Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-29 / 25. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CEGLÉD VÁROS RÉSZERE Wmsssss.1 .. 1 ■ 1 ■ 1—~ —;r, -i ,.s==sr: asaSBB ' .■■■'E .LTTja» X I. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1967. JANUAR 29., VASARNAP Tizenötmilliós nyereség Felkészültek a be harcra 400 ezer forint prémium a Cifrakerti Állami Gazdaságban A Cifrakerti Állami Gazdaság­ban már a tavaszra készülnek. Az őszi munkával időben vé­geztek, bár a belvíz egyes te­rületeken megnehezítette dol­gukat. Okulva a tapasztalatok­ból, a tavaszi hóolvadásra ala­posan felkészülnek. A várható belvíz elhárítására már meg­tették a szükséges óvintézke­déseket. Brigádokat alakítottak, amelyeknek tagjai napon­ta ellenőrzik a veszélyezte­tett területeket. A téli időszakban sem keve­sebb az állattenyésztők mun­kája. Csak így tudnak elegen­dő jószágot értékesíteni. Ja­nuárban már 1400 hízott ser­tést és 40 hízómarhát szállítot­tak a budapesti vágóhídra. A gazdaság irodájában most készül a mérleg az elmúlt év gazdasági eredményeiről. Sza­bó Elemér igazgató elmondot­ta, hogy február 15-re készül­nek el a mérlegbeszámolóval. Előzetes számítások szerint az már bizonyos, hogy mintegy 15 millió forint az állami gazdaság tavalyi nyeresége, ebből 7 millió a terven felül jött. A tengerész nem búcsúzik - úgyis visszatér... Este, ha egyedül vagyok otthon, s fáradt óráim már nem adnak erőt a munkához, könyveim között kutatok, ren­dezgetem őket. Így került a kezembe egy régi, kopott fe­delű kötet. Belelapoztam. A hajdani gyermekkor nagy él­ményét idézték fel újra a so­rok. Ez a könyv a tengerész­ről szólt, aki messzi utakra indul és legyőzi a veszélyeket. A könyvet asztalomra tet­tem, hogy majd újból elolva­som! A véletlen azonban meg­előzött: ,az-‘egykor megcsodált *hős” megjelent, méghozzá — személyesen! „Tenger ész kell" oda, fiam! Az éles barázdák határo­zottságot, szigorúságot rajzol­nak arcára. Keresem tekinte­tét, az elsiklik felettem, min­dig a legtávolibb pontot ke­resi. Nehezen indul a beszél­getés. Szűkszavú ember. Azt mondják, ilyenek a tengeré­szek. Kis Gábor hajóskapitány most érkezett haza Ceglédre hosszú tengeri útjáról. — Most kapitány, de vala­mikor ... — Valamikor én is álmodo­zó gyerek voltam. Aztán a gyermekkori álomból határo­zott cél lett. A ceglédi gimná­ziumban érettségiztem, 1933- ban. A pályaválasztásnál az akkori igazgatóhelyettes meg­kérdezte, mi szeretnék lenni. Mondtam: tengerész. Elmoso­lyodott: „Oda tenger ész kell, fiam!” De én kitartottam ter­vem mellett és 1936-ban sike­rült egy tengerjáróra kerül­nöm. A nyolcezer tonnás Nyu­gat kereskedelmi hajón let­tem kormányos matróz. A világ minden táját bejártam az öreg gőzössel, csak Auszt­ráliába nem jutottam el. — Milyen érzés volt először a tengeren? — Félelmetes a végtelensé­ge, veszedelmes roppant ere­je. De aki megismeri termé­szetét, törvényeit, uralkodni tud felette. — És később? — Tengerésztiszti tanfolya­mot végeztem. Amikor kitört a háború, hadiszolgálatba ke­rültem. Egy