Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-27 / 23. szám

196". JANUAR 27., PÉNTEK

K.«

i« terei

KMírlap

3

y ~+SSSSSSSSSSSSSSSSSSfSS/SSSSSS//SSSSSSS/S

! I

| Villanófény

| |

! finomabb mérlegen |

$ MíLszakialLkal beszélgetek Gö- ^ dólion, az árammérőgyárban, s Sok dologról szó esik, a többi , között egy új eljárásról is; a S U. üzemvezetőséf brigádja króiaoxidos csiszolást vál- ^ toíta fel a timföldpáttal. ^ Ióióbbi ártalmas volt az egész- § ségre, utóbbi teljesen artal- $ matlan, s ugyanakkor a ko- S rabbi nyílt megmunkálás — > a tütengelyek csiszolása — ^ teljesen zárt rendszerbe ke- ^ rült. Mintegy 2000 normaóra: $ sikerül megtakarítani az új J eljárás alkalmazásával és — n itt kaptam fel a fejem — ol- $ esőbb berendezéseket igényel. $ az amortizáció tehát meg- § gyorsul. Ez pedig — mondja ^ az egyik műszaki — ma már ^ nem másodlagos szempont. ^ Az új gazdasági meelianiz- mus apró, de jellemző kisu- s gárzási tünete ez a véleke- s dés. Mert valóban mind ke- $ vésbé másodlagos tényező, $ hogy egy-egy termelöberen- ^ üezés mennyi idő alatt keresi ^ meg az árát, egy év vagy ^ fiat alatt amortizálódik? Hosz- ^ szú éveken át gyárainknak $ nem volt semmiféle érdekelt- § sége abban, hogy termelőbe- rendezéseik olcsóbbak vagy ^ drágábbak-e, kopásuk hogyan £ iránylik a rajtuk előállított tér- $ niékek értékéhez, s az elmúlt ^ években bevezetett intézke- ^ dések — eszközlek ötési já- rulék stb. — sem hoztak alap- § vető változást ebben. Nos, íz említett példa, s a hozzá- ^ Fűzött megjegyzés jól igazol- ia, hogy változnak az idők, $ t változik a szemlélet is üze- meinkben. Hasznos, s igen di- § cséretes dolog, hogy mind ^ ulrűbben nyúlnak papír és ^ ;eruza után, s mind alaposab- ^ San felmérik, hol és hogyan § ehet haszonra szert tenni. A ^ Finomabb mérlegelés. a dől- ^ jók összefüggéseit jól érzé- telő számítás: a holnap nél-^ cülözhetetlen munkamódszere ^ esz. Es éppen ezért azok- ^ iák van Igazuk, akik már ma, ^ lapjainkban megkezdik a ^ »tréningeket”. ..

— mottó — ^

I

'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSk

Mindennapjttinh demakt'ávitíga (/)

Igazi gazda

Időben és eredményekben is gazdag múltra tekinthet visz- sza a magyar történelem legdemokratikusabb államhatalmi és államigazgatási rendszere; a tanácsok rendszere. Időben a több mint másfél évtized. eredményekben pedig településeink sokrétű gazdagodása igazolja leginkábba tanácsok életképességét, állandó erősödését, s ahogy ezt a váci tanácselnök megfogalmazta egy felszólalásában, „még a negatívumok is" tanácsaink magasabbrendű voltát bizonyítják. Játék lenne a szavakkal? Nem. Való igaz, hogy a tanácsi munka egyes területeivel szemben táplált elégedetlenségünk éppen abból fakad: jól tudjuk, milyen lehetőségek rejlenek e képviseleti rendszerben, ne maradjunk el tehát gyakorlatunkkal a lehetőségek mögött.

Ahogy mondani szokás: o lehetőségekhez körülmények is kellenek. És itt, valljuk meg, sok még a tennivalónk. Mert igaz, hogy a tanácsi képviseleti rendszer önmagában is a demokratizmus megtestesítője, az állampolgárok legszélesebb tömegeire támaszkodó hatalmi szervezet, de az is igaz, hogy eddig csak kérdések szűk körében határozhattak.

„Rendszerünk demokratizmusának erősítése egyértelmű azzal, hogy a dolgozók, a lakosság közvetlenül vagy képviselői útján mind nagyobb mértékben hozzászólhasson érdemileg azokhoz a kérdésekhez, amelyekben érdekelt. Hogy ez a jelenleginél hatékonyabb legyen, a gazdasági, kulturális és szociális ügyekben, de még az államigazgatás sok kérdésében is nagyobb hatáskört kell kapniuk az üzemeknek, és intézményeknek, a megyei, a járási, a városi és a községi tanácsoknak. Ez állami munkánk továbbfejlesztésének útja” — állapította meg a párt IX. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója. A nagyobb hatáskört tartja létfontosságúnak, a tartalmi munka döntő tényezőjének a váci városi tanácselnök, is, aki a városi pártértekezleten igen nagy alapossággal foglalkozott a ma meglevő, sok tekintetben képtelen helyzeteket teremtő gyakorlattal. És ezt tartják a város polgárai is, akik több ízben szóvá tették saját tanácsuk szűk cselekvési lehetőségét, beleszólási jogának korlátozott voltát.

A gazdaságirányítás új rendszere azzal, hogy egyrészt jelentősen megnöveli a tanácsok jogkörét, másrészt összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagi eszközöket biztosít a jelenlegieknél számukra, területük igazi gazdáivá teszi őket. Azj emberek jó része a bonyolult! kérdéseket úgy egyszerűsíti, ! hogy: jó ez nekem, vagy rossz? i Nos, tegyük fel így a kérdést! a tanácsok tevékenységére, a j változásokra vonatkozóan. Jó; az nekem, azaz a választópol-1 gámak, hogy az általam tiszt- i ségbe emeltek nagyobb és fő-: ként közvetlenebb felelősség-i gél tartoznak nekem, mint ed- i dig? Jó, hiszen eredményeset)- i ben, alaposabban fognak dől-1 gozni. s ezzel fokozottabban | szolgálják körülményeim iavu-] lását. Jó az nekem, hogy bő- j vebb, s ugyanakkor céltudato-; sabban csoportosított anya-!

giakkal gazdálkodhat a tanács? Jó, hiszen így arra adhatja a pénzt, amire a legjobban kell, s nem arra — mint eddig leginkább —, amire a felsőbb szerveknél megszabott „keretek” szorítják. Jó az nekem, hogy a tanács hatáskörébe kerül a helyi gazdaságpolitikai tervek kialakítása? Jó, hiszen így még több munka- alkalom teremtődhet a nők, s közöttük az enyéim számára, itthon maradhat a városba kívánkozó fiam, mert a tanács sokkal jobban tudja — a távoli trösztnél, minisztériumnál —, hogy helyben milyenek a munkaerőigények, s mire a is, j legcélszerűbb beruházási ösz- szeget fordítani. Ne szaporítsuk a példákat tovább: jó az nekünk, nagyon jó, hogy tanácsaink igazi gazdaként tevékenykedhetnek. Főként akkor jó, ha nemcsak örülünk ennek, hanem — cselekvőén támogatjuk is munkájukat...

M. O.

Épül a DCM mészműve

A váci cemecilóriás új üzemrészében hat kemencében égetik majd a me- szét és évente 130 ezer tonna építési anyagot termelnek. A több mint 100 millió torint értékű kemencéken kívül mészkőtárolót, tisztítóberendezést, és rakodóállomást is építenek. Az új mészművet a tervek szerint 1969 végén adják át rendeltetésének.

IL YEN AZ ÉLET

aszádon élt egy ember, úgy hívták, hogy Ambrus. Foglalkozásra nézve pedig parádéskocsis volt a méltóságos Desseffy gróféknál. Később, de még l jóval 45 előtt, ez a Desseffy gróf télvíz idejét • fehér tornacipőben, svájci sapkában és kiska- ! hátban járt Ambrusékhoz házitanítóskodni ! lévén a kisebbik Ambrus gyerek meglehető- ; sen tompaeszű f iúcska, aki sehogyan sen ; tudta oktondi eszével a latin nyelvet meg c I matematikát felfogni.

I Desseffy grófon a téli viselet mindössze eg\

\ hatalmas, horgolt női kendő volt, melyet c i vállára terített, hogy a nyakát is fogja elöl ! egy biztosítótűvel rögzítette a kendőt.

! A tornacipő?

; ..A gróf .imádott tavaszi délutánokon, per- ; metező esőben parádés hintáján kikocsizni c : friss zöld mezőre. Elöl Ambrus hajtott szét i pity kés lajbijában. Es úgy morfondírozott ma- 1 gában, hogy tulajdonképpen az lenne az igaz- [ság, ha a méltóságos gróf maga hajtana, he | már annyira szeret kocsikázni. Ö pedig Amb j rus, a parádéskocsis hátra ülne, mert nen ! ugyanaz a passzió mezőt nézni az első ülés- : röl, mint a hátsóról. A lovak mozgó, nemes- \ ívű farát nézte és még azon is elgondolko- Izott, hogy miért van a méltóságoson finom \ puhaszárú lakkcsizma és őrajta disznóhájja \fényesített, kimustrált katonabakancs. Tár ; nem is kéne az a lakkcsizma, megtenné a boa ;is.

; Amikor a méltóságost illuminált állapot- 1 ban kellett a szomszéd kastélyból hazaszálli- \ tani, akkor Ambrus arra sejdített, hogy azér i lehet valami különbség a gróf úr úri szere- . tője és a szakácsnő szerelme között. Szí l sincs róla. a szakácsnő takaros kis menyecs- \ ke volt, özvegy, eldugja az étel elejét a gró- ; féktől, megosztja az ágyát és van egy kii

■ spórolt pénze is.

Tulajdonképpen a tornacipő akkor induh ! el a gróf úr finom, hosszú, bütyköktől nem

■ csúfított lába felé, amikor Ambrus a lajbi zse- \ bébe rakta a szakácsnő pénzeszacskóját azzá,

! a határozott, jól megrágott célzattal, hogi i megalkuszik Csépány gazdával arra a darat i földre ott, a Páskomban. Jó föld volt az, a ; szakácsnő is tudta, szívesen adta a pénzt.

A

znap viszont a méltóságos a városba hajtatott. Elintézte folyó ügyeit és felment a kaszinóba kártyázni. Ilyenkor nem lehetett vele bírni. Késő délutánis háromszor hajkurászta haza Ambrus kocsist pénzért. Amikor az utolsó summát is elvesztette Desseffy méltóságos, a kocsis felajánlotta a magáét kölcsönbe, mert sajnálta a lovakat, azokért a nagy trappokért. A pénzről papírt kért. Mikor elkészült, nagy akkurátusán elolvasta, megnézte a gróf aláírását, hogy valódi-e, aztán gondosan a lajbi zsebébe csúsztatta az okmányt.

Éjfélkor a méltóságos teljes letargiában tántorgott ki a kaszinó kapuján és belehuppant a hintó hátsó ülésébe. Ambrus nem hitt az ilyen úri nyavalyákban, meg aztán érezte a méltóságos szájában a konyakszagot. Útközben azt mondta a grófnak, hogy még nem adott papírt arról a pénzről, adjon hát most amíg nem késő és meg nem felejtkeznek az egészről. A gróf lekászálódott a hintából és ott az úton. a kocsi petrólámpájának pislákoló fényénél kitöltötte az újabb adóslevelet. De ezen már két nullával többet írt. Lehet, hogy ebben Ambrus parádéskocsis kapzsisága is közrejátszott, de megeshetett véletlenül is, már hogy a konyaktól. Mindenesetre a falu népe Ambrus kapzsiságára esküdött.

Karácsonykor Ambrus megvette a méltóságos úr legjobb földjét, egy tagban ötven magyar holdat. Jó föld volt ez is, szépen adta a búzát. Igaz, kellett még néhányszor hajtani érte a városba, a kaszinóba, de Ambrus úgy okoskodott, hogy megérte.

Az esküvőt csendben tartották. A szakácsAMI A TUDÓSÍTÁSOKBÓL KIMARADT

Szorgalmasabb kollégáim már a múlt év végén kiselejtezték öreg jegyzeteiket. Én most kutattam át íróasztalom fiókjait. Rendcsinálás közben találtam erre a kis „maradékra” — a riportokból, tudósításokból kimaradt feljegyzésekre. Pedig az élet íze, zamata, nemegyszer igazsága, a melléltesnek tűnő dolgokban is jelen van.

nő is felmondott, a méltóságos mindkettőjüknek szép kielégítést adott. A szakácsnő megpakolta sültcsirkével és édes süteményekkel a szatyorját, aztán távoztak. Hanem a grófon már nem lehetett segíteni, állta az ördög és a férfi egyre

teljesen megszállta az ördög es a jerji *-yy! -- csak a bibliáját forgatta.

M

éltóságos Desseffy gróf utolsó estéjét a kastélyban egy kínos incidenssel zárta. Megírta búcsúlevelét, Grúzban élő bátyjának. A feleségének semmit sem írt, úgy gondolta, mindent elmondott már neki, amit akart harminc éves házasságuk alatt. A borítékot megcímezte, kezébe vette pisztolyát, melyet teljesen váratlanul egy pimasz adóvégrehajtó ütött ki kezéből. Kapott két borzalmas nagy pofont is a dulakodás hevében. de ezt később nem kívánta senkinek megemlíteni. Az incidens után az adóvégrehajtókat. akik kora reggel óta a kastélyban matattak, a képeket, szekrényeket mustral- gatva és összeírandó, megkínálta _ francia négycsillagos konyakkal. A gróf később lefeküdt és nyugodtan álomba merült. Másnap kora reggel elgyalogolt Ambrusékhoz, s megkérte, alkalmazza őt valamilyen munkára.

— Hiszen nem voltam rossz gazdája Sándor ...

— Hát, mit tud a gróf úr? ...

„Az ám, mit tudok én?” — gondolta Desseffy és elég szomorú végkövetkeztetésre jutott. Megint a paraszt győzött.

— Latinusul biztos tud? Meg tán számolni is. Hiszen járt oskolába a méltóságos. Laci fiamat taníthatná. Minden nap kap ebédet, meg havonta húsz pengőt. Tudja maga, hogy főz Árnál.

A gróf tudta ezt. csak azt nem, hogy Sándor már a kastélyát is megvette, hozzá a maradék 3G0 holdat. Ambrusék másnap hurcol- kodtak. ettől kezdve Desseffy minden délben megjelent náluk, a kastélyban. Később a gróf rákapott a törköly pálinkára és szomorúan kellett megállapítania, hogy a húsz pengő havi bér semmire sem elég. Emelést kért, de Ambrus azt mondta, hogy ne igyon annyit a méltóságos.

— György bácsi miért jár tornacipőben? Megfagy a lába. Látom, kileli az isten hidege — mondta neki aznap délután Lacika. A gróf finoman mosolygott:

— A négyzet, plusz bé négyzet, az annyi mint...

— Hozom apám cipőjét, neki sok van... Most is vett magának a vásáron egy fényeset.

— Ne így mondd Lacikám, hogy apóm, hanem szépen ával, úgy hogy édesapám.

yf r őszén Ambrus képviselőnek jelölni tette magát. A választási hadjáratj~ban kortesei fellelkesülve a korszellemtől meg a töméntelen mennyiségben elfogyasztott disznópörkölttől és riz- lingtől, ékes szólással ecsetelték:

„Ambrus, a falu esze, becsülete. Megbízható, kipróbált ellensége az uraknak Minden időkben a latifundiumok urai ellen használta az eszét. A szomszéd faluban Desseffy volt Ambrus legjobb kortese. Amikor bejött képviselőnek, a gróf kapott tőle egy új öltönyt és egy vadonatúj bőrtalpú cipőt. Ütravalónak egy fiaskó sepröpálinkát, boldoguljon a méltóságos is valahogy a demokráciában A gróf viszont úgy gondolta, hogy Grazban próbálja szerencsésebbé tenni életét.

★

Naszádon él egy ember, ügy hívják, hogy Ambrus. Foglalkozásra nézve pedig állami alkalmazott, azaz, hogy nyugdíjas. Hosszú ideig kipróbált kisbíró volt a faluban. Ügyesen verte a kisdobot, ezért most tisztesen megél nyugdíjábó' Az embereknek ráérősen, jókedvűen azt mondja:

— Elvtársam ide figyeljen ...

Mondhatja, jó meleg kabát van rajta és lábán masszív, vastagtalpú csizma, kerülhetett vagy 5—500 forintba is. Parádéskocsis korában pont ilyen fáin lábbeliről álmodott.

R csodálatos macska

Tahitótfalu székely származású kovácsmestere, a jó Benedek István, nemcsak a szakmában szerzett már elévülhetetlen érdemeket, hanem a tréfacsinálásban is. Azt mondja a múltkor: „Ha akar egy jó cikket kanyarintani, jöjjön el hozzám, olyan macskám van. amelyik senkit sem enged be a konyhába.” No. erre csalom a fotósunkat, gyere Gábor, végre egy kis izgalom!

Széles mosollyal fogad a kovács és invitál a konyha felé, a kollégámat küldöm előre. Hosszas unszolás után Gábor neikbátorodik — s lesz ami lesz — lenyomja az ajtó kilincsét.

Semmi ellenállás. semmi mozgás. Hát odabent a kályha mellett, szelíd kis kö'yök- cica dorombol, meg is simo- gatiuk.

Értelmetlenül nézek a ko„Tisztelt Szerkesztőség! Községünkben megromlott egy házasélet, mert a feleség állandóan fenyegetőzik és ha a férje ezért szól, kéri hogy legyen szelídebb, akkor a felesége a szerencsétlen embert összeveri, arcát, karját csúffá teszi, mindenki csak röhög rajta. Ennek 'a szerencsétlen embernek nincs biztonságban az élete, mert az asszonya már nem egyszer fenyegette meg, hogy agyon is üti. vagy agyonütteti. Most az ünnepek alatt is olyan történt, hogy mikor a szóbanforgó ember cigarettára gyújtott, a felesége arcul öntötte egy kancsó vízzel. Véleményem szerint nemcsak ez az egy ember van megalázva és az önérzete megsértve, hanem mindenki, aki csak férfinak érzi magát. Nincs arra törvény, hogy az ilyen elvetemült asszonyt megfékezzék? Hiszen így akkor meg is gyilkolhatják az em- i

vácsmesterre, ez az a csodamacska?

— Ki nyitotta ki az ajtót? — kérdezi a kovács.

— Mi.

— Na hát, nem a macska engedte be magukat.

Szenvedély

H. V. amellett, hogy kiváló szakértője, szenvedélyes fogyasztója is a zamatos alföldi boroknak. Vele látogattuk meg — riport ügyben — az egyik csemői szőlészt. Miután a „hivatalos” rész lezajlott, blokkba került a cikkhez szükséges anyag, megszólalt a házigazda:

— Ha nem sérteném meg a szerkesztő urakat, hoznék egy kis almát, ízleljék meg milyen az idei termés.,

— Hát, kedves bátyám — mondta fanyalodva a kollégám —, ha van borízű almája, azt megkóstolom.

bért. Minthogy én vagyok a szóbanforgó szerencsétlen, kérem.a tisztelt Szerkesztőséget sürgősen intézkedjen, hogy ez az áldatlan helyzet megszűnjön. Ha kijönnek, az állomás melletti csárdában megkapják a kellő felvilágosítást. (Helységnév.) Tisztelettel: Egy szerencsétlen ember.”

Külföldinek néztek

Német ifjúsági delegációt kísértem el az egyik nagyüzemünkbe. Végigjártuk a műhelyeket, aztán következett az ebéd. Elfoglaltam a külföldiek melletti üres helyet, minthogy azonban már ebédeltem, nem nyúltam a terítékhez. Azt mondja a szemben ülő magyar fiatalok közül az egyik a társának:

— Kínáld az ürgét, ráfér egy kis magyar kaja, úgyis i sleggé ösztövér.

Mire emez hozzám fordul:

— Genossze, kusaty sehr gút!

Nem válaszolok, csak taga- dóan billegetem a fejem.

— Miért nem zabái az a marha? — szólal meg egy

j újabb hang.

— Mert már ebédeltem — mondom neki nyugodtan.

Fogadalom

Egyik barátom válófélben van. Az elmúlt nyáron hároméves kisfiával minden második szombat, vasárnapot su- rányligeti víkendházában töltötte.

— Tudod milyen nehéz dolog a gyermeknevelés — panaszkodott nekem. — Mennyi gonddal, lelki gyötrődéssel jár. Peti már önérzetes és érzékeny. akár egy felnőtt. Kint Surányban, szombat este megmosdattam, megetettem, ágyba dugtam és megvártam míg elalszik. Jó, de mit csináljak én olyan korán egyedül? Fél kilenckor hát lementem a csárdába, gondoltam úgyis elalszik. tizenegyre visszajövök. De éjfélután t lett belőle. A srác aludt, de hajnalban odabújt hozzám és azt mondta: „Édesapám én éjjel felébredtem és nem voltál itj, úgy í féltem, sírtam. Máskor ne! menj el.” — Nagyon megsai-! náltam szegényt és megfogad-; tam; soha többet nem hagyom j egyedül.

— Másnap este már ma-! gammal vittem a kocsmába, i

Végül egy idézet

Egyik fiatal és szinte az ér- ; telmetlenségig modem festő j gyűjteményes kiállításán a j vendégkönyvben olvastam: 1

„Kedves mester! Az általa-; nos iskola hetedik osztályában ; csúfosan megbuktattak rajz- \ bői. Köszönöm ezt a kiállítást, • mert most már én is nagy '< művésznek érzem magam.! Egyébként ne hallgasson a \ sznob kritikusokra, két-három \ kép kivételével az összes töb- \ bi egy fabatkát sem ér. Isten ; engem úgy segéljen!”

Súlyán Pál ;

Levél az „elvetemült“ asszonyról