Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-28 / 24. szám

Folytatta munkását az országgyűlés A költségvetés vitája ___ |H| ( ■ . i!.' i!|i ^J^'^***** PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Pénteken délelőtt 10 órakor az 1967. évi állami költségve­tésről szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta tanács­kozását az országgyűlés. Ez alkalommal Pólyák János elnö­költ. Délelőtt többek között Biszku Béla, a Politikai Bi­zottság tagja, délután pedig dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter mondott beszédet. Az első felszólaló tegnap délelőtt tehát Biszku Béla volt. aki többek között a kö­vetkezőket mondotta. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 24; SZÁM ARA 5« FILLER 1967. JANUÁR 28., SZOMBAT A „békési világóra- szerződési szovjet-angoi-ameríkai aláírása Moszkvában Magyarország is csatlakozóit a megállapodáshoz Biszku Béla beszéde Az előttünk fekvő 1967. évi állami költségvetés összhang­ban van gazdaságpolitikánk céljaival és a szocialista épí­tőmunka idei feladataival. Gazdaságpolitikánk minden tekintetben megfelel a ma­gyar nép érdekeinek: célja a termelőerők és a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztése, a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép élet- és munkakörülményeinek szün­telen javítása. Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt reálpoli­tikát folytat. Ez a politi­ka szüntelenül nyomon követi az élet változásait. Emlékeztetem a tisztelt or­szággyűlést; két és fél, három évvel ezelőtt a kedvezőtlen je­lenségeket tapasztaltunk a gazdasági életben. A jelensé­gek mélyreható elemzése alap­ján a Központi Bizottság 1964. decemberében határozatot ho­zott a kedvezőtlen tenden­ciák megváltoztatására. Akkor elhangzottak aggá­lyok is, hogy a párt elhatáro­zásai bizonyos területeken a viszonyok stabilitását érintik. A párt szerepe, a realpolitika azonban nem az, hogy tétle­nül szemléljük a fejlődő élet szövevényéből felbukkanó je­lenségeket és tendenciákat, hanem az, hogy a társadalom, a szocialista építő munka cél­jaiból kiindulva, kedvező irá­nyú változásokat kezdemé­nyezzünk. A fejlődés követelményei­nek és a lehetőségeknek mélyreható vizsgálata alapján jutott a párt arra az elhatározásra, hogy ja­vasolja a gazdaságirányí­tási rendszer átfogó re­formját. Jóllehet még sok részletkér­désről vita zajlik és a konkrét tennivalókat most dolgozzák ki, az új gazdasági mechaniz­mus elvei már világosak és közismertek. Ez az év a reform gondos elő­készítésének időszaka. Ez bi­zonyos vonatkozásban már a most' tárgyalt költségvetésben is tükröződik. A gazdaságirányítás re­formjának időszerűségéről és szükségességéről az érdekeltek nagy többsége meg van győ­ződve. A reform intézkedéseit át­gondolva sokan azt mond­ják: ezek helyes, ésszerű és magától értetődő lépések, miért nem dolgozunk így már régebben is? Azért, mert az új gazdasági mechanizmustól csak komplex voltában vár­hatjuk a fejlődés ütemének általános meggyorsulását. Vi­szont a reform átfogó beveze­tésének korábban nem vol­tak meg a feltételei. A gazdasági munkában 1957 óta fokozatosan több | nagy jelentőségű változást i vezettünk be. Eltöröltük a begyűjtést, áttértünk a felvá­sárlásra, a szerződéskötések rendszerére. Más területen a népgazdaság más ágaiban tö­kéletesítettük tervgazdálkodá­sunkat. Az életben nemcsak azt fenyegeti kudarc, aki el­késik, hanem azt is, aki elsieti a dolgokat és nem találja el az alkalmas időt. Más összefüggésekben is ta­lálkozunk némelykor ezzel a visszakérdezéssel: ezt már régebben is megtehettük vol­na. Van, aki például ezt mondja: helyes és bölcs do­log, ahogyan ma a szocialista nemzeti egység kérdését fel­vetjük és ezt az egységet ko­vácsoljuk, de már régen meg­tehettük volna. Azonban ez sem így áll. A párt lényegé­ben évtizedek óta a nemzeti összefogás kikovácsolásán dol­gozik. Ennek a munkának kü­lönböző fázisai voltak a törté­nelmi folyamatban. A nem­zeti egység mindenkori tartal­mát és fokát azonban az ha­tározza meg, hogy az adott időben hol tartott fejlődésében a társadalom. Valamennyien