alkalommal az Ungvár hajóval együtt men­tünk, amely lőszert szállított. Aknára futott, felrobbant és elsüllyedt. A mi hajónk is megsérült. Én súlyos sebet kaptam, tüdővérzéssel kerül­tem kórházba .. Szomorú élmény, de ez a háború. A hagyomány parancsa — A legnagyobb élmény? — Az utolsó utam: Rijeka— Adriai-tenger—Földközi-ten­ger—Égei-tenger — a Szuezi- csatornán át — Ádenig. Az elmúlt év novemberében vet­tem át a Tata kereskedelmi tengerjárót. Rijekában rakod­tunk. Már az indulás sem volt izgalommentes. Akkoriban zú­dult az olasz földre a hatal­mas ár. A kikötő sem volt biztonságos hely. A felduzzadt víz hatására erős „holt hul­lámzás” alakult ki, amely nagy erővel dobálta hajónkat. Néhány nap múlva kifutolr tunk és simán ereszkedtünk le az Adrián. De a baj ezen az úton már nyomunkba szegő­dött. Az Égei-tengeren hatal­mas ciklonba kerültünk. Négy napig tartott a vihar, recse­gett, ropogott minden. Nagy erőfeszítéssel tartottuk ma­gunkat. Alexandria közelében S. O. S. jelzéseket fogtunk. A görög Herakleion komphajó kiáltott segítségért. Késő volt, a hatalmas hullámok percek alatt összeroppantották a ha­jót. Rövid idő múlva köze­lünkből ismét vészjelzések ju­tottak el hozzánk. Egy iraki hajó süllyedt el. Mi is veszély­ben voltunk... Visszafelé könnyebb volt az út, de a baj egyszer ismét el­ért minket. Olyan ködbe ke­rültünk, hogy még a hajó or­rát sem láttuk. „Betájoltuk” magunkat és keservesen ha­ladtunk tovább. Januárban ér­keztünk vissza Rijekába. — Tudja, furcsa tengerész­hagyomány: ha a kapitány el­ső útja egy új hajóval sok ve­szélyt hoz, soha többé nem fut ki azzal a tengerre. Én is úgy határoztam, hogy megválók a Tatától. Az „ismerkedés” nem jól sikerült. A tenger ura is ember — Mindig hosszú ideig van távol. Nem rossz ez? — A hivatásunkhoz tartozik. Ez az életünk. — őszintén: soha nem félt? — Csak a gyáva emberek hősködnek. Ha bajba kerülünk — én is ember vagyok —, a természetes életösztön engem is megriaszt. De önfegyelem­mel legyőzheti az ember ezt a legerősebb érzést is. — Május végén indul ismét útra. Addig? — Egyelőre a családom kö­rében töltöm az időmet. Ké­sőbb hozzá kell kezdenem a következő út előkészítéséhez. A beszélgetés végén nem köszön el. Azt mondja, ha a tengerész útra indul, nem bú­csúzik. Úgyis visszatér.. Kohlmayer Ádám Ami azt jelenti, hogy egy hold­ról átlagosan 300 forint tiszta bevételt könyvelnek el. A sikeres gazdasági évben benne van az is, hogy az 1965- ös évhez viszonyítva 25 szá­zalékkal kevesebb baleset tör­tént a gazdaságban. A jól végzett munka jutal­mául 120 ezer forint prémiu­mot osztottak szét a műsza­kiaknak és az adminisztráto­roknak, míg a kétkezi munká­sokat 270 ezer forint illette. (cs—i) Ezüstsirály Üj létesítménnyel gazdago­dott az Üllői úti lakótelep, á Napfény utcában megnyílt a mintegy tízmillió forintos költséggel épült új Budapest egyik legkorszerűbb vendég­látóipari kombinátja, az Ezüstsirály. A 280 személyes éttermet, a 150 személyes presszót és a 100 személyes sörözőt ötle­tesen, modernül, de mér­téktartóan rendezték be, a presszóban dzsessz-zene szó­rakoztatja a vendégeket, az étteremben népi zenekar ját­szik. Nyáron pálmakertben táncolhatnak a fiatalok. A tudós és a tudománya Zeng-bong a folyosó: tíz­perces szünetet jelez a csengő a ceglédi gimnáziumban. Fel­szabadult hangorkán kél diáklábra a lépcsőházban, ahogy sietős lépteikkel igye­keznek fiúk, lányok a tornate­rembe, vagy épp a szabad le­vegőre, az udvarra. Egy fiatalembert keresünk. Ritka diák már harmadikos gimnazista korában — egy tanulmányi versenyen elért eredményével — egyetemi felvételt nyert, felvételi vizsga nélkül! Hiába: aki tud, az tud! Az egyetem padjai ugyan „mágneses” pa­dok, de csak azokat vonzzák egészen magukhoz, akik oda­valók. Milyen lehet egy gimnazis­ta-egyetemista? Sokdioptriás szemüvegű, magábafeledkezett könyvmoly? — A ceglédi könyvesboltban nemcsak Puskás Zuárd Öcsai István szakkörvezető tanárral „gya­korol”. Foto: Gábor V. paprikát. Könyvesboltban nemcsak ked5jén szintén ott szerepelt a lünk, csak míg ő a konyvbaratnak de konyvya- füldl4jzosok között. Nem távo- én a búzát...) .......... _ K.1- ^ jJutalmazatlanul. ekkor - Tanulok, mert febniár C sehszlovákiában járt. 16-án lesz a selejtezője a rádió és a tv újabb vetélkedőjének. Nagyon fel kell készülni, mert a régebbi versenyek dásznak” is titulálták — hal­lottam. A könyvtárban szin­tén. Tizennyolc éves sincs: az Országos Széchényi Könyvtár­ban ismerősként fogadják a köszönését, ha belép. És bi­zony elég gyakran lép be. Van, aki sportbarát. Van, aki a művészeteket szereti. Puskás Zuárd a földrajz meg­szállottja. Nem egy versenyen vett már részt ebben a téma­körben. A középiskolások or­szágos tanulmányi versenyén legutóbb földrajzból indult és nyert. „A földrajz a mindene ennek a fiúnak!” — állította róla tanára, Öcsai István, a gimnázium tanára és szakkör-' vezetője. A tanulmányi verseny témaköre nem volt könnyű: a világ alumíniumiparának gaz­dasági földrajzáról készítettek tanulmányt a vetélkedők. A Kossuth gimnázium növendé­ke egyetemi felvétellel és szovjetunióbeli jutalomüdülés­ről szóló okmányokkal tért vissza Budapestről. Harmadi­kos volt még ekkor. A Magyar Rádió Ki miben tudós vetél­— Mi lehet a tudós diákkal? — Szorgalmasan tanul — várjanak csak, rögtön megke­resem — sietett Öcsai a segít­ségünkre. Pár perc, s nyílt az iroda ajtaja. Puskás Zuárd belépett. Tudós? — Csillogó, fekete szemű, sötét üstökű, nyurga fiatalember, tekintetében szik­rát vető talpraesettséggel, ka- maszos kíváncsisággal, igazi, kölykös tettrekészséggel. Még- hogy ő? Ö, a tudós?! Ez csak cukkolás: nagyon szereti a földrajzot, ennyi az egész. Nemcsak könyvekből, elmélet­ben, hanem a gyakorlatban is. Ha csak teheti, felkerekedik, és indul hegyet, folyót látni, hazánk tájaival közelebbről ismerkedni, kívül is, belül is. A föld rejtett kincsei épp úgy vonzzák, mint a vidék szépsé­gei. — Most az érettségire ké­szül, — ugye sokat tanul? — Persze, hogy tanulok, — feleli, felcsillanó diáktekinte­tében villanásnyi mókázás6al. (Már érzi: egy malomban őrö­válisai is vasszorgalommal ta­nulnak, hogy helyezéshez jut­hassanak. És természetesen én is. Emellett vigyázni kell a bi­zonyítványomra. A földrajz­ban kitűnni, a többi tárgyban elmaradni: nem, ezt nem sza­bad! Az egyetemen jó tanulót várnak, a bizalmat előre meg­kaptam. A földrajz — egyelőre csak kedvtelés a jövő hiva­tásért! (eszes) tinonnfiftf V» »Sí $ '■**&!*** f*«*'**'»* A jó böllér a munka „A vendég gyomra nem marad éhesen” Az udvaron hókupacok, vé­res és sáros csatak. Láncát tépi a kutya. Disznótoros va­csorára vagyunk hivatalosak. Házigazdánknak a ma érke­zők —, rokonok és jó barátok — úgy kívánnak szíves jó es­tét, hogy köszöntésüket jókí­vánsággal is megtoldják: Ami jóval a mai nap foglalkoztak, fogyasszák egészséggel! — Köszönjük — mondja a gazda — részük legyen benne. Terített fehér asztal mellett foglalunk helyet. A beszéd a nagy esemény körül forog. Megtudjuk, hogy a reggel hat óra tájban leölt állat „saját hizlalású” volt. Megmérték kí­váncsiság okából. A kiskörték 247 kilósnak mutatták. Már­ciusban lett volna másfél éves. Pántlikás derekú, kevert fajú ártány a pap hőse. A szalon­nát a sógor, aki a böllér tisz­tét látta el, csak háromszoros húzással tudta átvágni a ge­rincen. Ötven kiló körül van a kiolvasztott zsír, pedig fehér szalonna is maradt bőségesen. Alig helyezkedünk el a két egymásba nyíló tágas szobá­ban, s máris nyílik az ajtó. A fehér kötényes böllér, tréfának, humornak, dalnak, jó mesének kifogyhatatlan mestere, jelenik meg, kezében régimódi tál, s benne gőzöl­gő étel. Rigmust is mond: Ott van a káposzta friss jó disznóhússal, Jó’ meg van csavarva, mint a szekér gúzzsal. Ez a magyaroknak híres eledele, Melyet ha valaki jóízűn nyele le. Nem lesz annak semmi veszedelme. Sőt, inkább távozik minden ö félelme. örülök, ha tálat viszek ki üresen. így a vendég gyomra nem marad éhesen. Kezdjük a kóstolást. Dicsér­jük a káposzta jó ízét. S ek­kor derül ki, hogy a káposzta is saját termés és házi sava­nyítás. S a kenyér? Kalács­nak is beillene, olyan puha, olyan foszlós. Petőfi erről is elmondhatná, hogy „kakas téj- jel szép menyecske sütötte”. Igen, sütötte, mert a kenyér is házi kenyér. Otthoni készítés. A gazda kezében boros pa­lack. A bor is saját termés. Ize, színe, fokja és zamata di­cséretet érdemel. — Egészségünkre! — s fe­nékig isszuk a pohárt. Újra nyílik az ajtó. A lám­pafényben ragyog a hurka- s a kolbászdarabok pirosas bar­nája. A böllér szájából így fo­lyik a szó: Gazd’uram ma reggel bennem lelt hű társra, A disznóperzselést sem bíztuk mi másra, Azt mondta, töltsem a kol­bászt fokhagymával, Más részét pediglen szagos köménymaggal, S a szuszogós hurkát sorbul ki ne hagyjam, Darált erős borssal az ízét megadjam. Azt mondta, csináljak májast, tüdős hurkát, Es a kis gömböcbe szalonnából kockát. A „pálanyja” sajtnak legyen jól megmosva, ízesre töltve s nyomtatva laposra. Barátunkból ki nem fogyna a szó, de elnyomja beszédét a hangos dicséret, kés, villa­csörgés. S itt ismerjük meg, hogy a jó böllér az efféle mun­kák lelke. E napon körülötte forog a világ, mindenki ráfi­gyel s neki engedelmeskedik. Itt azt is megtudjuk, hogy a mi házigazdáink böllére a költészet csillagvirágos birodalmából mágus, tréfaszerető garabon­ciás s hozzá aranyszívű és aranykezű mester. Nyílik az ajtó. Szisszenés, csodálkozás. A háziasszony hozza a meglepetést. A lapos tálca púposva rakva arany­sárga pántlikás fánkkal. S aztán? Aztán már min­den úgy megy, ahogy a köl­tő is megénekelte: „Koccin­tunk s a poharakba már vé­rünkből töltünk... Csak egy kislány ablakától Balog Ádám jó lováig, az alispán rózsájától Kossuth apánk kalapjáig, vál­tott nótán vágtatgatunk, iszo­gatunk, dalolgatunk. A po­hárban piros vér van: a szí- vünkkel koccintgatunk ...” Szomorú István kelt útra ötven évvel ezelőtt. Afféle paraszt poéta,' magyar Orvosi hír. Dr. Bálint István korházi belgyógyász főorvos, február 1-én rendelőjét megnyit­ja. Cegléd, Kossuth tér 6. szám alatt. (Citrom ház) II. emelet 24. Rendel hétfőtől péntekig du. 6—7-lg. Kedden és pénteken reggel 7—8-ig. Telefon: 774 Cegléd és Vidéke Körzeti FMSZ értesíti taqsáqát, hogy MEGKEZDTE AZ 1966 ÉVI VÁSÁRLÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI, VISSZATÉRÍTÉSI KÖNYVEK BESZEDÉSÉT ÉS CSERÉJÉT 1967. ÉVRE. Könyvek leadhatók 1967. FEBRUAR 10-IG. Cegléd: Kossuth tér 9. sz. (központ) iroda). Aruház feletti emeleten. Csemő Halász-telepen levő fmsz irodában. Törtei: Kossuth Lajos u. 13. sz. alatti irodában. Igazgatóság A közerkölcsről Ezekben a napokban az or­szág minden részében ezrek és ezrek fáradoznak politikai életünk nagy eseményének előkészítésén, a márciusra ki­írt tanácsi és országgyűlési képviselőválasztások megszer­vezésén. Az ország törvényho­zó testületét, a parlamentet és az államigazgatás helyi szer­veit, a tanácsok tagjait vá­lasztjuk meg tavasszal. Az alkotmányban biztosított állampolgári jogokkal élni, a négyévenként következő vá­lasztásokon szavazatunkat ad­ni, megtisztelő kötelességünk, örömteljes kötelezettség és nagy felelősség. Választásunk­kal bizalmat adunk azoknak, akiket alkalmasoknak találunk arra, hogy közös céljaink meg­valósításában az irányító posz­tokat betöltsék. Városunkban minden választót felemelő ér­zéssel és megnyugvással tölt el az a tudat, hogy városunk közerkölcse tiszta. Méltatlan és alkalmatlan személyek nem kerültek a jelöltek listájára. Becsületes, dolgos, jellemes, városunk előbbre jutásán mun­kálkodó, a közérdeket szem előtt tartó emberek lesznek képviselőink a tanácsteremben és a végrehajtó bizottságban. Személyükben fcollektív, de­mokratikus vezetésre alkalmas funkcionáriusokat tisztelhe­tünk. Olyanokat, akik a város felvirágoztatására töreked­nek, de nyílt emberi szóval felfedik a hibákat is. így alakul ki a hasznos együttműködés a választók és méltó képviselőik között. Úi női méretes részleg nyílt a NÍVÓ Ruházati KTSZ Rákóczi út 1. sz. alatti üzletében, Szabadság mozi mellett. TEGYEN EGY PRÓBARENDELÉST. Saját és hozott anyagból vállaljuk női ruhák, blúzok, alkalmi ruhák, terlyszter szoknyák, kosztümök varrását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents