Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-21 / 18. szám
Szentendre XI. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1967. JANUÁR 21., SZOMBAT A P E S T MEGYEI HÍ R t. A P KÜLÖNK IÁ D ÁS A Jól dolgozik a KISZ 2. számú építőközössége Egy héten belül húsz új ház alapja elkészül A KISZ 1. számú építőközösségének lelkes fiataljai még jóformán csak a kezdet kezdetén tartottak családi házaik építkezésében, amikor már sokakban felvetődött a gondolat: nem lenne-e jó egy másik ilyen építőközösségnek az életrehívása is, hiszen még rengeteg fiatal családnak vannak lakásgondjai. így aztán már a múlt év hogy — amennyire az időjárás engedi — egy héten belül mind a húsz ház alapja elkészül. Rövidesen a helyszínre kerül az építkezési anyagok fele, amiből aztán a tavasszal legalább a földszintet valamennyi házon befejezik. A távlati tervek szerint ez év decemberének végére kerülnének tető alá a házak. Természetesen ez a határidő igen nagy mértékben függ a különlyok időbeni elhárításától . . tavaszán tárgyalások kezdőd- böző várt és váratian akadá- tek az uj epitokozosseg megteremtéséről, de a végleges döntés csak szeptember 18-án született csak meg. Ekkor alakult meg ugyanis hivatalosan a KISZ 2. számít építőközössége, 40 taggal. Mindjárt el is határozták húsz egyemeletes ikerház építését a Lenin úton, a volt Koubek villa melletti területen. A városi pártbizottság és a KISZ-szervezet segítségükre volt, hogy a munka már októberben meginduljon. Segített a bogdányi kőbánya Munkájukban nagyszerűen hasznosítják az „idősebb testvér”, az 1. számú építőközösség tapasztalatait, noha ennek a nagyobb létszámú csoportnak sokkal nehezebb feladatokkal kellett megbirkóznia. Az építkezést ugyanis egy fásított területen kellett elkezdeniük és ráadásul használható út sem állott rendelkezésükre, amelyen az építőanyagot szállíthatták volna. Előbb tehát el kellett távolítani a fákait és mintegy 150 folyóméter utat építeniük, mielőtt az aláp kiásásához és lerakásához kezdhettek volna. Külön dicséret illeti a Dunabogdányi Kőbánya vezetőit és munkásait, hogy az úthoz szükséges bányasifrát ingyen bocsátották az építkezők rendelkezésére. Pillanatnyilag az a helyzet, Feketével fugázott nyerskőből lesznek — Munkamódszerünk hasonló az „egyeseké”-hez — tájékoztatott Mervó Sándor, a 2. sz. építőközösség egyik vezetője. — Tagságunk minden szabad idejét, szabadságát az építkezésnél tölti... Minden üzemtől megkaptuk és reméljük, a továbbiakban is megkapjuk a legmesszebbmenő segítséget .. . Emeletes ikerházaink formában nem sokban különböznek majd a másik közösség házaitól. Alapterületük teljesen megegyezik azo- kéval, csupán belső elosztásukban, valamint külső burkolatukban lesznek eltérők a mieink az övékétől. Nem téglából, hanem fűrészelt mészkő tufából építjük őket. Vakolást nem kapnak, hanem a mészkőlapok közeit feketére fugázzuk és így igen tetszetős külsőt nyerünk. A házak elrendezése szintén különbözik, de ezt már a telek formája kívánta így. A domb gerincén lesz hét ház, a többi tizenhárom pedig U-alakbam kanyarodik majd a Lenin út felé ... Azután, ha készen leszünk, szintén sorsolással döntjük majd el, hogy kik lesznek az új lakások birtokosai... Horányi Sándor KIFIGYEL ODA? Reggel úgy egynegyed hat órakor nagyon szomorú látvány a Duna-parton, az állomás irányába haladó buszok karavánja a kultúrotthon melletti megállónál. (Amelyet busznyelven Fő térnek nevezünk!) Négy gyár: Cement- árugyár, Papírgyár, ÉTI és a Töltőtollasok munkásait viszik ki ilyenkor a buszok. Férfiakat, nőket, anyjuk karján bebugyolált csecsemőket. A felszállás tömegdulakodás, s ahogy az asszonyok elpanaszolják, sokszor két-három busz is elszalad mellettük anélkül, hogy megállna és felvenné a didergő anyákat és apróságokat. Megtörténik, hogy a kalauz kiszól: — Mindjárt jön a következő! — és a gyermekes anyák, az ágyból kiszedett, bölcsődébe tartó gyermekeikkel teljes órát várnak arra a bizonyos, mindjárt érkező kocsira! Mondják, hogy számtalan panaszkönyvi bejegyzést tettek már a HÉV-állomás menti buszirodán, a helyzet azonban mit sem változott! Ugyanaznap, hogy a fenti panaszt hallottuk, délután fél hat órára a Sztaravoda felé tartó busznak a rendőrség épülete utáni megállójához vittek ki bennünket. Kérték, győződjünk meg róla, milyen körülmények között várják be az iskolából jövő gyermekek az autóbuszt. A megállóhelyen egyetlen lámpa nincs. A g. mekek természetesen a tőlük megszokott eleven hancúrozásban várják a kocsit úgy, hogy minden lépésükkel saját testi épségüket veszélyeztetik. Először világítás kellene a megállóhoz, másodszor tanár, vagy szülő „ügyeletes”, aki teljes épségben rakná gépkocsira a gyermekeket! H. L. Ismerik, szeretik, bíznak benne Felberreg a csengő . . . Feltárul a mozi nézőterének ajtaja: tessék, ki-ki foglalja el a helyét, néhány perc múlva kezdődik az előadás. A műsoron különféle izgalmakat ígérő szerelmi történet. A befelé tódulok között sok fiatal, sőt a 18 éves korhatárhoz képest túlságosan is fiatal arc kavarog. — Kisfiam, te nem mehetsz be! Még nem vagy tizennyolc éves! — csendül fel a jegyszedőnő mellett egy női hang. A megszólított, alig 14—15 esztendős fiúcska nyakát feltűrt kabátgallérja mögé behúzva úgy tesz, mintha nem neki szólnának. — Gyere, mutasd csak az igazolványodat! — folytatja kérlelhetetlenül a hang. A fiú most már tudja, hogy nincs menekvés. — Már elmúltam tizennyolc! Az igazolványom pedig otthon felejtettem! Csak nem gondolja, hogy hazamegyek érte?! — csattan fel hányaveti szemtelenséggel. — Már pedig, amíg nem mutatod meg, addig nem mehetsz be! A fiú még ágál egy darabig, aztán elsomfordál... Vesztett... Sebaj, majd az idősebb haverok elmesélik, milyen volt a film... Kocsis Lajosné, a mozi üzemvezetője a szigorú őre a bejáratnak, a korhatáros filmeknél. Nemcsak azért, mert üzemvezető, hanem mert mint a legilletékesebbek egyike, tagja a gyermek- és ifjúság- védelmi állandó bizottságnak. Sőt, személyesen még három „veszélyeztetett” gyermek „patrónája” is. De Kocsis Lajosné társadalmi tevékenysége nem korlátozódik csupán a gyermekvédelemre. Az 1965-ös pótválasztások óta a 72-es körzet tanácstagja. A Törökvölgy, a Barackos út és az Eper utca lakóinak ügyes-bajos dolgai tartoznak hozzá. Jelentős része van abban, hogy körzete a kommunális építkezés terén oly sokat fejlődött. Javultak az útviszonyok és ez a kies, de eddig meglehetősen mostohán kezelt környék is bekapcsolódott a vízvezeték- és villanyhálózatba. Ha kellett, még az áldatlan családi és szomszédi perpatvarok „elsimítására” is vállalkozott. Húsz éve él Szentendrén. Sokan ismerik, szeretik. Választói bíznak benne. Ez a bizalom, reméljük, a márciusi választásokon is kifejezésre jut. H. S. További emberbarátokat keresnek Vöröskeresztes asszonyaink mindenütt ott vannak, ahol kell Házassági felvilágosítást kérnek Szórakozóhelyet a serdülőknek Márciusban: véradó napok a szigeten Az 1966. évi munkáról, az idei mun ka tervről tárgyaltak, vitáztak orvosaink, egészség- ügyi dolgozóink, területi és üzemi vöröskeresztes asszonyaink. A családvédelem és a felvilágosító munka jelentőségét dr. Szinna Ferenc, a rendelő- intézet igazgató-főorvosa taglalta, majd dr. Szepessy Barnabás városi és járási főorvos szólalt fel. — Elsősorban fiataljainknak van szükségük kellő felvilágosításra — mondotta. — Azoknak a fiataloknak meggyőzésére, akik a szórakozás, a tánc mellett megértek már arra, hogy a szerelmi életet komolyan fogják fel. De fontos a már összeházasodott fiatalok felvilágosítása is, hogy ne érveljen azzal az abortusbizottág előtt egy érett fiatalasszony: „Tizennyolcezer már megvan kocsira, ez azonban még nem elég! Pedig amíg kocsi nincs, gyermekről szó sem lehet!” Ehhez a kérdéshez sokan szóltak hozzá, s megállapítotOLGA RANNY S. akvarellje A villáson Belphegor Nem írnék egy sort sem, ha csak egyedi esetről volna szó. De most már szinte statisztikát lehet készítem. A statisztika pedig a nagy számok törvényén alapul. Mit mutat az én statisztikám? Egy fejbeverés rablási kísérlet nélkül, bottal betámasztott csengőgomb öt alkalommal, elvágott drótkerítés két alkalommal, kitördelt léckerítés egy alkalommal, a legutóbbi eset pedig a következő: A háziak kimerültén nézik a szilveszteri televízióműsor ismétlését. Egyszerre csak éles csengetés. Azaz nem is csengetés, mert a csengő egyfolytában élesen szól tovább. A háziak kimennek és megállapítják, hogy a kapúcsentgő mindkét huzalát elvágták, a drótot késsel megtisztították, összecsavarták és beejtették az udvarra. A környéken senki! Tudom, hogy nem szabad nyomozás közben a feltételezéseket elárulni, én mégis megteszem. És felszólítok mindenkit, aki ráér segítsen, a kedves hec- celődő „erős embert” elfogni. A következtetéseim a következők. Az illető a Vasúti villasor 43 sz. házán túl Ja- kik. Kőhegy irányában. Garázdaságának területe az Acél utca és az új Népbolt közé esik. Mindig vasárnap este fél tíz és tizenegy óra között működik, ritkábban szombaton. Feltételezésemmel addig merészkedem, hogy azt is állítom: az illető nem Szentendrén dolgozik. Csak a hét végén jár haza. No, és valamit ért a villanyhoz is! Hogy mire alapozom mindezt? Az egyelőre titok! Mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy ma vagy holnap este, kísért-e újra a vállason Belphegor? De arra még inkább, »hogy ki lesz az a „bátor” ember, aki végre elfogja?! „Babi néni" nyugdíjba ment A „Babi” néni nevet természetesen én adtam neki. Azért, hogy az illetékéseknek még az a „jutalom” se juthasson osztályrészül, hogy megsértődhessenek. Szóval, „Babi néni” nyugdíjba ment. Nem valami örömmel tette, de végülis beletörődött. ■ A búcsú napja rohamosan közelgett. Kicsit szorongva várta. Hiszen búcsúzni mindig nehéz. Elhatározta magában, hogy kemény lesz, nem fog sírni a búcsúzásnál. Aztán eljött a nagy nap, nehéz szívvel indult munkahelyére. Ahogy teltek-múltak az órák, úgy nőtt az izgalma. — Milyen figyelmesek — gondolta magában — mindenki úgy viselkedik, mintha rendes hétköznap lenne. Mire felocsúdott izgalmából, már üres volt az üzem és az iroda. Valami élesen beleszúrt a leikébe! Vége! Hosszú munkásévei véget értek. A közvetlen munkatársakon kívül senki sem búcsúzott tőle. A vezetőség közül senki még csak azt sem kérdezte: na és, mi lesz ezután? Eszébe jutottak azok a kedves kis ünnepségek, amelyekről az újságban szokott olvasni. És kilépett a kapun, mely utoljára csukódott be mögöttg. Orvosi ügyelet. Szombat déltől hétfő reggelig, a város ügyeletes orvosa dr. Katona Gyula körzetorvos (Gőzhajó u. 7.). Sürgős járóbetegek részére vasárnap reggel 9—10-ig külön rendelést tartanak a körzetorvosi rendelőben (Bükköspart). Állatorvosi ügyelet. Január 22-én vasárnap a járás ügyeletes állatorvosa dr. Papp István (Csobánka, Margitliget). Az állatorvosi ügyelet a város területére is kiterjed. ták, hogy elsősorban az üzemekben dolgozó fiatalok nevelése kézenfekvő. A szakszervezetek segítségével, rendszeresen kellene ilyen felvilágosító előadásokat rendezni. Ugyancsak Szepessy főorvos foglalkozott az alkoholizmus nehéz problémájával, különösen a fiataloknál tűrhetetlen túlzott alkoholfogyasztással. Hlatki Mihályné, a városi szervezet titkárnője szóvá tette, hogy ( az általános iskolából kinőtt gyermekeinknek nincs a városban rendes szórakozóhelye, ahol táncolna, szórakozna, s a társasági érintkezés szabályait megtanulná. E szempontból művelődési otthonunk természetesen ■ nem jöhet szóba, mert ott egyrészt nyolc óra után fiatal nem maradhat, másrészt addig is csak felnőtt ivótársasággal együttesen töltheti el idejét, ami helytelen és nem kívánatos. — Krizsanyik Pálné járási titkárnő, részletesen foglalkozott a tisztasági mozgalom eddigi eredményeivel. Szomorúan mondta, hogy Csobánkán a helyszíni látogatások alkalmával harminc olyan házat találtak, amelyben egyáltalán nincs WC. De találtak ilyen házakat Budakalászon is. Szerinte a gimnazista diákok te bevonhatók a családvédelem ér a tisztasági ellenőrzés munkájába. A felszólalók sokat foglalkoztak a véradás hatalmas jelentőségével. Az elmúlt év szép eredménnyel zárult, s remélik, hogy a márciusban a szigeti községekben induló véradó napok eredményei legalább ilyen jók lesznek. Végül szervezési kérdésekről volt szó, Krizsanyikné elmondta, hogy Pomázon mindössze 80 tagja van a Vöröskeresztnek, s a népesebb szentendrei városi szervezet alig számlál százötven tagnál többet. Különösen gyenge a szervezeti élet Tahitotfaíuban, Pi- lisszentlászlón és Pilisszántón, valamint városunkban, a töltőtollasok népes üzemeben. Másutt mindenütt akadnak nagyobb számmal áldozatos lelkek, természetesen elsősorban és túlnyomórészt nők, akik . mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell, s akikre mindig számíthatunk! Hetényi Ferenc főgyógyszerész a véradó és vért kapó találkozások rendszeresítését javasolta a jó propaganda érdekében. Az elmúlt évben nagyon sikeres találkozót tartottak a Budakalászi Textilgyárban. Mind Szentendrén, mind a járás minden községében emberbarátokat keresnek és várnak, emberbarátokat, akik Vöröskereszt +"gsági könyvvel a zsebükben szeretnének mindenki segítségére sietni! H. L. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Imre Gábor, Elsik Piroska, Horváth József, Héder András, Takács József, Greb- hardt Zsuzsanna, Farkas Ildikó, Berecz Csaba, Hermann Mária, Balogh Mária, Ott Béla, Karnevál Sándor László, Rudolf József, Sütő Zsuzsanna, Politovszky Orsolya, Pintér Éva, 111 Erzsébet, Bölcskei Andrea, Puskás Péter, Zsigmond Erika, Franyó Ilona és Baltringer János. Házasságot kötött: Gavrilovits Györgyi Judit és Behrens Jens Jonny, Veres Anna és Németh István Péter, Csicsó Julianna^ és Hlatki Károly. Meghalt: Mojzsics János 86 éves, Mócsai József 70 éves, Tóth Lajos Miklós 60 éves, Hrcsárovics Mihályné 75 éves és Jeles György 58 éves szentendrei lakos.