látjuk, s tapasztaljuk, hogy ma azok az emberek is ké­szek beilleszkedni a szocialista nemzeti egységfrontba, akik — mondjuk hat-nyolc évvel ezelőtt még távoltartották ma­gukat a közös erőfeszítésektől. Ez a realitás ad tartalmat a szocialista nemzeti egységnek úgy, ahogyan az ma felvetődik. Hasonló a helyzet a szocia­lista demokratizmus fejleszté­sével, az ezzel kapcsolatos mai igényekkel és teendőkkel is. Ha az országgyűlés négy esz­tendei tevékenységét áttekint­jük, megállapíthatjuk, hogy jó munkát végzett és jelentős szerepet töltött be e fontos időszak feladatainak megol­dásában. Az országgyűlés által alko­tott új választójogi törvény alapján márciusban új vá­lasztásokat tartunk. Jó alka­lom ez arra is, hogy vizsgál­juk: hogyan fejleszthetnénk tovább az országgyűlés szere­pét és munkáját? Ügy gondoljuk, nagyobb hangsúlyt kell kapnia az országgyűlés, a kormány viszonyában, a kormány függőségének, beszámolá­si kötelezettségének. A most lezáruló négy éves időszakban a magyar ország- gyűlés több alkalommal nyi­latkozat formájában is állást foglalt az időszerű, nagy je­lentőségű nemzetközi kérdé­sekben. Szocialista építő munkánk legfontosabb nemzetközi felté­tele, hogy hazánkat, a Magyar Népköztársaságot, szoros szö­vetség fűzi a többi szocialista országhoz. Különösen jelentős ez az elvtársi, baráti viszony, amely a Szovjetunióval össze­köt bennünket. A mai nemzetközi helyzet­nek vannak olyan elemei, amelyek vagy távlatban, vagy közvetlenül veszélyeztetik a békét. Közvetlen és súlyos ve­szélyt jelent az Egyesült Álla­mok véres, agresszív háborúja a vietnami nép ellen. Meggyőződésünk, hogy a tiltakozás növekvő ereje és áradata, a világ közvé­leményének nyomása és az a segítség, amelyet a szocialista országok nyúj­(Folytatás a 2. oldalon) Moszkvában a szovjet kül­ügyminisztérium Tolsztoj ut­cai villájában, ahol 1963. nya­rán megszületett a moszkvai atomcsend egyezmény, pénte­ken délelőtt Álekszej Koszigin szovjet miniszterelnök jelenlé­tében a Szovjetunió, Nagy- Britannia és az Egyesült Álla­mok képviselői aláírták a „bé­kés világűr” szerződést. A pi­ros bőrkötésű szerződéspél­dányt elsőnek Andrej Gromi- ko szovjet külügyminiszter, utána Sir Geoffrey Harrison, Nagy-Britannia moszkvai nagykövete, majd Llewellyn Thompson az Egyesült Álla­mok nagykövete írta alá. Az ünnepélyes aktust köve­tően Gromiko külügyminiszter a mikrofon elé lépett és rövid nyilatkozatot tett. Megelége­déssel szólt a kozmosz békés használatát jogilag első ízben rögzítő nemzetközi Szerződés létrejöttéről és hangsúlyozta, hogy a rakétatechnika, vala­mint az űrkutatás sikerei ége­tően szükségessé tették e meg­állapodást, amit egyébként az ENSZ-közgyűlés egyhangú jó­váhagyása- is. bizonyít- _ ... A szovjet külügyminiszter kifejezte azt a meggyőződését, hogy ez a szerződés jelentős lépés lesz a nemzetközi együttműködés és kölcsönös megértés útján, előmozdítja a vitás nemzetközi problémák megoldását. Sir Geoffrey Harrison angol nagykövet nagy megelégedés­sel nyilatkozott a szerződés­ről. Thompson amerikai nagykö­vet, akinek újbóli kinevezése óta ez volt az első nyilvános szereplése Moszkvában, nem tért ki a szerződés méltatásá­ra, mert — mint mondotta — tudomása szerint az Egyesült Államok vezetői nyilatkozato­kat tesznek erről, csupán azt a reményét tolmácsolta, hogy „nem ez lesz az egyetlen szer­ződés, amelyet Moszkvában aláírhat”. Délben megkezdődött a csat­lakozás a világűr békés hasz­nálatáról szóló szerződéshez. Magyarország részéről Szipka József, hazánk rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete írta alá a „békés kozmosz” megállapodást. Ez alkalommal összesen hu­szonkét állam csatlakozott meghatalmazottjának aláírá­sán keresztül a 17 cikkelyből álló világűr-megállapodáshoz. Jelentős Japán csatlakozása a szerződéshez, mivel ez az ország az utóbbi időben szá­mottevő haladást ért el a ra­kétatechnikában és hozzálátott űrkutatási programjának ki­dolgozásához is. A szerződés egyik elvi fon­tosságú pontja kimondja, hogy minden állam csatlakozhat hozzá kivétel nélkül, tehát aláírhatják