Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

« rest MEcrE« <M£grfap 1961. JANUAR 22., VASÁRNAP I ÖN KIVEL KÉSZÍTENE INTERJÚT? | ! Róna Viktorral PIPÁK Színes, szélesvásznú cseh­szlovák-osztrák koproduk­cióban készült a Pipák című film, amely három derűs Ehrenburg-anekdota a szere­lemről. A színész pipája a féltékeny hősszerelmesről szól. A lord pipája az idős Lord Edward története, aki nász­éjszakáját vidám pipázgatás- sal tölti, ahelyett, hogy csinos, ifjú feleségével foglalatoskod­na. A Szent Hubertus pipája című történet hőse egy erdész, akit a háború elszólít ifjú fe­lesége és kedvenc pipája mel­lől. Az ifjú asszonyka egészen addig sírdogál, míg fel nem tűnik a színen Marcello, az olasz hadifogoly, aki éppen úgy jódlizik és szívja a pipát, mint a férje, sőt, az ágyban SIKÁTOR Az 50-es években ezrével Pestre kerülő parasztfiatalok útja közelről sem volt olyan kitaposott, biztos nyugdíjhoz vezető út, mint ahogy azt ők maguk és azok, akik őket fe­lelőtlenül búzdítottúk megszo­kott környezetük, otthonaik elhagyására — hitték. Volt olyan, aki egyáltalán nem tu­dott gyökeret verni a nagyvá­ros talajában. Volt, akinek valóban könnyűszerrel sike­rült az „érvényesülés”, s volt, aki küzdött, állta a sarat, mert nem tágított elhatározása mellől; pesti, városi ember lesz akármilyen áron. Ilyen fiatal Vince, az új magyar film a Sikátor hőse. Dolgozik, gyűjti a pénzt. Bár látszatra teljesen beleilleszke­dett új környezetébe, a való­ságban, mégis ezernyi szál kö­ti parasztvoltához. Tele van bizalmatlansággal, gyanakvás­sal, nem tud hinni igazán sen­kiben, csak a „kaparj kurta” ösztönében. Gyűjti a pénzt — a fehémeműs szekrény fiókjá­ban, ahogy azt otthon látta —, mert csak ez jelenti számára a biztonságot. Ennek az ösz- szegnek gyarapodása, vagy csökkenése szabja meg minden cselekedetét, viszonyát, úgy a munkatársaihoz, mint szerel­méhez. Vince fél, nem mer kockáztatni. A faluról magá­val hozott elv: legény csak akkor nősül, ha van hová vin­ni asszonyát, s van miből el­tartania. S minél jobban ra­gaszkodik ehhez a rögeszmé­jéhez, annál gyorsabban, szük­ségszerűbben sodorja önmagát és szerelmét a tragédia felé. Ez a téma, amelyet Rényi Tamás új filmjében feldolgo­zott, közelről sem a múlté. Napjainkban is sóik hasonló tragédiával, élettel találko­zunk. S talán ezért éreztük oly közelinek, oly hitelesnek az új filmet Kertész Ákos regényében és Rényi Tamás redezésében első és legfontosabb erény, hogy Vince alakját nem az átlagos figurává süllyesztik, hanem tragikus szimbólummá tudják emelini. A környezet, amely­be a cselekményt Rénvi he­lyezi: a sivár lépcsőházak, oiszkos kocsmák. szomorú, rosszul berendezett albérletek. Foraács Ottó sötét tónusú ké­peiből még kristályosabban csillannak elő az igazi szere­lem boldog percei, s azért tud balett egy bizonyos gondolat kifejezése elé állítja a táncost ÜJSAGIRO: A színésznek ahhoz, hogy hitelesen tudja megformálni szerepeit, néha jellemétől elütő, nézeteivel el­lentétes figuráikat, rengeteg élethelyzetet kell ismernie. Mit kell tudnia a balett-táncosnak? RÚNA VIKTOR: Mindent. Mert a balettművészet ötvözi a művészeteket, nekünk sza­vak nélkül kell elmondani azt, amit a színész szavakkal fe­jez ki. Ámbár .. Ma már vi­lágjelenség az egyes művészeti ágak közti határok elmosódá­sa. Számomra például nagy segítség volt és sokat jelen­tett, amikor néhány évvel ez­előtt megnéztem a Vígszínház Rómeó és Júlia előadását. És viszont... Ma már nem lehet a színpadon ugyanúgy mozog­ni, mint ötven évvel ezelőtt... Az már elképzelhetetlen, hogy kijöjjön valaki a színpadra és elénekelje, amit kell, és evvel kész. ÜJSAGlRÖ: Na, ez azért nem olyan elképzelhetetlen. RÓNA VIKTOR: Hát, igen... • De gondoljon csak Házy Erzsé­betre. Ö épp olyan kitűnő szí­nész, mint énekes. ÜJSAGIRO: A gyerekeket a szülők íratják be balettra. Ezek szerint véletlen, hogy va­lakiből táncos lesz? RÓNA VIKTOR: En elmond­hatom, hogy tudatosan készül­tem erre a pályára. Akadá­lyok, törések és buktatók el­lenére. Ha elmondanám, hogy a mi pályánk, ellentétben av­val, amint azt sokan gondol­ják, mennyire nem sima és egyszerű... ÜJSAGlRÖ: Nem mertem megkérni, hogy beszéljen er­ről... RÓNA VIKTOR: Színész- családból származom. Anyám súgó volt az Operettszínház­ban, és én két és fél éves ko­romban játszottam először. ÜJSAGlRÖ: Színpadon? RÓNA VIKTOR: Színpadon. Azt mondták, hogy nagy szí­nész leszek... (nevet). Elkép­zelhető, hogy mi van, ha egy gyerek felnőttek komoly mun­kájában vesz részt... Mint mondják, én a táncosokat fi­gyeltem és azt mondtam, hogy nem akarok színész lenni, ha­nem táncos. Nyolcéves voltam, amikor felvételre mentem az Operába, annak ellenére, hogy óvtak ettől... Elég félelmetes híre volt az Operának. 1945- ben már operaházi balettnö­vendék voltam. Aztán két év múlva súlyosan megbeteged­tem. Akkor eléggé kétséges volt, hogy meggyógyulok-e. Meggyógyultam és folytattam. Közben 1950-től egyszerre vol­tam operaházi tag és balett­intézeti növendék. Meg kell mondani, hogy lehetetlenül gyenge fizikummal. És ráadá­sul nem akartam nőni. Ami­kor az intézetben jött az eme­léstan, akkor kiderült, hogy meg sem tudom mozdítani, nemhogy emelni a lányokat. A hatodik, hetedik évfolyam­ban, amikor a nagy ugrásokat és nagy forgásokat tanultuk, már úgy volt, hogy kikerülök. Föl is kértek, hogy menjek más pályára, élvonalbeli tán­cos úgysem lehet belőlem. De tudtam, hogy én táncolni aka­rok — ez segített. ÜJSAGlRÖ: Hogyan segít­het a kudarcon a puszta aka­rat? RÓNA VIKTOR: Nekem egész életemben mindig voltak és vannak vágyaim és cél­jaim. És a sok-sok siker mel­lett soha nem voltam boldog. Valahogy mindig érzem, hogy többet kell tudnom, és az egy­szerre meg is akadályoz abban, hogy boldog és megelégedett legyek, de tovább is lök. Ak­kor arra gondoltam, hogy azért is megmutatom, hogy én táncolni fogok. Rengeteget dolgoztam, súlyzóztam, erősítő tornákat végeztem. És hirte­len meg is nőttem .. . ÜJSAGlRÖ: A természet is besegített? Milyen magas volt akkor? RÓNA VIKTOR: (rejtélye­sen mosolyog) Lehet. . 168 cm voltam. ÜJSAGlRÖ: És most? RÓNA VIKTOR: 183. ÜJSÁGÍRO: Es mi történt volna, ha mégis kikerül a Ba­lettintézetből? rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss GILGAMES A Gilgames történetet so­kan ismerik. A sumer—akkád irodalomnak ez a gyöngysze­me minden valószínűség sze­rint az emberiség legelső nem­zeti eposza volt. A -folyton gxjarapodó és kiegészülő lele­tek alapján — miután a tudo­mány megfejtette a sumérok ékírását — egyre pontosabb filológiai közlemények jelen­nek meg, a tudósok szöveg­magyarázatait pedig irodalmi igényű fordítások követik. Mindez egy eddig homályos, majdnem ismeretlen múlt idő birtokbavételére hosszabbítja ■meg a világirodalom körének sugarát. Szinte minden szá­mottevő nemzeti irodalomban történt már kísérlet a Gilga­mes eposz korszerű tolmácso­lására. Hazánkban is jelentős múlt­ja van már a sumér—akiiád költészet tolmácsolásának. Zempléni Árpád, Ignotus, Szabó Lőrinc úttörő munkája után Weöres Sándor ültetett át négyet nyelvünkre a Gilga­mes eposz tizenkét énekéből, elsősorban német és francia közvetítő nyelvből fordítva. Az Európa Könyvkiadó ál­tal most megjelentetett Gilga­mes című kötet fordítója Rá­kos Sándor, aki német szöveg és Komoróczy Géza asszirioló- gus nyers fordításai alapján nemcsak a Gilgames mind a tizenkét énekét ültette át ma­gyar nyelvre, hanem a sumér —akkád irodalom minden je­lentős alkotását, a varázsmom- dásoktól az eposzokig. Rákos Sándort nemcsak e nagy úttö­rő munkájáért illeti meg min­den dicséret, hanem azért is, Képzőművészeti szakköri! ■ > l gyerekeknek j Az alsónémedi művelődési házban nemcsak I a felnőttek találnak tanulási-szórakozási lehe- I tőséget esténként, hanem a gyerekek is. Töb- : bek között az igen jól működő gyermek kép- ; zőművészeti szakkörben, ahol nemcsak rajz- ; készségüket fejleszthetik tovább, hanem meg- j ismerkedhetnek a képzőművészét műhelytit- ! kaival csakúgy, mint a képzőművészet törté- j netének legfontosabb irányzataival, s azok! képviselőinek munkásságával is. 5 Az alsónémedi művelődési ház gyermek | képzőművészeti szakkörét Kiss Ernő tanár ve- i zeti. A kör tagjai: általános iskolások. Jelen- : leg a linómetszet készítésével ismerkednék, j Eredményesen. Ezt bizonyítja az itt közölt; Csendélet is, amelyet a tizenkét esztendős i Cseri István készített. A kör másik legügye- : sebb kis „művésze”, a tizenegy esztendős Makkai Jóska. De a kör többi tagja is biz­tató fejlődésről tesz tanúbizonyságot. RÓNA VIKTOR: Nem ke­rülhettem volna ki. mert ne­kem az volt rendelve, hogy táncoljak. ÚJSÁGÍRÓ: Sokan azt hi­szik, hogy Orosz Adél nem csupán partnere, hanem a fe­lesége is. Érdekelne, mi az együttműködés tartalma két táncos között? RÓNA VIKTOR: Adéllal mi osztálytársak voltunk. 54-ben együtt táncoltunk. Aztán, ami­kor én 18—19 éves koromban, mivel férfitáncosban nagyobb hiány volt, már egymás után kaptam a főszerepeket Adél a tánckarban volt. 1959-ben a színház leningrádi ösztöndíjat kapott és innen indult ki az együttműködés. ÚJSÁGÍRÓ: Mi szükséges az egy üttműködésb ez ? RÓNA VIKTOR: Az együtt^ működés folyamat, tehát ki­alakul, vagy nem alakul ki. Ahhoz, hogy kialakuljon, nem­csak hasonló kvalitás, hanem hasonló emberi tartás, mun­kakedv is, meg egy sereg más tényező szükséges ... Meg kell találni az összhangot. Egy idő után már reflexeinkben érez­zük ezt az összhangot. Pél­dául nekem elég a kezét meg­fogni, hogy tudjam, milyen lelki-fizikai állapotban van, hogy van diszponálva-) Vagy ö érzi( hogy be vagyok tokosod­va, és kell valamit adnia (per­sze, ezek olyan árnyalatok, amelyet a közönség nem érzé­kel) ahhoz, hogy feloldódjak. Elegendő egy nézés, egy mo­soly. ÚJSÁGÍRÓ: Hasonló embe­rek? RÓNA VIKTOR: Nem. Nem, egyáltalán nem. Egészen más típusú emberek vagyunk, ta­lán éppen ezért van köztünk harmónia. Sokszor órákig vi­tatkozunk, veszekszünk egy- egy mozdulat miatt. A harmó­nia érdekében, persze. ÚJSÁGÍRÓ: Mi az, ami a szakmán kívül a legjobban ér­dekli? RÓNA VIKTOR: Annyira leszűkült emberek vagyunk, hogy a művészetek ... valahol mindig visszatér a görbe és a tánchoz lyukad ki minden cselekedet. ÚJSÁGÍRÓ: ön kivel készí­tene interjút? RÓNA VIKTOR: Nagyon­nagyon sokra becsülöm a ma­gyar művészeti életben Kovács Margitot. Életem egyik nagy élménye volt, amikor az Ernst Múzeumban találkoztam kerá­miáival. Arra lennék kíváncsi, mi az, ami művészi elképze­léseit kialakította? Nádas Péter | TAMÁS MENYHÉRT: {Hová letté!, tiszta forrás? $ — Hová lettél, tiszta forrás? 8— Vízmosásnak medre lettem. | 8— Hol hagytad kék, sima tük­| röd? Elszürkült az ég felettem. g §— Szomjas vagyok, tiszta for- | rás! ^— Keress másik, hamvas rétet. ^ — üde vized után vágyom! 8— Nem adhatok menedéket. S— Megse megyek, tiszta for­rás! Szomjad én már úgyse ol­tom. ^— Föléd rogyok, tiszta forrás! §— Arcod mását holtig hordom! $ Róna Viktort, mint a Ma- ^ gyár Állami Operaház Kos- ^ suth-díjas szólótáncosát., sokan ^ csodálják és e csodálatba né- S mi irigység is vegyül. Róna 5 Viktor (most már minden cím íés kitüntetés nélkül), aki azo- ^ nos a csodált és irigyelt férfi- I? val — harmincéves és már ^ erősen őszül. | ÜJSAGIRO: Egy idézettel ^ kezdeném. Tolsztoj írja a Há- S ború és béliében a következő ^sorokat: „...erre mindkét ol- dalról bejött egynéhány csu- :5 pasz lábú férfi, meg egyné- $ hány csupasz lábú nő, és együtt mind táncra kereked- ^ tek. Aztán a hegedűk valami •5 nagyon vékonyhangú, víg dal- ^ lamra rendítettek, az egyik 5; lány, akinek csupasz lába vas- § tag, a l«rja meg sovány volt, § különvált a többiektől, a szín- ^ fal mögé vonult, megigazította !> a fűzőjét, majd kisietett a kő­it zépre, elkezdett ugrálni és se­it besen össze-üsszeütötte a bő­it káját.” Tolsztoj így nyilatko- ;! zik a balettről, i; RÓNA VIKTOR: Azt hi- ^ szem, ezen már túl vagyunk. ^ A balett éppen Oroszország- 5 ban, a pétervári cári balettnál ij és később a szovjet balettban í; lett több és más. ^ ÜJSAGlRÖ: Miért ne lenne ^ igaza Tolsztojnak? Mi a ba­lett? | RÖNA VIKTOR: Azt hi­szem, akkor az elején kell kez- ^ deni... § ÜJSAGlRÖ: Igen. | RÓNA VIKTOR: Vélemé­t nyem szerint azért nincs iga- ^ za, ha a tolsztoji értékelést ma § is alkalmazni akarja, mert a it táncos teste korunkban meg- !> szűnt öncélú mutogatás tár- ^ gyává lenni. Az emberi test a ^ legnemesebb anyag az érzel- ^ mek kifejezésére. Tánccal ^ mindent el lehet mondani. $ ÜJSAGlRÖ: Mégis, miért § értelmezhető és értékelhető ez ^ a művészeti ág az emberek § többsége számára a legnehe- i{ zebben? ^ RÓNA VIKTOR: Attól függ, 5 hogy hol és mikor.1 Először is í magyarországi viszonylatban: ^ a háború előtt az átlagember- ^ hez ritkán, az egyszerű em- § berhez egyáltalán el sem ke- $ rült a balett, mint művészet. ^ Egy balett bemutatása csak a ^ felső tízezer számára volt ese- ^ mény. De gyökeres változás S történt a háború után, amikor í lényegében megnyílt mindenki ^ előtt a