Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-18 / 15. szám
•# Jó! választott a népfront Ez lesz a legsürgősebb dolgom A második műszak kezdődik pont akkor Hirsché k- nél, amikor a Kossuth Lajos utcai lakásukba belépünk. Hirsch Józsefné az előző ciklusban is tanácstag volt már. Férjével együtt, most érkezett munkahelyéről, a töltőtollasoktól. Két ügyes kislányával, az ebédet készíti. A szerény és mindig kedvesen mosolygó asszony 1950-től, vagyis az első tanácsok megalakulásától képviseli lakókörzetét a tanácsban, sőt elmúlt év óta a városi tanács végrehajtó bizottsága tagjaként. — Fiatalabb koromban, olyan nagy tisztelettel néztem a város vezetőire. El sem mertem képzelni, hogy egyszer „abban a nagy házban”, még nekem is lehet szavam. A választókörzetemben mindenkit ismerek, de talán Szentendrén is. Itt születtem és itt született három gyermekem is. Választóimmal közvetlen és családias a kapcsolatom. Munkahelyemen a híres és exportra gyártott Pax töltőtollakat töltögetem. Hagja vagyok a pártbizottságnak és a városi nőtanács vezetőségének is. — Választólzörzetem legnagyobb kívánsága a Kertész utca járdájának megépítése. Ha az új ciklusban újra választanak, ez lesz az első, a legsürgősebb feladatom. Amikor a munkájáról kérdeztük, mindössze ennyit mondott: — Dolgozom itthon és a műhelyben, igyekszem mindenki kérését teljesíteni, s akkor vagyok boldog, ha valaminek, amit elértem, mások ,is tudnak örülni! Engem boldoggá tesz az, hogy látom városunk állandó fejlődését. Beszámolóira mindenki kíváncsi A másik jelöltet munkahelyén, a városi fürdő szép új bútorzatú helyiségének egyik benyílójában, a pénztáras asztal mellett látogattuk meg. Halasi Józsefné, aki a régi 22. körzet tanácstagja volt 1953 óta. Körzetéről szeretettel és nagyon szerényen beszél. Kicsit túlzó ez a szerénység, hiszen az ő beszámoló ülései a leglátogatottabbak közé számítanak a városban. A városi „Ki mit vállal?” mozgalomban is komoly eredményeket értek el. Többek között jó dolog, hogy a Vak Bottyán utca vizet kapott. Halasiné nemcsak tanácstag, hanem a városi végrehajtó bizottság tagja is. Ezenkívül a városi nőtanács agilis, fáradhatatlan elnöke is. Családi téren fájdalmasan büszke arra, hogy fia Lengyel- országban egyetemista. önmagáról nerri sokat beszél. Arra kér, inkább arról írjunk, hogy a nőtanács most indítja meg szabás-varrás tanfolyamát, azonkívül idén is rendeznek klubnapokat, ahol komoly előadók szólnak majd a nők mai gondjairól, problémáiról. Kérésének már csak azért is eleget teszünk és megírjuk mindezt, mert mindez elválaszthatatlan Halasiné portréjától, Jól. választott a népi- front, hogy ismét jelölte őt. Reméljük, hogy történik valami... Nyári „vizes'-tervek - télen Mikor szállhatnak hajóra a fiatalok ? Lehet, hogy furcsának tűnik, hogy most, amikor javában benne vagyunk a télben, kimondottan nyári témával foglalkozunk. Pontosabban azzal az évről évre visszatérő, szinte már „szégyenszámba” menő problémával: meghonosodik-e végre Szentendrén és a szentendrei járás többi Duna menti helységében a vízisport, vagy sem? Azt írtuk az előbb, „szégyenszámba” menő probléma. Bizony valóban szégyen, hogy ilyen város, mint Szentendre, vagy olyan község, mint Szigetmonostor, Leányfalu, Tahi- tótfalu, Dunabogdány, Kisoroszi és Visegrád alig, vagy egyáltalán nem élnek a természet által kínált lehetőségekkel. Sportegyesületeik szakosztályai sorából, versenynap- tárukból hiányoznak a vízi- sportok, az úszás, az evezősversenyek. Felmértük a jelenlegi helyzetet és az 1967-ben várható kilátásokat. Bár itt-ott mutatkoznak re- ménytkeltő próbálkozások, a kép, amelyet a felmérés során kaptunk, nem túl sok jóval bíztat. Kezdjük a sort Szentendrével. Az állami gimnáziumnak van egy csónakháza és két ki- elboat-ja. Melléjük „társult” még az MTS-től a járási TS számára adott hat kétszemélyes túrakajak. Az ETI-nek is van csónakháza és két kiel- boat-ja. Ehhez a „hajóparkhoz” sorolhatunk még háromnégy magáncsónakot vagy kajakot és ezzel kész. Leányfalun kettő, Dunabog- dányban egy, Budakalászon egy, Szigetmonostoron szintén egy kielboat jelenti a járás evezős sportlehetőségeit. Külön kell foglalkozzunk Viseg- ráddal, ajiol pillanatnyilag a legbíz átöbb a helyzet.. Először is van csónakházunk, amelyet az idén akarnak kibővíteni. Jelenleg a csónakház „lakója” nyolc kajak, négy motorcsónak, két kielboat, egy ladik és egy úttörő őrsi csónak. A csónakház otthont nyújt majd az üdülők hajóinak is, sőt az egyesület a saját csónakjait is szívesen bocsátja majd az üdülővendégek rendelkezésére. A vízi életbe az iskolásokat is bevonják, de a fiataloknak csak akkor engedik meg, hogy „hajóra szánjanak”, ha előbb nagyon jól megtanultak úszni. Igen úszni... És ezzel a vízisportok másik fő ágához, az úszáshoz érkeztünk. Hát itt a Duna, a kijelölt helyeken kiki szabadon úszkálhat... Ezzel azonban az úszás, mint versenysport nem nagyon fejlődik. Évente egyszer — augusztus 20-án — rendeznek ugyan egy folyamúszóversenyt, de az érdeklődés évről évre csökken iránta. Mégis milyen konkrét tervek vannak az úszósport fellendítésére? Hát nem sok ... A víz melletti települések fürdésre kijelölt részének „mentői”, illetve „fürdőmesterei” rövid tanfolyamon eligazítást kapnak a fiatalok úszásoktatásáról. „Őrködés” közben feladatuk lesz, hogy a fiatalokat megtanítsák úszni. Leányfalun már 1966-ban megpróbálkoztak ezzel és elég szép eredménnyel... Ezenkívül legfeljebb egy-két folyamúszóverseny és evezősverseny jelenti a vízisportok ez idei programját... Még jó néhány hónap van hátra a nyári idénykezdetig. Addig még sok minden történhet ... Legalább is reméljük, hogy történik valami városunk és járásunk úszó- és evezős sportja érdekében ... Horányi Sándor Parkosítás A városi tanács műszaki osztályán az új parkosítási és kertészeti előadóval ifj. Kosztolányi Istvánnal beszélgettünk az új tervekről. Kész terveket, tervrajzokat és különféle elgondolásokat tárt elénk. Láttuk az idén megnyíló új futballpálya kialakítási, az épülő Duna-part sétány támfalának és az út melletti parkosítás terveit. De elmondta elképzeléseit is. Nemcsak a Duna-part fásítását látja szükségesnek, hanem be akarja futtatni a püspöki templom melletti kis pihenőt is futónövényzettel, a Fő téri keresztnél szeretné megtelepíteni a világon egyedülálló Szentendrei rózsát is. A Bükköspart és a Dumtsa Jenő utca fásítása is terveiben szerepel. Beszélgetésünk során mi javasoltuk a Rab Ráby téri, egykori patinás „stanglis kút” újbóli felszerelését, valamint a Ráby térre felvezető kis utcák korhű rendezését is. vekre szóló, nagy tervek a Duna-parti irodában Lesz-e Pilis-múzeum a városban? — Pismán, Sztaravoda, Macskalyuk jövője „őszinte város Szentendre. Már a Dunán érkezőnek is első pillantásra teljes szépségében mutatja hangulatát, a hegyoldalra felkapaszkodó meredek sikátorokat, a festői rendetlenségben és mégis intim kedvességben, sűrű sorokban épült kis házacskákat. Mintha a helye nem itt, hanem több szélességi fokkal délebbre lenne. A balkáni és mediterrán városelemek eresztettek itt gyökeret, a magyar Duna jellegzetes vidékén." — Szó szerint idéztem a Budapest—Dunakanyar című tájékoztató könyvecskéből. De szó szerint érzem is mindezt és ezt éreztem akkor is, amikor a locspocsos téli délelőtazon a ponton, ahol a nagy művész Jankó János — Szentendre egykori lakosa — a tízforintosunkon látható papszigeti részletet megfestette, egy kis park keretében emléktáblát elhelyezni. Persze, ehhez az ott éktelenkedő szemétdombot fel kellene számolni. — Gondolom, emlékeznek még az 1963-ban megrendezett, a tudományos köröket is megmozgató Pilis-kiállításra. Ez a sikeres kiállítás igazolta, hogy Szentendrén lehetne, sőt kellene egy ilyen Pilis-múzeumot létrehozni. Az akkori kiállítás sikere összefogta a Pilis-kutatókat, s gondolom valamicskét ennek is következménye a Ferenczy Károly Múzeum bővítése. — A tervek szerint 1971-ben megnyílik és tovább épül a skanzen is. Ez hihetetlen módon megnövelheti az idegen- forgalmat. Ezért már most kell erre gondolni. Pismán határos Sztaravodával, tehát a Pismán távlati terveit össze kell hangolni a skanzen terveivel. Pismánnak feltétlenül szép és járható autóutakra van szüksége, hogy a skanzent a Duna felől is könnyen meg lehessen közelíteni. Az idegenforgalmi bázisok — camping, turistaszálló — amúgy- is Pismán közelében vannak. Továbbá a Sztelim-patak völgyének északi oldala, az egyik legragyogóbb síterület. Ügy gondoljuk, Pismán, Sztaravoda és Macskalyuk összekapcsolásával a tömeges téli forgalom is biztosítható lenne — fejezte be nyilatkozatát Kiss Imre. Horváth Levente paprikabíró utca tön az Idegenforgalmi Kirendeltség Duna-parti helyiségébe beléptem. Kiss Imre üdvözölt, aki 1958-tól oly lelkesen vezeti a hivatalt, ö tájékoztatott a múlt év eredményeiről, az idei tervekről, gondokról. Az elém rakott adatokból talán csak annyit, hogy tavaly a turistaszállót 2037 külföldi vendég kereste fel és 3401 napot töltött ott. Mellettük 5092 belföldi 10 792 napon át volt a ház vendége. Szerintünk furcsa központi intézkedés folytán, a Pap-szigeti camping 1966-ban nem tartozott a kirendeltséghez, annak forgalmáról Kiss Imre nem is tudott tájékoztatást adni. Az idei tervekről beszélve elmondta, hogy a környező községekben is szerveznek fizetővendéglátó szobákat. Mint mondotta, ezúton is megkéri a szentendrei lakosokat is, hogy ha van vendéglátásra alkalmas szobájuk, jelentkezzenek a hivatalban. A további elgondolásokról így nyilatkozott: — Kezdettől fogva igyekeztünk a város különleges hangulatát, sajátosságait hangoztatni és kiemelni. Ezt a célt szolgálják szűk sikátorainkba kirakott cégéreink, emlékszobáink és emléktábláink, melyek a város kultúrtörténetére hívják fel a figyelmet. Ilyenek az Ábrányi Emil, Boro- missza Tibor, a kiváló népművész Bárcsy bácsi emlékei, vagy Leányfalun Pándy Lajos festőművész állandó emlékkiállítása a Mátyás király úti egykori házában. Idei tervünk lenne az Orbán-kereszt melletti Sziget utca végén, Hangulatos öregek napja Pomázon A szentendrei ifjúsági szimfonikus zenekar nagy sikerű bemutatkozó hangversenye Sztara L. filcrajza SIRÁMOK AZ ATOMKECSKÉRŐL Gyönyörű, új HÉV szerelvényünkre azt mondják a rossz nyelvek, hogy „atomkecske”, meg hogy „kuka”. A három csodakocsis szerelvényen a menetrend szerinti 38—40 percre ugyanis leírha- tatlanul és minősíthetetlenül érzik magukat az /emberek. Ügy mondják — és így is van — ha a kocsivezető ne adj isten nem tudja megnyitni az ajtókat, akkor a kocsikból csak csodával határos módon, esetleg a nyithatatlan ablakok kiverése útján lehet kikászálódni. Ha viszont a vezető — hiszen ő is csak hálandó — netán rosszul van, vagy bármi is történik, nem tudja a vonatot még a kalauz sem elhagyni. A napokban, midőn a szerelvény Budakalász és Pomáz között a nyílt pályán ácsorgóit, kalauzunk úgy futkosott közöttünk, mint a bezárt oroszlán, de a kocsiból leszáll- ni, a várakozás okáról tájékozódni képtelen volt. Hát ezért gúnyolódik új HÉV- ünk felett a néphumor. Ha igaz, a városi tanács vezetősége már kérte a HÉV-et, hogy szabadítson meg bennünket ez „atomvonatoktól”, s nem fukarkodott az indokokkal. Mindenesetre tény, hogy az edzett, s az évtizedek óta sok mindent megélt törzsutasok hazafelé, a csúcsidőben, úgy segítenek magukon, hogy a Margit-hídnál a békásmegyeri vonatra ülnek fel, annak elavult, ósdi kupéiba, hogy legalább egy darabig emberi kényelemben, zárt, fűtött vonatban ülhessenek. Mondom, kényelmesen, mert a békás- megyeri vonatok .négy kocsival félig üresen röpködnek a vonalon, akkor, amikor a korszerű „atomszerelvényen” — kapaszkodók híján — egymás fülébe fogódzkodva zötykölődünk Po- mázig és Szentendréig. Az istenért! A huszadik század második felében, az űrhajók korszakában ne lehetne segíteni ezen? Vagy ha nem, legalább a tervezőket és az átvevőket küldjék el egyszer negyven percre, hadd okuljanak magából az életből! (levente) Jól sikerült társas összejövetelt rendeztek vasárnap délután öregek napja címen, Pomázon, a művelődési otthonban. A pomázi szakmaközi bizottság, a nőtanács és az ottani Vöröskereszt-szervezet voltak a hangulatosan szép est megrendezői. Tömegesen jöttek az ünneplőbe öltözött „nénik és bácsik”. Elsősorban azt firtattam a rendezőktől, a tízezer lakosú nagy községben, vajon, hogy sikerült ilyen szép számban összehívni őket? Megmagyarázták, hogy pontos nyilvántartásaik vannak róluk. Évről évre megemlékeznek róluk, s az öregek napján vendégül látnak minden hetven éven felülit. A kultúrház tágas, nagy terme zsúfolásig megtelt, a későn jövőknek úgy kellett újabb és újabb székeket behozni. Szépen terített asztal várta a vendégeket, különféle ízes szendvicsek, sütemények, rumos és citromos teák kerültek az asztalra, fél négykor pedig megkezdődött a színvonalas műsor. A gazdasági alap megteremtésében oroszlánrészt vállalt a szakmaközi bizottság. Kantó- ber János titkár köszöntötte a meghívottakat, majd Demeter Ibolyka, a pomázi gimnázium harmadik osztályos növendéke a mai ifjúság nevében szólt hozzájuk keresetlen szép szavakkal. Gambár Mária, ugyancsak harmadik gimnazista, kedves szavalata után két pomázi kislány, Böröcz Júlia és Erdélyi Piroska négykezese következett, zongorán. A szünetben kis úttörők a megjelent legidősebb nénit, a 83 éves Pinner Istvánnét, s a legidősebb bácsit, a 87 esztendős Nagy Mártont ajándék- csomaggal lepték meg. Meleg kesztyű, harisnya és édességek voltak a csomagocskákban. A műsor második részében a Szentendrén már jól ismert szentendrei szimfonikus ifjúsági zenekar 16 tagja adott zenekari hangversenyt. A mosolygó és boldogan ünneplő öregek feszült figyelemmel, tetszéssel fogadták a fiatalok művészi játékát. Déry György, a kiváló zenetanár, a Lenin úti iskola úttörővezetője betanításában és vezényletében hallhattuk Händel, Beethoven, Schubert, Bartók, Csajkovszkij s más nagyok néhány remekművét. A szentendrei pódiumainkon sokszor szerepelt sz-ntendrei Katona Mária, Szász Lívia, a hatodik általános osztályos Győry Karcsi, s a némán' Szommer Rózsi hegedűszólói most is hatalmas tetszést váltottak ki. Ifiúsági zenekarunknak ez egyúttal bemutatkozó előadása volt Pomázon. a ..járási hangversenykörút” előtt. A pomázi siker után most már Kisorosziban sem féltiük őket. ahová még e héten eljutnak. A rendező szerveket elismerés illeti ezért a jól sikerült öregek napjáért. Horváth Levente