nemcsak az ENSZ tagállamai, hanem azok a szo­cialista országok is, amelyeket a nyugati hatalmak ma még megakadályoznak abban, hogy elfoglalhassák helyüket a vi­lágszervezetben. Ennek a pontnak az alapján írta alá Moszkvában a „békés világűr” szerződést az NDK külügymi­nisztere. Podgornij Milánóból Velencébe utazott A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke, Podgornij pénteken Milánóban megte­kintette a Pirelli Vállalat, a legnagyobb olasz gumiipari cég üzemeit, valamint a Mi­lánó közelében levő San Do­nato iparvárosban az ENI olasz állami kőolajtársaság fi­nomítóit. Délután a szovjet államfő Velencébe utazott. Tito érkezett Tito jugoszláv elnök és fe­lesége pénteken a Szovjet­unióba érkezett. A határállomáson Georgij D zocenidze, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnökhelyettese és más hivatalos személyiségek üdvö­zölték a vendégeket. Rövid piheinő után Tito és kísérete különvonaton folytat­ta útját Moszkvába. NOVOROSSZIJSZK Szovjet gabona Indiának N ovorosszijszk kikötőjéből kifutott India felé egy szovjet gőzös, amely 17 000 tonna ga­bonát szállít. Ez már a máso­dik szállítmány, az első, 12 00 tonna gabona, már a múlt hé végén elindult az éhínséggé küzdő Indiába. A nyugatnémet-román viszonyról Rapacki Párizsban Adam Rapacki lengyel kül­ügyminiszter pénteken délelőtt folytatta Couve de Murville francia külügyminiszterrel a nemzetközi kérdések áttekin­tését. A délelőtt folyamán Georges Pompidou miniszterelnök fo­gadta Adam Rapackit, aki ezt követően a lengyel nagykövet­ségen ebéden látta vendégül Couve de Murville-t. Délután az Elysée-palotában De Gaulle francia köztársasági elnök fo­gadta Adam Rapackit, aki ez alkalommal ismételten meg­hívta De Gaulle tábornokot Lengyelországba. A francia elnök a meghívást már koráb­ban elfogadta, de időpontjáról még nem döntöttek. A De Gaulle- nál tett látogatással véget értek a lengyel külügy­miniszter párizsi tárgyalásai. Adam Rapacki pénteken es­te megjelent a francia diplo­máciai sajtószövetség vacsorá­ján és válaszolt az újságírók kérdéseire. LONDON i Az acélipar államosítása Az angol alsóház csütörtö­kön este hosszú vita után har­madik és végleges olvasásban elfogadta a kormány törvény- javaslatát tizennégy nagy acél­ipari vállalat államosításáról j A szóbanforgó vállalatok szol­gáltatják Anglia acéltermelé- 1 sének 90 százalékát. A törvényjavaslatot a Lor­dok Háza elé terjesztik meg­vitatás végett. Amennyiben a felsőház szintén jóváhagyja, az angol acélipar államosít ásá­ra vonatkozó törvény ez év őszén lép életbe. Von Hase nyugatnémet ál­lamtitkár pénteken sajtóérte­kezleten közölte: a bonni kor­mány felhatalmazta Brandt külügyminisztert, hogy meg­állapodjék Romániával a dip­lomáciai kapcsolatok felvéte­lében. A közleményből nem de­rül ki, hogy a nyugatnémet— román diplomáciai viszony megteremtése mikorra várha­tó. Feltételezhető azonban, hogy Manescu román kül­ügyminiszter hétfőn kezdődő nyugat-németországi látoga­tása szolgáltat majd alkalmat e kérdés eldöntésére. Vietnami jelentés Befejeződtek a hadműveletek a Vasháromszögben Az Egyesült Államok dél­vietnami fegyveres erőinek alakulatai péntekre virradó éjszaka befejezték tisztogató hadműveleteiket a Saigontól negyven kilométernyire észak­ra fekvő úgynevezett Vashá­romszögben. Mint a jelentésekből kide­rül, az amerikai tengerészgya­logosok mindenkit ellenség­nek tekintettek, sok ezer pol­gári személyt üldöztek el ott­honából, lerombolva e vidék falvait, településeit. A saigoni amerikai főhadiszállás ezek- után „711 partizán megsem­misítéséről” adott hírt. A köz­lemény ezenkívül 722 parti­zángyanús egyén őrizetbe vé­teléről számol be. Leváltották Cf hadügyminisztert A dél-vietnami katonai kor­mányzat pénteken hivatalo­san bejelentette, hogy Cao Van Vien tábornok vezérkari főnököt hadügyminiszterré ne­vezte ki. Elődjét, Nguyen Huu Co tábornokot száműzték. Je­lenleg Hongkongban tartózko­dik. A Reuter tudósítójának ér­tesülése szerint Co tábornokot megvesztegethetősége miatt távolították el posztjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents