontják a budai növényházat Modern kombinát Soroksáron Nagy kertészet épül Dunakeszin Bontják a budai növényházat a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola régi telepét. Soroksáron a főiskola tangazdaságában már elkészült a modem 6000 lejtő tettk a Ménesi útról, a száz- esztendős intézmény, kitelepítésre szánt növényeit. A korszerű kertészképzés, meg a budai városrendezés tette szükségessé az elavult telep lebontásait, amelynek a munkálatait az alsógödd Dunamenti Egyesült Termelőszövetkezet dolgozói végzik. Megállapodott a főiskola az alsógödi gazdasággal, hogy a bontás fejében az ^ üvegházikat és a különböző ^ anyagokat a termelőszövetke- ^ zet felhasználhatja. Az alsó- ^ gödiek részben ezekből a bon- ^ tfrsl anyagokból építik fel Du- nr.keszi 'és AlSógöd határában § á Duna' 'Thelfett az új kerté- § szeti telepet. A jelenlegi kér- ^ tészet négyszeresére bővül az ^ üzemág, meghatszorozódik az ^ üvegfelület, korszerű hajtató- ^ ház, hollandi ágyak, szolgálják ij majd a primőrtermesztést öt évre tervezik ezt a munkáit s ^ ha elkészül évenként két és ^ fél millió forint értéfcnöveke- íj dést biztosít az alsógödi terme- 5 lőszövetkezetnek. £ (Foto: Gábor) 1 A LAKATOS I s s \ ^ 'srssxwssyyrsss-jwsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssysssssssssssssssssssss> A ferritüzem csőkígyói között bújkálunk, vastraverzek alatt. Száll a ferrit-por, piros még, most töltik a színterelő tepsikbe, a kemencébe visz útjuk, onnét már feketén bújnak elő. Rábök az egyik kemence végére, s azt mondja: mi toldottuk hozzá. Néhány lépéssel odébb darabokra szedett gólyósmalom: ez is házi gyártás, most karbantartás miatt áll. Ezt is ők készítették. Az üzemépület másik részében az atomízerek dolgoznak. Az egyik hőlégbefúvót ugyancsak helyben készítették. Azonos értékű az importtal. Odakinn, az udvaron karcsú vaskémény-párra bök: ez is házi gyártás. És mindezekhez — rajtuk kívül még mi mindenhez! — köze van: keze munkája bennük és fejtörésének eredményei. — Elég kacskaringós az életem, ötven esztendőbe sok minden belefér. Karosszéria- bognár a tanult szakmám, egy maszeknál kezdtem, akkor még a fa dominált a közlekedésben is. Dolgoztam a fővárosban az úttörővasút építésénél, erre-arra, majd idekerültem Vácra, a hajóba, akkor kezdett divatba jönni az alumínium, érdekelt, meg hát lassan magam is rájöttem, a bognárság afféle holt szakma lesz, s így átnyergeltem. Nem bizonyult rossz lónak..! Kilenc évet húzott le a hajóban Schuppauer Ádám. Alumínium csónakokkal kezdték, s amikor eljött, az első féltucat vízibusz már vízen ringott — Nem a magam jószántából jöttem elf meg kell mondanom, eléggé csúnya ügy volt őszintén szólva, s ha régen is volt, csak az fáj, hogy még ma sem tudom, mi, bajuk volt velem. Jártam én erre is, arra is, vizsgálják ki az ügyem, ha kell, akár csukjanak is le addig, de én csak a szemtől-szembe dolgokat szeretem. Így kerültem azután ide — voltam én közben hórukk munkás is, ktsz-tag is, egy esztendeig, mert kell a kenyér a családnak — a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. „A Supi” — így nevezi mindenki. És ha jobban kérdezősködik az ember, hozzátold- ják azt is, hogy: arany keze van. Megszelídül benne az anyag, engedelmes szolga válik belőle, mert — mondják — ért a vas nyelvén. Amit senki sem tart helyben megoldhatónak, annak is nekiug- rik. Érték kudarcok, de nem szégyelli a vereségeket Elég győzelme van ahhoz, hogy — veszíteni is tudjon. — Tízen voltunk testvérek, ekkora családban igencsak megtanulja az ember, hogy darabka fának, görbe szögnek, mindennek haszna lehet Talán még innét jött velem, hogy szeretek fabrikálni. No, meg az is, hogy restellné az ember, ha valami ez-az, holmi halott jószág babrálna ki vele, ő meg állna csak a gép előtt, a száját tátva. Mindig van valami megoldás... Az egyik nagy prés irdatlan lendkerekét megpróbálták leszedni. így is, úgy is, nem mentek semmire vele. Akkor szóltak nekik. Némi kárörömmel. Fogadtak tíz liter borba, hogy leszedik. A többiek könnyen ígérték, s már szájukban érezték az ízét Mert ezt a fogadást csak elveszteni lehet. A sok mázsás vaskerék — lekerült a gépről. Megfizették a bort? — Csak nem gondolja, hogy a zsebükben hagytuk az árát? Fizettek, mint a parancsolat! Mosolyog. Vidám ember, mozgásában van valami kedves — könnyedség, pedig amúgy zömök. Ügy jár-kel gépek, zúgó, forró masinák között, mint mesealak a pompás virágokkal teleszórt mezőn. Szereti ezt a gyárat? — Ahol az ember kenyeret kap, azt meg is kell szolgálnia. Meg hát: mozog itt minden. Épül ez, bővül az, új gépek jönnek, az ember kimászik egyik dologból, már nyakan a másik. Olyan mindenes a mi brigádunk, mindig ott kell lenni, ahol éppen —•„ dolgoznak. Nevet: — Az a pechünk, hogy mindenütt dolgoznak. így hát nem érünk rá támasztani a falat. Magam is tanúsíthatom: jó másfélórás keresgélés után találtam csak rá, mert itt is volt, ott is volt, járt már vagy öt helyen, mire végül a hatodiknál összefutottunk. Kilenc lakatos tagja az Űj Élet szocialista brigádnak, kilenc közül az egyik ő. A tmk-műhelyhez tartoznak, s olyasfajta kis közösséget alkotnak, akik nélkül — nincs gyár! Fúr-farag, kimegy az ócskavasgyűjtőhelyre, összekeresgél néhány kidobott vasat, rajzol, majd reszel rajtuk, alakítgat, s megvan a . csőlapító szerszám. Addig kalapálták, olykor napokig is a sok tucat csővéget, Most egy- egy mpzdulat a szerszámmal, percek alatt megvan a korábban órákig tartó munka. Szeret dolgozni, de — izzadni, gürcölni nem. Ha nem kell, ha van más megoldás is. Rejtőzik benne valami a mesealakok furfangosságából, a többet ésszel, mint erővel magatartásból. A színterelő tepsiket sűrűn kellett pótolniok, az importlemezből készült, öt darabból kiszabott, majd összehegesztett tepsik az 1200 fokos hőmérsékleten hamar átégtek. „Unta” már ezt a tepsiügyet. Addig-addig unta, hogy új megoldást dolgozott ki, egy darabból hajlítják a tepsiket, háromszor tartósabbak a régieknél, s a gyár a zsebében hagyott évente fél millió forintot. — Nincs egy szavam se, szépen kaptam érte, mert újítás lett a dolog, s megadták a négy százalékot... Míg beszélgetünk, magunk mögött hagyjuk az üzemrészeket. Csak úgy mellékesen mondja, de — mindenütt ott van kezük munkája. A szárító- szekrényekhez újfajta horgot készített, segítségükkel kétszer annyi alkatrész fér a belső térbe, azaz — „megkétszereződött a kapacitás”. A raktárban cső- állvány-rengeteg. Megint csak ők készítették. Üj gép? ök alapozták, állították be. Meg is kérdem tőle: nem sok ez egy kicsit? Húzza a vállát, mint aki nem érti: — Lakatosok vagyunk, ez a dolgunk. Jól néznénk ki, ha ennyit se lehetne ránk bízni! Ha belemelegszik, olyan lelkesen, csillogó szemmel magyaráz, mint az új játéknak nagyon örvendő gyerek. Most az atomizer léghevítőjének történetét mondja, három másik társával hozták össze, először belebuktak, amit készítettek, nem volt jó, de másodikra! A gyár devizát takarít meg, de őt nem ez érdekli. Ez már a dolgok „adminisztratív” oldala. A megoldandó érdekelte, a feladat, a nehézség. — Jó érzés megcsinálni valamit Ránéz az ember: készen van. Akkor valami elégedettség féle van benne. Persze, hát ezt nehéz így megfogalmazni ... Hallgatagon bandukol mellettem, mint aki magában keresi a választ, mi is ez a jó érzés? A kapunál, kezet szorítva, nem állhatom meg, s megkérdem: — Kié ez a gyár? Felkapja a felét, azután hirtelen megérti. Nagyot neveti hamiskásan hunyorít a szemé* vei, s azt mondja: — Hát kié lenne? Az álla1 mé... (mottó)