színház... Persze, ez $ az idő, ami azóta eltelt, na- $ gyón rövid volt ahhoz, hogy a ^ balett felzárkózzon népszerű- ^ ségét tekintve a többi társ- ^ művészethez. De ez a folyamat ^ lényege és néhány évre van ^ szükség ... Világviszonylat- ^ ban pedig egyáltalán nem le- ^ hét arról beszélni, hogy a ba- ^ lett népszerűtlen, vagy az em- ^ berektől távol álló művészet ^ lenne. A Szovjetunióban rövid ^ idő alatt olyan hozzáértő kö- ^ zönséget neveltek, amely már ^ nem csupán végignéz egy-egy | előadást, hanem pontosan, í szakmailag elemezni is tudja ^ az egyes táncosok teljesítmé- ^ nyét. Ez aztán visszahat a szín- § padra is ... A szovjet balett, ^ azt lehet mondani, hogy nem- ^ zeti művészet. Ami Nyugat- ^ Európát illeti... Angliában ^ reneszánszát éli a balettmű- ^ vészét, s ez abban is megmu­tatkozik, hogy a legnagyobb § képzőművészeket és zenésze- ^ két foglalkoztatja. Amint azt $ tapasztaltam, az Egyesült Ä1- ^ lamokban is a legfeltörőbb ^ művészeti ág... | ÜJSAGIRO: Ha ez ígv van, | akkor mivel magyarázható? | RÖNA VIKTOR: Egyszerűen ^ avval, hogy lépést igyekszik ^ tartani a korral. Mert elvesz- ^ tette édeskés ízét, mert most ^ már nem a sok túli a lényeg, ^ hanem az, hogy az emberi tes- ^ ten keresztül fejezzünk ki em- ^ béri érzelmeket, mert rájöt- $ tünk, hogy nem elegendő a § technikai virtuozitás, a techni- ^ ka csak formanyelv. ! ^ ÜJSAGlRÖ: Többször ismé- í telte, hogy a balett az embe- ^ rí test közvetítésével emberi ' ^ érzelmeket fejez ki. És konk- ' ^ rét, körülhatárolható gondola- ’ § tokát képes ez a művészet ki- ' ^ fejezni? ; $ RÖNA VIKTOR: Mi cselek­- ^ ményeS balettet játszunk, de *■ az úgynevezett szimfonikus oly megrázó, tragiKus ienm a vég. A rendező érdeme, hogy a szereplők között véletlenül sincs egy gyenge alakítás sem. Koncz Gábor Vincéjében min­den pillanatban ott érezzük az idegen világba csöppent em­ber bizonytalanságát, a szere­lemben is magányos embert A gyermekét egyedül neveié elvált asszony szerepében Tö- rőcsik Marinak az egyetemes asszonyt sikerült megformál­nia. A szerelmét és gyerekéi egyaránt féltő nő küszködé­sét a sorssal, oly líraian, mé­lyen éli át, hogy még hibás lé­péseiben sem tudjuk elítélni. A kisebb szerepekben meg kell említenünk Dégi István nevét, aki az első látásra gyá­moltalannak, esetlennek tűnc gyermekkori udvarló alakjá­ban. majd később a neki járc elsőbbséget követelő férfi fi­gurájában már az első percek­ben éreztetni tudja a minden­re elszánt gyilkost. Horváth Sándor pártmunkása nagyon jó ellenpólus Vince figurája mellett Ungvár Mária őrizték a költészet e kezde-j leinek archaikus hangját és \ frisseségét: nemcsak az egyes i sorokat, képeket, hasonlatokat \ ültette át, nemcsak az eredeti- \ vei azonos versformát támasz- \ tóttá fel, hanem sikerült lefor- • dítania azt is, ami mindezek- ■ nek az alapja, a gondolkodás- \ és szemléletmódot. Ezzel elér- ; hetö közelségbe hozta ezt az \ időben és térben távoli vilá- ; got a magyar olvasók száma- ra is. A Gilgames eposz óba- j bilóni énekeinek rövid, szag- \ gatott sorú versszólamairól j szinte úgy érzi az olvasó, \ mintha a mi népdalaink, nép- ] balladáink hangja csengene j vissza a fülébe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents