Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-21 / 18. szám

Szentendre XI. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1967. JANUÁR 21., SZOMBAT A P E S T MEGYEI HÍ R t. A P KÜLÖNK IÁ D ÁS A Jól dolgozik a KISZ 2. számú építőközössége Egy héten belül húsz új ház alapja elkészül A KISZ 1. számú építőkö­zösségének lelkes fiataljai még jóformán csak a kezdet kezde­tén tartottak családi házaik építkezésében, amikor már sokakban felvetődött a gon­dolat: nem lenne-e jó egy má­sik ilyen építőközösségnek az életrehívása is, hiszen még rengeteg fiatal családnak van­nak lakásgondjai. így aztán már a múlt év hogy — amennyire az időjárás engedi — egy héten belül mind a húsz ház alapja elké­szül. Rövidesen a helyszínre kerül az építkezési anyagok fele, amiből aztán a tavasszal legalább a földszintet vala­mennyi házon befejezik. A távlati tervek szerint ez év decemberének végére kerülné­nek tető alá a házak. Termé­szetesen ez a határidő igen nagy mértékben függ a külön­lyok időbeni elhárításától . . tavaszán tárgyalások kezdőd- böző várt és váratian akadá- tek az uj epitokozosseg meg­teremtéséről, de a végleges döntés csak szeptember 18-án született csak meg. Ekkor ala­kult meg ugyanis hivatalosan a KISZ 2. számít építőközös­sége, 40 taggal. Mindjárt el is határozták húsz egyemeletes ikerház építését a Lenin úton, a volt Koubek villa melletti területen. A városi pártbizott­ság és a KISZ-szervezet segít­ségükre volt, hogy a munka már októberben meginduljon. Segített a bogdányi kőbánya Munkájukban nagyszerűen hasznosítják az „idősebb test­vér”, az 1. számú építőközös­ség tapasztalatait, noha ennek a nagyobb létszámú csoport­nak sokkal nehezebb felada­tokkal kellett megbirkóznia. Az építkezést ugyanis egy fá­sított területen kellett elkez­deniük és ráadásul használha­tó út sem állott rendelkezé­sükre, amelyen az építőanya­got szállíthatták volna. Előbb tehát el kellett távolítani a fákait és mintegy 150 folyómé­ter utat építeniük, mielőtt az aláp kiásásához és lerakásá­hoz kezdhettek volna. Külön dicséret illeti a Dunabogdányi Kőbánya vezetőit és munká­sait, hogy az úthoz szükséges bányasifrát ingyen bocsátot­ták az építkezők rendelkezé­sére. Pillanatnyilag az a helyzet, Feketével fugázott nyerskőből lesznek — Munkamódszerünk ha­sonló az „egyeseké”-hez — tá­jékoztatott Mervó Sándor, a 2. sz. építőközösség egyik ve­zetője. — Tagságunk minden szabad idejét, szabadságát az építkezésnél tölti... Minden üzemtől megkaptuk és remél­jük, a továbbiakban is meg­kapjuk a legmesszebbmenő se­gítséget .. . Emeletes ikerhá­zaink formában nem sokban különböznek majd a másik közösség házaitól. Alapterüle­tük teljesen megegyezik azo- kéval, csupán belső elosztá­sukban, valamint külső bur­kolatukban lesznek eltérők a mieink az övékétől. Nem tég­lából, hanem fűrészelt mészkő tufából építjük őket. Vakolást nem kapnak, hanem a mész­kőlapok közeit feketére fugáz­zuk és így igen tetszetős kül­sőt nyerünk. A házak elren­dezése szintén különbözik, de ezt már a telek formája kí­vánta így. A domb gerincén lesz hét ház, a többi tizenhá­rom pedig U-alakbam kanya­rodik majd a Lenin út felé ... Azután, ha készen leszünk, szintén sorsolással döntjük majd el, hogy kik lesznek az új lakások birtokosai... Horányi Sándor KIFIGYEL ODA? Reggel úgy egynegyed hat órakor nagyon szomorú lát­vány a Duna-parton, az állo­más irányába haladó buszok karavánja a kultúrotthon mel­letti megállónál. (Amelyet busznyelven Fő térnek neve­zünk!) Négy gyár: Cement- árugyár, Papírgyár, ÉTI és a Töltőtollasok munkásait vi­szik ki ilyenkor a buszok. Fér­fiakat, nőket, anyjuk karján bebugyolált csecsemőket. A felszállás tömegdulakodás, s ahogy az asszonyok elpana­szolják, sokszor két-három busz is elszalad mellettük anélkül, hogy megállna és felvenné a didergő anyákat és apróságokat. Megtörténik, hogy a kalauz kiszól: — Mind­járt jön a következő! — és a gyermekes anyák, az ágyból kiszedett, bölcsődébe tartó gyermekeikkel teljes órát vár­nak arra a bizonyos, mindjárt érkező kocsira! Mondják, hogy számtalan panaszkönyvi bejegyzést tettek már a HÉV-állomás menti buszirodán, a helyzet azonban mit sem változott! Ugyanaznap, hogy a fenti panaszt hallottuk, délután fél hat órára a Sztaravoda felé tartó busznak a rendőrség épü­lete utáni megállójához vittek ki bennünket. Kérték, győ­ződjünk meg róla, milyen kö­rülmények között várják be az iskolából jövő gyermekek az autóbuszt. A megállóhelyen egyetlen lámpa nincs. A g. mekek természetesen a tőlük megszo­kott eleven hancúrozásban várják a kocsit úgy, hogy min­den lépésükkel saját testi ép­ségüket veszélyeztetik. Először világítás kellene a megállóhoz, másodszor ta­nár, vagy szülő „ügyeletes”, aki teljes épségben rakná gép­kocsira a gyermekeket! H. L. Ismerik, szeretik, bíznak benne Felberreg a csengő . . . Feltá­rul a mozi nézőterének ajtaja: tessék, ki-ki foglalja el a he­lyét, néhány perc múlva kez­dődik az előadás. A műsoron különféle izgalmakat ígérő szerelmi történet. A befelé tó­dulok között sok fiatal, sőt a 18 éves korhatárhoz képest túlságosan is fiatal arc kava­rog. — Kisfiam, te nem mehetsz be! Még nem vagy tizennyolc éves! — csendül fel a jegysze­dőnő mellett egy női hang. A megszólított, alig 14—15 esz­tendős fiúcska nyakát feltűrt kabátgallérja mögé behúzva úgy tesz, mintha nem neki szólnának. — Gyere, mutasd csak az igazolványodat! — folytatja kérlelhetetlenül a hang. A fiú most már tudja, hogy nincs menekvés. — Már elmúltam tizennyolc! Az igazolványom pedig otthon felejtettem! Csak nem gondol­ja, hogy hazamegyek érte?! — csattan fel hányaveti szemte­lenséggel. — Már pedig, amíg nem mutatod meg, addig nem me­hetsz be! A fiú még ágál egy darabig, aztán elsomfordál... Vesztett... Sebaj, majd az idősebb have­rok elmesélik, milyen volt a film... Kocsis Lajosné, a mozi üzemvezetője a szigorú őre a bejáratnak, a korhatáros fil­meknél. Nemcsak azért, mert üzemvezető, hanem mert mint a legilletékesebbek egyike, tagja a gyermek- és ifjúság- védelmi állandó bizottságnak. Sőt, személyesen még három „veszélyeztetett” gyermek „patrónája” is. De Kocsis La­josné társadalmi tevékenysége nem korlátozódik csupán a gyermekvédelemre. Az 1965-ös pótválasztások óta a 72-es kör­zet tanácstagja. A Törökvölgy, a Barackos út és az Eper utca lakóinak ügyes-bajos dolgai tartoznak hozzá. Jelentős része van abban, hogy körzete a kommunális építkezés terén oly sokat fej­lődött. Javultak az útviszo­nyok és ez a kies, de eddig meglehetősen mostohán kezelt környék is bekapcsolódott a vízvezeték- és villanyhálózat­ba. Ha kellett, még az áldat­lan családi és szomszédi per­patvarok „elsimítására” is vál­lalkozott. Húsz éve él Szentendrén. So­kan ismerik, szeretik. Választói bíznak benne. Ez a bizalom, reméljük, a márciusi választá­sokon is kifejezésre jut. H. S. További emberbarátokat keresnek Vöröskeresztes asszonyaink mindenütt ott vannak, ahol kell Házassági felvilágosítást kérnek Szórakozóhelyet a serdülőknek Márciusban: véradó napok a szigeten Az 1966. évi munkáról, az idei mun ka tervről tárgyaltak, vitáztak orvosaink, egészség- ügyi dolgozóink, területi és üzemi vöröskeresztes asszo­nyaink. A családvédelem és a felvi­lágosító munka jelentőségét dr. Szinna Ferenc, a rendelő- intézet igazgató-főorvosa tag­lalta, majd dr. Szepessy Bar­nabás városi és járási főorvos szólalt fel. — Elsősorban fiataljaink­nak van szükségük kellő fel­világosításra — mondotta. — Azoknak a fiataloknak meg­győzésére, akik a szórakozás, a tánc mellett megértek már arra, hogy a szerelmi életet komolyan fogják fel. De fon­tos a már összeházasodott fiatalok felvilágosítása is, hogy ne érveljen azzal az abortusbizottág előtt egy érett fiatalasszony: „Tizen­nyolcezer már megvan kocsi­ra, ez azonban még nem elég! Pedig amíg kocsi nincs, gyer­mekről szó sem lehet!” Ehhez a kérdéshez sokan szóltak hozzá, s megállapítot­OLGA RANNY S. akvarellje A villáson Belphegor Nem írnék egy sort sem, ha csak egyedi esetről vol­na szó. De most már szinte statisz­tikát lehet készí­tem. A statisztika pedig a nagy szá­mok törvényén alapul. Mit mutat az én statisztikám? Egy fejbeverés rablási kísérlet nélkül, bottal betámasz­tott csengőgomb öt alkalommal, el­vágott drótkerítés két alkalommal, kitördelt léckerí­tés egy alkalom­mal, a legutóbbi eset pedig a kö­vetkező: A háziak kime­rültén nézik a szilveszteri televí­zióműsor ismétlé­sét. Egyszerre csak éles csengetés. Azaz nem is csen­getés, mert a csengő egyfolytá­ban élesen szól tovább. A háziak kimennek és meg­állapítják, hogy a kapúcsentgő mind­két huzalát elvág­ták, a drótot kés­sel megtisztították, összecsavarták és beejtették az ud­varra. A környé­ken senki! Tudom, hogy nem szabad nyo­mozás közben a feltételezéseket el­árulni, én mégis megteszem. És fel­szólítok minden­kit, aki ráér segít­sen, a kedves hec- celődő „erős em­bert” elfogni. A következteté­seim a követke­zők. Az illető a Vasúti villasor 43 sz. házán túl Ja- kik. Kőhegy irá­nyában. Garázda­ságának területe az Acél utca és az új Népbolt közé esik. Mindig va­sárnap este fél tíz és tizenegy óra között működik, ritkábban szomba­ton. Feltételezé­semmel addig me­részkedem, hogy azt is állítom: az illető nem Szent­endrén dolgozik. Csak a hét végén jár haza. No, és valamit ért a vil­lanyhoz is! Hogy mire alapozom mindezt? Az egye­lőre titok! Mindenesetre kí­váncsian várjuk, hogy ma vagy hol­nap este, kísért-e újra a vállason Belphegor? De ar­ra még inkább, »hogy ki lesz az a „bátor” ember, aki végre elfogja?! „Babi néni" nyugdíjba ment A „Babi” néni nevet termé­szetesen én adtam neki. Azért, hogy az illetékéseknek még az a „jutalom” se juthasson osz­tályrészül, hogy megsértőd­hessenek. Szóval, „Babi néni” nyug­díjba ment. Nem valami örömmel tette, de végülis be­letörődött. ■ A búcsú napja rohamosan közelgett. Kicsit szorongva várta. Hiszen búcsúzni mindig nehéz. Elhatározta magában, hogy kemény lesz, nem fog sírni a búcsúzásnál. Aztán el­jött a nagy nap, nehéz szívvel indult munkahelyére. Ahogy teltek-múltak az órák, úgy nőtt az izgalma. — Milyen figyelmesek — gondolta magában — min­denki úgy viselkedik, mintha rendes hétköznap lenne. Mire felocsúdott izgalmából, már üres volt az üzem és az iroda. Valami élesen beleszúrt a leikébe! Vége! Hosszú mun­kásévei véget értek. A közvet­len munkatársakon kívül sen­ki sem búcsúzott tőle. A ve­zetőség közül senki még csak azt sem kérdezte: na és, mi lesz ezután? Eszébe jutottak azok a ked­ves kis ünnepségek, amelyek­ről az újságban szokott olvas­ni. És kilépett a kapun, mely utoljára csukódott be mögöttg. Orvosi ügyelet. Szombat déltől hétfő reggelig, a város ügyeletes orvosa dr. Katona Gyula körzetorvos (Gőzhajó u. 7.). Sürgős járóbetegek ré­szére vasárnap reggel 9—10-ig külön rendelést tartanak a körzetorvosi rendelőben (Bük­köspart). Állatorvosi ügyelet. Január 22-én vasárnap a járás ügye­letes állatorvosa dr. Papp Ist­ván (Csobánka, Margitliget). Az állatorvosi ügyelet a város területére is kiterjed. ták, hogy elsősorban az üze­mekben dolgozó fiatalok neve­lése kézenfekvő. A szakszervezetek segítsé­gével, rendszeresen kellene ilyen felvilágosító előadá­sokat rendezni. Ugyancsak Szepessy főorvos foglalkozott az alkoholizmus nehéz problémájával, különö­sen a fiataloknál tűrhetetlen túlzott alkoholfogyasztással. Hlatki Mihályné, a városi szervezet titkárnője szóvá tet­te, hogy ( az általános iskolából ki­nőtt gyermekeinknek nincs a városban rendes szórakozóhelye, ahol táncolna, szórakozna, s a társasági érintkezés szabá­lyait megtanulná. E szempont­ból művelődési otthonunk ter­mészetesen ■ nem jöhet szóba, mert ott egyrészt nyolc óra után fiatal nem maradhat, másrészt addig is csak felnőtt ivótársasággal együttesen tölt­heti el idejét, ami helytelen és nem kívánatos. — Krizsanyik Pálné járási titkárnő, részletesen foglalko­zott a tisztasági mozgalom eddigi eredményeivel. Szomo­rúan mondta, hogy Csobánkán a helyszíni látogatások alkal­mával harminc olyan házat találtak, amelyben egyáltalán nincs WC. De találtak ilyen házakat Budakalászon is. Sze­rinte a gimnazista diákok te bevonhatók a családvédelem ér a tisztasági ellenőrzés mun­kájába. A felszólalók sokat foglal­koztak a véradás hatalmas je­lentőségével. Az elmúlt év szép eredménnyel zárult, s re­mélik, hogy a márciusban a szigeti községekben induló vér­adó napok eredményei legalább ilyen jók lesz­nek. Végül szervezési kérdések­ről volt szó, Krizsanyikné el­mondta, hogy Pomázon mind­össze 80 tagja van a Vöröske­resztnek, s a népesebb szent­endrei városi szervezet alig számlál százötven tagnál töb­bet. Különösen gyenge a szer­vezeti élet Tahitotfaíuban, Pi- lisszentlászlón és Pilisszántón, valamint városunkban, a töl­tőtollasok népes üzemeben. Másutt mindenütt akadnak nagyobb számmal áldozatos lelkek, természetesen elsősor­ban és túlnyomórészt nők, akik . mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell, s akikre mindig számíthatunk! Hetényi Ferenc főgyógysze­rész a véradó és vért kapó ta­lálkozások rendszeresíté­sét javasolta a jó propaganda érdekében. Az elmúlt évben nagyon sike­res találkozót tartottak a Bu­dakalászi Textilgyárban. Mind Szentendrén, mind a járás minden községében em­berbarátokat keresnek és vár­nak, emberbarátokat, akik Vö­röskereszt +"gsági könyvvel a zsebükben szeretnének min­denki segítségére sietni! H. L. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Imre Gábor, Elsik Pi­roska, Horváth József, Héder András, Takács József, Greb- hardt Zsuzsanna, Farkas Ildikó, Berecz Csaba, Hermann Mária, Balogh Mária, Ott Béla, Karne­vál Sándor László, Rudolf József, Sütő Zsuzsanna, Politovszky Or­solya, Pintér Éva, 111 Erzsébet, Bölcskei Andrea, Puskás Péter, Zsigmond Erika, Franyó Ilona és Baltringer János. Házasságot kötött: Gavrilovits Györgyi Judit és Behrens Jens Jonny, Veres Anna és Németh Ist­ván Péter, Csicsó Julianna^ és Hlatki Károly. Meghalt: Mojzsics János 86 éves, Mócsai József 70 éves, Tóth La­jos Miklós 60 éves, Hrcsárovics Mihályné 75 éves és Jeles György 58 éves szentendrei lakos.

Next

/
Thumbnails
Contents