Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-17 / 14. szám

"kMívIíiv 1967. JANUÁR 17., KEDD ÚJ THEMIS? Az elmúlt hetekben a ma­gyar sajtó is beszámolt arról, hogy egy francia csillagász felfedezte a Saturnus tizedik holdját, közvetlenül a bolygót övező gyűrű külső peremének közelében. A hírrel kapcsolatban dr. Kulin György, az Uránia Csil­lagvizsgáló igazgatója el­mondta, hogy újabb közlések szerint egy amerikai csilla­gász is megtalálta ennek az eddig ismeretlen égitestnek a nyomát két fényképen. A meg­figyelők jelentései szerint a Saturnusnak ez a 10., a naprendszernek pedig 32. megismert holdja körülbelül 240 kilométer át­mérőjű lehet, 83 000 kilomé­ternyire kering a bolygó körül és 18 óra alatt tesz meg egy fordulatot. Ez lenne a Saturnus legbelső holdja. Hogy az észlelésből levont következtetések helytállók-e, azt csak további megfigyelé­sek alapján lehet eldönteni. A század elején ugyanis egyszer már „felfedezték” a 10. Saturnus-holdat, egy körülbelül 100 kilométer átmérőjű, a bolygótól mint­egy másfél millió kilométer­nyire keringő, rendkívül hal­vány égitestet, amelyet The- misnek neveztek el. Pályáját is kiszámították, de azóta so­ha többé nem sikerült megta­lálni. Rövidesen törölték is a csillagászok a nyilvántartás­ból. * V Ha most csakugyan a Sa­turnus újabb holdját sikerült megtalálni, akkor további sorsának megfigyelése rend­kívül érdekes és tanulságos lesz. Túlságosan közel van ugyanis a kisebb-nagyobb me­teorokból álló gyűrűhöz és gyakran érheti meteor-becsa­pódás. Márpedig az ilyen ta­lálatok nemcsak az anyagát roncsolják, hanem sebességét is megváltoztathatják. Bíróság előtt arany" és „Pannónia rubin A „Pannónia arany” és Pan­nónia rubin” néven ismert és kedvelt ital készítésének „mű­helytitkai” ezúttal nemcsak a szakembereket, hanem a Pécsi Járásbíróságot, majd a Bara­nya megyei Bíróságot is fog­lalkoztatta. A történet előz­ményei 1953-ig nyúlnak visz- sza, amikor Mórijai György, az italt előállító Mecsekvidé- ki Állami Pincegazdaság la­boratóriumának vezetője és Hardy József mérnök, egy szaklap leírása alapján, két éves kísérletezés után, újfaj­ta ürmösbort állított elő. Mun­kájuk eredményét a borfor­galmi igazgatósághoz — a pin­cegazdaság felettes szervéhez — újításként benyújtották, ott azonban azt elfektették. 1964 végén a felsőbb szervek ürmösbor előállítására utasí­tották a.Mecsekvidéki Állami Pincegazdaságot, az ezt célzó kísérletek azonban sikertelen­nek bizonyultak. Ekkor von­ták be a munkába Máhfai Györgyöt, akinek — a korábbi újítás felhasználásával — si­került forgalombahozatalra al­kalmas ürmöst készíteni, ame­lyet „Pannónia arany” és „Pannónia rubin” néven is­mertek és kedveltek meg a fogyasztók. Mánfai György és Hardy József ezek után újí­tási díjat kértek, a pincegaz­daság azonban ezt megtagad­ta tőlük. A Pécsi Járásbíróság a felperesek keresetét azzal utasította el, hogy receptjük lényegében megegyezik a szak­lapban közöltekkel. Az ügy fellebbezés folytán került a megyei bírósághoz, amely a keresetnek helyt' adott és ezt az újítási rendelettel indokol­TELI STRAND A híres egri strand az idén korán kezdté a fürdési sze­zont: a közkedvelt szórakozó­helyet ugyanis téliesítették, s a női és férfi öltözőktől zárt folyosókon juthatnak el a für- dőzők a medencékig. A téli strand vasárnap nyitotta meg kapuit, s már a délelőtti órák­ban többszázan lubickoltak a 38 fokos meleg vízben. ta, amely kimondja, hogy újí­tás lehet olyan javaslat is, amely szakirodalomban meg­jelent közleményen alapszik. Ehhez járul, hogy a szaklap­ban közöltek egyszerű lemáso­lásával különben sem lehetett volna a célt elérni, a felpere­sek kétéves kísérletezéssel ju­tottak el az eredményhez. Mi­vel újításuk 1955-ben még nem képezte munkaköri köte­lességüket, az újítási díjra jo­gosultak. A pincegazdaságnak tehát fizetnie kell: az összeget a későbbiekben állapítják meg. Százéves a hatvani vasút NDK-gépbsmuiató Két tizennégy tonnás teher­autóval Berlinből érkezett ha­zánkba az NDK mezőgazda­sági gépgyártó iparának áru­kínálatát ismertető kiállítás anyaga. A Német Demokrati­kus Köztársaság 16 gyára több mint száz géptípusáról ad tá­jékoztatást modelleken, pros­pektusokban az ország négy nagyvárosába eljutó vándor- kiállításon. A gépbemutató el­ső állomása Kecskemét. Kijátszatian ütőkártyák Több támogatási a „D"-akcióhoz Száz éve, 1867 április 2-án futott be az első vonat a hat­vani állomásra. A századik év­forduló megünneplésére gaz­dag programmal készülnek a városban. Hatvan az évszázad alatt az ország egyik legfon­tosabb vasúti csomópontjává fejlődött. Vasutas dolgozói a kongresszusi verseny folytatá­saként most jubileumi munka­versenyt kezdeményeztek. Tavasszal megrendezik * a .,hatvani napokat” a helyi dokumentációk felhasználásá­val kiállításon mutatják be, ho­gyan fejlődött a közlekedés, milyen kölcsönhatással volt egymásra a vasúti forgalom és Hatvan város fejlődése. Kul­turális és sport bemutatók is színezik a programot. A város diákjai ünnepségsorozaton emlékeznek meg a helybeli gimnázium alapításáról is KISKUNFÉLEGYHÁZA Nagy teljesítményű kukoricaszárító Nagy teljesítményű kuk őri- caszárító berendezést állított üzembe a gabonatröszt Kis-* kunfélegyházán. A gépet a mezőgazdasági gépkísérleti in­tézet munkatársai alakították ki a régi Farmer—G3-as típu­sú gép átépítésével, s ezzel a berendezés teljesítménye mintegy háromszorosa lett a ' korábbinak, üzemeltetési költ- [ sege pedig körülbelül 25 szá- i zalékkal csökkent. ,Hűség"-stalisztika Érdekes statisztika jelent meg arról, hogy a munkások ma sokkal hűségesebbek mun­kahelyükhöz, mint azelőtt. A sokéves tapasztalatok szerint a gyárak átlag 10 évig számít­hatnak egy-egy munkásráj ipari munkásainknak majd­nem a fele nyolc év óta, vagy ennél hosszabb ideje ugyan­abban az üzemben dolgozik,; míg azelőtt öt-hat évenként cseréltek helyet. Játszótársak Milyen legyen a jó reklám? New Yorktól Budapestig sok ezren teszik fel a kérdést, igyekeznek választ találni — a gyakorlattal. Tény, hogy a jól sikerült propagálás szinte rá­kényszeríti a vásárlót az üzlet­re. Csakhogy — természetesen — nem mindegy, milyen ér­dekből, s kinek a javára. Az itthoni reklám a köz érdekét, s anyagi-erkölcsi hasznát kell szolgálnia. Erre példa a hazai és külföldi embernek a Duna­kanyart népszerűsítő propa­gandaakció. — Olyan cégér kellett, amelynek befutására nem várhatunk évekig, hiszen a Dunakanyarra csak az utóbbi időben kezdtek fel­figyelni és költeni. Egyetlen lehetőség volt: jó kooperáció a múzsával. így született meg a ma már külföldön is, idehaza is egy­aránt jól ismert, jó kondiciót mutató nagy D betű. Előbb csak kérdőjellel mutatkozott be valamennyi járművön, majd megkapta feliratát, a kétsoros refrénjét is: Duna­kanyar. „Egy falat két falat, mindig vendégünk marad.” A kanyar propagandistája, Töl­gyesi Zoltán úgy megszerette ezt a reklámújszülöttet, mint ha családtagja lenne. * V — Azt hiszem nemcsak a két part bemutatását és ismer­tetését szolgálta, 6 nemcsak egyik hetilapunk szellemes él­celődésére adott alkalmat, de sok-sok kellemes órát szerzett azoknak, akik él­tek is a kirándulás, pihe­nés lehetőségével ezen a csodálatos vidéken. — Következő lépés a négy kártya, a négy ász megjelené­se. — Nem lehetett megállni, hiszen a propaganda, a reklám halála a változatlanság. S mi­vel a vendéglátóipar általában akkor kifizetődő, ha az év mind a négy szakában műkö­dik, ezért egy kerek esztendei lehetőséget kellett tálalni a későbbi vendég elé. Egy jó kártyaparti közben piros ász- szal vittem a lapokat. Akkor vettem észre életemben elő­ször, hogy tavaszt írtak rá. így került plakátra a négy lap, a kísérő két sorral: Tavasszal, nyáron, ősszel, télen, Dunaka­nyar egész évben... A camping-kongresszusra ér­kezett lordok visszatértek a szentendrei Határcsárdához. A Dunakanyar forgalma sokkal erőteljesebben nö­vekedett, mint a Balatoné. Mindez jelzi hatását. Pedig hihetetlenül kis összeg, a du­[ nakanyari forgalom négy ezre­léke jutott reklámköltségekre. A megyei vezetők célkitűzése — a dunakanyari túristafor- I galom fellendítésére, s a vidék Budapest parkjává fejleszté­sére — ennél több anyagi tá­mogatást kíván. Az eddigi reklámkampány sikeres volt, s újabb jó ötleteket vár, de nagyobb anyagi támogatással. Sok külföldi országban egy-egy cég bevételének negyedrészét propagandára költi. Ha ilyen arányokra nem is gondolunk, legalább az ezrelékeket kell felfelé kerekíteni! T. Gy. Ritka vendége van az egyik budapesti lakásnak: Böde, az öthónapos oroszlán-lány. Két kistestvére nem sokkal szüle­tése után elpusztult, az ő éle­tét is csak a gondos ápolás mentette meg. Most dajkaság- ba adták Komlós Sándorék- hoz, ahol láthatóan jól érzi magát: Erzsikével a család kislányával már jó barátságot kötött. Együtt esznek, játsza­nak — sőt a délutáni pihenőt is együtt szokták tölteni. Nemsokára már „felnőtt” lesz s akkor művészi pályára lép: várja a cirkusz porondja. ,SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/r/SSSSSSSSSfSSSSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS//'SSS/SSSSSSSSSSSSSS//SSS/SSSSSSSSSSSS/SS Kevesebb lesz a fehér folt a televízió adásaiban Az ország több vidékén még ■osszul, vagy éppen egyáltalán lem tudják venni a nézők a V műsorait, de a „fehér folt” izonban rövidesen kevesebb esz. A műszaki szakemberek igyanis azon dolgoznak, hogy avítsák a vételi lehetősége­iét. Már készül a komádi ge- -incadó, amelyet előrelátható- ag az év második felében he- yezmek üzembe. Ennek segít­ségével zavartalanná válik a Tiűsorközvetítés a Tiszántúlon, i Körösök vidékén, Hajdú-Bi- iiar és Békés megye keleti te­rületein. Az új évben növelik a pécsi adó teljesítményét is. Itt új, 170 méter magas antennator­nyot építenek és ezzel ebben a körzetben a jelenleginél öt­szörié nagyobb területen tud­ják hasznosítani a zavartalan műsorközvetítést A legproblematikusabb, műszaki szempontból legne­hezebb feladat Zala megye és környékének tv-szolgáltatása. Ezen a vidéken ugyanis a szomszédos országok adásai zavarják egymást és ezért a nemzetközi televíziószervezet bizonyos „sugárzási korláto­zásokat” írt elő. Úgy tervezik, hogy akár egy más hullám­hosszon működő gerincadó létesítésével, akár több kisebb helyi adó üzembe helyeíésével még a harmadik ötéves terv­ben megoldják a tv-közvetíté- seket ezen a vidéken is. Az öreg lei>elei Lassan beszél, keresi a szavakat, nem úgy, mint a beszédhez nem szokottak, hanem a megfontoltak lassúságával. Magáról beszél, s 'nem akar magamuto­gató lenni. Mi érdekes is lenne egy em­ber életében, aki semmi mást nem csi­nált, mint dolgozott? Lapos, erős ujjai­val a konyhaasztal viaszosvászon-borí- tásán babrál, itt is, ott is vonalnyi nyo­mokat hagyott rajta a kés éle. Kopott, öreg jószág, s talán nem is a pénz miatt, inkább a megszokottságért nem cseréli ki. Erős, nagy feje van, aránytalanul nagyobb, mint amit teste, törzse után várna az ember, mert erős, de alacsony termetű ember, talán ha a 160-at meg­haladja. — Látja-e, így éldegél az öreg le­gény!? Néz rám, mint akitől cinkos hunyorí- tást vár, helyeslést, egyetértést. Így él az öreg legény. Magára maradt. Felesé­ge éppen öt éve halt meg, cikkor, ami­kor ö nyugdíjba ment. Tiszta a konyha, rendben tartott, a helyén minden, nyoma sincs az egyedül élő öregemberek körötti rendetlenség­nek, elhanyagoltságnak, piszoknak. Ilyen a gazda is. Nyakig gombolt kék inge vasalt, az olcsó öltöny szövete si­ma, nincs rajta a „mit bánom én” ezer­nyi ránca, nadrágszéle sem rojtos. Ap­róságok. Mint az élete. Csupa ilyen apróságból állt. Dolgozott, nehéz mun­kát végzett egész életében, az öntödében volt szállítómunkás, a gáz, a hőség, az izmot feszítő súlyok neki olyan meg­szokottak voltak, mint másnak a nap­fény, a tiszta levegő. Áthív a szobába, ott is rend. A régi bútorok között, a falakról fényképekről néznek ránk emberek, s ő, az öreg, sor­ra mutogatja: édesanyám volt a drága, az apám, a feleségem. Kicsi* közömbö­sen ejti a szavakat, csak édesanyja említésénél, a drága kimondásánál ka­pott melegebb zöngét a hangja, árnya­latnyi mélyülést, de elillan ez hamar. Öreg embernek, ki maga is a sír felé halad, nem szokatlan, nem döbbenetes a halál. Tény. Mutogatja tovább a ké­peket, ángyok, sógorok néznek rám, ré­gi, sárga képek, jó vastag papíron, har­minc vagy negyven esztendeje készül­hettek, a ruhákon a tisztes szegénység, az arcokon a fényképész parancsolta, erőltetett mosoly. Ahogy egész élete a tisztes szegénység és az erőltetett moso­lyok, a kényszer parancsolta engedel­messég partjai között csörgött el, kiölve belőle az igényt is, hogy mást próbál­jon, más legyen. Óvatos mozdulattal akaszt le egy képet a falról, odateszi elém az asztalra, s azt mondja: — A fiam. Hullámos hajú, tucatarcú, huszonöt körüli férfi néz rám, széles arccsontja, fejformája tiszta apja, durva arca len­ne, ha a szeme nem enyhítane az elna­gyolt vonalakon. A szeme nézése pu­hább, lágyabb, tekintetében elrévedés bújkál, a feleség fényképére nézek, s így a távolból is látom, a mama szeme volt ilyen. — A fiam — mondja ismét — szeren­csés gyerek. Kérdően nézek rá, ért a tekintetből is, felel: — Szerencsés. Nagy karriert csinált. Kanadában van, disszidált ötvenhatban, aztán ott nagy ember lett. Hiszi-e? Mit is felelnék. Húzom a vállam, miért ne hinném. A szekrényhez lép, gonddal összerakott leveleket, képesla­pokat húz elő az ingek közül, lefejti az összefogó szalagot, s elém teszi: — Ol- vassa csak. Ír nekem. Nem sűrűn, de hát annyi a dolga. Inkább csak udvariasságból nyúlok a levelek után, talán érzi az öreg, mert lassú szava egyszerre gyorsra vált, s mint aki magyarázattal tartozik, hadar­va sorolja: — Írja ám a levélben, hogy mennyi a pénze. Főnök lett odakinn, embereket bíztak a kezére, nagy dolog ám ez, higy- gye el. Én csak tudom, mi az, amikor vezető lesz egy ember. Nekem mindig parancsoltak, hát legalább a fiam ... A levélhalmaz szétcsúszik előttem, mondatrészek, szavak ugranák elém, bajokról, gondokról, odébbtolok egy ké­peslapot, hogy továbbolvashassam a mondatot, arról szól, hogyan tette ki a főnök a helyéről, mert elkésett, s hogy két hétbe telt, míg egy másik garázsban talált munkát. Nézem az öreget, fur­csán érzem magam, valami itt nem stimmel. A dátumot keresem a levélen, egészen friss, két hónappal ezelőtti, de nem szólok, megmozdul bennem az ösz­tön, hogy né avatkozz mások életébe, ha jót nem tehetsz, ha adni nem tudsz, akkor inkább hallgass, s ne végy el semmit. — Igen — mondom, s udvariasan igazgatom a leveleket, s hallgatom, ho­gyan sorolja az öreg, mi mindenre telik a fiának, hová utazgatott, meg tervezi, haza is jön, bólogatok, s készülni kez­dek. Még az ajtóban is a fiáról magya­ráz, a szerencséről, ígéri, ha hazajön lá­togatóba a fiú, majd összehoz bennün­ket, görcsös ragaszkodás, egy magaáltal épített világba vetett hit süt szavaiból. Az utcán a szomszéd néni állít meg, s ijedten kérdi, talán mutatta az öreg a fia leveleit? Mondom, hogy igen, s csak akkor nyugszik meg, amikor közlöm, hogy nem mondtam semmit az öregnek — Mert tudja az úr, én szoktam fel­olvasni néki, ugyanis 6 nem ismeri a betűket... És hát nagyon fájt nékem, hogy annyi a baj azokban a levelekben, s osztán a magam feje után mondok néki mást, mint ami a papíron áll. Mosolyog restelkedve, mint aki tilo­sat tesz, s talán nem is sejti, hogy va­laki számára így teszi elviselhetővé az életet. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents