Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-25 / 21. szám

196". JANUAR 25.. SZERDA rear «f«VH t/ártop 3 \Minti»nn tspjti ink döntök ráciája (f£) A tettek „igen”-je A « • A Lombik Üvegr­Az üveg mesterei Ktsz sza­O mucly utcai telepén üyegtechnikusok precíz munkával készítik a különböző kémcsöveket, mérőedényeket és az orvosi műszeriparban fontos üvegalkatrészeket. Az üzem termékeinek 75 száza- lékát exportra gyártják. Természetesnek tartjuk, hogy tanácstagi beszámolón, képviselői fogadóórán szóvá tesszük azt, amit hibának tar­tunk; az üzemi termelési ta­nácskozáson, termelőszövetke­zeti közgyűlésen keményen bíráljuk a visszásságokat; fel­használjuk az újságok, a rá­dió nyilvánosságát, hogy se­gítséget kérjünk helyi gond­jaink megoldásához. Való­ban: természetes is ez, hiszen így vagy úgy, de mindenkép­pen közös ügyeinkről szólunk, mert az egyes ember sorsá­nak alakulásában mind na­gyobb részt vállal a társada­lom. És éppen ezért ennek fordítottja is igaz: az egyes embernek is mind nagyobb aktivitással kell bekapcsolód­nia az állami, társadalmi, he­lyi ügyek intézésébe. Míg előbbi mind általánosabb va­lóság. addig utóbbinál sok és sokféle a tennivalónk. Többféle, idevonatkozó ta­nulsággal is szolgál mindaz, amit a megyei állami építő­ipari vállalat ifjúsági szerve­Ahol 45 e%ertiéi több as 5 eser Ötödször első a kakucsi Lenin a dabasi járásban Látogatás a tsz elnökénél Mokány ember Kuli Imre, nem magas termetű, de jókö­tésű. Valaha az ilyet vették be huszárnak, amikor még lovon hadakozott a magyar. Mire azonban sor alá került, katonáéknál már nagyobb becsülete volt a bakának. Gyalogosnak vitték el béké­ben, de még a Háborúba is. és bizony nem lett belőle gene­rális. Legénységi állományban tanulta ki a vezérséget, más­ként hogy is vihetné eszten­dőről esztendőre győzelemre a kakucsi Lenint, amikor a mezőgazdasági tudományt sem az egyetemen tanulta. Cselédnek szegődött el jófor­mán még gyerkőc korában, aztán amolyan célszerű sze­gényemberként aratott rész­ben, munkálta a szőlőt nap­számban, bármit el-elválla!t, ha filléreknél többet nem is kapott érte. így parancsolta a szükség, az pedig nagy úr. Most azt mondja, két do­logban soha nem hitt. Először is abban, hogy lesz még az életben a maga gazdája. Es 45-ben mégis az lett. ka­pott a földosztáskor négy holdat. Azon már megmutat­ta. akinek feje van hozzá, cse­lédsorban is kitanulhatja az agronómiát. Olvan egyéni gaz­daságot csinált, hogv kiállítá­sokon díjazták terményeit, ál­latait. Még kevésbé fordult meg a gondolatában, hogv egvszer nagvbirtok irányítója lesz. Mégis úgy fordult. I960 óta elnöke a Lenin Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezetnek Ez a tsz — eredményei alapiár — a legutolsó négy évben első lett a dabasi járásban é« szin­te a bizonvosná' is több. az lesz most is. — Az első évjjen 20. a má­sodikban 35, a következőben 38.40, aztán már 45 forintot ért egy munkaegység — mondja. Mintha valamennyi dicsekvés is volna a hangjá­ban, de miért is ne lenne büszke a fejlődés szemmel láthatóan egyenes vonalára, amikor, hogy ilven szép ered­ményeket ért el a tsz, abban az elnöknek is része van. Rosszul dolgozó tagok és rosz- szul irányító elnök mellett nem nőhet a munkaegység ér­téke évről évre. — És 66-ban mit fizet a Le- tiin egy munkaegységre? — Egy fillér! sem. Múlt esztendőben felhagytunk b munkaegységgel. Sok igaz-1 delem? ságtalanság származott belőle. Az állattenyésztők például tíz­ezrekkel többet kereshettek a növénytermesztőknél. Amint tavaly lehetőség nyílt rá, át­— De mennyire. Űj telepí­tésű 150 hold gyümölcsösünk­be! idén 50, azután évente másik 50—50 fordul termőre, száz hold szőlőnk pedig majd 68-ban. 1062, 63, 64. 65-ben, mert el­ső volt a járásban, oklevelet és 5000 forintot kapott a ka­kucsi Lenin. Bizonyára az tértünk a készpénzfizetésre, i idén is megkapja, de mi ez az M* magunk, dolgoztuk ki a | ötezer a juhász 45 ezréhez? — Sokkalta több — véli Kuli Imre. — Hiszen nagyon nagy dolog az elismerés. Különösen, ha megérdem­lik, akik kapják. Szokoly Endre normáját minden munkamoz- I zanatnak. Középkorú, közepes munkabírású ember teljesít­ményét vettük alapul. Előveszi a normakönyvet. Mutatja, mit kap egy rakodó Például lápföl dszállításnál. ötven fillért a felrakásért, 30 fillért a terítésért. — Ezzel minden nagyobb erőfeszítés nélkül megkeres­het 80 forintot egy munkana­pon — és hogy szavát alátá­massza, kimutatásról mutatja meg az egyik rakodó tavalyi keresetét: 27 864 forint. — De ez az ember nem is dolgozott mindennap. Nézzük mások keresetét is. Traktoros 35 288, hízómarha­gondozó 33 721, fogatos: 26 656 forint. Ezekben az összesek­A „Duna“ Franciaországban Kedden, több hetes vendég- szereplésre Franciaországba utazott a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese. Az együttes Versailles-ben kezdi meg vendégszereplését, majd Párizs, Lyon, Strasbourg és más francia városok közönsé­ge előtt lépnek fel. zetének titkára mondott el: társadalmi murJcát szerveztek a fiatalok között, s vasárnap lelkesen indultak is_ a tett­helyre, az egyik mezőgazdasá­gi üzembe. Ott azonban sok minden kiderült, ami — kel­lemetlen. „Valamit” tudtak arról, hogy ők jönnek, de nem­igen készültek rá Akkor kezdtek kapiskálni, milyen munkát is adjanak nekik? No persze, szerszám is kellene. Elkezdték azt hajkurászni. Közben néhány tag is be­kukkantott, csak úgy szóra­kozásból, s mikor ők a föl­dekre indultak, azok meg ki a templom, ki a kocsma felé. Valahogy így zajlott le a nap, s a társadalmi munka igazol­tatásának adminisztratív bosz- szúságait már ne is részletez­zük, időtartamát meg vég­képp ne firtassuk ... A történet nem egyedülálló: sajnos, sű­rűn előfordul, hogy nincs elég becsülete az önzetlen aktivitás­nak, s ami ehhez szorosan tár­sul, a többet, a közösség szol­gálatát elsősorban nem má­soktól kell igényelni, ha­nem — Önmagunktól. Szavak és tettek szoros kö­tődése alapja, mondhatni léte­zési feltétele a szocialista de­mokráciának. És ez egyaránt érvényes „felfelé”, meg „le­felé” is: nem elég igényelni az állampolgárok fokozott közre­működését, hanem biztosítani kell annak szervezeti, formai feltételeit is — mint ahogy például kormányrendelkezés határozta meg az üzemi ta­nácskozások új rendjét, tar­talmi gazdagítását azzal, hogy a gazdasági vezetés szá­mára határidőhöz kötötten kötelezővé tette a válasz­adást —, s ugyanakkor a köz- gondolkodás formálásával mind szélesebb körben szük­ségletté kell tenni a köz­ügyekben való részvételt. Szükségletté? Igen, azzá! Már ma is sok olyan polgára van hazánknak — hiszen sok százezer aktivista tevékeny­kedik a különböző társadalmi szervezetekben —, akik nem elégednek meg azzal, hogy ki­töltik szavazólapjukat, hogy egy-egy gyűlésen felszólalva helyeslik politikai, gazdasági céljainkat, de ugyanakkor ke­ményen bírálják ezt meg azt a helyi visszásságot, hanem nap­ról napra, munkájukon túl is tesznek, cselekednek jobb hol­napunk, gazdagabb életünk ér­dekében. Tanácstagok és szakszervezeti bizalmiak, népi ellenőrök és népfrontbizottsá­gok tagjai, a nőtanácsban te­vékenykedők, KISZ-esek, munkásőrök és vöröskeresz­tes aktívák — életünk va­lamennyi területén ott vannak már azok, akik jól tudják, hogy a tett, a cselekvés a leg­nyomósabb igen szavazat a szocializmus mellett. Ennek társadalmi méretű kibonta­koztatása. minden állampol­gárral való megértetése pe­dig nemcsak nagyszerű fel­adat, hanem — történelmi szükségszerűség is! E történel­mi szükségszerűségből kiindul­va állapította meg a párt IX. kongresszusán a Központi Bi­zottság beszámolója: „Ha min­den állampolgárunk minde­nütt szocialista vívmányaink birtokosaként védi rendsze­rünket és eredményeit, szem­beszáll rosszindulatú bírá­lóival és csorbítóival, a vissza­élőkkel, ha mindenki saját pél­dás magatartásával és mun­kájával bizonyítja, hogy ná­lunk a hatalom és minden jog a dolgozó népé, de a jog és az igazság a helytállás és kö­telességteljesítés révén való­sul meg — akkor ez hatal­mas lendületet ad a demokrá­cia fejlődésének.” M. O. Tájékoztató a Magyar Vásár­os Iroda tevékenységéről A január elején megalakult Magyar Vásár- és Kiállítás- rendező Iroda feladatköréről, terveiről tájékoztatta kedden az újságírókat Dvoppa Gusz­táv az iroda vezetője igazga­tója. Az egyik legközvetlenebb feladatuk a Budapesti Nemzet­közi Vásár előkészítése és le­bonyolítása, külföldön pedig, a közeljövőben Accrában, Lip~ csében, valamint Libanonban lesznek magyar árubemutatóit. A BNV azért is Ígérkezik je­lentős gazdasági eseménynek, mert az idei vásár egy jubi­leumhoz fűződik: Kossuth La­jos 125 évvel ezelőtt rendezte meg az első vásárt a magyar fővárosban, hogy ezzel is elő­mozdítsa az iparfejlesztés ügyét. PÉT Áll már a torony... A Péti Nitrogénművek gyár­telepén kedden helyére emel­ték azt a nagyméretű vegyi berendezést, amely az elmúlt hetekben Angliából jövet, ha­jón és gépkqpsin beutazta fél Európát. Idén elmaradnak a Pest megyei orvosi napok Országos orvosi hét Semmelweis születésnapján 1964 óta évente megrende­zik a Pest megyei orvosi na­pokat a megyei kórház név­adója: Semmelweis emlékére. Ezeken a megye orvosai elő­adásokon ismertetik tudomá­nyos kutató- és gyakorlati munkájuk eredményeit. Ta­valy februárban rendezték meg tehát harmadízben a há­romnapos előadássorozatot, hozzájárulva ezzel a gyógyí­tástudomány elméleti és gya­korlati gazdagításához. Ez év­ben azonban elmaradnak a megyei orvosi napok. — Tulajdonképpen egy esz­tendő rövid egy ilyen elő­adássorozathoz való alapos felkészülésre. Gondoltunk már arra, hogy a jövőben csak kétévenként tartjuk meg a Pest megyei orvosi napokat — tájékoztat dr. Beregi Edit fő­orvos a megyei kórház tudo­mányos körének elnöke, aki személy szerint is egyik irá­nyítója a megyei orvosi napok rendezésének. — De, hogy 1967- ben nem lesznek Pest megyei orvosi napok annak tulajdonképpen más az oka. Ez az év Semmelweis Ignác születésének százötvenedik év­fordulója és azt emlékéhez méltóan az egész, ország or­vosai együtt készülnek meg­ünnepelni. Júniusban, szüle­tése hónapjában orvosi hét lesz. Az egyes orvosi szakmák legjobbjai, a saját területükön elért eredményeikről tájékoz­tatják a kollégákat, s az egyes előadásokat természetesen meg is vitatják. Minden való­színűség szerint Pest megyei orvosok is lesznek az orvosi hét előadói sorában. Mi pedig 1968- ban rendezzük meg a IV. megyei orvosi napokat. Le­hetséges, hogy azután már csak minden második évben tartjuk meg, de erről még nincs végleges döntés. ben a munfcadíjon kívül a nyereségrészesedés is benne 1 '"jr"y'y'‘'"'''y"""""""""'"'‘""‘r"'"yj""'r'"'"""""""'""yy'"-''""'-''y's"y'‘"""'""ss"sss"ssssssssss"sssssssssssssssssssssssss/ssssfssss/ssssssssss/ssss/ssssr. foglaltatik. Minden hónap ^ 12-én egyébként, az elvégzett s munka arányában a munkadíj § 80 százalékát kifizetik. Mit keresett, tavaly ju-S hász? 44 200 forintot, de eb- § bői tízezret kifizetett a bojtár- ^ jának. Tíz saját birkája tejé- S ért 2800, gvapiáért 3500. a bá- | rányokért 1000 forintot kapott $ é' természetesen szépen jőve- $ delrhezett az egy hold háztáji- $ ja is. $ A növénytermesztők, kivéve ^ a gabonát, harmadában mű-1 vélik a földet. A kertészek ^ szintén, de a terven felüli be- ^ vételből 43 százalék illeti meg ^ ő'-et. Erős Pál kertészbrigád- ^ ia 1 087 000 forintos bevételi $ tervét 293 ezer forinttal túl- ^ teljesítette, vagyis 12 — csa- ^ ládíával együtt dolgozó bri- ^ eádtag —. ki-ki elvégzett | munkája szerint 483 600 fo- ^ rinton osztozik. — Amelyik közülük min-S dennap szorgalmasan dolgo- zott. az 40 ezer forjntrtál is ^ többet kan és persze a háztáji § jövedelmével még megtetézi S ezt a pénzt. A tsz három és fél millió forintot tartalékolt az rm-nkadíj-előlegre. — Hét hónapra, július 1 idei | *| elégedetten mo­géig elég solvog Kuli Imre. — Minden- S képpen nyugodtan nézünk a $ jövő elébe. Aszálvt. sem isme- $ rünk. mert öntözünk. $ — Fokozható-e még a jőve- $ A redakcióbán híre ment, hogy a fő­nök páncélszekrényében mázsaszám fekszenek a szigorúan bizalmas könyo- matosok. Szóval már Herkó páter is tudta, hogy a szerkesztői páncélszek­rényben pihen a világ minden valamire­való újságjában megjelent, valamirevaló cikkecskék eredeti szövegének magyar fordítása. Nagy volt a láz. Mit ir a New York Herald Tribune, a Le Monde, a Figaro — rólunk. Meg kéne valahogy tudni, milyenek is vagyunk mi, magya­rok? Mik is történnek nálunk? Amik­ről mi sem tudunk. — Szigorúan bizalmas — mondta a szerkesztő és ezzel visszavonult főnöki szobájába. „Coki nektek, hogy mindent kifecsegjetek”. A kollégák füstölögtek. .,Hogyan tájé­koztassuk a közvéleményt, ha mi ma­gunk is tájékozatlanok vagyunk. Ho­gyan érveljünk, ha az ellenség érvelését nem ismerjük. Mivel szálljunk szembe, mivel hadakozzunk? Mik vagyunk mi: Don Quijóték, akik szélmalmok ellen harcolunk fakardokkal?” Es 6? O megbízható? Es mi? Mi nem vagyunk megbízhatóak? Hiszen a főnök nem is ir, mit akar hát tudni ezekből a papírokból?" Azért délfelé elment min­denki a dolga után. A szerkesztő fiatal és csinos titkár­nője szerelmes volt Fricibe, az úi fiúba. Este odabújt a gyakornok mellé, szeren­cséje volt, mert a presszóban vágni le­hetett a füstöt és ezt a kollégák nem látták. Kért a fiútól egy bonbon­meggyet és cserébe elárulta, hogy az öreg ezekből a bizalmas kőnyomatosokból készül fel a pártnapokra és a szerkesz­tőségi tájékoztatókra. — Érted, Fricikém? Ha kiadná az öreg nektek elolvasni, akkor megszűnne a jól értesültség és a jövőbelátás nim­busza. Akkor hogyan mondhatná azt nektek: „En úgy gondolom, kollégák,” — és tudod, elmondja, hogy az Unité­ban mit gondolt az újságíró. Frici azt mondta a nőnek: — Lenke, isten bizony, senkinek sem mondom el, amit tőled hallottam. Hi­szen akkor mindketten repülnénk Aztán még egyszer: — Isten bizony — és szájon csókolta Lenkét. A titkárnő másnap kilopott a páncél- szekrényből-három kiló bizalmast. Eri­dnek, az új fiúnak. Estére visszakapta. Lenke már egy hete lopkodta kilószám a drága papírokat, amikor kitört a bot­rány. Értelmetlenül és váratlanul történt a dolog. Festették a szerkesztőséget. Az irodákat megszállta tíz, füttyös kedvű szobafestő legény, akiknek délutánra el­fogyott a nyáluk, és telitorokból áriáz­tak a főszerkesztő legnagyobb örömére. Egy álló hétig a folyosókon készült az újság. Az újságírók ott kiabálták a gép­írónők fülébe a szöveget, ott zörögtek a jó öreg Remingtonok és Continentá- lok. Es Lenke ott főzte a feketét Aztán elvonultak a művészek er jöt­tek a takarítónők. Reggel kilencre ra­gyogtak a tisztára sikált szobák, és mé­teres spárgára fűzött papír girlandok fi­gyelmeztettek mindenkit: Vigyázat, az ajtó frissen mázolva! Tíz órakor az egész szerkesztőség a girlandokat olvas­ta. János bácsi, az altiszt, szentségeit, mert otthon felejtette az olvasóokkuld- réját és nem tudta elolvasni a papírfec- nikről, mit ír a Renmin, Ribao e heti száma, lévén, hogy az öreg balos volt, és pont ez érdekelte. Mindenről Lenke és a takarítónők te­hettek. Lenke, mert kint felejtette a legutóbbi anyagot a bizalmasból, a ta­karítónők előtt pedig semmi sem szent és fölszeletelték a kezük ügyébe kerülő szigorúan bizalmas papírokat. „En úgy gondolom”.. — mondta Frici. a gyakornok, a főnököt utánozva Lenkének. — Nos, én úgy gondolom, hogy erre a balhéra egyedül én fizettem rá, annál is inkább, mert a kollégák gratis olvashat­ják a New York Herald Tribune dar­ling! Sőt. gratis, az egész világot — Szivem, eayetien Fricikém, milyen igazságtalan fiú vagy. Es milyen fele­dékeny! Hiszen te nemcsak szigorúan bizalmast olvastál tőlem. A szerkesztő mindenkit agyon akart vágni. Egész nap azt ordította a folyo­sókon, a szobákban, hogy: „Tönkretette­tek, nyomorultak, ezért fegyelmit akasz­tok a nyakatokba." Ez a vihar is. ahogy minden vihar, hét végére elült. Es legközelebb, amikor a főnök a szerkesztőséget tájékoztatta a legújabb nemzetközi bonyodalmakról, már így kezdte: — „L’Humanitéban legutóbb Dudás elvtárs azt írta, hogy... És azt hiszem, Duclos elvtársnak igaza van., ”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents